Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-05 / 64. szám, szerda

EGY EMBEBKEN1 Az egész ország népe méltó lelke­sedéssel ünnepelte meg a Győzelmes Február 10. évfordulóját, annak a történelmi eseménynek jubileumát, amikor a dolgozó nép határozottan véget vetett a reakció mesterkedé­seinek és szélesre tárta a szocia­lizmus építésének kapuját. Az ün­nepségek lefolyásáról számos levél érkezett szerkesztőségünkbe. Az alábbiakban közöljük a levelek egy csokrát, melyek Írói főleg a falvak lakosságának bensőséges ünnepsé­geiről írnak. Agócs Lajos Ajnácskő község la­kosainak ünnepéről ír, akik az év­forduló napján a kultúrházban tar­tott ünnepélyen viszaemlékeztek az 1948 februárja óta eltelt évtizedre, a község életének oly nagy sikerek­ben és eredményekben gazdag tíz évére. Az eredményeket méltán tük­rözi a falu lakosai anyagi és kultu­rális színvonalának rohamos fejlődé­se. Például az alig másfélezer lakosú községben tíz év alatt több Viint 80, nagyrészben többszobás családi ház épült, de ennyire tehető az újjáépí­tett és kibővített lakások száma is. A felszabadulás előtt nem volt ritka­ság, hogy egy szoba-konyhás lakás­ban 8 —10-tagú család élt. Ma min­den egyes lakosra esik egy lakáshe­lyiség. A falu felett antennaerdő emelkedik, bizonyítva a rádiótulajdo­nosok nagy számát. A felnőttek és a gyermekek jól öltözöttek. A fokozott kultúrigényekről a gyakori kultu­rális rendezvények tanúskodnak. Pár hónapon belül a villanyt is bevezetik a faluba. Szép egészségügyi központ épült, kibővítették a kultúrházat, modern péküzem, nagy új üzlet, is­kola épült. Mindez és még sok más bizonyítja a falu állandó fejlődését, aminek kezessége az egyre erősödő és bővülő szövetkezet. Ipolyság lakosai is méltóképpen ünnepelték meg a Győzelmes Feb­ruár 10. évfordulóját - írja Homoki Ernő ipolysági levelezőnk. Az ünnep­ségek az elesett szovjet hősök em­lékművének megkoszorúzásával kez­dődtek. Az ünnepi gyűlést a JNB gyűléstermében tartották, melyet zsúfolásig megtöltött a lakosság. Az ünnepi beszédek elhangzása után szép kultúrműsort adtak a szlovák és magyar tizenegyéves iskola tanu­lói. A februári győzelem tiszteletére Ipolyság lakosai több ezer óra ledol­gozására tettek kötelezettségvállalást a város további szépítésére, a sza­badtéri színpad építésére, utcák ja­vítására. A felajánlások teljesítése a város tízéves fejlődésének további!; gyarapítását jelenti majd. A zselízi járási Nyír községből Ve­ress Vilmos, Šálov községből pedig Csontho Ágota számolt be ez ün­nepségekről. Nyír község kultúrháza zsúfolásig megtelt az ünneplő lako­sokkal. Mindenki eljött, aki csak te­hette. A februári győzelem jelentő­ségének méltatása után az egybe­gyűltek megemlékeztek a falu tíz j év előtti fejlődéséről, ami nagy vál­! tozásokat hozott a község életében. I A házak száma 25 százalékkal na­j gyobb, mint annak előtte, autóbusz i jár a községbe, a lakosság nagy ré­sze megelégedett szövetkezeti tag. Tavasszal pedig újabb jelentős ese­ményre, a villany bevezetésébe kerül sor. Šálov község kultúrháza is zsúfo­lásig megtelt az ünneplő közönség­gel. A Győzelmes Február és a köz­ség azóta eltelt fejlődésének mélta­tása után jól sikerült kultúrműsor fejezte be az ünnepélyt. Felléptek az óvodások is, mégpedig énekkel és szavalatokkal. A diákok meg színda­rabot adtak elő. Vadkerty József, a martini OU-S ipari tanulőotthon lakója levelében arról ír, hogy a jubileumi februári ünnepségek alkalmából eredményes munkájáért és jó előmeneteléért több tanulót kitüntettek és megju­talmaztak. Ezenkívül számos mester kapott kitüntetést azért a lelkiisme­retes gondoskodásért, amellyel hoz­zájárult az ipari tanulók jó szak­munkásokká való neveléséhez. Bodrogszerdahely dolgozói lelke­sen ünnepelték meg a februári győ­zelem 10. évfordulóját — írja leve­lében Kucik Pál levelezőnk. A zsú­folásig megtelt kultúrházban a helyi pártszervezet elnöke rámutatott arra a különbségre, amely a dolgozók éle­tét a felszabadulás előtt és a Győ­zelmes Február után jellemezte. Az ünnepség zárórészében a szlovák és magyar iskola tanulói kultúrműsor­ral léptek fel. Várótermeket építenek az autóbuszutasok szamara A kassal kerületben az autóbuszközle­kedési hálózatba már bekapcsolták a fal­vak 99,4 százalékát. A múlt évben a ČSAD dolgozói öt új autóbuszjáratot nyitottak a kerületben. Az elért eredményekkel azon­ban nem elégszenek meg. Míg a múlt esz­tendőben 11 szerelt várótermet -adtak át rendeltetésének, ebben az esztendőben 30-at építenek fel, hogy az utasok ne legyenek kitéve az időjárás viszontagságainak. * A ČSAD dolgozói másra is gondoltak. A királyhelmeci járásbői Csernőre utazó munkásokat eddig az autóbuszok csak a királyhelmeci vasútállomásig szállították. Mostantól kezdve a Rad-Solničky, Poľany, Lelesz községekből a csernői átrakodó állo­máson dolgozó munkásokat autóbuszon szállítják munkahelyükre. Ezzel megrövi­dítették az utazási időt, a dolgozók nincse­nek kitéve annak, hogy a vonatkésések miatt késve kezdjék még munkájukat. Az ilyen szolgálatokat a dolgozók hálásan fo­gadják. Rudolf Stýbar, Kassa Tímár plébános a tisztítóhelyen Különös dolog történt Királyréven. S erről írnunk kell, nemcsak külön­legessége miatt, hanem főleg azért, hogy a történtekből levonjuk a ta­nulságot. Hogy mindjárt az elején kezdjük: Tímár Imre plébános mint hitoktató arra tanította a falu apraját-nagyját, hogyan kell becsületesen élni, hogyan kell az Or parancsolatát teljesíteni. Erről prédikált a szószékről, — s az iskolában a gyerekeknek az erkölcs­ről és jóságról beszélt. És aki hall­gatta a „tisztelendő úr" ékes szavát, azt gondolta, szívből beszél, maga is azt érzi, vallja, amit mond. Szóval a királyréviek hittek plébánosuk sza­vának, hittek a hit szószólójának szentségében. Azám, csakhogy az emberek között vannak még képmuta­tók. A királyréviek sem ismerték jól a „tisztelendő urat". A vallás vakon hí­vőit így könnyen átejthette, kihasz­nálván azok bizalmát de egyben vak buzgalmukat is. Amikor a dolog kitudódott, a falu­ban még sokan kételkedtek benne: „Ugyan, mit gondoltok* a mi tisz­telendő urunk..." — mondogatták az emberek. Csakhogy van egy köz­mondás, amely szerint „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél", s ez ebben az esetben is beigazolódott. A faluban suttogtak, s ezt a köz­biztonsági szerv is meghallotta, s nyomban megkezdte a „csomó" ki­bogozását. S amikor már a kibogozott szálak a plébános bűntettét igazolták, és a közbiztonsági szerv megláto­gatta a plébániát, a „tisztelendő úr" a feszület előtt megesküdött: „Uram, esküszöm, bűfitelen vagyok". De azt csak a paradicsomi kígyó tehette meg, hogy elhitette az egész embe­riséggel hazugságát, ma már mégis csak más a világ, és a plébános úr­nak ez nem sikerült. Lehet, azért, mert a paradicsomi kígyót nem vonta senki se felelősségre, viszont a „tisz­telendő urat" igen, éspedig a ga­lántai népbíróság, és a napokban a kerületi bíróság Bratisíavában. Hogy miért felelt a plébános úr? - Tí­már Imre, a hjt prédikátora hu­szonháromszor vett erőszakot tizen­négy 8 — 11 éves kislányokon. A feszületre megesküdött plébá­nos beismerte bűneit. Bevallotta, hogy kiskorú leányokat csalogatott a plébániára, ahol aztán a saját aka­rata szerint cselekedett velük. ! S nehogy a kislányok valami rosszra ! gondoljanak, betakarta azok arcát. A leányokat a hittanórákról csalo­gatta, s miután kielégítette vágyait, gyümölccsel, cukorkákkal kedveske­dett és meghagyta nekik, hogy ott­hon semmit se mondjanak. Ám kitu­dódott a dolog, s a szülők nehezen viselik el ezt a meggyalázást. Áldo­zatul estek saját hitüknek, s érzé­süket nehéz kifejezni, Mindenesetre _ a történet tanulságos volt sokaknak, p de korántsem mindenkinek. Pedig ^ hát a „tisztelendő úr" cselekedetére szókincsünkben nem találunk eléggé elítélő kifejezést. Kell, hogy az em­bereket elgondolkoztassa ez az eset, mert a képmutatás bármikor áldoza­tul ejtheti a hívőket. A királyrévi lelkész garázdálkodá­sa véget ért. A bíróság meghozta az ítéletet: Tímár Imre volt plébánost tizennégy évi szabadságvesztésre, öt évi állampolgári jogvesztésre ítélte. Ezenkívül a büntetés kitöltése után tíz évig nem végezhet lelkészi mun­kát. Megérdemelten került a tisztító­helyre. (ks) | Kulturális fa | A berlini Volksbűhne Színházban bemutatták John Reed „Tíz nap, amely megrendítette a világot" című művének dramatizált változatát. A sajtó elismeréssel ír az érdekes kísérletről. (N.) A népművészeti alkotás szlovákiai csúcsszerve pályázatot hirdet ifjúsá­gi és gyermek színiegyüttesek szá­mára írt egész estét betöltő és rö­vid színjátékokra. Az első díj 10 000 korona. (ČTK) A ragyolci kultúrotthon színjátszó csoportja és a helyi Csemadok cso­port színjátszói 0sikeresen előadták a Szevillai borbély című három fel­vonásos darabot, (a) A leningrádi színház operaegyüt­tese decemberben mutatja be Dvo­rák Sellőjét. A drámai együttes má­jusban játssza Pavel Kohout Ilyen szerelem című drámáját. (ČTK) Megrázó olvasmány Jacob Boulan­ger, a német Reichstag volt kom­munista képviselőjének Egy szám a szív fölött címen kiadott beszámoló­ja a náci uralom alatti évekről. Boul­Ianger 38 hónapig ült a fasiszták bör­töneinek sötétzárkáiban és több mint hat évet töltött koncentrációs tá­borban. A könyv a Verlag Volk und Welt kiadásában jelent meg. (B.) A bécsi sajtó nagy elismeréssel ír Jiŕí Trnkának, a rajzolt és bábfilmek híres cseh szerzőjének kiállításáról. (ČTK) A Negyvennégyen című szlovák filmet a prágai közönség is igen szí­vélyesen fogadta, elismerte a film színvonalasságát. (ČTK) A prágai Csehszlovák Hadsereg Színház bemutatta Arnošt Dvoŕák IV. Vencel király című történelmi drá­máját. (ČTK) A kistárkányi új kultúrházban mu­tatta be a Csemadok kassai csoport­ja Móricz Zsigmond „Légy jó mind­halálig" című színdarabját. (m. s.) A szovjet filmműtermek ebben az évben 300 rövid filmet készítenek a szovjet tudomány sikereiről. (ČTK) Győrött bemutatták M. Stehlík cseh szerző „Ketten a veremben" cí­mű vígjátékát, (d. f.) A bratislavai Déryné Színkör jól si­került esztrádműsorralíj. (vendégsze­repelt Vízkeleten. A közönségnek a magas irodalmi szfnvóňálú műsor na­gyon tetszett, (d. fi) Párizsban kiállították Alfréd Mus­set költő és regényíró rajzait és ka­rikatúráit. Musset ugyanrjs szenvedé­lyes rajzoló is volt; különösen kife­iezők azok a rajzai, amelyek az iro­dalmi viiáa nagv.iait ábrázolják. ( —) Az egyiptomi könyvkiadók az állam támogatásával ezer könyvet adnak ki. A viláoiirodalom klasszikusainak művei, a népszerű tudományos mun­kák stb. airab nyelven jelennek meg és naayon olcsók lesznek. ( —) A film. szinház, muzsika című ma­gyarországi folyóirat kétoldalas ri­portban foglalkozik a práqai D-49 és a karlini operettszínházzal. Cg). Szlovák nyelven me ajelent a CSKP történetének áttekintése címú mű. (ČTK) 1 A moszkvai P. I. Csajkovszkij hang­verseny-teremben felléptek a Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztár­saság művészei. Raul Hazejevoj és Hazibulla Zubajdulíin a Barátság el­nevezésű lírai baskír táncot adják elő. (V. Kovrigina, TASZSZ felvétele) íoan 3Cmikô Dwiti | f NÉPÜNK DALA Ha a ritka öröm néha kedvre ringat, dalai a népnek dalolni tanítnak. S ha veszett tivornyát fúj a bakók keble, új dalát a népnek zengjük énekelve. Ez a dal kísérjen, síromat ha ássák, testvérek búcsúzán nekem ezt kiáltsák. Könnyű lesz a föld Is, az álom is édes, ha a nép dalai oda elkísérnek. Az arkangyal is majd hívó harsonával, ítélethez keltsen népünknek dalával. ATYA M FÖLDJE Békés, hűs este a dombra hajol, szürkéi a szántás. Öregapámnak földjére hullva leng a sugártánc. Bús idegenből tévedt csavargó rá félve lépek. Kalózhajója véres vizeknek, nap hull az éjnek. Kiszáradt kalászt vizes göröngyön tördel a lábnyom. Mintha valaki mellettem járna — ráncai áldón szemére futnak, szelíd panasszal vádtalan, némán: — Atyai földed mért hagytad árván? Védője nincs már! Nap süti, mégis nedvek emésztik, vizes az ósföld. Századok jobbágy-bánata felhőz, könnye kiöntött, százada foly már — sohase szárad, könnyes ugar lett, hasztalan tűzi égő sugártánc, búja ma is zeng. Körtefa árnya alá bújt vágyam, terjedt az éj is. Jobbágyok vérét beitta ősföld, hazahív mégis ... Dolgos elődök búja szívemben magot eresztett... Jobbágyi földben sárkány-agyarként vajon kikelhet? • BÁNYÁSZOK Földön húzva farkát ronda Démon tört rám, fülemhez hajolva kajánul, mogorván. Ében színű éj volt, fény sehol sem látszott, kidülledt szeméből rám tűztek a lángok. Denevér-szárnyait válla alá húzta, parazsát tigris-nyelv morzsolta szavakba. Aranyról, kincsekről szólt kísértő hangja, melyeket kék fényben őriz a hegy alja. Akna nyílt előttem, út hasadt a kincshez, s az okos bányásznak példájára intett: ki vígan fejt, s könnyen, mert szavára hajlott, falu, város, tanya már előtte hajlong ... Beszélt az ezüstről, mily fehér a fénye, a Golgota hegyén győzelmét dicsérte ... Szemének fürkésző lángja gyúlt, míg mondta: hogy az idő kincsünk túl mélyre taposta, Ősidéi sziklák keble alá gyúrta, honnan vörös láng már fel nem szabadítja ... Hogy nincsen, lám, bányász csákány gyúrt tenyérrel, hanem Isten helyett ő jő a segéllyel, babért, gazdagságot, sikert, mindent ad majd, cserébe, csak adjuk el a falvainkat... Görnyed a sötét rém, rejti nyálkás szárnyát, szeméből fürkészőn lobog a varázslat... Hét éve már így vár, borzalommal nézem, öklöm keményedik vizsgáló kezében. Végre tanácsadón a nyolcadik év jő, elvtársakat várok, árulásra vár ő... Egyetlen kincsemet, szabadságot várok, fényétói megszépül tanya, falu, város. A láthatár szélén vörös fények gyúlnak:' „Démon! Hallod-e? A bányászok dalolnak!" . „Indul a csákány, a sereg, vár a tárna, reszket a lámpásuk vízszomjazó lángja." Dübörgő léptüket a hajnali szellő: Bányász-szerencsére biztatva köszöntő. Felborzolt szőrével dúl, üvölt a Démon, szeméből a szikra szétpattan vakítón. Monoszlóy M. Dezső fordításai Š * W/////////V/////////v//////////////////////^^^^ U J S7Ö 5 * 1958. március 1.

Next

/
Thumbnails
Contents