Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-25 / 84. szám, kedd

A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN I EGY ORSZÁGRÉSZ ÚJJÁSZÜLETIK -A VÁLASZTÓK RÉSZVETELÉVELi Beszélgetés Rudolf Benčúrikkal, a Szlovák Nem­zeti Tanács képviselőiével a választok körében S fenyves erdő illatát hozza felénk a .p,,," k kora tavaszi szellő, amott egy fákkal IOlytatOtt munkájáról O benőtt domb tetejéről a szélrózsa Az ön választókörzetében František § minde n, bányába szerényen nézeget A sabinovi konzervgyárban H osszú völgyön keresztül, a kis Torysa partján döcög velünk , a személyvonat. A kis állomásokon meg-megáll, mintha szuszt akarna | venni a további erőlködéshez. Balról ^.'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSJSSSSS/^ unkatársunk megkérte Ru- ^ /Inlf l/űrnricalnt a i Tavaly jelentős sikereket értünk el az EFSZ-ek taglétszámának és föld­alapjának bővítésében, ami létrehoz­ta annak további feltételeit, hogy a mezőgazdaság a második ötéves terv éveiben sikeresen teljesíthesse a reá háruló feladatokat. Miként veszi ki részét ezekből a sikerekből az ön vá­lasztókörzete és mit mondhat ön, mint képviselő s egyben egységes földművesszövetkezeti alelnök az EFSZ-ek megalakításával kapcsolatos munkájáról? A képviselők tevékenysége mint mindenütt, választókörzetemben — a trnavai járásban is — elsősorban az EFSZ-ek fejlesztésére összpontosul. A járási pártbizottság vezetésével, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front valamennyi szerveinek együtt­működésével sikerült elérnünk, hogy a mezőgazdaságban a felaprózott kis­árutermeléssel szemben a szocialista szövetkezeti gazdálkodás jutott tel­jes túlsúlyba. A kis- és középparasz­tok a trnavai járásban tavaly 14 új egységes földművesszövetkezetet ala­kítottak és kibővítettek 20, már lé­tező EFSZ-et is. Ma a 90 százalékban szocialista nagyüzemi termelést foly­tató trnavai járás Szlovákia legter­mékenyebb járásai közé tartozik. Milyen irányban folytatta munkáját az EFSZ-ek megalakítása, illetve ki­bővítése után? Munkánkat az EFSZ-ek megalakítá­sával és kibővítésével nem fejeztük be. Segítséget kellett nyújtanunk az EFSZ-ek vezetőségeinek, hogy minél előbb végrehajthassák a mezőgazda­sági földek gazdasági-műszaki rende­zését, összpontosítsák a szükséges vetőmagot és azt minél előbb el is vessék. Ez sikerült nekünk, összpon­tosított állattenyésztési termelés nélkül azonban nem lehet közösen gazdálkodni. Igen sok agitációs munkát végez­tünk annak érdekében és szervezési erőfeszítést fordítottunk arra, hogy az EFSZ-ek minél hamarább kikeres­sék a marhaállomány összpontosítá­sához szükséges istállókat, a takar­mány tárolásához szükséges helyisé­geket — a mintaalapszabályzat értel­mében — az építkezésekre alkalmas telkeket és hogy fogjanak hozzá kü­lönösen a tehenek és az anyasertések közös neveléséhez szükséges új gaz­dasági épületek építéséhez. A közös állattenyésztési termelés megszervezése során számos nehéz­ségbe ütköztünk és ütközünk még ma is. Ezzel kapcsolatban elsősor­ban az EFSZ-tagok állásfoglalásáról van szó. Választókörzetemben is igen gyakran kell hallanom, hogy nem fi­zetődik ki a régi nagyobb istállók tatarozása és a csűrök alkalmassá tétele az állattenyésztési termelés céljaira. Azt mondják jobb, ha kivár­ják, amíg elkészülnek az új épüle­tek s a marhaállományt addig otthon gondozzák. Nos, egyes szövetkezeti tagok megszokták már, hogy addig várjanak, amíg az állam gondoskodik majd mindenről, amire szükségük van. Természetes, hogy az ilyen hely­telen nézeteket főképpen a pezinoki EFSZ példájára hivatkozva újból megcáfoltuk és meg is cáfoljuk. Ezt kellőképpen megértették különösen a košolnai, radošovcei és bínovcei új EFSZ-tagok. Itt nem vártak ad­dig, amíg felépülnek az új épületek. Hozzáláttak a munkához és arány­lag olcsón kitatarozott régi istállók­ban, csűrökben gyorsan összpontosí­tották a marha- és sertésállományt. Szemléltető példák, meggyőző ér­vek alapján a védnökséget vállalt üzemek, valamint a JNB segítségével a felmerülő akadályok ellenére sike­rült majdnem az összes újonnan megalakított és kibővített EFSZ-ek­ben kibontakoztatnunk a tagok kez­deményezését. A trnavai járásban ma már úgyszólván teljesen összpontosí­tották a marhaállományt és megvan­nak annak a feltételei, hogy a ta­vaszi munkák megkezdéséig a gaz­dasági állatokat - a sertéseket is beleszámítva — közös tenyészetek­ben összpontosítják. A legfőbb munkám a közös állatte­nyésztési termelés biztosítása mellett abban áll, hogy a közös tavaszi mun­kák elvégzése érdekében főleg poli­tikai és szervezési segítséget nyújt­sak. Šalgovič viseli a nemzetgyűlési kép' viselő tisztjét, aki egyben a ružindoli EFSZ elnöke is. Hogyan hangolja egybe munkáját a nemzetgyűlés kép­viselőjének tevékenységével? Együttműködésünket illetőleg elvi leg megegyeztünk és esetről esetre tanácskozunk egymással. A választó­körzetet - ami az EFSZ-eket illeti — elosztottuk. Kicseréljük tapaszta­latainkat és kölcsönösen érvényre juttatjuk a jó munkamódszereket, valamint az általuk elért eredménye­ket. Hasonló az együttműködésem a Nemzeti Front szervezési bizottságá­nak havonként ülésező elnökségében is. Itt megegyezünk a Nemzeti Front egyes szerveinek konkrét feladatai­ról és az itt hozott határozatok alap ján számomra is konkrét feladatok adódnak. A képviselői teendők elvégzéséhez szükséges napokon, az aktívákon és gyűléseken kívül, munkám leglényeg bevágóbb és leghatékonyabb módsze re továbbra is abban áll, hogy köz­vetlen kapcsolatot tartok fenn falusi választóimmal. A munkát a legjobban a választők nagyobb és kisebb cso­portjainak körében végzem, ahol tö­rekvésem arra irányul, hogy érvek­kel megnyerjek legalább ' néhány EFSZ-tagot és parasztot, akik azután továbbterjesztik a helyes gondolatot. Tapasztalataim alapján mondhatom, hogy ily módon a legjobban serkent­hetjük és fejleszthetjük a nép alkotó kezdeményezését, mely nélkül még a legjobb képviselő sem érhet el so­kat. Ebben teljesen egy nézeten va­az egykor büszke vár romja. Elgon­dolkozva a múltról és élvezve a táj szépségeit, döcögve érkezünk meg a addig bizony az sokat vesztett érté­kéből. Tavaly 42 vagon málnát pro­dukált ez a környék. Ezenkívül meg­terem itt a barack, cseresznye, alma, szilva, s ha üzemünk kibővítené ter­melését, úgy mindezt a nagy mennyi­ségű gyümölcsöt itt dolgozhatnánk fel, s mint félkészárut szállíthatnák a többi konzervgyárnak. E zt mondja Gustáv Bystričan, az üzem őszülő-hajú igazgató­ja, aki irodájába tessékelve kérdé­) csergovi hegység lábánál elterülő j seimre szívesen és készségesen vá­A gyár dolgozóinak brigádmunkájával felépített épület városkába, Sabinovba. Ez tehát az. a történelmi múltú szabad királyi város, Kisszeben, amelyben a büszke Sabina asszony uralkodott valaha. Tekintetemmel hiába keresem a nyíl­lövő kopjások, lovas vitézek egykori laktanyáit, őrhelyeit. Nem maradt abból a korból semmi emlék. Azaz mégis. A városka földszintes házai között két köralakú furcsa építmény tűnik szemembe. Az egykori várfal időrágta bástyái ezek, ahonnan va­laha kürtszó jelezte az idegen érke­zését. Annak, aki először járt errefe­lé, mégsem ez a középkori rombástya köti le a figyelmét, hanem inkább a szép, új sportpálya, mellette fürdő­medence, a fürésztelep hatalmas rak­tára, az új traktorállomás, vagy a város szélén emelkedő konzervgyár gyok František Šalgovič nemzetgyű-N magas kéménye. Nem is olyan régen lést képviselővel. Ebben az irány-* 3 sabinovi polgárok még a város ban végezzük munkánkat most is,W9azdag múltjára voltak büszkék. Ma amikor segítséget nyújtunk abban, O inkább a jelennel dicsekszenek, mint hogy az újonnan megalakított, vala-X ahogyan a konzervgyár kapuőre is mint a kibővített EFSZ-ek lerakhas-^ ezzel kezdte a beszélgetést, amikor sák sikeres gazdálkodásuk alapjait,W 'de beléptem. mert azt akarjuk, hogy a trnavai N - Szép üzem, ugye? Pedig 1945­járásban működő földművesszövet-V ben még csak egy kis fabarakk-épü­kezetek se maradjanak le a CSKP XI. W let állt a mai gyár helyén, de nézze kongresszusára tett felajánlásokban,^ me g, hogy most mi van itt. Tíz mun­melyek szerint már 1959-ben elfli,* ° i . . . . ... »i, aíí„t. o a - • *_ Wkással kezdtük, de a tavalyi idény­ľés l9M^rT terwzett sztavoňalát e " j| l^g ™ ár ÖtSZáZ a" d0 l^ ta k « E munkánkban azonban valamit még igen fontosnak tartok. Mielőtt Nem is kellett tehát kérdezősköd­„ „ .., ,, , , „nöm, mindjárt a látogatásom elején felkeressük választóinkat, tanácsko-A megtudtam, hogy az üzem mindössze zunk a járási pártbizottsággal, a» egypár éves múltra tekinthet vissza Nemzeti Front szervezési bizottsá-«és ha jövőre újra eljövök ide, me­gának elnökségével, a JNB funkció-W gint nagyobb lesz a gyár. náriusaival és a falusi funkcionáriu-A - A mi vidékünkön terem ugyanis sokkal, akik a lakossággal fenntar-Xa legtöbb erdei gyümölcs —, málna, tott mindennapi kapcsolataik révén a t szamóca, eper -, melyet eddig tá­legjobban ismerik az összes problé-Wvoli konzervgyárak dolgoztak fel. mákat. fi s míg odáig szállították a gyümölcsöt, laszol. Három éve dolgozik már az üzemben és ahogy később megtudom, éppen az elmúlt három év jelent az üzem fejlődésében a legtöbbet. Míg azelőtt rendszeresen lemaradtak a terv teljesítésével, most az ellenke­zőjét bizonyítják a statisztikai ada­tok, és az a tény, hogy tavaly már november 20-án készen voltak az évi terv teljesítésével. Nemcsak a sta­tisztikát kell itt megemlíteni, hanem a 350 alkalmazott lelkesedését is, amit százalékban aligha lehetne ki­fejezni. 1955-ben ebből indult ki az az akció, melyre ma szép vezetőségi épület emlékeztet. Az üzem dolgozói önkéntes társadalmi munkával kezd­ték meg építését a fabódék helyén, és a városszépítési akcióban ledolgo­zott több ezer munkaóra eredménye egy hosszú, korszerű központi fűté­ses vezetőségi épület lett. Az építési költség így még a felébe sem került annak, mint amennyit terveztek. S a konzervgyáriak ilyen akcióhoz ma is lelkesen látnának hozzá, ha az üzem kibővítéséről lenne szó. Hisz ez nemcsak több termelést jelentene, hanem több munkalehetőséget is nyújtana a környék lakosainak. A XI. pártkongresszus tiszteletére az első negyedévre 132 000 korona értékű kötelezettségvállalást tettek. Naponként és hetenként ellenőrizték, hogy a csomagolóanyag megtakarítá­sában, az önköltség csökkentésében és a hatékonyság növelésében valóban úgy halad-e minden, amint azt az 51 egyéni és 11 kollektív kötelezettség­vállalásba foglalták. Az ellenőrzés meghozta a kívánt eredményt. Ja­nuárban 48 000, februárban 26 000 koronát takarítottak meg, e hónap­ban pedig túl is teljesítik vállalt kötelezettségüket. Nemcsak a terv­betartásában is következetesek tehát a Sabinovi Konzervgyár dolgozói, mert pontosan a párt által kitűzött irányvonalat követik, azaz a terme­lés hatékonyságának növelését tart­ják állandóan szemük előtt. Ebben a versenyben nem egyedül vetélked­nek, hanem két testvérüzemmel, a Kassai Konzervgyárral, és a Rima­szombati Riso-val, amelyről szeré­nyen azt is bevallják, hogy az első hónapban 900 ponttal 802 ellenében eléjük került a versenyben, a Kassai Konzervgyár pedig a harmadik he­lyen végzett. A szocialista munka­versenyt, amely a terv túlteljesítésé­re, az önköltség csökkentésére, az újítási javaslatok bevezetésére, a munkatermelékenység növelésére irá­nyul, havonta szokták értékelni. Ilyenkor a legjobb üzemrészleget, a legjobb mestert, munkást vagy munkásnőt meg is jutalmazzák a jó munkáért. J án Pilár vegyészmérnökkel já­rom végig az egyes munka­helyeket, aki nemcsak megmutatja a gyártást, hanem meg is kóstoltatja velem a dzsemet, a marmelôdét, a málnaszirupot, a gyümölcsbort, a szilvalekvárt stb., úgyhogy mire vé­gighaladunk a laboratúriumhoz ha­sonló tiszta, csempézett műhelye­ken, szemem sokat lát szám sokat ízlel. A harminc éves vegyészmér­nök tájszólással beszél. Kitalálom, hogy erről a vidékről való és hogy jól érzi itt magát. Szóvá teszem a dolgot, mire mosolyogva feleli: — A főiskola elvégzése után marad­hattam volna Bratisíavában, de nem volt rá kedvem. Alig vártam, hogy szülőföldemre hazatérhessek, hiszen legkönnyebb otthon dolgozni és tudá­somat is itt a legjobban használha­tom ki. Az öcsém is vegyészmérnök­nek készül, s ő is hazajön dolgozni, mert már nálunk is van elég munka, nem úgy, mint valaha. — így mondja. Szerény szavaibői érezni, hogy meg­győződésből beszél, hogy nagyon szereti a vidéket, a fenyves erdők­kel borított dombokat. A z üzem évről évre korszerűbb lesz. Tavaly vezették be az üvegek gépi mosását, ez idén a kész áru elraktározásához szállító-beren­dezést készítettek, mely egyik épü­letből a másikba viszi a dobozokat, üvegeket. Az egykori fabódéból te­hát, ahol 1945-ben 10 ember a Sabina nevű gyümölcsfeldolgozó-szövetkeze­tet létesítette, ma korszerű konzerv­gyár lett. Naponta találkozunk üzle­teinkben, vendéglőinkben termékeik­kel, az édes málnasziruppal, lekvá­rokkal, gyümölcsborokkal, s mindezt ott gyártják az ügyes munkáskezek Sabinovban, az egykori szabad királyi városban, ahol még húsz évvel ezelőtt a munkanélküliség és a nyomor kí­sértett, amely vidék a hazájukból kivándorló emberek sóhajával volt tele. Horváth Sándor teljesítés terén, hanem adott szavuk ihlaván vagyok. Jókedvűen és türelmetlenül bukdácsolok a Míg CL divatcikk U kirakatba kerül vysočinai magas hóban, hogy mielőbb célt érjek. Már messziről feltűnik a gyár emeletes fehér épülete. Benn az üzemben, mindjárt az első teremben negyvenöt szorgos csé­vézőnő dolgozik. Marié Prchalová, a műhely mestere, készségesen áll ren­delkezésemre és szapora szóval ad minden kérdésemre felvilágosítást: — Csak két műszakban dolgozunk. Ez a nyers fonal — mutat a nagy halomba összegyűjtött különféle szí­nű orsókra tekert fonalra — ezeken a gépeken tekercseljük, csévézzük fel, hogy előkészítsük a kötőgépek számá­ra. Az egyhangúan zakatoló, lármázó gépeket, az orsók forgását figyelem és közben megtudom, hogy egy-egy csévére ötvenezer méter fonal is fel­fér. — Mit csinálnak a hulladékokkal? Látogatás a jihlavai Modeta-gyárban Mit tagadjam? Mint a nőket általában, engem is elkápráztat a prá­gai Divat áruház ízlésesen elrendezett kirakataival, szebbnél-szebb áruival. Többnyire nincs annyi időm, hogy egy „röpke órácskára" bepillantsak és végigmustráljak mindent, de valahányszor elmegyek a hatalmas sa­roképület üvegtáblái előtt, sohasem mulasztom el, hogy legalább meg ne álljak és szakértelemmel meg ne állapítsam: szükségem volna erre vagy arra a pullóverre, esetleg kardigánra. Tudom, hogy minőségük ki­tűnő, hát persze, hiszen a jihlavai Modeta-gyár készítményei. Sokszor elhatároztam már, ha egyszer Jíhlavába visz utam, feltétlenül megte­kintem a gyárat, mely ezeket a gyönyörűségeket ontja magából, de a látogatásra mindeddig nem került sor, míg aztán most végre... kaznak, mások csak bélelnek, néhá­nyan már csupán vasalják a késs­árut. Persze a gyárhoz mángorló is tarto­zik, melyben a méterárut felgőzölik és —, hogy később ki ne táguljon, vagy össze ne zsugorodjék az anyag — elő­zetesen meg mángorolják. Néha a színt is itt adják A mindenre kiterjedő előrelátásnak köszönhető, hogy a festődének is kü­lön figyelmet szentelnek. Bár a fo­nógyárak színes fonalakat szállítanak a gyárnak, mégis előfordul, hogy a rendkívüli és sajátos rendelkezések folytán nagy mennyiségű fonalat, vagy készárut kell megfesteni. Az anyagot itt először állandóan körbe forgó, hengerrel felszerelt gépeken kimossák, majd ugyanezen gépek se­gítségével, különböző színű festékek vízbe keverésével elérik a kívánt színt. kétszer tüntettek ki pénzjutalommal eredményeket érünk el. Ezt igazolják és tavaly érdemeim elismeréséül a nagymennyiségű külföldi rendeléseink Míg~~ a' többi" műhelyben kedvezők ä — mutatok sajnálkozva egy doboz Szovjetunióba küldtek nyaralni. Bizony és újra, meg újra visszatérő vevőkö hasznavehetetlennek látszó anyagra és nagyon elégedett vagyok munkámmal, zönségünk. arra gondolok, milyen kár az értékes életkörülményeimmel gyapjúért. és csak azt munkafeltételek, a festődében nem ez a helyzet. A nagy mennyiségű gőz, — A hulladékot is értékesítjük — . „ .. .., feleli Prchalová elvtársnő. - Részben hozta a m a9 a 9Y"^lcsét! ,..,.. — A szabóműhelyből hatvan fajta hőség mindent belep annyira, hogy mondhatom, a szakmámban eltöltött ár u kerül ki — ad felvilágosítást az egy tapodtat sem látsz tovább az tizenöt év fáradságos munkája meg a kesztyűgyáraknak szállítjuk, melyek a téli kesztyűkhöz bélést készítenek belőlük, a nagyobb darabokat magunk is felhasználjuk bélésnek, vagy zseb­nek, esetleg visszaadjuk a fonógyár­nak, ismételt feldolgozás céljából. Ná­lunk semmi sem vész kárba — mond­js büszkén és f6lcsillänó sz&nién lát*™ szik, mennyire szívén viseli a gyár kora"6ta*'ddtaözűTT"Kontóban"te az anyago t' me ly ne k kötési hi —.. _».... bája van. időközben hozzánk csatlakozott Ma- orrrod hegyénél, mintha sűrű ködben kovec elvtárs. Hosszú, Igen hosszú volnál. Légzési nehézségeid támadnak, asztalok előtt állnak naphosszat a fuldokolsz, testeden kiüt a forró, nyir­szabónők. Egyesek az anyagra helye- kos izzadság és alig várod, hogy ki­A szabóműhelyben — A szabóműhely a tervezési és zet t szabásminták nyomán krétával kerülj ebből a gőzfürdőből. Hirtelen modellosztály előre megadott pontos kirajzolják a körvonalakat, mások a elfelejtesz mindent, a Divatáruházat, mondia k lí eIol t vonalak nyomán kiszabják az még az ízléses tisztagyapjú pullóve­anyagot, míg a munkásnők további rekre, krepszilon fürdőruhákra és utasításai szerint dolgozik Zdenék Hamr, a huszonhét éve elle­nére is többször kitüntetett és meg­csoportja párosítja, összerakja az azo- egyéb, máskor számodra oiy becses jutalmazott textilmérnök. Tizenöt éves n° s részeke t eltávolítja, kiselejtezi holmikra sem gondolsz. Csak a ve­r _ _ _ n7r P7 pnvannt- mphrnot Lrrv+oci hí. vöt-f-<~>L'r-io/-»-i rír,A->A — ±. i j i ügyét. biztos mozgása, hanghordozása rögtön rejtékesen dolgozó munkásnőket látod magad előtt, akikről kevesen tudják, — A Modeta valamennyi üzeme kö- m eggyőz hozzáértéséről ő is a silány A varrómühelyben magam sem tu- hogy ők is a munka hősei közé tar zött élénk munkaverseny folyik. Most minöségű fo nalakra panaszkodik me- dom, hány ördögmotollára emlékezte- toznak. ío Víóurvm ViÁnonin nóliinl/ Trnlf Q tirrolroílo+loMnl Vinntmnn t»í1 1 nr<«Tmn.,A is három hónapig nálunk volt a „ """"ť's - .„-w „ fonönvárak szállítanak Fz- t ő' szakadatlanul berregő villanyverró- Hasznos, jó munkát végez a jihlavai Közszükségleti Iparcikkek Minisztériu- a gép zakatol. Itt a munkásnők szalag- Modeta-gyár. ízléses készítményeit ma mának vándorzászlaja - folytatja ze l magyarázható a selejtes áru, me Marié Prchalová dicsekedve. Csak 'yet áron alul kell eladnunk — mond egyenes kérdésemre teszi hozzá, sok- ja szomorúan. rendszerre! dolgoznak, mindegyik csak már nemcsak belföldön, de külföldön egy bizonyos műveletet végez készít- is ismeri és előszeretettel vásárolja De azért nem ményén. Egyesek beszegik a kiszabott az igényes közönség, kai szerényebben^ — A versenyben hagyjuk magunkat és így is szép részeket, vannak akik csak gomblyu­Kardos Márta ÜJ SZŐ 4 Sf 1958. március 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents