Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-26 / 85. szám, szerda

Tanulságos beszélgetés A prágai kerületnek 26 járása van. Ezek közül egynéhány a fővárossal határos. Ez a szomszédság különféleképpen befolyásolja a járások lakosságának életét. A közelség következtében sokan a fővárosi üzemekben dolgoznak és csak aludni járnak haza. Ez mit sem változtat azonban azon a helyzeten, illetve kötelezettségen, hogy ezeknek a közeli, szomszédos járásoknak kell a fővárost nagyrészt ellátniok zöldséggel, tejjel, gondoskodniok kell a legkörültekintőbb személy- és teheráruközlekedésről, hogy az emberek idejében a munkahelyükön és munka után mielőbb otthonukban legyenek, hogy ^z áru kellő időben rendeltetési helyére jusson. Ezen járások helységei hétvégi pihenőül is szolgálnak a fővárosiaknak, szóval e járások gazdasági és társadalmi életét Prága közelsége nagymértékben befolyásolja. A Prágával szomszédos járások közül kiválasztottam a Prága-Nyugat-járást. Felkerestem Oldfich Prokeš elvtársat, a járási nemzeti bizottság elnökét, és megkértem, beszéljen a járás életéről, munkájáról. Mielőtt azonban átadom neki a szót, meg kell írnom, hogy a járásnak 46 községe van, lakóinak száma meghaladja a 60 ezret. A járás legnagyobb üzemei a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság a legnagyobb hazai (ruzyni) repülőtérrel, a Roztokyi Penicillingyár, a Nučicei Ércbánya és a Libčicei Csavargyár. Ebből is látható, hogy a járás területén az iparnak nincs döntő jelentősége. A lakosság többsége Prágába, Kladnóba jár, illetőleg a mezőgazdaságban dolgozik. 28 községben működnek EFSZ-ek, a többiben állami gazdaságok. De most már hadd beszéljen Prokeš elvtárs: — Járásunk nemzeti bizottságainak legfőbb tevékenységét a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásának biztosítására irányítjuk. A folyó évi feladatok előkészítési munkálatait már tavaly ősszel megkezdtük és ezt az erőfeszítésünket az EFSZ-ekkel, gép- és traktorállomásokkal és állami gazdaságokkal karöltve tovább folytatjuk. Azokban a községeinkben, ahol EFSZ-ek vannak, a JNB és a HNB megtárgyalta a szövetkezet tagságával, hogyan érjék el az 1960-ra tervezett termelési szintet már 1959ben. Az "EFSZ-ek évzáró gyűlésein ezt mind magukra vállalták. Itt jegyzem meg, hogy járásunk termőföldjének 94,5 százaléka szocialista szektorhoz tartozik. Saját erejükből, saját takarmányukkal érik el 1959 végére az 1960-ra tervezett állatállományt is. Ez utóbbi időben sokkal többet törődünk a szövetkezeti tagok nevelésével. Azt tapasztaltuk, hogy a szövetkezetesek nem szívesen járnak a szövetkezeti munkaiskolába, ha ez messze van. Ezért az idén az egyes szövetkezetekben rendeztük meg és inkább az előadó szakemberek jártak messzebbre. Az irányszámok szerint 300 szövetkezetes helyett 355 látogatja a szövetkezeti munkaiskolát. A helyi nemzeti bizottságokat úgy irányítjuk, hogy helyesen, mértéktartóan gazdálkodjanak a költségvetésben rendelkezésükre bocsátott pénzösszegekkel. Magunk igyekszünk jó példával előljárni. A nemzeti bizottságok fokozott hatáskörének köszönhető, hogy járásunk minden községe rendelkezik pótköltségvetéssel összesen 1095 000 korona és maga a járás 1 126 000 korona öszszegben. Ez tehát azt jelenti, hogy a pártunk levelének megtárgyalása folytán érvényesített egyes kívánságokat saját pénzeszközeinkből fedezhettük. Fejleszteni akarjuk a lakosságnak nyújtandó szolgálatokat. A polgárok segítségével szép eredményeket értünk el. A Tábor-Tŕebič-Lipt. Mikuláš országos versenyben járásunk a harmadik helyen, a prágai kerületben az első helyen végzett. Mihelyt az időjárás engedi, a chynéi HNB üzembehelyezi a téglagyárat. A járás területén van elég homok- és kőbánya és rövidesen olyan üzemünk is lesz, ahol apróbb cementáru-termékeket és családi házak, stb. építésénél szükséges betonkeverékhez való kavicsot fognak árusítani. A betonkeverésre alkalmas anyagot azelőtt hozni kellett a járás területére, most a libčicei üzemnek saját energiaforrása van, ahol az érdeklődők, akik egész héten munkahelyükön dolgoznak, szombaton délután és vasárnap is megvásárolhatják és elszállíthatják. A nemzeti bizottságok közötti versenyeknek őszinte hívei vagyunk. Nehezen viseljük el kölcsönösen, ha valamiben lemaradtunk. Azért az ilyen vetélkedés jobb eredmények elérésére ösztönöz. Fontosnak tartjuk a helyi nemzeti bizottságok elnökeinek és titkárainak rendszeres iskoláztatását. A legutóbbi egyhetes tanfolyamunkon 93-an vettek részt és 291 felszólalás volt. Ez azt bizonyítja, hogy a választott funkcionáriusok ilyen találkozásai hasznosak és eredményesek, mert egyrészt módjukban van a legégetőbb kérdéseket felvetni, másrészt a járásnak alkalma van azonnal intézkedni. Üjra csak azt hangsúlyozom, hogy a mi járásunk területén a nemzeti bizottságok fő feladata a jelen időszakban az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szentelni és segítséget nyújtani a szövetkezetek megszilárdítása érdekében. Különösen a gyengébb szövetkezetekkel kell foglalkozni, hogy utolérhessék termelésben és anyagi eredményekben az élvonalbelieket. A mi járásunk feltételei között — pártunk tanítását követve és arra támaszkodva — ezzel szolgáljuk leginkább a szocializmus betetőzését hazánkban — fejezi be tanulságos nyilatkozatát Prokeš elvtárs. . .. Nyilatkozata végeztével az újságíró hozzáfűzheti, hogy Prokeš elvtárs a járás szülötte, annak neveltje. Ott van otthon. Ezért ismer minden embert, minden talpalatnyi földet. Már az első köztársaság idején a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság kötelékében dolgozott, mint munkás. 1947 óta dolgozik a Prága-Nyugatjárás apparátusában a begyűjtés, III. a mezőgazdaság szakaszán. A járás nemzeti bizottságának 1951 óta elnöke. Választási körzete Ruzyné, ott is lakik, ám helyesen, kommunista funkcionáriushoz méltóan úgy érzi, hogy az egész járás munkájáért, fogyatékosságaiért felelős. Ezért, ha csak lehet, kint van az emberek között, mert közfunkciót — mint mondja — csak szeretettel és nem csak hivatalos órák alatt lehet vé-v gezni. Szerencsére, megérti ezt gondos felesége, és aminek még jobban örül, megérti ezt fiatal menye is. Petr Prokeš elvtárs 27 éves fia, a csehszlovák tulajdonban levő TU 104 Moszkvában végzett repülőtechnikusa szintén aktív ifjúsági- és pártfunkcionárius. Szily Imre Fekete-fehér" szaküzlet A belkereskedelem egynéhány hónappal ezelőtt Prágában és Bratislavában egy újfajtájú, eddig szokatlan divatáruüzletet létesített, ahol kizárólag a fekete öltözködéshez szükséges divatáruk kaphatók. E különleges üzleteknek az a feladatuk, hogy gyász- vagy ünnepi öltözködéshez szükséges fekete és fehér hozzávalókkal szolgálják ki a vevőközönséget. Ezeknek az áruknak egy helyen való beszerzése a vevő részére igen előnyös, mert egyszerűsíti bevásárlásukat. Megkímél attól, hogy a szükséges áru után különféle üzletekben érdeklődjünk. Bratislavában a Leningradská u. 17. szám alatt van a fekete öltözködéshez szükséges kellékek üzlete. Meglátogattuk ezt az üzletet. Amikor beléptünk, épp egy csallóközi gazdát szolgáltak ki. Mivel az a nagy gyászban — meghalt a felesége — nem tudta pontosan megmondani, hogy tulajdonképpen mire van szüksége, az üzletvezetőnő tanáccsal látta el, hogy mit is vegyen. Utána az üzletvezetőnő egy boldog jövendőbeli házaspárt akik lakodalom előtt állnak, szolgált ki. Megfigyeltük, hogy Palma Benešová elvtársnő, az üzlet vezetőnője, rendkívüli előzékenységével megnyeri a vevők bizalmát. Nem is csoda. Régóta dolgozik már a textilszakmában és gyakorlott elárusítónő. Egy munkatárssal szolgálja ki a vevőközönséget. És amint tapasztaltuk — jól! A tervet minden hónapban túlteljesítik. Az üzlet tavaly novemberben létesült és még abban a hónapban 135 százalékra, decemberben 123 százalékra, januárban 116 százalékra és februárban 115,8 százalékra teljesítették a tervet. Ez a legjobban bizonyítja, hogy a vevőközönség az új szaküzletet pártfogolja. Különösen a vidéki lakosság örül az üzletnek, mert Bratislavában kevésbé jártasak és most már nem kell úgy mint a múltban a fekete öltözködéshez szükséges hozzávalókat különféle üzletekben darabonként bevásárolniok. Végül alkalmunk volt meggyőződni, hogy a „fekete-fehér" üzletnek bő választéka van. Nevezetesen fekete ruhakelmékben, fekete kalapokban, különféle minőségű ingekben, fekete kendőkben, zsebkendőkben, harisnyákban és hasonló cikkekben. „ K. p.r A csehszlovák filmgyártás 60 eve A csehszlovák filmgyártás 60. évfordulója ünnepségeinek keretében bemutatott utolsó, negyedszázaddal ezelőtt készült filmek a kispolgárok erkölcsi problémáit teregetik ki, és egyéni sorsukon keresztül festenek képet a polgári társadalom erkölcsi arculatáról. Extázis Gustáv Machatý rendező Extázis-a a maga idejében méltán aratott belföldön és külföldön egyaránt nagy sikert. Tárgya egy öregedő férfihez feleségül kényszerített fiatal lány boldogtalansága, majd ismeretsége és szerelme egy fiatal mérnökkel, s végezetül ennek hátterében tragédia — a férj öngyilkossága. A hirtelen feléledt felelősségérzet viszont kedvesének elhagyására készteti az özvegyet. Machatý filmje hőseit keveset beszélteti, többnyire arcjátékkal fejezik ki indulataikat, az egész filmben érezhető hőseinek lelki feszültsége, mely helyenkint erős érzelmi kirobbanásra vezet. A film leleplezi a tőkés társadalom íratlan erkölcsi alapelvét: az anyagi érdekek minden érzelmet és egyéb érdeket háttérbe szorítanak. Évát, a boldogtalan asszonyt a harmincas évek felkapott színésznője Hedy Kiesler, öregedő férjét pedig Zvonimír Rogoz alakította. Gyilkosság a Sziget utcában (Vražda v Ostrovnej ulici) Svätopluk Innemann detektívfilmjének hősei ugyancsak a polgári osztály tagjai, azok, akik a munkások bőrén élősködnek, s farkasok módjára a saját osztályukba tartozókat is felfalják. Története egy gyilkosság körül zajlik le, egy dúsgazdag uzsorás asszonyt meggyilkolnak a lakásán. A rabló^-ilkossággal férjét gyanúsítják, ám az eset sokkal bonyolultabb a látszatnál. Klubičko, az ügyes detektív, felgöngyölíti a bonyolult eset fonalát és kideríti, hogy nem a férj, s nem is a gyanúba került többi személy, hanem a férj barátja Friedmann, volt gyáros követte el a gyilkosságot. Klubičko szerepét Jindŕich Plachta játszotta remekül. Az egyszerű detektívtörténet értéke társadalomleleplező szerepe. (L

) A bratislavai Nemzeti Színház drámai együttese a közeljövőben Budapestre utazik, hogy viszonozza a budapesti Nemzeti Színház itteni vendégjátékát. Előadásra kerül K. J. Tyll: Vérbosszú, Peter Zvon: Tánc az ének fölött, és W. Shakespeare: A windsori víg nők című műve. (d. f.) Sz B. Geraszlmov: A KAUKAZUSBAN „A szenátor úr ötórai teája iá Március 22-én, szombaton este ünneplő közönséggel telt meg a Hviezdoslav Színház nézőtere. A műsoron dr. Ivan Stodola, a már hetvenedik életévét betöltő népszerű szlovák drámaíró jubileumi bemutatója, A szenátor úr ötórai teája című társadalmi szatírája szerepelt. J. Stodola, az író és a közönség már régi ismerősök. Több mint harminc esztendeje barátkoznak. 1926 óta játsszák Ivan Stodola drámáit és szatíráit a Nemzeti Színházban, 1926 óta szoros kölcsönhatással inspirálják, nevelik, lelkesítik és szeretik egymást az író és a közönség. Ivan Stodola eddig huszonöt színművet írt, ezek közül tizenhat a Nemzeti Színházban került bemutatásra. Elismerést, rangot jelentő nagy szó ez, különösen, ha a mennyiség mellett a minőség is olyan mértékben helytáll, mint ennél a bátor tollú, sziporkázóan ötletes írónál. Í A szombati bemutatón Stodola ismét bebizonyította friss, élethű és művészi ábrázoló képességét, bebizonyította, hogy van társadalmi érdekű mondanivalója és hogy jó kezekben van nála az egészséges kacagtat ás varázsfegyvere, amellyel mindig oda talál, ahová kell és ahová céloz. A szenátor úr ötórai teája a húszas évek erősen erjedő politikai életének leleplező, erős szatírája. Emlékeznek még a kortársak is rábólintanak: igen, így volt ez akkor, így kapaszkodtak a kispolgárok a rang, a pénz, a politikai „pozíció" után és ilyen nevetségesek voltak. A felesége papucskormányzata alatt szenvedő Slivka koporsókereskedőből a nagyravágyó kispolgári asszony szenátort csinál. Házukban titkos párt gyűlés zajlik le, amelyen a korabeli közéleti figurák legkacagtatóbb karikatúrái vonulnak fel. A Slivka házaspár tipikusan kispolgári nevelésű kisasszony-lánya azonban összeszűri a levet az ellenpárt félelmetes tollú szerkesztőjével. Az újsütetű politikusok illemet tanulnak egy volt orosz gárdakapitánytól, a piperkőc Lopuskintól, hogy rangjuknak megfelelően tudjanak viselkedni. A szenátor úr ötórai teáján együtt van az egész díszes társaság. Az üresfejű, ám orrát magasan hordó miniszternének hajbókolnak, aki különösen kitünteti az új szenátort. Természetesen a többiek erre mindjárt köpönyeget fordítanak és most már az eddig lenézett koporsókereskedőnek hízelegnek. Stodola szatírájának szombat esti sikerében nami része volt a Hviezdoslav Színház kitűnő szereplőgárdájának, amely František Dibarbora rendezői irányításával a maximumot nyújtotta. Nehéz lenne megmondani, ki volt jobb, Stefan Figura-e, mint Slivka Baltazár koporsókereskedő, Hana Meličková államdíjas érdemes művésznő, mint a felesége, aki több ízben kapott nyíltszíni tapsot, vagy a lányukat játszó tehetséges és üde Eva Krížiková? Nagyszerű érzékkel formálta meg Lopuskin egykori gárdakapitány figuráját Ctibor Filčík, ám nem maradt hiányérzetünk Míla Beran, Jozef šimovič és Ondrej Jariabek alakítása után sem. Jól kidolgozott karikatúra Branislav Koreň Potkan szenátora -és Lea Juričková miniszternéje. A szenátor úr ötórai teája a Hviezdoszlav Színház műsorának bizonyára egyik legvonzóbb műsorszáma lesz, megnézi és végigkacagja mindenki, aki egészséges életszemlélettel elítéli a régi rendszer visszásságait. - go — A BETLEHEM-KÁPOLNA ÉS AZ ATOMREAKTOR A Kultúra és Művelődés Háza Prágában társaskirándulást szervez az atomreaktor megtekintésére — újságolta az egyik prágai ismerősünk. Örömmel kaptunk az alkalmon, s jóval a megadott gyülekezési idő előtt a megadott helyen, az óvárosi Szénpiac téren voltunk. Mivel ott még senkit sem találtunk, elhatároztuk, hogy a hátra levő időt az ottani középkori épületek megtekintésére fordítjuk. A prágai Óvárosban csaknem minden ház egy-egy építkezési emlékmű a feudalizmus korából. — Ez itt a Betlehem-kápolna — hívta fel figyelmünket prágai ismerősünk. Furcsa, mosolyogtunk egymásra. Korunk legújabb vívmányának, az atomreaktornak megtekintésére indultunk s közben a középkorbői ránkmaradt érdekességre „bukkantunk". — Ez volt a Mesternek a szószéke, ott balra fönn még eredeti festmények. Amott jobbra és elől új festmények ábrázolják Husz Jánost. Ez itt — magyaráz mechanikusan az őr — s rámutat az üvegbúra alatti, villanyfénnyel megvilágított kútra — még az eredeti kút Husz korából. Ezen az ajtón át fel lehet jutni a Mester XV. századbeli lakásába. Minden sima, egyszerű, semmi cifraság. Igen, Husz János a haladás nagy cseh történelmi alakja. Rámutatott a katolikus egyház tanítása és e gyakorlat közötti ellentétekre. Az egyház azt hirdette, hogy „a tűrőké és szenvedőké ,a mennyek országa", de maga ezen a világon gyűjtötte a vagyont, ő volt a leggazdagabb földtulajdonos. Husz reformot követelt. Ezért a konstanzi zsinat határozata értelmében elevenen elégették! A Betlehem-kápolna megtekintéséről még idejében érkeztünk vissza. Az autóbusz zsúfolásig telt utasait: a ČKD gyár munkását, a villamoskalauznőt, az egyetemista ifjút, a 10 éves diákot csak úgy mint a 72 éves múzeumi igazgatót, mindnyájunkat az atomenergia termelésének és felhasználásának kérdése foglalkoztat. „Rež" hirdeti egy útmenti tábla a közelgő község nevét. Járművünk kanyargós lejtőn a Vltava partjáig ereszkedik, s mintegy 30 km-nyire Prágától megáll. Megérkeztünk. Reznek határában van hazánk első atomreaktora. Korszerű, közvetlen befejezés előtt álló vagy félig kész épülettömbök sora között gyalog haladunk célunk felé. A háztömböt, ahová vezetőnk visz bennünket, ultramodern adminisztratív épületnek sejtjük. Tévedtünk — mert amikor odaérkeztünk, kijelentette, hogy helyben vagyunk! A bejáratnál, az előcsarnokban két, egymással szembeállított, hamuszürkére festett, egyajtós szekrényhez hasonló készülék áll. Ha az üzembe vagy onnan ki akarunk jutni, a két „szekrény" között kell elmenni. A készülék előtt néhány másodpercig meg kell állni és nyitott tenyereinket ablakai elé tartani. A szekrényekben elhelyezett műszerek megállapítják a látogató rádiöaktivitását. Ha valakinek csak annyi rádioaktív kisugárzása is van, amennyi a karórája foszforozott számlapjából ered, azt a mérőszerkezet éles csengéssel jelzi. A reaktor egy háromemeletnyi tágas teremben, nyolcméternyi magas, ötméternyi átmérőjű, 8 milliméter vastagságú, acéllemezekből készült, hengeralakú medencében van. Ezért is nevezik medence-reaktornak. A medence oldalán és tetején csővezetékek, szelepek, fény és mutatójelzésű műszerek vannak. Ebben a medencében 4 méter magas nehézvízben 2,5 méter vastagságú betonfallal szigetelt alumínium-edényben desztillált vízbe merítve több mint 4 kg súlyú 235-ös atomsúlyú uránrudak vannak elhelyezve. Ebből termelik a protonokat és neutronokat, melyeket távolból, mechanikusan irányítható karok segítségével, négy egymás mellett elhelyezett ólomfalú kamrán át szállítanak az e célra épített földalatti, vízbe süllyesztett különleges kamrákba. A protonokat és neutrónokat főleg kísérletezési célokra használják. A termelési folyamatnál keletkezett 2000 foknyi hőt a Vltava vizével hűtik le. A neutron és proton termelési folyamatát három vastag fallal elválasztott, a reaktortól több méter távolságban épített külön helyiségből automatikus műszerekkel irányítják. Az esetleges „túltermelési sugárzást", — melyet automatikusan működő vörös villanyfény jelez, ventillátorok segítségével két hatvan méter magas kéményen át a szabadba bocsátják. Ez a kisugárzás alig éri el a 20 egységet — az emberi szervezetre csak 50 egységnél több ártalmas. Az egész berendezés, melyet a Szovjetuniótól kaptunk, nagymértékben előrelendíti a csehszlovák magfizikai kutatást. Száraz JÓMAC ť"TT C7/i S J. M.