Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)
1958-02-04 / 35. szám, kedd
ylii farién j ék a kihasználatlan gőzekékkel Jzek a gőzekék voltak valamikor a mezőgazdasági munkák gépesítésének első úttörői. Idősebb mezőgazdasági dolgozóink jól ismerik őket és szívesen beszélnek azokról az időkről, amikor a dűlő két szélén felsorakozott a két gőzgép és felváltva vontatták a hatos vagy hetes ekét. A gőzekék abban az időben határozottan jó munkát végeztek. Üzemeltetésük a fogatos szántásnál jóval olcsóbb volt. Sorsukat azonban megpecsételte a mérföldes sebességgel rohanó technikai feljlődés, és Az utóbbi Időben szakemberek körében egyre több szó esik a kötélvontatású ekék munkájának előnyéről. A gőzgépeket — melyek ezeket az ekéket vontatják — kiszorította a gazdaságosabb, az olcsóbban dolgozó lánctalpas erőgép. Ma már nagyon kevés helyen használják őket, s' a legtöbb állami gazdaságban az udvar valamelyik félreeső sarkában tétlenül rozsdásodnak. Szlovákia állami gazdaságaiban kb. 120—130 pár gőzeke tétlenül rozsdásodik. Átalakításuk esetén hasznos munkát végezhetnének. mai fii-májukban már csak muzeális értéket jelentenek. A LÄNCTALPAS és a kerekes erőgépek fölénye tehát nem vitás. A kötélvontatású eke hívei azonban nem nyugodtak bele a gőzeke vereségébe. Már 1946-ban, az állami gazdaságok megszervezésének idején a Bratislavában megtartott első technikai értekezleten néhány szakember azt javasolta, hogy a gőzekéket alakítsák át motoros ekékre. Ez a kérdés sokáig vajúdott, a javaslat nyolc évig csak javaslat maradt, míg végre az állami gazdaságok komáromi körzéti műhelye 1954-ben két gőzekét átalakított motoros ekére és ezekkel 1955 őszén a Zselizi Állami Gazdasághoz tartozó zalogosi részlegen szántani kezdtek. Az átalakítás kezdetben nem vált be. Gyakori volt az üzemzavar és a gépek többet álltak, mint dolgoztak. Az áttétel fogaskerekei gyengének bizonyultak, és a csapágyak sem bírták a terhelést. A Zselízi Állami Gazdaság újítói a szerzett tapasztalatok alapján saját elképzelésük szerint átalakították a gazdaság egyik gőzekéjét. Az átalakítás úgy történt, hogy a gőzgép hengerét és lendítökerekét leszerelték, úgyhogy csak a kazán, a négy kerék és a köteiet felgöngyölítő szerkezet maradt meg. A kazánra egy 12-hengeres 111-es mintájú Tatra-Diesel-motort szereltek. Az áttételhez a gőzekékhez hasonló erős fogazatú kereket és csapágyat alkalmaztak. A kísérlet minden várakozást felülmúlt, és a motoros ekévé átalakított gőzeke egyszeriben a lánctalpas erőgép komoly versenytársává vált. :tBS®®BBBsssBBB®B®ssBasaasBaBSBaB®B®®®BasaasBSBBBSsi tama 6 év. Ez idő alatt három generáljavításra és két középjavításra van szüksége. Ez pénzre átszámítva 165 000 korona kiadást ^jelent. Ha ehhez a gép beszerzési árát is hozzászámítjuk, akkor egy lánctalpas gép hat évi használata kereken 210 000 koronába kerül. Hat év után új gépet kell ^venni, és a karbantartási költségek újból ismétlődnek. A lánctalpas erőgép rövid élettartama azzal magyarázható, hogy szerkezete — de különösen a futómű — munkaközben örökös rázódásnak van kitéve. Ezzel szemben a kötélvontatású eke motorja rögzített állapotban dolgozik, és így élettartama az előbbinél legalább háromszor hosszabb, vagyis 18 — 20 év. A Zselízi Állami Gazdaságban az elmúlt évben három motoros eke dolgozott igen jó eredménnyel. A gazdaság szakemberei összehasonlító számításokat végeztek, s az eredmény igen tanulságos. A kötélvontatású eke egy hektárra eső karbantartási költsége 21 korona, a lánctalpasé 43 korona. Számításba kell venni azt is, hogy amíg a lánctalpas erőgépeknél az üzemzavar igen gyakori, addig a kötélvontatású ekéknél alig fordul elő. Ä SZAKEMBEREK véleménye szerint még ezt az átalakított motoros ekét is lehetne módosítani és munkáját tökéletesíteni. A Tatra-Diesel 111-es gép ugyanis 1800 fordulatú. A célnak teljesen megfelelne és még jobb szolgálatot tenne egy 800 — 900 fordulatszámú motor, amely teherbíróbb és kevesebb üzemanyagot fogyaszt. Természetesen nem arról van sző, hogy most már a lánctalpas erőgépeket mellőzzük és csak kötélvontatású ekét használjunk. Ilyesmiről sző sem lehet. Célunk, hogy rámutassunk a mezőgazdaságban mutatkozó rejtett tartalékokra és az illetékesek figyelmét felhívjuk erre. Szlovákiában kb. 120-130 pár ilyen gőzeke-garnitúra található. Átalakításuk esetén mezőgazdasági gépállományunk nagy teljesítményű gépekkel szaporodnék, földjeinket még jobban megművelhetnénk és a megmunkálási költségek csökkentése mellett termelésünket jelentős mértékben fokozhatnánk. Fűry József A Keletszlovákiai Gépgyárak kassai üzemében gyártják a képünkön látható ún. fekál-kocsikat. E kocsiknak a mezőgazdaságban nagy hasznát veszik és állandóan növekszik irántuk a kereslet. Már hírt adtunk arról, hogy a fekál-kocsikat gyártó ifjúsági részleg dolgozói értékes felajánlátettek a olcsóbbá sokat gyártás tételére K. Sodo felv. Ériékes felajánlás a Győzelmes Február tiszteletére KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a lánctalpas és kerekes erőgépek erejük 35 — 40 százalékát saját testük vontatására fordítják. A motoros eke ezzel szemben erejével csak az ekét húzza, állóhelyben dolgozik és így üzemanyagszükséglete jóval kevesebb. Agrotechnikai előnye pedig az, hogy a kötélvontatású eke a talajt nem gyúrja le, mint más gép, így a földet megkíméli és porhanyóssabbá teszi. Teljesítménye: 8 óra alatt 8 ha 2022 cm mélységű középszántás, vagyis majdnem kétszerese a lánctalpas napi normájának. Ennél azonban sokkal fontosabb körülmények is szerepet játszanak. A lánctalpas erőgép átlagos élettarA Zselízi Állami Gazdaságban már a gőzekék átalakítását és három évvel ezelőtt megkezdték igen jó eredményt értek el. A poprádi Vodostav nemzeti vállalat dolgozói a Győzelmes Február tiszteletére értékes egyéni és csoportos felajánlásokat tettek. Ezeket a felajánlásokat összegezve a kollektív szerződés kiértékelése céljából összehívott közgyűlésen a dolgozók képviselői a következő kötelezettségvállalást fogadták el: 1. a januári tervet 105 százalékra teljesítjük, 2. a dolgozók száma olyan lesz, amennyit a terv előír, 3. a szocialista versenyt a Februári Győzelem tiszteletére még az eddiginél is jobban felélénkítjük. Minden épületnek minden hónapban szocialista felajánlása lesz és ezek a terv teljesítését és az épületátadás terminusának rövidítését és az anyagmegtakarítást fogják célozni, 4. a szocialista verseny a munkatermelékenység növelésére és a minőség javítására fog törekedni, 5. minden munkánk arra fog vezetni, hogy az évi tervet 1958. december 15-ig befejezzük. sik. Csehszlovák gyártmányú helikopter prototípusa (ETK) — Az otrokovicei Moravan n. v. szerelői kidolgozták a HC 3 jélzésü többcélú helikopter prototípusát, E célból felhasználták a már ismert HC 2 típus szerelésénél szerzett értékes tapasztalatókat. A HC 2 típusú helikopter mind a teljesítőképesség, mind az igen igénytelen karbantartás szempontjából az első helyen SH a világon. A HC 3 jelzésű új helikopter 3—6 üléses, egymotoros, karosszériája ovális formájú. Ez a helikopter szilárd négykerekű futóművel és 240 lóerős dugattyús motorral van felszerelve. A 150 liter befogadóképességű üzemanyag-tartály három órányi repülésre elegendő benzint vehet fel. Brüsszelbe népviseleteket is szállítunk A prágai Zádruha-szövetkezet népművészeti iparunkat képviseli majd a brüsszeli világkiállításon, amelyen kiállítja népviseleteinket, különféle kötött-árut, művészi festésű húsvéti tojásokat, stb. A Zádruha művészi fémfeldolgozó üzemének ifjú dolgozói a Čedok megrendelése alapján 7 különleges tálaló-asztalkát készítenek vendéglőink számára. Ezek a különleges asztalkák kerekeken gördíthetók és hideg, valamint meleg ételek tálalására használják őket. Az utóbbi célból szeszfőzővel vannak ellátva. Az asztalkák tervét a Termelő Szövetkezetek Központi Szövetségének tervező részlege dolgozta ki, a részletes összeállítást a Zádruha alkalmazottainak munkáján és a végleges kidolgozáson a Kovodružba és a Deza- szövetkezetek is részt vettek. —im— kassai kerület üzemelnek exportkészítményei Az új év első hónapjában a kassai kerületek üzemei példásan teljesítették az exportmegrendeléseket. A Spišská Nová Ves-i Üj Otthon-üzem dolgozói pénteken, január 31-én berakták a vagonokba az idei első exportszállítmányt — 16 komplett, fényezett hálószobabútort a Német Demokratikus Köztársaság számára. A poprádi Tatranské píly példás exportvállalatból januárban kb. 3500 köbméter tűlevelű faanyagot szállítottak a tengerentúli országokba: Angliába, Algériába, Egyiptomba, Marokkóba, Tuniszba és Olaszországba. A tStraalji fűrészvállalat 9 üzeme közül főleg a hrabušicei, Spišská Nová Ves-i és podolínci üzemek dolgozói végezték a legjobb munkát az exportfeladatok teljesítésében. * * * A sviti Tatrasvit vállalat Munkaérdemrenddel kitüntetett dolgozói, akik az idén gazdag exporttervet teljesítenek, január hónapban 4611 meleg fehérneműt és csaknem 10 ezer pár ffieleg harisnyát gyártottak külföldi megrendelésekre. Norvégiába, Svédországba és Ciprusba meleg női, férfi- és gyermekfehérneműt, Svédországba és Izlandba meleg harisnyát szállítottak. * * * A krompachyi MEZ Februári Győzelem Üzemből 14 forrasztó kapcsolót szállítottak Franciaországba. • •• M»» mm m» MMM M» M»» M M«** MMM M« *-f ********************** ****************************************************************************************** ÉHES A FÖLD A maga nemében első, jelentőségében nagy horderejű értekezletet tartottak Nyitrán a múlt hónap végén, melyen nem kevesebbről volt szó, mint a növényi táplálkozásról. Felmérni e kérdés jelentőségét s közvetett hatását csak a múlt és a jelen helyzet ismerete alapján lehet, viszonyítva ez irányú helyünket más államok elért eredményeihez. A témakör, a növényi táplálkozás olyannyira széleskörű s más kérdéssel összefüggő, hogy egész sor probléma érintése nélkül beszélni sem lehet róla. A széjjelfutó szálak kell, hogy egy gócban egyesüljenek, s a fő célt szolgálják: fejleszteni a mezőgazdaságunkban a növénytermelést, igyekezve lépést tartani a világszinttel. Induljunk tán ki a legfontpsabből és alattunk a legbiztosabből, a talajból, annak ismeretéből, hogy - ismerve a növények életét — összefüggésbe tudjuk hozni a termeléssel, magyarázva mindkettő tulajdonságát és kölcsönhatását egymásra. Ismerni a fö'ldet, ez elemi kötelessége (lenne) minden parasztnak. Most még sokkalta nagyobb szükség van erre, mert a szövetkezetben nem egy embert ér károsodás, ha botladozik az ez iránybeli tudás. Erről is beszélt a beszámolókon kívül, több hozzászóló, köztük Ľ. Sopčák elvtárs is, a sacai szövetkezet agronómusa, aki röviden elmondta, milyen gyakorlati jelentősége van a talajvizsgálatnak és ismeretnek. Megemlítette, hogy 1954-ben a szövetkezetben a terméshozamok 10 mázsa körül mozogtak, majd egy évre rá nagyjából szakszerűen adagolták a műtrágyát és az árpa 24, a zab 17, a búza pedig 19 mázsa termést adott hektáronként. Tavaly már a talajvizsgálat eredményeit is figyelembe véve szakszerűen szórták a műtrágyát. A terméshozam jelentősen megnövekedett, mégpedig árpából 32, zabból 30, rozsból 33 és búzából 22 mázsa termett hektáronként. Erről tett említést Bartoš elvtárs, járási agronómus is, Somorjáról. A talajismeret a helyes növénytermesztés és a helyes trágyázás alapja. Ez egy külön fejezet — jelentőségénél fogva —, ámbár egységes egészet alkot a termeléssel. Már mint a helyes trágyázás, általában a trágyakérdés. Kissé furcsa, de hosszú idők óta állandóan trágyahiányról beszélünk. Hogy mennyi a hiány — mondjuk szlovákiai méretben — métermázsákban, vagy tonnákban számítva erre megbízható adatokat nehéz lenne szerezni. Ahány ezzel foglalkozó szerv — annyi számadat. Egyáltalában nincs szándékodban vészharangot kongatni, de kissé meglepett, amikor a konferencián egy fiatal, jónevű, szavahihető mérnök azt mondta, hogy az istállótrágyatermelés a szükségletnek mindössze 16 százalékát fedezi csupáh. Ez körülbelül annyit jelent, hogy Szlovákiában csak minden hatodlk(!) esztendőben lehet a földet trágyázni. Ez az arány — még úgy ahogy tűrhető, de nézzünk meg egy-egy járást. Például az ógyallait. Sámuel Masár elvtárs, a GTÁ agronómusa azt mondta, hogy a járás termőterületének évente mindössze 9,4 százalékát trágyázzák. Vagyis magyarán mondva: még 10 esztendő alatt sem jut istállótrágya mindenüvé oda, ahová kellene. Aztán még csodálkozunk, hogy a terméshozam nem emelkedik! Tovább kell menni a megállapítástól, arról is szólni kell, hogy a meglevő istállótrágya kezelése sem kielégítő. Ha egyszerűen villával dobáljuk ki a trágyát a trágyadombra, tápértékének 40 százalékát elveszti, s ahogy a konferencián elhangzott, ez évente pénzben vagy 168 millió korona veszteséget jelent. Aztán a trágyaleszántás módja is hatással van a termelésre. Gyakorlati megállapítás, hogy a 20 perc múlva leszántott istállótrágya után a termés 100 százalékos, ha 6 óra múlva szántjuk alá a trágyát, már csak 90, ha 24 óra múlva, akkor csak 85 százalékos. Szót érdemel a trágyázási terv elkészítése is. Ezt talajvizsgálat alapján, s ha bürokratikusnak tűnik is, parcella-kartotékolás alapján lenne jó elkészíteni, vagy öt-hat évre, hozzáidomítva a vetésforgóhoz. Jó segítség, de mégsem oldaná meg a leglényegesebbet, a trágya helyes kezelését. Egyes nagyobb gazdaságokban e munkára külön szakképzett dolgozót alkalmaznak. A gyakorlati tapasztalat az úgynevezett „hideg" trágyakezelés mellett tör lándzsát. Azt mondhatjuk, hogy a műtrágya is nélkülözhetetlen a gazdálkodás legtöbb ágában. Elegendő műtrágyánk egyelőre nincs. Miért? Azt mondjáíc, akut kérdés a kénsavgyártás. A mezőgazdaságokban felhasznált műtrágyamennyiség világviszonylatban nem a legutolsó, de nem is a legelső. Egyébként a termelési arány is mutatja helyzetünket. Hogy eddig miért gyártottunk egytáperejü műtrágyafajtát? Ki tudja? Mindenesetre a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a koncentrált műtrágyák törtek előre, azokat gyártják 95 százalékban, míg nálunk csak 5 százalékban. Újfajta műtrágya is feltűnt, a thermofoszfát, amely felveszi a versenyt a szuperfoszfáttal és a Thomas-iiszttel. Ezt Csehországban a gyakorlatban is kipróbálták. Szólni kellene talán arról is, mit mondanak a szakemberek gyakorlati tapasztalataik alapján a műtrágyák hasznothajtó tulajdonságairól, mondjuk a rétek és legelők feljavításánál. Rét van Szlovákiában több mint 350 000, legelő van 550 000 hektár. S ha erre lenne elegendő istállóvagy műtrágyánk, mondjuk 20 kg nitrogéntartalmú hektáronként, akkor jó 20 — 25 mázsa széna teremne egy-egy hektáron. Különösen a réti szénából lenne elegendő, s ami a fő, a takarmány fehérjetartalma is emelkedne, mondjuk 8,8 százalékról 11,5 százalékra. Lenne elegendő takarmány, állatállomány, mint Hollandiában. Ott az évi fejéshozam 3885 kg tej tehenenként és az ország évi bevétele az exportált tejtermékekből 75 milliárd francia frankot tesz ki. S a mész, a talaj meszezése? Sok mész kellene? Sok van belőle, talán több is, mint kellene. Csak ki kell termelni. Dehát a bürokrácia polipkarjai! Van mészkő elég, de úgy látszik, azt is külföldről akarunk behozni? Vagy nagy az idegenkedés a talaj meszezésétől? Mindenesetre sok a tennivaló, mert éhes a föld, a szó szoros értelmében humuszéhes. Mi éheztetjük. Pedig neki is meg kell adni, ami jár. Meg keli adni istállótrágyában, műtrágyában, zöldtrágyában, mészben, hogy jól teremjen, mert egyre többen vagyunk. Mi kell hát az anyagiakon kívül? Szaktudás, elsősorban is a szövetkezetekben. Fején találta a szöget az a felszólaló, aki kérte a tudományos dolgozókat, segítsék a szövetkezetet. Példát is mondott. Megemlítette Hlaváč mérnök nevét, aki rendszeresen segíti a chynoranyi szövetkezetet. Az ez irányú támogatásnak szervezettnek, irányítottnak kellene lennie. Mert egy dolgot le kell szögezni: Csak együtt, kézzel meg ésszel dolgozva léphetünk előbbre. GÉRECZ ÁRPÁD ŰJ SZO 4 ír 1958. február 5.
