Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-07 / 7. szám, kedd

Egy járás vitája ötven nap tükrében Komárom és a komáromi járás pártlevélvitáját ismertető két 'előző cik- vízzel látná el. Körülbelül 44 n Inkben rámutattunk, hogy egyes gyűléseken helytelenül vitatták meg a ba került volna eňnek a hőerön KP KB levelét. Csupán bíráltak, de nem mutattak rá a hibák felszámo- a feléDítése. e tervet azonban eo< Komárom és a komáromi járás pártlevélvitáját ismertető két <előzö cikkünkben rámutattunk, hogy egyes gyűléseken helytelenül vitatták meg a CSKP KB levelét. Csupán bíráltak, de nem mutattak rá a hibák felszámolásának módjára, csak kívánságokkal léptek fel, ahelyett, hogy indítványokat tettek volní kívánságuk saját erejükből való teljesítésére. Beszéljünk hát most egy olyan levélvitáról is, amely iskolapéldája annak, hogyan kell helyesen értelmezni az országos vita célját, 1460 tonna szénmegtakarítás egy év alatt Kis üzem, sőt meglehetősen korszerűtlen üzem ma már a Komáromi Gőzvillanytelep. Képtelen versenyezni, a mai modern áramfejlesztők olcsó áramával. Évek óta nyilvánvaló, hogy bekövetkezik az az idő, amikor az üzem munkásainak el kell búcsúzniuk az öreq falaktól. — Felszámolásra van ítélve a feilődő élettel lépést tartani nem tudó üzem. Ilyen, rózsásnak éppen nem mondható hangulat uralkodott a dolgozók körében már tavaly májusban is, amikor új üzemvezető került oda Gregor Jenő személyében. Ez az üzemvezető nagyon megszerette új munkahelyét, megkedvelte a többnyire már gyerekkoruk óta itt dolgozó munkásokat, s mert jó szakember is volt, elkezdett gondolkozni, hogyan menthetné meg a kedves üzemet. Ki is gondolt egy tervet, hogy milyen nagyszerűen lehetne itt értékesíteni a rengeteg kárba vesző gczt. Azonban hiába szaladt tervével fűhöz-fához, úgy néztek rá, rniiint Kolumbuszra, amikor indiai utazása tervével állt elő. Hanem hát imai életünk nem Kolumbusz kora. Jött az október és nyilvánosságra került a párt levele. A komáromi villanytelepe is annak rendje és módja szerint a levél megvitatására került sor. Hangzottak is el itt is, ott is építő iellegű javaslatok: 28 javaslatból 27-et kivihetőnek ítélt a vitabizottság. Pásztor Ferenc fűtő azt indítványozta például, hogy szereljenek s ecunďer-ventillátorokat a kazánokra, jobban kiégnek így a füstgázok, gazdaságosabb lesz a termeiés. Pepo András ventillációs nyomóberendezések felszerelését kérte. Ma a rostélyokon lehull a szénpor egy része — mondta —. Csillékkel viszik ezt most vissza, naponta egy munkaerőt takarítanának meg a nyomó-berendezéssel. Ekkor állott fel Gregor Jenő üzemvezető, s bízva a pártlevél felhívásának erejében, eképpen beszélt: — Van nekünk egy kis kazánunk, amelyik nem fűt gazdaságosan. Atjavítására és üzemben tartására másfélmillió koronát irányoztak. Üzemünk ezt a másfélmilliót nem használta ki, mert nem sokat értünk volna a javítással. Ha ellenben kapnánk a másfélmillióhoz még másfélmilliót, egy nagyobb teljesítményű új kazánt vehetnénk. Mire is lenne ez jő? Itt van közel hozzánk két üzem, a dohánybeváltó meg egy nagy asztalos-üzem, ahol központi fűtéssel fűtenek. Mindkét helyen elsőrendű félső-csehországi szenet használnak, melynek 11 korona mázsája. Ha meg vehetnénk az új kazánt, mi csővezetéken gőzzel fűthetnénk e két üzemet. Négykoronás szénporra 1 rengeteg gőzt tudnánk előállítani. Ezáltal maga a dohánybeváltó 950 000 koronányi összeget takaríthatna meg a fűtésen. De új kazánunkkal a közeli belváros fűtését is el tudnánk ' látni. Ide tartozik a kórház, a posta, az új lakótelep, a vár, a járási nemzeti bizottság stb. Itt is 11 koronás drága szenet használnak a fűtésre. Nem is beszélve arról, hogy ugyanígy fűtik majd afc új szállodát, a most épülő stadiont és az állomás körüli háablokokat. Mit jelentene tehát az, ha elfogadnák javaslatunkat és megkaphatnánk az új kazánt? A befektetett 3 milliót csupán csak a szén megtakarításával 4 év alatt vissza tudnánk fizetni. Évente 730 000 korona értékű tüzelőt. 1460 tonna egyéb iparban nélkülözhetetlen kitűnő minőségű szenet takarítanánk meg. Emellett lényegesen olcsóbb és tisztább fűtést biztosítanánk a környéknek, s ráadásul áramot is termelnénk. — Van aztán egy — igaz, hogy c^ak a távlati tervben megvalósítható még nagyobb jelentőségű indítványom is — emelte fel hangját az üzemvezető. Már foglalkoztak azzal a tervvel, — a fejlődő és iparosodó Komárom előbb-utóbb nem nélkülözheti — hogy hőerőművet építenek Komáromban, mely az egész várost fűtené és melegvízzel látná el. Körülbelül 44 millióba került volna eňnek a hőerőműnek a felépítése, e tervet azonban egyelőre nem fogadták el. Mi egy ellennyomásos turbina felépítésével mindössze 13—15 millióból teljesíteni tudnánk a hőerőmű feladatát. Ennyiből az egész várost, a perifériákkal, a hajógyárral együtt fűteni tudnánk. Óriási pénzmegtakarítást jelentene ez Lakosainknak, üzemeinknek — és óriási mennyiségű szénmegtakarítást — az orszáqnak. Remélem, olyan szellemben fogják javaslataimat elbírálni a felső szervek, amilyen szellemet, amilyen segítséget feltételez és elvár tőlünk dolgozóktól, a levelével hozzánk forduló párt. * * * Komárom és környékének pártlevélvitájáról szerettünk volna átfogó képet adni, kedves olvasó. Természetesen száz és száz értékes és kevésbé értékes felszólalásról számolhatnánk be, időnk és helyünk azonban korlátozott. Annyit azonbaif így is megállapíthatunk az elmondottakból, hogy a komáromi járás dolgozóit igenis rendkívül érdekli hazánk fejlődésének sorsa, az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, a paraszttól hivatalnokig, munkástól tanítóig mindenki magáévá teszi a pártlevél szavát. Ha olyan szívvel fognak a fťvétett hibák kiküszöböléséhez s az építő jellegű javaslatok megvalósításához, ahogy ezt a vitában javasolják, akkor a komáromi járás is elmondhatja: Nálunk nem volt meddő a párt szava. (n. j.) Több mint 150 vágósertést vásároltak fel A Piešťanyi Felvásárló Üzem ez év első munkanapján hat község szövetkezetétől és egyénileg gazdálkodóitól több mint 150 vágósertést vásárolt fel. Az üzem a múlt évben is szép eredményeket ért el — húsz vagon vágósertést és tizennégy vagon vágómarhát vásárolt fel. Ez év elején a párt XI. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy első negyedévi feladatukat tíz nappal előbb teljesítik, ugyanakkor három vagon vágósertést és egy vagon vágómarhát vásárolnak fel terven felül. 1958. évi beadási kötelezettségének az év második napján Ján Oravec is eleget tett. Piešťanyban 8 hektáron gazdálkodik, s a közellátásra 600 kiló sertéshúst adott be. Képünkön Ján Oravec felesége és Michal Ladovský egyénileg gazdálkodó — aki az átadásban segédkezik — látható. Foto: Koloman Cich (ČTK) B

ratislava város ipari üzemei is 1957-ben jól állták meg helyüket a versenyben, mert már december 12-ére teljesítették gyártási tervüket. Nézzük csak hát meg Szlovákia fővárosában néhány iparág növekedését. Örvendetes, hogy villamosáramban 32,3 százalékkal, gázgyártásban 13,3 százalékkal, húsgyártmányokban 8,2 százalékkal, műrostokban 9,4 százalékkal többet gyártottunk, mint tavaly. Mindenkire nagyobb darab kolbász, több méter műselyem jutott, azonkívül ez idén már csak ritkán fordult elő, hogy kikapcsolták volna a villamos áramot, a háziasszonyok is kevesebbet panaszkodtak, hogy főzés közben a gáznyomás csökkent. Munkatársaink felkerestek néhány bratislavai üzemet, hogy érdeklődjenek a felmerülő problémák és az iránt, hogy mit várnak az új esztendőtől. Kiragadunk néhány rövid látogatást, például az élelmiszeripar 3 üzeméből. A KENYÉRGYÁRBAN Nehéz volna így hirtelenében áttekintést nyerni Bratislava pékipari gyártmányokkal való teljes ellátásáról és meglátogatni minden péküzemet. Szerencsére a különféle átszervezés után — ez egyszer tényleg okosan és helyesen — már évekkel ezelőtt kieszelték, hogy a kenyérsütést egy ipari már most — amikor még gyermekcipőiben jár — á óra alatt száznegyvenöt métermázsa kenyeret sütnek benne. Bratislava városnak átlagos napi kenagyüzembe kell összpontosítani. Így nyérszükséglete a főidényben 500—550 született meg hosszú vajúdás után, métermázsa. Mire befejezik az üzem mely 1950 óta tartott, a nagy ipari harmadik gyártási vonalát, képes lesz kenyérgyár, vagy ahogy kapuján ha- a nagy péküzem 24 óra alatt hat száztalmas betűkkel hirdeti „Veľkopeká- harminc métermázsa kenyeret gyárreň" (nagysütöde). Az építkezés elején tani, amivel majd fedezni tudja a nemé g nem tudták, milyen nevet adjanak gyedmilliós város kenyérszükségletét, a születendő gyermeknek, hát elne- Äz üzem eddig köztársaságunk legvezték „Chlebostroj"-nak (kenyérgép), korszerűbb péküzeme. Városunk fehérKésőbb, amikor a pókok nyugodtan sütemény és egyéb pék gyártmányok szőhették pókhálójukat az édesen ellátásáról a többi sütöde gondoskodik. Csipkerózsika álmát alvó építkezés fö- Mindezt elöljáróban mondottuk el, lött, a ketkedok es gunyolodok mar hoqy ismeret

esek tegyenek az üzem csak fitymaloan „Chlebostoj -nak (állj arányai A naqy pi

küzem ve

Zetője kenyér) szólítottak (2 evig szünetelt ?la

tenik elvtárs régi ismerősünk. Kétaz építkezes, a szerk. meg].). Voltak métere

s óriás, mértéke arányban áll azonban kitartók is, akik nem csüg gedtek el. Bizonyos „császárvágással" mégis csak életre segítették dédelgetett kisdedüket. Pedig nem is olyan kisded ez az üzem. Nem tagadja meg nevét. Hiszen az üzem nagyságával. Kevés az ideje, de azért készséggel és türelemmel válaszol kíváncsi kérdéseinkre. — Voltak a múlt évben zavarok a termelésben, illetve a kenyérellátásban? — kérdezzük. v,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,- dacára annak, hogy üzemünk • • a , a , vra r- \ prototípus és nem rendelkeztünk taA szövetkezet további megsziiarditasa csak az új belépőkkel való szoros kapcsolat árán lehetséges :— • Az EFSZ jó

l teljesítette termelési tervét A múlt' évi közgyűlés alkalmával a szövetkezet tagjai elfogadták az 1957. évi termelési és pénzügyi tervet, melyben a munkaegységek értéke 12 korona és három kilogramm természetbeni járandóság volt. Ennek eléréséhez természetesen a szövetkezet tagjainak is hozzá kellett járulniok kitartó, céltudatos munkájukkal kint a földeken és az állattenyésztésben biztosítaniok kellett a 12 korona fedezését. S íme! A terveket csaknem az utolsó tételekig teljesítették. Sertéshúsból ezenkívül 120 mázsát adtak el előnyös felvásárlási áron. Tejből ugyancsak több, mint 12 ezer literrel lépték túl előirányzatukat, ami mellett a növénytermelésben is figyelemre méltó eredményeket értek el. El kell mondanunk, hogy a faluban óriási érdeklődés előzi meg a zárszámadást, hiszen ez az első eset az EFSZ ötéves fennállása óta, amikor sor kerül részesedés kifizetésére. Nem csoda tehát, ha ennek a ténynek igen nagy jelentősége van a faluban. Kinek m

it hozott a köz

ös gazdálkodás? Lehet, hogy a válaszok eltérőek lennének, de egy biztos: aki szívvellélekkel dolgozott, elősegítette a termelési tervek teljesítését, annak tele van a kamrája s az erszénye sem marad üresen. Amellett, hogy a szövetkezet tagjai mindnyájan megkapják megérdemelt jutalmukat, a közös C

siffár község szövetkezetének tagjai bizakodva várják az EFSZ évzáró közgyűlése napját. A szövetkezetesek között már most folynak a találgatások: 5 vagy 6 korona részesedés esik-e egy-egy munkaegységre? — Az öt korona biztos — tájékoztat Kossi Ernő, a szövetkezet könyvelője -, s ha befut a még kilátásban levő bevétel, hat ! korona is lehet. gazdálkodás számára mind a kulturális, oszthatatlan és a többi alapok is biztosítva vannak. Ez a biztosítéka a további fejlődésnek. A szövetkezet tagjai közül idősebb Csuka Ferenc kíváncsian várja a zárszámadást. Negyedmagával dolgozott a közösben s egy évi jövedelme természetbeniekben meghaladja a harminc mázsa gabonát s készpénzben a 20 ezer koronát. Hogy ebből a bevételből mit építettek? Hiszen erről beszél :na mindenki a faluban. Hangoztatják, csak a szövetkezet tagjai tehetik meg, hogy vízvezetéket szereltessenek a lakásukba. S a vízvezeték nemcsak Csukáéknál, hanem Rak Andráséknál is megtalálható. Csukáéknál egyébként nem hiányzik a rádió és a mosógép sem, amit még a többi helyeken is fellelhetünk, Rövidesen szólva Csuka Ferencéknek gondtalanabb életet és örömteli munkát nyújtott a szövetkezet. Az öreg Csuka bácsi a mezei munkacsoportban, míg a fia és menye a sertéstenyésztésben foglalatoskodnak. Az eredmények meggyőzőek 1957-ben a szövetkezet még csak 324 hektáron gazdálkodott, s mintegy harminc család nyugodt megélhetését biztosította. Tavaly az ősz folyomán azonban 80 középparaszt belépésével 340 hektárral gyarapodott a földterület. Kiszélesedett tehát a közös gazdálkodás. Ezzel egyidejűleg természetesen a gondok is megnagyobbodtak. Ettől mintha megtorpant volna a szövetkezet. A tagok nem veszik szívesen tudomásul, hogy az idei tavaszi munkákat már 664 hektáron kell biztosítaniok. — Alacsonyabb lesz a munkaegység értéke — s ehhez hasonló helytelen érveket igyekeznek felsorakoztatni. Arra persze nem terjed ki a figyelmük, hogy a taglétszám növekedése és a földterület gyarapodása a szorgalmas munka nyomán óriási előnyt jelent a termelés növelése szempontjából. Nincs értelme és nem vezethet a szövetkezet további megszilárdításához, ha továbbra is bizalmatlanok maradnak az új belépőkkel szemben. Inkább fogjanak össze és a helyi nyersanyagforrásokat igyekezzenek kihasználni a szövetkezet és az egész tagság boldogulására. A falu határában levő kőbánya és a homoklelőhelyek értékes és gazdag jövedelmet eredményezhetnek, ha azok kihasználását okosan a köz hasznára fordítják. Szombath A. pasztalatokkal az új gépi berendezés körül, eltekintve kisebb üzemzavaroktól, simán folyt a gyártás, a kenyérellátást pedig már jól tartottuk kezünkben, nem voltak panaszok. — Akadtak-e kifogások a kenyér minősége miatt? — Nem mondhatom. Áz új üzem fennállása óta a kenyér minősége javult. Előfordul szórványosan, hogy itt-ott megrepedezik. Sőt lehetséges, hogy némelykor egy sróf vagy idegen tárgy kerül a kenyértésztába, de ez nem a mi hibánk, mert sem a kőművesek, sem a gépszerelők nem fejezték még be munkájukat. Az üzem belsejében dolgoznak, ugyanakkor amikor mi gyártjuk a kenyeret. így elkerülhetetlen, hogy ilyenkor valami bele ne essék a tésztába vagy kovászba. A lisztet feldolgozás előtt automatikus szitákon engedjük át, úgyhogy ez a probléma is megoldódott. Természetesen az üzem teljes befejezése után ezeket a hibákat teljesen megszüntetjük és a higiénia szabályait is pontosan betarthatjuk. — Mikor készül el teljesen az üzem?, — kérdezzük. A terv szerint 1958. június végén fejezik be az építkezési és szerelési munkákat. — Mi késleltette ezt a munkát? — A TOPOZ n. v., mely a gépi berendezés egy részét szállította, nem teljesítette feladatát, sőt visszahívta szerelőit és így már azok 3 hete itt nem dolgoznak. Ezenkívül a Priemstav építő vállalat néhány család számára megszállta raktárhelyiségeink egy részét, melyeket nem akar kiüríteni. Különben is üzemünk belterületén 7 idegen család és alkalmazottaink köréből is 7 család lakik, melyeknek a nemzeti bizottság eddig nem utalt ki lakást. Ez is nagyon hátráltatja munkánkat és semmiképpen sem növeli gyárunk biztonságát. A továbbiakban még megtudjuk, hogy ez a nagy sütöde a külföldi látogatók érdeklődésének középpontjába került. Ez év folyamán látogatók voltak itt Magyarországból, a Szovjetunióból, Jugoszláviából, Lengyelországból, Bulgáriából, Angliából, Brazíliából, Ausztriából, sőt Kamerunból is. A szakemberek véleménye szerint az üzem megfelel az összes követelményeknek. AZ ÉDESSÉGEK BIRODALMÁBAN Amikor most Télapó látogatta a gyerekeket, nem hagyhattuk figyelmen kívül az édesipar nagy üzemét, a Stollwerck nemzeti vállalatot. Vojtech Sekáč igazgatóval folytatunk beszélgetést, melynek során megtudjuk, hogy a gyár határidő előtt teljesítette évi tervét. — Milyen volt a múlt évi karácsonyi vásár ellátása édesipari készítményekkel? — kérdezzük. — Erre a feladatra már az év eleje óta felkészültünk. Rendbehoztuk a gépeket, raktárakat, biztosítottuk a nyersanyagot és a csomagolóanyagot. November 25-re kiszállítottuk Bratilaván kívül az egész karácsonyi árut. A helyi piacot külön megállapodás szerint az adódó szükséglet keretén belül láttuk el készítményekkel. — Hogyan növelték a termelékenységet az üzemben? — kérdezzük. — Az utolsó két évben majdnem egész gépállományunkat korszerűsítettük, új kazánházat és iparvágányt építettünk. Azonkívül nagy segítség az egyes műhelyekben és a testvérvállalatok között megindított szocialista verseny, melyet negyedévenként kiértékelünk. Ilyenkor alkalmunk van a hiányosságokat kiküszöbölni és munkánkat minden tekintetben megjavítani. Természetesen az üzemen belüli önálló elszámolás (hozrascsot) is sok segítséget jelent. — Hány új fajtát, illetve készítményt hoztak 1957-ben forgalomba és mennyit szándékoznak 1958-ban bevezetni? — 1957-ben 20 új fajta került a kereskedelembe, 1958 húsvétjáig pedig 8 új készítményt vezetünk be. Eddig már 230 'fajtát gyártunk, idővel a régiek közül néhánynak gyártását beszüntetjük. — Mif vár az 1958. évtől, illetvt iparunk új szervezetétől? — Határozottan javulás várható. Jobb munkamegosztást, a gyártásban specializációt eredményez. Az új évben — habár már nem lesznek nagyobb beruházások — a belső üzemi anyagés áruszállítás terén szovjet tapasztalatokat érvényesítünk, — amelyek csökkenteni fogják az önköltségeket. Saját fejlesztési műhelyt létesítünk, ahol majd bonyolultabb gépeket is akarunk készíteni. A kézi munkát idővel teljesen megszüntetjük. Megköszönjük a felvilágosítást és búcsúzunk ettől a „női üzemtől", ahol a nők az alkalmazottak 80 —85 százalékát képezik. —k—e. ÜJ SZÖ 4 £ 1958. január 7, I