Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-08 / 39. szám, szombat

PHILIPP WIEBE*): Beszélgetés X. tábornokkal Ej, ne túlozzunk! Miért gyűlölnénk annyira a tábornokokat? Ezekkel a gondolatokkal léptem át az ízlésesen berendezett dolgozószoba küszöbét. A tapéták és a bútorok kitűnően illettek egymáshoz, az íróasztalról pedig már hiányzott a nehéz és otromba ludendorffi pompa. Díszes volt, de elegáns. Meg kell mondanom, hogy X. tábornok is elegánsan volt öltözve. Megragadtam a felémnyújtott izmos kezet, amely hála isten nem bizonygatta a bennelakozó erőket. Fürkésző, szürke szempár vizsgálgatott. Ez adta bizonyságát annak, hogy valóban és igazán tábornokkal van dolgom. Leültünk az alacsony, egyenesformájú székekre, és X. tábornok halk, parancsolgatástól elszokott hangon így szólt: „Nos, fiatal barátom, mit szeretne tudni?" Sem fiatal, sem a barátod nem vagyok, gondoltam magamban, s azon igyekeztem egyre, hogy még polgáribb külsőt mutassak. „Mi a véleménye tábornok úrnak az újra felfegyverzésről?" — kérdeztem. „Természetesen helyeslem" — felelte. Szemmelláthatólag nem kívánta tudomásul venni kérdésem ostobaságát. Ugyanakkor döbbentem rá magam is — mit kérdeztem?! De ez mégsem tartott vissza egy második, talán még ostobább kérdéstől: „Szándékában áll-e ismét szolgálatba lépni?" „Mind a mai napig, fiatal barátom, soha nem tekintettem magamat szolgálaton kívülinek. Nem tartozom azon bajtársak közé, akik számára 1945-ben összedűlt a világ. Mint öreg katona, mindig is tudtam, hogy ha a politikusok újból felismerik a katonai hatalom előnyeit, újra csak szükség lesz ránk." „ön azt hiszi, hogy a katonai hatalom - előny?" (Ez azután igazán tábornoknak való kérdés, ez igazán az.) „Természetesen, hatalmas előny. A diplomácia vetését a hadsereg aratja le — gondoljon Bismarckra. A politikai követelésekhez a hadsereg szolgál nyomatékul. Egy kormányzat katonai kulisszák nélkül szánalmas statiszta csak a világpolitika színpadán. (Ej, hogy is hívják azt az embert, töprengtem, hogy íb hívják azt az embert, aki húsz évvel ezelőtt ugyanezt mondotta? Hogy is hívják?) S tovább kérdeztem: „Gondolja tábornok úr, hogy az új hadseregben visszakapja majd a régi rangját?" „Számítok rá" - felelte X. tábornok szerényen. „És bocsássa meg, hogy ilyesmit is megkérdek —, nem támadt önnek nehézsége abból, hogy 1945-től 1951ig letartóztatásban volt?" X. tábornok elnézően mosolygott: „Sző sincs róla, fiatal barátom. Ellenkezőleg. Bajtársi körökben egészen másként vélekednek az én börtönéveimről. Egyenesen szégyen lett volna ránk nézve, ha 1945-ben nem ítéltek volna el minket. Kivétel nélJ^oejk, a jó katona j3udapesíeyi A budapesti Petőfi Színház az elmúlt napokban nagy sikerrel mutatta be Jaroslav Hašek Svejkjét E. F. Burián dramatizálásában. Noha Svejk írójának az év tavaszára esik születésének 75. évfordulója, és Jaroslav Hašeket, a harcos írót és publicistát a magyar irodalomkedvelők nagyra becsülik, a budapesti Švejk-bemutató ennél többhöz kapcsolódik. Először is arra kell rámutatni, hogy a Svejk-könyv sokezres példányát napok alatt felvásárolták, és hogy a Svejk-bábfilmek általános népszerűségnek örvendenek nálunk. Ügy vélem, e népszerűségnek titka abban keresendő, hogy az igazságtalan háborút — amely a magyar népnek is éppolyan sok szenvedést okozott, mint a cseh népnek — és előidézőit, szekértolóit, a császári és királyi népnyúzókat, a korrupt államapparátust, az üresfejű tisztikart gyűlölő Švejk, aki bár jellegzetesen cseh figura, nagyon közel áll a magyar nép szívéhez és gondolkodásához. Tegyük rögtön hozzá azt is, hogy ezt az alakot a magyar írók nem fogalmazták meg olyan tömör és kifejező formában, mint Jaroslav Hašek. A magyar irodalomnak, a magyar népnek természetesen megvannak a népi katonaalakjai. Ezek azonban az igazságos háborúk (a Rákóczi-idő, a szabadságharc) részvevői. Az utolsó két rablóháborúnak azonban, amelyre a magyar uralkodó osztály nyakatekert ideológiával „nemzeti", „országgyarapító" stb. cégért festett, de amelyet a magyar nép egy percig sem érzett saját ügyének, a magyar irodalom nem teremtette meg pozitív alakban közkatonahősét, de nem teremtette meg olyan imperialista háborúellenes katona hősét sem, mint amilyen Svejk. Ezért lett Svejk a miénk is, az elmúlt háborúkról tisztult fogalmat alkotott magyar népé. Ezért illett be például Svejk a budapesti tisztiház szilveszteri bálját díszítő népi katonafigurák sorába. E hiányérzet és hiánypótlás mellett természetesen igen nagy szerepe van Jaroslav Hašek írói művészetének: a furfangos ötletek, a áevetettés, a szatíra és a hamisítatlan népi beszéd mesteri alkalmazásának. Aki ismeri a könyvet, joggal félhet a színházi változattól. Svejkben nem annyira a történés, mint inkább a csípős példálódzás, az epizódok az uralkodók. Ezeket pedig színpadi keretekbe szorítani nem könnyű feladat. E. F. Burian és Pándi Lajos néhány fő témát: a KUK állami és katonai apparátus korlátoltságát, a tisztikar rothadtságát, stb. kiragadva — elég jól oldották meg a feladatot. így azután a Petőfi Színház rendezőjének, Kamarás Gyulának és a kiváló színészgárdának, elsősorban a Svejket alakító Peti Sándornak és a többieknek — Agárdy Gábornak, Somogyváry Rudolfnak, Ambrus Editnek, Mádi Szabó Gábornak, Misoga Lászlónak remekül sikerült tolmácsolniok Svejk szellemét és küzdelmének jellegzetességeit, és ellentábora jellemző vonásait. Különösen nagy sikert aratott Agárdy Gábor a részeges és kártyás Katz tábori lelkész hiteles megformálásában. Az elmondottakat abban foglalhatjuk össze, hogy Svejk színpadi változatának budapesti sikerét — a bemutató alapján — biztosítottnak látjuk. Ezt igazolja egyébként az is, hogy a jegyek az első hétre három óra alatt elfogytak. Svejk ezzel újabb ezrek és ezrek szívét hódítja meg, az igaz ügynek, az imperialista háború és előkészítői gyűlöletének, amely a békéért való öntudatos harcra serkent. Sőky Dezső, Budapest Rövidesen megnyílik a Kreml színháza Moszkva, (ČTK) — A moszkvai kulturális élet kimagasló eseménye lesz a színház megnyitása a moszkvai Kremlben (az addigi Szverdlov klubban), ahol a Szovjetunió nemzeteinek legjobb színdarabjait és zenemüveit fogják előadni. A nézőtér több mint 1200 színházlátogató befogadására alkalmas. A földszint és az erkély valamennyi támlásszékét olyan berendezéssel szerelik fel, amely a nézőnek lehetővé teszi a programnak saját nyelvén való hallgatását. Az akusztika javítására a teremben különleges anyagból készült kiegészítő menyezetet szerelnek fel. Tökéletesítik a színpad berendezését és kibővítik a zenekar helyiségét. A színház széles filmek bemutatására is alkalmas. A Kreml színházát ünnepélyesen ez év tavaszán nyitják meg. kül csaknem valamennyi érdemes és nagyképességü tábornokot bezártak akkoriban. És miért? Mert büszkén és őszintén beismerték tetteiket. Hazánkban senkinek sem lenne szabad kételkednie afelől, hogy ezek a tettek a porosz hagyományok szellemétől áthatott becsületes tetiek voltak. Egyes gyengébblelkü bajtár sainkkal ellentétben, mi kitartottunk £ eskünk mellett, engedelmeskedtünk és az utolsó töltényig harcoltunk!" (Miért mond ez töltényt? Miért nem mond embert?!) „És azokra, akik akkoriban nem harcoltak az utolsó töltényig, azokra nem bíznak a jövőben katonai feladatokat?" „Remélem, nem" — felelte X. tábornok, olyan hangon, mintha azt mondaná, az ilyesmi ki van zárva. „Mit tart ön azokról a törekvésekről, hogy az új hadsereget demokratikus szellemben kell nevelni?" „Kedves barátom - felelte X. tábornok. - ön nem volt harmincöt évig katona, mint én, s így nem tudhatja, hogy egy ütőképes hadsereget demokratikus szellemben nevelni értelmetlenség lenne. Ilyesmi talán csak Svájcban létezik «- Teli Vilmos nyomán." (Ki kételkedhet benne ezután, hogy a tábornokok képesek sokatmondóan irőnikusok is lenni ?) „Akkor hát az ilyesfajta ígéretek merőben utópisztikusak csak és X pusztán azért hangzottak el, hogy X megtévesszék az önfejű fiatalságot? — kérdeztem és bevallom, kissé iz- t galomba jöttem. Z „No hát — megtéveszteni, ez egy J> kissé csúnyán hangzik. Gondoljon £ inkább erre: akiket most azzal bíz- f tak meg, hogy megszervezzék az új £ hadsereget, ezek nem igazi katonák. X Ezek rajongók, idealisták, teoretiku- % sok. ök valószínűleg hisznek abban, i amit ígérnek." X „És ön tábornok úr, ön nem hisz f ezekben az ígéretekben? J, „Én nem" - felelte a tábornok rö- í viden és érthetően. f „Ezek szerint akkor az új nyu- f gatnémet hadseregnek, új jellege Ä lesz?" „Üj jelleg"! - kiáltott fel a tábornok. - „Üj jelleg. Mennyire divatos manapság ez a gyalázatos jelző. Hogy lehet alapvető formákat éc szabályokat új jellegűeknek nevezni ?!" „Tehát az új hadsereg ugyanolyan £ lesz, mint a régi volt?" „Igen, olyan, mint a régi. Persze, külsőségekben sok minden megvál- X tozhat. Végül is modern hadseregünknek kell lennie. De az alap — a föltétlen engedelmesség, a legkeményebb fegyelem, a kérlelhetetlen drill — nem változhat. Erről bajtársaim és én gondoskodunk, hisz végső fokon mi felelünk a hadsereg ütőképességéért!" Hogy legyőzzem iszonyatomat — rosszabb már úgysem érhet —, mtgkockáztattam az utolsó kérdést: „Még egy kérdés tábornok úr: gondolja ön, hogy mihelyt a hadsereg ütőképessé válik, sor kerül erejének felhasználására is?" AT T^frx&y. Két pajtás ment az erdőn keresztül. Egyszerre csak egy medve tűnt fel. Az egyik gyerek jelugrott egy fára és elrejtőzött rajta. Ä másik ottmaradt az uton. Nem tehetett egyebet, <elterült a földön, és halottnak tetette magát. Á medve odament hozzá és szagolgatni kezdte. Szegény fiú, még a lélegzetét is visszatartotta. A medve végigszaglászta az arcát, fülét, azt hitte, halott és tovább ment. Miután a medve elballagott, a,hős pajtás is lemászott a fáról, és gúnyosan, mosolyogva megszólalt: — Nos, mi újság? Mit súgott a medve a füledbe? — Azt mondta, hitvány ember az, aki veszély idején pajtását cserbenhagyva, elszalad. A. PARHOMENKO: Anyuka, a munkából hazajövet, mint mindig, most is tejet, kenyeret és cukrot hozott magával. Mikor megpillantotta Kolja, eléje futott: — Anyuka, hoztál cukorkát? — kérdezte. — Nincs, fiacskám, nem vettem. Kolja nem kezdett pityeregni, hanem az anyuka kezében levő kenyér után nyúlt: — Add csak ide, segítek — kérte. Anyukája odaadta a kenyeret. De Kolja még tíz lépésre sem jutott, panaszkodni kezdett: — Jaj de fáj a lábam. Odament anyukájához, hogy a kenyérrel együtt vegye az ölébe. Ha nem akaródzott gyalogolni, K Dijának bizony gyakran megfájdult a lába. Apuka a lépcsőn találkozott velük és megkérdezte: — Hát neked mi van kezedben, kisfiam? Kolja leugrott anyukája öléből és így dicsekedett: — Én anyukának segítek kenyeret vinni. Apuka és anyuka egymásra mosolyogtak: Hát így jegít Kolja. Szép színű, de nem pántlika, Körben ível — nem karika, Tarka, de nem virágzó rét, VízSól van, de nem buborék. Vihar után alig várod, Ha feltűnik, megcsodálod. Mi az? Beküldte: CSILLÉI ELVIRA Egy dunai gőzösnek a fedélzete 197 598 koronába kerül, mibe kerül az alja? (Beküldte Cslzmár Ilona, Kaposkelecsény) Nem tudjuk, hogy Ti voltatok-e ügyesek, vagy a rejtvények túlkönynyűek, de múlt heti fejtörőnket nagyon sokan megfejtettétek. Mindkét _ feladványt sokféléképpen meg leheX. tábornok nem emelte fel elhá- X tett oldani. Érkeztek is megfejtések A FEBRUÁRI ÉVFORDULÓRA egyik iskolában szép jelszót akartak a falra tűzni a pionírok. Elosztották egymás között a munkát. Kovács Jancsinak a betükivágás jutott. Már majdnem elkészült a ráeső munkával, mikor észrevette, hogy kisöccse az egyik betűt, amint a képen látjátok, alaposan összeszabdálta. Bosszankodott egy kicsit, de aztán ügyesen összerakta. Tudjátok-e, melyik betű volt? rítólag kezét. (Miért is tette volna?) Minden izgalom nélkül válaszolt: „Kedves fiatal barátom, gondoljon például egy konstruktőrre. Ez az ember megépített egy autót. \Véleménye szerint, szívesen vesztegelted a garázsban? Az emberiségnek vérében van, hogy ki is próbálja amit alkotott." (Hát igen! Ez azután tanúlságos hasonlat volt!) Felálltam és köszönetet mondtam X. tábornoknak nyíltságáért (amellyel kellőképpen kiérdemelheti a német ifjúság bizalmát) és elhagytam az ízlésesen berendezett dolgozószobát. — És ha a szoba megpillantásakor arra gondoltam, miért gyűlöljük annyira a tábornokokat, most aztán már szabad folyást engedtem gyűlöletemnek. Biztos vagyok benne: nem gyűlölhetjük őket eléggé. Hogy miért nem írtam ki X. tábornok nevét? Hogy miért használtam inkább X-et a neve helyett? Hát azért, mert ez a beszélgetés igen kellemes következményekkel járhat tábornokom számára. És miért protezsáljak én egy tábornokot? (Bernáth István fordítása) majdnem valamennyi variációra. (Mi itt a megfejtésnek csak egyik módját közöljük.) Lassacskán rajzokat is kapunk, de sokan elfelejtik megírni, hogv mit rajzoltak le és azt sem tüntetik fel, hogy hányadik osztályba járnak. A Gyermekvilág olvasóinak kérésére rajzpályázatunkat kibővítjük s szívesen látunk mindenféle témájú szép rajzot. A megfejtők közül sorshúzással egy-egy szép könyvet nyertek: RENKO KATALIN és GÄSPÄR MÁRIA čakanovcei tanuló. Megdicsérjük Vida László (Bős), Molnár József (Fülek), Hrabovszky Árpád (Rybárpole), Rákóczi Árpád (Gúta) s Alföldi Ildikó (Dvorník) tanulók megfejtéseit. Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtése: A A A AAA 1»1 m 200 204 204 202 20} 144 204 114 211 144 201 144 147 201 147 192 140 21] 117 210 207 20) 142 EPULO SZÉP HAZÁN í * Philipp Wiebe a német demokratikus irodalom új hangját képviseli. Szenvedélyes, maró szatírájú írásaival az egységes demokratikus Németországért küzd. i i íi Rajzpályázatunkon elsőnek Szabó József gergői 7. osztályos tanuló rajzát közöljük, aki levelében a következőket írta: — Mondhatom, nagyon megörültem, amikor az első vonat elgördült az új síneken községünk mellett. Nekünk, iskolásoknak is nagy-nagy örömet okozott, akárcsak a felnőtteknek, mert nem kell már iskolábamenet és hazafelé tolakodnunk a zsúfolt autóbuszokban, vígan kin.vózik velünk a vonat. Szabó Józsefnek itt közölt rajzáért egy szép könyvet küldtünk V, ; ŰJ SZÔ 8 6 1958. február 8.