Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-22 / 111. szám, kedd

A leninizmus zászlaia alatt a CSKP vezetésével ESKSZBBKSS&BiBKfl előre a szocializmus és a béke győzelméért (Folytatás a 3. oldalról) magának a kapitalizmusnak gazdasági és osztályfejlődésében és a kapitalizmusnak monopolista szakaszába, az imperializmus időszakába való lépésében rejlenek. Lenin megvilágítja, hogy minden országban, amely átmegy a tőkés fejlődésen, a munkásosztályon kívül mindig széles kispolgári kistermelő rétegek vannak. És ahogy maga a kapitalizmus szükségszerűen egyre újabb és újabb tagjait alakltja ki e rétegeknek, éppúgy közülük sokat csődbe kerget és így a közép rétegekbe tartozó emberek egy részét akarva, nem akarva a munkásság soraiba helyezi. Ezért természetes és elkerülhetetlen, hogy ezek a volt kistermelők a munkásosztály soraiba magukkal hozzák nézeteiket és ingadozó irányzataikat. Lenin ezzel kapcsolatban megvilágította az úgynevezett munkásarisztokráciának, a munkásosztály azon rétegének mentalitását is, amelyet az óriási monopolista nyereségtöbbletek morzsáiért vásároltak meg és amely a burzsoázia hűséges kiszolgálója és segítőtársa lett. A közép rétegekből származó emberek beáradása a munkásosztályba és a munkások körében levő kispolgári elemek - Lenin szerint ezek a revizionizmus szociális és osztálygyökerei. A revizionizmus a burzsoázia felforgató ideológiai hatásának formájaként jött létre, amely a munkásosztály sorai, annak szervezetei felé irányúi és emellett a proletár tanok kifejezéseivel álcázza magát. A revizionizmus célja mindig csak az volt, hogy a munkásosztályt eltérítse a kizsákmányolók ellen és a kapitalista rend megszüntetéséért vívott forradalmi harctól. A revizionizmus mindig a burzsoázia eszköze volt, marad és lesz, uralmának védelmére szolgáló eszköz. Ezért míg nem lesz véglegesen megsemmisítve a kapitalizmus, állandóan harcolni kell a revizionizmus, illetve jobboldali opportunizmus ellen. Vlagyimir Iljics Lenin érdeme, hogy feltárta a revizionizmus minden országban meglevő általános gyökereit, rámutatott a revizionizmus nemzetközi jellegére és az egész világ munkásosztályának hatasos fegyvereket adott kezébe ezen alattomos ellenséggel szemben. Azt lehetne modani, hogy a jelenlegi revizionisták nézeteiben és elméleteiben, valamint abban a formában, amelyben nézeteiket terjesztik, lényegében nincs semmi új, semmi olyan, amit már ne bíráltak volna következetesen a forradalmi marxi- ; lenini pártok és Lenin művei. Mások azonban az idők, amelyekben ma a revizionisták fellépnek. Most, amikor j mér fennáll a hatalmas szocialista ; tábor, figyelmünk középpontjába az a világos összefüggés kerül, amely , a revizionista elmélet és az osztályharc nemzetközi és világméretekben való fejlődése között fenn áll és az az összefüggés, amely közöttük és az amerikai imperializmus jelenlegi stratégiája és taktikája között fenn áll a szocialista tábor országaival szemben. Az a helyzet, hogy az imperializmus már nem képes megakadályozni a szocializmus erőinek növekedését a világban, sőt a volt gyarmati és függő országok imperialistaellenes mozgalmának növekedését sem. Ezért az imperialisták háborús terveket követve remélnek abban a lehetőségben is, hogv belülről megbonthatják a szocialista tábor és az egyes szocialista országok egységét. Ezért fokozták a szocialista táborunk országai ellen irányuló ideológiai felforgató tevékenységüket, s ebben a revizionizmus egyik fő eszközükké" vált. Az imperialista burzsoázia ideológusai és a szocialista, tábor országaiban vereséget szenvedett burzsoázia különféle képviselői e téren főleg ezen országokban levő revizionistákban bíznak. Mi tudjuk, hogy a burzsoásajtó, rádió és különféle más ideológiai eszközök egészen a Nyugatról származó röplap- és brosúra-propagandáig nem hagynak figyelmen kívül egyetlen revizionista megnyilvánulást sem, hanem azt sokszor ismétlik és tovább fejlesztik. A nemzetközi munkásmozgalomban az utóbbi években felmerült revizionista irányzatok közvetlen okai egyrészt a nerrteetközi imperialista burzsoázia nyomásában rejlenek amely a legélesebben a magyarországi események idején nyilvánult meg, amikor az imperialisták ellenforradalmi fordulatra tettek kísérletet - másrészt a saját legyőzött burzsoázia nyomásában, a ma szocializmust építő országok legyőzött, de teljesen meg nem döntött burzsoáziájának nyomásában. A burzsoázia belülről gyakorolt befolyása és a meghátrálás az imperializmus kívülről jövő nyomása elől, mindez az egyes szocialista országok pártjainak soraiban levő nem szilárd emberek tudatában lehetővé tette a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus irányzatainak kicsírázását A jelenlegi revizionizmusnak számos őlyan vonása van, amelyek — amint Lenin a revizionizmus jellemzésében rámutatott — arról a törekvésről tanúskodnak, hogy elméletünk alapköveit akarják kiforgatni. A mai revizionistákra jellemző a jelenlegi kapitalizmus idealizálása és szépítése, olyan illúziók keltése, mintha a mai kapitalizmus már annyira „népivé" vált volna, hopv közvetlenül a szocializmusba fejlődik. Ezzel függ össze a revizionisták azon törekvése, amelylyel be akarják bizonyítani, hogy a szocialista forradalomról és a proletariátus diktatúrájának a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakban való szükségességéről szóló marxi-lenini elmélet már túlhaladott. A jelenlegi revizionisták valamenynyi elméletét jellemzi továbbá az osztályszempont nyilvánvaló tagadása a .burzsoá á'lam szerepének értékelésénél a mai imperialista államok gazdasági életében, jellemzi a polgári demokrácia osztálvlényeoének elutasítása, az ideológia, a társadalomtudományok, a művészet, az irodalom stb. terén ma lejátszódó harc szükséges osztályszempontjának elködösítése. Nálunk is voltak olyan emberek, főleg az értelmiség bizonyos részében, akik hajlamosak voltak az „általános demokrácia szükségességéről" szóló revizionista elméletek elfogadására, valamint az ehhez hasonló polgári liberális és polgári demokratikus elméletek elfogadásira, amelyekkel le kellett számolnunk. Ezen elméletek hirdetői gyakran Marxra és Leninre is hivatkoztak és azt igyekeztek állítani, hogy éppúgy, mint ahogy ezek bírálóan feltárták a burzsoá rend hibáit, úgy most ók bírálóan leleplezik a szocialista rend hibáit. Ezek az emberek úgy tettek, mintha nem látnák azt a lényeges különbséget, hogy a kapitalizmus bírálatának célja a kapitalizmus megdöntése volt, míg a szocializmusban a bírálatnak és az önbírálatnak a szocializmus megszilárdítását, védelmét és támogatását kell céloznia és szüntelenül elő kell segítenie mindannak kiküszöbölését, ami a szocialista fejlődést előre vezető útján gátolja. Nem kétséges, hogy a szocializmus olyan bírálata, amellyel a revizionisták lépnek fel, káros bírálat, amint ezt az 1956. évi események igazolták. Ma, abban az időben, amikor a világban fennáll a szocialista tábor s e tábor szilárdsága és egysége, az egész emberiség haladó fejlődésének záloga, a revizionistákra jellemző, hogy nacionalista irányzatokat támogatnak és a proletár nemzetköziség elveit támadják. Az egyes országok érdekeivel 'látszólagos ellentétbe állítják a szocialista országok pártjai kölcsönös testvéri együttműködésének és a nemzetközi proletár szolidaritásának szükségességét. Azonban éppen a nagy Lenin példája annak, hogyan kell egybekapcsolni a hazaszeretet a proletár nemzetköziség következetes érvényesítésével. Lenin forró hazaszeretetének tanúságát adta „Az oroszok nemzeti büszkeségéről" című cikkében, mindig a valamennyi nemzet proletár testvériségéért vívott következetes harc példaképe volt és abban az időben, amikor a második Internacionálé vezetői az első világháborúban elárulták a proletariátus érdekeit, Lenin volt az, aki lángolóan védelmezte a „Világ proletárjai egyesüljetek" jelszót. E jelszóval szembeállították a burzsoá ideológia mai ügynökei a „nemzeti kommunizmus" jelszavát, amely kifejezi az imperialisták azon óhaját, hogy szétzúzzák a szocialista tábor országainak egységét. És milyen szerepet jatszanak ebben a revizionisták? Azáltal, hogy támogatják a nacionalizmust, hogy tagadják a proletár nemzetköziség elveit, elutasítják a szocialista forradalom és a szocialista országépítés közös általános törvényszerűségeit és túlbecsülik egyes országok nemzeti sajátosságait, a revizionistá'c a valóságban az imperialisták szándékait segítik. A jelenlegi revizionisták ellentétben a prolet'r nemzetköziség elveivel azzal a gondolattal léptek fel, hogy a szocialista országok közötti kapcsolatokat „értékeljék át" s emellett különféle megfogalmazásukban arra utaltak, hogy arra gondolnak, amit az imperialisták akarnak, vagyis a szocialista országok Szovjetunióhoz fűzött kapcsolatainak meggyengítését és amit az imperialisták azért akarnak, hogy megkísérelhessék ezeket az országokat csápjaikba ragadni. A revizionisták, mint ismeretes, támadásaikat közvetlenül a Szovjetuniónak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának a forradalmi szocialista világmozgalomban levő vezető szerepe ellen is irányították. Ebben megnyilvánultak a revizionisták legaljasabb szándékai, akik az imperialisták örömére lábbal tiporják azt, ami az egész világ munkásosztályának mindig a legszentebb volt. A 'revizionisták ezen aljassága a legélénkebb ellenállást keltette a kommunista- és munkáspártokban. Mert az egész világ forradalmi-^szocialista mozgalma meg van győződve arról, hogy ma nem csak azért olyan erős, mert már fennáll a szocialista országok hatalmas tábora, hanem azért, mert ezt a tábort a Szovjetunió, a hatalmas győzelmes szocialista nagyhatalom vezeti, amelynek élén a nemzetközi kommunista mozgalom legtapasztaltabb pártja, a Szovjetunió Kommunista Pártja áll. Az egész világ 64 országának kommunistaés munkáspártjai elutasítottak a Szovjetunió ellen irányuló minden revizionista elméletet és rágalmat. És e rágalmakra válaszul ma még lelkesebben dolgoznak a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének megszilárdításán és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításán, amelynek élcsa^ita és központja a Szovjetunió Kommunista Fártja, mert ez nemcsak a szocialista országok nemzetei érdekeinek, a nemzetközi proletariátus érdekeinek felel meg, hanem az egész világ békéje és haladása, az egész emberiség érdekeinek is. Végül rá kell mutatni, hogy a jelenlegi revizionisták törekvéseire jellemző, hogy többé-kevésbé nyíltan lépnek fel a marxi-lenini párt vezető szerepének tagadásával, elhagyják a pártépítés és pártélet alapelveit, főképp a demokratikus centralizmus elvét és olyan nézeteket hirdetnek, amelyeknek megvalósítása a ma harcos forradalmi szervezeteket képviselő kommunista pártok egész jellegének megváltoztatására vezetne. Mindnyájan tudjuk, milv nagy jelentősége volt Lenin pártról szóló tanításának és mit jelentett ez -ártunk feilődésében. Lenintől tanultuk leküzdeni a CSKP megalapítása után a szociáldemokrata múlt csökevényeit a pártra vonatkozó nézetek terén. Lenin tanításának szellemében bolsévizáltuk pártunkat, Lenin tanításának szellemében építettük pártunkat szilárd, harcos szervezetté. És csak az, hogy ilyen jellegű pártunk volt, tette lehetővé minden győzelmünket. Múltbeli és jelenlegi tapasztalataink egyaránt meggyőzően mutatják, milyen feladat hárul a pártra. A munkásosztály, melynek a dolgozók tömegeiben vezető helyzete van — és kell hogy legyen, ha a szocializmust fel akarjuk építeni, — a tömegeknek ezt a vezetését nem valósíthatja meg politikai pártja nélkül. A revizionisták azonban ennek ellenére a munkásosztályt és annak pártját egymással szembeállítják és meta.fizikailag választják el egymásll. Mutatkoznak olyan burkoit revizionista nézetek is, melyek szerint a munkásosztálynak állítólag nincs szüksége pártjára, mint a szocialista országépítés szervezőjére, melyek szerint a pártnak a társadalomban levő vezető helyzete állítólag csökkenti a tömegek kezdeményezésének jelentőségét és méreteit stb. Az ilyen és ehhez hasonló nézetek, amelyek a szocializmusba való fejlődésben levő ösztönösség túlbecsüléséből és az osztályellenség elleni harc lebecsüléséből származnak, következményeikben csak egyet jelentenek: a párt vezető szerepének gyengítését. Világos, mi rejlik ezekben az irányzatokban. Igaz, ho. y a szocialista fejlődés szükségletei és a munkások és összes dolgozók egyre szélesebbkörű részvétele az ipar, a gazdaság irányításában, az állam irányításában és igazgatásában, alkotó tevékenyséoük és kezdeményezésük fejlesztése feltételezi a marxista-leninista párt vezető szeredének szüntelen szilárdítását társadalmunk valamennyi területén. Tapasztalataink teljes összhangban a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataival megerősítik, hogy a párt nemcsak a párttagok és párton kívüliek öntudatosságának fokozására szolgáló eszköz lehet, hanem teljesítenie kell az uralkodó politikai párt összes feladatait, irányítania kell a társadalom egész társadalmi és kulturális életét. A pártnak minden téren az új, szocialista rend szervezőjének kell lennie. Pártunk ezen vezető szerepének megvalósítása során Lenintől tanulja tevékenységének helyes módszereit is és emellett súlyt helyez az elmélet és a gyakorlat helyes egybekapcsolása lenini elvének érvényre juttatására. A revizionisták e téren is jellegzetes magatartást tanúsítanak, felületesen teoretizálnak, negatív értelemben kételkednek, hisztérikusan kritizálnak és egészen tetszés szerint, minden tudományos alapot nélkülözően gondolnak ki különféle zavaros doktrínákat, melyek nem állanak összefüggésben a fejlődés törvényszerűségeivel, a valósággal, a mindennapi élet szükségleteivel,- a dolgozók tömegeinek nézeteivel és tapasztalataival. Mennyire másként foglalkozik pártunk az életben felmerülő fontos problónák megvalósításával! Pártunk gyakorlatilag érvényre juttatja azt a lenini gondolatot, hogy a dolgozók vegyék ki részüket a gazdaság irányításában, az állam irányításában és Igazgatásában és országos viták útján lelkiismeretesen tanácskozik a dolgozókkal a gazdasági és politikai étetünk terén szükséges legjelentősebb intézkedésekről. És az, ahogyan pártunk kitűzi és feldolgozza a szocialista építőmunka betetőzésének jelszavát, példaképe annak, hogy a marxizmusleninizmus elvi pozícióiból hogyan kell minden dogmatizmustól mentesen foglalkoznunk jelenlegi feltételeinknek megfelelően az elmélet és a gyakorlat lényegbevágó aktuális problémáinak megoldásával. Nem fér kétség ahhoz, hogy csupán a problémák ily módon való feldolgozása —, mely a tények mélyreható tudományos tanulmányozásából indul ki és a dolgozók tömegeinek tapasztalataira támaszkodik, — vezet a marxizmus-leninizmus alkotó módon való fejlesztésére és annak a szocialista építőmuaka gyakorlatában szerzett új tapasztalatokkal va'ó gyarapítására. Mindezt meg kell mondanunk, ha a nemzetközi munkásmozgalmat manapság leginkább veszélyeztető revizionizmus elleni harcról beszélünk. A revizionizmus megnyilvánulásai és érvelései különbözők lehetnek. Másként nyilvánul meg a kapitalista országokban és másként ^ szocializmus táborához tartozó országokban. Más az az erő is, amellyel a dolgozók soraira hat. Az 1956-ban lezajlott események figyelmeztetően rámutatnak arra, milyen méreteket ölthet) a revizionizmus veszélye. A legkülönfélébb revizionista nézetek és a jobboldali opportunista irányzatok hordozói ekkor leginkább a munkásmozgalom soraiban levő nyárspolgári elemek, valamint a munkásmozgalommal haladó, ingadozó burzsoá és nyárspolgári értelmiség, s néhány egykori szociáldemokrata volt. Megmutatkozott, hogy a revizionista elméletek ott keltenek visszhangot, ahol éltető talajra lelnek a dolgozók öntudathiányában és ahol a pártszervezetek elhanyagolják az ideológiai munkát. Elviesség és következetesség a marxizmus-leninizmus báTni néven nevezendő elferdítése elleni harcban, a kommunisták egyre mélyrehatóbb elméleti és ideológiai öntudatosítása a marxizmus-leninizmus szellemében és a széleskörű szocialista nevelőmunka a munkásság tömegeiben, a dolgozó nép tömegeiben — ez a legfontosabb, ami a revizionizmus elleni harcban Lenin tanításaiból következik. A marxi-lenini tanításhoz megrendíthetetlenül hű pártunk mindig és minden elhajlás nélkül a revizionizmus elleni harc első soraiban fog küzdeni. A párt ezen eltökélt szándékát és Lenin nagy eszméi iránti izzó odaadását nyilvánítja meg a mai Lenin-évforduló napján is. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a „Komunyíszt" című szovjet lap 6. száma lényegbevágó cikket közöl Fedoszjev, Pomelov és Cserpakov elvtársak tollából. A cikket, melynek címe „A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programtervezetéről", teljes terjedelmében közölték a lapok. A cikkben többek között a következő áll: „Jugoszláviában ez év márciusában tették közzé és most tárgyalják meg a kommunisták szövetségének programjavaslatát, melyet a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának albizottsága dolgozott ki és amelyet az április 22-én kezdődő VII. kongresszus elé terjesztenek megtárgyalás végett. Amint a jugoszláv sajtó jelenti, á jugoszláv kommunisták a vitában számos hozzászólást és javaslatot' tettek, amelyekkel hozzájárulnak a program végleges kidolgozásához. Ha megismerkedünk a JKSZ programtervezetével, azt látjuk, hogy az általános marxi-lenini tanítások egész sorát tartalmazza. Nem kevés helyes általánosítást foglal magában, egyúttal azonban — sajnos. — számos olyan tézist is, amelyek nyilvánvaló ellentétben állanak a marxizmus-leninizmus elméletével és gyakorlatával, a kommunista világmozgalom elméletéve! és gyakorlatával. Ez főleg olyan kérdésekre vonatkozik, mint a két világrendszer jelenlegi nemzetközi fejlődése, a különféle országoknak és elsősorban a Szovjetuniónak a szocializmus építéséből szerzett tapasztalatai, a szocialista állam kérdései, a proletár nemzetköziség s a szocialista országok és a kommunista pártok közötti kölcsönös kapcsolatok kérdései, a jelenlegi revizion.zmus és dogmatizmus értelmezésének kérdése." Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetnek, a szocialista világrendszer fejlődésének, a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom fejlődésének a programtervezetben számos legjelentősebb kérdések sorában foglalt értékelése ellentétben áll azzal az értékeléssel, amely a Nyilatkozatban és a Békekiáltványban foglaltatik és amelyeket a kommunista és munkáspártok 1957. novemberében megtartott tanácskozásán e pártok képviselői elfogadtak. A programtervezet szerzői hangsúlyozzák, hogy a szocializmusért vívott harc jelenlegi szakaszában „léteznek bizonyos eltérő nézetek egyes elméleti és gyakorlati kérdésekben." Tehát nem a szocializmus elméletének és kérdésének részletkérdéseiről, hanem elvi kérdésekről van szó, melyek a JKSZ programtervezetében különleges módon vannak megszövegezve. Mi, a CSKP összes tagjai maradéktalanul azonosítjuk mariunkat a „Komunyiszt" című szovjet lapban közölt lényegbevágóan fontos cikk tartalmával. Előre a CSKP XI. kongresszusa felé Vlagyimir Iljics Lenin születésének 88. évfordulója megünneplése alkalmából tudatában vagyunk annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után milyen kedvező fordulatra került sor a dolgok fejlődésében és milyen sikerrel járult ez hozzá mindennemű tevékenységünkhöz. Tudatában vagyunk annak, hogy a pártélet lenini elveinek újbóli érvényre juttatása miként adott pártunknak a párton belül is új arculatot, mily módon emelte magasabbra ideológiai és politikai színvonalát, hogyan bontakoztatta ki a pártkáderek kezdeményezését és milyen új vonzóerővel gyarapította pártunk tevékenységét. Mi örömmel állapítjuk meg, hogy pártunk sorai ma egyre jobban erősödnek azáltal, hogy új párttagok és tagjelöltek lépnek a pártba a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség soraiból. Vlagyimir Iljics Lenin születésének 88. évfordulóján magasra emeljük a leninizmus zászlaját, hogy e zászló alatt készüljünk fel a CSKP XI. kongresszusára és e zászló alatt sorakozzunk fel azon történelmi jelentőségű feladat teljesítésére, amelyet a kongresszus ró majd reánk. Dicsőség Vlagyimir Iljics Lenin halhatatlan emlékének! Éljen a marxizmus-leninizmus diadalmas tanítása! Éljen nagy tanítónk, t.enin pártja, a Szovjetunió Kommunista Pártja' Éljen drága pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja! Koronázza siker pártunk XI. kongresszusát! A leninizmus zászlaja alatt Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével előre a szocializmus építésének betetőzéséért hazánkban! Előre, harcban a szocializmus és a béke győzelméért! ŰJ SZÖ 4 * 1956. április 22.