Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-28 / 59. szám, péntek

Ä népgazdaság irányításának új alapelveihez (Folytatás a 2. oldalról.) elfecsérlését, a rendelkezésre álló berendezések ki nem elégítő kiaknázását, a káderek csekély igénybe vételét, és az ezzel járó nagymértékű rossz gazdálkodást is eredményezte. A geológiai tevékenységet ezért egy közös szerv hatáskörében összpontosítjuk, a kutatási munkálatokat körzetek szerint irányítjuk majd és e munkák eredményeit összefoglalóan dolgozzák fel. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy a földkutatási szervezetek kizárólag saját ágazatuk szempontjából végezték a kutatási munkálatokat és nem fordítottak figyelmet sok ásványi melléktermék felhasználására. A geológiai szolgálat egységes irányítása biztosítja, hogy a geológiai munkálatokat azokra a területekre összpontosítsuk, ahol legtöbb reményünk van a népgazdaságunk számára szükséges ásványok felkutatására. Ez az egységes Irányítás lehetővé teszi a geológiai munkálatok jelentős mértékű meggyorsítását, valamint a geológiai kutatásokra fordított költségek csökkentését is. Az egyes körzeti geológiai szervezetek és a kitermelő vállalatok kutatási alakulatai munkakörének elhatárolását elvileg ügy szabjuk meg, hogy ebből a szempontból a kitermelő vállalatok fejtési területei lesznek a mérvadók. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a vállalatok kutatási alakulatai teljesen a gyakorlati geológiával kapcsolatos feladatokra összpontosítsák tevékenységüket. Az ipar szervezésének kérdésével kapcsolatosan szükségszerűen felmerült annak a kérdése, miként oldjuk meg a külkereskedelem egyes problémáit. Annak érdekében, hogy megjavítsuk a külkereskedelem és a termelés közötti kapcsolatokat, biztosítanunk kell a külkereskedelem tervelnek eddiginél jobb egybekapcsolását az egyes ágazatok termelési terveivel, tökéletesítenünk kell a termelés együttműködését a külkereskedelemmel vagyis hosszú tartamú árukoncepciók kidolgozását, kl kell aknáznunk minden gazdasági ösztönző eszközt a célból, hogy a termelés érdekelve legyen a külkereskedelem jövedelmező fejlődésében és meg kell fontolnunk annak a lehetőségét, hogy mily módon növeljük célszerűen a termelés részvételét a kereskedelmi tevékenység lebonyolításában. Ezek igen időszerű és bonyolult kérdések. Az ezen problémák megoldására irányuló munkálatokkal kapcsolatosan szem előtt kell tartanunk a külkereskedelmi monopólium nyújtotta összes előnyök rugalmas kiaknázását, ami köztársaságunk számára rendkívüli jelentőségű arra való tekintettel, hogy külkereskedelmünk mily fontos szerepet játszik népgazdaságunkban és milyen szerepet töltünk be a világon külpolitikánkkal. Nem fogadhatjuk el azokat a szélsőséges nézeteket, melyek egyes esetekben az országos vita keretében felmerültek s azt követelték, hogy a nagy vállalatok saját hatáskörükben gondoskodjanak termékeik kiviteléről. Az ilyen szervezés lehetetlenné tenné az egységes behozatali és kiviteli politika érvényre Juttatását. E politika kiinduló pontját a világpiacon fenálló helyzet alapos és komplex ismerete, valamint az az elv képezi, hogy a legelőnyösebb ár- és szállítási feltételek mellett kell kereskednünk, ki kell használnunk az egységes eljárás nyújtotta összes többi előnyöket Is. Az ilyen szélsőséges nézetek megvalósítása a kereskedelmi apparátus célszerűtlen gyarapodását eredményezné. De ez még nem minden. Az ilyen irányzatok következményeikben azt eredményeznék, hogy felbomlana külkereskedelmi monopóliumunk és ezzel lényegbevágóan gyöngülne ez a hatékony eszköz, melyet államunk tart kezében, és megvédi népgazdaságunkat a kapitalista világgazdaság hátrányos befolyásaitól s kilengéseitől. Ez az eszköz igen fontos békepolitikánk megvalósítása szempontjából is. A dolgozók igen élénken megvitatták a termékek jó minősége biztosításának, valamint az ezzel kapcsolatos műszaki ellenőrzés megszervezésének kérdését is. A termelés minősége feljavításának és a selejtesség kiküszöbölésének kérdését nem vehetjük csupán a műszaki ellenőrzés szervezése és annak alárendeltsége szempontjából figyelembe. A műszaki ellenőrzés visszatartja a selejtet, nem engedi meg, hogy rossz minőségű termékek hagyják el az üzemet, avagy vállalatot, feltárja a rossz minőségű termelés okait és hozzájárul a fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Ha azonban a termelés nincs közvetlenül anyagilag érdekelve és nem közvetlenül felelős a minőségért, a selejt okozta károkért, ha a termelés érdeke elsősorban a tervnek mennyiségi mutatók szerinti teljesítésére, túlteljesítésére korlátozódik, ez esetten a műszaki ellenőrzés legjobb szervezésével sem küszöbölhetők ki a rossz minőségű termelés igazi okai. Ezen elvekből kiindulva helyesnek tartjuk, hogy a műszaki ellenőrzés szervezésének módozatai tartozzanak továbbra is teljes mértékben a vállalati igazgató jogkörébe. A vállalati szinten végrehajtott szervezési intézkedésekkel kapcsolatban a minisztériumokban is új szervezési rendezésre kerül sor. A minisztériumok már nem tagozódnak majd az egyes ágazatok szerint főosztályokra, hanem olyan szakkérdésekkel foglalkozó szervekre, amelyek az egész reszort-minisztérium általi komplex irányításban bizonyos funkciót töltenek be. A minisztériumok főleg kidolgozzák a hosszú időre szóló távlati terveket, az ötéves terveket és megszervezik az évi tervek összeállítását; megállapítják a termelési-gazdasági egységek és a többi alárendelt szervezet mutatóit, és normáit, ágazatuk műszaki fejlesztésének fő irányát; meghatározzák hosszabb időszakra a nyereség és az amortizálás részesedését; a vállalatok saját forrásainak kiegészítése céljából beruházásokra, forgóeszközökre és más célokra pénzeszközöket nyújtanak; kidolgozzák és érvényesítik az alapvető bérpolitikai intézkedéseket, biztosítják a munka műszaki normázása színvonalának állandó tökéletesítését, valamint a bérezés gyakorlatának megjavítását a célból, hogy az átlagkeresetek és a munkatermelékenység fejlődése összhangban álljon; összpontosítják a pénzeszközöket, gondoskodnak ezek szétosztásáról és az irányító, koordináló, ellenőrző, revíziós és kádertevékenységgel kapcsolatos más feladatokat is ellátnak. Ez a ténykedés funkciója szerint célszerűen összevonva az egyes csoportokra hárul. Az egyik rendszerint az egész reszort távlati fejlődését biztosítja, beleértve a műszaki fejlesztést. A másik ilyen csoport gondoskodik a termelési gazdasági egységek irányításáról, megteremti ezen egységek gazdasági tevékenységének feltételeit, elsősorban a tervezés, pénzügyi ellátás, az árképzés és a bérpolitika szakaszain. A közvetlen termelési feladatok ellátása érdekében termelőcsoportok alakulnak a szükség szerint, különösen a termelési gazdasági egységek számának tekintetbevételével. Ezekben a csoportokban a feladatok rendes teljesítéséért való felelősség a miniszterhelyettesekre hárul, de különféle formában. A termelés és a gazdálkodás operatív irányításának decentralizálása az egyes termelési-gazdasági egységekre lehetővé teszi, hogy a minisztériumok figyelmüket az ágazat alapvető kérdéseinek megoldására összpontosítják. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kell, hogy ez semmiképpen sem csökkenti a minisztériumok felelősségét a tervnek az alárendelt egységekben való teljesítéséért. Ellenkezőleg, ez a felelősség fokozódik, a minisztériumok munkájával szemben sokkal nagyobb igényeket támasztunk és ez megköveteli, hogy az irányítás új elvei szellemében megváltozzék a minisztériumok alárendelt vállalataik irányában kifejtett tevékenységének stílusa és módszere. Az operatív tevékenység decentralizálása a termelésigazdasági egységekre azonban semmiesetre sem jelenti azt, hogy a minisztériumok irányító munkájában már nem követeljük meg a konkrétséget és a felkészültséget. Az ipari termelés és az építészet terén az irányítás új megszervezésére és új formáira való áttérés bonyolult politikai és szervezési feladat. A feladat nem csupán az, hogy új termelési-gazdasági egységeket kell létesíteni és ezekre kell ruházni a fejlesztés, tervezés stb. tevékenységének egy részét, hanem az is, hogy meg kell oldani az alapvető káder-, pénzügyi és vagyonjogi kérdéseket. Biztosítani kell továbbá az adatok öszszehasonlíthatóságát és a tervezés, valamint a pénzügyi ellátás új eljárásának szükségletei alapján az elért eredmények megfelelő értékelését. A legfontosabb feladat azonban az lesz, hogy az új szervezésre valő átmenet gazdaságunk egyetlenegy szakaszán se zavarja meg a terv teljesítését. Iparunk szervezeti szerkezete átépítésének pozitívumairól beszélve, nem akarunk olyan ábrándokat kelteni, mintha ezután minden azonnal tökéletesebbé válna. Ellenkezőleg, számolhatunk azzal, hogy egyes szakaszokon átmenetileg különféle nehézségekkel kell megküzdenünk. Látnunk kell, hogy a szervezés az irányításnak csupán eszköze. A siker elsősorban a vezetésben tevékenykedő emberektől függ. Ha ezek az emberek politikailag és szakmailag fejlettek, kezdeményezőek és leleményesek lesznek, ha ki tudják aknázni az irányítás új szervezési módjának valamennyi előnyét, akkor számíthatunk sikerre. Tegyünk meg mindent a tervezés új rendszere elveinek gyors megvalósítása érdekében Javasoljuk a Központi Bizottságnak az új szervezés és a tervezés új rendszere, fő elveinek jóváhagyását. A Központi Bizottság szeptemberi ülésén megvitattuk ezeket az alapvető elveket, amelyek ezután az országos vita tárgyát képezték. Az országos vita a tervezés új rendszerének alapvető elveit és gondalatait egyhangúlag jóváhagyta. Ez irányban nem merült fel semmiféle kétség. Célszerű és szükséges tehát ezen elvek jóváhagyása, mégpedig — és ezt külön kihangsúlyozzuk — az új átszervezés elveivel együttesen. Iparunk szervezeti átépítése ugyanis az irányítás új módszerének formája, míg tulajdonképpeni tartalmát a tervezés és a pénzügyi ellátás új rendszere képezi. Az irányítás új módszere megteremti a fő kérdés — az irányító munka módszerei és stílusa megjavítása — sikeres megoldásának feltételeit. Ezért minden igyekezetünkkel azon kell lenni, hogy a tervezés új rendszerének elveit a feltételezett határidőben életbe léptessük. Feladatunk a lehető legnagyobb mértékben biztosítani az elvek gyakorlati érvényesülését 1959. január 1-től és ezen elvek szellemében már az 1959. évi terv új módon való összeállítását. A tervezés új elvei szellemében az eddigi állapothoz viszonyítva lényegesen tovább csökken az évi állami terv irányító mutatóinak száma. Feltételezzük, hogy a központilag megszabott termelési feladatok mutatóinak száma 20 százalékkal, a beruházási építkezés terve mutatóinak száma 50 százalékkal és a munkaterv mutatóinak száma 75 százalékkal csökken. Az önköltségi terv feladatait az évi tervek nem állapítják meg. Úgyszintén nem tűzzük ki az évi tervekben az állami terv egyes negyedévekre eső feladatait. Ennek következtében tovább bővül az alacsonyabb szervek jogköre, ugyanakkor azonban természetesen felelősségük is. Számítunk az anyagi-műszaki ellátás tervezésének leegyszerűsítésére elsősorban a központilag megszabott termékek számának csökkentésével, aminek következtében megnő azon termékek száma, amelyek szükségletét az előállító és az átvevő közötti közvetlen tárgyalás határozza meg, s amelyek termeléséért és szétosztásáért teljes mértékben felelnek majd a termelési gazdasági egységek. A reszortok és a termelési gazdasági egységek felelősek a népgazdaság szükségleteinek kielégítéséért. Ennek hangsúlyozására már 1959-ben bevezetjük a fogyasztás mutatóit, amelyek a termelési terv alapvető irányító mutatóját képezik. A termelési terv a termelés gazdasági célja szerint úgy oszlik fel, hogy elsősorban a népgazdaság számára szükséges termékeket gyártsunk. E mutató teljesítésétől függ majd elsősorban az anyagi érdekeltség érvényesülése. A fogyasztás értéke mellett 1959-ben megmarad még az ipari nyerstermelés mutatója, ami azért szükséges, hogy ellenőrizhessük a fogyasztási mutató funkcióját és kapcsolatát az állami terv többi mutatójával. E téren ugyanis még nincsenek tapasztalataink, Alapvető változtatásokra kerül sor a beruházási tervezések terén. A kitűzött elvekkel összhangban' már 1959-ben a tervben közvetlenül csupán a kormány által az egész építkezési időszakra jóváhagyott legfontosabb építkezéseket határozzuk meg, amelyek a távlati tervek gerincét fogják képezni. Ezeket az építkezéseket teljes egészükben hosszú időtartamra szóló gazdasági szerződésekkel biztosítjuk, amelyek a terv egyik stabilizáló tényezőjét képezik majd. A többi építkezésről — tehát az egész építkezés nagy részéről — már 1959-ben önállóan döntenek az egyes minisztériumok a kerületi nemzeti bizottságok és a termelési gazdaság, egységek. A termelési minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek gazdálkodásának eredményeitől függ majd jelentős mértékben, hogy menynyi eszközt fordíthatnak ezekre az építkezésekre. Jelentékenyen leegyszerűsítjük a munka tervezését is. E téren évente közvetlenül csupán egy. mutatót határozunk meg, a béralapot, ami lehetővé teszi, hogy jobban gazdálkodjunk és tökéletesebben felhasználjuk a dolgozókat a vállalat szükségleteive összhangban. Amíg azonban szükség van az egyes ágazatok és kerületek között a munkaerők nagy újrafelosztására, átmenetileg és a szükséges mértékben az évi tervekben is közvetlenül meg kell szabni a dolgozók számát. A kerületek közötti mjnkaerőszétosztást az évi tervekben a szervezett toborzás tervének teljesítésével érjük el. Az országos vitában nagy figyelmet szenteltek a személyi anyagi érdekeltség kérdésének és egyetértettek azzal, hogy bevezetjük az átlagos keresetek növekedésének hosszú időszakra szőlő normáját az adott vállalatban megfelelő arányban a munkatermelékenység növekedésével. A távlati terv ezt a normát az egyes ágazatok és vállalatok számára különbözőképpen határozza meg és az átlagkeresetek emelkedése az adott vállalatban a munkatermelékenység növekedésétől függ. Ennek célja a dolgozók anyagi érdekeltségének felkeltése, a tervben rejlő tartalékok feltárása a munkatermelékenység maximális növekedése érdekében. Természetesen a munkatermelékenység és az átlagker^etek növekedése közötti kapcsolat konkrét esetekben attól függ, hogy a központosított eszközökkel milyen feltételeket teremtenek a vállalatokban a munkatermelékenység növelésére és attól, hogy a vállalat a terv alapján milyen feltételeket teremt saját forrásai kiaknázására. Biztosítanunk kell azt, hogy a saját forrásaira támaszkodé vállalat, amelynek az önköltség csökkentésének útját kell járnia, kedvezőbb feltételekkel rendelkezzen, mint az a vállalat, amely kintről kap segítséget. További szempont az, hogy a vállalat eddig mily mértékben aknázta ki belső tartalékait, vagyis más szóval, iobb feltételeket kell biztosítani annak a vállalatnak. amely a gazdaságosság magas fokát mái- elérte. A személyi anyagi érdekeltség és a vállalati érdekeltség vagyis a nyereségből és a leírásból való részesedés hosszú időtartamra szóló normáinak megállapítása rendkívül bonyolult kérdés, annál is inkább, mivel még nem rendelkezünk konkrét tapasztalatokkal. Ezeket a normákat már az 1959/1960-as évekber érvényesíteni akarjuk és ezért az 1959, évi terv összeállításában azoknak a minisztériumoknak, amelyek mind ez ideg nem dolgozták fel konkrétan az egyes vállalatok szerint a normák kérdését, beható figyelmet kell fordítaniok a termelési-gazdasági egységek ökonómiai helyzetének elemzésére. A minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek vezetése teljes mértékben felelnek azért, hogy maximális mértékben megteremtsék azokat a feltételeket és körülményeket, amelyektőr^az ágazatokban, azok egyes szakaszaiban és a termelési gazdasági egységekben a hosszú időtartamra szóló normák bevezetése függ s amelyek feltételezik a normák érvényesítését. A reszortok és a termelési gazdasági egységek jogköre lényeges bővítésének az irányítás új eszközei szélesebbkörű alkalmazásának feltételei között az irányítás új módszere érvényesítésének múlhatatlan feltétele a gazdasági elemzés színvonalának emelése. , Ezért lép előtérbe a statisztika és a nyilvántartás feladata és tökéletesítésük szüksége. Az évi kimutatásokra lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk, különösen arra, hogy idejében és színvonalasan elkészüljenek és mélyrehatóbb áttekintést nyújtsanak a népgazdaság és egyes ágazatai fejlődéséről. Másrészt csökkenteni lehet majd a havonta figyelemmel kísért mutatók számát vagy mellőzésükkel, vagy pedig áttéréssel a negyedévi értékelésükre. Ugyanakkor azonban a negyedévi kimutatások terjedelmét Is át kell vizsgálni. A statisztika és a nyilvántartás egyszerűsítése közben helyes választ kell adni azon néhány javaslatra, amelyek azt kívánják, hogy a mutatók számát oly mértékben csökkentsük takarékoskodásból, hogy ez lehetetlenné tenné a népgazdaság fejlődése, forrásai és tartalékai fölötti áttekintést. Rendkívül komoly problémának tartjuk azt, hogy a statisztika, a könyvelési nyilvántartás és az operatív műszaki nyilvántartás munkája ne fedje egymást. Gyorsan meg kell oldanunk azt a kérdést, hogy a kimutatásokat a lehető legnagyobb mértékben felhasználjuk a tervezés céljaira, hogy Igy csökkenthessük a tervezési munkákra fordított fáradságot. A statisztika egyik legfontosabb feladata, amelyre a legközelebbi hónapokban figyelmét összpontosítania kell, véleményünk szerint a statisztikai mutatók egységes rendszerének kidolgozása. Az Állami Statisztikai Hivatal és a minisztériumok ezen már dolgoznak. A feladat az, hogy ez a rendszer összhangban álljon a tervezés új rendszerével és az erre vonatkozó munkákat idejében befejezzük. Ugyanakkor az idei évben végrehajtott nagy szervezési változtatásokkal kapcsolatban el kell érnünk azt, hogy számos statisztikai mutatót közös nevezőre összehasonlítható alapra hozzunk. A tervezés ülésünkön megvitatott új rendszerének elvei kiemelik a távlati tervezés elmélyítésének és az ötéves tervek kötelező volta kihangsúlyozásának szükségességét. A tervezés kérdésével kapcsolatos vita teljes mértékben igazolta a Központi Bizottság politikáját tervezésünk legnagyobb hiányossága kérdésében. Ez pedig az ötéves tervek szerepének és kötelező voltának kiemelése. Erről tanúskodik a termelési program változtatása ellen irányuló nagyszámú megjegyzés. Különösen a gépipari üzemek követelik azt, hogy a vállalatok közötti szállítási és átvételi kapcsolatokat egy áttekinthető terv szilárd alapjára helyezzék és az alapvető termelési programot világosan megszabják. A bosszú időtartamra szóló tervek kérdésével kapcsolatos vitában, különösen annak kezdetén helyenként nem értették meg helyesen az ötéves tervek stabilitásának kérdését. Ügy véljük, ezt a stabilitást nem lehet úgy felfogni, hogy a vállalatoknak megszabjuk öt évre előre a részletes termelési feladatokat, és hogy ezek egyáltalán nem fognak változni. Szem előtt kell tartanunk, hogy a népgazdaság szükségletei az egyes konkrét termékfajtákban változnak a szükségletek és a kiviteli lehetőségek, a lakosság belkereskedelmi keresletének változása alapján, valamint a műszaki fejlődés előrehaladásával, a védelmi szükségletek változásával, stb. A vállalatoknak ismerniük kell ezt a változó helyzetet és a termelt áruk fajtáit ehhez hozzá kell idomítaniok. Ez semmiesetre sincs ellentmondásban az ötéves tervek stabilitásának követelményével, amelyet úgy értelmezünk, hogy ez a 10—15 évre szóló fejlesztési tervekben kifejezett koncepció stabilitása. E fejlesztési tervek alapján az ötéves tervek megszabják elsősorban a termelési kapacitások fejlesztésének és a munkaerők széthelyezésének alapvető feladatait. Természetesen a népgazdaság fejlesztésének stabilitását sokoldalúan szilárdítanunk kell. A tervezés és a pénzügyi ellátás új rendszerével kapcsolatban megteendő számos intézkedés jelentős stabilizáló hatást gyakorol. Elsősorban a központilag tervezett beruházási építkezés feladatainak már az ötéves tervekben való jóváhagyására, a beruházási építkezés egész időszakára vonatkozó hosszú időtartamra szóló gazdasági szerződések megkötésére és arra gondolok, hogy a szállító vállalatok termelési programját konkrét tartalommal lássuk el. A stabilitást szilárdítja majd a külkereskedelem árukoncepciójának kidolgozása, ami lehetővé teszi hosszú időre szóló szerződések megkötését és ami megszabja egyes vállalataink részesedését kivitelünkben és szükségleteik fedezését hosszabb időn keresztül a behozatal útján. Ügy véljük, hogy a belkereskedelem szakaszán is szilárdabban meg lehet határozni a szükségletek struktúráját és a terveket alá lehet támasztani a termelési-gazdasági egységekkel kötött hosszabb időtartamra szóló szerződésekkel. Maguk a hosszú időszakra szóló normák is jelentős stabilizáló tényezőt képeznek a decentralizált építés biztosítása szakaszán is. E szükségletek fedezése érdekében a vállalatok szintén nagyobb időelőnynyel kereshetik ki a szállítókat és lehetővé tehetik nekik, hogy több évre előre konkrét áttekintést nyerjenek a népgazdaság szükségleteiről. A távlati tervek stabilitásához jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági együttműködés elmélyítésére irányuló fejlődő törekvés a kölcsönös gazdasági segítség tanácsának keretében, amely azt a célt szolgálja, hogy a szocialista tábor országai közötti gazdasági kapcsolatok a munka tervszerű nemzetközi szocialista megosztásán alapuljanak. Ezért erre a kérdésre sürgősen nagy figyelmet kell fordítanunk. Terveink stabilitása fokozatosan főleg azzal szilárdul meg. ha elmélyítjük tervezésünk minőségét, felhasználva ehhez a tervezés új módszereit, és ha idejekorán megoldjuk a népgazdaság problémáit. Ez a követelmény elsősorban a központi hivatalok, az Állami Tervhivatal és a minisztériumok dolgozóira vonatkozik. Munkájuk minőségét a jövőben nem csupán aszerint ítéljük meg, hogy milyen operatíven tárják fel a tartalékokat, hanem aszerint is, hogy mily tervszerűséggel teremtik meg a vállalatok sokéves fejlődésének lehető legkedvezőbb feltételeit. Ezért már most nagy gondot kell fordítanunk a népgazdaság fejlesztése távlati terve problémáinak megoldására és a harmadik ötéves terv előkészítésére. Az a sürgős feladat áll előttünk, hogy legkésőbb májusig megoldjuk a terv tárgyi problematikáját egészen 1960-ig. Ez nem könnyű feladat, ha tekintetbe vesszük a népgazdaság fejlődésében idén felmerült komoly kérdéseket. Ez azonban a tervezés új rendszere életbeléptetésének alapvető feltétele és ezért szükséges, hogy az Állami Tervhivatal szorosan együttműködve különösképpen a Gépipari Minisztériumokkal és a Külkereskedelmi Minisztériummal, a többi minisztérium támogatásával ezt a kérdést megoldja. Az új átszervezésre való zökkenőmentes átmenet és az irányítás új módszere maximális érvényesítéséhez múlhatatlanul szükséges feltételek megteremtése érdekében a fentebb említettekből kifolyólag a következő (Folytatás a 4. oldalon.) UT S7Ö 3 * 195B. február 1»