Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-16 / 47. szám, vasárnap

Energetikánk helyzete és távlatai Ha az egész gazdaság fejlettségé­nek fő mutatója a nehézipar teljesító­í képessége, úgy viszont a nehézipar fejlődésének alapfeltétele az energe­tika kiépítésének mértéke. Csehszlovákia gazdasági életében v még mindig a két hagyományos ener­, giaforrás játssza a főszerepet: a ví­zierő és a szilárd tüzelőanyagok. A másik két hagyományos energiafor­, rás: — a folyékony és a gáznemű tüzelőanyagok, — még mindig csak " igen kis mértékben vesznek részt az , ország energiaellátásában, jóllehet a legújabb időben biztató földgázlelő­' helyeket tártunk fel s a gázvezetékek . építése is fejlődést mutat. , Csehszlovákia Európa kihasznál­ható vízieijerg iájának — gazdaságá­' hoz mérten — csak kis töredékével, v 2,5 százalékával rendelkezik. Ennek a kis mennyiségnek is eddig — számos költséges beruházásunk el­. lenére — alig egyhetedét (14 száza­lékát) használjuk ki (Olaszország, ' Nyugat-Németország, Dánia stb., , több mint a felét). De méi ha ki is építenénk valamennyi vízierónket, ' évente ily módon csak vagy 11 mil­liárd KWh-t nyerhetnénk — jelen­legi évi árramfogyasztásunknak kb. . kétharmadát. Ezért belátható ideig még a szilárd tüzelőanyag, vagyis a ' szén marad fő energiaforrásunk. r A HŐERŐMŰVEK FEJLŐDÉSE A háború előtt, 1937-ben hazánk­ban az összes energia 87 százalékát ' nyertük hőerőművekből. Az arány — érdekes módon — 1955-ben ugyanaz, vagyis szintén 87 százalék. Ez any­• nyit jelent, hogv vízierőmüveinknek a felszabadulás óta megindult roha­1 mos kiépítése mindössze csak lépést , tudott tartani egész energiaszükség­letünk növekedésével, amely 1937 < óta több mint megnégyszereződött. Abszolút számokban hazánk 1937-ben ' 4,1 milliárd KWh elektromos áramot , termelt, míg 1957-ben 17,7 milliárd KWh. - AZ egy főre eső elektromos áram ^termelés — az NDK kivételével — hazánkban a legnagyobb az egész 'szociálist?, táborban: 1937-ben 285 KWh-t, 1957-ben 1340 KWh-t tett , ki. Egyes: tőkés országokban (Norvé­gia, Svédország, Svájc, Kanada, USA) ez a mutató még lényegesen maga­sabb s fejenként 3—4 ezer KWh kö­,rül mozog. AZ ATOMENERGIA KIHASZNÁLÁSA Mivel szilárd fútóanyag-bányűsza­tunk fejlesztésének — a vízierőművek építéséhez hasonlóan — természeti és gazdaságossági határai vannak, egyéb energiaforrásaink pedig, mint mondot­tuk, eddig elenyészőek, hazánk azon országok közé tartozik, amelyeik ener­giaellátásukat újfajta energiaforrásunk kihasználása nélkül nem tjdják meg­oldani. Ez az új energiaforrás a mag­energia. Mint tudjuk, a múlt év októberében üzembehelyeztük a Szovjetunió segít­ségével első 2000 KW teljesítményű kísérleti atomreaktorunkat. Folyik első, ipari célokat szolgáló 150 000 KW teljesítményű atomerőtelepünk terve­zése is. 1975-ben csak az új típusú erőművek, amelyeknek fűtőanyaga az urán, hazánkban kellő mennyiségben rendelkezésre áll, energiaszükségle­tünknek már lényeges hányadát fog­ják előállítani. A korszerű ipar fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az ener­giatermelés mindig valamivel meg­előzze az egész ipar fejlődésének üte­mét. Ezt a természetes követelményt eddig nem értük el megfelelő mér­tékben. Az 1948-1956 közötti 9 évben áramtermelésünk üteme kereken 10 százalékkal volt lassúbb, mint egész iparunk fejlődéséé s csak az idó­Siak vége felé mutatkozott javulás. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy az áramtermelés pl. a Szovjet­unióban 3 százalékkal, Ausztriában és Franciaországban 10 százalékkal meg­előzte az egész ipar fejlődésének üte­mét. Végül megemlítjük, hogy a hazánk­ban előállított egész árammennyiség 82,6 százalékát az ipar fogyasztotta el, s a közlekedésre mindössze 1,3 száza­lék, egyéb cé'okra, tehát a háztar­tási foov^sztásra stb. 16,1 százalék ju­tott. Ez az arány is azt mutatja, hogy energetikánk — a felszabadulás óta megtett óriási fejlődés ellenére sem tudja kellő módon kielégíteni az áramszükségletét. Az arány akkor lesz helyes, ha az egész termelt áram­mehnyiség'nek kb. 65 százaléka jut az iparra, kb 5 százaléka a közlekedésre és vagy 30 százaléka egyéb (háztar­tási) célokra. Sz. L. Z ÚJ sz6 POBTAIAB< GELLE KÖZSÉG fejlődéséről Néhány évvel ezelőtt még alig be­szélhettünk községünk fejlődéséről, ma azonban sok újdonsággal büszkél­kedhetünk. A falu peremén az új la­kóházak egész sorát láthatjuk. Las­sanként a régi épületek eltűnnek, he­lyükbe csodálatos gyorsasággal kor­szerű lakások épülnek. Igen nagy megtiszteltetés közsé­günk számára, hogy körzetünkben épül a bratislavai kerület egyik leg­korszerűbb gépállomása. Az épületek és az emeletes lakások városi színbe öltöztetik a falut. Amint kitavaszo­dik, egy új iskola építését kezdjük meg. A lakoság nagy része társadalmi munkával igyekszik tető alá hozni az épületet. Miklós Ferenc, Gelle. A forgalom biztonsága érdekében A motorizmus fejlődésével egyre na­gyobb a gépkocsivezetők és c moto­ros járművek vezetőinek felelőssége. Ezt állapította meg Tornaiján a gép­kocsivezetők közelmúltban egybehívott járási aktívája <s. Ugyanis 1957-ben a járás területén 25 autószerencsétlenség fordult elő, ami 80 000 korona kár­ral járt. A szerencsétlenséget többnyire részegség és a közúti forgalom za­bályainak be nem tartiása okozta. A gépkocsivezetők főleg a járművek helyes karbantartásával és a szabályok betartásával sokat tehetnek a közúti forgalom biztosabbá tétele érdekében. Lőrinc Géza, Tornaija A nagy évforduló előtt Községünkben nemrég egy nyilvá­nos népgyűlés alkalmával a Februári Győzelem 10. évfordulójának méltó megünneplésére értékes kötelezett­ségvállalások születtek. A lakosok 8000 óra ledolgozására vállalkoztak, A községhez vezető út javítását kí­vánják elvégezni. Lajgút András, a szövetkezet .^ertésgondozója pedig megígérte, hogy a kocánkénti válási tási átlagot 16 darabra növeli. A szö­vetkezet tehenészei a napi tejhJSa­mot február 25-ig félliterrel emelik, így adóznak a Győzelmes Február emlékének. Nagy Lajos, Naprágy Testvéri egyetértésben Még csak három hónapja, hogy a foglalkozik, míg Nagy elvtárs a nem­néphadsereghez kerültünk. Ilyen rö- rég létrejött magyar énekkar vez*­vid idő alatt is szép eredményeket tését vállalta. értünk el, mivel a köteléken belül Fellépéseinket nagy érdeklődéssel aktív kultúrcsoportot létesítettünk, tekintik meg a cseh elvtársak it. Szabad időnket kulturális feliépé- akikkel testvéri egyetértésben szol­sekkel, vlg dallal, tánccal töltjük, gáljuk dolgozó népünk érdekelt. Ihaxer közkatona a tánccsoporttal Gogoia Vilmos, közkatontf MEGJEGY ZÉS Rém, amely bennünket már egy évtizede nem fenyeget A dolgozó emberek legrettegettebb mindenki. Vannak azonban országok, réme, a „munkanélküliség" szó lassan már a feledés homályába merül. A felszabadulás óta felnövekvő új ge­ahol az ilyesmi a legnagyobb szenzá­ció lenne. Nyugat kapitalista államai­ban a válság újból előrevetette fe­neráció már csak hallomásból ismeri nyegető árnyékát, mely elsősorban is a szó jelentését. De azt, hogy iga­zában mit jelent a munkanélküliség, teljes egészében talán sohasem fogja megérteni. Azt-csak azok tudják iga­zán, akik saját bőrükön érezték, akik szombaton ökölbe szorított kezükbe markolt munkakönyvvel fordultak ki a gyárkapun, akik napokon, heteken, hónapokon át hiába ácsorogtak a a dolgozók életszínvonalának csök­kentésében, a mindig jelenlevő mun­kanélküliség gyors fokozódásában mu­tatkozik meg. Milliók vannak a gyár­kapukon kívül. Az United States News and World Report című folyóirat leg­utóbbi száma a következő címmel kö­zöl cikket az USA Detroit városáról: Hogyan élnek egy városban, ahol gyárkapuk lelőtt, akik hiába vártak minden nyolcadik ember munkanél­fizetésre, akiknek családja, gyerme­kei hiába vártak a kenyérre. A fiata­küli. Ebben az ipaxi központban, amint a lap írja, mind magasabbra lok nem ismerik, de az idősebbek csapnak a munkanélküliség hullámai, sohasem felejthetik el teljesen azt A múlt héten mintegy 200 ezer em­az időt, amikor a munkanélküliség fenyegető veszélye Damokles kardja­ként minden nap ott lebegett a dol­gozó ember feje fölött. Ez a rém bennünket már egy évti­ber volt munka nélkül a városban és környékén. Az USA Munkaügyi Minisztériumának február 11-i jelen­tése szerint az Egyesült Államokban 4 494 000-re emelkedett a munkanél­zede nem fenyeget. 1948 februárja küliek száma. A kereskedelemügyi nemcsak a munkához való jogot, ha­nem a munka lehetőségét is biztosí­totta mindenki számára. Népi demok­ratikus rendszerünk tervgazdasága kizárja a gazdasági krízis lehetőségét. Az egész népgazdaság évek óta tartó gyors fejlődése töretlen ívben folyta­tódik. 1957-ben több mint 10 száza­lékkal növekedett az ipari termelés, fokozódott az alkalmaztatottság, a miniszter kijelentése szerint a mun­kanélküliek száma e tavasszal eléri az 5 milliót. Hivatalosan ennyi, a va» lóságos helyzet azonban minden bi­zonnyal még rosszabb képet mutat. Az angol lapok is nyugtalansággal ál­lapítják meg, hogy Angliában rohamo­san növekedik a munkanélküliség. A Tribúne című hetilap hangsúlyozza, hogy Walesben jelenleg kétszer annyi SS 72 I SÄSS ^ ' ^^^^ Nyugatnlmí elégltése, 2 százalékká csökkentek a hivatalo s statisztikai adatok szerint létfenntartási költségek Ez idén a az országban február Ué n ^ m4 s_ kormány az ipari termelésnek 8, a féIm i„ i6 ember y(>ft munk a mezőgazdasági termelésnek 11,9 szá- . , , .. . . , , ., . zalékos növelését haovta ióvá és az ^ felsorolást folytathatnók. Ogy zaiekos növelését hagyta jOvá es az véljük azonban, hogy az eddiq el­alkalmaztatás lényeges növekedését. mondottak is meggyőzően beszélnek. Nálunk ezt természetesnek tartja ^JJ berek gondolkodására, nézeteire és rezzék a szükséges politikai szervező és munkájára, hogy az emberek ezek szakmai tapasztalatokat, hogy megfelelő politikai vagy szakmai oktatásban része­képzettség vagy bizonyos számú ledol­.gozott esztendő az állami vagy gazdasági apparátus valamely helyén. Elsősorban min­• den egyes dolgozó munkaeredményeit kell értékelnünk és meg kell vizsgálnunk, van-e "elég szervező képességük és tapasztalatuk a szóban forgó szakasz irányítására. V. I. 'Lenin ezt az elvet a következő szavakkal fejezte ki: „ .. a fejlettséget nem írásbeli 'igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal (gazol­hatjuk, a fejlettséget tapasztalatokkal, 'gyakorlattal igazolják." , Az állami és gazdasági apparátus­ban dolgozók kiválasztásakor múlha­tatlanul tekintettel kell lennünk tu­lajdonságaikra továbbá, hogy van-e érzékük minden új iránt, tudják-e 'magukat tökéletesíteni szakmájuk­ban, tudnak-e kezdeményező módon és pontosan dolgozni, stb. Ha az állami és gazdasági appará­"tus munkájának lényeges tökélete­sítését akarjuk elérni, akkor ki kell küszöbölnünk innét a burzsoázia volt tagjait és ezek kiszolgálóit, akár Volt magasállású hivatalnokokról, akár járási főnökökről, a volt hadse­reg, csendőrség, rendőrség magas­rangú tisztjeiről vagy olyan dolgo­zókról van szó, akiknek közeli hoz­zátartozói a kapitalista külföldön vannak és onnét részt vesznek a endszerünk ellen folytatott harcban. LZ állami és gazdasági apparátusban ncs továbbá helyük az olyan embe­éknek, akik a múltban durva vétsé­eket követtek el, nincs helyük kol­boránsoknak, a feketézőknek, akik megszállás idején a dolgozók nyo­lorát meggazdagodásra használták 1. Arról lesz szó, hogy ezeknek az mbereknek alkalmat adjunk a ter­elésbe^ való közvetlen munkára, lol a munkások széleskörű kollek-t, vájának közvetlen hatása alatt lesz­>k. Állami és gazdasági apparátusunk ^dferösszetételének tökéletesítése igett szigorúan meg kell tartanunk inden egyes dolgozó egyéni meg­élésének elvét. Elvi hiba volna, ha minisztériumokban és a központi hivatalokban dolgozó emberek érté­kelésében gépiesen járnánk el. Az étet napról napra meggyőz bennün­ket arról, hogy a marxista leninista tanításnak és a szocialista rendszer­nek nagy nevelő hatása van az em­hatására állandóan fejlődnek, változ­nak és egyre aktívabban kapcsolód­nak be a szocialista építésbe. Ez ér­vényes a burzsoá osztálynak és a kapitalista társadalom más rétegei­nek egyes volt tagjaira is. Ezért kü­lönbséget kell tennünk és nem sza­bad egy kalap alá vennünk a külön­féle élősködőkkel az olyan szakkép­zett dolgozókat, akik magatartásuk­kal és munkaeredményeikkel igazol­ják, ^íogy teljes mértékben pártunk politikája mögött állnak, hogy van érzékük minden új iránt, készségesen átadják tapasztalataikat másoknak, új munkakádereket nevelnek és aktívan vesznek részt építésünkben. Az állami és gazdasági apparátust azonban nemcsak a minisztériumok és a központi hivatalok alkotják, ha­nem egész reszortjuk vagy ágazatuk. Ezért az apparátus tökéletesítését és a dolgozók számának csökkentését biztosítanunk kell mind a miniszté­riumokban és a központi hivatalok­ban, mind pedig a kerületekben és a járásokban, szóval minden fokon. Ebből a szempontbői fontos feladat vár a kerületi és járási pártbizott­ságokra. Gondoskodniok kell arról, hogy a minisztériumok és a központi hivtalok dolgozói összetételének meg­javításával együtt sor kerüljön az igazgatási és gazdasági apparátus tö­kéletesítésére a kerület és a járás keretében. A minisztériumokból és a központi hi­vatalokból — a dolgozók számának csök­kentésére való tekintettel — az állami és gazdasági apparátus alsóbb fokú láncsze­meibe át kell Irányítanunk becsUletes és a szocializmus Ügyéhez hűséges dolgozó­kat. Az ilyen embereknek — és ezt ki kell emelnünk — új munkahelyükön teljes segítséget, támogatást és bizalmat kell találniok. Ez a gazdasági vezetőség meg a párt- és szakszervezeti szervek Ugye. Ha a kádermunkában további hibákat ki akarunk küszöbölni, minden vezető dolgozó, minden pártszerv és szervezet igyekezetét a kádertartalékok megteremté­sére kell Irányítanunk. Ha ezt a feladatot teljesíteni akarjuk, Ismernünk kell a dolgo­zók jó tulajdonságalt, helyes beosztással céltudatosan Irányítanunk kell fejlődésüket, hogy bizonyos Időn belül különböző mun­kaszakaszokon működjenek, hogy megsze­süljenek és minden tekintetben felvértez­zük őket vezető funkció betöltésére. A kádertartalékok megteremtésében min­denekelőtt a munkáskáderekre kell fi­gyelmünket összpontosítanunk, mert ezek­nek van a legnagyobb gyakorlati tapasz­talatuk a termelés megszervezésében és ezek a szocialista társadalom építésének legelszántabb harcosai. Azt a nézetet, hogy a munkáskádereknek nincs elegendő műveltségük és értelmességük a munka fontos szakaszainak irányítására, régen megcáfolta már munkás-funkcionáriusaink jó munkájának számos példája. Persze, hogy a munkás vezető funkcionárius le­hessen, erős akaratának kell lennie, képes­nek kell lennie arra, hogy mélyreható is­mereteket szerezzen, igyekeznie kell és rendelkeznie kell a feltételekkel, hogy to­vább tanuljon. A munkásosztály soraiból való dolgozók kiszemelése vezető funkciókba soha nem volt és nem is lesz egyszeri akció. Nem­csak állami és gazdasági apparátusunk új­jászervezésének folyamán, hanem utána is tovább kell haladnunk ezen az úton, mert a munkásosztály a káderek fő forrása. A szakiskolákban és a főiskolákon új értelmiségünk nő. Helyes és szükséges, hogy a pártszervek az állami és gazdasági apparátus dolgozóinak kiválasztásában ezekből a tartalékokból merítsenek. De, emellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iskola maga senkit sem tesz ter­melésünk kész szervezőjévé. Ezért helyes, ha megtartjuk az elvet, hogy minden dol­gozónak, akit állami és gazdasági appa­rátusunkban funkcióba osztunk be, előbb gyakorlatra kell szert tennie az üzemben, a termelésben vagy más alsóbb fokú gaz­dasági és szervező alakulatban. Csak így szerezhetik meg a szükséges felkészültsé­get a magasabb fokú Irányító szerv funk­ciójának helyes betöltésére. m. A minisztériumok és a központi szervek nem teljesíthetik jól felada­taikat a pártszervezetek segítsége nélkül. Az erős és aktív pártszerve­zetek nagy támaszai a központi hiva­talok vezető dolgozóinak. Jóllehet az állami és gazdasági ap­parátus kádermunkájáért az appa­rátus vezetői felelések, egyedül nem tudják helyesen kiválasztani és szét­helyezni az embereket, nem tudják nevelésüket megszervezni a párt­szervezetek segítsége nélkül. Ha a pártalapszabályzat meghagyja a párt­szervezetnek, hogy felhívja a figyel­met a minisztérium vagy a központi hivatal munkájában mutatkozó fo­gyatékosságokra, úgy ez a köteles­ség vonatkozik a kádermunkára is. Ezt a vezető dolgozóknak jól kell tudniok. Nem szabad elsiklaniok a pártszervezet megjegyzései fölött, el­lenkezőleg, meg kell ismerniök a pártszervezet nézeteit. A pártszervezeteknek fontos sze­repet kell játszaniok a minisztériu­mok és a központi hivatalok mun­kájának megszilárdításában és töké­letesítésében. az állami és gazdasági apparátus megtisztításában a bürok­ratizmus jelenségeitől. Az ő felada­tuk, hogy gyűléseiken rendszeresen megtárgyalják az appa-átus munká­jának kérdéseit, hogy a fogyatékos­ságokat jelezzék a hivatal vezetősé­gének, esetleg a felsőbb pártszer­veknek és a bírálat meg önbírálat kifejlesztésével törekedjenek a fo­gyatékosságok leküzdésére. Az állami és gazdasági apparátus munkájának megjavítása nem egy­szeri feladat. A párt Központi Bizott­sága megköveteli, hogy a munka megszilárdítása és tökéletesítése va­lamennyi kommunista állandó gon­doskodásának tárgya legyen. Ezért a pártszervezeteknek ösztönözniök kell a minisztériumok és a központi hiva­talok valamennyi dolgozóját, hogy keressenek — kutassanak új utakat, hogyan valósíthatják ezt meg. Ezen­kívül egy pillanatra sem szabad el­lanyhulnia a figyelemnek — különö­sen a termelési minisztériumokban — mely a mostani termelési felada­tok teljesítésére és ezek ellenőrzésére vonatkozik. A pártszervezeteknek összpontosítaniok kell figyelmüket az apparátus munkastí­lusának megváltoztatására is, amire szik­ség van népgazdaságunk hatékonyabb Irá­nyításában. És ezt nem lehet megoldanunk egyszerű újjászervezéssel. Ez csak a jó feltételeket teremti meg. E fontos feladat következetes teljesítése megköveteli a dol­gozók rendszeres nevelését az igényesség­re és az elvi szilárdságra a munkában, javaslatok önálló és kezdeményező előter­jesztésére a különböző gazdasági problé­mák megoldása érdekében, valamint a dol­gozók helyes viszonyára a párt és a kormány határozataihoz és a szocialista tu­lajdonhoz. A párt Központi Bizottsága level* országos megvitatásának menete igazolta, hogy az állami és gazdasági apparátusban dolgozók e tulajdonságainak hiánya joggal volt tárgya dolgozóink bírálatának, akik elkeseredéssel ítélik el különösen az álla­mi eszközökkel való tékozlást. A pártszervezeteknek őrködnlök kell t központi hivatalokban a rend megtartásán, valamint a párt- és állami fegyelem meg­valósításán. Igyekeznlök kell az apparátus mintaszerű munkájára, de ne sajátítsák kl az ellenőrzés jogát, és ne szabják meg az apparátus munkájának tartalmát. Kezde­ményező Javaslatokkal seglteniök kell a hi­vatalok vezetőségét, politikai tekintetben biztosítaniok kell az apparátus minden fel­adatának teljesítését. Hogy ezt a hivatásu­kat megvalósíthassák, be kell hatolnlok az apparátus munkájának problémáiba, érteni­ök kell a hibák és okaik feltárásához, gon­doskodniok kell a munka rendszerén és minden rendelkezésükre álló eszközzel mozgósltanlok kell a kommunistákat meg a pártonkívülieket a munka állandó tökéle­tesítése érdekében. A minisztériumokban és a központi hi­vatalokban levő pártszervezetek e felada­tok teljesítésében nem kerülhetik meg a feladatok tüzetes politikai megvilágítását, az összes Időszerű és fontos politikai kér­dések állandó politikai megmagyarázását, a rendszeres Ideológiai munkát. A központi hivatalok valamennyi dolgozójának Ideoló­giai, politikai és erkölcsi nevelése, szerve­zésük a mostani Idő fontos feladatainak következetes teljesítése érdekében, melyek­nek céljuk hazánk szocialista építésének betetőzése, ez az az Irány, melyben a pártonkívülieket a munka állandó tökéle­ki kell fejteniük. Ez az út vezet a párt vezető szerepének következetesebb érvényesítéséhez is az egész állami és gazdasági apparátusban, ez a záloga annak, hogy elérjük valamennyi funkciójának további lényeges klfejlesztC­sét, mindenekelőtt gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciójának fellendülését. Ez az út vezet biztosan állami és gazdasági apparátusunk további közeledéséhez a dol­gozók tömegeihez és a tömegek egyre szélesebbkörű bekapcsolásához népi demok­ratikus államunk Igazgatásába. Az állami és gazdasági apparátus vala­mennyi vezető dolgozójának, minden párt­szervnek és szervezetnek jól kell tudnia, hogy a párt Központi Bfzotfeága által ki­tűzött Jelszó megvalósítása — a szocialista építés betetőzése hazánkban — feltételezi a következőt: rendszeresen meg kell ja­vítanunk a kádermunkát, melyet az egész párt figyelmének központjába kell állíta­nunk, a káderpolitikát felelősségteljesen és elvben a lenini alapelvek szellemében kell végrehajtanunk, mégpedig úgy, amint erre pártunk ösztönöz és tanít bennünket. (Magjelent a Pártélet 3. számában.) / ®J SZÖ 5 $ 1958. február 10,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents