Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-03 / 62. szám, hétfő

HŐSÖKET ÜDVÖZLÜNK Csehszlovákiai látogatásuk során Bratislavában és Szlovákia több (i)® városában is üdvözölhetjük a szovjet hadsereg fennállásának 40. évii)® fordulója megünneplésére hazánkba érkezett szovjet katonai küldött®® séget. A prágai újságírókkal alkalmam S* volt a CSSZBSZ prágai üléstermében bensőséges beszélgetés keretében megismerkedni a hattagú küldöttséggel. A magasrangú tisztek szeretettel köszönték meg szívélyes fogadtatásukat. Készségesen beszámoltak a Nagy Honvédő Háborúban átélt élményeikről. Büszkén szóltak arról, hogy N. A, Kamnyevova ezredes kivételével — akinek más, fontos beosztása volt: a szovjet hadsereg ejtőernyőseinek kiképzésével volt megbízva — közvetlenül részt vettek Prága felszabadításában. A küldöttség vezetője, B. V. Kurcev tábornok a háború befejezésekor, 25 éves korában már tankezred parancsnoka volt. Nem minden meghatottság nélkül említi, hogy Prága-Smíchov körzetének főterén a felszabadítók örök dicsőségét hirdető emlékművön nyugvó tank éppen az ő ezredéből való. — Az én katonáim, szerzsántjaim, tisztjeim harckocsin hozták a békét és jól harcoltak a náci fenevaddal, két vállra fektették, megsemmisítették, — mondotta s arra a kérdésre, hogyan lett a Szovjetunió Hőse, kissé habozva, kedves tartózkodással válaszolja: — Megkaptam az aranycsillagot. Beosztottjaim, a szovjet katonák, dicsőséggel harcolták — így, csakis így lehettem híres én — mondja szerénykedve. — Dehát olyan, mint én, van a mi hadseregünkben igen sok. Különben az egész háborút végigharcoltam. Hatszor sebesültem meg, de egyetlen folyót sem úsztam át és egyetlen tornyot sem vettem be. A ka* tonáimé minden érdem ... Mikor Prágába megérkeztünk, itt még álltak a barikádok. Sohasem felejtem el ezt a napot. Olyan lelkesedést még sohasem láttam. Hisz ez már nem is háború — gondoltam. Harmincöt derék prágai felnőtt és gyerek rátelepedett a virágszirmokkal borított tankomra és én jobban féltem, mint bármelyik ütközetben. Mi lesz, ha valami bajuk történik? De hát leparancsolni legkedvesebb barátainkat a harckocsiról? Erről szó sem lehetett. A háború Berlinben befejeződött, de igazán örülni csak a felszabadított Prágában tudtam. N. A. Klimovszkij ezredes, ugyancsak a Szovjetunió Hőse arról beszélt, milyen érzés vett rajta erőt, amikor a Csehszlovák Hadsereg Múzeumában viszontlátta azt a zászlót, melyet az 5. szovjet gárdahadsereg ajándékozott a csehszlovák harcosoknak. — Ez az „én" hadseregemé volt, ennek a keretében harcoltam. Akkor egy tüzérezred parancsnoka voltam és Rakovriikon át Karlovy Varyt foglaltuk el. Ott megsebesültem és hosszabb ideig kórházban feküdtem, '— mondotta. D

anilovszkij tábornok, ez idő szerint egy tüzérdandár parancsnoka arról beszélt, hogy harmad ízben találkozik csehszlovák katonákkal. Először az ukrán fronton (forró szavakkal emlékezett meg a mi Svoboda hadseregtábornokunkról), azután Prágában a felszabadításkor, ahol a város határában egy csehszlovák egyenruhás őrnagy jelentkezett nála és most, mint igazán becses vendégünk. A. G. Tkacsenko ezredes, az ismert repülő, szintén a Szovjetúnió Hőse, Csehszlovákia légiterében fedezte a Konyev hadsereg diadalmas előretörését. A hattagú küldöttség három tagjának a legmagasabb katonai kitüntetés díszíti a mellét, fa a többiek (három tábornok és hárWn ezredes, köztük egy nő) szintén magas katonai kitüntetések tulajdonosai. Mindnyájan szerények és a véres fronton elért eredményeiket a szovjet katonák erkölcs politikai erényeivel magyarázzák. A szovjet hősök részt vettek a februári győzelem prágai ünnepségein és meglátogattak már néhány cseh várost és helyőrséget. Részt vesznek a sokolovoi ütközet 15. évfordulójának megünneplésén és Kamnyevová ezredes körünkben ünnepli a nemzetközi nőnapot is. Sajátmaguk győződtek meg arról, milyen mély Csehszlovákia népének a Szovjetúnió és annak legyőzhetetlen hadserege iránti szeretete. Ezért azt üzenik haza, a szovjet hazába azoknak, akik azt kérdezték tőlük, nem sajnálják-e, hogy nem otthon, alakululataikkal töltik a nagy ünnepet, hogy bizony nem, mert nálunk szintén otthon, a sajátjaik között érzik magukat. Nem vitás, hogy ez az érzésük Szlovákiában, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés földjén még csak fokozódni fog. Qzeretettel üdvözöljük az életű^ ket értünk is kockáztató hősöket, a dicső szovjet hadsereg követeit Szlovákia földjén. Erezzék magukat körünkben is otthon. Becses látogatásuk során nemcsak élményeikről beszélnek majd, hanem megismerik, hogyan él, hogyan dolgozik a nép, melynek felszabadításáért szovjet emberek annyi véráldozatot hoztak. Szily Imre Vádirat a fasizmus ellen — az emberiesség védelmében Anna Frank naplóiának bratislavai bemutatója Tizenegy évvel ezelőtt látott napvilágot könyv formájában a hitleri őrület elől szüleivel és nővérével Németországból Hollandiába menekült kis zsidólány, Anna Frank megrázó naplója. Nem csoda, hogy sokáig komoly irodalmi vita tárgyát képezte, vajon eg> 14-15 éves kis lánynak tulajdo níthatók-e szók 3 ma is időszerű és R Kováčikova (Frankné), E. Bindas (Frank), U. Kákoma is időszerű «s šoyä (Anna)

> Pašková (van Daanné), V. Bolonyi, mélyenszántó gon- (yan Daan) a darab egyi

k j

ei

enetében. dolatok, amelyek szemünkbe ötlenek a napló majd rettegést örökíti meg a napló, ugyanminden oldalán. Ez a vita eldőlt, a könyv világsikere halhatatlanná avatta a koncentrációs táborban elpusztult Anna Frankot, aki legbensőbb érzéseit vetette papírra anélkül, hogy tudta volna: vádiratot írt a fasizmus ellen, az emberiség védelmében. A naplót színpadra is átírták. Az amerikai Francis Goodrich és Albert Hackett néhány évvel ezelőtt dramatizálták és munkájuk egyik értékmérője az 1956. évi Pulitzer-díj elnyerése volt. A darabot azóta hatalmas közönségsikerrel mutatta be Amerika és Európa számos színpada. A múlt év végén került el hozzánk. A prágai Csehszlovák Hadsereg Színház játszotta el ezt a művet, amely után az ember hosszú pillanatokig dobogó szívvel, elszorult torokkal, dermedten, némán, de mégis valahogy erősnek, valahogy erősebbnek érezve önönmagát, ül a helyén, míg feszültsége feloldódhat a tapsban. A bratislavai közönség most az Ifjúsági Színház együttese előadásában ismerkedett meg Anna Frank naplójának drámai változatával. Kétségtelenül ez az előadás egyike a legjobbaknak az eddigiek közül. A kitűnő dramatizálás komoly tanulmányozás alapján lehetővé teszi a mélyreható szerepalakítást A dráma alakjait fejlődésükben láthatjuk, amelyet folyamatosan elénk tár a színpadi cselekmény. Mindez a színészektől és a rendezőktől komoly felkészültséget igényel. A színészek zöme nehéz feladatát meglepően jól oldotta meg és ez csak azzal magyarázható, hogy a szerep bennük élt és ők szerepükben éltek. Anna Frank szüleivel, nővérével, egy másik családdal, majd később még egy menedéket kereső üldözöttel együtt az egyik amsterdami áruház padláshelyiségeiben rejtőzik a fasiszta embertelenség elől. A bujkálás két éve körülményeit, az állandó akkor mély bepillantást nyújt Anna érzelmi és gondolatvilágába. A dráma megdöbbentő realitással érezteti ezt a sokszor nyomasztó légkört, amelyet a napló szerzője hihetetlen érettséggel és biztonsággal vázol. Szinte minden szava vádol. Vádolja a nácikat, akik félelemben tartották Európát, de azokról is szól ez a mű, akik tevékenyen szembe mertek szállni az embertelenséggel. Kraler és Miep alakjában két egyszerű holland kisembert ismerünk meg, akik bátran odaállnak az üldözöttek oldalára és áldozatkészen, saját életüket kockáztatva, segítik őket. Magda Lokvencová rendezése egységesnek mondható. A drámai helyzeteket ki tudja aknázni, a darab alakjait, egy-két kivételtől eltekintve, jól fogja fel. Nem tudja azonban mindenütt megteremteni a kellő atmoszférát, ami megnyilvánul abban, hogy a közönség egy része helytelenül reagál az egyes drámai jelenetekre. Véleményünk szerint a bevezető jelenet elnyújtott és nem eléggé mértéktarMiep, Kraler és Frank a darab zárójelenetében (J. Herec felvételei) tó a rejtekhely felfedezésének rendezői meglátása. Megjegyezzük, hogy ezeken a pontokon el is tér ez a rendezői felfogás a prágaitól, mégpedig az utóbbi javára. Lokvencová rendezése ezzel szemben jobban ki tudja domborítani a darab lírai mondanivalóját, különösen Anna Frank és Peter van Daan kibontakozó vonzalmát. Marta Černická Annája bájos, hitelesen ható kislány. Fiatal nővé érését azonban már nem tudja oly meggyőző eszközökkel érzékeltetni, mint pl. az ebben a szerepben alternáló Dana Kákošová. Ki kell emelnünk Eduard Bindas teljesítményét. Ottó Frank nagyszerűen megformált, rendkívül igényes szerepében. Annak ellenére, hogy ez volt az első ilyen zsánerszerű szerepköre, komoly munkát végzett nagy sikerrel. Milan Hrabinský, a félig még gyerekből fiatal emberré izmosodó Peter van Daan-t játssza meg kifejezően, Hana Kovačíková (Frankné), a féltve szerető gondos anyát nagyon finom, megnyerő eszközökkel és rokonszenvesen viszi a színre. Van Daanné, a társaságban azelőtt körülrajongott és ezért elkényeztetett szépasszony remekül megformált alakjában Valéria Driečna jobban tetszett, mint a második szereposztásban a kissé túlexponáltán játszó Irena Pašková. Ivan Krivosudský, az emberkerülő zsörtölődő agglegényt eleveníti meg meggyőzően. De a dicséret szavával szólhatunk a többi szereplőről is, elsősorban Milka Lokvencová kiegyensúlyozott Margotjáról, az egész együttes munkájáról. A díszletek, Dano Gálík munkája, megfelelő keretek között teszik lehetővé a cselemény, a játék gátolatlan kibontakozását. A kosztümök (O. Hoffstädterová) már kevésbé voltak összhangban a darabbal. összegezve ennyit mondhatunk: reméljük, hogy még sok ilyen kiváló előadás szemtanúi leszünk az Ifjúsági Színházban. Mert színpadra vitt igaz életet láthattunk ezen a nagyszerű előadáson, amely a művészet nyelvén inti óva a ma emberét: ne engedd, hogy az Anna Frankhoz hasonló gyereklányok még egyszer ilyen napló megírására kényszerüljenek. És hogy ez a „ne engedd" az eddi ginéi még edzettebb meggyőződéssé váljon, aki csak teheti, ne mulaszsza el megtekinte ni ezt a hozzánk, az egész emberiséghez szóló igaz drámát. (m-g). ^"krJUüUILrJ ELEKTROINTEGRA TOR A KŐOLAJKUTATÁSBAN Krilov professzor, a Szovjet Kőolajkutató Tudományos Intézet helyettes igazgatója nemrég ismertette az elektrointegrátornak nevezett új készülék alapelvét és működését. Vele a kőolajmezők kiaknázása egyszerűbbé válik. A föld mélyebb rétegeiben levő olajtelepek kőolajának mozgása bizonyos matematikai törvények (képletek) szerint történik, amelyek megegyeznek a váltakozó ellenállású vezetőhálózatban keringő villanyáram törvényeivel, képleteivel. Ezen a felismerésen alapszik az elektrointegrátor is, amely valójában a kiaknázandó terület elektromodelljének tekinthető. E modellben elektromos vezetők egytized másodperc alatt jelenítik meg egy-egy kút termelésének — hogy úgy mondjuk — a történetét A készülékben így egyszerre, egyidejűleg 750 kút munkáját kísérhetjük figyelemmel és kiválaszthatjuk a legmegfelelőbb termelési megoldást. Megállapíthatjuk a kutak minimális számát az adott olajmezőben, felvázolhatjuk ésszerű elosztásukat, termelékenységüket, a nyomó szivattyúk elhelyezését stb. És fordítva: egy termelésben levő olajmezőben földeríthetjük annak pontos felépítését, az olaj föld alatti mozgását. Jelenleg a készülék az alábbi feladat megoldásán dolgozik: megállapítja az olaj mozgását egy 188 kútból álló mezőben a célból, hogy százra lehessen csökkenteni a kutak számát a hozam csökkentése nélkül. Svájcban is kutatnak kőoiaj után Bár a Svájcban végzett kőolajkutatások idáig semmiféle eredményre nem vezettek, az egyre fokozódó kereslet miatt nemrég a nagy nemzetközi konszernek részvételével társaság alakult, amely feladatául tűzte ki az ország egész területének rendszeres geológiai kutatását. A nagy anyagi áldozatot igénylő újabb kísérletre az adta meg a döntő lökést, hogy a közép-európai olajkutatás a Svájcéhoz hasonló geológiai viszonyok közt bizonyos eredményekkel járt. De attól is tartanak, hogy a máris tapasztalható energiahiányt a jövőben esetleg nem lehet import útján teljes mértékben fedezni. A svájci kőolajkutató társaság vállalta, hogy a munkálatok során a táj esztétikai képét lehetődeg kímélik. A Molasse-medencében már megkezdődött a rendszeres köolajkutatás. Rénium Kazahsztánban A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának Fizikai Intézete színképelemzéssel rtniumot talált a közép-kazahsztáni Jezgazgan környékén. A fölfedezés azért jelentós, mert megkönnyíti a réniumnak, e rendkívül ritka elemnek a termelését ipari célokra. Ez az elem — például — helyettesítheti a wolframot és a molibdént, melyből a villanylámpák izzószálai készülnek. Réniumot eddig csak molibdenitbol (molibdénszulfidból) állítottak elő, az utóbbiból azonban csak nagyon kevés van világszerte. Földhőerőmű Kamcsatka-félszigeten, a Pausetkafolyó völgyében megkezdték az első szovjet kísérleti földhőerőmű munkálatait. A Pausetka völgyéből feltörő hőforrások túlhevített gőzét a föld alatt közvetlenül a turbinákhoz vezetik. Az erőmű termelte energia előállítási költsége előreláthatóan lényegesen kisebb lesz, mint a szokványos hőerőműben termelt energiáé, mivel a tüzelőanyagokon kívül a kazánok építési költségeit is megtakarítják. Mesterséges olajkutató sziget Néhány év óta világszerte egyre több helyen igyekeznek úszó mesterséges „szigetiekről feltárni és kiaknázni a tenger alatti kőolajforrásokat. A Perzsa-öbölbeD ez év áprilisa óta kutatnak tenger alatt, olajtelepek után. A „sziget" egy 60 méter hosszú. 30 méter széles acéllemez, amely négy darab 3 méteres átmérőjű „láb"-on áll. Minden egyes lábat hidraulikus emelőszerkezet mozgat le- és fölfelé. A sziget teljes súlya 4500 tonna. Miután a sziget rendeltetési helyére érkezett, lábait leengedik, míg csak el nem érik a tenger fenekét. A legnagyobb elérhető mélység 40 méter. Ezután a lábak tovább nyújtóznak. s a szigetet mintegy 15—20 méterrel a tenger szintje fölé emelik úgy, hogy a legmagasabb hullámzás se csaphasson át rajta. A szigeten egy 48 méter magas fúrótorony és fúróberendezés van, amelyet 2700 lóerős Diesel-motor tart üzemben. Az 50-tagú kezelőszemélyzet ugyancsak a szigeten, a reá épített épületben lakik. Ennek belsejét klímaberendezés függetleníti a környező éghajlattól. Az épület teteje terraszos, sík terület s alkalmas arra, hogy egy-egy helikopter föl- vagy leszálljon ott. A helikopter biztosítja az öszszeköttetést a szárazfölddel. A mesterséges olajkutató sziget kizárólag a kutatás szolgálatában áll. Kitermelésre nem használják. Egy-egy sikeres vagy akár sikertelen munkálat után a lábukat előbb leeresztik a tengerfenékig, majd a tengerből is felvonják, s a szigetet új rendeltetési helyére vontatják. Ha kőolajtelepre bukkantak, a feltárt olajat tankhajók vagy lerakott olajvezetékek szállítják a szárazföldi tankállomásra. •^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS^ Ultrahangfúró | A villamos szikramegmunkéló ^ ^ ban az ultrahangfúrással. A Né-^ \ssss//sssssssssssssfsssssssssssfsss/sssssssssssss3: Épül Skócia atomerőműve Skóciában érdekes kísérleti atomerőművet építenek. A reaktorában elhelyezett plutóniummagot természetes uránköpeny borítja, amely a magreakció hatása alatt új plutóniummá alakuL Ezzel az eljárással több plutónium tüzelőanyag keletkezik, mint amennyi elhasználódott. A reaktor tehát nemcsak villamos Új szintetikus műszál Japánban új, poliuretán-alapú műszálat állítottak elő, az URYLON-t. Nyersanyagai olcsók és jól hozzáférhetők. Kiindulási alapanyagként rizskorpaolaj, cetolaj, vagy halolaj és karbamid szolgál Könnyebb, mint a nylonszál. Kiválóan alkalmas halászhálók készítésére. energiát termel, hanem új tüzelőanyagot is. A jövő atomerőművei szempontjából ez a kísérlet nyilván nagy jelentőségű. Az új módszerrel fokozottabban kihasználhatóvá válik az uránium. Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy míg Calder Hall erőműveiben 1 tonna uránium teljesítménye 10 000 tonna szénének felel meg, addig az új kísérleti erőműtelepen 1 tonna uránnal 1 millió tonna szén teljesítményét kívánják elérni. Az erőmütelepet olyan reaktorral is fölszerelik, amellyel a sugárzásnak a különféle anyagokra gyakorolt hatása is kipróbálható. A teljes erőművet még ez évben üzembe helyezik. A közhálózat részére 15 MW áramot fog szolgáltatni. Teljes süketséget gyógyított két francia orvos Két francia orvos — Dr. Charles Eyrés és Dr. André Djourno — sikert ért el a teljes süketség gyógyításában. Eyrés egy olyan beteget kezelt, akit évekkel azelőtt krónikus középfülgyulladás miatt megoperáltak, és teljesen megsüketült. Az orvos hallott Djournóról, aki nyulakon egy bizonyos idegnek elektromágneses izgatásával izomreagálásokat idézett elő. Segítségül hívta kollégáját, és közösen kipróbálták az eljárást, először állató ' kon, majd a süket betegen. Berende-' zésük a hanghullámokat ugyanolyan

1 frekvenciájú eletromos impulzusokká, változtatja át. Ezekkel az elektromos jelekkel közvetlenül ingerelték a hallőidegeket. Az egyik elektródot a szabaddá tett hallóideghez erősítették, <\ másikat a temporális izomba helyezték. A imütét óta a beteg hangot hall az idegszálon keresztül, és megért b'zonyos számú szót. UJ SZÓ 2 * 1958. március 1.