Új Szó, 1958. április (11. évfolyam, 91-119.szám)

1958-04-19 / 108. szám, szombat

MIO A K A R K O K „A híd: az ember. A h!d: az emberiség. Ahol ez nincs, ott árok van: embertelenség, gyűlölet, fanatizmus, ököl és barbarizmus." — Ezekkel a szavakkal összegezi Fábry Zoltán e télen megjelent Hidak és árkok című kötetének mondanivalóját. A kötet. A gondolat igaza és A béke Igaza után, az Ady igaza előtt mintegy gondolatjelet képez egy trilógia három kötete között: zárójelbe foglalt summázása, hitelesítése elmondott emberi tanításoknak, kihangsúlyozott figyelmeztetés elmondandó erkölcsi törvények elé. A zárólejek és gondolatjelek az írástudás legmagassbb fokán elmélyült izaságokat jeleznek: zárójelek közt az Író legbensőbb énjét szokta bizonyítékul, meggýfeô magyarázatként harcba küldeni, gondolatjelek közt maga a szó súlyától megtisztult gondolat tör fői az Író intellektusából, hogy áramkörébe vonja mindazokat, akikhez és akikért megszólaltatta jelharangját. A Hidak és árkok címet viselő kötet olyan gondolatjel, amelynek távlatai között a szocialista író a szocialista erkölcs nevében szólal fel, bizonyít és demonstrál, gondolat és írás erejével épít emberi biztos hidat az embertelen, bukató árok fölé. Öt pilléren épült a híd: Ady bölcsőjétől, Csokonaitói Ady utódjáig József Attiláig, Husz János máglyatüzének hőhérfagyasztő tényétől Bertold Brecht ravatalának embermelegítő fáklyavilágáig, karjalai boldog mesetájaktól, bengáliai boldogtalan rizsföldekig: jelentől múltig,' őrzőtől őrzőig, embertől emberig. Tüzek és lángok lobognak a pillérek körül: tűzből és lángból született a jégpólusú föld, tűzben és lángban edződik az acél és az ember. Szikra pattan, szikra röppen -- ki vonná kétségbe, hogy Husz máglyájának véres tüze azonos Dózsa trónjának Izzó zsarnokával, vagy azzal a Iángcsóvával, amelyei Vitéznek, ama Csokonai Mihálynak házát emészti üszőkké: „Éppen a rózsák nyíltak, mikor kertecskémen a lobogó lángok keresztülrohantak... s az a kis fülemüle, mely a kis zöld hajléknak minden éjjel koncertet adott, őrjöngve repült el bátorságosabb erdei vidékekre" — írja Csokonai, s Fábry (gy olvas a lángokból: „Csokonai végzetesen költő, hű önmaqához és ilyen viszonylatban: első és korában egyedülálló és egyedülvaló. Rózsák és fülemüle: ennyi a tűzvész szépértelme. A rózsákat sajnálja és a fülemilét irigyli. aki bátorságosabb vidékre menekülhet. Csdkonai nem menekülhetett. Költő nem menekül: népe és kora foglya, vállalója. Csak így lehet népe és kora bajainak mondója, névadója és így — mulasztója. Költő nem menekülhet: jelenében, adottságában él és létezik tovább, ha igaz volt és hűséges. Igaz költő így lesz mindig és mindenütt jelenvaló, jövőtudó. Ali a posztján és a jövő érte jön, felváltja, magába öleli: írok a boldogabb maradéknak, írok a huszadik vagy a huszonegyedik századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy Igazán semmi lesz." Üstökös robban át a Híd fölött s örök Időket őrző tengerekbe hull: láng után sötétség, Petőfi után Világost idézi az írás, Haynaut ős Görgeyt. Az aradi tizenhármat és Adam Marjassyt. Windischgrätzet és Leíningent. Ferenc Józsefet és Kossuthot, Metternlchet és Andrássyt, véreskezű aranygyapjas lovagokat és megtisztult Rózsa Sándorokat. A kapituláló Európát és a vértanú szabadságharcot. Fábry ezen a híd-pilléren a porló évszámok és fakuló adatok nélkül dolgozó történetíró, társadalompolitikus elemző és felelősségrevonó magaslataira emelkedik. Világos árok — Világos árka fölött híd-lv a kérdés: ki volt az áruló? Görgey? Világosnál már semmiesetre sem. Világosnál Adam Marjassy volt az áruló — többet árult el mint hazát és nemzetet: a legyőzöttet, a gúzsba kötözöttet árulta el: az egy tömegben letaglózott népet, az emberséget tagadta meg — az eszmét árulta el. A felfuvalkodott gőgjében örjöngő Ausztria volt a bűnös? Franciaország volt a bűnös, áruló volt Franciaország, amely a párizsi forradalmat tagadta meg Világosban, a jakobinusok klubját tagadta meg a bécsi halálfejes légióban: Anglia volt a bűnös, áruló volt Anglia, amely Cromwellt gyalázta, meg Guyonban: Európa volt az áruló, a bűnös, a meghunyászkodó cinkos, a gyáva orgazda, aki fedetlen, alázatosan hajtott fővel nézte, mint vonulnak végig lárvaarcú trónuslakájolk, hercegi gyilkosok azon a vonagló, vérfoltos szőnyegen, amelynek a neve nemrég még Respublica volt. Európa — kormányok és kormányfők hivatalos Európája volt a bűnös és áruló. És ki volt a szószóló, ki volt az Igaz ügy mellett hitet tevő? Európa , megint csak Európa: \ munkások és dolgozók tőke és zsarnokság ellen összeforrni készülő .Európája, 1849 a döbbenet éve volt. „Marx és Engels reménye omlott Itt össze — idézi Fábrý —, Heine úgy sírt, mintha szerelmét temetné, Ibsen, Larnartíne, mindenki lerótta kegyeleti adóját a világszabadság magyar sírjánál. De a2 élet rohan és a világ felejt." Felejteni nem is olyan nehéz, mint ahogyan az ember képzelné. Az ember gyorsan és szívesen felejt: sajgó sebet, könynyel behantolt sírt, bomlasztó fájdalmat — mindent. De a legszívesebben és leggyorsabban a szégyent, a gyalázatot felejti. A sarlót markoló tenyér, a kalapácsra szoruló marok azonban nem felejt. Fábry nyomozza, Fábry idézi: „Amikor már mindenki elfelejtette az egyéves magyar gyász ügyét, kérges kezű, idegen nyelvű munkások, messze Aradtól, Pesttől és Világostól, ököllel vágtak a hóhér arcába. Tiltakoztak, büntettek, ítéltek: a magyar szabadságharc ügye újra a világ ügye 'lett. Munkásokéi kényszeritette a könnyen felejtőket, a napirendre-térőket, hogy visszafordítsák a fejüket, hogy még egyszer látva lássák a nemtelen bosszú balhatatlan áldozatát és leköpött hóhérjait. És ha a világ egy év előtt még keserűségben könnyezett, most pillanatra fellélegezve tapsolt a bosszúlóknak, dolgozók tettének, a londoni sörgyári munkások Haynau-lincselésének. kit a haláltól csak a rendőrség gyors közbelépése mentett meg." Áruló Európa és a hitet tevő európai munkások történelmi ügyének tisztázása után Tamási Áron Hazai tükrébe pillant a szocialista író. Győry DezsC Viharvirág című regényében lapoz a társadalompolit'kus. majd Vöró'smartyval zárul a hídív. A híd következő íve élő és htlott kortárslrók bizonyító adataibíl tömörül össze, figyelmeztető pillértől őrtálló pillérig. József Attila és Móricz Zsigmond emberségének, az erdélyi Korunk és a szlovákiai Sarlósok rendet vágó mozgalmának méltatása után Márai Sándor hazazokogó Halotti beszédének meddő árnyképét cslllogatja a híd alatt tovahómpölygő fekete víz, majd versmondás művészeinek dicsérete, s a pécsi Híd-nak, ennek az újkori Sodalitas litteraria Danubiana-nak az üdvözlése következik: ,.Mi magyarok sohse felejtsük el: a híd a dunatáji emberdöntő eszmélése volt." A harmadik hídszakaszon Fábry az egyház-döntő új hitvallást, a Prágától Erdélyig íve'ő huszitizmust tárgyalja három részből álló tanulmányában, s a tanulmány során a cseh széppróza két kimagasló klasszikusát, Jiráseket és Svätopluk Cechet ismerteti, majd Majerová világhírűvé vált regényén, a Szirénén, Ivan Olbracht hasonló jelentőségű, Šuhaj, a betyár című könyvén és Glazarová Adventjének tükrében a modern cseh szocialista regényt méltatja. Ugyancsak három író reprezentálja Fábry könyvében az új szlovák regényt: Hečko Falu a hegyek közt. Mináč Tegnap és holnap, Lazarová Darázsfészek című regényének elemzése a szlovákiai magyar író munkából részt vállalását, a jövő építésének közös útját hirdeti. Erre utal az is, hogy a huszitizmusról szóló három részből álló tanulmánya, a három cseh, majd a három szlovák író reprezentációs munkáinak bemutatása után Fábry Kalinfiak Restaurációjának kapcsán a közös múltat boncolgatja, a nemesi vármegye kietlen gazdasági hátterét, osztálvkorlátok közé nyomorított társadalmi rendszerét taglalja. hogy aztán Hviezdoslav háborúellenes humanizmusának és Fučík harcos szocializmusának jegyében szövegezze meg a második világháborút túlélt Duna-táj szintézisét és új, kötelező Korparancšát: . Aki elhagyja azt az utat, melyet Fučík mondanivalójával kijelölt és mártírhalálával törvénnyé hitelesített, az Fučík derűlátását, a jövő bizonyosságát orozza és a szomorúság árnyékába vonja nevét és halhatatlan tettét: Szerettelek benneteket, emberek! Legyetek éberek!" Az ívet záró pillérre váratlan barokk oromdíszként a Kocsis Moravában epizódja kerül, majd a nyolcvanéves erdélyi szász regényírónak, Adolf Menschendörffnek üdvözlése alkot összekötő kapcsot a következő hídszakasz felé, amely már túlivei ország és kor, hazai és nemzeti irodalom, a Kárpát-medence egymásba fonódott hagyományainak és egymásért vállalt közös jelenének határain: a fasizmus és imperializmus elleni harcnak a fasizmust és imperializmust száz évvel megelőző leleplezőjéről, Heinéről szól az írás, Egon Erwin Kisch újra kroszerűvé vált könyvét, a Csillaglobogős paradicsomot idézi a figyelő emlékezés, Thomas Mann és Ber•...: a&« x axwa&sw s a s © o s o: saas s a s a a 3. s s

. 5® Bohumil Kubista. Gyárak Braníkban (F. Ježerský felvétele) tolt Brecht halhatatlansága melMt tesz hitet az író," Ibsen társadalombírálatát. Romáin Rolland realizmusát elemzi, Puskin és Lenin azonos kultúrába tartozását bizonyítja Knut Hamsun Hitler-előfutárrá züllésénak tragédiáját fejtegeti Plehanov előrevilágító útmutatásával. Szovjetnépek tündöklő mesegazdasága után a mártírhalált halt Szabahattin Ali novelláskönyvén keresztül török népek jajgató szegénységét tárja fel Fábry, majd hazug romantikájú dzsungelek és tigrisvadász maharadzsák távoli országa, Bengália felől oszlatja félre a csalóka bengáli fényt, mikor az új bengáli irodalommal foglalkozva így ír: „Gyarmati népek titka, csendje és nyelve nehezen oldódik. Ha feloldódik és megszólal, az elnyomóknak befellegzett: a lázadó rabszolga emberi mivoltában áll előttünk. Nagykorú lett: szót kér, tanúskodik, vádol és ítél egyszerre." A hídszakasz zárópillérén ezúttal napjaink legelterjedtebb művészetének, a filmnek három viharlámpája lobog — egy a kor Igaz művészetének vigyázásáért, egy az igaz művészek Igenléséért, egy a talmi művészet tagadásáért. Három film, három viharlámpa, három dokumentum. Beletartozik-e az árkok fölé épülő hidak emberi. írói müvébe? Nyilván bele — gondoljunk A gondolat igazára: „A kultúra az örök számonkérő szellememberség és a dolgozóknak számot kell tudni adni a kultúra egészéről. Ez becsület dolga és az igazság ügye. Ahol a gondolat igazat mond. ott erkölcsi tényező lesz, maradandó társadalomformáló erő, amikor a szellemi megnyilatkozás erkölcsi parancsként hat, akkor múlhatatlan lett: máig érő és mára is elkötelező jelenvalóság." A híd utolsó szakaszához értünk, a munkás utoljára veszi kezébe a kalapácsot, az író búcsúzik művétől. A híd a jelen országútjába torkollik: rohan a jelen, kilométerkövektől és útjelző tábláktól villog az országút szegélye: fehér kő. fekete tábla. Fehér — a béke, fekete — Dulles látogatása Francónál: fehér — az antifasizmus, fekete — a nyugati bomlás: fehér — a nyugati kultúra, fekete — nos, fekete a nyugattól elszakadt nyugati koegzisztencia. Fábry A nyugati kultúra és koegzisztencia című taulmán.vában ugyan a nyugati kultúra megismerésének létjogosultsága mellett tör lándzsát, de maga Is látja, az árkot: „Rothadási és bomlási termékekkel azonban hogy lehet minél magasabb fokon érintkezni?" Majd más helyen: „Csak ami mindenkinek és mindenkorra szóló érték és mindenütt alkalmazható mérték, lehet a nyugati kultúrával szemben igényünk és mércénk alapja Is." És ezzel jutottunk el a békés egymás mellett élés lényegéhez, mely anynyiban kötelező, hogy nyugaton és keleten egyaránt harcot jelent Hemingwayért és Erenburgért, harcot Aragonért és Fegyinért, harcot Spillane morál lnsanity-je és a szektariánizmusnak is csak a leplébe burkolózott, merev vakerkölcs ellen. A kötet befejező írása vádirat: az új Wacht am Rhein ellen szövegezett nürnbergi vádirat. A nürnbergi vádirat — mint riár anynyiszor — Hitlert idézi Hitler ellen: „Nyugat-Németországban a fasizmus restaurálásának az állam részéről v semmi sem áll az útjában. Adenauer hivatalnokai és katonái kénytelenek rákanyarodni az egyszer már vérrel, könnyel és jajjal kitaposott ösvényre. Dr. Ottó Heinrich Greve. szociáldemokrata képviselő a bajor rádióban rezignáltán dokumentálja a másodvirágzást: „Németország a legjobb úton van, hogy újra Európa szégyenfoltja legyen. Az elmúlt háború tapasztalatai után azt hittük, hogy fantasztáknak, sovinisztáknak és demagógoknak nem lesz itt több szavuk és terük. Sajnos, minden maradt a régiben." A nürnbergi vádirat: emlékeztető. A Wacht am Ŕheln hangjaira ma London fegyvergyáraiból és New York tőzsdéjéről felel a visszhang, és ez ellen — Fábryt Idézem — csak egy mentség lehet: „Szellem erkölcse és nem barbarizmus fanatizmusa. Emberség hangja és nem állat-hős-lgék fortisszimója. A jóakaratú emberek békéje és nem a rosszakarat tömeggyilkossá züllesztő machinációja. A béketudat internacionalizmusa és nem a fegyvergyárrészvényesek véres internacionáléja. Élet- és emberszeretet és nem az atombomba öngyilkos nihilizmusa, hídépítés és nem árokmélyítés." Végül pedig a könyvkiadó elmére meg kell jegyeznünk: sajnálatos dolog, hogy a kötetbe belekerült egy-két olyan cikk. amely még egy tanulmánykötet keretében sem időszerű és ennek következtében gyengíti a mű társadalmi hatását. Fábry könyvének egy helyén ezt írja: „Tavaly a bratislavai Oj Szó hasábjain úgy üdvözölték és aposztrofálták e sorok Íróját, mint valakit, aki lényegében még ma is változatlanul ugyanazt a szerepkört kénytelen betölteni, mint amit harminc év előtt megkezdett." — Ha nem csalódom, ennek az üdvözlésnek és aposztrofálásnak a szerzője — e sorok írója volt. Most pedig, Fábry Zoltán, kis irodalmunkból, szellem-közösségünkből messze kinőtt Fábry Zoltán, hadd Ismételjem meg: állni az időt — nagyon nagy dolog. Nagyobb mint az Idővel járni. Mert: aki állja az időt, természetszerűen az idő előtt jár. És ez — bocsássa meg Fábry Zoltán, hogy perbe szállok vele — nem monotón mánia, sem nem mániákus monotónia, hanem, ha mindenáron megszövegezést akar, engedje meg, hogy Adyval szövegezzem meg: ... vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Hitünk valóságra vált: milliók valóságára, és hogy ehhez a valósághoz további embermilliók szakadatlan sora fog csatlakozni, az olyan törvényszerű és bizonyos, mint ahogyan törvényszerű és bizonyos az Is, hogy a beteljesült valóság olajágából egy levél, és nem is a legkisebb, Fábry Zoltánt, a szlovákiai magyar szocialista írót illeti meg. RACZ OLIVÉR fi RÉT6T LA'GY GYÍRÉ KÉDVÉS SZí L- LO MÉN- JÜHK CIRO- CiflTR SZflftRDItna- hd DR lun K m HRRCQS UTfcMet KÖÍIÖUTSO MM eise - 36

t 2. Határunkban nincsen már barázda, 4 Éber szemmel állok az őrségen, annak érik termés, aki szántja. drága szülőföldem féltve védem. (Refr). (Refr). 3. Gyárainkban zúgnak erős gépek, 5. Mindegyikünk álljon jól a poszton, békéért kiált a dolgos élet. hogy szép hazánk egyre virágozzon. (Refr). (Refr). (V. Zavada szövege — J. Pomahal zenéje — Petrik J. ford.) •íiyöiiííyöl: «D £ Nagyítsunk ISKOLÁTOK, a pionír-sarok feldíszítéséhez biztosan sokszor szükségetek van nagyobb rajzokra, és a kapásból, szabad kézzel készített rajzok bizony nem mindig a legjobban sikerülnek. Ezért a kis ezermester, egy olyan egyszerű nagyítószerkezet elkészítését árulja el nektek, amelynek segítségével bármilyen rajzot 2—3— 4-szeresére, sőt még nagyobbra is nagyíthattok. Kerítsétek négy darab vékony lécet (18— 20 mm széleset és 4 mm vastagot), kettőt 46 cm-re, kettőt 25 cm-re vágjatok le. A lécen fúrjatok lyukakat a rajz szerint (ügyeljetek a pontosságra mert különben nem lesz jó a nagyító). Ezután 4 anyacsavarral fogjátok össze a léceket, ahogy az ábrán látható. Ahol a rajzon „facsavar" van, azzal fogjátok követni a megnagyítandó rajzot. Ahol pedig a ceruza látható, helyezzetek alá egy tiszta papírt, a lyukkal jelzett léc végét pedig erősítsétek csavarral vagy szeggel a padlóra vagy az asztalhoz. Ezzel el is készült a nagyító készülék. Ha háromszoros, vagy négyszeres nagyítást akartok elérni, a csavarokat helyezzétek át a hármassal és négyessel jelzett nyílásba. Reméljük, a kis készüléknek hasznát veszitek. Udegej mese EGY LÁNY színes gyöngyöket kapott. Fonalra fűzte és a nyakába tette. Megy az utcán, a napfényben csillognak, villognak a gyöngyök, és az emberek azt mondják: — Nézzétek csak, milyen gyönyörű ai a gyöngysor, Meghallották ezt a gyöngyök és Igen nagyra lettek. így szóltak a fonálhoz: — Öh, te szürke fonál, örülhetsz, hogy minket szolgálhatsz. Nélkülünk olyan rút vagy. Megsértődött a fonál. Egy szócskát sem szólt, csak addig nyújtózkodott, feszítette magát, míg egyszerre csak elszakadt, és a gyöngyök az út porába hullottak. Az emberek rájuk tapostak, porosak lettek, megszürkültek, és bizony már egyáltalán nem voltak szépek. . Szél futott végig az utcán és ezt süvítette: Látjátok csak, folyton magatokat dicsértétek. E;,z pedig nagy hiba, mert egymás nélkül nem lehet élni. Napfény nélkül elpusztul a virág, víz nélkül nem élhet a' szarvas. Evező nélkül a csónakok is megfeneklenek a sziklán. Nem szabad pajtásaink kárára hencegni, fölébük helyezni magunkat. Neve van, teste nincs, ha kérdezik, visszafelel, mi az? (Beküldte: Zapletál Anna, Feled) Négy testvér kergetődzik, de soha sem érik utol egymást, mi az? (Beküldte: Ocskal István, Zsit) Hogyan hordoz egy ló hét patkót? (Beküldte: Félix Éva, Dunaszerdahely) Hány tojást tud megenni egy óriás éhgyomorra ? (Beküldte: Vass Ilona, Guta) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. A figurákból így lehet négyzetet csinálni. 2. A legidősebb testvérnek 35, a középsőnek 26, a legfiatalabbnak 20 alma jutott a 81-ből. Az itt közölt állatokat bizonyára jól Ismeritek, hiszen a mesékben is gyakran találkoztok velük. A két kép egy-egy érdekes mozzanatot örökít meg életükből, írjátok meg, mit tudtok a két állatról és mit csinálnak a képen. Könyvjutalmat nvert: HORVÁTH TERÉZ, Bratislava, és KOVÁCS ZOLTÁN. Kassa. Dicséretet kapnak: Waldmann Anna, Vágsellye, Kollár Béla, Felsőszemerény és Vass Ilona, Gúta. Felhívjuk figyelmeteket arra, hogy a május elsejei számban kezdjük szellemi öttusánkat. Minden megfejtő könyvet nyerhet, ne felejtsétek el megszerezni a május elsejei ünnepi számot. UJ SZÖ 8 * 195

8- f

iP

rilis 1

9»