Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-18 / 49. szám, kedd

Kiéleződnek az ellentétek C 1948 február közepén rendkívül ]• kiéleződtek a kormány kommunista t* tagjai és a reakciós pártvezérek, mi­niszterek közötti ellentétek, melyek a kormány előtt álló égetően sürgős feladatok megoldatlanságában nyilvá­nultak meg. ' A Központi Szakszervezeti Tanács február 12-i elnökségi ülésén hatá­rozatot hozott, hogy február 22-ére összehívja ÍZ üzemi tanácsok és szak­szervezetek küldötteinek kongresszu­sát a következő feladatok megtárgya­lására : „Dönteni kell arról, hogyan tegyük lehetővé a különböző kategóriájú al­kalmazottak követeléseinek fokozatos teljesítését a korona értékének veszé­lyeztetése, infláció és a drágaság ve­szélyének előidézése nélkül; hogyan javítsuk meg a nyugdíjasok helyzetét a nemzeti biztosítás gyors megvaló­sításával ..., hogyan hajtsuk végre a további államosítást az élősdi nagy­kereskedelem megszüntetésével... — áll az elnökség határozatábaji. Másnap, a kormány ülésén a nem­zeti biztosítás törvényjavaslatát kel­lett volna tárgyalni, de a nemzeti szocialista miniszterek megvádolták a nemzetbiztonsági testület országos parancsnokát, hogy a kormány tudta nélkül átszervezést hajt végre. Tulaj­donképpen 8 magasrangú tiszt áthe­lyezéséről volt szó, a reakciósok azonban — mint mindenben — itt is gátolni akarták a kormány mun­káját. Nősek kommunista belügymi­niszter nem hajtotta végre a távol­létében, a reakciós miniszterek több­sége által hozott határozatot, mely szerint meg kellett volna szüntetnie a nemzetbiztonsági testületben eszkö­zölt változásokat. A belügy élén kom­munista állott, aki nem hagyta a reakció által korlátozni minisztériu­ma érintethetetlen jogkörét. Február 16-án a járási parasztbi­zottságok üléseztek és február 28-ára és 29-ére összehívták a parasztbizott­ságok országos kongresszusát, hogy tárgyalja meg az új földreformot és azokat a mezőgazdasági törvényeket, melyeknek végrehajtását a reakció egyre halogatta. A tömegek támoga­tását bizonyítja az a tény, hogy ebben az időben az üzemek és falvak dol­gozóitól naponta százával érkeztek levelek a Központi Szakszervezeti Ta­nácshoz és a Földművelésügyi Mi­nisztériumhoz. Leveleikben a dolgozók követelték a további államosítást és a földreform gyors végrehajtását. Mit hozott a Februári Győzelem a királyhelmeci járásnak A királyhelmeci járásban összesen 14 millió korona részesedést osztot­tak szét a zárszámadásokon az EFSZ­tagok között. Ebből Kistárkányban 1 millió 214 ezer, Nagygéresen 1 mil­lió 534 ezer. Bácskán 455 ezer, Szen­tesen 804 ezer, Bodrogszerdahelyen 854 ezer, örösön 540 ezer, Perbenyí­ken 597 ezer, Leleszen 1 millió 500 ezer, Kisgéren 1 millió 350 ezer, Bolyon 885 ezer, Zétén 704 ezer, Pólyán 445 ezer és Radon 212 ezer koronát. Most, amikor az ország dolgozó népe a Februári Győzelem tízéves év­fordulójának megünneplésére készül, felmerül a dolgozó emberek gondo­latában az elmúlt tíz év eseménye. Ha az eseményeket hűen akarjuk mérlegelni, vezessük vissza gondola­tainkat az első és második világhá­ború közötti időszakra. Akkor is jó földek voltak a király­helmeci járásban, megtermett a búza, zöldség, szőlő és gyümölcs, mégis nyomorgott a dolgozó parasztság többsége, gyakori vendég volt a fal­vakban a végrehajtó. Nem egy viharos bérharc zajlott le a járásban az ara­tás és cséplés ideje alatt a tizedik vagy tizenkettedik keresztért. A szen­tesi kőtörőben is nem egyszer állt a harc az embertelen bérek ellen. Hányszor vonultak be a falvakból a föld nélküli parasztok, munkások és törpegazdák a járási hivatal elé mun­kát és kenyeret követelni. Bodrogköz népe már a kapitalista világban felismerte, hogy ki a nép barátja és jótevője. Azért a választá­sokon a kommunista párt jelöltjeire szavazott. Abban az időben járásszer­te ez a nóta járta: „Hogyha éhen akarsz halni, jer Helmecre dolgozni, hétkoronás napszámból kell megélni." A felszabadulás, de főleg a mun­kásosztály győzelme 1948 februárjá­ban megvalósította a parasztság év­százados álmát, hogy a föld azé le­gyen, aki megdolgozza. így valósította meg a kommunista párt az általa ve­zetett harcot a gyakorlatban. Ma, néhány év távlatából természetesnek tartja mindenki a járásban, hogy itt alakultak meg az első szövetkezetek, 1957-bén az egész járás 100 száza­lékban a nagyüzemi szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lépett. Évről évre jobb a gazdálkodás a szövetkezetekben, sok millióval emel­kedett a szövetkezeti tagság közös vagyona és fokozódott a szövetkezeti tagság jóléte. Az utóbbi hét év alatt felépült gazdasági épületek sokasága a szövetkezetekben, az új családi há­zak és festett vaskerítések, a villany­hálózat kiszélesítése, közép- és szak­iskola létesítése, kultúrházak építése igazolja, hogy hazánkban a Februári Győzelem a CSKP vezetésével jólé­tet teremtett a parasztság hajlékai­ban is. Mózes Sándor, Kassa Hogyan gondoskodik államunk a dolgozók egészségéről A felszabadulás óta nálunk fokoza­tosan bővült az egészségügyi berende­zések hálózata, az egészségügyi dol­gozók szakkáderei felnőttek és az egészségügyi gondoskodás olyan rend­szere épült ki, amely a dolgozóknak díjtalan egészségvédelmet biztosít az orvosi tudomány legújabb vívmányai 'alapján. ' A kórházi ágyak száma Szlovákiában .1937-ben 9169 volt, 1957-ben számuk 21 370-re emelkedett. Míg 1937-ben a kórházakban alkal­mazott orvosok számából 318 orvos jutott Szlovákiára, ami 16%-nak felel meg, 1956-ban már 1229 volt a szá­muk, ami az orvosak országos létszá­mának 23,8 %-át teszi ki. 1949-ben az egészségügyi dolgozók száma Csehszlovákiában 51 229 volt, pbből Szlovákiában 10 412. Ez a szám 1956-ban Csehszlovákiában 102 768-ra, S :!ovákiában 24 266-ra emelkedett. ' Az orvosi gondoskodás nemzetközi Összehasonlításánál nem az orvosok abszolút száma döntő, hanem ez egy orvosra eső lakosok száma. Míg 1949­Ben egész Csehszlovákiában 1100 és Szlovákiában 1619 lakos esett egy or­vosra, 1956-ban egész Csehszlovákiá­ban már csak 684 és Szlovákiában 799 l,akos jutott egy orvosra. Ez azt je­lenti, hony Szlovákia az orvosi gondos­kodás tekintetében túlhaladja Belgiu­mot, hol 1954-ben 951 lakos jutott egy orvosra, Svédországot (1328), Japánt (978), Kanadát (948), Dániát (905), Franciaországot (976), Hollandlát (978), Nagy-Britanniát (1858), nem be­szélve az országos színvonalról, ahol a Szovjetuniót és Ausztriát kivéve túl­szárnyaltuk a világ összes államait. A csehszlovákiai egészségügyi dol­gozók több mint százezres hadserege sikeres harcot folytat köztársaságunk dolgozóinak egészsége érdekében, ami a legjellegzetesebben az egész lakos­ság, a csecsemők és újszülöttek ha­landóságának csökkenésében mutat­kozott meg.. Az egész lakosság halandósága (1000 lakosra) 1948-ban egész Csehszlová­kiában 11,5, Szlovákiában pedig 11,9 volt; ez a szám 1957 szeptemberében egész Csehszlovákiában 8,6-ra, Szlová­kiában pedig 7,4-re süllyedt. A csecsemőhalandóság (1000 élve­szülöttből 1 éves korig elhaltak szá­ma) 1948-ban egész Csehszlovákiában 83,5, Szlovákiában 109,5 volt; 1957 szeptemberében egész Csehszlovákiá­ban már csak 25,9-et és Szlovákiában 31,6-ot mutattak ki. Az újszülöttek halandósága (1000 élveszülöttből 28 napon belül elhaltak száma) 1948-ban egész államunkban 37,7, Szlovákiában pedig 109,5 volt; 1957 szeptemberében ez a szám egész államunkban 12,7-re, Szlovákiá­ban pedig 13,4-re zsugorodott. Ebben a szép eredményben az or­vosokon és egészégügyi dolgozókon kívül osztoznak a gyógyszeripari és a több' egészségügyi intezmények, melyek gyors ütemű fejlesztését népi demokratikus rendszerünk tette lehe­tővé. Dr. R. Štrbík, a Szlovák Statisztikai Hivatal dolgozója iZjí J szó Fejlődik Fülek környéke Almágy község dolgozói a nemzeti bizottságba való választások idején talán nem is gondoltak akkora fej­lődésre községük életében, milyen már most észlelhető. A helyi nem­zeti bizottság tagjai igen jó munkát végeznek, amit az a tény bizonyít, hogy okos, céltudatos agitációval el­érték, hogy a falu dolgozó parasztjai a múlt év őszén egy emberként a közös gazdálkodást választották. Azóta tovább szilárdult a HNB és az EFSZ közötti kapcsolat. A szövet­kezet első volt az állatok összponto­sításában, élen járt az őszi munkák elvégzésében. Ma pedig ott tartanak, hogy lerakták a 214 000 korona ér­tékű tehénistálló alapjait. Az épít­kezések jelentős részét saját erő­forrásaikból valósítják meg. A HNB jó munkája más téren is észlelhető. A község fejlődési terve 450 000 korona értékben kéttanter­mes iskola építését irányozza elő. A Z-akció keretében a HNB elérte, hogy az iskola falai már állanak, s hamarosan a tető felrakására is sor kerül. Az építkezésből a lakosság is szépen kivette részét. Galamb Géza 40 órát, Bálint Lajos, Nagy Barna, Lőrinc Károly és még sokan mások 32-32 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Ez év folyamán Almágy községbe bevezetik a villanyt. Az elmúlt évek folyamán a község kultúrházat is épített, ami arról tanúskodik, hogy a lakosság minden erejével támogat­ja a HNB célkitűzéseit. A füleki járás másik községében, Ragyolcon, a járás egyik legszebb kultúrházát építették fel. A falu kultúrtevékenysége azonban csak a színdarabok betanulásában merült ki. Az utóbbi időben mintha javulás állott volna be a kultúrélet fejlődé­sében. Komoly eredményeket ér el a CSEMADOK helyi szervezete. A Sevillai borbély című színművel már több környékbeli községben si­keresen szerepeltek. A kultúrotthon működését illetőleg Lőricz Katalin tanítónő munkáját szükséges kiemelni, aki nagy oda­adással végzi feladatát. Az iskolás gyermekeken keresztül népszerűsíti a könyvtár jó könyveit. A község dolgozói gazdag műsorral készülnek a Februári Győzelem évfordulójának megünneplésére. Ezekben az előké­születekben a helyi CSISZ-szervezet jár élen. Agócs Vilmos, Ajnácskő A villany sem fog hiányozni Perbenyik egy része 3—4 évvel ez­előtt nagyon elhanyagolt volt. Nem törődött a homokgödör tájékával sen­ki. Es jöttek az első „fecskék", akik lerakták családi fészküknek alapkö­veit. Utána jöttek a többiek. Házak há­zak után nőttek ki a földből, s csak­hamar be is költöztek a szövetkezeti ta­gok és vasúti munkások. Ma e hely Perbenyik büszkessé^e. Szebbnél-szebb meleg kis otthonok, kertecskék, ahol a gazdaasszonyok kitermelhetik saját szükségletükre a zöldségféléket. A faluszépítő akció keretében új utakat építenek. Ez is bizonyítja, hogy Perbenyik lakossá"-" a szebb és boidogabb jövő felé vezető úton ha­lad. De egy nagyon fájós hiányosságban szenvedett ez az új lakótelep. Nem volt Villany. Ez a seb is begyógyul. A helyi nemzeti bizottság elhatároz­ta a villany bevezetését. A munká­latok 1958. február 3-án kezdődtek meg. Az itteni lakósok a szerelőkkel együtt ássák be az oszlopokat. Segíte­nek iiat&lök és öregek, hogy minél hamarább készen legyenek. A szerelők pedig megígérték, hogy há­rom nappal a határidő előtt teljesítik a beszerelési munkálatokat a Győzel­mes Február 10-ik évfordulójának tiszteletére. Csordás Béla, Perbenyik. Lakásépítés a múltban és ma Az idősebb emberek gyakran mon­dogatják, hogy hosszú évtizedeken keresztül nem tudott a munkás olyan helyzetbe kerülni, hogy családjának házat építhessen. Pedig voltak nagy családok is és sokszor 6—7, vagy még több gyerek is együtt szorongott egv kisméretű helyiségben. Ez az egy helyiség képezte ugyanis az ebéd­lőt és a hálószobát is. A fontos az volt, hogy a család együtt legyen. A sokat emlegetett „régi jó világ" nem volt képes minden családnak la­kást juttatni s hogy még most is la­káshiány van, az főleg azzal magya­rázható, hogy a kapitalista rendszer­ben vajmi kevesett építettek. Ma községeinkben nem ritka eset, hogy teljesen új házsor épül fel. Nagyszaláncon például a felszabadu­lás óta több mint 40 családi lakást építettek. Iván Sándor, Kassa A Győzelmes Február megünneplésére készülünk E napokban alakulataink tagjai is visszaemlékeznek a februári ese­ményekre. Ez az évforduló felada­taink még jobb teljesítésére kötelez, hiszen mi védelmezzük azokat a vívmányokat, melyeket dolgozó né­pünk a munkáshatalom megszilárdí­tásával 10 évvel ezelőtt birtokába vett. Ifjúsági szervezetünk ez idő sze­rint a győzelmes évforduló megün­neplésének előkészületeit szorgal­mazza. Ebből az alkalomból versenyt hirdettek, amelynek győztesét 600 korona jutalomban részesítik. Az ed­digi értékelés szerint a megfigyelők csoportja bizonyul a legjobbnak. A győzelmes évforduló tiszteletére egyéni kötelezettségvállalások is születtek. Bager elvtárs 10 új CSISZ tag szerzésére vállalkozott. Grif lik elvtárs meg öt katonát készít elő a Fučik-jelvény megszerzésére. Mató Pál, közkatona Mindennapi munkájuk j útmutatójává vált a párt levele A bratislavai haójavitók négy hajó átépítésével évente 10000 tonna szenet takarítanak meg Valahogyan átvitt értelemben a bratislavai hajójavító-üzem techniku­sait, munkásait is bányászoknak kép­zelem, amióta megismerkedtem ve­lük. Pedig lehet, hogy sokan közü­lük még nem is voltak a föld mé­lyében. Ott dolgoznak ők a tervező irodákban, meg a régi, javításra szo­ruló hajókon végzik az újjáépítést. Akkor is dolgoznak az uszályokon, vontatógőzösökön, mikor a januári szél kicserzi az arcbőrt, mikor a Duna vizét jégpáncél borítja. Mert ez az ő fő munkaidejük. A tél. Ilyen­kor a hajók bemennek a javító védett vizére, hogy mikorra megindul a for­galom, megfiatalodva szelhessék a folyam vizét. — Több mint tízezer tonna szénmegtakarítást jelent a vállalatnak, hogy átépítjük az üzem négy hajóját szénnel való tüzelésről nyersolajjal való üzemeltetésre — mondja Vitalos elvtárs, az igazgató, mikor az átépítés előnyei után ér­deklődöm. Régebben minden út előtt vagonszámra nyelte el a hajó szén­raktára ezt az értékes tüzelőanyagot. Nagy hasznot jelent ez mindnyájunk­nak, de fűtőink tudják ezt legjobban értékelni. Az átépítéssel az ő mun­kájuk is sokszorosan könnyebbé vált. Eddig óránkint 6 — 7 mázsa szenet kellett a fűtőnek kétszer átlapátolnia 50 — 60 fokos melegben. Utána még ki kellett tisztítania az elégés után felgyülemlett salakot. — Ez mind a fűtő munkája volt. Az Orava vontató­gőzösön például évente 3300 tonna szenet tüzeltek el a fűtők. Mostantól kezdve a fűtőknek csak az égőket kell ellenőriznie, ami lényegesen [ könnyebb munka, mint a szénlapáto­i lás. i A hajósnép sok mindenfélét lát, i mialatt végighajózza, évente több­| ször is a Dunát. Meglátták, hogy a i román hajókról fokozatosan eltűnik j a szénnel való fűtés, majdnem min­i den vontatóba nyersolajégőket sze­[ relnek be. És ahogy a román hajósok I mondták, kitűnően bevált az újítás. A bratislavai tervező technikusok­i nak is fülébe jutott ez az újítás, j Nemsokára felvetődött nálunk is a i szénfütésű hajók nehéz nyersolajjal [ való fűtésének kérdése. A mai napig i Bratisíavában már három hajót szé­[ reltek át: a Zemplint, Oravát, Šarišt; ia negyedik, a Liptov pedig március­i ban készül el. A hajók átépítési ter­| vét még a pártlevél kiadása előtt ki­i dolgozták. Már azért is örvendetes ] tény ez, mert a hajójavító dolgozói i igazi jó gazdaként kezelik a rájuk j bízott vagyont, érzik, hogy övék a I köztársaság gazdagsága, biztatás i nélkül is igyekeztek azt gyarapíta­ni. A párt levelére is kommunistákhoz i illően válaszoltak. Elhatározták, hogy j a Detva gőzöst átszerelik, úgyhogy ,távhajózásra is alkalmassá váljék, i A Detvát eddig csak kavicsszállításra j használták, átszerelés után egyik leg­i nagyobb teherbíróképességű vontató­| gőzösünkké válik. A párt levelével kapcsolatos hozzá­szólások — ahogy azt már ma is j látják az üzem alkalmazottai — ter­iraékeny talajra találtak. Egyik ilyen i égető kérdés a dolgozók munkába­[ szállítása volt. Mi tagadás, a vasút és i és az autóbuszüzem nem a legjobban j teljesítette feladatait. Hozzászólá­i sukkal elérték a kikötő munkásai, [ hogy ma már időveszteség nélkül szállítják őket a munkahelyre és ha­za. Javaslatukat, hogy a napról nap­ra nagyobbodó üzem kapjon egy fém­öntő berendezést, szintén megvaló­sítják, hogy sikerüljön régi álmuk: önállóan is tudjanak hajót építeni. K. T. M. MELK ÉS MÄUTHÄUSEN 1945 januárjában kezdődött a ha­talmas szovjet offenzíva, mely visz­szatarthatatianul söpörte el útjából a fasiszta német és magyar hadseregek maradványait. Várható volt a német fasizmus közeli veresége. Szlovákiában ekkor Tisóék kormá­nya újabb aljas gaztett elkövetését tervezte. A börtönökben sínylődő po­litikai foglyokat, elsősorban a kom­munistákat akarta eltenni láb alól, nehogy élő tanúk maradjanak, akik bizonyíthatnák a különféle galádsá­gok elkövetését. Ugyanakkor ezzel gyöngítették volna a kommunista és antifasiszta mozgalmat. A kommunista foglyok egy része a leopoldovi fogházban tartózkodott. Ezeket kiadták a Gestapo-nak és in­nen őket az SS-emberek és Hlinka­gárdisták a bratislavai fogházba szál­lították. (Široký és Duriš elvtársak­nak sikerült már korábban megszök­niük a fogházból.) Tizennégy nap múlva, február 13-án a kora hajnali órákban kb. 260 poli­tikai foglyot hatalmas ponyvával le­takart teherautókba kergettek, me­lyek állig felfegyverzett SS emberek felügyelete mellett elindultak nyugat felé. Az összebombázott Bécsen ke­resztül hajtottak, majd Melk városá­hoz érkeztek. Itt a gépkocsioszlopot angol-amerikai repülőgépek támadták meg és gépfegyverekkel lőtték azt. Négy gépkocsit eltaláltak s szörnyű pusztítást végeztek. Vagy 25-en azon­nal meghaltak, köztük Ladislav Leč­ko, Alexander Kaiser, Vojtech Kohn, Jozef Reichel, Alojz Strachota. Továb­bi húszan súlyosan megsebesültek mint pl. Karol Černocky. Alexander Markuš, Ján Osoha, Szabó István, aki­ket első segély helyett az SS-ek meg­gyilkoltak. Másnap a fogolyszállítmány a hír­hedt mauthauseni koncentrációs tá­borba érkezett. A táborban az éhség és rossz bánásmód következtében további jó elvtársak pusztultak el, így Ambos Géza, Ladislav Exnár, Eugen Guderna, Szobel Zoltán, Fer­dinánd Zimbauer és mások. Csak kevesen érték meg a felszabadulást és azok is megtörve, betegen tértek haza. Hasonló sors ért még néhány politikai foglyokból összeállított szál­lítmányt, amelyeket Tisoék a felsza­badulás előtti napokban rzintén ki­szolgáltattak a fas'szta németeknek. A háború után a hős halottak egy részét exhumálták és a bratislavai csalogányvölgyi temetőben eltemették. Azóta minden évben kegyelettel megemlékezünk Szlovákia Kommunis­ta Pártja e nagy halottairól. Február 18-án, kedden 19.30-kor rer.dezi a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének Városi Bizottsága a Szlovák Komenský Egyetem aulájában „Melk-Mauthausen" elnevezésű kul­turprogramos emlékestiét. Az ille­gális kommunista párt funkcionáriu­sainak tömegsírját szerdán, február 19-én 11 órakor koszorúzzák meg. 0.1 SZO 5 ä 1958. február 18.

Next

/
Thumbnails
Contents