Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-06 / 37. szám, csütörtök

A falusi tanítók országos értekezlete Szerdán, február 5-én megkezdő­dött Prágában a falusi tanítók orszá­gos értekezlete, melyet az Iskolai és Tudományos Intézetek Alkalmazottai Szákszervezeti Szövetségének központi bizottsága hívott egybe. Az értekez­leten részt vesznek dr. František Ka­huda iskola- és kulturális ügyi minisz­ter, Michal Bakuľa mező- és erdő­gazdasági miniszter, Otakar Chlup akadémikus, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia Pedagógiai Intézeté­nek igazgatója, a CSKP KB és az SZLKP KB képviselői, a Központi Szakszervezeti Tanács küldöttsége, valamint további hivatalok és intéz­mények képviselői. Az értekezlet je­lentőségét a városi iskolák tanítóinak, az üzemek és az EFSZ-ek dolgozói­nak részvétele is kifejezésre juttatja. Ez az értekezlet már a negyedik 1949 óta, amikor hazánkban az első egységes földművesszövetkezetek ala­kultak s egyben megindult a falusi tanítók mozgalma is. A falusi tanítók rendszerint a vidéki szövetkezeti mozgalom egyes fejlődési szakaszai alkalmából tartják összejöveteleiket és most, amikor a szocialista szektor a mezőgazdaságban is túlsúlyba ke­rült, újból megvitatják eddigi mun­kájuk eredményeit. Dr. Fr. Kahuda miniszter beszédé­ben hangsúlyozta, hogy mik a falusi tanítóság alapvető feladatai. Elsősor­ban az a kötelességük, hogy a gyer­mekeket a falvak új, szövetkezeti életének szeretetére neveljék. Tanít­sák meg őket arra, hogy haladó szel­lemben fogják fel a mezőgazdasági termelés kérdéseit, neveljék a gyer­mekeket a hazai rög iránti újértelmű szeretetre. A falusi ifjúságnak, de a városi ifjúságnak is meg kell mutatni a szovjet mezőgazdaságban elért eredményeket, a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés távlatait és megvalósításának óriási lehetősé­geit. Az ifjúságot ezzel kell megnyer­nünk a mezőgazdasági munkának. Hogy a fiataloknak lehetőséget nyújt­hassunk nagyobb szakképzettség el­érésére — mondotta az iskola- és kulturális ügyi miniszter — a jövő év­ben bevezetjük a mezőgazdaság ter­mesztési és tenyésztési szakaszán a kétéves oktatást. A mezőgazdasági nevelés további fő tényezőiként mű­ködnek majd a szövetkezeti és üzemi munkaiskolák is, amelyeknek szük­ségük lesz a falusi iskolák s tanítók segítségére és tapasztalataira. A fa­! lusi tanítók további, nem kevésbé lé­nyegbevágó feladata, hogy segítséget nyújtsanak a falu kulturális életének fejlesztésében és hozzájáruljanak fal­vaink kulturális színvonalának emelé­séhez. A tanítók eddigi közérdekű tevékenységének súlypontja az EFSZ­| ek megalakítására irányuló agitáció volt. A tanítók küldetése ezen új szakasz folyamán az, hogy támogas­sák a földművesszövetkezetek meg­szilárdítását, taglétszámuk kibővítését és szocialista falvaink kulturális lég­körének megteremtését. Dr. Fr. Kahuda miniszter ezután a népművelésnek, valamint a vidéki nemzeti bizottságok népművelési in­tézményeinek fejlesztéséről beszélt, hangsúlyozva, hogy a falusi tanító­ságnak e téren is nagymértékben ki kell vennie részét a munkából. Ha­zánk területén összesen 25 ezer ilyen intézmény működik, melyekben majd­nem 70 ezer népművelési dolgozó végzi a szükséges teendőket. A falusi népművelési intézmények csak múlt év első felében több mint 330 ezer kulturális-politikai és népművelési ak­ciót szerveztek meg. Ezeket az ak­ciókat több mint 43 millió ember látogatta. Az értekezlet a vita keretében foly­tatta tárgyalásait. Megkezdődött a szociális biztosítás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi értekezlet (ČTK) •— Szerdán, február 5-én megkezdődött Prágában a szocialista országok szociális biztosítási szak­osztályai képviselőinek első munka­értekezlete. Az értekezlet február 10­ig tart és megvitatja a szociális biz­tosítás legfontosabb kérdéseit, első­sorban az aggokról és rokkantakról való gondoskodás problémáit. Az ér­tekezlet tárgyalásain részt vesznek az Albán Népköztársaság, a Bolgár Nép­köztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Kínai Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztár­saság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság küldöttsége. A Vietnami Demokratikus Köztársaságot, valamint a Kóreai Népi Demokratikus Köz­társaságot ezen országok meghatal­mazott prágai nagykövetei képviselik a konferencián. Jugoszlávia képvise­lője megfigyelőként vesz részt az ér­tekezleten. Az értekezlet megnyitásán jelen voltak a konferencián résztvevő országok nagykövetségeinek tagjai és csehszlovákiai közéleti tényezők is. © Szlovákia legnagyobb egészségügyi tanintézete, a bratislavai Nedbal utcai Egészségügyi Iskola ma ünnepli ama nap első évfordulóját, amikor Dr. Ivan Hálek nevét adományozták az intézetnek. Dr. Ivan Hálek haladó szellemű cseh orvos tevékenységét túlnyomórészt a Kysuca környéke földhözragadt, szegénységben ten­gődő _ népe egészségügyi és szociális hely­zetének megjavítására fordította, ami a kapitalista Csehszlovákiában rcr»Ik<vüli ál­dozatkészséget követelt meg. (K. M.) ® Az FSZM üdülőhelyein ez idén ne­gyedmillió dolgozó tölti majd szabadságát, ebből a nyári hónapokban 160 ezer sze­mély részesül üdülésben. 1945 ótt több mint 3 millió dolgozó és családtag töl­tötte szabadságát szakszervezeti üdülőhe­lyeken. ® A Prágai Állami Politikai Irodatmi Könyvkiadó kiadásában e héten jelenik meg az „1948 februárja" című könyv, mely a CSKP Történeti Intézete által feldolgozott dokumentumok gyűjteményét tartalmazza. ÍTV v ® A műkorcsolyázó Európa-bajnokság sikeres lefolyásához hozzájárult a Cseh­szlovák Vöröskereszt bratislavai önkéntes dolgozóinak áldozatkész, lelkes munkája is. A verseny során 104 önkéntes egészség­ügyi dolgozó összesen 416 órán át teljesí­tett szolgálatot a bratislavai Téli-stadion­ban. (Kr.) © A brit déli-sarki expedíció jelentette, hogy a Déli-sark környékén az 500—600 m vastag jégréteg alatt hegységet fede­zett fel. Magát a Déli-sarkot több mint 2000 méter vastagságú jégréteg borítja. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 35. száménak Közérdekű tud­nivalók című cikkében sajtóhiba került. A cikk negyedik bekezdése helyesen így hangzik: A felvásárlási árak és a begyűj­tési árak utáni pótdíjak 1958. január 1-től nem érvényesek az állami gazdaságokra ... stb. Hogyan igyekszenek a külföldi hírszerző szolgálatok állampolgárainkat államellenes tevékenységre bírni Josef Kudrna ezredes, a belügymi­niszter első helyettese a prágai új­ságírók sajtóértekezletén beszámolt Štepan Palounek, a Nehézgépipari Mi­nisztérium alkalmazottja kémcsoport­jának áruló tevékenységéről. A Pa­lounek csoport esete szemléltetően mutatja a kémközpontok különféle módszereit, melyekkel a csehszlovák állampolgárokat államellenes tevé­kenységre igyekeznek beszervezni. A letartóztatott Palounek rende­zetlen életet folytatott, sok nővel tar­tott fenn ismeretséget és ivott. Noha magasfizetésű minisztériumi tisztvi­selő volt, ilyen életmódhoz mégsem volt elég pénze. Gyakran munkatár­saitól kért kölcsönöket. 1938-ban szaktanulmányainak befejezése után önként Németországban vállalt mun­kát. Egy idő múlva a gummersbachi Stein Müller cégnél volt alkalmazva, ahol mint konstruktőr dolgozott. Itt ismerkedett meg Gertrúd Bohlevel, akivel a háború végéig intim kapcso­latokat tartott fenn. A háború után hazatért Csehszlovákiába. A felszabadulás után Palounek a gépiparban kapott állást és fokozato­san felvitte egészen a minisztériumi technikus beosztásáig. Megnyerte fe­lettesei bizalmát és 1956-ban kiküld­ték az NSZK-ba, a hannoveri árumin­tavásárra. Szolgálati útja alkalmával ismét találkozott Gertrúd Bohlevel. Gummersbachban talált rá; ekkor már egy Willy Hoff nevű egyén felesége volt. Palounek az éjjelt ott töltötte. Ezután visszatért Hannoverbe, ahol Jenny Biliig nevű asszony magánvil­lájában kapott szállást. Hannoveri tartózkodásának utolsó napján egy férfi kért elszállásolást a villában. A férfi kereskedőnek mondotta magát és egy alkalmas pillanatban beszédbe elegyedett Palounekkel. Róbert Malo néven mutatkozott be neki. Elmondta Palouneknek, hogy Hoffné küldi őt hozzá egy rövid levéllel. A levélben ez állt: „Štepan jóbarátot küldött hoz­zád." Malo felmutatta még Palounek fényképét, mely Hoffnénak volt dedi­kálva. Malo ezután minden kertelés nélkül közölte Palounekkel, hogy az angol hírszerző szolgálat munkatársa és együttműködését kérte. Jutalom­ként felajánlotta, hogy minden tőkés államban egy állami tisztviselő három havi fizetésének megfelelő összegű folyószámla áll rendelkezésére, mely­OJ SZO 2 & 1958. február 6. lyel szabadon rendelkezhet s ígéretet tett arra is, hogy abban az esetben, ha Csehszlovákiából kivándorol, Ka­nadában biztosítják megélhetését. Palounek beleegyezett Malo aján­latába. A felkínált pénz lehetővé tet­te, hogy a tőkés államokban tett Szol­gálati útjai alkalmával bejárhassa az éjjeli mulatóhelyeket. Malo addig ütötte a vasat, míg forró volt. Palou­nek készséggel elmondott neki min­dent, amit gépiparunkról tudott. Malo ezután kioktatta Palouneket, hogyan dolgozzon és hogyan továbbítsa je­lentéseit. Titkos íráskulCsot tartalma­zó papírlapot nyújtott át neki, s meg­magyarázta a vele való bánásmódot Meghagyta Palouneknek, hogy Gert­rúd Hoff címére küldje kémjelenté­seit. Palounek a Kurt Schäffer fedő­nevet választotta és megállapodott Maloval érintkezésük módjáról, ha Palounek ismét külföldre jön. Palounek hazatérése után teljesíte­ni kezdte a Malotól kapott feladato­kat. 1956 júliusában sikerült eljutnia az NSZK-beli termstadti mezőgazda­sági gépkiállításra. Palounek vallomá­sában elmondta, hogy a Gépipari Mi­nisztérium útlevélosztályának vezető­jét különféle külföldi figyelmessé­gekkel nyerte meg. Palounek Nyugat-Németországban ismét felkereste Gertrúd Hoffot, en­nek lakásán találkozott Maloval és egy ismeretlen férfival. Átadta Ma­lonak az összegyűjtött anyagot és ezenkívül részletesen válaszolt kér­déseire. Palounek azonban gyáva volt és félt hosszabb ideig kémtevékeny­séget folytatni; azt hitte, a leadott kémanyaggal már jó nevet szerzett „angliai barátainál" és kérte, tegyék lehetővé emigrálását. Kérését Malo kereken visszautasította azzal, hogy Csehszlovákiában van rá szükség. Az összejövetelükön jelenlevő isme­retlen férfi ekkor megkérte, hogy „amerikai barátainak" is tegyen szí­vességet. Névjegyzéket nyújtott át Palouneknek, melyen körülbelül 30 kiváló csehszlovák ipari szakember neve szerepelt. Kérte Palouneket, nyilatkozzék, kiket lehetne ezek közül kémtevékenységre beszervezni. Palounek ezúttal is további instruk­ciókkal tért haza Nyugat-Németor­szágból. Igyekezett befolyásosabb helyre kerülni a minisztériumban, ami barátai segítségével sikerült is. 1957 februárjában részt vett egy berlini műszaki tanácskozáson. Az előkészített kémanyagot Palounek raffináltan a vonat másik szakaszá­ban az ülés alá rejtette el és csak Berlinben vette ismét magához. A tárgyalások befejezése után még néhány napig Berlinben maradt. Le­velet küldött Gertrúd Hoffnak Gum­mersbachba. Mivel Malo pillanatnyilag nem tartózkodott Nyugat-Németor­szágban, Palounek háromnapos vára­kozás után önállóan cselekedett. Taxin Nyugat-Berlinbe ment az amerikai főkonzulátusra. A konzulátus tisztvi­selője nem vette át tőle a kémanya­got, hanem a Sporthalleba utasította bizonyos Stuart nevezetű egyénhez, akitől Palounek 100 nyugatnémet márkát kapott, de ezt a pénzt még aznap este elköltötte az egyik éjjeli lokálban. Másnap Stuarttól mikro­fényképezőgépet és filmkészletet ka­pott abból a célból, hogy fontos ok­mányokat fényképezzen le a Csehszlo­vák Köztársaságról és más szocialista országokról az angol hírszerző szol­gálat számára. Stuart közölte vele, hogy az utasításokat továbbra is Ma­lotól fogja kapni, de abban az eset­ben, ha nem tudna vele találkozni, hívja őt a 735-41 telefonszámon. Összejövetelük után Stuart kikísérte őt Kelet-Berlin határáig, ahonnan Pa­lounek a metrón a johannishofi szál­lodába távozott. Palounek félt nagyarányú kémtevé­kenységbe bocsátkozni és ezért segí­tőtársat igyekezett szerezni, hogy Malotól beleegyezést kapjon emigrá­lásához. így sikerült megnyernie munkatársul Jiri Kajgert, akiről tud­ta, hogy ellenséges magatartást tanú­sít köztársaságunkkal szemben. Kaj­ger átvette Palounektől a fényképe­zőgépet és a filmeket, később kém­jelentéseket továbbított Palounektől Ausztriába, ahova mint turista jutott el. Kajger Palounek utasításai szerint járt el külföldi útján. A Kajger által továbbított jelentések azonban jelen­téktelenek voltak, mert a fontosabba­kat Palounek személyesen akarta át­adni Stuartnak lipcsei szolgálati útja során. Ebben azonban megakadályozta őt az állambiztonsági szervek beavat­kozása, mely véget vetett e kémbanda garázdálkodásának. A letartóztatott Palounekkal és Kajgerrel együtt to­vábbi személyeket is őrizetbe vettek. ...fogy mint orsóról a fonál krupinai járásban még a múlt évben is azt rebesgették Hontianske Nemcéről, mintha a körü­lötte zajló, előre törő élet kihagyta volna áramlatából, mint ahogy a folyó vize elsiklik a meder aljára ülepedett kavicstömeg felett. Amikor mindnyá­jan fejlődünk, növekszünk, gyarap­szik az ország — itt valóban ne le­hetne megtörni a jeget, ne lehetne szövetkezetet alakítani? Üj életünk bőséget osztó fénye mindannyiunké, Hostianske Nemce lakosaié is. Nem mindenki találja meg azonban saját magától azt az utat, amely csak jót hozhat számára. Így volt ez az emlí­tett falusiakkal is, másoknak kellett jönni, hogy megértessék velük a szö­vetkezés jelentőségét. — Egy csepp a tengert fel sem duzzasztja, el sem apasztja, — mon­dogatták egyesek, akik úgy akartak továbbra is élni, mint öregapáink. De a járás kommunistái, a szebb élet magvetői nem tudtak ebbe belenyu­godni. Azt akarták, hogy a Hontian­ske Nemce-i parasztok munkája még gazdagabb gyümölcsöt érleljen a ma­guk és a társadalmunk javára. Tisztá­ban voltak azzal is, hogyha a faluban megtörik a jeget, akkor megindul az egész járásban a jégzajlás. Hozzá is láttak a nehéz munkához, hogy meg­nyerjék a falusiakpt a szövetkezeti gondolatnak. A járäp pártbizottság és a járási nemzeti bizoftság kommunistái, a lelkes agitátorok sorra bekopogtat­tak a gazdákhoz... e szóljunk a fiatalokról, akik nem hagyták magukra a csa­tába induló agitátorokat. Ügy szép, ha az új születésénél ott állnak a fiatalok is, akik majd egykor apáik kezéből átveszik életünk kormányke­rekének rúdját. Mondjuk el, mit tet­tek a krupinai járásban, márcsak azért is, mert az elmúlt években nem voltak ilyenek. De most elhatalma­sodott bennük a tettvágy. Pártunk Központi Bizottságának az ország né­péhez intézett levele, a szocializmus építése mielőbbi betetőzésének konk­rét feladata nyitotta meg a zsilipet, buzdította őket, hogy tettrekész or­szágépítőkké váljanak. Mondjuk el, mit tettek, hadd tanuljanak tőlük más járások fiataljai is. A CSISZ járási bizottságának elnök­sége elhatározta, hogy segítséget nyújt Hontianske Nemce fiataljainak. A régi szokástól eltérően most nem küldtek papírutasítást a falu ifjúsági szervezetének, hogy ezt és ezt tegyék, hanem az elnökség tagjai maguk ke­resték fel a falut, s a község ifjúsá­gi szervezetének tagjaival közösen megbeszélték a teendőket. — Hogyan segítsünk megalakítani a földművesszövetkezetet? — ez volt a kérdés. lsősorban ls arra határozták el magukat, hogy a helybeli CSISZ-funkcionáriusok győzzék meg szüleiket, nyerjék meg őket a szövet­kezés gondolatának. Nem elégedtek meg azonban csak ezzel a szervezési, meggyőzési módszerrel. Egy vasárnap megjelent a faluban a krupinai 11. éves középiskola CSISZ-szervezetének esztrádegyüttese. A műsor keretében a CSISZ-tagok beszéltek a jelenlévők­kel a Békekiáltványról, a szövetkezeti mozgalomról. Hogy az EFSZ-ek jelen­tőségéről mondott szavak ne legyenek falira hányt borsók, a falu fiataljainak és lakóinak e nagy összejövetelére eljöttek a medovarcei földművesszö­vetkezet CSISZ-tagjai is. Ök azután elmondották, mennyivel szebb most az életük, amióta szövetkezetbe tömö­rült a falu népe. Sikerült-e a faluban megindítani a jégzajlást? Sikerült, bár egyes gaz­dáknál nehezen ment a meggyőzés. Vatra elvtárs, *a falusi CSISZ-szer­R5 1 vezet bizottságának tagja édesapját győzte meg, aki 13 hektárjával az elsők között írta alá a belépési nyi­latkozatot. A fiatal Mariašová nem­csak a szüleit, hanem nagyanyját is megnyerte. Palkovicséknál már nehe­zebben ment. Az ifjú Palkovics, a fa­lu CSISZ elnöke meghívta otthonukba a járási elnökség ott-tartózkodó két tagját, hogy segítsenek meggyőzni apját. Amikor a fiatalok először jártak náluk, az apa borral kínálta fia ba­rátait. Másodszor már megfeledkezett jó szokásáról, annyira elgondolkoz­tatták az ifjú agitátorok szavai. S azon a vasárnapon, amikor a falu tele volt a fiatalok életkedvet sugárzó zsivajával, amikor fellépett az eszt­rádegyüttes, amikor a medovarcei fia­tal szövetkezetesek eredményeikkel büszkélkedtek, az apa határozott: szövetkezeti tag lett! A faluban akadt keményebb dió is. A 19 éves Mariašovával történt ez, aki nemcsak a hozzátartozóit, hanem má­sokat is megnyert & szövetkezeti gondolatnak. Megy a faluban, egy­szerre csak látja, hogy az egyik ház udvarán a járási bizottságról jött CSISZ-tag beszélget egy ismerős gaz­dával.* Hideg volt, vacogott a fog, de a gazda nem invitálta be a meleg konyhába az ifjút. Mariašová kaput nyitott és szinte szemrehányóan szólt a gazdához: — Mit gondolkodik még?! Hát nem látja, mi történik a faluban?! — Tűnj el, mert veled söpröm ki az udvart! — dühödött meg a régi élet­formától szabadulni nem tudó gazda. De Mariašová nem ijedt meg, nem tűnt el, — ismerte az ilyen kifakadá­sokat, egy időben ilyen volt az apja is. Nehezen születik a döntés, amikor a régi ruhát le kell vetnünk magunk­ról, hogy felvehessük az újat... És tovább agitált. Ha a medovarceiak jobban élnek, miért ne élhetnének ők is elégedettebben? S másnap újabb taggal gyarapodott a szövetkezetesek száma. gy alakult meg január első nap­jaiban Hontianske Nemcén az egészközségi szövetkezet. A jégtörés eredménnyel járt, a fiatalok megmu­tatták igazi énjüket! Valaki azt mondhatná, hogy ez csak egy példa, ezt nem lehet általánosí­tani. Téved, aki ezt hiszi. Hontianske Nemcéhez hasonlóan a fiatalok kivet­ték részüket Lackov, Bzovlk falukban is a „jégtörésből", ahol szintén most januárban folyt a- szövetkezet alakí­tás. Megy, mindenütt sikerrel jár a fia­talok országépltő munkája, ha helye­sen irányítják őket. A CSISZ ^rupinai járási bizottsága rájött arra, hogyan kell konkrét segítséget nyújtani a fa­lusi szervezeteknek. Tevékenységük azért is járt oly szép eredménnyel, mert mindenben együttműködtek a helyi pártszervezetekkel. A krupinai járás fiataljai most azt mondják, hogy félmunkát végeznének, ha megelégednének az elért ered­ménnyel és megtűrnék, hogy a járás egyes falvaiban ne legyen szövetke­zet. Ezért elhatározták, hogy a meg­levő szövetkezetekben újabb tíz ifjú­sági munkacsoportot szerveznek és a XI. pártkongresszus tiszteletére ver­senyre hívták ki a Banská Bystrica-i kerület járásainak fiataljait a szövet­kezetek fejlesztésében, amelynek cél­ja, hogy ez év végéig egyetlen falu se maradjon EFSZ nélkül. j agy szó ez, nagy tetteket kí­ván ez az elhatározás. S eb­ben, — hisszük — nem lesz hiány! Bizonyítják ezt a krupinai járás fia­taljai, akik azt mondják, hogy náluk az egyénileg gazdálkodók száma úgy fogy, mint orsóról a fonál." Petrőci. Bálint. II 1 HASZNOS ÚT VOLT (Folytatás az 1. oldalról) fel nem szabadult ázsiai népek nemzeti felszabadító harcát, mert bennük azt az óriási potenciális erőt látjuk, amely egyszer majd hozzájárul a béke és a haladás döntő győzelméhez a nemzetközi kapcsolatokban. Amint a közös nyilatkozatok mutatják, hazánk és a délkelet­ázsiai országok együttműködésé­nek lehetőségei még távolról sin­csenek kimerítve. Ellenkezőleg, Ši­roký elvtárs miniszterelnök láto­gatása megmutatta, hogy ez az együttműködés továbbfejlődésének küszöbén áll. Csehszlovákia népe büszke rá, hogy segítheti azon or­szágok gazdasági és kulturális fej­lődését, ahol a gyarmati rendszer és az imperializmus gazdasági el­maradottságot hagyott hátra. Az ázsiai államférfiak beszédeiből ki­tűnik, hogy az ázsiai országok ezt a segítséget és együttműködést mérhetetlenül megbecsülik. V. Široký csehszlovák minisz terelnöknek és kíséretének látoga­tása a béke megszilárdítására irá­nyuló törekvéseink fontos fejezete. Az a rendkívüli nagy figyelem, amellyel népünk miniszterelnöké­nek egész útját és az ázsiai orszá­gokban folytatott tárgyalásait kí­sérte, arról tanúskodik, hogy ha­zánknak a délkelet-ázsiai béke­szerető országokhoz fűződő jó kapcsolatai egész népünk szívügye. Ezért örömmel olvastuk és halot­tuk a távoli országokból naponta érkező híreket és meggyőződtünk arról, hogy népünk rokon-zenve ezen országok népe iránt nem egyoldalú. Ezt a rokonszenvet tel­jesen viszonozták a meglátogatott ázsiai országok népei, kik bámu­lattal és csodálattal adóznak ha­zánk népének és országépítő mun­kájának. £ Ezért ma, va nagy út végén mé' meggyőződéssel, joggal mondhat juk: hasznos út volt! (Rpj

Next

/
Thumbnails
Contents