Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-08 / 67. szám, szombat

O/ragzó ku Ilit rá lis élei ^j-arkasdoM Amikor útnak indultunk, hogy a környék egyik magyar iskoláját meglátogassuk, még nem tudtuk, melyik járás falujában kötlnk ki. Teljesen a véletlenre bíztuk magunkat. így jutottunk el Vágsellyére, ahol a kultúrházban a ĽUT rendezésében éppen befejezték a járási szavalóversenyt. A kultúrház egyik termében gyerekek kipirult arccal, kissé izgatott szülői, tarsaságában türelmetlenül várták az eredmény kihirdetését. Ugyanakkor a másik teremben a bizottság zárt ajtók mögött, nagy ti> tokban ülésezett, hogy meghozza a döntést. E feszült légkörben mindössze annyit sikerült ellesnünk, hogy Józsa Vilma, a farkasdi nemzeti iskola tanulója nyerte meg a szavalóverseny második díját. Ez döntötte el, hogy a verőfényes, tavaszba hajló márciusi napon a farkasdi iskolába kerültünk, amelynek falai gyereksereg zengó hangjától visszhangzottak, mintha a farkasdi iskola tanulói kísérő zenét szolgáltattak volna a ragyogó napsugarakhoz. Igazi tavaszi légkör uralkodott itt. Az egyik tanteremben Kaszás Margit fiatal tanítónő harmonikával kísérte az éneklő fiatal lánycsoportot, előttük pedig Narancsik Marika és Takács Zsiga tanulók a népdal ütemére fürgén lejtették a táncot. Amint később kiderült, az iskola növendékei most próbálták a nemzetközi nőnap tiszteletére készülő műsor egyik számát. E próbától zengett az egész iskola, vidámság ragyogott a fiatal tanítónő és a növendékek arcán. Tanító és tanítvány között tökéletes összhang uralkodott és már első benyomásunk az volt, hogy valamennyien örömmel készülnek e nagy nap méltó megünneplésére. — Nem szabad szégyent vallanunk — mondta Kaszás Margit mosolyogva - ezért próbálunk. Nálunk Farkasdon nagy érdeklődés előzi meg valamennyi fellépésünket. A Győzelmes Február ünnep.én az érdeklődők száma olyan nagy volt, hogy bizony sokan kinnrekedtek a zsúfolt kultúrházból. Most a nemzetközi nőnapon ez az érdeklődés a lakosság részéről bizonyára még fokozódni fog ... ezért izgulunk, tanulunk és hozzá kell tennem, hogy szívesen tesszük. A későbbiek folyamán megtudjuk, hogy férje, Kaszás János, — aki a farkasdi iskolában az orosz nyelvet tanítja, — is segíti munkájában A Kaszás házaspár érdeme' nemcsak az, hogy az iskolában osztályok szerint több ének- és tánccsoport működik, hanem az is, hogy a Csemadok farkasdi helyi csoportjának hatvantagú énekegyüttese van Kaszás Margit azonban tiltakozik az ellen, mintha a Csemadok énekkara az ő érdemük lenne. Ők, már mint ő és férje, csak segítik az énekkart munkájában. Egyébként dicséri az énekkart már azért is, mert tagjai között egyaránt találunk 18 és 50 éveseket. — Nagy érdeme ez a Csemadok és a CSISZ-szervezet jó együttműködésének, — mondja a fiatal tanítónő. — Ennek az együttműködésnek — teszi hozzá Komlósi Mihály iskolaI igazgató - az eredménye az is, hogy rövidcsen elkészül Farkasdon az új kultúrház. Tudniillik a község lakosságának egyre növekvő kulturális igényeit a helyi nemzeti bizottság teljes súllyal támogatja. Rövidesen, reméljük Pünkösdre, el is készül és akkor majd méltó műsorral fel is avatjuk. Biztos, az egész közsjig egy emberként összefog majd, hogy ezt az ünnepet felejthetetlenné tegye. Az új kultúrház falait egyébként régi építőanyagból húzták fel, és az új tető is rajta van már. A nagyterem közel ötszáz néző befogadására készül. De persze még sok munka vár az építő- és brigádmunkásokra, hogy teljesen kész legyen. A munka befejezését a helyi nemzeti bizottság és a lakosság egyaránt sürgeti. Komlósi Ferenc, a helyi nemzeti bizottság fiatal titkára hangsúlyozta, hogy amit a lakosság brigádmunkával segíthet, azt el is fogja végezni. A község lakosságának az érdeklődése a közügyek iránt, így az iskola és a szövetkezet iránt egyre nő. Komlósi igazgatótól megtudjuk, hogy évekkel ezelőtt a szülői értekezleteken bizony nagyon kevés szülő jelent meg. Ma viszont az a helyzet, hogy ezekre az összejövetelekre a legnagyobb tanterem is szűknek bizonyul, és a szülői aktívákon is. amelyeket a tantestület havonta tart meg, igen szép számmal jelennek meg a szülök. Ezeken az értekezleteken és aktívákon a konkrét nevelési problémákon kívül általános kérdéseket is megvitatnak. így a legutóbbi szülői aktíván igen meghitt vita alakult ki a moszkvai békenyilatkozatról és deklarációról, ezenkívül a párt leveléről. E viták és beszélgetések igen üdvösnek bizonyultak mind a tantestület, mind a szülők, tehát a lakosság számára. A tanítók és a lakosság közti kapcsolat egyre szorosabbá válik Farkasdon. A helyzet ma az, hogy nemcsak a szülők kísérik figyelemmel és segítik a tanítókat a nevelésben. hanem a tanítók is' mňídfent elkövetnek a lakosság jólétének növelése érdekében. így például, amikor tavaly megjelent a párthatározat a szövetkezetek fejlesztéséről és megszilárdításáról, a szlovák és magyar tanítók közül többen, mint agitátorok házról házra jártak a magánValentyin rf]T) T7T TľTV/f Ovecskin: OiljXJLLlliVI A 2l-es évfolyam (21. ročník) Rendkívül értékes kezdeményezése volt a csehszlovák filmgyártásnak a 21-es évfolyam című, Karel Ptáčník neves cseh író azonos című regénye alapján, Václav Gajer, fiatal cseh rendező irányításával készült első cseh-német koprodukciós film. Első izben történt, hogy hazai filmgyártásunk és a DEFA közös művet alkotott. Á Ptáčník-regény filmváltozata ama szomorú korszak ábrázolásában ezúttal nem az elnyomókat, hanem az elnyomottakat, a német birodalomban munkaszolgálatra beosztott cseh fiatalok sorsát örökíti meg. Vezérgondolata az elhurcolt cseh ifjak és a környezetükben élő- német lakosság viszonyának kidomborítása, ami tulny omóan Honzík és Käthe szerelmének ecsetelésére korlátozódik. A kezdeményező és sikeresnek minősíthető alkotásnak éppen ez a "legnagyobb fogyatékossága. A túlexponált szerelmi motívum miatt a két főszereplőt állítja előtérbe, a többi, a tábor lakóinak élete háttérbe szorul. Ügyszintén nem tudja kellőképpen érzékeltetni a német kommunisták segítségét a munkatábor lakóinak. Honzíkkal a zene fenséges ihlető erejében taláikozó főorvos rokonszenves alakján, Maxon, Käthe bátyján kívül alig találkozunk más pozitív, illetve öntudatos alakkal, mivel Käthe cselekedeteit túlnyomóan érzelmi momentumok befolyásolják. A film említett fogyatékossága ellenére is úttörő szerepével és a főszerepeket alakító Ludék Munzar (Honzík), Éva Kotthaus (Käthe) kitűnő játékával, Jirí Sovák öreg Kovandájával együtt filmgyártásunk figyelemre méltó sikere. Em berek és farkasok (Ľudia a vlci) Guiseppe de Santis rendezte a tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon nagy sikerrel bemutatott Emberek és farkasok című szélesvásznú olasz filmet, mely most nagyvárosaink mozijaiban nyeri meg a nézőket. Miről szól története és miben rejlik sikerének titka ? Története alapjában egyszerű: az Abruzzók hegyi tanyáit, falvait, különösen tél idején nyugtalanító farkascsordák hivatásos vadászainak kihalóban levő furcsa fajtáját mutatja be. Sikerét pedig két fő érdeme alkotta meg: festői tájakról készült művészi felvételei, az állatvilág megörökítésében művészien alkalmazott fogásai, másrészt pedig különös emberi jellemek finomvonalú megrajzolása, rövid, de összességükben tömör színes mozaikképet eredményező lélektani momentumok kidomborítása, az emberek kapcsolatainak torzítás nélkijl valő visszatükrözése és nem utolsósorban a föld rabjainak örök szabadságvágya. A „lupánknak", az olasz farkasvadászoknak legnagyobb kincse a függetlenség és szabadA „Szikra" kolhoz legjobb brigádjában az egyik kolhoztag minden látható ok nélkül „sztrájkba lépett", húzódozott a munkától, brigádvezetöje a vezetőségi ülésen panaszt emelt ellene, azt mondta róla, hogy „elzüllött". A brigád egyébként híres volt a jegyelemről. A szóban forgó kolhoztag ügyét már a legközelebbi kolhoztaggyűlésen megtárgyalták. Az „elzüllött" Akim lvanovics Akszenov — törékeny, kicsi öregember, akit gúnynéven a faluban Tányérosnak hívtak — hajadonfőtt állt az elnöki asztal előtt. Tar koponyája fénylett Nem volt letört, magasra tartotta fejét, szakállát húzogatta, s úgy nézett körül, mintha prémiumra várna, nem pedig fejmosásra- a fegyelem megsértése miatt. A gyűlésen a brigádvezetö elsorolta Tányéros apó bűneit. — Nem haragszom rád, Akim lvanovics — mondta aztán — ellenszenvet sem érzek veled szemben ... Azelőtt úgy dolgoztál, hogy jobbat még kívánni sem tudnék... De aztán, mintha hirtelen kicseréltek volna. Nem értem, mi esett beléd. Akim lvanovics nem fordult a brigádvezetö felé, tekintetét a mennyezetre szögezte, úgy felett: — Én sem tudok rosszat mondani rólad, Andrej Mironics. El lehet mondani, jó brigádvezetö vagy, a munkához is értesz és miegymás. De van egy hibád... Különben, öntsd ki előbb te a szíved, lássuk, miért akarsz egy üregembert lepocskondiázni. A brigádvezetö értetlenül vonta meg a vállát. — Nem tudom, milyen hibámra céleol... — A klubterem padsoraiban helyet foglaló hallgatóság felé fordult. — Akkor kezdte ezeket a furcsaságokat, amikor az őszieket vetettük. A traktorosok a patakmenti harmadik táblát szántották. Volt ott egy formátlan földdarab, ékalakú szélét felszántották, a közepe meg szántatlan maradt. Mondom a traktorosoknak: „Menjetek tovább a traktorral, ne kínlódjatok vele, ezt lovakkal is fel lehet szántani. Tányéros apó majd felszántja. Hallod, apó? Hogy a brigádokból ne kelljen a lovakat idehozni, szántsd fel a vízhordó lovaiddal. Fogd be őket az egy szántóvasas ekébe, két óra alatt elkészülsz vele." Kiadtam az utasítást, aztán hazamentem. Nemsokára megbetegedtem, egy hónapig feküdtem — ezt mindenki tudja. Hogy mi történt ez alatt a szántóföldön, azt nem tudom. Amikor talpra álltam és újra kimentem a brigádba. első dolgom volt megnézni az őszi vetést. A széle szép sűrűn zöldellt, egyenletesen, öröm volt ránézni, de amint a közepére érek, olyat látok, hogy égnek áll a hajam. A parcella felszántatlanul maradt, úgy ahogy otthagytam, legalább száz méter hoszszúságban, két méter szélességben-, egészen benőtte a gaz. „Most szépen vagyunk"! — gondolom magamban. — Ha meglátja az ellenőrző bizottság, azt fogják mondani: „Szép kis élenjáró brigád ez, ennyi földet hagy felszántatlanul!" Mondom neki — s a brigádvezető Akim Ivanovicsra mutatott — „Mit tettél? Meggyilkoltál kés nélkül!" — „Nem tudok én semmiről semmit, nekem nem adtak utasítást" — feleli. Hagytam, gondoltam, hátha nem hallotta vagy elfelejtette• az utasításomat. De később láttam, hogy a dolog komoly, megbokrosodott a mi öregünk, és aho! csak tud, elgáncsol bennünket. Ennek már a fele sem trégazdálkodókhoz, mások meg bekapcsolódtak a faliújság készítésébe, továbbá a községi hangszóróban kifejtett propagációs munkába. Ez a segítség is hozzájárult ahhoz, hogy 1957 őszétől a mai napig 213 gazda 513 hektár földdel lépett a szövetkezetbe. A tanítók a gyermekeket a szövetkezet megbecsülésére nevelik. Ezt nemcsak a Micsurin-kör, de a brigádmunka útján is teszik. Így a paradicsom, vagy a krumpliszedés idején a tanítók a nagyobb tanítványokat kiviszik a szövetkezet földjére, — természetesen nem a tanulás kárára — ahol naponta két-három órát dalolva dolaoznak. segítenek. F munkáért a farkasdi szövetkezet vezetőséqe televízióval ajándékozta meg mind a szlovák, mind a magyar iskola növendékeit. A televíziós készülékeket a szövetkezet vezetősége ünnepi keretek közt adta át. Az elnök rövid beszédet intézett a tanulókhoz a szövetkezet jelentőséqéről, utána a gyerekek kérdést intéztek a szövetkezet veeztőséaéhez. A kérdések meglepő tájékozottsáaról tettek tanúsáaot. Igv a hektárhozamokról és az állattenyésztés eoves munkafolyamatairól érdeklődtek. A tanulók tág érdeklődési körét bizonyítja az a tény is. hogy a Győzelmes Február napjaiban a tanítók felhívására közel száz újságcikket gyűjtöttek össze és több verset írtak, amelyek a februári eseményekkel foqlalkoztak. A tanulmányi eredmények általában kielégítők A több mint négyszáz maavar tanuló közt alig van lemorzsolódás. éppen ezért jövőre a nyolcadik évfolyam tanulói számára is két tantermet kell berendezni. Vannak eovébként osztályok, amelyeknek tanítvánvai nem ismerik a bukást. Ilyen az V.a és a VI.a osztály. Arra a kérdésre, milyen az együttműködés a szlovák és a magyar iskola közt. Komlósi igazgató a következőket válaszolja: — A két iskola közötti kapcsolatot főlea a közös üzemi pártszervezet qvűlései és a közös Dedaqóqiai megbeszélések seoítik elő. Ezeken megtárovaljuk tapasztalatainkat és teendőinket. Vannak közös szakszervezeti ovűléseink is, ezenkívül nyilvános nártovűléseket is tartunk, amelyeken pártonkívüli tanerőink is részt vesznek. Kulturális felléoéspink is közö* sek. Eqv-eav előadáson szlovák és maavar dalok, költeménvek hangzanak el. Ilven közös műsorunk volt a G"őz°lmes Február ünnepén is, amolv iinnpD közös békpt.örekvéseink, k^zös érdekeink szemléltető kifejezője. Szabó Béla fa. Akármit mondok neki, mint a falra hányt borsó. Mondom: tömje be az istállóban a vályú repedését vagy csináljon valami mást a gazdaságban, másnap jövök, megnézem, minden úgy van, ahogy volt, semmit sem csinált. Es egyre azt hajtogatja: nem hallottam, nem tudom. Ilyen vitéz az öreg! A brigádvezető kezdetben uralkodott magán, nyugodtan beszélt, de aztán tűzbe jött és mérges pillantásokat vetett az öregre. — De ez még nem minden. Három napja úgy megtréfált bennünket, hogy ha akkor, azon melegiben kezünk közé kerül, hát megfürösztöttük volna a patakban. Az erdőbe küldtem Matvej Volkovot és Gyemid Kravcsenkót, a folyón túlra, hogy fát vágjanak és magam is velük mentem, hogy megmutassam az irtás helyét. Vittünk magunkkal fejszét és egy napra való harapnivalót. Mondom az öregnek: „Menjünk, Akim lvanovics, vigyél át minket a túlpartra." Elindultunk, átkeltünk. „Tányéros, hallod, úgy vigyázz, hogy este visszahozol bennünket. Áthozod értünk a kompot". Még most is hozza! Napnyugtakor tértünk vissza a folyópartra, a komp a másik parton áll, az öregnek meg hűlt helye. Kiáltoztunk, ordítoztunk annyit, hogy belerekedtünk. Nem volt nagy kedvünk megfürödni, a víz hideg, a partnál már jéghártya képződött rajta. Így hát nagy kerülővel elgyalogoltunk a kasarszki hídhoz, oda-vissza húsz kilométer. — Igaz, úgy volt — erősítette meg Volkov és Kravcsenko. — Legalább sétáltak egyet! — hangzott egy gúnyos megjegyzés. A kolhoz elnöke a fejét csóválta. — Nem szép dolog ez. Akim lvanovics! Öreg korodra ilyesmit csinálni! Hát ilyen példát kell mutatni a fiataloknak? Akim lvanovics továbbra is a menynyezeteť nézte rendületlenül, és bólogatott : — Ügy, úgy ... Igaz ... Nem tagadom ... Kész? Végeztél? — kérdezte a brigádvezetőt. — Kész. Ez is elég ahhoz, hogy öt munkaegységre megbüntessenek. — Micsoda? Megbüntetni engem? Várj csak, de sietsz. Ezzel várj egy kicsit. Ha engem meg akarnak büntetni, akkor én akár Kalinyinhoz is elmer gyek!... Ha végeztél, akkor most hallgass meg engem. Már régen várok erre. Felelj a kérdésemre: emlékszel-e, hogy is mondtad ott a kompnál? No? — és Akim lvanovics ravaszkásan hunyorgott. — Hogy mondtam? Este hozd ide a kompot, hogy visszajöhessünk. Kétszer is elismételtem. — Ismételheted tízszer is. Nem erről van szó. Azt kérdem, kinek mondtad. Lehet, hogy nem is nekem mondtad, csak engem akarsz büntettetni? Mi? — Ne bolondozz, Akim lvanovics — legyintett a brigádvezetö. — Rajtad kívül nem volt ott senki más. — O-ú-úgy, én bolondozok!? — Az öreg a brigádvezetőhöz lépett. — Szóval elfelejtetted? Hát vedd tudomásul, nem nekem mondtad. Amikor azt mondtad: menjünk, Akim lvanovics, vigyél át bennünket, nem szóltam egy szót sem, fogtam a rudat és elindultam. De hogy visszahozzalak, azt nem nekem parancsoltad. Hallottam, hogy azt kiabáltad: — „Tányéros, hallod, ágy vigyázz, hogy este visszahozol bennünket!" Ha pedig így van, akkor a Tányéroson követéljétek. Mert én, amint tudjátok Akim lvanovics Akszenov vagyok. Ak-sze-nov! Erted? Az öreg hátat fordított a brigádvezetőnek, és sapkájával törölgette izzadt koponyáját. A brigádvezető csak úgy pislogott a csodálkozástól. A kolhozisták soraiban mozgolódás támadt. Valaki hangosan elnevette magát, egy másik vidáman kiáltott: — Jól kimagyarázta az öreg! — Nem lehet belekötni, igaza van! Akim lvanovics nem bírta sokáig a tettetett nyugalmat. Ismét a brigádvezetőhöz fordult, megragadta bekecsének szélét és izgatott hangon folytatta: — Hányszor kértelek, Andrej Mironics, szép szóval! Te vagy a vezető, ság. Nem adják fel bizonytalan vándoréletüket a nagy gazdák biztos szolgálatáért. Családi életükben is csak egymás oldalán, küszködésben, örökös bizonytalanságban, vándorlásiján tudnak boldogok lenni. A megható filmtörténet egyik főszereplője Yves Montand, a híres francia chansonénekes, aki éppen olyan jó színésznek bizonyult, mint amilyen énekes. (L) neked kell a többieket jó útra térítened. Es te magad is... Minek ez a Tá-nyé-ros? Minek? Hát nincs nekem becsületes nevem? A dolog váratlan fordulatot vett. Akim lvanovics sérelme, amelyet felindultan, elkeseredetten mondott el, mindenkit meglepett. Sok éven át szívesen hallgatott a gúnynevére. Mintha még tetszett volna is neki. Azért kapta a nevet, mert valaha a mulatságokon, fogadásból vagy szórakoztatásból, tányérokat harapott szét. Nem volt olyan lakodalom a faluban, amelyen Akim lvanovics, akár meghívták, akár nem, ott ne lett volna. Ivott egy kicsit, aztán bemutatta művészetét a lakodalmas népnek. Vett az asztalról egy tányért, megforgatta a kezében, minden oldalról megvizsgálta, mintha sütemény lett volna, és azt nézné, hogy hói puhább, aztán összeráncolta a szemöldökét, megrázta a fejét és beleharapott a tányérba. Ezt többször megismételte, s közben a fejét csóválta. A nézőknek ettől a látványtól, meg Akim lvanovics fogainak csikorgásától majd felfordult a gyomruk, de mintha neki mindez meg se kottyant volna... az asztalon halomba gyűlt előtte a cseréptörmelék. Végül is az öklével végigsimította bajuszát és gyözelemitasan nézett körül. — Láttátok? Ezt csináljátok utánam! Ugye, senki sem tudja. Mit tudtok ti!... Régen volt ez. Nagyon megöregedett azóta Akim lvanovics, kihulltak a fogai, 'de a gúnynév rajtamaradt. Lányát, Marinát — most sofőr a romanyihini gépállomáson — Tányéros-lánynak hívták. De nemcsák ők kaptak gúnynevet. A falu sok lakosának volt a rendes nevén kívül „utcai" neve is. Szergej Pascsenkot például Csöppnek hívták, mert boldogult apjának télen, nyáron, esőben és napsütésben egyaránt ott csillogott az orra alatt egy nagy sárga csöpp. A Lagutyin-család tagjait Tyukosoknak nevezték, mert nagyanyjuk valaha régen tyúkot lopott (Folytatás a 8. oldalon.) UJ SZÖ 7 * 1958. március 8.