Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-21 / 52. szám, péntek

Tehenenké

nt napi két literrel több tej / / Uj takarmányozási módszer a Zselízi Állami Gazdaságban A múlt év december közepén a pártlevéllel kapcsolatban megtartott gazdasági konferencia sok dicséretreméltó eredmény mellett számos fogyatékosságot is feltárt a Zselízi Állami Gazdaság életében. Az öntudatos dolgozók különösen az állattenyésztésben előforduló hiányosságokra és azok okaira mutattak rá. A beszámoló szerint is a részleg átlagos tejhozamát tehenenként napi két literrel emelték. Az új takarmányozási módszer — amely ilyen feltűnően előmozdította a tejhozam növelését — abban áll, hogy az állatok a szemestakarmányt darálva, moslék formájában, melegen és cukrosítva kapják. A moslék cukrosítása úgy történik, hogy az árpát vagy Az 50 hektoliteres tartály, ahol a moslékot készítik. Innen csővezetéken keresztül gravitációs úton egyenesen a vályúba íolyik. — a gazdaság valamennyi részlege közül — az ároki és a nyíröi részleg maradt el leginkább a tejtermelésben. Az ároki részlegen az össztejhozam alig érte el a tehenenkénti S litert. Az egy liter tejre tervezett termelési költséget 0,50 koronával túllépték. Nyilvánvaló tehát, hogy elsősorban a takarmányozás terén kell alapos változásnak történnie. Annak ellenére, hogy számos részleg átlagos tejhozama 10 liter körül mozgott, a Zselízi Állami Gazdaság össztejhozama mégis csak 7,61 liter volt, ami azzal magyarázható, hogy az ároki és a nyíröi részleg igen kedvezőtlenül befolyásolta a gazdaság össztejhozamát. A gazdasági konferencián a dolgozók részéről ígéretek hangzottak el: Műveljük az ároki részleg alacsony tejhozamát. Az azóta eltelt két hónap után ismét Zselízen járunk. Mindenekelőtt afYä vagyunk kíváncsiak: — teljesítették-e ígéretüket az állami gazdaság dolgozói, és történt-e javulás azóta. Az ároki részleg dolgozói Gregor igazgatóval az élen teljesen szakítottak a régi takarmányozási módszerrel és kísérletképpen egészen új, eddig még sehol be nem vezetett módszert alkalmazták. Ennek eredményeképpen teljesen gépesített úton történik. Az istálló fölé a padlásra hatalmas, 50 hektoliteres tartályt helyeztek. A szükséges vizet a földszinten elhelyezett kazánban forralják. Innen a tartályba jut. A tartály belsejébe keverő-szerkezetet szereltek. A cukrosított gabonát és a darált szemestakarmányt itt alaposan összekeverik, vízzel leforázzák és lehűlés után gravitációs úton csővezetéken keresztül egyenesen áz állatok vályújába futtatják. A Zselízi Állami Gazdaság ároki részlegének dolgozói nemcsak a moslékot, de a szálastakarmányt is ízesítik. Ez úgy történik, hogy a takarmányt a cukrosított és meleg moslékkal egyszerűen meglocsolják. Hogy az állatoknak menyire ízlik az így elkészített eleség, azt legjobban a fényesre nyalt vályúk bizonyítják. Az új takarmányozási módszer előnye többek között az is, hogy a tehenek tejelékenysége szempontjából nélkülözhetetlen szemestakarmány adagolásában a legnagyob és legésszerűbb takarékosság vezethető be. Az értékes takarmányhoz ugyanis senki hozzá nem férhet, nem kallódhat el és minden szem az állatnak jut. A legtöbb EFSZ-ben és állami gazdaságban éppen a szemestakarmány adagolása körül történik a legtöbb visszaélés. Itt a gabonát csak egy, ember — a raktárnok kezeli. Darálás után a moslékba kerül. Amint említettük, a 30—35 fokra lehűtött moslék csővezetéken keresztül egyenesen a vályúba kerül. A 170 tehén moslékolásához elég két munkaerő. Az 50 hektoliteres tartály megépítése előtt ehhez a munkához 8—10 embert alkalmaztak. De az új takarmányozási módszer előnyét legdöntőbben az bizonyítja, hogy alkalmazásával a Zselízi H Állami • Gazdaság legelmaradottabb Minden vályú tölé kieresztőcsanot szereltek. Csak egy részlege aránylág mozdulat és ömlik a cukrosított moslék az állatok elé, rövid idő alatt 2 literrel növelte a A szlovákiai lakásépítkezés 10 éve búzát 18—20 fokos melegben 12—14 napig csíráztatják. A gabona csíráztatáskor cukortartalmúvá válik. Az ilyen gabonát megőrlik és a moslékba keverik. A moslék előkészítése és adagolása tehenek napi átlagos tejhozamát. A zselíziek most —felbuzdulva az eddigi eredményeken— a moslék cukrosítását és a száratakarmány ízesítését a gazdaság valamennyi részlegén bevezetik. Fiíry József Levonópapirostól a rádióskáláig Értékes újítás a rádiótechnikában • Másfélmilliós megtakarítás Önköltség- és időcsökkentés Nemzetgazdaságunkban igen fontos szerepe van a műszaki fejlesztésnek. Ebből eredményesen kiveszik részüket a feltalálók és az újítók. A'z újítók hatalmas mozgalmából, amely országszerte nagy eredményeket hoz, csak egyet ragadunk most ki. A Tesla nemzeti vállalat bratislavai telepén, a műszaki fejlesztés osztályán Laciga és Hatiar mérnök elvtársakkal beszélgetek. Éppen a múlt évi munka mérlegét állították össze. Egy kis statisztika — Üzemünkben a múlt évben beadott újítási javaslatok száma 531 volt. Ebből 151-et elfogadtunk, 102-őt bevezettünk, más üzemnek átadtunk 9-et. Az újítási javaslatok alapján tervezett megtakarítás 1009 683 korona összegre rúg! A kifizetett jutalom 68 041,50 korona volt. Ebből a néhány számadatból is megállapítható, hogy az üzem dolgozói, újítói jó munkát végeztek. A legérdekesebb, egyszersmind a legnagyobb jelentőségű újítójavaslat — mondotta Laciga elvtárs az újító osztály előadója —, Hatiar mérnök, a Tesla bratislavai vállalata és Haškó József, a prágai Grafotechna dolgozójának közös terve. Ho»yan 1 ezdődött...? A rádiókészülékek átvilágított skáláját, amelyiken az egyes rádióállomások helye fel van tüntetve, — mindenki ismeri. Annál kevésbé ismert a laikusok körében ennek előállítása. Az üvegtáblákat gondos ellenőrzésnek kellett alávetni, mert előállításuk nyomdagépeken történt, amelyekbe ötször kerültek nyomásra. Öriási hátránya ennek az aránylag nagy gépnek az volt, hogy egyszerre csak egy üvegre történt a nyomás. Most Hat,iar mérnök veszi át a szót. Mindjárt elsőkézből kapjuk a tájékoztatást, mert az újítási tervezetnek ő az egyik megteremtője. — Az üzem igen égető és fontos problémáját kellett megoldani, — kezdte elbeszélését Hatiar mérnök. — Három műszakban, tehát a szó legszorosabb értelmében éjjel-nappal dolgoztunk, hogy fedezni tudjuk az üzem rádiöskála-szükségletét. Ennek ellenére mindig nehézségekkel küzdöttünk, mert a hármas műszakkal és a szünnapokon végzett munkával sem tudtuk gyakran kielégíteni üzemünk skálaigényét, annál is inkább, mert ugyancsak programunkhoz tartozik a nižnai Tesla-üzem Talizman készülékei számára a skálagyártás. A probléma tehát igen fontos volt és sürgős megoldásra várt. Kolumbusz to ása Egy alkalommal látogatóban voltam egyik barátomnál, akinek a kisfia a papírüzletekben kapható levonóképekkel szórakozott. Megnyálazott ujjával addig dörzsölte a fehér papírosra ragasztott levonót, míg alóla elővarázsolta a szebbnél szebb szí nes képeket. Ekkor ötlött az eszembe a régen keresett problémának a nyitja. Vajon nem lehetne-e hasonlóképpen megoldani a rádió-skálák előállítását? Az ötlet megvolt, csak ki kellett dolgozni az új eljárást. Haškó Józseffel, a prágai Grafotechna dolgozójával együtt hosszas fejtörés és sok kudarcba fulladt munka után rájöttünk a helyes megoldásra. Elkészült a nagy levonópapiros, de ez alkalommal nem a gyerekek szórakoztatására, hanem rádióiparunk számára. Üzemünkben bevezettük ezt a módszert és nagyon jól bevált. Ennek bizonyításául néhány adattal szolgálhatok. Míg a régi módszer mellett a hármas műszakkal sem tudtunk eleget tenni a követelményeknek, ma egy műszakkal a tervet 120 százalékra teljesítjük. Gépi berendezésre egyáltalán nincsen szükség, nem is beszélve arról, hogy eddig egy darab skála előállítása 18 — 22 koronába került, ma ennek az ára csupán néhány fillér. — Az új módszerrel a múlt év végén kezdtünk dolgozni és összesen 113140 koronás megtakarítást értünk el. Egyes Tesla-üzemek, mint Hloubétin, Kolín, Pŕelouč is áttérnek erre a gyártási módra és ez — üzemünket beleszámítva — évi 1 500 000 koronás megtakarítást fog jelenteni népgazdaságunk számára. — Gratulálunk a szép sikerhez és további jó munkát kívánunk. — Befejezésül mit üzen a többi műszaki dolgozóknak, technikusoknak? — Második ötéves tervünkben komoly és nagy feladatok váriak ránk. A termelékenységet olyan mértékben kell növelnünk, hogy megelőzzünk más országokat. Ez csak úgy lehetséges, ha mindenütt új, tökéletesebb és jobb technikát érvényesítünk. Az új technika játssza feltétlenül a döntő szerepet, de megoldása miránk, műszakiakra vár. Ha e közös cél érdekében mindannyian összefogunk, az eredmény nem marad el. Vörösmarty Géza A kapitalista rendszer Szlovákiában szomorú lakáshelyzetet hagyott maga után. A felszabaculás után, de főleg a Februári Győzelem után pártunk és a kormány állandóan rendkívüli figyelmet szenteltek és szentelnek a lakásépítkezésnek. Célul tűzték ki, hogy Szlovákia lakásalapját kulturális, gai-dasági és műszaki fejlődésünknek megfelelően a jelenlegi világszínvonalra emeljék. 1948-tól 1957 végéig állami eszközökből Szlovákiában több mint 7 milliárd koronát fordítottak lakásépítkezésre. Ebben az időszakban állami eszközökből 84 139, és kisépítkezés keretében 94149, tehát összesen 178 000 lakást építettek. A lakásszínvonal terén mindenekelőtt a bányaközpontokban mutatkozik soha nem látott fejlődés. A felszabadulás óta a novákyi, handlovai és a kékkői bányászoknak. 47-szer több lakást adtak át, mint a München előtti köztársaság fenállásának 20 éve alatt és 32-szer többet, mint az úgynevezett sjlováik állam idején. A szlovákiai lakásépítkezés fejlődésének üteme a dolgozó nép uralma alatt páratlan ezen ország történelmében. Szlovákiában már 1956-ban minden ezer lakosra 6.6 újonnan épült lakás jutott és ezzel Szlovákia lakásépítkezésének terjedelme túlhaladta az olyan hagyományosan fejlett lakásalappal rendelkező kapitalista államokat, mint Anglia, Franciaország, Belgium, Olaszország stb. Szlovákiában a München előtti köztársaság idején évente átlagosan 12 704 lakást, az úgynevezett szlovák állam idején csupán 8 730 lakást építettek, míg 1950-től 1956-ig éventeátlagosan 18 310 új lakás épült. Tavaly Szlovákiában az állami és egyéni lakásépítkezésben összesen 30 ezer lakás épült. 95 Róka fogta csuka, csuka fogta róka 66 HAZÁNK DOLGOZÓI a népgazdaság minden ágazatában erejük és tudásuk teljes latbavetésével küzdenek a termelés színvonalának állandó növeléséért. E nagy országépítő munka során oártunk helyes vezetésével egyre kimagaslóbb eredményeket érünk el. Nagyok az eredmények; szinte óriásiak. Iparunk — amivel jogosan büszkélkedhetünk — elérte a világszínvonalat, mezőgazdaságunk is egyre nagyobb haladást tesz a fejlődés útján. Ma már bátran mondhatjuk: gazdagok vagyunk. A termelőeszközök a nép tulajdonát képezik s a termelt javakból mindenki a végzett munkája után kell, hogy részesüljön. A dolgozók jól sáfárkodnak vagyonukkal, ezt a termelés és a munka termelékenységének állandó növekedése is mutatja. A nagy munka közepette azonban nem szabad megfeledkezni az éberségről sem. A pártszervezeteknek és személy szerint minden egyes kommunistának is múlhatatlan kötelessége a fokozottabb munkára való serkentés mellett őrködni a nép vagyona fölött és minden egyes dolgozót a közös erővel, közös küzdelemmel szerzett javak éber őreivé nevelni. Sajnos, de valóság, hogy akadnak még egyének, akik munka nélkül szeretnének megélni, a becsületes dolgozók verejtékes munkája gyümölcsének jogtalan eltulajdonítása árán szeretnének meggazdagodni. Különösen egyes állami gazdaságokban gyakori eset a szocialista vagyon szétlopkodása. Példáért nem is kell messzire menni, csak a Komáromi Állami Gazdaságba. A Komáromi Állami Gazdasághoz tartozó major mint egész elég drágán termel. Ennek egyik oka, hogy a termelt javak ahelyett, hogy az egész társadalom javát szolgálnák, egyes enyveskezűek egyéni tulajdonába vándorolnak. Hogy ez mennyire igaz, magának a gazdaság igazgatójának sem kell messze mennie példáért, csak éppen a kisharcsási majorba. Marcinka István, a gazdaság fő zootechnikusa cinkosaival jó pár ezer koronás üzletet bonyolított le a kisharcsási gazdaságban. Több mint 200 mázsa árpadarát sinkófáltak el azokkal az egyénekkel, akik tudtak aljas üzelmeiről, de némi részesedés fejében hallgattak a dologról. A gazdaság kacsaállománya is rohamosan apadt, annak ellenére, hogy nem pusztított dögvész, csak éppen Marcinkának ízlett fölöttébb a kacsapecsenye, de ahogyan hírlik, az igazgatóság más tagjai is megnyalták szájukat a kacsacomb után. No, de erről ne beszéljünk, mert az ügy további felgöngyölítésére már mások hivatottak. Szólni kell azonban még arról, hogy a fő zootechnikus úr és családja igen szerethette a tejet is, mert háza előtt minden, nap 25 liter lefölözött tejet tettek le, pedig eredetileg a kisharcsási gazdaságba volt irányítva a növendékállatok részére. NEM SOROLOM TOVÁBB Marcinka viselt dolgait, azt hiszem, hogy rövidesen erről másutt fognak beszélni, csak azt szeretném még megkérdezni az igazgatóság és a kisharcsási kommunistáktól, mit tettek, hogyan vigyáztak az állam, a dolgozó nép verejtékes munkával szerzett vagyonára? Hogyan nevelték éberségre a pártonkívülieket? Meggyőződésem, hogyha a cinkosok össze nem kapnak a koncon, Marcinka még egyre tollasodna az állam kárára. Ha már itt tartunk, jogosan feltehetjük a kérdést, hogyan is kerülhetett Marcinka a fő zootechnikusi beosztásba. A kérdés tisztázása azért is fontos, mert közismert dolog, hogy Marcinka „ragadós keze" miatt már egyszer a bíróság előtt állt. Akkor is azt gondolta, hogy az állam tulajdona jobb helyen lesz az ő „egyéni védelmében", de úgy látszik, egyeseknek már akkor sem tetszett „Marcinka védnöksége" az állam vagyona felett, olyannyira, hogy háromhavi börtönbüntetéssel tettek pontot az „önkéntes jóakaró" ügye után. Azt hiszem, Marcinka nem számított ilyen busás jutalomra. Röviden összefoglalva tehát „hősünket" már 1954-ben 3 havi börtönre ítélték az állami tulajdon lopkodásáért. AZ ESET NEM TÖRTÉNT TITOKBAN. Tudott róla az igazgatóság valajnennyi tagja, maga az igazgató, az üzemi pártbizottság tagjai és az üzemi tanács is. Tehát nem igaz az, hogy nem ismerték Marcinkát, de visszavették, megtették fő zootechnikusnak, mivel „jő szakember". Ügy gondolták, majd csak megjavul s ezzel aztán elintézettnek is tekintették az ügyet. Az éberségről, az állami tulajdon iránti felelősségérzetről azonban nemcsak az igazgató, de a kommunisták s maga az üzemi pártbizottság is megfeledkezett. Marcinka pedig érezte, hogy „hosszú kötélre" van engedve, újból föltámadt benne a kapzsiság. Kisharcsást választotta ki „vadászterületül". A "felelőtlen munka köyetkeztében nyugodtan tollasodhatótt. Akik a körmére koppinthattak volna a tesséklássék munka miatt, nem tudták, mit művel a „javulásra- szánt" fő zootechnikus, akik pedig beleláttak - a kártyájába, megfelelő részesedés ellenében hallgattak, mint a csuka. Csak akkor bújt ki a szög a zsákból, amikor — az utolsó zsák daráig, az utolsó kacsáig testi-lelki barátok — összerúgták a patkót. Ez a róka fogta csukát, csuka fogta rókát „komédia" az igazgatósághoz tartozó más gazdaságokban, mint pl. Királynérétén is előfordult. A múlt nyár folyamán az említett gazdaságban is lába kelt egy „pár szál" deszkának. Hosszabb utánjárás után végre megkerült a vándorútra kelt építőanyag. Az illetékesek Szalai Gézánál, a gazdaság csoportvezetőjénél találták meg. Szalai azzal védekezett, hogy ő csak tréfából lopta el a deszkát, hogy megtréfálja az éjjeliőröket. Ez a kifogás nem is olyan rossz, csakhogy Szalai Géza a „tréfából" elhordott deszkát a saját szükségleteinek megfelelően már fel is szabdalta. Az eset kézenfekvő volt, azonban a gazdaság vezetősége és a gazdaságban dolgozó kommunisták is véka alá rejtették. BEFEJEZÉSÜL MÉG CSAK ANNYIT, hogy a dolgok ilyen alakulása elsősorban is a rossz pártmunkának a következménye. A kommunisták elmulasztották egyik legfontosabb kötelességüket, az éberséget. Nem reagáltak kellőképpen az egyes rendellenességekre. Gőgh elvtárs például, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának elnöke saját bevallása szerint már egyetmást tudott a királynéréti problémákról, de ahogyan mondta, a gazdaságból nem kapott semmifé!« hivatalos jelentést, ezért nem is foglalkozott a problémákkal. A jövőben mind a pártszervezetnek, mind a szakszervezetnek sokkal, de sokkal jobb munkát kell végeznie, hogy az előforduló hibákat még idejében eltávolíthassák, s az állami gazdaságok valóban az ország éléskamrájává váljanak, s ne egyesek egyéni bűnös céljait szolgálják. Meggyőződésünk, hogy a bírálat nem merad pusztába kiáltott szó. Szarka István U J SZO 4 & 1958. február 21.