Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-10 / 10. szám, péntek

Képur.kön a bombayi Tadzs Mahal szálló látható, mely India legfényüzőbb és legnagyobb szállóinak egyike. A szállóból szép kilátás nyílik a nyílt tengerre. (ČTK felvétele) Bombay i képeilap N' pncs szükség egyáltalán magyarázó szóra az itteni éghajlattal kapcsolatban, hogyha az ember a pillanat egy töredékére megáll Bombaynak, ezen India nyugati partján elterülő, nagy város földjén. Amikor Široký elvtárs és utána kíséretének tagjai az esti órákban kiszálltak a repülőgépről, arcukat megcsapta a meleg, nedves levegő. Csakis a frissítő szél enyhítette némileg a nagy meleget. Bombay India második legnagyobb városa. Az ipar, a kereskedelem, a bankok, az idegen kereskedelmi- és légi közlekedési vállalatok központja, egyetemi város, hatalmas emberi hangyaboly és az éles ellentétek városa. Az Arab-tenger öblének nagy kék szeme nyugodtan tekint a hangok, színek, illatok, a körutak hosszú egyenesei és a szűk külvárosi utcák hamarosan át sem tekinthető konglomerátumára. A hivatalos szám azt mondja, hogy Bombaynak csaknem 3 millió lakosa van, azonban sokan azt tartják, hogy itt már 4 millió ember él. Az utcákat mindig megtölti„ a járókelők tömege, csupán a déli órákban, amikor a városra kegyetlenül tűz a nap és hasonlóképpen a késő éjjeli órákban csendesül le a nagyvárosi élet üteme. Az utcákon sok ezer üzlet van türelmes eladókkal. A napsugár a tengerrel, a bárkákkal és a pálmákkal csábos színjátékot űz, amelybe nem fárad bele a szem. Sok hely van itt, ami felkelti az idegenek érdeklődését. Široký elvtárs felkereste az Aarey tejfeldolgozó üzemet, valamint az első indiai atomreaktort. A látogatót leköti a Gate of India — India kapuja —, a gyarmatosító Nagy-Britannia büszkeségének jelképe, amelyből Londonban már régen ki kellett ábrándulniuk. A kapu emlékeztet a párizsi Diadalívre. Bombay legnevezetesebb körútja az úgynevezett Marine drive — a Teňgerészsétány. — Ez a több kilométeres körút, amely félhold alakban simul a tengerhez, kor- ' szerű esti sétány. Nehezen hihető el, hogy az út szilárd talaját csupán egy negyed évszázaddal ezelőtt ragadták el a tengertől. Amikor meglepő gyorsasággal hull az este a városra,• a város i közepének széles utcáin élesen kigyulladnak a színes neonfények. A rendes és egyemeletes megvilágított autóbuszok nyugodt ütemben haladnak az utcákon. Á közlekedési rendőrök feje j felett nem látjuk már a fekete ernyő- \ ket, amelyek a tűző nap ellen védik őket nappal. Este szóhoz jut a bombayi ismert 1 Malabar magaslat, a korszerű házak és gondozott kertek helye, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik az esti fényben úszó városra. A sötétkék tenger viszszaveri a Tengerészsétány tündöklő lámpáit. A királynő nyakékének nevezték el ezt a lámpasort. Közel ahhoz a helyhez, ahol éjfélkor, vagyis abban az időben, amikor Csehszlovákiában a rádióújságot hallgatjátok, álldogálunk, ott áll Bombay nevezetességeinek egyike, íz úgynevezett Hallgatás tornya, amelyre a parsziak hitfelekezetének követői zöld ágakra helyezik elhányt hozzátartozóik holttestét, nem adva át azt sem a földnek, sem a tűznek. A holttesteket aztán elintézik a keselyűk, amelyek kitartóan őrzik lakomáik helyét. Malabarban egy széles térségen folyik le V. Široký miniszterelnöknek Bombay lakosságától való szívélyes fogadtatása. Miniszterelnökünket és kíséretét Indiában mindenütt nagyon szívesen üdvözlik. Ez arról a népszerűségről tanúskodik, amelynek köztársaságunk örvend Indiában. MILAN MADR ľiliu

» c;/. C I9U mesterséges holdat A Nagy Péter öböl vize a Szovjetunióhoz tartozik A Szovjetunió külügyminisztériumának jelentése A Szovjetunió dokumentumfilmjeinek központi műterme a moszkvai tudományos népszerű filmek műtermével egylitt elkészítette a föld első szovjet mesterséges holdjairól szóló filmet. Képünkön a szovjet rakéták első modelljének kilövését láthatjuk. (TASZSZ felvétele) EMLÉKEZZÜNK SZTÁLINGRÁDRA Moszkva (TASZSZ) - A szovjet Központi lapok 1957. július 21-én közölték a Szovjetunió Minisztertanácsának a Nagy Péter öbölről szóló jelentését. E jelentés közlésével kapcsolatban Japán, az USA és Nagy-Britannia nagykövetségei a szovjet külügyminisztériumhoz jegyzéket intéztek, amelyben tiltakoznak a szovjet kormánynak a Nagy Péter öböl térségében kijelölt szovjet határokra vonatkozó határozata ellen. A Szovjetunió külügyminisztériuma ez év január 7-én a japán nagykövetséghez választ intézett, amely a többi között így hangzik: A Nagy Péter öböl vizei a Szovjetunió történelmi vizei, tekintettel az öböl sajátos földrajzi feltételeire, valamint gazdasági és védelmi jelentőségére. A Szovjetunió külügyminisztériuma határozata a Nagy Péter öbölre vonatkozólag a Szovjetunióhoz való tartozását illetőleg semmi újat nem tartalmaz, hanem csupán megerősíti a több mint 50 év előtt kijelölt határokat. Azt a tényt, hogy a Nagy Péter öböl a Szovjetunió fenségvize elismerték a Szovjetunióval szomszédos országok, például a Kínai Népköztársaság. Az utóbbi időben több ízben hajóztak be idegen halászbárkák a Nagy Péter öböl vizeibe és idegen repülőgépek repültek át az öböl felett, anú a Szovjetunió kormányát arra késztette, emlékeztessen arra, hogy az öböl a Szovjetunióé és rámutasson a fenségvizek határaira a Szovjetunióhoz tartozó öböl térségében. A Szovjetunió külügyminisztériuma hasonló jegyzéket küldött az USA és Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségeinek. A népi kamara a második ötéves Sérvről szóló törvényt tárgyalja Berlinben szerdán és csütörtökön ülésezett a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája. Megvitatták a fontos törvények egész sorát, elsősorban az 1956— 196Ó. évre szóló második ötéves terv törvényét. Az 1958. évi állami költségvetés 1957tel szemben 2,6 milliárd márkával emelkedik és több mint 40 milliárd márkát tesz ki. Az állami költségvetés csaknem kétharmadát a nemzeti vállalatok bevételei fedezik. A néphadseregre 930 millió márkát irányoztak elö, ami a költségvetésnek mindössze minteqy 2.6 százalékát teszi kl. Emelik a szociális gondoskodásra, a kultúrára, az iskoláztatásra és a népnevelésre fordított összegeket. Az ipari nyerstermelés tervét 1957-ben 101,5 százalékra teljesítették, annak ellenére, hogy az üzemek nagy részében a munkaidőt heti 45 órára szállították le. 1957-ben az ipari nyerstermelés túlhaladta az 50 milliárd márkát. 1958-ban 56,7 és 1960-ban 63,6 milliárd márkát fog kitenni. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK kongresszusának ez évi ülésszakán sok béke- és népellenes, az erőpolitikát továbbfejlesztő tipikusan amerikai kérdést tárgyalnak meg és i hagynak jóvá. Ha nem is közvetlenül, | de ezek csoportjába tartozik az a iNyugat-Németországgal való szellemi [atyafiságon alapuló javaslat is, amely i szerint az Amerikai Egyesült Államok 1 teljes kártérítést fizetne Németoriszágban minden hadikárosultnak: te'hát azoknak a gyárosoknak, iparbá[róknak is, akik annak idején Hitlert i pénzelték. Egyelőre még nem állapították meg, hogy milyen összegről is i lenne szó, de a becslések szerint sok | millió dollárról van szó. Ezt a hatali mas összeget természetesen sem az [államtitkár, sem az elnök nem fizetné, hanem az amerikai munkásság bérébői 1 faragnák le. \ Érdekes megfigyelni, milyen teker1 vényes utat tett meg ez a kérdés — ha egyáltalán kérdés ez —, amíg a nemlétezéstől az USA kongresszusa elé terjesztett fontos kérdéssé vált. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 1946-ban az Egyesült Államok 16 szövetségesével megegyezett abban, hogy Németországot megfosztják attól a jogától, hogy hadikárpótlást követeljen. A kongresszus két év múlva törvénybe foglalta, hogy a Németországban elkobzott vagyont áruba bocsátják és az árát az amerikai polgároknak a németek által okozott káraik megtérítésére fordítják. Az USA kormánya híven kitartott e nézet mellett és még 1957-ben is azt írta a New York Times, hogy az amerikai kormánynak esze ágában sincs, hogy a német hadikárokat teljesen megté• rítse. Ebbe beleegyezett Nyugat-NéJmetország kormánya is, kétszer * is l hivatalosan elismerte ezt a döntést, Jés hogy saját lakosait megnyugtassa, „Adjatok csak 10 évet" — rikácsolta pátosszal és hencegve Hitler 1933 januárjában, amikor Németországban átvette a hatalmat. A 10. évfordulón azonban az ijedtségtől annyira berekedt, hogy elfelejtett szónokolni, mert éppen akkor értesült a rettenetes katasztrófáról, a vesztett sztálingrádi csata csúfos befejezéséről. Ott vesztette el válogatott hadtesteit. Mik az előzményei és oka ennek a nagy szovjet győzelemnek? A német fasiszták még 1941-42 telén megkapták az első alapos leckét, amikor Moszkva előtt szétverték hadseregüket. Ekkor 100 kilométerrel űzték vissza az ellenséget a szovjet fővárostól. 1942. május 2-án 20 évre megkötötték az angol-szovjet szövetségi és katonai szerződést. Ezt követte a Washingtonban aláírt szovjet-amerikai szerződéi. Ebben megegyeztek, hogy 1942-ben haladéktalanúl meg kell indítani a támadást a második fronton. A nyári offenzívában a németek már nem tudtak a 3000 kilométer széles fronton egyszerre támadni, mint egy évvel azelőtt. Ezért legerősebb támadásukat Sztálingrád irányában indították meg. A Szovjetuniót két részre akarták szakítani és kelet felől megkerülni Moszkvát. Terveik szerint 1942. július 25-én kellett volna elfoglalniok Sztálingrádot, melynek kulcsjelentősége volt a terv szempontjából. Ebben a helyzetben mint a dögkeselyű várta néhány állam Sztálingrád elestét. Japán addig is megnehezítette a szovjet hajózást, Spanyolország Németország oldalán harcolt „kék divíziójával", Portugália a németeknek szállított wolframot, ónt, ólmot, konzerveket, Törökország a Boszporuszon és a Dardanellákon átengedte a német hadihajókat, Svédország gazdasági segítséget nyújtott Hitleréknek. Nyáron a Szovjetunió átmenetileg elvesztette az egész Ukrajnát, a Donbaszt, a Balti államokat, a kurszki, szmolenszki, voronyezsi, rosztovi és krasznodari területeket. A hitler-fasiszták csaknem 120 kilométerre álltak Moszkvától. 240 német és csatlós divízió 3 millió katonájával állt szemben a szovjet hadsereg. A német hadvezetőség kitűzte tervében, hogy Sztálingrád után augusztus 10-én Szaratovot, augusztus 15-én Kujbisevet, szeptember 13án pedig Bakut foglalja el. Tekintve azt, hogy Európában — annak ellenére, hogy az amerikai-angol szövetségesek megegyeztek ebben — a második frontot nem nyitották meg, a német hadsereg szabadon rendelkezhetett tartalékjával. így a délnyugati arcvonalra öszpontosíthatta erejét, ahol túlsúlyba került, és bizonyos sikereket ért el. Az angolszász „szövetségesek" kétszínű politikája azzal számolt, hogy mind a szovjet hadsereg, mind a támadó hitleristák kimerülnek és akkor majd ők fogják diktálni a feltételeket. A németek 1942. június 22én indították meg újabb offenzívájukat és sikerült Voronyezs irányában tért nyernlök. Ekkor, 1942. július 22-én adták ki a nagy jelentőségű szovjet hadparancsot, amelyben felszólították Sztálingrád védőit a végsőkig való kitartásra, mert Sztálingrád védelme és az ellenség veresége végzetes lehet az egész front számára. Ezalatt ugyanis a legnagyobb titokban felfejlődtek az új tartalékok, amelyekkel előkészítették a hatalmas szovjet • ellenoffenzívát. Sztálingrádtól északnyugatra Vesenszkaja, Jagodnij, Bolsoj térségében az előkészületeket nagy gonddal készítették elő azzal a céllal, hogy a 22. német hadtestet megsemmisítsék. A szovjet hadsereg a döntő támadásra azt az időpontot választotta, amikor a hitleristák anyagi és erkölcsi ereje a súlyos harcokban már Fasisztáknak ajándékozzák az amerikai dolgozók pénzét ígéretet tett, hogy az ő hadikárpótlási követeléseiket a Német Szövetségi Köztársaság állami pénztárából téríti meg. Ez azonban mindmáig is csak ígéret maradt... A múlt évben azonban tekintettel arra, hogy Németországban választások voltak, Adenauer szükségesnek találta, hogy tenni kell valamit. Amikor májusban a bonni kancellár meglátogatta washingtoni jótevőit, hogy közösen próbáljanak szétnézni a közeledő választások ködös láthatárán, Amerikában megváltozott a helyzet. „A legamerikaiabb gondolkodású európai cinkostárs" posztjának megőrzéséről volt szó, tehát segíteni kellett. Dulles indítványára az állami departement az Egyesült Államok kormányához fordult, hogy támogassa a német elkobzott vagyon megtérítését, s ezáltal Adenauer pozícióját is. A kormány hosszan tárgyalt a kérdésről, és a végén kijelentették, hogy nem tudnak határozni, mert az egyes miniszterek nézetei eltérők. Azonban rá két hétre, július végén a Fehér Ház mégis kiadott egy „kiegészítő tervet" az elkobzott vagyon visszaadásáról és elrendelte, hogy ennek a kérdésnek előnyt kell adni a kongresszus következő (tehát a most folyó) ülésszakán. Ez a kiegészítő terv nagyban növelte a nyugat-németországi volt hitleristák Adenauer iránti bizalmát és jelentőteljesen kimerült. A németek fő erejének két szárnyán, a Don középső folyásánál és Sztálingrádtól délre a védelmet román és olasz hadtestek vették át, ahol csak elenyészően kevés német egység volt. Az északnyugati és a doni fr<mt jobbszárnya döntő csapásra készülő hadseregeinek feladata volt ezekre a fasiszta erőkre északról, a Dontól nyugatra rátörni. A sztálingrádi front szovjet seregeinek pedig a CACE-tó térségéből Sztálingrádtól délre kellett támadniok. A két rohamcsoportnak az ellenség szárnyait kellett megsemmisítenie és offenzívába fejlődnie Kalacs irányában. Kalacsnál, a Donkanyarban kellett bezárulnia a harapófogónak. A teljes körülzárás 1942. november 19-én indult meg s 1943. január 10-én megkezdődött a körülzárt egységek megsemmisítése. Azáltal, hogy a 62. szovjet hadsereg Sztálingrád védelménél magára vonta a hitlerista 4. hadsereg és a 4. tankhadsereg fő erejének támadásait, tudott csak igazán a szovjet hadvezetőség felkészülni a döntő csapásra. Lenin egy alkalommal azt mondta: „A háború a vizsgája minden nemzet gazdasági és szervezési erejének." így a sztálingrádi csata is bizonyítéka annak, hogyan tudott a Szovjetunió megbirkózni a nehézségekkel, hogyan tüdta az elvesztett területek iparát, mezőgazdaságát pótolni, gazdaságát újra szervezni és hadi potenciálját megsokszorozni. A szovjet hadsereg e nagy sikere nem lett volna lehetséges a nép támogatása, a szovjet emberek önfeláldozó munkája nélkül a gyárakban, szén- és ércbányákban, a mezőgazdaságban egyaránt. —GR— A Szocialista Internacionálé a leszerelésről tárgyal Párizs (ČTK) — Párizsban január 8-án délelőtt kezdték meg a Szocialista Internacionálé értekezletét, amely az európai szocialista pártok a leszerelés kérdésében lehetséges lépésekről tárgyalnak. Andersen, volt dán nemzetvédelmi miniszter elnöklésével a tárgyalóteremben helyet foglaltak Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Svájc és a skandináv államok szocialista pártjainak képviselői. A többnapos tanácskozásokat J. Moch, az ENSZ leszerelési bizottsága francia küldöttének beszámolója vezette be. A DPA nyugatnémet sajtóügynökség jelentése szerint a tanácskozások fő pontja részint N. A. Bulganyin üzenetei, részint Macmillannak a Nyugat- és Kelet közötti megnemtámadási paktum megkötésére vonatkozó javaslata lesz. Az arab országok egysége Fajszal, Szaúd-Arábia miniszterelnöke, aki Kairóban van látogatóban, a MEN hírügynökség levelezőjével folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy a világ ma a? arab országok nagy egységének tanúja nemzeti vágyaik megvalósításában. Ez az egység — mondotta Szaúd-Arábia miniszterelnöke — nemcsak az arab Kelet nemzetei nyelvének, történelmének és hagyományainak közösségében, hanem közös harcában is mutatkozik az imperialisti provokációk, az igazságtalanság és agreszszió ellen. Az arabok most jobban megértik problémáikat. Védelmeznünk kell nemzeti érdekeinket, egyesíteni sorainkat és megszilárdítani egységünket bármily veszedelem ellen. sen hozzájárult ahhoz, hogy a kancellár a választásokból győztesen került ki. AZÖTA A FEHÉR HÁZ ÁLLÁSPONTJA TELJESEN MEGVÁLTOZOTT. Azok a miniszterek, akik néhány évvel ezelőtt még hallani sem akartak a német vagyonok visszaadásáról, akarvaakaratlanul bólintottak az új határozatra. Azelőtt a kormány csupán azt a javaslatot tekintette esetleg elfogadhatónak, amely szerint csupán egyének vagyonát térítették volna meg tízezer dollárig. Azt hangoztatták, „nem ajándékoznak kártérítést azoknak a nagy társaságoknak, cégeknek, amelyek Hitler idején milliókat kerestek a háborúból, hanem csak magánszemélyeknek térítik meg apró vagyonát, bankszámláját, biztosítási összegét stb. E javaslat jóváhagyásamegoldotta volna a Nyugat-Németor-. szágban hadikártérítésre számot tartó 90 százaléknak ügyét. És alig 60' millió dollárt tett volna ki. Az új javaslat, amelyet a két jóbarát Dulles. és Adenauer washingtoni találkozásuk alkalmából szültek, nem tett különbséget magánszemély és társaságok," hadirokkantak és háborúban meggazdagodott gyártulajdonosok közt —egyszóval „kártérítést ad annak is„ aki börtönt érdemelne." AZT MÉG NEM TUDHATJUK, hogy, a kongresszus ezt a javaslatot elfő-, gadja-e. Azonban még ha elvetné is^ szégyen és elgondolkoztató, hogy egy ilyen terv az állam legmagasabb" szerve elé kerülhetett. Sajnos, sok* okunk van arra következtetni, hogy, a kongresszus ezt a javaslatot jóvá-,, hagyja . .. Vajon kell-e még ehhez* magyarázatot fűznünk? Nem világlik'' ki ebből, mi is a két állam, „a győztes* és a legyőzött állam közös célja?" > - trik/ Baráti országok: KÍNA A Kanszu észak-nyugati tartomány lancsoui egyetemének új épületében már folynak az előadások. Az új egyetem épülete 200 ezer négyzetméter naqyságú lesz. Képünkön a fizikai fakultás II. évfolyamának hallgatói a matematikai órán. (Cj Kína felvétele.) ŰJ SZO 4 § 1958 január 10,