Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-31 / 90. szám, hétfő

Amit az időjárás elrabol, behozza az akarat A szerdahelyi traktorosok a tavasz küszöbén £ Furcsa látvány fogadott ezen a márciusvégi napon. Nemcsak azért, mert bokáig erb hó egyengette simára a Zetorok tenyérnyi mély „lábnyomait", nemcsak azért, mert karvastagságú jégcsapok cifrázták a garázsok és javítóműhelyek ereszeit, hanem mert nagy a csönd mindenfelé. Nem találkozhatsz a traktorállomás kapuján ki- s begördülő traktorokkal sem. Még az öreg ügyeletes kapus is morcosan ült üvegfalú fülkéjében... Szinte szégyenkezve írtam bele a belépőcédula „dátum" című rubrikájába, hogy 1956. március huszonkettedike! Készenlétben Az irodában csak Mikulik Vladimírt, a munka- és bérosztály vezetőjét találtam. Ez már vidámabb ember, mint a kapus, ő is elsóhajtgatja ugyan az ilyenkor szokásos „óh be szörnyű idő!" „Micsoda tavasz" közhelyeket, de utána mindjárt kellemesebb dolgokat is mond. Ne higgye az . elvtárs — vigasztal szívből fakadó bizalommal —, hogy ki tud majd babrálni velünk ez az idő! Igaz, márciusban el kellett volna vetnünk, azóta szinte készültségben lesik traktorosaink a tavaszt, dehát amit elvett tőlünk a kései hó és fagy, visszavesszük azt mi rohammunkával, meg harcos akarással! Gépeink jó karban vannak, embereink alig várják, hogy nyeregbe szálljanak, nem számít nekik majd sem az este, sem pedig a vasárnap! Majd meglátja a világ, mire képes a dunaszerdahelyi traktoros, ha felbosszantja, az idő szeszélye! j egymillió hetvennégyezerötszáz koronát takarítanak meg! Elhihető-e ennek a szép kötelezettségvállalásnak a teljesítése? Nézzük csak, mi szól amellett hogy igenis nem marad szó az írásba foglalt ígéretük, szavuk? Megfogadták Lelkes szavakat hallottam én már másutt is, nemcsak a szerdahelyi traktorállomáson. Mikulik elvtárs azonban nemcsak lelkesedett! Tényeket is mondott, azt legelsősorban, hogy a traktorosok írásban fektették le nagy elhatározásukat. Fogadalmat tettek, egyenesen a XI. pártkongresszus tiszteletére fogadták meg, miként dolgoznak majd ebben a cifrán kezdődő mezőgazdasági évben, íme, fogadalmuk egyetlen mondatban: — Nemcsak behozzák a tavaszi időveszteséget, nemcsak mindent elkövetnek a még több, még ízletesebb kenyér biztosítása érdekében, de úgy teljesítik évi tervüket, hogy legalább Üt, amely sikerre vezet Először is az aranybetűs, vörös selyemzászlő, melyet nemrég kaptak, írás is jött hozzá, a kerületről küldték, ebben Olvassuk, hogy a gépállomás első lett a kerületben az utolsó évnegyed traktorosmunkájában. Hát ne higgyünk azoknak akik így dolgoznak? Még a fentieknél is nagyobb hitet ad nekünk az az út azonban, melyen céljukhoz el akarnak jutni a dunaszerdahelyiek. íme, a siker feltételei: Először is az üzemi oktatás keretében mindenki tökéletesen megtanulta a géphibák jól és gyorsan történő kijavítását. Ez annal is fontosabb, mert mindegyik traktoros „saját tulajdonába", szocialista kezelésbe kapta a gépet. Igyekeznek tehát, hogy minél üzemképesebben, minél kevesebb kieséssel használják a traktorokat és a többi gépeket. Fontos elhatározás az is, hogy az idén minden tizedik napon pontosan értékelik a dekád alatt végzett munkát. Ez a mód is csökkenti majd a gépkiesést, mert ha valamelyik traktoros nem teljesíti tervét, mindjárt meglehet állapítani, hogy a gép is hibás. Még egy fogadalom Piszkosszürkévé festette már az udvar hótakaróját az alkony, amikor elbúcsúztam Mikulik Vladimírtól. Már éppen a kiskapu kilincsét markolásztam, amikor visszahökkentett vendéglátóm ijedt kiáltása. Jaj, elvtárs — kiabálta messziről felém igyekezve —, majdnem elfelejtettem egy fontos dolgot. írja meg, hogy az állomás dolgozói még egy fogadalmat tettek: Az agronómiai határidők betartásával, jó munkájukkal akarják növelni a tervezett hektárhozamokat. így akarják megmutatni, hogy az emberi szorgalom, az emberi akarat erősebb, mint az időjárás szeszélye! íme, megírtam. Bár minden traktorállomás dolgozója ekként gondolkoznék! (n. j.) A trebišovi cukorgyár gazdasága már teljesítette vállalását A trebišovi élelmiszerkombinát 9 gazdaságának dolgozói még az év elején vállalták, hogy pártunk XI. kongresszusának tiszteletére terven felül több mint 50 ezer korona értékű terméket termelnek s 15 szer liter tejjel és 2600 kg hússal teljesítik túl a beadásukat. Vállalásukat mSt február végéig teljesítették, sőt túlteljesítették, mivel a tervezett tejmennyiség helyett 91 000 literrel, a marhahúsbeadásból 7656 kg-mal, a sertéshúsból pedig 35 406 kg-mai adtak be többet. E sikerüket annak köszönhetik, hogy az állatokat rendesen gondozzák, takarmányozzák és hizlalják. A fejéshozam oéldájl, 8.40 liter, a hízómarhák 1.04 kfl súlygyarapodást érnek el, a sertések 45 dekát és a növendékmarhák 65 dekát. Az eddigi sikerek az egyes osztályok dolgozóit újabb vállalásokra ösztönözték, amelyek szerint március végéig további 40 000 liter tejjel, 3000 kg marhahússal és 10 000 kilő sertéshússal teljesítik túl a negyedévi tervet. M. Želeňák, Trebišov. r Sien ját* a fiéďeti brtgád

... Középtermetű, jóvágású fiatálember áll a péderi brigád udvarának kapujában. — Kopper János vagyok, a brigád vezetője. A szokásos rövict ismerkedés után megmondom jövetelem célját, majd a tavaszi vetéshez „felsorakoztatott", indulásra kész gépek között átkígyózva a műhelyek felé tartunk. Kísérőm Kacsmarik elvtárs, a gépállomás föagronómusa az időjárást szidja, mivelhogy csöppet sem kedvez az a traktorosoknak. — Ezért oly nagy itt is a sár — használja ki az alkalmat Kopper elvtárs mintegy mentegetőzve. Tényleg csaknem térdig érő a lucsok. — Nem számít — mondom — van gumicsizma, annak nem árt. — A csizmának nem árt, az igaz, de a traktoroknak sem használ a sár. Hogy miért, azt ő, a brigádvezető biztosan tudja. De hogy a szabad ég alatt heverő gépeknek árt az eső, a hó, azt mindenki tudja. Miért nincs fészer, hogy fedél alá tehetnék a gépeket? Kopper elvtársnak az is fáj, s hogy az így van, arról sem ő, sem a brigád többi traktorosa nem tehet. Nem az ő hanyagságuknak a következm'lnye, hogy a gépek a szabad ég alatt „áznak-fáznak". Csak kapnának kis segítséget, egy kis épületanyagot, majd ők megmutatnák, hogyan kell gondozni a gépeket. Ha a maguk erejéből fel tudták építeni a szép műhelyt, — minden munkát ők végeztek, csupán egy kőműves irányította őket — akkor miért ne állítanának össze egy fészert? A brigád vezetője, a „vérbeli" traktoros azonban megnyugtatóan beszél: — Tálán ez az utolsó év, hogy így teleltek gépeink. Jövőre már másképp fest majd a brigádközpont... Legyen úgy, ahogyan Kopper elvtárs mondja. Nem kérkedő ember ez a brigádvezeto. Ez abból is kivehető, hogy munkájáról, — pedig volna mivel dicsekednie — igen szerénykedve beszél. Még jó, hogy velem jött Kacsmarik elv társ a traktorőllomásról „bátorítónak", mert különben a brigádvezetőtől aligha tudtam volna meg ennyi sok mindent az élenjáró péderi brigádról. Ennek bizonyításául hadd ecseteljem beszélgetésünk kezdetét. ' — Újságtól jött az elvtárs? — Igen. — írni akar rólunk? Bólintok. — Nem szeretünk dicsekedni, inkább cselekedni. — Nem is arról van szó, de ha rászolgál erre a brigád ... — mondom. A brigádvezető és a. traktorosok az indulás előtt alaposan átnézik a gépet. Szükséges ez, mert ha megindulnak, nem szabad, hogy üzemzavar miatt késlekedjenek a tavaszi vetéssel. (Bacsó felvétele) — Hát csak azt tesszük, amit ebben az országban minden traktorosbrigád tesz. Dolgozunk, szántunk, vetünk, aratunk. Ebben igaza van Kopper elvtársnak, de amikor a főagronómus a harmincnégy mázsás árpahozamokat, meg a múlt esztendei száznegyvenkilenc százalékos tervteljesítést említi, mégiscsak szöget üt valami a brigádvezető fejében, s'megered belőle a szó. — Annyi bizonyos, hogy ha ennek a brigádnak a tíz embere munkához lát, nincs olyan föld, dőlt gabona, nádvastagságú búza, amely be ne törne kombájnunk előtt... Ilyenek Ők. Ismerik őket a környékbeli szövetkezetesek is. Bizony a péderiek talpig emberek — mondják — s ha ez a tíz traktoros (négy párttag van köztük) munkához lát, lehet az a legnehezebb munka, ha törik, ha szakad, ha a fene fenét eszik is, tervüknek sikerülni kell. Nincs is panasz a péderi traktorállomásokra, se Féderen, se Zsarnón, sem pedig Bodolón, mert három falu szövetkezeteinek határát műveli ám e2 az élenjáró brigád. S hogy e szövetkezetek határában a múlt évben is magasra szökkent a búza, vastagon csurgott a zsákba az árpa, azt mindennél jobban bizonyítja, hogy Péderen az egész esztendei előlegeken kívül minden szövetkezeti tag tizennégy korona részesedést kapott munkaegységenként. Arról meg hadd szóljon Kopper elvtárs, mi a „titka" a péderi brigád jó munkájának. — Nem titok az! Csak a traktorosnak éreznie kell a géppel, mert így kevesebb az üzemzavar, ez pedig azt jelenti, hogy a traktor állandóan dolgozhat. No meg szeretni kell a földet, érteni a földműveléshez, együttmunkálkodni a szövetkezeti tagokkal. Milyen mély a tartalma ennek a néhány egyszerű mondatnák. Mennyi sok mindent magában foglal a brigádvezetónek e mondása: szeretni a földet!!! Bizony, ha nem így volna, aligha írhatnánk itt a brigádközpont diplomáiról, melyeket a kiváló munka elismeréséül kapott. A vándorzászló sem ékesítené a kis irodát, talán az a szép rádió is, melyet a szakszervezet ajándékozott a péderieknek, egy másik brigádközpont traktorosait szórakoztatná munka után. De mivel e brigádban olyan kiváló, a földműveléshez jól értő traktorosok dolgoznak, mint Kiss Gyula, Zsigrai János, Dedinský István, Kollár László, no meg azok is, akiknek nevét nem jegyeztem fel, ott a munka igaz értelmet kap, gazdag a gyümölcse. „Az újságnak? Nem szeretek én dicsekedni" — így fogadott Kopper elvtárs. És a búcsúzáskor? Megmutatta a műhelyt az esztergapaddal, a villanykalapácsot (mert nagy dolog mindez egy brigádközponton) s elmondta, hogy ók már nem szorulnak mindenben a traktorállomásra, hiszen néhány alkatrészt: ekékre perselyeket, a lánctalpas traktorokra csapszögeket meg miegymást saját magtik készítenek. Meg kellett, hogy nézzem a vetőgépeket, a vetéshez készített agregátokat, a sílózógépet, szóval mindent, ami ezen a brigádközponton található. Es dicsekedett Kopper elvtárs? Nem, csupán a büszkeség, a brigádhoz való ragaszkodása, a munka szeretete, az új életért folyó harc eddig magába rejtett lelkesedése szólalt meg benne'és jutott kifejezésre. Nagyon nemes emberi jellemvonás ez. MÉRY FERENC m 'mmm ifflXt t ^ 46 I' p»-jjfgBp*.í > t* .<* Z| I m - 1 •JŽiW^.'I'V'X^V 'Í5Š V' " ™ -t • ^Mm 'Üt&W&zMítWmsm m iQHK tr- pkm. Bci BP^Bi^r 'J- ' " f V^ Jl .. ; y/:'. - : : l

; HHMMM1 Ez idén kezdik meg Kínában egy különleges, három —négjk lóerős, mocsaras és hegyes vidékre alkalmas kis traktor sorozatgyártását. Az univerzális traktort szántásra, kapálásra, vetésre, aratásra, favágásra, permetezésre, szivattyúzásra használhatják. A traktort a vuhani üzem gyártja. Európai expressz-vonatok teremmel vannak ellátva. A vasúti kocsikban igen jó a világítás, a levegő hőfokának szabályozása. A vasúti kocsik rádióleadővail is el vannak látva. A Német Szövetségi Köztársaságban közlekedő gyorsvonatok kocsijaiban utazó férfiak menet közben megborotválkozhatnak villamos borotválógéppel, mivel a vasúti kocsik mosdó helyiségei fel vanmak szerelve 220 W váltóáramú konnektorokkal. A hazánk területén keresztül közlekedő Vindobona szerelvény, mely a Berlin—Prága—Bécs nemzetközi vonatösszeköttetést bonyolítja le, óránként _60 kilométeres maximális gyorsaságot ér el. Flessner Józ. f, mérnök Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Nyugat-Németország, Svájc és Olaszország vasúti igazgatóságai nemrégen gyors nemzetközi vasúti kapcsolatoka* létesítettek. Ezzel akarnak lépést tartani a légi, valamint gépkocsi közlekedés egyre nagyobb méreteket öltő versengésével. Az említett vasúti igazgatóságok e célból különleges motoros vonatokat állítottak forgalomba. E vonatok maximális gyorsasága óránként 140 kilométert tesz ki. Az ezekhez f szerelvényekhez tartozó vasúti kocsik igein kényelmesek, az ülőhelyek fekvőhelyekké változtathatók s a vonatok konyhával és étA helikopter hajót vontat A helikoptert növény védőszerek szétpermetezésétöl tengeri aknák fölszedéséig sok-sok mindenre fölhasználják. Az Egyesült Államok haditengerészete most hadihajók irányának gyors megváltoztatására is igénybe Hívánja venni. A kísérletek során kitűnt, hogy egy 1425 lóerős helikopter a saját súlyát hétszeresen meghaladó súlyú hajót is meg tud mozgatni. A hajó és ä helikopter közötti kapcsolatot egy kábellel teremtik meg. A helikopter egyenes irányban haladva, 4,5 csomóval, azaz óránként 8,3 kilométeres sebességgel vontatott egy 3000 tonnás hajót, s 6 perc alatt 180 fokos szögben megfordította. Előadóterem alumíniumból Az Egyesült Államokban újszerű módon készítettek el egy kétezer személyes előadótermet. A koncertek, kisebb színházi műsorok és felolvasások, valamint előadások rendezésére alkalmas épület egyetlen hatalmas, gömbalakú alumínium kupola, amelynek átmérője 44,40 méter, magassága 15,10 méter. A kupola — a nagyobb sátrakhoz hasonlóan — a középen felállított oszlopra támaszkodik. A hatalmas előadótermet 38 ember 20 munkaóra alatt állította fel. .. kupolahéj teljes egészében alumíniumból készült, 2,75x3,50 méteres merevítőkkel összeillesztett alumíniumlemezekből áll. A helyisét! a legmagasabb pontcm levő nyílásokon át szellőzik. Koffer nagyságú zongora A híres amerikai hangszerkészítő gyár, a Wurlitzer-cég forgalomba hozta a világnak legkisebb zongoráját. A közönséges bőröndben szállítható zongora súlya mindössze 36 kilogramm. Az a műszaki érdekessége, hogy a húrok helyett lemezkék — lamellák — vannak benne. Rezgésüket a zongorabillentyű leütése után egy elektronikus erősítő berendezés fölerősíti, a hangszórója pedig hallhatóvá teszi. Kőolaj helyett kén A Mexikói-öbölben a parti vizeken, 10 kilométerre a parttól, olajkutató fúrás közben jelentős kéntelepet fedeztek föl. Az előfordulás kiterjedését néhány száz acre-ra (1 acre — 4047 m ), vastagságát .nintegy 60 mre becsülik, így 30—40 mülió tonna kénkész'etröl van szó, tehát a legnagyobbak egyikéről. A nehézségek ellenére — tengervíz alatti előfordulásról van szó — kibányázását hamarosan megkezdik. A baktérium mint exportcikk London mellett, Teddigtonban állami bakteriológiai intézetet szerveztek. Ez katalőgizálja és raktáron tartja a világnak csaknem összes ismert baktériumtörzsét. Kívánatra a világ bármely részébe szállít megfelelő törzset. Az elmúlt esztendőben 27 államba összesen 400 törzset exportált. A laboratóriumi munkán kívül jólképzett orvosgárda foglalkozik tudományos kutatómunkával. Az intézetnek az egész világra kiterjedő tájékoztató szolgálata is van. Ha bárhol a világon valamely baktérium-törzs felismerése, azonosítása nehézségbe ütközik, az intézet — feltéve, hogy kísérleti anyagot kap — elvégzi az identifikálást. » Mélytengeri kutatás rádio-bójákkal A nemzetközi geofizikai év keretében az amerikai Atlantis kutatóhajó különleges mélytengeri vizsgálatokat végez rádióbóják segítségével. Már az eddinri kutatások során is több érdekes megfigyelést tett. Mérésekkel megállapította például, hogy az AmeA brnói Tesla Üzem a brüsszeli kiállítás csehszlovák pavilonja számára új diszpécser berendezést gyárt. A képen a berendezés beszélőkészüléke látható. Gombnyomásra mindenkivel lehet beszélni, aki a diszpécserberendezésbe be van kapcsolva. rikától az észak-európai partokig haladó Golf-áram nem egyetlen nagy áramlás, hanem sok kisebb áramlásból álló áramlásrendszer, amelyet többször megszakítanak keresztirányú áramlások. Az Atlantis eddig 165 utat tett meg s rádióbójával a tengerfenék kőzetanyagáról, domborzatáról és méreteiről, a Föld belsejéből származó melegáramlásokról, valamint a tenger alatti olajelőfordulások helyéről értékes adatokat gyűjtött. Új padlóburkoló anyag Drezdában Edwin Kunze barnaszénből elkülönítette a még el nem szenesedett farostokat, kötőanyaggal préselte össze őket, s így padlók, falak vagy mennyezetek burkolására kitűnően alkalmas lemezeket kapott. Az ilyen lemezt a gombák nem táí madiák meg, jobb hő- és hangszigetelő, mrnt a fa, s kevesebb nedvessé| get szív magába, mint "maz. Nikkel a kakaóban Egyes növények jóval nagyobb töménységben gyűjtenek össze magúikban különféle kémiai, elemeket, mint amilyen arányban ezek a környező természetben előfordulnak. Az olasz egészségügyi intézet vegyészeti laboratóriumában megállapították, hogy a kakaóbab nikkelt halmoz föl magában. ÜJ SZÖ 2 * 1958. március 31.