Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-08 / 39. szám, szombat

v MINDIG CSAK FELFELÉ! A komáromi Magyar Területi Színház öt éve alakult ' öt év múlt el azóta, hogy Komáromban •megnyílt a Magyar Területi Színház mint>egy újabb bizonyítékaként annak, hogy szocialista hazánk kormányzata nemcsak jogokkal ruházza fel az itt lakó nemzetiségeket, hanem feltételeket is teremt e jo>gok kiaknázására, biztosítja gyakorlásukat. (Mielőtt először gördült fel a telt nézőtér előtt a függöny, mielőtt először lépett "színre a szereplés lázában égő kicsi együt,tcs, hogy a művészet nyelvén magyar szóval hirdesse a népek összefogását ero'sitő szépséget és igazságot — sok minden történt. Egy állandó színház megteremtése rendkívül bonyolult feladat. Adott esetben •ez annál is nehezebb volt, mert hiányoztak a szakemberek és képzett színészünk is alig volt egy-kettő. A színház mégis •megszületett. Megalakult, mert olyan országban élünk, ahol a szinte lehetetlen is 'lehetségessé válik. Nem történt semmiféle .csoda. A sok-sok akadályt, nehézséget leküzdötte a különféle intézmények támogatása, a párt, a kormány akaratát türelmesen és készségesen megvalósító emberek összefogása. Nem született volna meg az a színház, ha nem karolták volna fel ügyét a megbízotti hivatal, a kerületi nemzeti bizottság, majd a kezdeti meg nem értés után a helyi szervek, ha nem áll az újszülött mel^ a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház és a Nyitrai Kerületi Színház. A szakemberek, tanácsok, kisebb-nagyobb anyagi támogatás formájában jelentkezett és jelentkezik ez a segítség. Az 1953—54. idényben, például a Szlovák Nemzeti Színház átengedi Štefan Munk rendezőt, majd Gregor Martin, az SZNSZ művésze rendez két darabot. A MATESZ együttesének magvát az a 8—9 magyar színész képezi, akiket Želibsky elvtárs, a Falujáró Színház akkori igazgatója készségesen bocsát a komáromiak rendelkezésére. És így tovább sorolhatnánk a megalakulás előtti és utáni időszak segélynyújtásának egyes megnyilvánulásait. Felette szükség volt erre, mert a Magyar Területi Színházat szinte a semmiből kellett életrehívni. Megkezdődött a nehéz munka, amely odaadást, szívósságot, szeretetet követel. 1953. január 31-e óta ez a színház huszonkilenc darabot mutatott be több mint ezer előadás keretében. Míg az első évben 45 000 nézője volt, addig 1957-ben már több mint százezren tekintették meg előadásait Komáromban és sok más kisebbnagyobb községben, ahová az együttes ellátogatott. Eddig összesen 400 000 nézőjük volt a komáromi színészeknek. Ezek a számok önmagukban is arról tanúskodnak: 1 szükség volt és van rájuk, nagy utat tettek meg, beférkőztek a közönség szívébe, ' am ly azelőtt csak műkedvelő együttesek , és a Falujáró Színház magyar csoportja útján ismerkedhetett meg a színművészet | • kincseivel. , A színház musorpolitikája kiegyensúlyozottnak mondható. A magyar klasszikus ' szerzők mellett színre kerültek szlovák, ,cseh, szovjet darabok, néhány világklasszi, kus és két hazai szerző három színmüve, mégpedig Egri Viktor Pünkösdi királysága, ' az Ének a romok felett és Siposs Jenő Cso' dálatos erszény című mesejátéka. Ügy véljük azonban, hogy öt év alatt ez mégis csak kevés. A színháznak éveken keresztül ' nem volt dramaturgja, így történhetett r meg, hogy hozzávetőlegesen 50—60 bekül. dött darab feküdt itt többnyire megválaszolatlanul. Volt közte olyan is, amely ja' vitásokkal érett volt és most színpadra is kerül. A döntő többség természetesen használhatatlan próbálkozás volt, de gondos • munkával ki lehetett volna „szűrni" kéthárom, tehetséget felcsillantató, figyelemre ' méltóbb szerzőt, akiket aztán ösztönözni .kellett volna színvonalasabb müvek megírására. Reméljük, hogy a színház fiatal, tanulmányait most befejező dramaturgja, Klimits László elvtárs munkájának súly• pontját ebben a szervező tevékenységben fogia látni. A Magyar Területi Színház egyik mulaszthatatlan feladata ugyanis az, hogy magasabb szintre emelje nemcsak a hazai magyar színjátszást, hanem a drámairodalmat Is, mégpedig mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból. Fellegi István elvtársnak, a színház igazgatójának szaval szerint eddigi működésük mezsgyeköve Urbán Ernő Tűzkeresztsége, amelyért a Színházi Aratáson elismerő oklevelet kaptak, Mollére Fösvénye, Mňačko Hidak keletre című drámája, Bródy Tanítónője, és Heltai Néma leventéje. A közönségsikerről így beszél a statisztika: Moliére Fösvényének 81, Beaumarchais Figaro házasságának 78, Bródy Tanítónőjének 65 és Heltai Néma leventéjének 61 előadása volt, vagyis vezetnek a világklaszszikusok és a magyar klasszikusok darabjai. Ezenkívül Tajovský, Jókai, Zápolská eg^-egy darabja ért meg több mint 50 előadást, Egri Viktor Pünkösdi Királysága 43 előadást ért meg. A komáromi színház közönsége jó és hálás, már nem idegenkedik a mai tárgyú daraboktól, de természetesen elvárja a mondanivaló és az előadásmód színvonalasságát. Ez jogos követelmény, amelyet a színház vezetőségének, dramaturgiájának és művészeinek niindig szem előtt kell tartaniok. A színház komoly eredményei közé sorolhatjuk, hogy példásan teljesíti tervét, mind az előadások és a nézők számát, mind pedig a bevételt tekintve. Természetesen jelentős állami szubvenciót kap éppúgy, mint a többi színház, de ugyanakkor az ország legjobban gazdálkodó színházai közé tartozik. Ezek az eredmények annál értékesebbek, mivel a Magyar Területi Színháznak még ma is komoly problémákkal kell megküzdenie. Bár a színnháznak van már dramaturgja és Tibor Rakovský, a Szlovák Nemzeti Színház kiváló rendezője mellett asszisztensi posztot betöltő fiatal, tehetséges Viktor Lukáč személyében rendezője is, még mindig nem oldódott meg teljesen az állandó szakemberek kérdése, A színháznak szüksége volna például képzőművészre. Még ennél is sokkal sürgetőbb a színészutánpótlás kérdésének megoldása. Jelenleg az a helyzet, hogy a színháznak 4—5 betöltetlen helye van, úgyhogy az aránylag magas előadásterv igen megterheli a színészgárdát, amelynek így kevés ideje marad az önképzésre. Véleményem szerint a színház ugyan gondosabb utánjárással, kutatómunkával találna két-három tehetséges színművészt (erre, sajnos, nem igen törekszik), de végeredményben ez nem jelent megoldást, mert az együttesnek hovatovább jobban szakképzett színészekre van szüksége. Kétségtelenül a megoldás nem egyszerű, de ideje volna, hogy az illetékes szervek mélyrehatóan foglalkozzanak ezzel , a problémával, s megtalálják a legmegfelelőbb megoldást, amelytől — túlzás nélkül — a színház jövője függ. A színészekről szólva meg kell állapítanunk, hogy egy-két kivételtől eltekintve fejlődőképesek, lelkesek és szeretnék komoly szakemberek segítségével kiegészíteni hézagos, mesterségbeli ismereteiket. Ezt igazolja például az, hogy Lendvai Ferencet, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezőjét — akinek a színház igen sokat köszönhet — nagy tisztelettel, szeretettel és elismeréssel veszik körül, mert tudják, hogy sokat követel ugvan tőlük, de irányítása mellett nagyot is fejlődhetnek. Cséfalvai Kató, Fazekas Imre, Lőrincz Margit, Tarits János, Gyurkovics Mihály, — ez csak néhány színész nevének a felsorolása, teljességre váló törekvés nélkül —, akiknek fejlődése azonban azt bizonyítja, hogy ebben az együttesheti a tehetség nem vész kárba, nem fekszik parlagon. A színészi alkotómunka kibontakozását nagymértékben elősegíti az az új szellem, amely ma a színházban uralkodik. Nem is oly régen ugyanis a kollektíva egymással szembe álló klikkekre hullt szét. Szerencsére ez már a múlté és az új légkör velejárója lett az az örvendetes jelenség, hogy a színészek ambíciója, többetakarása megnőtt. Ez bizonyára megmutatkozik majd azon a május e'íjéig tartó nemzetközi iskolázáson is, amelynek célja a színészi játékszínvonal emelése. A színház júniusban két bemutatót tart. J. Stodola ma is élő szlovák szerző és Dávid Teréz hazai magyar drámaírónő egyegy müve kerül bemutatásra. A jövő év őszén pedig — amint már arról hírt adtunk — a színház a komáromi volt tisztipavilon helyiségeiben avatja fel új színpadát. Bratislava és Kassa színházai mellett ez lesz Szlovákia legszebb, 500 férőhelyes színháza. Öt éve terjeszti a kultúrát a Magyar Területi Színház. Eredményeiért hálával és köszönettel tartozunk Fellegi István igazgató elvtársnak, mindazoknak, akik segítik a színhá- munkáját, végül pedig de nem utolsó sorban, minden egyes színésznek, a színház valamennyi dolgozójának. Sok-sok további sikert kívánunk, elvtársak! G ál y Iván Híres írók szokásai George Eliot hírneves angol regényírónő nagyon érzékeny volt m\mka közben a környezetére. Mindig gondosan öltözve dolgozott, dolgozószobáját példás rendben tartotta. Lassan és aprólékosan dolgozott, ritkán írt hatvan sornál többet egy nap. Mire egy-egy könyvével elkészült, annyira kimerültnek érezte magát, hogv csak egy olaszországi vagy dél-fraincíaországi kirándulás tudta helyrehozni. Tennyson egy sort sem tudott dohányzás nélkül írni. Cseréppipái és a dohányos doboz mindig ott állottak kis dolgozószóbájában, háza legfelső emeletén. Itt írt reggelenként, különös színű és szabású ruhában, j vastag pipat'iistfellegekbe burkolva. Senkit be nem eresztett magához. Ufiyanabból a pipából sohasem szívott kétszer. Megtöltötte, kiszítta, azután összetörte, s másikat vett elő. Mikor napi munkáját elvégezte, csöngetett. Így jelezte, hogy most már föl lehet jöni.i hozzá. Ha elfáradt, a díványon feküdt könyvvel a kezében. ROMÁN KÖLTŐK VERSEI EUGEN JEBELEANU: /QJal Egy láthatatlan flótám volt hajdanán nekem... Csak béna könnyeket csalt az emberek szemébe. Ne sírjanak, hát vesszen — elnémult hirtelen. S a hold mélyébe dobtam: eredj! — szóltam feléje. S kínban, sóhajok közt mást faragott kezem, embertói meg nem értve áradt bűvös zenéje, de senyvedt kint a város, emésztő tűzben égve, s mert nem használt, eltörtem — feljajdult csöndesen. Ott rohantam a sorban a szegények között, és mikor az ellenség üvöltve öklözött, azt gondoltam magamban: — Itt most nem flóta kell! Keblemből hát kitéptem rubinkagylómat én, s amikor belefújtam, borzongás szállt belém, de éreztem, nyomomban hadak indultak el. Jánosházy György fordítása MIHAI BENIUC: /Qdy csilli aga Csillagodra kezet emelni mertek S csillag nem hull, bizton tapad a mennyre A vörös csillag. Nem hal meg a versed. Magyar poéta, híres Ady Endre. Szűk volt neked a grófi Magyarország, S lelked pányvás csikónak tűrte sorsát. De nincs ma már fék, amely földre tart Szárnyat emelő lelket és magyart. A te idődben s később is utánad Vérrel vegyült vize a mély Dunának — Harmadszor jöttek már, hogy a szabadság Vörös magyar csillagát belefojtsák. S kezet emelni rá hiába merték, Csillag nem hull, bizton tapad a mennyre A vörös csillag. Nem hal meg a versed, Magyar poéta, híres Ady Endte. y Szemlér Ferenc fordítása A Csemadok lévai helyi szervezete január utolsó napján tartotta évzáró közgyűlését, ahol összegezték az elmúlt év tevékenységét, értékelték az eredményeket és feltárták azokat a hibákat, amelyeket sürgetően ki kell küszöbölni. A beszámolóból kitűnt, hogy a lévai színjátszó gárda az elmúlt esztendőben nem mutatott be új színművet, csupán a Csárdáskirálynöt újította fel. Ezt a lemaradást az idén feltétlenül be akarják hozni. Ezért is fogadták el azt a határozatot, amelyben vállalják, hogy ez idén három egész estét oelöltö színművet tanulnak be. E határozatuk végrehajtásához már hozzá is footak, amennyiben most tanulják be az Igazgató úr nevenapja című komédiát. Az évzáró közgyűlésen a beszámoló sorba vette az elmúlt esztendő teljesítményeit és kitűnt, hogy a felújított Csárdáskirálynő előadásán kívül 12 műsoros, három irodalmi estet és hét alkalommal közös előadást tartottak a járási kultúrotthonnal. Ezenkívül 25 alkalommal adtak keretműsort előadások vagy egyéb népgyűlések alkalmával. A beszámoló külön értékelte azt a tényt, hogy megalakult a lévai írók csoportja, amely járási méretű. A szakkörök szervezésében is megtették az első lépést díjmentes szabásza ti tanfolyamot rendeztek 25 részvevővel. Kitértek arra a hiányosságra is, hog-y a tavalyi évzáró közgyűlésen hozott határozatot — hogy énekkart szerveznek — nem teljesítették. Ez annál is nagyobb hiba, mert Léván az énekmozgalomnak hagyománya van, tehát a vezetőséget terheli a felelősség, hogy nem szorgalmazta kellő módon az énekkar megalakítását. Most abban bíznak, hogy a lévai magyar tanítók közül segítséget kap a megalakulni készülő énekkaf A lévai helyi szervezet évzáró közgyűlése nyolc pontban foglalkozott azzal, milyen kultúrmunkát kell kifejteni 1958ban. A nyolc határozati pont közül a legfontosabb a rendszeres taggyűlések megtartása. ahol minden alkalommal megtárgyalják a szervezet feladatait. A határozat egyik pontja foglalkozik az ifjúság kérdésével is, hogy aktívabban kell részt vennie a kulturális munkában. Ezért mind a CSISZ-szervezetben. mind a Csemadokban lehetőséget nyújtanak arra, hogy a fiatalok megtalálják a szórakozási és a tanulási lehetőségeket. A határozatnak az a pontja is nagyon fontos, mely szerint a helyi szervezetek székházát otthonossá és széppé kell tenni, mégpedig — önkéntes társadalmi munkával. A Csemadok lévai helyi szervezeténél minden előfeltétel megvan arra, hogy az elfogadott határozatokat végre is tudják hajtani. Természetesen nem szabad megelégedni azzal, hogy egy esztendőben mindössze 14 új Csemadok-tagot tudnak szerezni. Nem fér kétség ahhoz, hogy a rendszeresített taggyűlések, a mozgalmas szervezeti élet új, aktív tagokkal gazdagítja majd a lévai helyi szervezetet. Gyí SÁG GREINER SZIBILL FESTŐMŰVÉSZNŐ RAJZAIBAN Ül SZO 7 £ 1958. február 8. i