Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-14 / 73. szám, péntek

Ä Szovjetunió választá

s előtti mérlege: Egy év alatt többet termellek, mint azelőtt két ötéves terv során Moszkva (ČTK) — A Szovjetunióban e napokban éri tetőfokát a Szovjetunió Legfelső Tanácsába való választások kampánya. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagjai a választás előtti utolsó héten körzeteikben hagyományos összejöveteleket tartanak választóikkal. Leningrádban a kirovi választási körzet gyűlésén K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. „A szovjet nép békés munkájának minden éve olyan gazdag gyümölcsöt hoz, amennyit azelőtt a Szovjetunió öt, sőt tíz év alatt sem termelt — jelentette ki K. J. Vorosilov. 1957-ben a szovjet ipar lényegesen több árut gyártott, mint az első és második ötéves terv valamennyi évében együttvéve. A Szovjetunió az ipari termelés terén szilárdan a második helyen áll a világon, és már nincs messze az az idő, amikor a szovjet ipar a legerősebb lesz. A csúcsértekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatban Vorosilov kijelentette: „Azt hiszszük, ez az értekezlet végre mégis megvalósul és teljesíti a nemzeteknek a fegyverkezés beszüntetésébe, vagy legalább részbeni korlátozásába vetett hitét." Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Majkopban beszélt. A Szovjetunió a legutóbbi években nagyon sokat tett a nemzetközi helyzet radikális javításáért — mondotta. — Nehezen lehetne találni a nemzetközi kapcsolatok terén olyan pontot, egyetlen olyan jelentős nemzetközi problémát, ahol a Szovjetunió nem nyilvánított volna békekezdeményezést. Mihail Szuszlov, B Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára Szarasztovban mondott választási beszédet. Szuszlov elvtárs beszédében részletesen elemezte azokat a sikereket, amelyeket a Szovjetunió ért el a Legfelső Tanácsba történt legutóbbi választások óta. Amíg a Szovjetunióban | 1954—1957. években az ipari nyers- | termelés 55 százalékkal emelkedett, addig az USA termelésének terjedelme csupán 7 százalékkal fokozódott. Az előzetes számítások szerint a Szovjetunió a szocialista rendszer elő nyeire támaszkodva 15 év alatt a döntő ipari ágazatokban kétszeresen, sőt háromszorosan növeli a termelést. Moszkvában Nyikolaj Svernyik, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja beszélt. Kijelentette, hogy a legutóbbi négy év alatt alapvető változásokra került sor a mezőgazdaságban is; ezek a változások terjedelmükkel és ütemükkel egyenértékűek a kolhozok és szovhozok egész eddigi fejlesztésével. Alekszej Kiricsenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja és a KB titkára március 12-én a kijevi-lenini választási körzetben tartott ülésen beszélt, amely körzetben őt a Szovjetunió Legfelső Tanácsába jelölik. Kiricsenko beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy választási körzetében négy év alatt 650 nagy vállalatot, többek között 234 szénbányát, 9 nagy olvasztót, 12 Martinkemencét és 5 nagy villanyerőművet -helyeztek üzembe. A. Kiricsenko a mezőgazdasági téren elért eredményekkel foglalkozva kiemelte, hogy a gép- és traktorállomások átszervezése és a technikai felszerelés átadása a mezőgazdasági termelőknek a legrövidebb időn belül a gabcna, hús, tej- és más termékek sok millió mázsájának formájában hozza meg gyümölcsét. A. Kiricseilko kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány továbbra is kitartóan és következetesen fogja védelmezni a béke nagy ügyét, és küzdeni fog a háború kiküszöböléséért. Atombomba zuhant le egy amerikai város közelében New York (ČTK) -» ^Nyugati hírügynökségek jelentése szerint egy amerikai reaktív bombavető repülőgépről kedden este „biztosított" nukleáris bomba esett le a dél-karolinai Florence közelében. A bomba lakóházak közötti kertbe zuhant. A hírügynökség hozzáfűzi, hogy felrobbant „a robbantószerkezet, amely a szokásos robbantóanyaggal volt töltve". A robbanás hat házat elpusztított és megrongált egy közeli templomot. A házak ablakai széles körzetben d-szetörtek. Öt személy megsérült. Az USA-légierők később hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a nukleáris bomba esését „a repülőgép rosszul működő bombazárója" okozta. A légierők megbízottja beismerte, hogy ha „a robbantószerkezet felrobbantotta volna a bomba atomtöltését, ami könnyen bekövetkezhetett volna, a felszabadult rádioaktív elemek az egész környéket megfertőzték volna." A robbanás helyét a légierők rendeletére a rendőrség további robbanások veszedelme miatt elzárta. A légierők asszanációs csoportjai a helyszínre érkeztek, hogy „szükség esetén a területet megtisztíthassák a rádioaktív elemektől". Amerika közvéleményét nagy izgalomban tartja a Florence város mellett végbement katasztrófa. Az amerikai atomszakértők véleménye szerint az atomtöltés felrobbanása esetén a bomba elpusztította volna a 30 ezer lakosú Florence várost, bár több kilométernyi távolságra esett a várostól. Az Associated Press amerikai hírügynökség rámutat arra, hogv Amerika-szerte terjed „a félelem hulláma, mert hasonló eset az USA bármelyik helyén előfordulhat". A nukleáris fegyvereket hordozó amerikai repülőgépek az USA egész területe felett repülnek és ezenkívü' e pusztító fegyvereket teherautókon, hajóken is szállítják. A Francé Presse hírügynökség idézi amerikai képviselők nyilatkozait, akik az egész ügyet a kongresszus elé akarják terjeszteni Az ügynökség szerint az egyik képviselőt meglepte az a hír, hogy az amerikai repülőgépek gyakorló légiutakat végeznek nukleáris fegyverekkel amerikai terület felett. * * * London (ČTK) — Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint több angol munkáspárti képviselő közölte, hogy a dél-karolinai katasztrófát parlamenti kampányuk megerősítésére használják fel az amerikai repülőgépek angol terület felett végzett légiútjai ellen, amely repülőgépek nukleáris fegyverekkel vannak felszerelve. Az ügynökség beismeri, hogy az amerikai rakétatámaszpontoknak Anglia területén való kiépítésére irányuló tervei Nagy-Britanniában „az Egyiptom elleni agresszió kirobbantása óta a leghatalmasabb politikai vihart idézték elő". F. Messer munkáspárti képviselő kijelentette, hogy a munkáspárt az angol alsóházban határozottan tiltakozni fog a nukleáris fegyverkezés politikája ellen. Swingler munkáspárti képviselő megjegyezte, hogy „hasonló szerencsétlenség bármikor élőfordulhat Nagy-Britanniában is".. J. B. Pristley angol író, aki a nukleáris fegyverek elleni kampány élén áM, rámutatott arra, hogy „minél több bombá

4: gyárt Anglia, annál hamarabb következhet be szerencsétlenség, amely a világot egészen véletlenül atomháborúba sodorhatja." Az USA-ban ismét elhalasztották a Vanguard-rakétakísérletet New York (ČTK )— Az amerikai haditengerészetnek a Canaveral fokon létesített kísérleti lövőterén ismét elhalasztották a Vanguard rakéta fellövésének kísérletét. Ennek a rakétának már a múlt év december elején kellett volna felvinnie a világűrbe az első amerikai mesterséges holdat. A múlt hétre kitűzött kísérlet elhalasztása után a fellövés időpontját március 12-ben állapították meg. Közelebbről meg nem határozott „technikai hibák" miatt a kísérletet közvetlenül a fellövés előtt ismét elhalasztották. Az újabb kísérlet időpontját még nem közölték. Az utóbbi napok legjelentősebb eseménye, hogy az új szovjet javaslatok következtében lényegesen javultak a Kelet és a Nyugat közötti kormányfői értekezlet megtartásának kilátásai. Három hónap telt el azóta, hogy a szovjet kormány csúcsértekezlet megtartását javasolta a világ legégetőbb kérdéseinek megoldására. Három hónapja az egész világ feszült figyelemmel kíséri a különféle tárgyalásokat és jegyzékeket, az egyes államférfiak nyilatkozatait, mindazt, ami a csúcstalálkozó megrendezésével összefügg. Az emberek százmilliói a Nyugaton éppúgy, mint a Keleten aggodalommal figyelnek fel minden olyan megnyilvánulásra, ami az értekezlet összehívását veszélyezteti és reménykedve üdvözlik a nézetek közeledésének legkisebb jelét is, ami azzal kecsegtet, hogy mégiscsak sor kerül e legmagasabb szintű találkozóra. A múlt héten ez a remény ismét megújult. Ezen a héten nemcsak rendkívül élénk diplomáciai tevékenységnek voltunk tanúi, hanem a nyugat-európai dolgozók legszélesebb rétegei hatalmas arányú megmozdulásának is. A közvélemény nyomása oly erős lett, hogy még egyes nyugati hivatalos körök is kénytelenek bevallani, miszerint a csúcsértekezlet elől gyakorlatilag már nem térhetnek ki. Míg egy héttel ezelőtt úgy látszott, hogy e találkozóra legjobb esetben augusztusban vagy szeptemberben kerülhet sor, ma már általános a vélemény, hogy júniusban vagy júliusban megtartják. A múlt napok zsúfolt diplomáciai tevékenysége a hét elején Gromiko szovjet külügyminiszternek Pineau francia külügyminiszterhez intézett levelével kezdődött, amelyben a szovjet kormány beleegyezését nyilvánította a külügyminiszteri értekezlet megtartásába — engedményt téve így a nyugati hatalmak óhajának. Ugyancsak hozzájárul a nemzetek reményének növeléséhez a szovjet kormánynak egy másik fontos megnyilatkozása: a lengyel kormányhoz intézett emlékirat, amelyben a Szovjetunió egyetértését nyilvánítja a Rapackitervvel és kész vállalni mindazokat a kötelezettségeket, amelyektől a közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítése függ. Így tehát a múlt hét elején derűlátás, a nemzetközi feszültség enyhülésébe vetett bizalom uralkodott. Ezt az optimizmust azonban hamarosan nyugtalanító hírek zavarták meg: Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén elhangzott kijelentése, mely szerint az új szovjet javaslatok Washington számára elfogadhatatlanok. Viszont azt követelte, hogy a külügyminiszteri értekezlet ne procedurális kérdésekkel foglalkozzék, ahogy ezt a Szovjetunió java-* solja, hanem a kérdések lényegét tárgyalja meg. Dullest nyilvánvalóan i

g

en kellemetlenül érintette a szovjet külpolitikának rugalmas lépése, amellyel a csúcsértekezlet megtartásával szemben támasztott legfőbb amerikai érvet „kiütötte" Dulles kezéből. Az amerikai külügyminiszter, mihelyt látta a Szovjetunió engedékenységét — szokásához híven — nyomban vlszszatáncolt eredeti javaslatától, egyszerre két újabb kifogást emelve. Az egyik: a külügyminiszterek csak akkor határozhatják meg a csúcsértekezlet időpntját, ha a későbbi tárgyalások sikere biztos. De vajon ki tudhatja ezt előre? Hogyan lehet a gyereket megkeresztelni, mielőtt még a világra jött volna? Nem kevésbé ostoba a másik kifogás is. Miért üljön ugyanis Eisenhower, Bulganyin, Hruscsov és Macmillan össze, ha Dulles, Gromiko, és Selwyn Lloyd ugyananynyit elérhetnek ? Dulles bizonyára úgy vélekedik, hogy az amerikai államfő funkciójának teljesen eleget tesz azzal, ha csupán aláírja azt, amit Dulles előre elhatározott. Eisenhower e héten közzétett válaszából is világosan kiérezhető az a törekvés, hogy különféle mesterkedésekkel elodázzák a csúcsértekezlet megtartását. A múlt hét végén azután ismét a konferencia híveinek javára billent a mérleg az USA kormányához intézett szovjet emlékirat és Bulganyin Eisenhowernek küldött levele következtében. Ezekben a fontos dokumentumokban a szovjet kormány a csúcsértekezlet előkészítésének meggyorsítása érdekében egyetértését nyilvánítja a külügyminiszteri értekezlet megtartásával és azt javasolja, hogy a külügyminiszterek 1958 áprilisában üljenek öszsze. Ez a külügyminiszteri értekezlet előkészítené a csúcsértekezlet napirendjét, meghatározná az értekezlet résztvevőinek összetételét és kitűzné a konferencia dátumát. A Szovjetunió ebben az emlékiratában további pontokban is jóakaratáról tett tanúságot. Mivel az amerikai elnök nem hagyhatja el hosszabb időre az USÄ-t, a szovjet államférfiak hajlandók az USA-ban megtartott értekezleten is részt venni és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a csúcstalálkozó színhelye Genf legyen. A szovjet kormány egyetért azokkal az amerikai javaslatokkal is, hogy a kormányfői értekezleten megtárgyalják a kozmikus tér katonai célokra való felhasználásának betiltását, az ENSZ tekintélyének megszilárdítását, az országok közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdését és a Németországgal kötendő békeszerződést. Természetes azonban, hogy nem egyezhet bele semmilyen olyan tárgyalásba, amely a más államok belügyeibe való beavatkozást jelentené, így a kelet-európai országok helyzetéről vagy Németország egyesítéséről valő tárgyalásokba. Amint láthatjuk, a Szovjetuniónak ez a legújabb kezdeményezése a legmesszebbmenő engedményeket teszi annak érdekében, hogy a csúcsértekezlet megtartása elől minden akadályt elhárítson. Mi jellemzi ezeket a különféle diplomáciai lépéseket és sakkhúzásokat, amelyeknek az utóbbi napokban tanúi voltunk? A szovjet megnyilatkozásokat az az őszinte vágy hatja át, hogy megegyezés jöjjön létre a béke megőrzése érdekében, járhatóbbá váljék a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének útja; az alapvető kérdésekben szilárdan ragaszkodik álláspontjához, de ezentúl a legmesszebbmenő engedményeket teszi a nézetek közeledése érdekében — hogy eleve elhárítson minden ürügyet, amellyel a nyugati imperialista körök a konferencia megkerülésére törekednek. Az amerikai kormány alapos kutyaszorítóba került — egyrészt a monopóliumok az egyre határozottabb körvonalakat öltő gazdasági válság mérséklése érdekében a békés időszak legnagyobb katonai költségvetésének jóváhagyását követelik, másrészt a kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a közvélemény sürgető követelését és nem utasíthatja kereken el azokat a javaslatokat, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésével kecsegtetnek. E javaslatok elfogadása viszont feleslegessé tenné az amerikai közvélemény szemében a gigantikus fegyverkezési programot. Arról pedig, hogy a közvélemény mily várakozással tekint a csúcskonferencia elé, némi túlzással talán, de azért találóan írja az amerikai Tribúne című lap: „Az amerikaiak egy része, de különösen sok európai, szirfte misztikus hittel bízik abban, hogy a világ összes problémáit meg lehet oldani az oroszok által javasolt csúcstalálkozón." Az USA imperialista köreinek még egy okból fontos, hogy elódázzák a csúcsértekezlet megtartásáról szóló végleges döntést: időt akarnak nyerni. Erről tanúskodik az a sietség, amelylyel a NATO tagállamait sürgetik, hogy egyezzenek bele amerikai rakétatámaszpontok létesítésébe országuk területén. Végleg kinyitották az egyszerű angolok szemét és országszerte hatalmas felháborodást keltettek az amerikaiaknak egyik angliai atomtámaszpontján, Greenham Commonban lejátszódott események. Amikor ugyanis a haditámaszponton levő atombomba-raktár kigyulladása miatt nyolc grófságban atomriadót fújtak, a brit rendőröknek és tűzoltóknak az amerikaiak még azt sem engedték meg, hogy a támaszpont területére lépjenek. Ez az eset újból megerősítette az angolokban azt a meggyőződést, milyen kétes az ígéret, amely szerint az amerikai egységek Angliában csak a brit kormány jóváhagyásával alkalmaznának atomtöltésű rakétafegyvert. Ugyancsak felizgatta az amúgyis paprikás angol közvéleményt az egyik atombombaszállításra különlegesen kiképzett angol gépkocsivezető esete. A derék John szombat este alaposan felöntött a garatra, igy vitte haza kocsiján babáját, útközben minden előírásnak fittyet hányva. Persze bírósági tárgyalás lett a nóta vége, ahol a delikvens enyhítő körülményként hozta fel — fontos és veszélyes foglalkozását. így azt is megtudta az angol közvélemény, Anglia melyik részében raktározzák az angol atombombákat, ami természetesen nem csekély riadalmat váltott kl a közelebbi és távolabbi környék lakosságában. N Az ilyen látszólag apró esetek is érthetővé teszik, miért ölt Angliában oly nagy méreteket a rakétatámaszpontok ellen, a nukleáris fegyverek betiltásáért és a csúcsértekezlet megtartásáért folyó mozgalom. E mozgalom erejét bizonyítja, hogy a munkáspárt és az Általános Szakszervezeti Szövetség jobboldali vezetősége is tettre kényszerült: a múlt hét csütörtökjén közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben követelik a legmagasabb szintű értekezlet egybehívását, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését stb. Hasonló a helyzet a többi nyugat-eurőpai országban is. A Német Szövetségi Köztársaságban a Német Szakszervezeti Szövetség pénteken közzétett nyilatkozatában csatlakozik a 44 nyugatnémet tudós felhívásához a szövetségi hadsereg atomfelfegyverzése ellen és az atomfegyvermentes övezet megteremtéséért. A világ népei nagy várakozással tekintenek az elkövetkező hetek elé, amelyek eldöntik a csúcsértekezlet sorsát. Nehéz jóslásokba bocsátkozni. Egy azonban máris világos, a közvélemény szerepe egyre jobban előtérbe kerül, a néptömegek nyomása a háborús politikát folytató kormányokra fokozódik annak érdekében, hogy a kormányfők minél előbb megtárgyalják és megoldják a világ békés fejlődését lehetővé tevő együttélés minden halaszthatatlan kérdését. Csehszlovákia népe képviselőinek szívélyes fogadtatása A csehszlovák parlamenti küldöttség a lengyel szejm ülésén Varsó (ČTK) — Március 12-én kezdődött Varsóban a lengyel parlament ülése. Az ülés napirendjén egyes törvényjavaslatok első olvasása és jóváhagyása szerepel. A szejm tagjai hosszantartó tapssal üdvözölték körükben a csehszlovák parlamenti küldöttség tagjait. Csehszlovákia képviselői az államtanács tagjai között foglaltak helyet. Zdenék Fierlinger, Csehszlovákia nemzetgyűlési elnöke W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Sz. Kulczynszki, az Államtanács alelnöke között foglalt helyet. Az ülés bevezető részében Czeszlaw Wycech, a szejm elnöke megismertette a képviselőket azon levél tartalmával, amellyel a lengyel szejm elnöksége válaszol a Szovjetunió Leg felső Tanácsának 1957. november 6-i üzenetére. A lengyel parlament elnöksége ebben a levélben kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzenetében foglalt javaslatot és elismeréssel fogadja a béke megszilárdítására irányuló konkrét javaslatokat a Legfelső Tanács határozatának szövegezése szerint. A lengyel szejm elnöke ezután szívélyesen üdvözölte a csehszlovák nemzetgyűlés küldöttségét és hangsúlyozta, hogy a csehszlovák parlamenti küldöttségben a lengyel szejm nemcsak megbízható szövetségeseit üdvözli, akik a közös békeharcban megállják helyüket, hanem elsősorban a közös célokért küzdő elvtársakat. Az elnök üdvözlésére Z. Fierlinger, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke, a parlamenti küldöttség vezetője válaszolt. Beszédét feszült figyelemmel hallgatták és gyakran a helyeslés megnyilvánulásaival szakították félbe. Hosszan tartó tapssal fogadták főképp Zdenék Fierlinger szavait arra vonatkozólag, hogy az azelőtt elszakított területeknek, amelyeket most visszacsatoltak az anyaországhoz, örök időkre lengyeleknek kell maradniuk. A képviselők viharos tapssal válaszoltak Zdenék Fierlinger üdvözletére, amellyel a lengyel nemzet és a Csehszlovák Köztársaság népei testvéri szövetségét, valamint a béke és szocializmus hatalmas táborát éltette. ÚJ SZÓ 4 * 1958. március 12.