Új Szó, 1958. február (11. évfolyam, 32-59.szám)

1958-02-02 / 33. szám, vasárnap

Vildg proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. február 2. vasárnap 30 fillér XI. évfolyam, 55. szám. A nemzetközi kapcsolatok békés megoldásáért E napokban köztársaságunk polgá­rainak figyelmét rendkívüli mérték­ben lekötik a nemzetközi események. Ez nyilvánvalóan abból a tényből kö­vetkezik, hogy épp ezek a hétek és hónapok döntők abból a szempontból, kialakulnak-e a nemzetközi feszültség enyhítésének feltételei, vagy pedig a nemzeteket továbbra is veszélyeztetni fogja a hidegháború, a lázas fegyver­kezés, az a veszedelem, hogy atom­háborúra kerül sor. A jelenlegi helyzetnek jellegzetes vonása az, hogy világszerte növekszik a követelés: vessenek véget a hideg­háborúnak. A nyugati sajtó számos an­kétja arról tanúskodik, hogy a nép békét és békés tárgyalásokat óhajt. A nemzetközi kapcsolatok békés ren­dezése mellett foglalnak állást tudó­sok, orvosok, kulturális dolgozók, köz­életi tényezők. Magában az USA-ban az atomfegyverkezési verseny ellen háromezer kiváló tudós emelte fel szavát. A béke biztosítását követelik a szocialista országok lakosságának szé­les rétegei, amint ennek tanúi voltunk többek között néhány nappal ezelőtt a prágai országos békekonferencián. Mindezek, a legkülönbözőbb országok­ból hangzó békehangok egy követe­lésben egyesülnek: vonjanak le reális következtetéseket a világ jelenlegi helyzetéből és mentesítsék az embe­riséget a háború veszélyétől. A világszerte növekvő békekövete­léseknek ez a hulláma a múlt évi nemzetközi fejlődés reális szemléleté­ből indul ki. A múlt évi események egyrészt a háború növekvő veszélyéről tanúskodtak és arra késztették a nemzeteket, hogy erélyesebben köve­teljék a nemzetközi kérdések békés rendezését. Másrészt azonban az 1957-es év a békés erők jelentős si­kereit hozta s ezek megerősítik azt a reményt, hogý ki lehet vívni a tartós világbékét. A tavalyi év teljes mértékben meg­erősítette „a kommunizmus válságá­ra" való spekuláció hamisságát, vala­mint a népi demokratikus országok és a Szovjetunió közötti szakadás le­hetőségére való számítás tévességét. Az egész világ munkás- és kommu­nista pártjai képviselőinek novemberi moszkvai tanácskozásai megmutatták a szocialista tábornak, valamint a világ marxista munkásmozgalmának erejét és egyöntetűségét. Ez az erő egyértel­műen a világbéke ügyét szolgálja, amint azt a moszkvai tanácskozásokon elfogadott Békekiáltvány és közle­mény bizonyította. Ezzel szemben tavaly a nyugati agresszív politika további diszkreditá­lására került sor, még pedig nemcsak až arab közvélemény szemében. Le­lepleződtek az ázsiai és afrikai orszá­gok feletti gyarmati uralom megújí­tására törekvő Eisenhower- és Dulles­doktrinák igazi céljai és leleplezték a Szíria elleni agresszió előkészítését. Ezek a tények a legnagyobb éberség­re ösztönözték az egész világ közvé­leményét, amint ez konkrétan meg­nyilvánult a lázas fegyverkezési ver­seny megszüntetését és a barátságos nemzetközi kapcsolatok megteremtését követelő ázsiai és afrikai országok képviselőinek kairói értekezletén. Ami­kor azután az USA' a NATO párizsi ülésén további intézkedéseket köve­telt „a hidegháború" kiélezésére — jóllehet nem húnyhatunk szemet afe­lett, hogy sikerült a háború előkészí­tését fokozó bizonyos határozatokat keresztülvinnie — a NATO soraiban mégsem találtak a kívánt támogatásra. Végül a párizsi tanácskozások határo­zataiba is belevették azt a követelést, hogy a nemzetközi kapcsolatok rende­zéséről szóló tárgyalásokat helyezzék előnybe a lázas fegyverkezéssel szem­ben. E reális követelmények növeke­désére nagy hatással volt a balliszti­kus interkontinentális lövedékek se­gítségével történt két szovjet szput­nyik kibocsátása, ami a Szovjetunió óriási technikai és katonai erejét bi­zonyltja. Ezzal még élesebb fénybe kerüli az ügynevezett erőpolitika irrealitása, amely csupán istenes óha­jokból, nem peďig a tényekből indul ki. Egyre világosabb, hogy a közvéle­mény széles körei világszerte alkal­mas és kedvező pillanatot látnak a nemzetközi kapcsolatok rendezésére és a béke megerősítésére a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai kor­mányfői konferenciájának összehívá­sában. Ezen a Szovjetunió által ja­vasolt értekezleten részt vennének egyes további országok vezető ténye­zői is. Az ilyen értekezlet szükséges­ségéről és helyességéről való meg­győződés egyre erősödik a nyugati hivatalos körökben, annak ellenére, hogy az erőpolitika bizonyos vezető körei kezdeti kísérleteket tesznek az értekezlet egybehívásának megakadá­lyozására. Csehszlovákia teljes mértékben tá­mogatja az ilyen értekezlet megren­dezését és kész részt venni rajta. Ezt újból hangsúlyozták kormányunk­nak a NATO tizenegy tagállama kor­mányaihoz intézett jegyzékei. Kormá­nyunknak és népünknek ez az állás­foglalása külpolitikánknak abból a ve­zérelvéből következik, hogy a háborút, mint a nemzetközi problémák megol­dásának módszerét el kell ítélni, el­lenkezőleg, békés tárgyalásokkal kell kiküszöbölni az égető világproblémá­kat és biztosítani kell a békés nem­zetközi egymás mellett élést. Cseh­szlovákia szilárd meggyőződésben e konferenciának a világban fennálló kapcsolatok békés rendezésére rejlő nagy lehetőségeiről őszintén üdvözli az értekezlettel való egyetértés min­den megnyilvánulását, így például D. Nehru indiai miniszterelnök, H. K. Hansen dán miniszterelnök nyilatko­zatát, Nasszer egyiptomi elnök, Davud afgán miniszterelnök és mások vála­szát N. A. Bulganyin üzenetére. Cseh­szlovákia üdvözli egyes további álla­mok kormányainak pozitív állásfogla­lását, jóllehet bennük a nézetek kü­lönböző árnyalatai vannak, amelyekben bizonyára megegyezést lehet elérni. Ami azt a kérdést illeti, hogy mi sze­repeljen a kormányfői értekezlet napi­rendjén, Csehszlovákia teljesen támo­gatja a Szovjetunió által előterjesz­tett javaslatokat. Csehszlovákia egyetértése a Szovjetunió által java­solt napirendi pontokkal abból a tény­ből fakad, hogy megfelelnek a nem­zetek érdekeinek, reálisan tekintetbe veszik a jelenlegi nemzetközi problé­mákat és így a legnagyobb reményt nyújtják a megegyezésre, ha az érte­kezleten minden téren jóakarat mu­tatkozik a nemzetközi enyhülés elérésére. A szovjet javaslatok elfo­adása kétségtelenül hosszájárulna a nemzetközi helyzet megjavításához, a hidegháború megszüntetéséhez és megnyitná a tárgyalások további sza­kaszának útját, további sürgős prob­lémák megoldásának útját. Mi a legfontosabb? Az, hogy az em­beriség mentesüljön a nukleáris fegy­verek veszélyétől. Az amerikaiak valaha azért gyártottak atombombát, hogy az atomdiplomácia segítségével világszerte kivívhassák követelései­ket. Az Egyesült Államok agresszív atomdiplomáciája versenyt indított a nukleáris fegyverkezés terén. Ami­kor azonban az USA már elvesztette az atomfegyver monopóliumát, még akkor sem egyezett bele e fegyverek eltiltásába. Nem veszi tekintetbe a világ közvéleményének, az atomtudó­sok és orvosok ezreinek azt a követe­lését világszerte, hogy az atomfegy­vereket tiltsák be és hatásos ellenőr­zés alá helyezzék. Milyen következtetés vonható le ebből?-Nem más, mint hogy a normá­lis emberi érzéssel és ésszel ellentét­ben állandóan fenn akarják tartani az atomháború veszélyét, tekintet nélkül a nemzetek érdekeire, beleértve az USA népének érdekeit is. Ha ez más­ként volna, semmi sem állna a betil­tásról szóló egyezmény útjában. Az amerikai imperializmus védelmezői szívesen dicsekszenek mély humánus eszményeikkel, emberiességről beszél­nek stb. Hogyan lehet azonban ezzel összeegyeztetni azt, hogy oly meg­rögzötten ragaszkodnak az atomfegy­verekhez és az atomháborúhoz? Főleg most, amikor az atomfegy­ver-kísérletek, az ártalmas sugárzá­sok a nemzetek egészségét és jövőjét fenyegetik? Nem az USA, hanem a (Folytatás a 2. oldalon). Viíia m široký miniszterelnök Kandyban — Látogatás a nemzeti egyetemen és a botanikus kertben — Bandaranaike fogadása Colombóban Aláírták a c$eh$zlovak-ceyloni közös nyilatkozatot Mindkét ország támogatja a gyarmatosítás elleni harcot • A Közép-Kelet orszá­gai maguk döntsenek sorsukról • A Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-ben a helye • Be kell tiltani a tömegpusztító fegyvereket • Össze kell hívni a csúcs­értekezletet Colombo (ČTK) — Viliam Široký mi­niszterelnök kíséretével január 31-én Kan­dóba, Ceylon volt történelmi fővárosába látogatott. A lakosság lelkes Ünneplésben részesítette a Colombôbôl Kandyba érkező csehszlovák vendégeket. V. Široký elvtárs Kandyban a város pol­gármesterével és más hivatalos szemé­lyiségekkel találkozott, ma.1d megtekintette a híres „Buddha foga" templomot. Ezután a csehszlovák vendégek a Kandy mellett épült ceyloni nemzeti egyetemet keresték fel. Az angol uralom idején ezen az egyetemen a brit hivatalok tisztviselőit nevelték. Az egyetemet most kibővítik. Jelenleg 1500 diák tanul itt. A ceyloni nemzeti értelmiség tagjai itt főképp a hu­mánus műveltséget sajátítják el. Valameny­nyi épület befejezése után a műszaki fa­kultást is itt helyezik el, amely jelenleg még Colombóban működik. Arra számíta­nak. hogy az egyetemnek 3000 diákja lesz. Rövid pihenő után a csehszlovák ven­dégek megtekintették a Kandy közelében levő botanikus kertet. Ez a kert a világ legkülönbözőbb tájairól összegyűjtött nö­vényeiről híres. V. Široký miniszterelnök a kert vezetőségének kívánságára fát ül­tetett el és beírta nevét a vendégkönyvbe. Miniszterelnökünk Kandyban, a főkor­mányzó székhelyén a palota kertjében a Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, valamint Szihanuk kambodzsai trónörökös által elültetett fák közelében elültette a „Barátság fáját". Viliam Široký kíséretével az esti órákban visszatért Colombóba. Szolomon Bandaranaike, ceyloni minisz­terelnök január 31-én Viliam Široký mi­niszterelnök tiszteletére ünnepi fogadást rendezett. A fogadáson részt vett Ceylon főkor­mányzó ja, a miniszterek, a ceyloni parla­ment képviselői, a diplomáciai testUIet tag­jai, valamint a ceyloni közélet képviselői. A fogadást művészi műsor követte. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. Csehszlovák-ceyloni közös nyilatkozat Colombo (ČTK) — Viliam Široký mi­niszterelnök és Szolomon Bandaranaike ceyloni miniszterelnök február l-é<i délelőtt Colombóban a következő szö­vegű csehszlovák-ceyloni nyilatkozatot írták alá: Viliam Široký miniszterelnök úr a ceyloni kormány meghívására Václav Dávid külügy­miniszter úr és más személyiségek kísé­retében Ceylonba látogatott. A látogatás alkalmával a csehszlovák miniszterelnök és a ceyloni miniszterelnök megvitatták a két ország közötti kapcsola­tokat. valamint a két országot érdeklő nemzetközi problémákat. A megbeszélések baráti ás szívélyes légkörben folytak. Jellegzetes ceyloni táj A két miniszterelnök megelégedését fe­jezte ki a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlődése felett az utolsó években. Kife­jezik azon reményüket, hogy ezek a kap­csolatok a jövőben a két ország kölcsö­nös előnyére továbbra is fejlődni fognak. A két miniszterelnök sajnálattal állapí­totta meg, hogy még mindig vannak olyan nemzetek, amelyek nem vívták ki szabad­ságukat és függetlenségüket. A miniszter­elnökök teljes mértékben az önrendelkezési elvet vallják, s legmélyebb rokonszenvüket és támogatásukat fejezik ki e nemzetek­nek azon igazságos törekvései iránt, hogy felszabaduljanak a gyarmati járom alól és elérhessék teljes függetlenségüket és szu­verénitásukat. A két miniszterelnök elégedetlenül tekint a Közép-Keleten uralkodó feszültségre. Azt a nézetet vallják, hogy e terület or­szágainak maguknak kellene dönteniök jö­vőjükről minden külső beavatkozás nélkül, saját kívánságukkal összhangban. A két miniszterelnök kifejezte az ENSZ alapokmánya elveinek teljes támogatását és azon meggyőződését, hogy az ENSZ tevé­kenységében valamennyi szuverén államnak részt kellene vennie. Kifejezték továbbá azon meggyőződésüket, hogy Kínát ezen szervezetben jogosan a Kínai Népköztársa­ságnak kellene képviselnie. A két miniszterelnök elégedetlenül álla­pította meg, hogy a több éven át foly­tatott leszerelési tanácskozásokban eddig nem jutottak eredményre és hogy az utób­bi időben ezen életbevágó fontos problémá­ra vonatkozó egyezmény elérésének kilá­tásai még romlottak. A két miniszterelnök azt a nézetet vallja, nem szabad mellőzni semmit, ami hozzá­járulhatna a fennálló nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A két miniszterelnök nyugtalanságát fe­jezte ki az atom- és hidrogénfegyverek halmozása felett és hangsúlyozta, hogy va­lamennyi nemzet jövőjének érdekében be kell tiltani e fegyverekkél való kísérleteket és ezáltal megtenni az első lépést a tö­(Folvtatáis a 3. oldalon.) Egy szovjet munkamódszer tanulsága Több túlsúlyos szerelvényt • 254 millió korona értékű szén megterhelt vonat Sok az elégtelenül Á tehervonatok mai átlagos napi megterhelése az 1937. évhez viszo­nyítva 73,7 százalékkal magasabb. Ugyanolyan megterheléssel, mint 10 évvel ezelőtt, 5800 tehervonattal töb­bel kellene rendelkeznünk. Ez a mi vasútvonalaink számára nem lenne kifizetődő. Nagyobb tonnaterhű vona­tok közlekedése azonban nem lenne könnyű. Erről a mozdonykezelő mun­kacsoportok tagjai sokat beszélhet­nének, akik a szovjet vasutasok pél­dája nyomán már az első ötéves tervben megkezdték a tonnamennyi­ség emelését és egymás után túllé­pik a vonatok maximális súlynormáit. Az első túlsúlyos vonat 1949-ben indult el vasútvonalainkon. Az or­szágos normánál csaknem kéthar­maddal nagyobb tehersúlyt, összesen 1800 tonnát szállított. Nálunk a legnagyobb tehersúlyű vonat 3000 tonnát szállított. yssss/ssssss/sssssssssssssssssssssssssssss/ssssss* v v r í |Mit takarítanak meg a kohászok 1958-ban?l N \ § A hatékonyság múlt évi felül-^ ^ vizsgálata megmutatta a kohók és ^ ^vasércbányák dolgozóinak, meny-^ § nyit takaríthatnak meg jobb gaz-^ vjdaikodás mellett. Ezért a felül-^ ^vizsgálat eredményei már az idei^ § tervteljesítésben megmutatkoznak. $ megtakarított nyersanyagok^ ^ igen sokat jelentenek népgazdasá- § § gunk számára. Például hengerelt ^ i: anyagból 8800 tonnát takarítanak^ ^ meg. Ebből a mennyiségből 33 kb. ^ % 50 méter hosszú acélhidat készít-^ % hetnek. § A szénmegtakarítás mennyisé-^ § ge 410 ezer család évi fűtési ^ ^ szükségletét fedezheti barnaszén- ^ § bői, ha minden családra 20 má- S S N ^ zsát számítunk. Faanyagból a ko- ^ § hászok annyit takarítanak meg,^ ^ amennyi egy 35 hektáros 80 éves ^ $ erdőben található. S x c X S >/ssssssssssssrssswss//7vssssssssssssssjrrrws/> Á nehéztonnások így gyakorlatilag bebizonyították, hogy többet, jobban és olcsóbban lehet szállítani. Olcsób­ban azért, mert ugyanolyan súly szál­lítására kevesebb mozdony szükséges. Ez kisebb szénfogyasztást jelent és ily módon 1950-től egészen a múlt évig 254 millió korona értékű szenet takarítottak meg. A nehéztonnások teljesítményei be­folyást gyakoroltak a tonnasúly rendszeres emelésére, úgyhogy most a tehervonatok az 1950. évi 646 tonnához viszonyítva átlago­san 870 tonnát szállítanak. A túlsúlyos vonatok mellett azon­ban még mindig igen sok elégtelenül megterhelt vonat is közlekedik. A múlt év 11 hónapja alatt olyan nagy volt a számuk, hogy teljes meg­terhelés mellett 51 vonattal keve­sebbet kellett volna indítani. A ne­héztonnások emellett ugyanannyi idő alatt csaknem 12 millió tonna súlyt szállítottak normán felül. A hasonló helyzet kiküszöbölése céljából a legrövidebb időn belül kedvező feltételeket kell teremteni a nehéz­tonnás szállítás továbbfejlesztésé­re, és a nem teljesen megterhelt vonatok indítása a Közlekedésügyi Minisztérium, a vasúti osztályok és igazgatóságok akcióterveinek leg­fontosabb feladata lesz. A jövő villanytelepei sok milliárd fonna szenet tesznek feleslegessé Iparunk fejlődése szükségszerűen magá­val hozta az állandóan fokozódó széntermelést. Ennek elkerülhetetlen következménye szén­készleteink fokozatos kimerülése lesz. Szén­készleteink energiáját napjainkban már nagy­mértékben helyettesítik a folyóvizeinken éipítstt vízerőművek, de az elő­relátható villanyenergia­szükségletünket 10—15 év múlva már ezek sem lesznek képesek fedez­ni. Hazánk folyói éven­te mindössze 9 és fél­milliárd kilowattóra energiát képesek ter­melni, A tervek szerint 1970-ig ezt az energiát 70 %-ban tudjuk csak kihasználni. Az említett okok miatt feltétlenül szükségessé válik az atomvillanyerómüvek építése. Távlati terveink sze­rint a negyedik ötéves terv végén összes vil­lany energia-szükségle­tünket ezek a teljesen új típusú erőművek elé­gítik majd ki. A mű­szaki fejlődés mai ál­lása szerint az atom­villanvtelepen termelt villanyenergia még sok­kal drágább, mint a ha­gyományos villanytele­peken nyert villamos­áram. Ez az arány foko­zatosan áttolódik az atomvillanyenergia ja­vára, úgyhogy az elő­zetes számítások sze­rint az atomenergiának 1960-ban csak valamivel lesz magasabb az ára, 1970-ben pedig jóval kevesebbe kerül majd az atomvillanyenergia, mint a hőerőművekből nyert áram. Az atom­erőművek építése ter­mészetesen az egyes államokban található szénkészletektő) is függ. Ebben a tekintet­ben nálunk elég ked­vezőek a viszonyok. Az atomerőművek építése a technika többi ágától is függ. Tudó­sainknak, technikusa­inknak az új erőmüvek építéséhez szükséges fémötvözeteket kell előállítaniok, hogy na­gyobb teljesítményű reaktorokat tudjunk építeni. Tudósainkra vár még sok gyártási prob­léma megoldása, hogy a rádióaktív kisugárzás veszélyeitől megóvják az atomerőműben dol­gozó alkalmazottakat,

Next

/
Thumbnails
Contents