Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-24 / 113. szám, csütörtök

EGY HÉT A NAGYVILÁGBAN | A XI. kongresszus előkészítésének jegyében A szocialista termelési viszonyok győzelméért a falun Olaszországban mintegy tízezer választási gyűléssel kezdődött meg a választási harc a május 25-i képviselőházi és szenátusi választások előtt. A harcnak már ebben az első szakaszában is megmutatkozik, milyen fontos tét forog kockán, Óriási „apparátussal" vonultak a küzdelembe az egyes pártok. A kereszténydemokrata párt roppant összegeket fordít német és amerikai mintára folytatott propagandájára. Fanfani, a párt főtitkára Adenauer választási szakembereit vette igénybe, akik a kereszténydemokrata párt központjából irányítják a kampányt. Az olasz kereszténydemokratáknak még a jelszavuk is — „Nem kellenek kalandok" — az Adenauer-párt „Keine Experimente" jelszavának olasz változata. Mintegy húszmilliárd lírát irányoztak elő választási költségeikre. Fanfani — mint ismeretes — meg akarja szerezni pártja számára az abszolút többséget. A kereszténydemokraták legerősebb és legkövetkezetesebb ellenfele kétségtelenül az Olasz Kommunista Párt. A párt országos tanácsa az olasz néphez intézett választási felhívásában rámutat, hogy a parlamenti választások idején az ország egész lakossága „súlyosan érzi" a kereszténydemokrata-párt majdnem osztatlan tízéves uralmának következményeit, „s egységre és együttműködésre szólítja fel az összes demokratikus és szocialista erőket, hogy lesújtsanak a kommunista-ellenesség pusztító politikájára". Vizsgáljuk meg közelebbről az olasz politikai élet jelenlegi helyzetét. E helyzet bonyolult viszonyai azutóbbi időben sok félreértést, tévhitet keltenek. Sokan nincsenek tisztában a három munkáspárt kölcsönös viszonyával, nem értik a kereszténydemokrata párt taktikázását, nem látják demagógiájának lényegét. E jelenségek megértésének kulcsa — éppen összetett jellegük miatt — csak következetes marxista-leninista elemzés lehet. 1947-ig Olaszországban két munkáspárt volt: a kommunista és a szocialista párt. E két párt akcióegységet teremtett a fasiszta elnyomás és a német megszállás éveiben Ez az egység a felszabadulás után is szilárdnak bizonyult. Ennek a háború utáni együttműködésnek volt az eredménye az 1947. évi haladó jellegű alkotmány elfogadása, amelyre a szocialista párt jobboldala nyílt árulással, a pártból való kilépéssel felelt. A Saragat vezette új szociáldemokrata párt a legteljesebb nyíltsággal együtt dolgozott a polgári pártokkal és a burzsoázia segítségével odahatott, hogy az olasz munkásság szakadását a sárga szakszervezetek támogatásával a szorosan vett érdekvédelmi munka területére is átvigye. Ez az árulás csak serkentőleg hatott a két igazi munkáspárt, a kommunisták és a Néni vezette szocialisták együttműködésére. Különösen a községi választásokon volt ez a közösség eredményes, s számos helyen — nagy városokban is — baloldali többséget, munkáspártok vezette községi tanácsokat eredményezett. Ha e három párthoz hozzászámítjuk a kereszténydemokrata pártot, az ország jelenleg legerősebb pártját, amelyben ugyan kevés ipari munkás, de viszont jelentős számú szegény parasztság van — láthatjuk, milyen bonyolult az olasz dolgozók osztályharcának jellege. Mi ennek az oka? Olaszország bár politikailag már közel 90 éve egységes, gazdaságilag négy, egymástól teljesen különböző területre oszlik. Az első, az iparilag és mezőgazdaságilag egyaránt fejlett Észak-Olaszország. Közép-Olaszországban a gazdasági élet fejlettsége már jóval kisebb, de még ennél is szegényesebb Dél-Olaszország. Az ország legelmaradottabb vidéke azonban a szigetek világa: Szicília és Szardínia. A számok szemléltetően mutatják ezeket a különbségeket. Az ipari munkások átlagbére az egész országban havi 42 ezer líra, de a nagy észak-olaszországi, sok tízezer munkást foglalkoztató vállalatokban sokkal magasabb: a közismert Fiat Autóművekben 80 ezer líra, a legnagyobb gumiabroncsgyárban Pirellinél is 73 ezer líra. Ebből következik, hogy az elmaradt, óriási munkanélküli tartalék-sereggel rendelkező déli vidékeken, az ipari munkások havi átlagkeresete mélyen az országos átlag, a havi 42 ezer líra alatt kell hogy legyen. S tényleg, a hírhedt szicíliai kénbányákban a bányászok átlagkeresete hallatlanul alacsony. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban, azzal a különbséggel, hogy ott a dolgozók havi átlagkeresete a fele az ipari munkások átlagkeresetének, alig húszezer líra. Ugyanakkor az életszínvonal északról délfelé történő esésének lépcsőjét a mezőgazdaságban jól mutatja az alábbi adat: Míg Észak-Olaszországban 53 hektár szántóföldre esik egy traktor, addig Közép-Olaszországban már csak 116 hektárra, Dél-Olaszországban pedig csak 253 hektárra jut egy traktor. A szigeteken — Szicíliában és Szardinián — ez a mutató 335 hektár. Ügy hisszük ehhez felesleges minden kommentár! Ilyen körülmények között könnyen érthető, mennyire kinyílt az agrárolló Olaszországban. Ha a mezőgazdasági és az ipari termékek árát 1928-ban száznak vesszük, akkor 1954-ben a mezőgazdasági termények ára kb. 50-szeresére, viszont az iparcikkeké — pl. a mezőgazdasági gépeké — 75-szörösére emelkedett! Ez annyit jelent, hogy a parasztságnak ma felével több mezőgazdasági terméket kell adnia ugyanazon gépért, mint harminc évvel ezelőtt! Mindebből valaki azt a téves következtetést vonhatná le. hogy Olaszországban a kétmillió állandóan és teljesen munkanélküli, kimondottan nyomorog, a mezőgazdaságban dolgozók is csak tengődnek, de az ipari munkásnak semmire sincs gondja. Tényley akadtak ilyen reformisták, revizionisták Olaszországában, még a kommunista párt soraiban is. Holmi újfajta kapitalizmusról fantáziáltak, amelyről Marx „még nem tudhatott." Ezzel szemben mit mutat a valóság? Míg a kohómunkás átlagos órabére Olaszországban 315 líra, Luxembourgban közel kétszer akkora, 618 líra. Tehát bizonyos, igen szűkkörű munkásarisztokráciától eltekintve a2 olasz ipari dolgozók életkörülményei is mélyen a nyugat-európai átlag ilatt vannak — nem beszélve a munkanélküliség sokszorosan nagyobb veszélyéről. Mind ebből két következtetést vonhatunk le: az egyik, hogy az olasz dolgozóknak, ipari és mezőgazdasági bérmunkásoknak és kisparasztoknak egyaránt, következetes és egységes osztálypolitikát kell folytatniok. amelynek célja a demokrácia és a szocializmus megvalósítása. A másik, hogy ennek az osztálypolitikának tekintettél kell lennie a nagy különbségekre, amelyek egyrészt az loari és a mezőgazdasági dolgozók között, másrészt az ország különböző gazdasági fejlettségű területei között fennállanak. Az Olasz Kommunista Párt legutóbbi, VIII. kongresszusának határozatai, az Olasz Szocialista Párt múlt év őszén tartott kongresszusának lefolyása éppúgy, mint a Kommunista Párt most közzétett választási felhívása azt bizonyítják, hogy az osztályharc és a marxizmus alapján álló olasz munkáspártok látják a problémák lényegét és bonyolult voltát s ennek megfelelően folytatják mindennapos harcukat és készülnek fel a most következő parlamenti választásokra is. (—cs-n.) Egy év nem nagy idő egy ember életében, mégis sokat tehet ennyi idő alatt, ha az építőmunka heve, lelkesedése hatja át igyekezetét, A nyitrai kerületben is rengeteg az olyan ember — az emberek túlnyomó része — aki szorgalmával, minden tudásával arra törekszik, minél közelebb kerüljön hozzánk a pártunk által kitűzött nagy cél teljesítése, a szocializmus építésének betetőzése hazánkban. A párt nyitrai kerületének legmagasabb szerve, a kerületi konferencia, szombaton és vasárnap valóban a síkerek halmazát sorakoztatta fel. Rudolf Galo elvtársnak, a párt kerületi bizottsága vezető titkárának mindent átfogó beszámolója áttekinthető, hü képet adott a kerület fejlődésének ^ nagy lendületéről és azokról a fel^ adatokról, amelyeknek teljesítésével | kell a nyitrai kerületnek hozzájárulni ^ a szocializmus építésének betetőzésé& hez. Az ipari termelés tervét a keí rület dolgozói 104,8 százalékra tel§ jesítették. Aránylag helyesen fejlőfc dött a munkatermelékenység és a bé^ rek közötti viszony is amellett, hogy i a munkabérekre kifezetett összeg 9,2 S százalékra emelkedett az előző évi i munkabér-átlaggal szemben. A szén^ fejtésben 56 916 tonna a növekedés, ^ a mezőgazdaság pedig mintegy 3 mil^ Iió liter tejjel adott többet a fo§ gyasztőknak tavaly, mint 1956-ban. ^ Ugyanakkor lényegesen megnövekedett § a szövetkezetek földterülete. Ma már § a nyitrai kerület 74 százalékán szo$ cialista nagyüzemi termelés folyik. | | Szaporodnak a milliók 1 Az elmúlt évben azonkívül, hogy új szövetkezetek alakultak, a kisebbségi EFSZ-ek sok helyütt egészközségi szövetkezetekké fejlődtek, vagy legalább is nagymértékben megnövekedtek. Szembeötlően javult a szövetkezetek nagy részének gazdálkodása. Az elmúlt évben közel 545 millió korona jövedelmük volt a szövetkezeteknek az 1956. évi 477 millió korona bevétellel szemben. Az EFSZ-ek oszthatatlan alapja is 13 millió koronával növekedett meg tavaly. Az iparban és a mezőgazdaságban elért sikerek természetesen kifejezésre jutnak a kerületi lakosság életszínvonalának állandó emelkedésében is. Tavaly mintegy 6000 új családi ház épült a kerületben, s ugyanannyi új lakásegység épült állami befektetéssel, ezenkívül a lakások százainak építése a befejezéshez közeledik. Kevés volna a helyünk elbeszélgetni mindazokról a tényezőkről, amelyek egyre örömteljesebbé teszik a dolgozók életét. A jól végzett munka busásan kamatozik. A jó munkának a dolgozók látják a hasznát. Tavaly pl. 26 újabb község kapott villanyáramot. A falvak 97 százalékát autóbuszvonalak kötik össze a városokkal. A szükség szerint ! Az Olasz Kommunista Párt választási programja támogatja az európai atomfegyvermentes övezet létrehozását, az atomfegyverkísérletek beszüntetését és a gyarmatosítás minden formájának eltörlését követeli. Az olasz munkások számára teljes foglalkoztatottságot, élefyzínvonaluk emelését, az agrármonopóliumok felszámolását és az ipari monopóliumok korlátozását követelik. Képünkön az április 20-án Milánóban megtartott választási nagygyűlésen Terracini kommunista szenátor beszél. (Publifoto felvétele) Egyes meggondolatlan emberektől hébe-hóba lehetett hallani olyan kijelentéseket, hogy Dél-Szlovákia egyes részeire kevés gondot fordítanak. Ezek az emberek még mindig nem látják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy ma már a nép az úr az országban, a párt által vezetett munkásosztály építi az országot szövetségesével, a dolgozó parasztsággal együtt. Itt most csak egy érdek van, s ez a boldogabb holnap építése. A párt szigorúan ragaszkodva a lenini nemzetiségi politikához, egyenlő szintre emelte az összes nemzetiségeket a csehekkel és szlovákokkal. Az ország pénze, amely az összes dolgozók munkájának gyümölcse, mindenütt a továbbfejlődést szolgálja. Ezért nem véletlen, hogy éppen a dél-szlovákiai részek kapják a mezőgazdasági és kulturális beruházásokra betervezett összegnek csaknem a kétharmadát. A mi társadalmi rendszerünkben természetes, hogy a nagyobb beruházásokat ott hajtjuk végre, ahol legjobban szolgálhatják az egész ország gazdaságának javát. A nyitrai kerület déli részén van a legjobb lehetőség a mezőgazdasági termelés fokozására. A szövetkezetek túlnyomó része jól gazdálkodik, s továbbfejlődésre képes. Érthető tehát, hogy kormányunk biztosítja a továbbfejlődés lehetőségét. Am nemcsak a mezőgazdaság fejlődéséről van szó, hanem az ipari termelés előrehaladásáról is. A déli rész két legnagyobb üzeme a Steiner Gábor nevét viselő komáromi hajógyár, amely már világhírnévnek örvend, az érsekújvári Elektrosvit a kerület legjobb üzemei közé tartozik. Rövid időn belül pedig megindul a vágsellyei járásban egy hatalmas vegyiipari kombinát építése. Ez mind azt mutatja, hogy pártunk és kormányunk mindig, mindenkor és mindenhol arra fordítja a figyelmét, ami a fejlődést és a dolgozók élet- < színvonalának további emelését segíti elő. A történelmi jelentőségű célért Nagyon világosan, minden kétséget kizárva utalt a fentiekre Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára, a CSKP küldöttségének vezetője a nyitrai kerületi konferencián, aki felszólalásában egyebek között hangsúlyozta, hogy az egész ország a XI. kongresszus előkészítésének jegyében él. A dolgozók figyelme, törekvése arra irányul, hogy mihamarabb elérjük a szocializmus építésének betetőzését. A nemzetközi helyzet egyes kérdéseinek elemzése után rámutatott, hogy a szocializmus építésének betetőzésével kapcsolatban különösen nagy feladatok várnak ránk a mezőgazdaságban. A szocialista szektor ez idő szerint az ország mezőgazdasági földterületének több mint 69 százalékát teszi ki, s a falvak 80 százalékában van már szövetkezet. Szükség van azonban arra — hangsúlyozta — hogy a szocialista szektor necsak bővüljön, hanem állandóan jobb gazdasági eredményeket is érjen el a szövetkezetesek és az egész társadalom javára. Helyes az, hogy egyre több EFSZ tűzte ki célul, hogy már 1959-ben elérik az 1960. évre megszabott termelési szintet. Ennek az igyekezetnek hamarosan az egész gazdasági életünkben kifejezésre kell jutnia. Antonín Novotný elvtárs — a küldöttek helyeslése közepette — megemlékezett arról, hogy egyre több szövetkezetünk ér el kimagasló eredményeket a mezőgazdasági termelésben, állandóan nő a szövetkezetesek jövedelme. Van azonban számos olyan EFSZ is, ahol a termelés még mindig alacsony színvonalon mozog. Sok helyütt a természeti körülményekkel igyekeznek megindokolni a lemaradást. Az ilyen megokolás azonban rendszerint nem állja meg a helyét. Vegyük például az ógyallai járást, amely mindig a lemaradozó járások közé volt sorolva. A helyzet most azonban más. Számos példa mutatja, hogy ebben a járásban is nagy lehetőségek vannak a mezőgazdasági ter. melés fokozására. Ezt bizonyítják az egyes EFSZ-ek és a Bajcsi Állami Gazdaság eredményei. Szükséges azonban — figyelmeztet Antonín Novotný elvtárs, — hogy a falusi pártszervezetek fordítsák a figyelmüket a túlméretezett háztáji gazdaságokra. A kommunisták harcoljanak a szövetkezeti mintaalapszabályzat betartásáért. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott leggyengébbek a szövetkezetek, ahol a megengedettnél nagyobbak a háztáji földek, s a háztáji gazdaságokban túlméretezett az állatállomány. A kerület tavaly sem sertéshúsból, sem szemes terményekből nem teljesítette a beadást. Ez nem is csoda, mert hiszen amíg 1958. január l-ig a szövetkezeteknek 236 ezer hektáron összesen 161 ezer sertésük volt, addig 18 ezer hektár háztáji földeken a szövetkezetesek 103 ezer sertést tartottak, amelyek túlnyomó részben a központi alapokon kívül maradtak. Egyes szövetkezetesek pedig túlsók gabonát osztottak ki munkaegységekre, s az önző egyéni érdekekre gondolva mellőzték a társadalom érdekeit. Itt kell tehát keresni a baj gyökereit. A jövő feladataival kapcsolatban Antonín Novotný elvtárs felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági termelés fokozásának együtt kell haladnia az újabb egyénileg gazdálkodó parasztok szövet* kezetbe való megnyerésével. Ezérť szükséges, hogy a szövetkezetek ala» kításának és továbbfejlesztésének kérdése az egész párt ügye legyen, Beszéde további részében Novotný elvtárs az ipar új igazgatásával s ez« zel összefüggő kérdésekkel foglalko* zott, amelyek összefüggnek a szocia-* lizmus építésének betetőzésével Megállapította, még sok pártszervezetben a kommunisták nem tudatosítják eléggé, hogy a párt ellenőrzési jogának érvényesítésénél az üzem vezetőségének intézkedéseit összeegyeztessék az emberek nézeteivel a munkahelyeken. A párttaggyűléseket, a szakszervezeti gyűléseket s a termelési értekezleteket kell erre felhasználni és a kommunisták csak a dolgok alapos megtárgyalása, megfontolása után és a feladatok teljes ismeretének birtokában vonják le a következtetéseket. A pártszervezetek a helyzet politikai és gazdasági elemzéséből induljanak ki, vonják le a tanulságot az üzemekben és egyéb munkahelyeken, a kommunisták és a pártonkívüliek mozgósítására a további fejlődés érdekében. Ezzel természetesen összefügg a dolgozók nevelése, hogy mindannyian helyesen értelmezzék pártunk politikáját. Ha az emberek meggyőződnek intézkedéseink helyességéről, ha magukévá teszik intézkedéseinket s meg is valósíják őket, akkor a munkánk eredményes lesz. A szocializmus építésének betetőzését a közeljövő hozza meg. Nem lesz könnyű feladat, de annál öröm-" telibb. Hogy a feladatot teljesítjük, biztosíték erre kommunista pártunk, munkásosztályunk és egész dolgozó népünk, a nagy Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való szilárd szövetségünk. Ebben van a mi erőnk, biztonságunk. i Soron levő feladatok Antonín Novotný elvtárs szavai nagy lelkesedést váltottak ki a magas színvonalú konferencián. A küldöttek a jó gazda szemével, eszével taglalták a lehetőségeket, komolyan bírálva néztek szembe az elkövetett hibákkal, nem a kifogást keresték, de a feladatok teljesítésének útját. Hiszen nagyon sok még a tennivaló a kerületben. A szocialista szektor területe eddig a kerület 74 százalékát teszi ki. Ez év elejétől 35 ezer hektárral nőtt a közös földterület, de a feladat az év végéig 100 ezer hektár szövetkezetbe való beszervezése. Meg kell gyorsítani az állatállomány összpontosítását az új EFSZ-ekben, úgyszintén az építkezést. Nagymértékben fel kell tölteni az állatállományt, különösen a szarvasmarhaállományt a meglevő szövetkezetek túlnyomó részében. Egyszóval meg kell teremteni a feltételeket a mezőgazdaságra váró nagyobb feladatok teljesítésére. Az iparban el kell érni, hogy az összes üzemek a legjobbak szintjére emelkedjenek. Mindez nagy vonásokban .tehát annyit jelent, hogy az űj kerületi pártbizottságnak úgy kell irányítania a pártszervezeteket, az összes kommunistákat, hogy munkájukkal hassanak, nagy akarással harcoljanak azért, hogy már ebben az évben döntő győzelmet arassanak az új, a szocialista termelési viszonyok a falun. A legfejlettebb technika alapján tovább fejlődjenek a termelőerők, fokozódjék a munkatermelékenység, s nagyobb legyen a hatékonyság az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Mindehhez szükséges egyre jobban elmélyíteni a nép erkölcsi-politikai egységét. A nyitrai kerületi pártkonferencián elhangzott felszólalások, a dolgozók tisztánlátása és a feladatok teljesítésére összpontosult nagy akarat bizonyítja, hogy a nyitrai kerületi pártkonferencia új lendületet ad az építőmunkának és döntő mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók újabb munkasikerekkel fogadják az SZLKP májusi és a CSKP XI. kongresszusát. Mlkíya János A cementgyári dolgozók űj szervezete Banská Bystricán van a székhelye az újonnan létesített összevont maltergyártó vállalatnak. Az új termelési-gazdasági egységbe tartoznak a Lietavská Lúčka-i, ladcei, Horné Srnie-i, stupavai, bystréi. Banská Bystrica-i cementgyárak és a hozzájuk tartozó mészégetők. Peter Ferdának, az új intézet igazgatójának kijelentése szerint az öszszevont vállalat feladata az eddigi vállalatok műszaki fejlesztése, új szlovákiai cementgyárak felépítésének előkészítése és a cementértékesítés összehangolása. Az új gazdasági egység a műszaki fejlesztés terén mindenekelőtt a hőés energetikai berendezések átalakítására és a termelés automatizálására irányítja figyelmét. Pl. a Ladcei Cementgyárban, amely a legrégibb gyárak közé tartozik, kiterjedt átépítési munkákat végeznek, új szárítót és kemencét, valamint több más épületet építenek. Az új cementgyárak építésénél törődni fognak a világszínvonalnak megfelelő magasfokú gépesítés bevezetésével. ŰJ SZO 5 * 1958. április 24.