Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-05 / 36. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. február 5. szerda 30 fillér XI évfolyam, 36. szám. Aranyat ér a segítő kéz A sikerekben gazdag múlt esz-, tendő jelentős eredményeket hozott a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésében is. Kiváltképpen az esztendő utolsó hónapjaiban sok új szövetkezet alakult, a meglévő EFSZ-ek taglétszáma pedig gyarapodott. örvendetes tény ez, de egyúttal nagyobb gondot követel meg a falusi kommunistáktól, a mezőgazdaság felelős irányítóitól. Mert azzal, hogy ebben és abban a faluban szövetkezet alakul, nem szűnt meg, s nem is szűnhet meg az agitátorok, a népnevelők munkája. Nem túlzás, ha azt állítjuk, az új szövetkezetekben éppen olyan szükség van a segítő szóra, a sokoldalú támogatásra, az agitátorokra, mint az olyan falukban, amelyekben még nincs EFSZ. Hát tisztában van az alakulás utáni első napokban, hónapokban a dolgozó paraszt a nagyüzemi gazdálkodás sokrétűségével? Ki tudja számítani a csoportvezető, hogy bizonyos munka elvégzéséért mennyi munkaegység jár, ha nem magyarázzák meg neki? Már azért is nagy szükség van az induláskor a segítségre, mert a kezdeti sikertelenségek hosszú ideig kihatással lehetnek a szövetkezeti gazdálkodásra. A gyakorlat nem egyszer megmutatta: az olyan EFSZ-ekben, amelyekben az első esztendő leforgása után nem jutott részesedésre, a tagság nem önmagában, a rossz gazdálkodásban kereste a hibát, hanem magát a szövetkezeti gondolatot ítélte el mondván: nem jó dolog a közös, jobb lesz, ha a régi útra térünk. Persze mindez abból fakadt, hogy a megfelelő szaktanács, a bátorító szó hiányában sok volt a közösben a torzsalkodás, a meg nem értés, ami leginkább a jutalmazás helytelen módjában mutatkozott meg. Temérdek gondot okoz az új EFSZ-ekben az állatállomány közös istállózása, hiszen sokhelyütt nincsenek olyan épületek, amelyeket megfelelő adaptálással, nyomban az alakulás után felhasználhatnának erre a célra. E tekintetben is jó az okos tanácsadás, a segítő kéz, mert ismeretes az is, hogyha elhúzódik az állatállomány összpontosítása, akkor sok visszaélésnek teremtődik meg az alápja. Helytelenül gondolkozik tehát az a funkcionárius, aki csak addig jár a faluba, a dolgozó parasztok közé, amíg meg nem alakult a szövetkezet, azután viszont csak minden „szökőévben" látják. Pedig az új élet, az új munkaforma mindennap újabb és újabb bonyodalmas problémákat vet felszínre. És ilyenkor olyan jól esik a jó tanács, mint a sivatagi vándornak az ívóvíz. S ha már a sok problémáról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy az évtizedeken át más formában gazdálkodó parasztemberből máról-holnapra nem lesz öntudatos szövetkezeti tag. Ügy, ahogy a múltban, amikor az élet, a fennálló társadalmi rendszer azért, hogy valamit kicsikarjon gazdaságából, sok esetben a spekulációhoz folyamodott, még ma sem dobta el ezeket a maradványokat s a közösön belül is szeretne könnyen meggazdagodni, tekintet nélkül arra, hogy károsodik-e a közösség, vagy nem. Az efféle tendenciák ellen is küzdeni kell, s természetes, hogy jó szóval, neveléssel. Értelmes ember a paraszt és ha elmondják neki az agitátorok, a népnevelők: a közös gazdálkodás nem csupán arra hivatott, hogy a falut felemelje, hanem arra is, hogy a gépi erő segítségével az új gazdálkodási formával több terményt adjon a falu a városnak, mert a közös cél, a szocializmus betetőzése épp oly feladata a földművesnek is, mint az iparban és egyéb munkahelyen dolgozó becsületes embereknek. Miben mutatkoznak meg az alakuló, illetve a kezdő EFSZ-ekben a spekulációs tendenciák? Elsősorban is abban, hogy több földműves úgy gondolkozik, eléggé helytelenül, hogy mielőtt belépne a szövetkezetbe a jószág javán „túltesz", vagyis eladja mondván: „Tudja fene, hogy lesz a.szövetkezetben." S éf>pen aztán az a „tudja fene" bosszulja meg magát, mert a kezdet kezdetén a közösbe adott gyengébb állatállományból „gyengén" jön a bevétel is, mert az új EFSZ-ekben sem a levegőből kapkodják ám a koronákat! Ha nem termelünk, „szegények" maradunk, ha pedig becsülettel munkához látunk egy-két év alatt (s erre nem egy példát lehetne felhozni) túlteszünk bármelyik jól gazdálkodó szövetkezeten is. Sok mindenről írni kellene még, hiszen egyéb problémák is vannak az új EFSZ-ekben. Persze sok olyan új szövetkezet van, amelyek kifogástalanul kezdték a közös gazdálkodást, de még több azok száma, amelyekben aranyat ér a segítő kéz, a sokoldalú támogatás. Nézzünk szét hát tüzetesen az új szövetkezetekben és addig, amíg nincs oly sok munka a határban, kövessünk el minden tőlünk telhetőt az új szövetkezetek jövője érdekében. Viliam Široký miniszterelnök visszatért Délkelet-Ázsiából (ČTK) Viliam Široký miniszterelnök és kísérete — miután Moszkvában rövid időre megszakította utazását, — kedden, február 4-én folytatta útját Prága felé. A vnukovi repülőtéren Mikojan és Koszigin elvtársak, számos szovjet hivatalos személyiség, J. Vosahlík, a Csehszlovák Köztársaság nagykövete, a nagykövetség dolgozói, valamint India, Indonézia, Burma, Kambodzsa és Ceylon diplomáciai képviselői búgsúztak Viliam Široký miniszterelnöktől. * * * Viliam Široký miniszterelnök Moszkvából való elutazását megelőző nap találkozott a Kremlben F. R. Kozlovval, A. I. Mikojannal, N. Sz. Hruscsovval és A. N. Kosziginnal, valamint a szovjet kormány további vezető tényezőivel, akikkel barátságos elvtársi beszélgetést folytatott. A szovjet kormány aznap este vacsorát adott V. Široký miniszterelnök tiszteletére a nagy Kreml-palotában. A vacsorán jelen voltak a csehszlovák küldöttség tagjai, élükön Široký elvtárssal, szovjet részről F. R. Kozlov, A. I. Mikojan, N. Sz. Hruscsov, valamint A. N. Koszigin. Kedden, február 4-én a déli órákban érkezett a ruzyni repülőtérre a „TU104 A" jelzésű csehszlovák repülőgép, melyen ViliaiA Široký és kísérete viszszaérkezett Délkelet-Ázsiából. A miniszterelnök útja, mely több mint 1 hónapig tartott, Indián, Kambodzsán, Burmán, Indonézián és Ceylonon keresztül vezetett. A hazánkat képviselő küldöttség tagjai találkoztak az említett országok vezető államférfiaival, akikkel megtárgyalták a kölcsönös kapcsolatok elmélyítésének kérdéseit és foglalkoztak nemzetközi jellegű kérdésekkel is. Viliam Široký miniszterelnök kíséretében voltak Václav Dávid külügyminiszter, Ernest Šýkora iskola- és kulturális ügyi megbízott és Jaroslav Kohout mérnök, a kükereskedelmi miniszter helyettese. A ruzyni repülőtéren pártunk és kormányunk nevében Rudolf Barák, Jaromír Dolanský, Václav Kopecký, Ľudmila Jankovcová és Otokar Šimúnek, továbbá Oldŕich Černík, Jiŕí Hendrych, Bruno Köhler, a CSKP KB titkárai, Karel Poláček miniszterelnökhelyettes, dr. Emanuel Šlechta, dr. Josef Plojhar és Josef Kyselý miniszterek, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, a kormány további tagjai, közéletünk képviselői, prágai s külföldi újságírók üdvözölték Viliam Široký miniszterelnököt. A fogadáson megjelentek továbbá Dr. Jagan Nath Koszla, az Indiai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Fred Latumeten, az Indonéz Köztársaság ügyvivője, valamint a diplomáciai testület további tagjai. Az üdvözlő beszédek után felhangzott a csehszlovák államhimnusz és Viliam Široký miniszterelnök Bohumír Lomský nemzetvédelmi miniszter kíséretében szemlét tartott a díszőrség felett. Viliam Široký miniszterelnök megérkezése után interjút adott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának. Kérdés: Miniszterelnök, elvtárs! Ön ma befejezte a békeövezethez tartozó öt ázsiai országban tett egyhónapos útját. Milyenek az ezen országok képviselőivel folytatott tárgyalásainak lényegbevágó eredményei? Milyenek ezekben az országokban a legfőbb nemzetközi problémákra vonatkozó nézetek, és milyen benyomásokkal tért vissza útjáról? Felelet: A colomból sajtóértekezleten egy újságíró feltette azt a kérdést, hogy mi a délkelet-ázsiai országokba tett utunk célja. A válasz erre igen egyszerű volt: Azzal a becsületes szándékkal érkeztünk ezekbe az országokba, hogy megszilárdítsuk a Csehszlovák Köztársaság és a meglátogatott országok közötti barátságot, ezen országok békés együttműködését és hogy ezzel hozzájáruljunk a világbéke megőrzéséhez is. E célok alapján kell megítélni utunkat, melyet a béke, barátság és együttműködés jegyében valósítottunk meg. Az Indiai Köztársaság, a Kambodzsai Királyság, a Burmai Szövetség, az Indonéz Köztársaság és Ceylon kormányainak képviselőivel folytatott tárgyalásaink mind azt igazolták, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet legfőbb problémáira, valamint kölcsönös kapcsolataink kérdéseire vonatkozó nézeteink azonosak. Elsősorban arról tárgyaltunk, hogy a mostani helyzetnek megfelelően mily módon érhetjük el a legjobban az égetó nemzetközi problémák megoldását, mily módon enyhíthetünk a nemzetközi feszültségen, miként biztosithatjuk a békés együttélés öt elvének teljes győzelmét. Mindenütt azzal az eltökéltséggel találkoztunk, hogy a délkelet-ázsiai országok együtt akarnak működni e cél elérése érdekében. Nagyra kell értékelnünk azt a tényt, hogy «zok az országok, melyek lakossága az egész földkerekség népeinek majdnem egynegyedét képezi, szilárdan állást foglalnak a béke megőrzéséért és a békés együttélés elvei győzelméért folytatott küzdelem mellett. Ez a tény bizakodással tölt el bennünket a mostani békeharc kilátásainak megítélésében. A legmélyebb benyomást az ezen országok népével való találkozásunk gyakorolta ránk, e nép szilárd eltökéltsége az iránt, hogy megszilárdítja kiharcolt függetlenségét és a lehető leggyorsabban kiküszöböli a gyarmat! rendszer áldatlan következményeit. Felejthetetlen számunkra az ezen országok lakossága barátságának számtalan megnyilvánulása is, amelyekkel utunkon elhalmoztak bennünket. Kérdés: Hogyan ítéli meg azt a tényt, hogy az Önök által meglátogatott ázsiai országok népe és képviselői oly őszinte érzéseiknek adtak kifejezést egy távoli, Ázsián kívüli ország miniszterelnökének látogatása alkalmából ? Felelet: A barátság és rokonszenv mindezen megnyilvánulásai népünket, hazánkat s a Csehszlovák Köztársaság nemzetei által a szocializmus építése terén, a békeharcban és a nemzetek közötti barátságért folytatott küzdelemben elért sikereket illették. Ezekben az országokban a lakosság iegszélesebbkörü rétegeiben is jól ismerik a Csehszlovák Köztársaságot. Ezt a munkásaink előállította termékeknek, parasztjaink áldozatkész munkájának, tudományunk és technikánk magas színvonalának köszönhetjük. Délkelet-Ázsia országainak nemzetei jól tudják, hogy Csehszlovákia olyan ország, mely következetesen harcol a békés együttélés elveinek s a nemzetek közötti barátság elvének győzőiméért. Egybehangzó érdekeink es célkitűzéseink megteremtik a közöttünk és a délkelet-ázsiai népek közötti barátság kapcsolatait, melyek a jövőben kétségkívül egyre jobban szilárdulnak majd. Kérdés: Hogyan ítéli meg ezen országoknak a politikai és gazdasági függetlenség sokoldalú megszilárdítására és saiát nemzeti kultúrájuk fejlesztésére irányuló törekvéseit? Felelet: A gyarmati önkényuralom évszázadai azt jelentették ezen országok számára, hogy nem fejleszthették ki népgazdaságukat. gazdasági elmaradotságban tartották őket és népük alkotó erejét mesterségesen elnyomták. A második vi(Folvtatá6 a 2 oldalon) N. A. B

ulganyin újabb üzenete Eisenhower elnökhöz Törekedjünk közösen az új háború veszélyének kiküszöbölésére A szovjet kormány álláspontja a legmagasabb színtű kérdéseivel kapcsolatban Moszkva (TASZSZ) - Sz. R. Sztriganov, az Szovjetunió USA-beli ügyvivője február 2-án az USA külügyminisztériumának átadta N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke üzenetét D. Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Az üzenet szövege a következőképpen hangzik: értekezlet ügyrendjének TISZTELT ELNÖK ÜR, megkaptam az Ön válaszát a múlt évi december 10-én kelt üzenetemre, valamint azt a közlését, hogy kézhez vette ez év január 8-án küldött üzenetemet. Várva az Ön válaszát január 8-i üzenetemre és a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére tett javaslataira, bátorkodom kifejteni néhány mérlegelésemet az Ön üzenetével kapcsolatban. Elsősorban szeretnék rámutatni. hogy Moszkvában megelégedéssel fogadtuk az ön egyetértését azzal a \ nézetünkkel, hogy hasznos a különböző országok államférfiainak személyes kapcsolata, valamint azt, hogy hajlandó találkozni tárgyalások céljából a szovjet vezetőkkel és más iKstékes érdekelt államok vezetőivel. Megállapítjuk továbbá, hog^ ön osztja azt a nézetünket, hogy a javasolt csúcsértekezlet sikere kívánatos. Amint már közöltem önnel, a szovjet kormány is ezekből indult ' ki az értekezlet összehívására tett konkrét javaslatainak kidolgozásában. Javasoljuk, hogy a csúcsértekezlet résztvevőinek figyelme azon legsürgetőbb kérdésekre ösozpontosuljon, amelyeknél némi bizonyosság van arra, hogy már most pozitív megoldást nyernek, tekintettel az államok ismert álláspontjára. Ezért a szovjet kormány — mint Ön is tudja - azt javasolja, hogy az értekezleten a következő kérdésekről tárgyaljanak: az atom- és hidrogénfegyverkísérletek haladéktalan betiltása; az a javaslat, hogy a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia mondjanak le az atomfegyverek alkalmazásáról; (Folytatás a 2. oldalon). Az é

pülő kommunizmus orsz

ágából Uj vasútvonalak, új mozdonyok Fenti három képünk a Szovjetunió különböző részein készült. A nagy távolságok országában különösen n<*gv szerepet játszik a vasúti közlekedés. Ezért az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésével arányban áilandáan bővítik a vasúti hálózatot is. Baloldali képünkön a pecsori vasútvonal két vágányosra való átépítésének munkálatait láthatjuk. Középen, az ..Október vasútvonal" egyik új mozdonya, az ER-l-es. Az új villanymozdony 130 kilométeres óránkénti sebességet ér el, egy perccel az indulás után már 100 kilométeres sebességgel robog. Jobboldali képünk az azerbajdzsáni „Leninnyeft" kőolajtelepre vezető vasútvonalat mutatja be, amelyet szintén villamosítottak. Preobrazsenszkij és Sevcov (TASZSZ) felvételei