Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-14 / 73. szám, péntek

Ä Szovjetunió választá s előtti mérlege: Egy év alatt többet termellek, mint azelőtt két ötéves terv során Moszkva (ČTK) — A Szovjetunióban e napokban éri tetőfokát a Szovjet­unió Legfelső Tanácsába való választások kampánya. A Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagjai a választás előtti utolsó héten körzeteikben hagyományos összejöveteleket tartanak válasz­tóikkal. Leningrádban a kirovi választási körzet gyűlésén K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke mondott beszédet. „A szovjet nép békés munkájának minden éve olyan gazdag gyümölcsöt hoz, amennyit azelőtt a Szovjetunió öt, sőt tíz év alatt sem termelt — jelentette ki K. J. Vorosilov. 1957-ben a szovjet ipar lényegesen több árut gyártott, mint az első és második ötéves terv valamennyi évében együttvéve. A Szovjetunió az ipari termelés terén szilárdan a második helyen áll a világon, és már nincs messze az az idő, amikor a szovjet ipar a legerősebb lesz. A csúcsértekezlet összehívására vo­natkozó szovjet javaslattal kapcsolat­ban Vorosilov kijelentette: „Azt hisz­szük, ez az értekezlet végre mégis megvalósul és teljesíti a nemzeteknek a fegyverkezés beszüntetésébe, vagy legalább részbeni korlátozásába vetett hitét." Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Majkop­ban beszélt. A Szovjetunió a legutóbbi években nagyon sokat tett a nemzetközi hely­zet radikális javításáért — mondot­ta. — Nehezen lehetne találni a nemzetközi kapcsolatok terén olyan pontot, egyetlen olyan jelentős nem­zetközi problémát, ahol a Szovjet­unió nem nyilvánított volna béke­kezdeményezést. Mihail Szuszlov, B Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak titkára Szarasztovban mondott választási beszédet. Szuszlov elvtárs beszédében részle­tesen elemezte azokat a sikereket, amelyeket a Szovjetunió ért el a Leg­felső Tanácsba történt legutóbbi vá­lasztások óta. Amíg a Szovjetunióban | 1954—1957. években az ipari nyers- | termelés 55 százalékkal emelkedett, addig az USA termelésének terjedel­me csupán 7 százalékkal fokozódott. Az előzetes számítások szerint a Szovjetunió a szocialista rendszer elő nyeire támaszkodva 15 év alatt a döntő ipari ágazatokban kétszeresen, sőt háromszorosan növeli a termelést. Moszkvában Nyikolaj Svernyik, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagja beszélt. Kijelentette, hogy a legutóbbi négy év alatt alapvető változásokra került sor a mezőgazdaságban is; ezek a változások terjedelmükkel és ütemükkel egyenértékűek a kolhozok és szovhozok egész eddigi fejleszté­sével. Alekszej Kiricsenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága Elnökségének tagja és a KB titkára március 12-én a kijevi-lenini választási körzetben tartott ülésen beszélt, amely körzetben őt a Szov­jetunió Legfelső Tanácsába jelölik. Kiricsenko beszédében a többi kö­zött hangsúlyozta, hogy választási körzetében négy év alatt 650 nagy vállalatot, többek között 234 szénbá­nyát, 9 nagy olvasztót, 12 Martin­kemencét és 5 nagy villanyerőművet -helyeztek üzembe. A. Kiricsenko a mezőgazdasági té­ren elért eredményekkel foglalkozva kiemelte, hogy a gép- és traktor­állomások átszervezése és a technikai felszerelés átadása a mezőgazdasági termelőknek a legrövidebb időn be­lül a gabcna, hús, tej- és más ter­mékek sok millió mázsájának formá­jában hozza meg gyümölcsét. A. Kiricseilko kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága és a szovjet kormány továbbra is kitartóan és következete­sen fogja védelmezni a béke nagy ügyét, és küzdeni fog a háború ki­küszöböléséért. Atombomba zuhant le egy amerikai város közelében New York (ČTK) -» ^Nyugati hírügynökségek jelentése szerint egy amerikai reaktív bombavető repülőgépről kedden este „bizto­sított" nukleáris bomba esett le a dél-karolinai Florence közelében. A bomba lakóházak közötti kertbe zuhant. A hírügynökség hozzáfűzi, hogy felrobbant „a robbantószerkezet, amely a szokásos robbantóanyaggal volt töltve". A robbanás hat házat el­pusztított és megrongált egy közeli templomot. A házak ablakai széles körzetben d-szetörtek. Öt személy megsérült. Az USA-légierők később hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a nukleáris bomba esését „a repülőgép rosszul működő bombazárója" okozta. A légierők megbízottja beismerte, hogy ha „a robbantószerkezet felrob­bantotta volna a bomba atomtöltését, ami könnyen bekövetkezhetett volna, a felszabadult rádioaktív elemek az egész környéket megfertőzték volna." A robbanás helyét a légierők ren­deletére a rendőrség további robba­nások veszedelme miatt elzárta. A lé­gierők asszanációs csoportjai a hely­színre érkeztek, hogy „szükség ese­tén a területet megtisztíthassák a rá­dioaktív elemektől". Amerika közvéleményét nagy izga­lomban tartja a Florence város mel­lett végbement katasztrófa. Az ame­rikai atomszakértők véleménye sze­rint az atomtöltés felrobbanása ese­tén a bomba elpusztította volna a 30 ezer lakosú Florence várost, bár több kilométernyi távolságra esett a város­tól. Az Associated Press amerikai hír­ügynökség rámutat arra, hogv Ame­rika-szerte terjed „a félelem hulláma, mert hasonló eset az USA bármelyik helyén előfordulhat". A nukleáris fegyvereket hordozó amerikai repülőgépek az USA egész területe felett repülnek és ezenkívü' e pusztító fegyvereket teherautókon, hajóken is szállítják. A Francé Presse hírügynökség idé­zi amerikai képviselők nyilatkozait, akik az egész ügyet a kong­resszus elé akarják terjeszteni Az ügynökség szerint az egyik képviselőt meglepte az a hír, hogy az amerikai repülőgépek gyakorló légi­utakat végeznek nukleáris fegyverek­kel amerikai terület felett. * * * London (ČTK) — Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint több angol munkáspárti képviselő kö­zölte, hogy a dél-karolinai katasztró­fát parlamenti kampányuk megerősí­tésére használják fel az amerikai re­pülőgépek angol terület felett végzett légiútjai ellen, amely repülőgépek nukleáris fegyverekkel vannak felsze­relve. Az ügynökség beismeri, hogy az amerikai rakétatámaszpontoknak Ang­lia területén való kiépítésére irá­nyuló tervei Nagy-Britanniában „az Egyiptom elleni agresszió kirobbantá­sa óta a leghatalmasabb politikai vi­hart idézték elő". F. Messer munkáspárti képviselő ki­jelentette, hogy a munkáspárt az an­gol alsóházban határozottan tiltakoz­ni fog a nukleáris fegyverkezés poli­tikája ellen. Swingler munkáspárti képviselő megjegyezte, hogy „hason­ló szerencsétlenség bármikor élőfor­dulhat Nagy-Britanniában is".. J. B. Pristley angol író, aki a nukle­áris fegyverek elleni kampány élén áM, rámutatott arra, hogy „minél több bombá 4: gyárt Anglia, annál hamarabb következhet be szerencsétlenség, amely a világot egészen véletlenül atomháborúba sodorhatja." Az USA-ban ismét elhalasztották a Vanguard-rakétakísérletet New York (ČTK )— Az amerikai haditengerészetnek a Canaveral fokon létesített kísérleti lövőterén ismét el­halasztották a Vanguard rakéta fellö­vésének kísérletét. Ennek a rakétának már a múlt év december elején kel­lett volna felvinnie a világűrbe az első amerikai mesterséges holdat. A múlt hétre kitűzött kísérlet elha­lasztása után a fellövés időpontját március 12-ben állapították meg. Közelebbről meg nem határozott „technikai hibák" miatt a kísérletet közvetlenül a fellövés előtt ismét el­halasztották. Az újabb kísérlet idő­pontját még nem közölték. Az utóbbi napok legjelentősebb eseménye, hogy az új szovjet javasla­tok következtében lényegesen javul­tak a Kelet és a Nyugat közötti kor­mányfői értekezlet megtartásának kilátásai. Három hónap telt el azóta, hogy a szovjet kormány csúcsértekezlet megtartását javasolta a világ legége­tőbb kérdéseinek megoldására. Három hónapja az egész világ feszült figye­lemmel kíséri a különféle tárgyalá­sokat és jegyzékeket, az egyes ál­lamférfiak nyilatkozatait, mindazt, ami a csúcstalálkozó megrendezésé­vel összefügg. Az emberek százmilliói a Nyugaton éppúgy, mint a Keleten aggodalommal figyelnek fel minden olyan megnyilvánulásra, ami az ér­tekezlet összehívását veszélyezteti és reménykedve üdvözlik a nézetek kö­zeledésének legkisebb jelét is, ami azzal kecsegtet, hogy mégiscsak sor kerül e legmagasabb szintű találko­zóra. A múlt héten ez a remény ismét megújult. Ezen a héten nemcsak rendkívül élénk diplomáciai tevé­kenységnek voltunk tanúi, hanem a nyugat-európai dolgozók legszélesebb rétegei hatalmas arányú megmozdu­lásának is. A közvélemény nyomása oly erős lett, hogy még egyes nyu­gati hivatalos körök is kénytelenek bevallani, miszerint a csúcsértekez­let elől gyakorlatilag már nem tér­hetnek ki. Míg egy héttel ezelőtt úgy látszott, hogy e találkozóra legjobb esetben augusztusban vagy szeptem­berben kerülhet sor, ma már általá­nos a vélemény, hogy júniusban vagy júliusban megtartják. A múlt napok zsúfolt diplomáciai tevékenysége a hét elején Gromiko szovjet külügyminiszternek Pineau francia külügyminiszterhez intézett levelével kezdődött, amelyben a szov­jet kormány beleegyezését nyilvání­totta a külügyminiszteri értekezlet megtartásába — engedményt téve így a nyugati hatalmak óhajának. Ugyan­csak hozzájárul a nemzetek reményé­nek növeléséhez a szovjet kormány­nak egy másik fontos megnyilatko­zása: a lengyel kormányhoz intézett emlékirat, amelyben a Szovjetunió egyetértését nyilvánítja a Rapacki­tervvel és kész vállalni mindazokat a kötelezettségeket, amelyektől a kö­zép-európai atomfegyvermentes öve­zet létesítése függ. Így tehát a múlt hét elején derűlá­tás, a nemzetközi feszültség enyhü­lésébe vetett bizalom uralkodott. Ezt az optimizmust azonban hamarosan nyugtalanító hírek zavarták meg: Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén elhangzott kijelen­tése, mely szerint az új szovjet ja­vaslatok Washington számára elfo­gadhatatlanok. Viszont azt követelte, hogy a külügyminiszteri értekezlet ne procedurális kérdésekkel foglalkoz­zék, ahogy ezt a Szovjetunió java-* solja, hanem a kérdések lényegét tár­gyalja meg. Dullest nyilvánvalóan i g en kellemetlenül érintette a szovjet kül­politikának rugalmas lépése, amellyel a csúcsértekezlet megtartásával szemben támasztott legfőbb amerikai érvet „kiütötte" Dulles kezéből. Az amerikai külügyminiszter, mihelyt látta a Szovjetunió engedékenységét — szokásához híven — nyomban vlsz­szatáncolt eredeti javaslatától, egy­szerre két újabb kifogást emelve. Az egyik: a külügyminiszterek csak ak­kor határozhatják meg a csúcsérte­kezlet időpntját, ha a későbbi tár­gyalások sikere biztos. De vajon ki tudhatja ezt előre? Hogyan lehet a gyereket megkeresztelni, mielőtt még a világra jött volna? Nem kevésbé ostoba a másik kifogás is. Miért üljön ugyanis Eisenhower, Bulganyin, Hrus­csov és Macmillan össze, ha Dulles, Gromiko, és Selwyn Lloyd ugyanany­nyit elérhetnek ? Dulles bizonyára úgy vélekedik, hogy az amerikai ál­lamfő funkciójának teljesen eleget tesz azzal, ha csupán aláírja azt, amit Dulles előre elhatározott. Eisenhower e héten közzétett vála­szából is világosan kiérezhető az a törekvés, hogy különféle mesterke­désekkel elodázzák a csúcsértekez­let megtartását. A múlt hét végén azután ismét a konferencia híveinek javára billent a mérleg az USA kor­mányához intézett szovjet emlékirat és Bulganyin Eisenhowernek küldött levele következtében. Ezekben a fon­tos dokumentumokban a szovjet kor­mány a csúcsértekezlet előkészíté­sének meggyorsítása érdekében egyetértését nyilvánítja a külügymi­niszteri értekezlet megtartásával és azt javasolja, hogy a külügyminisz­terek 1958 áprilisában üljenek ösz­sze. Ez a külügyminiszteri értekezlet előkészítené a csúcsértekezlet napi­rendjét, meghatározná az értekezlet résztvevőinek összetételét és kitűzné a konferencia dátumát. A Szovjetunió ebben az emlékiratában további pon­tokban is jóakaratáról tett tanúságot. Mivel az amerikai elnök nem hagy­hatja el hosszabb időre az USÄ-t, a szovjet államférfiak hajlandók az USA-ban megtartott értekezleten is részt venni és nem ragaszkodnak ah­hoz, hogy a csúcstalálkozó színhelye Genf legyen. A szovjet kormány egyetért azokkal az amerikai javas­latokkal is, hogy a kormányfői érte­kezleten megtárgyalják a kozmikus tér katonai célokra való felhasználá­sának betiltását, az ENSZ tekintélyé­nek megszilárdítását, az országok közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdését és a Németországgal köten­dő békeszerződést. Természetes azon­ban, hogy nem egyezhet bele semmi­lyen olyan tárgyalásba, amely a más államok belügyeibe való beavatkozást jelentené, így a kelet-európai orszá­gok helyzetéről vagy Németország egyesítéséről valő tárgyalásokba. Amint láthatjuk, a Szovjetuniónak ez a legújabb kezdeményezése a leg­messzebbmenő engedményeket teszi annak érdekében, hogy a csúcsérte­kezlet megtartása elől minden aka­dályt elhárítson. Mi jellemzi ezeket a különféle diplomáciai lépéseket és sakkhúzáso­kat, amelyeknek az utóbbi napokban tanúi voltunk? A szovjet megnyilat­kozásokat az az őszinte vágy hatja át, hogy megegyezés jöjjön létre a béke megőrzése érdekében, járhatób­bá váljék a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének útja; az alapvető kérdésekben szilárdan ragaszkodik álláspontjához, de ezentúl a leg­messzebbmenő engedményeket teszi a nézetek közeledése érdekében — hogy eleve elhárítson minden ürügyet, amellyel a nyugati imperialista körök a konferencia megkerülésére töre­kednek. Az amerikai kormány alapos kutya­szorítóba került — egyrészt a mono­póliumok az egyre határozottabb körvonalakat öltő gazdasági válság mérséklése érdekében a békés idő­szak legnagyobb katonai költségveté­sének jóváhagyását követelik, más­részt a kormány nem hagyhatja fi­gyelmen kívül a közvélemény sürgető követelését és nem utasíthatja kere­ken el azokat a javaslatokat, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésével kecsegtetnek. E javaslatok elfogadá­sa viszont feleslegessé tenné az ame­rikai közvélemény szemében a gigan­tikus fegyverkezési programot. Arról pedig, hogy a közvélemény mily vára­kozással tekint a csúcskonferencia elé, némi túlzással talán, de azért ta­lálóan írja az amerikai Tribúne című lap: „Az amerikaiak egy része, de különösen sok európai, szirfte misz­tikus hittel bízik abban, hogy a világ összes problémáit meg lehet oldani az oroszok által javasolt csúcstalál­kozón." Az USA imperialista köreinek még egy okból fontos, hogy elódázzák a csúcsértekezlet megtartásáról szóló végleges döntést: időt akarnak nyerni. Erről tanúskodik az a sietség, amely­lyel a NATO tagállamait sürgetik, hogy egyezzenek bele amerikai raké­tatámaszpontok létesítésébe országuk területén. Végleg kinyitották az egy­szerű angolok szemét és országszerte hatalmas felháborodást keltettek az amerikaiaknak egyik angliai atomtá­maszpontján, Greenham Commonban lejátszódott események. Amikor ugyanis a haditámaszponton levő atombomba-raktár kigyulladása miatt nyolc grófságban atomriadót fújtak, a brit rendőröknek és tűzoltóknak az amerikaiak még azt sem engedték meg, hogy a támaszpont területére lépjenek. Ez az eset újból megerősí­tette az angolokban azt a meggyő­ződést, milyen kétes az ígéret, amely szerint az amerikai egységek Angliá­ban csak a brit kormány jóváhagyá­sával alkalmaznának atomtöltésű ra­kétafegyvert. Ugyancsak felizgatta az amúgyis paprikás angol közvéleményt az egyik atombombaszállításra különlegesen kiképzett angol gépkocsivezető esete. A derék John szombat este alaposan felöntött a garatra, igy vitte haza kocsiján babáját, útközben minden előírásnak fittyet hányva. Persze bí­rósági tárgyalás lett a nóta vége, ahol a delikvens enyhítő körülmény­ként hozta fel — fontos és veszélyes foglalkozását. így azt is megtudta az angol közvélemény, Anglia melyik ré­szében raktározzák az angol atom­bombákat, ami természetesen nem csekély riadalmat váltott kl a köze­lebbi és távolabbi környék lakosságá­ban. N Az ilyen látszólag apró esetek is érthetővé teszik, miért ölt Angliában oly nagy méreteket a rakétatámasz­pontok ellen, a nukleáris fegyverek betiltásáért és a csúcsértekezlet megtartásáért folyó mozgalom. E mozgalom erejét bizonyítja, hogy a munkáspárt és az Általános Szakszer­vezeti Szövetség jobboldali vezetősé­ge is tettre kényszerült: a múlt hét csütörtökjén közös nyilatkozatot ad­tak ki, amelyben követelik a legma­gasabb szintű értekezlet egybehívását, a nukleáris fegyverkísérletek beszün­tetését stb. Hasonló a helyzet a többi nyugat-eurőpai országban is. A Né­met Szövetségi Köztársaságban a Német Szakszervezeti Szövetség pén­teken közzétett nyilatkozatában csat­lakozik a 44 nyugatnémet tudós felhí­vásához a szövetségi hadsereg atom­felfegyverzése ellen és az atomfegy­vermentes övezet megteremtéséért. A világ népei nagy várakozással tekintenek az elkövetkező hetek elé, amelyek eldöntik a csúcsértekezlet sorsát. Nehéz jóslásokba bocsátkoz­ni. Egy azonban máris világos, a köz­vélemény szerepe egyre jobban elő­térbe kerül, a néptömegek nyomása a háborús politikát folytató kormá­nyokra fokozódik annak érdekében, hogy a kormányfők minél előbb meg­tárgyalják és megoldják a világ békés fejlődését lehetővé tevő együttélés minden halaszthatatlan kérdését. Csehszlovákia népe képviselőinek szívélyes fogadtatása A csehszlovák parlamenti küldöttség a lengyel szejm ülésén Varsó (ČTK) — Március 12-én kezdődött Varsóban a lengyel parla­ment ülése. Az ülés napirendjén egyes törvényjavaslatok első olvasása és jóváhagyása szerepel. A szejm tag­jai hosszantartó tapssal üdvözölték körükben a csehszlovák parlamenti küldöttség tagjait. Csehszlovákia kép­viselői az államtanács tagjai között foglaltak helyet. Zdenék Fierlinger, Csehszlovákia nemzetgyűlési elnöke W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Sz. Kulczynszki, az Államtanács alelnöke között foglalt helyet. Az ülés bevezető részében Czesz­law Wycech, a szejm elnöke meg­ismertette a képviselőket azon levél tartalmával, amellyel a lengyel szejm elnöksége válaszol a Szovjetunió Leg felső Tanácsának 1957. november 6-i üzenetére. A lengyel parlament el­nöksége ebben a levélben kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzene­tében foglalt javaslatot és elismerés­sel fogadja a béke megszilárdítására irányuló konkrét javaslatokat a Leg­felső Tanács határozatának szövege­zése szerint. A lengyel szejm elnöke ezután szí­vélyesen üdvözölte a csehszlovák nemzetgyűlés küldöttségét és hang­súlyozta, hogy a csehszlovák parla­menti küldöttségben a lengyel szejm nemcsak megbízható szövetségeseit üdvözli, akik a közös békeharcban megállják helyüket, hanem elsősorban a közös célokért küzdő elvtársakat. Az elnök üdvözlésére Z. Fierlinger, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke, a parlamenti küldöttség vezetője vála­szolt. Beszédét feszült figyelemmel hallgatták és gyakran a helyeslés megnyilvánulásaival szakították félbe. Hosszan tartó tapssal fogadták főképp Zdenék Fierlinger szavait arra vonat­kozólag, hogy az azelőtt elszakított területeknek, amelyeket most vissza­csatoltak az anyaországhoz, örök időkre lengyeleknek kell maradniuk. A képviselők viharos tapssal vála­szoltak Zdenék Fierlinger üdvözleté­re, amellyel a lengyel nemzet és a Csehszlovák Köztársaság népei test­véri szövetségét, valamint a béke és szocializmus hatalmas táborát éltet­te. ÚJ SZÓ 4 * 1958. március 12.

Next

/
Thumbnails
Contents