Új Szó, 1958. március (11. évfolyam, 60-90.szám)

1958-03-20 / 79. szám, csütörtök

Milan Ďobeš képeinek bratislavai kiállítása Ďobeš érdeklődési körét a kiállított képek alapján három témacsoportra lehet osztani. Az első — a legváltozatosabb, ennek keretében Bratislavával és a város lakóival foglalkozik. Vásznain igyekszik megragadni az óváros egyes részleteinek finom hangulatát, rámutat az ismert utcák szépségére, melyet a megszokás szürke leple elrejt a hétköznapok rohanó járókelői elől. A köznapias képek rendkívüliségeit kutató művész szemével felfedezi a Hal-tér piacának kelleties zsibongását, ahol a nyüzsgő formák a legváltozatosabb színárnyalatokban tobzódnak. Foalalkozik a IP ?il i *Wm

HMfc fii » m ' - ' pfwäu 40K f H^iv . JhQHh^^í' fc. mSjftí JF aŽSfflBr i i 1 fL ® H m • w f t MM, Wr^^Wí *, illÉpP Vár alatti részlet Szilvafák egy dűiőút szélén — olaj várossal, amikor napsugarak aranyozzák be a Dunapartot, festi akkor is, amikor az eső fátyola homályosítja el a kontúrokat és vízfestményszerűen összeolvasztja az embereket, házakat és fákat. Műveinek másik csoportja a város közvetlen környékét, a külvárosok részleteit, a gyümölcsösöket, mezőket öleli fel. Ismét egészen egyszerű, látszólag érdektelen a téma, melyet azonban művészi feldolgozásra érdemessé tesz az a körülmény, hogy a tájat térben, időben, az atmoszférától függően ábrázolja a festő, így már nem csupán tárgyakat fest, hanem elsősorban hangulatot, saját énjén átszűrt életet. A természetben a száz és száz tényezőből álló pillanatok hangulata sohasem ismétlődhet, csupán a művészet teheti lehetővé, hogy a szemlélő bármikor a jövőben érezze azt, amit az alkotó egyszer a múltban átélt. Ez nem más, mint az elmúlás bizonyos leküzdése. Ebből kiindulva azután érdekes, sőt izgalmas a főrévi hidat ábrázoló képet, vagy azt a néhány vászonra festett szilvafát szemlélni, amely egy dűlőút szélén áll, — valaha a bratislavai határban. Végül a harmadik érdeklődési kör figurális vonatkozású. Elsősorban a női akt keltette fel a fiatal művész érdeklődését. Ezek a képek kiszámított céltudatossággal készülnek. Müveiben szeretné kifejezni a nőiesség fogalmának lényegét. Néhány kompozíciójában a női akt szimbólumként szerepel. A kiállított anyag alapján meg lehet fogalmazni Ďobeš művészi célkitűzéseinek alapvonásait. Amint már az előbbiekből kitűnik, az élet különféle megnyilvánulásaiban az elrejtett szépet igyekszik felkutatni, és ennek segítségével saját változó hangulatait szeretné megörökíteni formákban és színekben. A kifejezési forma terén Ďobeš a kísérletezések idejét éli. Nem lehet még a fiatal művésztől követelni, hopy képein máris felismerhető legyen a biztos egyéni kézvonás. A jelen még a tanulás, 'az élettel való ismerkedés szakasza, ahonnan hoszszú út vezet az egyéni, — a legTUDÓSÍTÓINK JELENTIK Csíz-f ürdő örömmel közlöm, — írja többek között tudősításáhan Kiss Béla -, hogy a tornaijai járás Csíz fürdő községében sikerült megalakítani a Csemadok népi és tánczenekarát. A 8 tagból álló zenekart Beta Gábor vezeti. A zenekar máris sikeresen szerepel, s az egész járásban érdeklődnek iránta. Legutóbb a nemzetközi nőnap alkalmából léptek fel az állami fürdő nagytermében, ahol a Csemadok helyi színjátszói Egri Viktor Házasság című színművét adták elő. A gyógyfürdő üzemi szervezete a zenekar minden tagját szép népviseleti mellénnyel ajándékozta meg. A csíz-ek sikerének mi is örülünk és például állítjuk a Csemadok többi csoportjai elé. Helyesen tennék más Csemadok-csoportok is, ha ahol mód van rá, megalakítanák a zene- és énekkart. Vá«hosszúíalu A község kulturális életéről Mészáros Dezső tudósít: - A Csemadok vághösszúfalusi szervezetének tagjai a napokban újabb előadással örvendeztették meq a falu lakóit. Nagy sikerrel adták elő A bűvös szék című színművet, valamint egy egyfelvonásos tréfás darabot. Amint tudósítónk leveléből megállapítható a vághosszúfalusiak kulturális élete tevékeny és sokirányú. VaA bratislavai Kroj népi szövetkezet tagjai csipKéket készítenek a brüsszeli szeli világkiállításra. (V. Pŕibyl felv.) | jon milyen terveik vanak a jövőt illetőleg ? A kulturális munkából a fiatalság hogyan veszi ki ki részét? : Ezekre a kérdésekre is várjuk a választ tudósítónktól. Ajnácsfcő Agocs Vilmos az ajnácskói Sokolszervezet kulturális munkájáról ezeket írja: — A szervezet fataljai legutóbb Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművét játszotj ták, s a darabnak igazán nagy közön! ségsikere volt. A rendezés Sznida ! Kálmánná érdeme. A szereplők közül különösen Szepesi Vilmos, Angyal Erzséíbet, Varga Erzsébet, Balázs Mária és Szabó József érdemelnek dicséretet. Szép, hogy az ajnácskői Sokol-szervezet a kulturális munkából is kiveszi részét, de mit csinál a falu Csemadok- és CISZ-szervezete? Az ő munkájukról nem kaptunk hírt. Fel1 adataikat talán a Sokol végzi? Üdvard i Sajnos, innen nem eredményekről tudósítanak. Az udvardi nőbizottság, amely jelenleg a tudósítást küldte, arról számolt be, hogy van szép kultúrházuk, de nincs kjlturális életük. — Lassan elmúlik a tél és - írják — de falunkban a kulturális élet nem születik meg. Olvassuk az újságban, hoqy másutt milyen szépen dolgoznak kulturális téren, és fáj a szívünk, hogy nálunk semmit sem tesznek. Szórakozni csak úgy szórakozhatunk, ha a szomszédos falvak csoportjai ellátogatnak hozzánk. Sokan a fiatalságot hibáztatják. Tény, hogy a falu fiataljai is hibásak, mi azonban úgy látjuk, másutt is vannak hibák. Nincs, aki megszervezné a fiatalokat. Elsősorban tanítóinkra gondolunk. Miért nem követ'

k a más falvak tanítóinak példáját, miért nem törődnek többet azzal, hoqy a fiatalokat megszervezzék és bevonják a kulturális munkába? A magunk részéről hisszük, hogy az udvardi tanítók és mindazok, akik hozzájárulhatnának a falu kulturális életének fellendítéséhez, megszívlelik az udvardi nőbizottság bírálatát. (b) BALOG JÓZSI Balog Józsi még köhécsel, Nem vitte a tüdövész el. Csak kínozza, tépi, rágja, Míg elmegy a másvilágra. Nyolcvan évi gond és teher, Alig várja mikor megy el. A múlt időt veszi sorra, Emlékei: elhullt morzsa. Kondát őrzött — Herskovicsét, Puskát fogott — a császárért. Megmarta egy veszett kutya, Pestre vitte el az útja.. Horn/ felépült a bajából, Fél-országon haza lábol. Amerikát is megjárta, — Csák a bánya torkát látta. Üres gyomra meggyötörte. Háza helyét míg böjtölte. Kenyeret meg hagymát evett, De örült, mert földet vehet. S hogy hazajött mi várt rája? Legyen a rögnek szolgája! Mert Herskovics — a gaz cudar, Hogy ne legyen földje ugar: Kiadta mind harmadába, S Balog Józsi mint a kába, A munkába, nem lát határt, Maga földjén éjjel kapált. Reggel a fű még harmatos, Várta a föld, a harmados. Arcán a gond szántott, vetett, Leélte már az életet. Csak az bántja, más már semmi. Hogy most, mikor el kell menni, Most tudna csak ember lenni. GYÜRE LAJOS Tevékeny munka folyik a klubban Női akt. (R. Bunčák felvételed) jobban megfelelő kifejezési mód megtalálásához. Egyes képein, az impresszionistákra emlékeztető színfoltok segítségével szerkeszti mondanivalóját, másutt — a későbbieken, '— szilárd formákkal, biztos kontúrokkal és nagy színfelületekkel komponál. A kiállításnak nem is volt a célja, hogy kiforrott művészi megnyilvánulást tárjon a látogatók elé, hanem éppen az, hogy egy fiatal, pályája kezdetén álló művész őszinte igyekezetét mutassa be, a váltakozó, sikeres és téves kísérletezések időszakát, amely telítve van a fiatalság ambíciójával és az elhivatottságba vetett bizalommal. Jankovich Imre. Ha valakinek Ostravába visz az útja, az utcasarkokon bizonyára szemébe ötlenek azok a falragaszok, melyek meghívják a Hlubinabánya üzemi klubjába. A hlubinai bányászok olyan klubot létesítettek, amely vetekszik bármely nagy kultúrközponttal. A klubban már számos hangversenyt, előadást, színielőadást, esztrádot és különböző fellépést rendeztek. Még februárban látogatást tett a Hlubinabánya üzemi klubjában Viktorin Duguet, a Bányászok Nemzetközi Szakszervezetének főtitkára és többek között a következőket mondotta: „Közétek jöttem, hogy egy órát töltsek körötökben. Látom, hogy klubotok helyiségei teltek. Irigylem tőletek ezt a szép épületet és azt is, hogy társaitok ily nagymértékben érdeklődnek a klub munkája irán" ..." Duguet elvtárs véletlenül jött Ostravába. Véletlennek köszönhető az is, hogy ellátogatott a Hljbina-bánya üzemi klubjába s ott megismerkedhetett az egyes alakulatok esti tevékenységével. A táncegüttes a számára kijelölt helyiségben gramofon hangjai mellett gyakorolt éppen, a klub többi helyiségeiben CSISZ-tagok szórakoztak és a színpadon eqy harminctagú énekkar készült legközelebbi műsorára. Míg a bányászok gyermekei a balett-csoportban táncoltak, anyáik a klub egyik helyiségében vártak rájuk gramofonzene mellett s a televíziós készülék előtt. Mások az egyik elsőemeleti helyiségben különböző szép öltözeteket készítettek, mert a nők csoportja éppen divatbemutatóra készült. Duguet elvtárs még sohasem tapasztalt olyasmit, hogy egy üzemi klubnak 1957ben 102 ezei látogatója volt! A klub most a bányászok számára 9 állandó helyet biztosít a színházban. A bányászoknak alkalmuk nyílik majd arra, hogy az állami színház előadásában világhírű drámákat tekinthessenek meg. A bányászok köréből tavaly 235-en látogatták állandóan a színházat és az állandó látogatók száma ez idén már 500-ra emelkedett. A klub számol továbbá a tánc- és a színjátszó együttes fellépéseivel is. Ez persze felelősségteljes munkára kötelez. A Hlubina-bánya üzemi klubjának példamutatása arról tanúskodik, hogy egy kis jóakarattal minden megy, csak kedv és munkaszeretet kell a klubban való tevékenységhez. Ha ez megvan, akkor a legnagyobb akadály is legyőzhető. Milan Daňek. Amiért ma Budapesten sorbaállnak Előzetes jelentés Homoki-Nagy István új ľ il —'jéről A napokban mutatták be a budapesti filmszínházak Homoki-Nagy István új filmjét, a Cimborákat. Bizonyára Csehszlovákiában is sokan látták Homoki-Nagy korábbi természetfilmjeit: a Vadvízországot és Gyöngyvirágtól lombhullásigot, amelyeknek külföldön is nagy sikerük volt. A Cimborákat már régóta várta a magyar közönség. Négy évig készült a Kaposvár melletti mocsárvilágban. A Cimborák a korábbi Homoki-filmektől elsősorban abban különbözik, hogy meséje és betanított „szereplői" vannak: egy bátor, bajtársi és akaraterős viszla, egy furfangos, kicsit nyafogó nősténytacskó és egy vadászsólyom. A történet maga egyszerű. A három állatot repülőpostával felküldik a budapesti állatkiállításra. A repülőgép útközben elromlik, s az értékes állatokat a kisbalatoni nádas felett ejtőernyővel kidobják a bizonytalan kimenetelű kényszerleszállás előtt. Az állatok azután ösztöneiket követve sok-sok izgalmas kalandon keresztül igyekszenek hazajutni. A Cimborákért ma hosszú sorok állnak Budapesten a mozipénztárak előtt. Mi ennek a magyarázata? Elsősorban az, hogy Homoki-Nagy István filmjei a sokszínű életet, a nap nap útján lejátszódó ezernyi, észrevétlenül hagyott természetcsodát mutatják be a nézőnek. A Cimborákban Homoki-Nagynak ez az eddigieknél is jobban sikerült, mégpedig a film meséje révén. A történetet Homoki-Nagy minden bizonnyal azért találta ki, hogy a nádas élete millió mozzanatával ne epizódszerűen hanem összefüggően alakuljon ki a néző képzeletében és emlékezetében. A lényege mégsem a történet — ezt igazolja az is, hí**/ a film gyenge pontjait (ha érdemei mellett erről beszélhetünk) ott találjuk, ahol az alkotók megfeledkeztek erről — hanem a természetábrázolás Erről pedig csak csodálattal lehet írni. Gyönyörű képek, mély mondanivaló. Milyen sokrétűen mutatja meg például azt, hogy amikor kigyullad a nádas, hogyan viselkednek a nádas lakói. A bivalyok eszevesztetten törtetnek cél nélkül, a kígyók idegesen rajzanak, a tojásain ülő madár csak akkor hagyja ott a fészkét, amikor már a láng nyaldossa, stb. Minden kép maradandó nyomot hagy a nézőben. Mindezt röviden abban összegezhetjük, hogy a most elkészült Cimborák kitűnő film, Budapest kulturális életének az utóbbi időben egyik legkiemelkedőbb eseménye a maga nemében és nem kétséges, hogy külföldön is sikert arat. Reméljük, nemsokára a csehszlovákiai mozilátogatök is gyönyörködhetnek benne. SÖKY DEZSŐ, Budapest HALDOKLÓ IRODALMI ÉLET IRAKBAN Irak kormánya, amely imperialista-barát politikát folytat, elnyomja Irak népét. Ez az elnyomás megnyilatkozik ku'turális téren is. Mint a New Outlook c. folyóirat statisztikája mutatja, Irakban az irodalmi élet pang. A statisztika szerint ugyanis az 1956. évben Libanonban 4367. Egyiptomban 3578, Szíriában 725 könyv és brozsúra jelent meg, míg Irakban csak 125. Nem vigasztaló az iraki irodalom helyzete akkor sem, ha nem számok, hanem minőség alapján vizsgáljuk meg a kiadott könyveket. A 125-ből 43 fordítás, vagy rendeleteket tartalmaz. A többi 82 könyv egynéhánya fiatal, kezdő irók müve, melyet jóindulattal kell ugyan fogadni, de eqyben meg kell állapítani, hogy az Irakban kiadott könyvek nagy részének irodalmi értéke nincs. Egy ismert iraki értelmiségi, Madhi Kazaz szerint, néhány évvel ezelőtt az iraki irodalom színvonala még magas volt. Kazaz a süllyedés okát a sajtó magatartásában látja, amely „válogatás nélkül leközöl minden szemetet és így eltemeti még azt a kevés jót is, ami esetleg a hasábjaira kerül". Pedig napilap sincs Irakban sok, mindössze öt a többit ugyanis betiltották. A megjelenő lapok irodalmi rovata iqen szegényes, nem az irodalom fontos nekik, hanem a jólfizető hirdetés — közli a New Outlook. Az iraki irodalmi élet hanyatlásának azonban nem a hírlapok, hanem a népet elnyomó politika az oka. üldözik a haladó értelmiséget, mélynél, nagvrésze börtönökben, koncentrációs táborokban sínylődik. 1 A haladó értelmiség kirekesztését pedig nem lehet adminisztratív eszközökkel pótolni. Az Iraki Tudományos Akadémia segélyekkel akarja életre kelteni az iraki irodalmat. A segély összegében kicsi — és mint a libanoni A1 Afab irodalmi lap közli — „ez a segély megvetendő, mert a reakciós irodalomra serkent". DAN JEHUDA UJ SZÖ 6 * 3358- március 20.