Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-15 / 46. szám, szombat

trhomas m z* KIM I Oroszországról, az emberiségről és a békéről Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk a nagy német írónak 1950-ben a chicagói egyetemen „Az én korom" címen tartott előadásából. Az én koromról fogok önöknek beszélni, a korról, amelyben éltem, nem pedig az életemről. Amikor azonban „az én koromról" beszélek, valami kettős értelműre gondolok: az időre és a történelmi korszakra, ezek adták egyéni életemhez a keretet, az ő tanújuk voltam, hiszen az idő, amely nekem megadatott, olyan mint a homokóra szűkületén finom áramlással lepergő homok, és noha már ijesztően kevés van belőle, az idő sajátosan értékes és megtölthető matéria: belőle a kevés is sok lehet. 187?-ben születtem és ez nem kis dolog, ennek a nagy századnak utolsó negyedét, a polgári liberális korszaknak ezt a késel szakaszát átélni, levegőjét belélegezni, világához tartozni; ez az öregség gőgjével szólva, műveltségi előnyt is jelent azokkal szemben, akik már az ellentétek feloldásába születtek bele, műveltségi alapot és hozományt biztosít, amivel a később érkezettek nem rendelkeznek, noha természetesen nem is nélkülözik azt. Ez az előny főként abból áll, hogy akinek életíve két korszakot köt össze, az átéli a történelem folyamatosságát és átmenetiséget egyaránt. * * • August Bebel fenyegetően növekvő szociáldemokráciája a maga idején — és ezt személyes emlékekkel tudom megerősíteni — a polgári képzeletben ugyanazt a szerepet töltötte be, ami napjainkban a bolsevizmusnak jutott osztályrészül: szociáldemokrácia, ez a felfordulással jelentett egyet, a legszélsőbb sans-culotteizmust, a tulajdonosok kisajátítását, a kulturális élet felborítását, a romlást magát testesítette meg; és emlékszem még, hogy egyszer iskolaigazgatóik, amikor a padokat zsebkéssel összeszabdaló, rossz fiúkat állította pellengérre, e szavakra fakadt: „Szociáldemokraták módjára viselkedtetek!" Erre persze mindenki felnevetett, még a jelenlevő tanárok is, de ő csak tovább mennydörgött: „Nem nevetség ez, kérem". politikai forradalma után olyan esemény, amely nyomot fog hagyni mindenfajta emberi együttélésen. De ha már másért nem, tiszteletet érdemel szembenállásáért az olasz vagy német színezésű fasizmussal, amely a bolsevizmusnak tisztára reakciós és ízetlen majmolása. igazi alvilági forradalom, az emberiséggel vagy annak jövőjével való minden eszmei kapcsolat nélkül. Az orosz forradalomnak ezt az érdemét azután senki el nem vitathatja ... El lehet-e vitatni Oroszországtól, az örök Oroszországtól, az emberiség eszméjét? Mélyebb emberiességet, mint az orosz irodalomét, a „szent" orosz irodalomét, ahogyan egy ifjúkori novellámban neveztem, sohasem ismertünk. Goethe közömbös volt a német szabadságharcok története iránt, ezt mondta: „Hogyan tudnám én a franciákat gyűlölni? Hiszen műveltségem nagy részét nekik köszönhetem!" így vagyok én az oroszokkal. Sokkal többet köszönhetek nek k, az orosz gondolatot, az orosz lélekismeretet, semhogy bármiféle hatalmi politika arra kényszeríthetne, hogy gyűlöljem Oroszországot, vagy a kommunizmust, amely ugyan idegen Számomra, amelynek azonban mély gyökerei vannak az orosz emberiség oen, hiszen csak tegnap volt, hogy a nyugati demokrácia, életéért küzdve, szövetségre lépett az orosz kommunizmussal a náci-fasizmus elleni harcban. Ma annak szükségességét hirdetik, hogy felejtsük el, ami tegnap történt, sőt hazaárulásnak minősítik a tegnapra való emlékezést; én azt mondom, ezt a régi harci közösséget fenn kellene ratani ma is, mert ez nagy jótéteményt jelentette az emberiségnek. Hiszen csak a vak nem látja, hogy a konfliktusoknak ez a mai krónikus állapota semmi jóra nem ve. zethet. És ha meglepetésünkre nem is vezetne valóságos háborúhoz, a legkilátástalanabb és legkétségbeesettebb kalandhoz, amelybe valaha is belevetette magát az emberiség, egy olyan kalandhoz, amelyért senki nem vállalhatná a felelősséget anélkül, hogy azon nyomban erkölcsi halottá ne válna; a krónikus konfliktusnak ez a mai állapota akkor is mindenképpen lezülleszti a világot, gyűlölet és a félelem érzésével béklyózza, kényszeríti, hogy legjobb erőit e gyűlölet és a félelem szolgálatába állítsa, feltartóztat minden haladást, szellemileg a mélybe taszítja, megbénítja a nagy •vfssssssfsssssssssssrsssssssssssssrssssssss/sssss; A szabadság voltaképpen megszületésének percétől kezdve kissé belefáradt önmagába és támaszt keresett, az önkorlátozás valamiféle új kötelékét, olyat, ami tiszteletet parancsol, a kifelé húzó eszmei és erkölcsi korlátozásnak valamilyen rendszerét. Kitűnt, hogy az ember individualista szétszórtságában nem életképes valóban, hogy ebben az állapotában az emberiség mint olyan nem is maradhatna fenn. Kétséget kizáróan akarom kifejezni tiszteletadásomat korom nagy történelmi eseménye, az orosz forradalom előtt. Saját országában olyan viszonyokat szüntetett meg, amelyek már régen lehetetlenné váltak és anakronizmusként hatottak, intellektuális tényezővé tett egy 90 %-ban analfabéta népet, tömegeinek életszínvonalát mérhetetlenül felemelte és emberivé változtatta. Az orosz forradalom a nagy szociális forradalom 1789 eunn-mii-inK-Hi:":!^ A napokban meglátogattam a körülbelül hétezer lakost számláló Pozsonypüspöki népkönyvtárát. A könyvtár vezetője Bobula Laura. Amikor megtudta, mi járatban vagyok, készségesen nyilatkozott a népkönyvtárról. A könyvtár a kultúrház két szobáját foglalja el. Az egyik szoba olvasóterem, melyet kellemessé tesznek Laura asszony virágai, az itt uralkodó tisztaság és rend. A sarokban szerényen húzódik meg a nagy gramofonos rádió. A fal menti szekrényekben példásan bekötött könyvek sorakoznak. A másik szoba a kölcsönző terem. Itt tölti Bobuláné a nap nagyobb részét. A könyvtár minden második délután négy órától nyolc óráig a község dolgozóinak rendelkezésére áll. A könyvtárosnönek éppen elég dolga akad akkor is, ha nincs kölcsönző-nap. A könyvek beszerzése, leltározásuk, sok munkát ad és § |Gyurcsó István: | Önháborúink |AZ ember hiába okoskodik, ^beszél, magyaráz: mit ér, ^ha szívében maga viaskodik, S könyörög a holnapért, s ^ s végül már azt sem tudja, mit ^ i akar:fc fc - pedig olyan egyszerű -, ^mutassa meg a szív, hogy mit ^ takar, ^ ^ s legyen az élethez hű. Š § nemzetek jogérzékét, megfosztja őket az értelemtől és őrültségükben nevetségessé teszi őket egymás előtt, miközben üldözési mánia és düh rabjaivá lesznek. Egy „forró" háború képét nem merik felidézni. De a „hideg"-háború a szemünk előtt folyik és látjuk, hogyan bomlasztja szét, amit megőrizni akar, a demokráciát. Mert nem tud a kísértéstől szabadulni, az ördögöt Belzebubbal szeretné kifüstölni, a fasizmust akarja fegyverbarátjául, azt nevelné újból naggyá, — pedig, bárhol támasztják is fel, szellemének mindnyájan áldoV zatul fognak esni. Az emberi szívek mélyéről, ma egyöntetűen tör fel a kiáltás: „Békét, az Isten szerelméért, békét!" Amerika és Oroszország, mennyi közös vonásuk van. Hiszen már a nagyságuk valamiféle rokonságot teremt közöttük, továbbá történelmi jelenlétük hatalmas földrajzi kiterjedése, amely egyben bizonyos közös viszonyt teremt az idővel, bizakodó nagyvonalúságot az idővel való gazdálkodásban; van idejük, van bőven, ráérnek, nem ismerik a türelmetlenséget; sohasem láttam sem türelmetlen amerikait, sem oroszt, aki elvesztette volna a türelmét. Az orosz és amerikai emberségben is sok á közös vonás, mindenekelőtt a vele született demokratikus érzés, a bizalom, a nyíltság, az emberi együttélésben megnyilvánuló egyszerűségük, amely olyan szemmelláthatőan megkülönbözteti mindkettőjüket az angol vagy francia ember jellemétől. Közismert, hogy ez a háború alatt is megnyilvánult, az orosz és amerikai katonák kitűnően megértették egymást, már ott s olyankor, amikor erre lehetőség volt, valójában sokkal jobban, mint az angolokkal vagy a franciákkal. Ványa és Sam vagy Jim nem esnek egymás torkának, mert hazájuk alkotmánya különböző. • * • Mondják, hogy a Szovjetunió csak azért akar békét, mert úgy véli, az idő neki dolgozik. Lehet, hogy így van, de ha így van, ez nekünk is jó, és Amerika sem fog elmaradni Oroszország mögött a tekintetben, hogy mi mindent bíz a maga részéről az időre. Mindkét nemzet hatalmas és türelmes. Az idő pedig valamennyiünknek dolgozik, ha hagyjuk, hogy az éles ellentéteket egy magasabb egység síkján kiegyenlítse és ha mi, egyesek és nemzetek, az időt a közösségnek hasznos munkával töltjük. Mert az idő becses ajándék, ha arra használjuk fel, hogy általa okosabbá, érettebbé, tökéletesebbé váljunk. így merítvén belőle, az idő — a béke maga, a háború pedig nem egyéb, mint az idő vad megvetése, kitörés; annak kereteiből az értelmetlen türelmetlenség időtlenségébe. Aki 75 évet eltöltött e világban, • annak van némi fogalma az idő ke- i gyeiméről és türelmes beteljesítő hi- i vatásáról. És bizonyos ragaszkodásra; is szert tesz, ehhez a szép, üde vi- ; lághoz, és ha az illető — mily ha-; mar! — leszáll majd a nyugalmat nyújtó ölébe, azt kívánja az emberi fajnak, amely odafent a világoson tesz-vesz tovább, hogy sorsa ne az elállatiasodás szégyene és nyomorúsága legyen, hanem a békéé és az örömé. ERZSÖKNAK HÍVTÁK azt. a kisleányt, akiről mesém szól. Szöszi, göndör haja volt, nefelejcsszínű szeme és délutánonként mindig a szobában üldögélt az asztal mellett. Tűhegyű, pirosszárú tollal betűket meg számokat rajzolt a füzetébe, azonban sehogysem akart haladni a betűvetés. Hiába igyekezett Erzsóka úgy, hogy még az orrocskája hegye is belekóstolt a tintába. Csak nem sikerült egyetlenegy szép i-betűt sem leírnia. Az egyik hanyatvágódott, a másik hasrapottyant, a harmadiknak meg — hogy a kakas csípje meg — görbe lett a háta. — Nem és nem. — Nem megy sehogysem. Mondtam én délben anyunak, hogy az i-t sohasem fogom megtanulni — hüppögte és odaejtette a tűhegyű, tulipiros tollszárat az asztalra. A tollszár nagyot koppant a fényes falapon, a koppanásra egyszeriben megrezzent a füzet s valahonnan a lapjai közül kibújt egy Icinyke-picinyke i-betü. Délcegen, gangosán egyenesítette ki a hátát, kackiásan fejébe csapta csöppnyi pontsipkáját és halkan megszólalt: — Zsóka, Erzsóka, ne búsulj, ne sírj. Én a betűk legidősebb bátyja vagyok és segíteni akarok neked. Hallgass csak ide — mondta vékonyka hangon s azzal hip-hop, odaperdült a tollszár mellé. Legkisebb olvasóinknak Színes ceruzával szépen fessétek be a ponttal megjelölt részeket és egy szép téli tájképet kaptok. Fejtörőnk EGYIK ISKOLA Micsurin-kertjében 16 gyümölcsfa volt. Négy pionír vállalta a szép fák gondozását, de úgy szerették volna felosztani a kertet, hogy négy egyforma , _

r nagyságú és alakú rész jusson mindegyik- Dlttrich" Anürz"seífzi

rtanúió." Rajzolók, várnék. Természetesen benne — Egyet mondok neked, kettő lesz belőle. Ha azt akarod, hogy mindegyik testvérkém, amit a füzetbe írsz, ilyen szép egyenes legyen, mint én, akkor jól nyisc ki a füled és Ide süss! Látod ezt a pirosderekú tollat itt az asztalon? — kérdezte. — Látom. Perszehogy látom, hiszen a: enyém — felelte Erzsóka. — Hát ha így van, akkor elmondok néked egy nagy titkot, ami nélkül — úg; látom — nem boldogulsz — mondta az íbetű. Tudd meg, hogy ez a toll nemcsal olyan akármilyen Irószerszám. Ez blzon; — egy szó, mint száz — olyan csodatoll amely minden betűt, minden számot gyönyörűségesen leír, csak Ismerni kell a varázsigét, aminek engedelmeskedik. — Varázsigét? — csapta össze a kezé Erzsóka s még a lélekzete is elakadt i nagy ámuldozástól. — Ogy, ahogy hallod —' folytatta a: i-betü. — Ezt a varázsigét pedig könnyei megtanulhatod, mert egyetlenegy kürti szavacskából áll csak. Ha majd legközelebl kezedbe veszed a tollat, lehelj reá kétszer és mondd kl magadban azt a szót hogy: Akarom. Ha így teszel, meglásd nem maradiéi az eredmény. De jól vigyázz! Ha véletlenül mégegyszer kicsúszni a szájadon az, hogy: sosem fogom megtanulni — akkor a csodatoll elromlik. Talár örökre! Jó munkát, Erzsóka — mondtf az i-betű. És talán mondott volna méj többet is, de zengő-bongő hangon épper nyolcat ütött a szoba falán függő rég óra. Erzsók a hang felé nézett, aztán lepillantott az asztalra, de a csöpp, pontsipkás jövevényt nem találta sehol. A fűzel vonalas lapján csak a sok nyomoréi i-betű szomorkodott. — Hogy is volt csak? — dörzsölte meg Erzsóka a szemét és felvette az asztalról a piros tollszárat. Rálehelte egyszer, rálehelte kétszer, elmondta a varázsigét és írni kezdett. Az Irószerszám pedig most — csodák csodája — szinte belesimult a tenyerébe és tüstént engedelmeskedett. Minél többször mondta Erzsók azt, hogy akarom, annál szebb, annál több egyeneshátú, délceg i sorakozott egymás mellé a füzetében Egy-kettőre elkészült a lecke, s mert későre járt már az idő, Erzsóka aludni mehetett. A varázsigéről azonban nem feledkezett meg soha többé, I fák wehlcJz f E héten nagyon nehéz volt eldönteni, kik között sorsoljuk kl a jutalomkönyveket. A találós kérdéseket majdnem mindenki megfejtette, csak a szétvagdalt betű összerakását hibázták el sokan. A legtöbben azt hitték, L-betü, pedig ha pontosan összerakjátok, rájöttök, hézag nélkül csak T-betű lehet. Sorshúzással könyvet nyertek: Kása László VI. oszt. (Borsi) és Juhász Anna V. oszt. tan. (Svodin). Dicséretet érdemelnek Raisz Kornél II. oszt. tan. (Kassa), Fekete Béla (Őrös), György Kató VIII. oszt tan. (Ragyolc), Csizmadia Ibolya III. oszt. tan. (Vlčany) és Hodek Kornélia V. oszt. tan. (Bojnice). Az itt közölt szép rajzért könyvet kap négy-négy gyümölcsfával. Sokáig törték a fejüket, végül is megoldottak a problémát. Mit gondoltok, hogyan? EGYETLEN VONÁSSAL rajzoljátok le ezt a három kört: juk munkáitokat! A beküldött sok levélre, sajnos, egyenként nem válaszolhatunk, de minden kívánságotokat, javaslatotokat figyelembe veszszük. Beküldött találós kérdéseiteket és fejtörőiteket más újságból és tankönyvekből ne másoljátok ki! Az önálló munkát szívesen látjuk. mindig akad valami más tennivaló is. A könyvtár hozzávetőlegesen háromezer kötettel rendelkezik. Többnyire szépirodalmi müvek ezek, de vannak szakkönyvek is, melyek egyes olvasók magas műveltségi színvonalát dicsérik. A legkeresettebb könyvek: Jókai, Mikszáth és Móricz Zsigmond müvei. Természetesen az ifjúság körében itt is, mint annyi más községben Verne Gyula kalandos regényei örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Ezek a köhyvek úgyszólván kézről kézre járnak. Sajnos, éppen a legkeresettebb kötetekből csak egy-egy példányt nyújthat a könyvtár az olvasóknak. Ilyenkor a találékony könyvtáros felutazik Bratislavába, és a kerületi könyvtárból kikölcsönzi a kért műveltet, hogy így pótolja a hiányt. Egy nap alatt átlag nyolcvan könyvet kölcsönöz a könyvtár. A legfiatalabb olvasók közé tartozik a hétéves Sipos Anni, aki kispajtásaival együtt nagyon szereti a meséket. Véleményük szerint a legszebb az Okos papagáj című perzsa mese. Strasser Ferenc bácsi a legidősebb olvasó, már hetvenöt éves. ö a máról szóló könyveket szereti leginkább. Feleségével együtt szívesen olvassák a szovjet írók munkáit. HornýCk Rozália tizenhatéves munkáslány a bratislavai cérnagyárban dolgozik. Ö is inkább a mai könyveket szereti. Geréb László, Füle Ferenc, Orbán Károly szintén szorgalmasan olvasnak. A község lakosságának egy részét cigány származású lakosok képezik. Ezek közül is sokan látogatják a könyvtárat. Sokan csak a meséket szeretik, de vannak köztük szép számmal szépirodalmat kölcsönzők is. Pl. Rigó Márta munkásnő nagyon szeret olvasni. A könyvtár keretén belül megalakult a Fucík-kör. Az anyagot természetesen a községi népkönyvtár szolgáltatja. Húszan látogatják ezt a körtí Könyvtárat vezetni bizony felelősségteljes munka s megfelelő képesítést kíván. Bobuláné maga is azt mondta, hogy sokszor ad tanácsokat az olvasóknak a könyvválasztásnál. Ha új könyv érkezik, 3 olvassa el elsőnek. így már előre tud-m ja, hogy kinek ajánlhatja. ' Tízéves működése alatt sok tapasztalatot szerzett, alaposan kiismeri olvasótábo- \ rát. Munk Mária MEGFEJTÉSEK: Két találós kérdésünk megfejtése: 1. Szivárvány. 2. A Dunába, vagy a vízbe. '' A szétdarabolt betil: ÉPÜLÓ SZÉP HAZÁNK nn rr Dittňíh A no i ľ«li.„ Dittrich Anni rajza KIS EZERMESTE

R • 'Pukkanló Szerezz 10—15 cm hosszú fémcsBvet kanással kirepíti a másik krumpli dugót, vagy élesre faragottvégú bodzacsövet Ha u9V

es v

a9y. m

é9 célozni is tudsz vele! s faragj beléje tolófát. Vágj burgonyából klsujjnyi vastag szeleteket és a csö mindkét végét belenyomva — ahogy anyukád a pogácsát szaggatja- — zárd el a csővégeket krumplidugóval. Ha a tolófával valamelyik dugót tólnl kezded befelé, az öszszenyomott levegő egyszercsak hangos pukMCZAf* « fí HCSÍ ÜJ SZO 8 s 1955. feferuér 4&