Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-03 / 34. szám, hétfő

N. Sz. Hruscsov nyilatkozata a Times tudósítójának V. Široký miniszterelnök elutazott Ceylonból || Viliam Široký miniszterelnök február 2-án, vasárnap reggel kísére­J tével és Jiŕí Nősek ceyloni és indiai csehszlovák nagykövettel repülő­ig gépen elutazott Ceylonból és megkezdte hazavezető útjának első sza­|| kaszát, mely Delhit és Moszkvát érinti. A colombói repülőtéren a cey­T loni kormány miniszterei és a diplomáciai testület képviselői búcsúz­tatták. Ütja a repülőtérre a főváros lakossága lelkesen éljenző ezres Éfe tömegeinek sorfalán keresztül vezetett. Az NDK kormánya válaszolt Bulganyin levelére Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság kül­@ ügyminisztere január 29-én fo­• gadta S. T. Asztavint, a Szov­jetunió berlini ügyvivőjét, és ^ közölte vele a Német Demok­• ratikus Köztársaság kormányá­nak állásfoglalását a Szovjet­A unió kormányának január 8­i ~ javaslataival kapcsolatban. Rámutat arra, hogy míg a német népnek a Német Demokratikus Köz­társaságban uralkodó erői minden ere­jükkel a német újraegyesítés megte­remtésére törekszenek, a jelenleg Nyugat-Németországban uralmon levő erők és a külföldi imperialisták Nyu­Á szovjet sajtóban a következő közlemény jelent meg a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság külügy­minisztereinek tárgyalásáról: A Lengyel Népköztársaság kormá­nyának kezdeményezésére A. A. Gro­miko, a Szovjetunió külügyminisztere és A, Rapacki, a Lengyel Népköz­társaság külügyminisztere január 28-tól február l-ig Moszkvában tár­gyalt. A tárgyaláson jelen volt N. Patolicsev, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese, Sz. Ca­rapkin, a Szovjetunió külügyminiszté­riumának kollégiumi tagja, A. Gor­csakov és I. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériumának osztályfőnö­kei. Lengyel részről a tárgyaláson részt vett Marian Naszkowski, külügymi­niszterhelyettes, T. Gede, a Lengyel Népköztársaság Szovjetunióbeli nagy­/ követe, és Manfréd Lachs professzor, meghatalmazott miniszter, a külügy­minisztérium szerződésjogi osztályá­nak igazgatója. Az összejövetelen Lengyelország­nak a varsói szerződés összes tagjai által elfogadott javaslatáról tárgyal­tak, hogy Közép-Európában atom­fegyvermentes övezetet létesítsenek, mely kiterjedne Lengyelországra, Csehszlovákiára, a Német Demokra­tikus Köztársaságra és a Német Szö­vetségi Köztársaságra. A nemzetközi kérdés néhány időszerű problémáiról is kicserélték nézeteiket. 1. Mindkét fél megállapította, hogy egyes körök elutasító magatartása el­lenére a nagy nyilvánosság körében és befolyásos politikai körökben egy­re jobban terjed a megoldatlan kér­désekről, főként a lefegyverzés terén fennálló kérdésekről való megegye­zésre irányuló törekvés. A Szovjet­uniónak több állam kormányfői rész­vételével tartandó nemzetközi érte­kezlet összehívására nemrégen tett javaslatai megfelelnek e törekvések­nek, A lengyel kormány örömmel fo­gadta és teljes mértékben támogatja e javaslatokat. Mindkét fél megálla­pította azt is, hogy Lengyelország­nak közép-európai atomfegyvermen­tes övezet létesítésére tett, 1957. ok­tóber 2-án az ENSZ közgyűlésének 12. ülésszakán előterjesztett javas­lata pozitív visszhangot keltett egyes gat-Németországot háborús felvonu­lási területté változtatták. „Nem kétséges, — hogy a szövet­ségi köztársaság atomfegyverkezése lehetetlenné teszi a német kérdés megoldását. A szövetségi haderő atomfegyverekkel való felszerelése nem csupán a németországi helyzet jelentős kiéleződéséhez vezet, hanem a békét és a biztonságot fenyegető veszélyek megsokszorozására egész Európában. Éppen ezért a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya rendkívül sürgetőnek tartja, hogy mindkét német államot tartsák kívül mindenfajta atomfegyverkezésen és atomfegyverek állomásozásán, hogy Európa szívéből elűzzék az atomhá­ború veszélyét." nyugati országok legszélesebb köz­életi és politikai köreiben és kor­mányköreiben. Helyesen értelmezték, mint kísérletet olyan reális lépés megtételére, amely a Kelet és Nyu­gat közötti megegyezésre, a nem­zetközi feszültség enyhítésére, és a háború veszélyének csökkentésére irányul. 2. Mindkét fél egyöntetűen hang­súlyozza, hogy e javaslat ellenzőinek érvei meddők. Meddő főként egyes köröknek az az érve, melyet a len­gyel javaslat körüli vita első szaka­szában hangoztattak, hogy állítólag a terv fogyatékossága az, hogy kez­deményezői nem foglalnak el világos álláspontot az ellenőrzés kérdésé­ben. A Lengyel Népköztársaság kormá­nya a többi kormánnyal való meg­egyezés alapján kész részt venni a javasolt övezetben gyakorlandó haté­kony ellenőrzési rendszer megtárgya­lásán és megvalósításában. E terüle­tileg kijelölt övezetben felállítandó ellenőrzési rendszer alkalmazásával szerzett tapasztalatok a jövőben a lefegyverzésre vonatkozó szélesebb­körű egyezmények elérésére hasz­nálhatók fel. A szovjet kormány kifejezi kész­ségét, hogy részt óhajt venni a szó­banforgó övezet hatékony elenőrzési rendszerének megtárgyalásán és meg­valósításában. 3. Mindkét fél következetes híve az általános lefegyverzésnek, s min­denekelőtt a nukleáris fegyverek a fegyverzetből való teljes kivonásá­nak és megállapítják, hogy már most reális lehetőség kínálkozik arra, hogy Európa közepén, a két katonai cso­port fő erőinek határvonalán atom­fegyvermentes övezetet létesítsenek, mely négy állam területére terjedne ki. Ezért folytatni kell e konkrét ja­vaslat megvalósítására irányuló tö­rekvést. ami ebben az övezetben a külföldi csapatok létszámának és a klasszikus fegyverzetnek korlátozá­sára vonatkozó kérdések megoldásá­ra vezetne, amiről az érdekelt álla­mok megegyeznének. A tárgyalás baráti és szívélyes lég­körben folyt le és igazolta a letár­gyalt kérdésekben tanúsított teljes nézetegységet. (Folytatás az 1 oldalról) lentette, hogy a Szovjetunió olyan radikális megoldásra akar törekedni, amely felszámolná az összes fegyveres erőket, és csuDán a milíciákat hagyná meg minden országban. A Szovjetunió­nak azonban jelenleg erős hadseregre van szüksége, hogy ellenállhasson min­den fenyegetésnek. Kényszerítették erre, teljesen téves az az állítás, — %amit főként Dulles hangoztatott —, hogy a Szovjetunió nagy fegyveres erőket akar fenntar­tani, hogy más országokra kényszerítse akaratát, vagy hogy keresztülvigye a kommunizmus győzelmét világszerte. Az eszmék terjesztéséhez nincs szük­ség sem klasszikus, sem atomfegyve­rekre. Sem az atom- vagy hidrogén­bombák, sem az Atlanti vagy a Bag­dadi Tömb nem tud ellentállni az esz­mék előrenyomulásának, és nem tud­nak érvényesülni a magasabb életszín­vonal eléréséért, a művészet, a tudo­mány és a kultúra magasabb színvona­lának és a munkaidő lerövidítésének eléréséért folyó versengésben. N. Sz. Hruscsov ezután rámutatott arra, hogy a kommunizmus a jövőben azért fog terjedni, mert egyre nagyobb közkedveltségre és vonzóerőre tesz szert. Ezután ismét rátért a jelenlegi kérdésekre, és ajánlotta a két-, há­rom-, öt, vagy-tízéves időszakban való fokozatos lefegyverzést, ami fokozato­san megteremtené a bizalom légkörét, és „kölcsönösen bebizonyítaná nekünk, hogy nem vagyunk emberevők." A Times tudósítója ezután megkér­dezte, egyetért-e N. Sz. Hruscsov azoknak a nyugati államférfiaknak né­zeteivel, akik azt állítják, hogy a ter­monukleáris bombák anélkül robban­hatnak, hogy ezt a távolban észlel­hetnék, és ezért ha egyezményt akar­nak elérni a bombakísérletek bizonyos időre való megszüntetéséről, be kell vezetni az ellenőrzést. N. Sz. Hruscsov erre így válaszolt: ..Ügy vélem, hogy nem robbanhat bomba anélkül, hogy ne észlelnék. A robbanás mindig megállapítható. Nem csak a földrengésekre gondolok, mivel azt állíthatnák, hogy elemi okok következményei, hanem mivel a föld forog, minden országban megvizsgál­hatják a levegőrétegeket. Amikor nálunk az első hidrogén­bomba robbant, az amerikaiak nyom­ban észlelték, hogy ez hidrogénbomba volt, nem pedig további atomrobbanás. A tiszta bombáról hangoztatott mende­mondák kontárságra vallanak". N. Sz. Hruscsov ezután kijelentette, hogy a Szovjetunió mindig kész saját terü­letén megengedni az ellenőrző állomá­sokat, hogy ezzel ki fogja a szelet azoknak vitorlájából, akik azt állítják, hogy Oroszország állítólag titokban akarja végezni a bombarobbantásokat. A beszélgetés további részében N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy a Szov­jetunió egyetértene a csúcsértekezlet elhalasztásával, ha az eredetileg java­N. Sz. Hruscsov levélváltása A Mezsdunarodnaja Zsizny (Nem­zetközi Élet) moszkvai tudományos és politikai ftavi folyóirat februári számában közli Csakravarti Radzsa­gopalacsari volt madraszi főminisz­ter, neves indiai politikus és Nyikita Hruscsov levélváltását. Radzsagopalacsari arra kérte Hrus­csovot, hogy a Szovjetunió egyolda­lúan mondjon le a nukleáris fegyve­reknek háborús célokra való felhasz­nálásáról. „Ha Önök ilyen nyilatkoza­tot tesznek — írja az indiai politi­kus — akkor a Nyugat kénytelen lesz áhítattal és tisztelettel adózni ma­gasfokú erkölcsiségüknek," Hruscsov december 3-i válaszle­velében rámutat arra, hogy a jelenle­gi körülmények, sajnos, nem engedik meg, hogy a szovjet kormány ilyen egyoldalú kötelezettséget vállaljon. Radzsagopalacsari december 10-én kelt második levelében ismét kifejezi azt a meggyőződését, amennyiben a A. A. Blagonravov akadémikus, ne­ves szovjet tudós szombaton este a moszkvai rádióban jókívánatait fejez­te ki az amerikaiaknak első mester­séges holdjuk világűrbe bocsátása al­kalmából. Kijelentette, hogy kedvező pályát választottak mesterséges hold­juknak. Blagonravov akadémikus azonfcan sajnálatát fejezte Iki, hogy a szovjet tudósok nem tudják fi­gyelemmel kísérni a mesterséges hol­dat, mivel pályája egyáltalán nem vo­nul el a Szovjetunió területe felett. solt „két vagy három hónapon belüli" határidő túl rövidnek bizonyulna. A Szovjetunió ezt a lehető legrövidebb határidőt azért javasolta, hogy ne tűn­jön fel a régi idők munkaadóinak szí­nében, akik egyre jobban kitolták al­kalmazottaik bérkifizetésének napját. Abban az időben, amikor N. Sz. Hrus­csov még egy speciális szénosztályozó gép mechanikusa volt, az volt a szo­kás, hogy a fizetés napját egyre-másra elhalasztották, noha a kifüggesztett táblán ez állt: „bérkifizetés a hó utol­só napján." Persze azt sohase mond­ták meg, melyik hónapra vagy melyik évre vonatkoztatják. A Szovjetunió azt kívánja, hogy az értekezlet a lehető legrövidebb időn belül üljön össze; az időpontról megállapodhatnak. N. Sz. Hruscsov azonban azt is kijelentette, hogy nem tetszik neki az az ötlet, hogy tartsák meg a külügyminiszterek előzetes összejövetelét, mivel egyes külügyminiszterek azokhoz a bábákhoz hasonlítanak, akiknek nem érdekük, hogy megszülessék a gyermek. A Times tudósítója rámutatott ar­ra, hogy a külügyminisztereknek ilyen vagy olyan formában a csúcs­értekezlet után utólag össze kell ül­niök, bármilyenek is nézeteik a bá­bák szerepét illetően, N. Sz. Hrus­csov egyetértett ezzel, azonban ki­jelentette, hogy a csúcsértekezlet megtörné az eddigi merevséget és előmozdítaná a megegyezésre irá­nyuló törekvést. Mellette áll az egész közvélemény, mivel a nemzeteknek már elegük van a hidegháborúból. A Times tudósítója ezután a Né­metország mindkét részében, Len­gyelországban és Csehszlovákiában létesítendő atommentes övezetre vo­natkozó terv részletei felől kérde­zősködött. Megkérdezte, vajon a szovjet kormány nézete szerint a ti­lalom a közeli röptávolságú atom­fegyverekre,-mint például az atomtü­zérségre is kiterjedne-e, avagy csak a hosszabb röptávolságú fegyverekre, amilyenek például a közepes röptá­volságú ballisztikus lövedékek. Ha e tervbe bevennék a taktikai fegyve­reket, — kérdezte a tudósító — ak­kor kombihílhatnák-e ezt a tervet a konvenciós alakulatok létszámának csökkentésére vonatkozó egyezmény­nyel, hogy jobb egyensúlyt teremtse­nek a Németország mindkét részében elhelyezett alakulatok számában, avagy külön kell-e megtárgyalni a Rapacki-tervet? N. Sz. Hruscsov erre a kérdésre a következőket válaszolta: „Nem zárunk ki ilyen lehetőséget. Hajlandók lennénk vitázni nemcsak a korlátozott, hanem a szélesebb problémákról is, oly módon, ahogy azt ön felvázolta. Végső eredmény­ként a teljes lefegyverzést óhajtjuk és minél tovább jutunk ezen az úton, annál könnyebben elérhetjük végső célunkat. Készek vagyunk a nukleá­ris fegyverek teljes betiltására, a csapatok teljes kivonására és a tá­egy neves indiai politikussal Szovjetunió egyoldalóan lemond a hidrogénfegyver alkalmazásáról, ez az Egyesült Államokat és szövetsége­seiket rákényszeríti, hogy kövesse a példát, s ily módon ez a hideghá­ború és a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére vezet. Hruscsov erre azt válaszolta, hogy a Szovjetunió már többször tett bi­zonyos egyoldalú leszerelési lépése­ket, most arra számított, hogy köve­tik majd példáját. A Szovjetunió — idézte fel Hruscsov — a legutóbbi két-három évben majdnem kétmillió katonával csökkentette hadseregét, de ezt a példát sem követték. Ha ráadásul tekintetbe vesszük, hogy az Egyesült Államokban mind állhatatosabban követelik a megelőző háborút, úgy mindez arra kényszeríti a Szovjetuniót, hogy különösen éber legyen, s így kellőképpen fogadhas­son minden meglepetést. A szovjet mesterséges holdhoz viszo­nyítva az emerikai mesterséges hold súlya nagyon csekély. Ezért az ame­rikai rakéta elért nagy sebessége el­lenére nyilván sokkal gyengébb mint az a rakéta, amely a több mim fél tcmna súlyú második szovjet mester­séges holdat a világűrbe röpítette, noha ezzel még korántsem merült ki teljesítőképessége. A jövőben világ­űrbe bocsátandó szovjet mesterséges holdak még nehezebbek lesznek, maszpontok felszámolására töreked­ni. Nyilvánvaló azonban, hogy part­nereink jelenleg nem tanúsítanak ilyen készséget. Ezért fokozatos el­járást kell tanúsítanunk. Ha a régóta éhező betegnek felépülése kezdetén az orvosok rendkívül tápláló ételeket adnának, megölhetnék, hasonló a helyzet a lefegyverzéssel is. Ez ideig mindkét részről bizalmatlanság nyil­vánul meg, amelyet le kell küzde­nünk, és ezért már most kell foko­zatosan megteremteni a bizalmat. N. Sz. Hruscsov ez alkalommal a fegy­verkezés okozta gazdasági teherről beszélt. Kijelentette, hogy a kommu­nizmus ellenségei folytatni akarják a fegyverkezési versenyt és ezzel meg akarják akadályozni a Szovjetuniót abban, hogy összes forrásait teljes mértékben az ipar és a kultúra fej­lesztésére fordíthassa. Ez a teher természetesen minden országra rá­nehezedik, azonban „gazdaságunk így is fejlődni fog és felülmúlja a tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben". Ezután a beszélgetés a Szovjetunió belső fejlődésének kérdésére terelő­dött. A Times tudósítója kijelentette, hogy nézete szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságára az utóbbi hónapokban egyre nagyobb feladat hárul. Megkérdezte, vajon a Központi Bizottság a párt és ezzel a Szovjetunió döntő és irányító szerve-e és hogy egyre fokozódó sze­repe megnyilvánul-e abban is, hogy nemrégen több párttitkárt neveztek ki. N. Sz. Hruscsov erre így válaszolt! „Helyesen fogta fel a kérdést. A Köz­ponti Bizottság jelentősége valószí­nűleg még jobban megnövekszik. Or­szágunkban most bizonyos Irányzat tör utat, amely az egyes köztársasá­gok közötti adminisztratív kötelékek lazulását és az ideológiai kötelékek és egység szilárdulását követeli. A párt feladata a politikai nézetek egységének biztosítása, míg a gazda­sági és közigazgatási ügyek az egyes országok belső kérdései." N. Sz. Hrus­csov hozzáfűzte még, hogy ez ter­mészetes fejlődés, mely arra a mar­xi elméleti tanításra épül, hogy a szocializmus végső fázisában a kom­munista társadalomba való áttérés idején változásoknak kell bekövet­kezniök. N. Sz. Hruscsov hozzátette még: „Mihelyt a kommunizmus idő­szakába lépünk, az államhatalom szervei, beleértve a hadsereget és a bírósági szerveket, fokozatosan el­halnak. A bírósági szerveket illetően, azok valószínűen hosszabb ideig lesz­nek tevékenyek, mint a hadsereg, mivel az egyének közötti viszályok valószínűen hosszabb ideig fognak tartani, és szükségesek lesznek még a bírósági szervek, noha egészen más lesz a felépítésük és a formájuk. A kommunizmusban azonban meg­maradnak a tervező szervek, ame­lyek az anyagi források helyes fel­használásához kellenek. Nem akarok Itt jövendölésbe bocsátkozni. Mindaz, amit a jövőbeli fejlődésről mondok, a párt marxi-lenini elméleti tanítá­saiból ered." A Times tudósítója ezután megkér­dezte N. Sz. Hhruscsovot, meg van-e elégedve az ipari irányítás átszerve­zése tervének megvalósításával, és a területi népgazdasági tanácsok léte­sítésével az eddigi központosított irányítás helyett. N. Sz. Hruscsov erre így válaszolt: „Nagyon elégedett vagyok. Az egész átszervezés sokkal jobban megy vég­be, mint azt reméltük. Gép- és trak­torállomásaink átszervezésével erőink fejlődése újabb hatalmas lökést kap. Az eddig kihasználatlan erőink fel­szabadítása érthető. Mielőtt megala­kítottuk volna a területi népgazdasá­gi tanácsokat, a főerőt a központi adminisztráció képezte, amely az egész országban mindent irányított. N. Sz. Hruscsov végill ismét visz­szatért a nemzetközi kérdésekhez és kijelentette: „A Szovjetunióban né­hány évvel ezelőtt elmaradt a mező­gazdaság. Elmaradottságát fokozato­san leküzdöttük. Megváltoztattuk az elveket, ösztönzést adtunk, és a me­zőgazdaság fejlődésnek indult, hogy új, magasabb színvonalat érjen el. A nemzetközi kapcsolatokban is így kellene ennek lennie. Mindent el kell követnünk azért, hogy csökkentsük a fegyveres erők létszámát s hogy ezzel lehetővé tegyük a nép életszín­vonalának emelkedését. Ha töreked­ni fogunk a nagyobb kölcsönös biza­lom elérésére, akkor - ha nem is egyeznénk meg mindjárt a lefegy­verzésről - jobb feltételeket terem­tenénk a fegyverkezés egyoldalú csökkentésére. Mi sem kényszerítené a fegyverzet csökkentésére a kormá­nyokat, de az ő érdekük lenne, hogy ily módon munkaerőket és forrásokat szabadítsanak fel." A Szovjetunió Tudományos Akadémiája üdvözölte az amerikai tudósokat A TASZSZ jelentette, hogy a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája jókívánságait fejezte ' ki az amerikai tudósok­nak, a Föld mestersé­ges holdjának sikeres világűrbe bocsátása al­kalmából. Detlev Franknak, az Amerikai Egyesült Ál­lamok nemzeti Tudo­mányos Akadémiája el­nökének és Joseph Kaplannak, a III. Nem­zetközi Geofizikai Év amerikai bizottsága elnökének címzett tá­viratban ez áll: „A Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája .•jókívánatait fejezi W azoknak az amerikai tudósoknak és mérnö­kökrek, akik 1958. ja­nuár 31-én sikeresen világűrbe bocsátották a Föld mesterséges hold­ját. Az a meggyőződés töltött el bennünket, hogy az USA tudósai, akik a Nemzetközi Geo­fizikai Év programja értelmében részt vesz­nek a mesterséges hol­dak konstruálásában, sikeresen leküzdik a mesterséges hold világ­űrbe bocsátásával vég­zett (kísérletek tudo­mányos és műszaki nehézségeit. A Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája re­ményét fejezi ki, hogy a szovjet és amerikai mesterséges hold je­lenlegi keringése a földgolyó körül új fel­fedezésekkel gazdagít­ja a tudományt és elő­segíti országaink tudó­sai együttműködésének megszilárdítását, ami a béke érdekét szolgál­ja." A táviratot Alekszandr Nyeszmejanov, a Szov­jetunió Tudományos Akadémiájának elnöke és Ivan Bargyin a Nem­zetközi Geofizikai Év szovjet bizottságának älnôtke írta alá. Blagonravov akadémikus az amerikai mesterséges holdról Közlemény a Szovjetunió és Lengyelország külügyminisztereinek tanácskozásáról A Szovjetuniónak különösen ébernek kell lennie, hogy kellőképpen fogadhasson minden meglepetést ÜJ SZO 3 TÄ- 1958. február 3.

Next

/
Thumbnails
Contents