Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)
1958-03-11 / 70. szám, kedd
AZ t í J SZÖ A CSSZBSZ tőrei szervezetének működéséről Ä szovjetbarátok tőrei helyi szervezetének tagjai a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség megalakítása 10. évfordulója alkalmából kötelezettségekel vállaltak, hogy a faluszépítésben 500 órát dolgoznak le társadalmi munkával. Ezenkívül az a törekvésük, hogy a szervezet tagjainak eddigi létszámát legalább 12-vel növeljék. A szövetkezet gazdálkodásának megjavítása terén arra irányítják figyelmüket, hogy a tervet minden termelési ágazatban túlteljesíthessék. Mocbeichel Ernő, Sáró. Á legjobb tehenészek a Javorinában Bogár Jánost és Ján Rosát egész Tppolnica és vidéké ismeri. Szorgalmas szövetkezeti tagok. Mindketten tehéngondozók és nem is akármilyenek! Bogár János tavaly 12 tehéntől áflagosah 240? liter te. jet 'ípfť.Jd, Ján Rosa csak valamivel kevejsébbet. 1 Még januárban történt. Az idei elsó szövetkezeti taggyűlésen a szövetkezet elnöke .téli üdülésre két helyet ajánlott 8 tagoknak. Akkor senki sem akart jeleritWeztii. Kl is akarna télen fagyoskodni * tegyek ben?! " ~ Ha senki sera akar elmenni, akkor mennék, — jelentkezett Bogár bácSi. — £te valaki még jöjjön velem. 'Š akkor Kosá elvtárs is jelentkezett, S a két tehenész vonatra ült. A Tatranská Lomnice! elegáns és kellemes Javorina üdülőben csakhamar otthonosan érezték magukat. — Ez már Igen, — jelentette ki Bogár bácsi, amikor másnap reggel nyolc órakor keltek, nem úgy mint otthon, négykor. Az étteremben kiadós reggelit kaptak, tejeskávét, süteményt vajjal és mézzel. Az üdülőhely vezetője ismertette velük a programot; választhattak: vagy díjmentesen elvitetik magukat Csorba-tóra, Ždiarba, vagy a belanskej barlangokba, vagy pedig otthon maradnak, sétálni fognak és pihennek. Ok a Csorba-tót választották. Sokat nevettek, amikor kötélpályán felvitették magukat a Hrebienokra és onnan szánkón leereszkedtek. A Csorba-tó is látott vidám „szövetkezeti" hógolyózást. Észre sem vették, hogy a két hét milyen gyorsan elmúlt. Egyesek az utolsó napon kihasználták még az alkalmat és a kötélpályán „felugrottak" a Lomnici csúcsra. Este búcsúestet rendeztek, « reggel az ildülők búcsút intettek Javorinának. Bogár bácsi és Ján Rosa most otthon mesélgetik élményeiket. S a megérdemelt üdülés után még nagyobb kedvvel dolgoznak, hogy az idén is a legjobb tehenészek között lehessenek. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. Községünkben felépül a kultúrház Községünk dolgozóinak régi álma valósul meg az emeletes kultúrház felépítésével, melyet 1959-ben adnak át rendeltetésének. A lakosság támogatja a HNB kezdeményezését. Több mint 4000 óra ledolgozására vállalkozott. Az építés munkája a mészoltással már megindult. A társadalmi munka megszervezésében Panyko Mihály szerzett nagy érdemeket. Molnár János, Boly. Lerövidítik a megrendelések határidejét Kassa város közüzemeinek dolgozói a februári győzelem 10. évfordulója alkalmából kötelezettséget vállaltak, hogy megjavítják és kibővítik a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Különösképpen a ruhatisztító- és festőüzemre vonatkozik ez, ahol a megrendelések eddigi határidejét 21 napról 10—12 napra rövidítik. A kötelezettségvállalások összértéke 469 000 korona. Rudolf Stybar, Kassa. A múltunk dicső emlékeit bemutató országos kiállítás megnyitása előtt 900 év története ® A koronázási ékszerek és a szicíliai aranybulla a kiállításon @ 1500 kortörténelmi dokumentum © A dicső múlttól a szocializmus győzelméig f-a. . : • C i • ...> v y—fi. -öl A szocialista hazafiság szellemében A Csemadok zselízi járási konferenciája • - - ' ° • Hazánk, oly. gazdag értékes történelmi dokumentumokban, mint egyetlen európai állam sem. Bemutatni ezt a felbecsülhetetlen értéket a széles nyilvánosságnak — szükséges és hasznos dolog. Az év derekán a prágai Vár reprezentatív termeiben, az Ulászló-, a Spanyol- és a Rudolf-teremben, a termeket összekötő csarnokokban és a Spanyol-terem alatti helyiségben megrendezendő országos kiállítás keretében bemutatásra kerülnek hazánk legjelentősebb levéltári okiratai. A tudományos munka szempontjából is értékes dokumentumok legnagyobb részével ez alkalommal először ismerkedhetik meg a széleskörű nyilvánosság és a külföldi tudományos világ. Ez lesz až első ilyen jellegű kiállítás hazánkban. A Csehszlovákiának egész történelmét jóformán napjainkig felölelő kiállítás témakörét hat főcsoportra osztották. Bemutatásra kerülnek mind a legrégibb megőrzött emlékek, a XI. század kéziratai és kódexei, mind a közelmúlt, sőt a legutóbbi évek legfontosabb dokumentumai. A hat főcsoport megoszlása a következő: Az első: a legrégibb időktől a Károly Egyetem megalapításáig; a második: a Fehérhegyi csatáig (ez a rész aprólékosan foglalkozik a huszitizmussal, Žižka eredményes katonai iskolájával, Pogyebrád György király béketörekvéseivel); a harmadik: 1848-ig (ez a rész feltárja a maga valóságában a Fehérhegyi csatavesztés minden következményét, a parasztlázadásokat, a nemzeti felvilágosodás korát, a feudalizmus elleni harcokat és a gyáripar kezdetét); a negyedik: 1917-ig; az ötödik: az első köztársaság korát, az utolsó pedig az 1938-tól 1957 végéig terjedő időszakot, A két utolsó részben megfelelő tolmácsolást kap a munkásság harca az önálló, szocialista államért, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása, a burzsoá köztársaság gyalázatos útja Münchenig, Szlovákia nyomorúságos helyzete, a nagyfokú munkanélküliség és következménye: a bérharcok, sztrájkok és a kivándorlás, Masaryk és Beneš irattári anyaga, a náci megszállás, a nemzeti felszabadítási harc és szabad köztársaságunk minden kézzelfogható eredménye, a szocializmus sikeres építése. A kiállításon 1500 darab értékes, jelentőségteljes levéltári, köztük több szlovákiai vonatkozású dokumentummal ismerkedhetünk meg eredetiben. Bemutatják a cseh koronázási ékszereket, a szicíliai aranybullát és más értékes emlékeket. Az 1500 tárgyat gondos válogatás után 3 millió darabot számláló gazdag anyagból választották ki és becses könyvkéziratokkal, sajtótermékekkel, képekkel, fényképekkel, gobelinokkal egészítik ki a nagy érdeklődéssel várt kiállítást. A kiállítás megnyitását pártunk XI. kongresszusának idejére tervezik; három hónapig marad nyitva, hogy a legnagyobb idegenforgalom idején a külföldi látogatóknak is lehetővé tegyék megtekintését. Több külföldi tudós már előre bejelentette látogatását. A kiállítás, melyet František Lehman akadémikus tervei alapján a Belügyminisztérium rendez, az év legnagyobb jelentőségű kultúrpolitikai eseménye lesz. Célja a cseh és szlovák nép harcos hagyományainak, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének bemutatása. Ezt fejezi ki a kiállítás jeligéje is: A dicső múlttól a szocializmus győzelméig! A nagyszabású vállalkozás arra irányul, hogy bemutassa az egész világnak Csehszlovákia gazdag történelmi múltját, de azt is, milyen megkülönböztetett becsben részesülnek nálunk a levéltári, történelmi, tudományos anyagok. Történelmünk marxista felfogásának feldolgozásából kitűnik, hogy a történelem tulajdonképpen népünk osztályharcának a története. A kiállítás meggyőzően tárja majd elénk a csehszlovák államiság múltbéli mély gyökereit és a Szovjetunió népeihez fűződő hagyományos kapcsolatainkat. A kiállítás anyaga egyben harcos és tudományos állásfoglalás a nyugatnémet történészek és a külföldre szökött, idegen zsoldban álló személyek történelemhamisító törekvéseivel szemben. A februári győzelem tizedik és az önálló csehszlovák állam megalakulásának negyvenedik évében egyre fokozódik a nyugati imperialistáknak és az áruló emigrációnak köztársaságunk elleni uszító, provokációs hadjárata. A kiállítás okmányszerű anyaga megfelelő választ ad mindezeknek reménytelen és hazug próbálkozásaira. Bebizonyítja, hogy történelmünk haladó hagyományainak szellemében a helyes úton járunk. Szily Imre Március 8-án a küldöttek nagyszámú részvételével és érdeklődésével tartották meg Zselízen a Csemadok járási konferenciáját. A megnyitás után a pionírok üdvözölték az egybegyűlteket, majd Pásztor elvtárs, a Csemadok járási titkára tartotta meg beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy a tavalyi kulturális munka értékelése mellett a konferencia fő célja rámutatni azokra a feladatokra, amelyek népgazdaságunk második ötéves terve sikeres megvalósítása érdekében a Csemadokra hárulnak. Kiemelte, hogy a Csemadok munkaterületét, főleg a falvak képezik, tehát a népnevelésnek a mezőgazdaság fejlődése problémáira kell összpontosulnia. Ezzel kapcsolatban Pásztor elvtárs többek között rámutatott a Csemadok szervezeti életének, az előadással egybekötött taggyűlések fontosságára. Követendő példaként felhozta a legutóbbi nagysallói taggyűlést, amelyen igen szép számban jelentek meg a tagok. A gyűlésen Bajkai elvtárs előadásában konkrétan foglalkozott a község égető problémáival. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a községben igen sok magyar dolgozó van, akik még nem tagjai a szövetkezetnek, és a Csemadoknak, mint kultúrpolitikai szervezetnek most az a feladata, hogy népnevelőmunkájával elsősorban ezeket a kívülállókat megnyerje a szövetkezetnek. Az értékes előadás eredményeként ezen a tagsági gyűlésen határozatot hoztak, hogy a Csemadok aktivistái, valamint a vezetőség tagjai meglátogatják a szövetkezeten kívülálló Csemadok-tagokat és a többi magyar dolgozót, hogy meggyőző agitációs munkával megnyerjék őket a szövetkezetnek. Pásztor elvtárs ebben a szellemben tartotta meg beszámolóját. A színjátszással, az irodalmi vitaestékkel, a szakelőadásokkal és a Csemadok valamennyi kulturális megnyilvánulásaival kapcsolatban rámutatott az elért eredményekre és feltárta a hiányokat, amelyeken javítani kell. A beszámolót élénk vita követte. A jelenlevők közül, közel húszan szóltak hozzá a felvetett kérdésekhez. Elsőnek Pető Lajos elvtárs jelentkezett szólásra. A meggyőző népnevelés óriási jelentőségére mutatott rá. így Oroszkán az a tény, hogy a Csemadok teljes súlyával segítette a párt és a nemzeti bizottság munkáját, nemcsak azt eredményezte, hogy a községben 1956 őszén megalakult a szövetkezet és a lakosság 91 százaléka már a közösben dolgozik, hanem azt is, hogy kedvvel is dolgozik. Fényes bizonyítéka ennek az, hogy a szövetkezet a ledolgozott munkaegységekért a természetbeniek értékével együtt közel 30 koronát fizet. — Büszke érzés fogott el bennünket — mondotta elérzékenyülten —, amikor láttuk, hogy szövetkezetünk az éwégi elszámolásnál 10 koronát juttat a tagoknak minden ledolgozott munkaegységért. Az irodalmi estékkel kapcsolatban Pető elvtárs az oroszkai dolgozók egyre növekvő kultúrigényéről adott hírt. így Csontos, Lovicsek és Ozsvald elvtársak, a zselízi járás írói a lakosság nagy érdeklődése mellett a siker forró légkörében tartották meg irodalmi vitaestjüket. Molnár elvtárs, a járási párttitkárság küldötte, a békeharc és a szocialista kultúra kapcsolatáról beszélt. Rámutatott, hogy hazánkban az életszínvonal emelkedésével együttjár a szocialista kultúra egyre nagyobb térhódítása, amit a Csemadoknak gonddal ápolnia kell. Az' életszínvonal emelésével kapcsolatban konkrét adatként említette, hogy a zselízi járásban 1957-ben hatmillió koronával többet fizettek ki a szövetkezetek a tagoknak, mint 1956-ban. Ez a szép eredmény feltárja a jövő távlatait, de ugyanakkor komoly feladatokat tűz a zselízi dolgozók elé. Az idén a terv szerint tízezer hektárral kell növelni a járás szövetkezeteinek földterületét. Ezt a szép feladatot pedig csak úgy valósíthatják meg, ha a Csemadok is a többi szervezettel együttműködve a párt célkitűzéseinek sikeres megvalósításáért harcol. Csontos elvtárs felszólalásában hiányolta, hogy most márciusban, a könyv hónapjában a beszámoló igen kevés figyelmet szentelt a könyvnek. Javasolta, hogy az idén, amikor megtartják Zselízen a népművészeti versenyt, egyidejűleg könyvkiállítást is rendezzenek. Csontos elvtárs a továbbiak során bírálta az ifjúság körében tapasztalható epyes helytelen jelenségeket. Szabó elvtárs járási tanfelügyelő védelmére kelt az ifjúságnak. Hangsúlyozta, hogy mi felnőttek vagyunk sokszor annak okozói, ha egyeá ifjak a kocsmát látogatják, mert a kultúr otthonok sok községben lakattal vannak elzárva, ahelyett, hogy módot adnának arra, hogy az ifjúság megfelelő módon szórakozzék ott. Ezután konkrét példát említett, hogy a zselízi járásban a kulturális élet színvonala emelkedőben van, így tavaly a járásban megtartott 109 előadáson közel 4500 hallgató vett részt, és amíg 1956-ban mindössze 31 színielőadást tartottak, addig 1957-ben ez a szám majdnem- megkétszereződött. Kajtár elvtárs, a járási nemzeti bizottság alelnöke azokról a feladatokról beszélt, amelyeket a járás tűzött maga elé az 1958-as esztendőre. Arról van szó, hoqy a zselízi járás dolgozói az év végéig szeretnék elérni a szocialista szektor döntő túlsúlyát a mezőgazdaságban. Ezt a nehéz, de szép feladatot csakis a szlovák és magyar dolgozók szoros együttműködésével érheti el a járás. Végül Lőrincz elvtárs, a Csemadok országos elnöke emelkedett szólásra. Miután a konferencia egybeesett a nemzetközi nőnappal, elsősorban a női küldötteket üdvözölte a Csemadok elnöksége nevében, és örömét fejezte ki afelett, hogy a nőküldöttek igen szép számban vannak képviselve ezen a konferencián. A beszámolóval kapcsolatban kifogásolta, hogy a beszámoló, noha kiemelte szövetségesünk, a Szovjetunió óriási horderejű kezdeményezését a békeharcban, nem elemezte kellő módon a békeharcot, nem mutatott rá arra, hogy a Szovjetunió ma olyan hatalmas erőt képvisel, hogy egyenesen kényszeríti az imperialista államok kormányait a tárgyalásra. A két mesterséges hold kilövése meggyőző módon adta hírül az imperialistáknak, micsoda erőt képvisel a Szovjetunió, s egyben feltárta a szovjet tudomány fejlődésének felmérhetetlen távlatait. Az ifjúság nevelésével kapcsolatban Lőrincz elvtárs kifejtette, hogy ez a CSISZ feladata, de természetesen a Csemadoknak minden rendelkezésére álló eszközével segítenie kell a CSISZ-t munkájában. A továbbiak során Lőrincz elvtárs helyesnek tartotta Kajtár elvtárs megállapítását, hogy harcolni kell a burzsoá nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen, mert csak egységesen, a szocialista hazafiság szellemében lehet megvalósítani pártunk célkitűzéseit. Kiemelte, hogy a szocializmus betetőzése fényes bizonyítéka annak, hogy pártunk politikája mindig helyes volt. Büszkék lehetünk arra, hogy hazánk az első népi demokrácia, amely eljut a szocializmus építésének betetőzéséig. Befejezésül Kanyar elvtárs, a Csemadok kerületi elnöke értékelte a konferenciát, s szavait azzal fejezte be, hogy a Csemadoknak — együttműködve a többi tömegszervezettel — népneveld munkájával még fokozottabb mértékben, mint eddig, kell hozzájárulnia az új ember, a szocialista hazafi kialakításához. A Csemadok zselízi járási konferenciája, miután megválasztotta az új járási vezetőséget, a szocialista hazafiság szellemében hozta meg határozatát a további teendők sikeres végrehajtása érdekében. Sz. B. EGY SCÄSSÄS TAIRLÄT A Kassai Kerületi Képtár érdekes kiállítást rendezett Liptó képzőművészetéből. A kiállítás két önálló részből áll. (A 19. és 20. század liptói művészei és Jelenkori liptói művészet.) De ez a két rész szervesen egymásba kapcsolódik. Egészben véve ez a kiállítás nagyon értékes és teljes egészében mutatja be a tegnap és a ma liptói képzőművészeinek munkáit. Aki azonban figyelmesen nézi végig a kiállítást, az mégis kissé csalódottan távozik: ctz orszá- Róbert Dúbravec: Őrség goshírű régi mesterek mellé (Peter Michal Bohúň, Jozef Hauľa, Gustáv Mallý) az élő mesterek közül csak a legidősebbek sorakoznak fel (Janko Alexy, Jaroslav Augusta, Martin Benka, Peter J. Kern, stb.) A legifjabb művésznemzedék munkáit alig-alig találjuk a kiállításon. Bohúň, Alexy, Benka műveit a Szlovák Nemzeti Galériából kölcsönözték ki s így ezeket régi ismerősökként láttuk viszont Kassán. Az eddig ismeretlen képek közül a legkellemesebb meglepetést Eduard Ballo és Bedrich Hoffstädter vásznai keltették. Eduard Balllonak három képét állították ki. Ezek közül Parasztfej-e a legmegkapóbb. Ebben a tematikában a társadalom annyi fájdalma kapott hangot, a falu felett - 1954. hogy az szinte csodálatos. A liptói táj fenséges szépségét egyedül Hoffstädter eleveníti fel teljes mértékben. (Liptói havasok, Demünovai patak) Bohúňnak egy magánttdajdonban lévő képét kell még feltétlenül megemlíteni: a Kisleány portrét. Kiforrott művészetről tanúskodnak Gustáv Mallfj akvarelljei is (Játszó gyermekek, Nővérek, Fiatal anya). Érdemes volt megrendezni ezt a kiállítást. Közelebb hozza egymáshoz művészeinket. Tanulhatnak egymás eredményeiből, de hibáiból is. Nagy kár, hogy a nagy liptói művészeknek nincsenek méltó utódaik. Annál szomorúbb ez a tény, mivel a művészek ma rendszerünktől minden anyagi és erkölcsi támogatást megkapnak. KOVÄTS MIKLÓS Jozef Hanula: Hazai rögön - 1908. ÚJ SZÓ 5 * 1958. március 12.
