Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-05 / 5. szám, vasárnap

Tudományos kutatás az építészetben A pártcsoportok részvétele az évzáró taggyölés előkészítésében Egyre gyorsabban fejlődő építőipa­runknak egyik legfontosabb alapanya­ga a cement. Merész ívelésű, modern épületek alkotásánál, vagy a lakás­építés legkorszerűbb eljárásánál — az előregyártott elemek készítésénél egyaránt felhasználják. Mivel nagy mennyiség szükséges belőle, kutató­ink nagy súlyt fektetnek arra, hogy a cement felhasználását is új alapokra helyezzék. Itt elsősorban a cement gazdaságos felhasználására kell gon­dolnunk. Ezenkívül fontos tényező az is, hogy a felhasznált cement mennyi idő múlva, kötődik; mennyi idő múlva lehet átadni az épületet rendeltetésé­nek. Érdekes, hogy az építéseknél fel­használt cement kötőképessége csak részben van kihasználva. Az úgyneve­zett hidraulikus energia, amit a ce­ment égetéskor nyert, teljesen csak évek múlva szabadul fel, amikor — természetesen — annak már nincs gazdasági jelentősége. Mindenki tudja, hogy a cement akkor köt, ha vízzel keverjük. A ce­ment első tekintetre apró, egyenlő nagyságú porszemek halmaza. A való­ságban azonban nem egyformák ezek a szemcsék, amiről meggyőződhetünk, ha a cementet mikroszkóppal figyel­jük. Az egyes szemcsék vízzel való érintkezése — elázása tehát nem egyenletes. Az apróbb szemekben ha­marabb felszabadul a hidraulikus energia, mint a nagyobbaknál. Ezt az energia-felszabadulást hodratációnak nevezzük. Tehát minél apróbbak a cement szemcséi, annál jobban, gaz­daságosabban lehet felhasználni a ce­mentet. A cement alapanyagának régi mód­szerrel való őrlésénél nem nagyon jfhetnek számításba újítások, mert ezek nagyon költséges eljárások len­nének és új, drága berendezéseket igényelnének. Ezért a bratislavai Épí­tészeti Kutatóintézetben -egy teljesen új eljárást dolgoztak ki. A cement alapanyagának vizes úton való őrlése meglepően jó eredményekre vezetett. Ennél az eljárásnál a cementszem­csék felső rétege lezúzódik, miáltal a szemcsék átmérője sokkal kisebb lesz, tehát a cementrészecskékbe jobban behatol a víz. Elérték tehát azt, hogy a cement felhasználásénál annak kötőképességét szabályozni tudják. Az új módszer kidolgozásá­val az Építőipari Kutatóintézet dol­gozói elérték, hoqy az eddigi hétna­pos szilárdulási időszak három nap­ra csökkent. A cement kötésidejének ilv módon való lerövidítése nemzet­gazdasági szempontból nagy jelentő­ségű Sokszor éppen a betonozás las­sú menete késleltette a további mun­kákat. Az új módszerekkel történő betonozásnál sokszor napokkal hama­rabb eltávolíthatjuk a deszkázást és folytathatjuk a további munkákat, mint a régebbi módszerrel előállított cement felhasználásánál, ami a terv teljesítésénél fontos tényező. De nemcsak a hagyományos épít­kezési módszereknél előnyös a vizes úton őrölt cement felhasználása. Az 7\T egyed sáros falu. Ködös őszi L ' estéken a járdáról letérni iga­zán veszélyes, térdig merülhet az em­ber a sárba. Az egyik utcán láttam ugyan zúzott követ, de hogy valakinek eszébe jutna azt elteregetni, beleszórni a sárba?! Az utca latyakja nem izgatja a község vezetőit sem. A Jaluszépítési akció nem talált talajra Negyeden. Ezek után, mi tagadás, vegyes érzel­mekkel léptem át a szövetkezet iro­dájának küszöbét. Éppen televíziós adás volt. — Ez nem rossz — gondol­tam, — a szövetkezet — úgy látszik — különb, mint a falu, jobban törődik a dolgaival. kimerítőbb választ, hűbb képet erre a következő nap adott. Eléggé zajos volt a reggeli megbe­szélés, de annál jobb. Nem fontos nyilvántart ani, ki mit mondott a napi teendőkről. A nyilvántartással inkább más formában foglalkozzunk, az állat­tenyésztésben nézzünk körül. Ahogy tapasztaltam, az állatállo­mány nyilvántartása nem ötödik kerék a szövetkezet gazdálkodásában. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Figye­lemmel lehet kísérni a szövetkezeti gazdálkodást, annak minden ágát. Be­lőle látjuk, hogy Negyeden az ötven­kettes, ötvenhármas években bizony eléggé silány volt a helyzet, három malacot neveltek évente egy anyakocá­tól. T onka Mátyás, a szövetkezet el­nöke nem kertel, megmondja, hol volt a hiba. — Elsősorban a vezetőség volt a hibás. Engedtük a „darabbért", két munkaegységet az anyakocák gondo­zásáért naponta. Hogy malac volt-e, vagy sem ... Három és tizenhárom malac kö­zött nagy a különbség, tíz malac. Elválasztott malacaink tíz kilósak. ÜJ SZ Ô 4 T£ 1958. január 7. előregyártott elemek gyártásánál, mivel a hidraulikus energia hamarabb szaba­dul fel, időt és tüzelőanyagot takarí­tunk meg, azonkívül a munkahelyet is jobban ki lehet használni. Az újfajta módszerrel gyártott cement felhasználásánál fontos té­nyező még a cementmegtakarítás is. Mivel a cement kötőképessége így iobban ki van használva, nagy meny­nyiségű cementet takaríthatunk meg az építkezéseknél. A qyakorlatból tudjuk, hogv a ce­ment megszilárdulásánál hőenergia szabadul fel. A felmelegedés attól függ, milyen qyorsan megy végbe a cementben a hidraulikus energia fel­szabadulása. Mivel előbb már em­lítettük, hogy az új módszernél ez gyorsabban történik, a téli építkezé­seknél a felszabadult meleg segítsé­gévei nagy mennyiségű tüzelőanyagot takarítunk meg, mert nem kell az újonnan betonozott épületrészeket fűteni a fagy ellen — annak „termé­szetes" melege van. Az újfajta cementet aktivizált cementnek nevezzük, mert gyorsab­ban megy végbe benne az energia felszabadulása, mint a közönséges cementben. Az aktivizált cement to­vábbi előnyei közé tartozik méq az :s, hogy az ebből készült beton ellenál­lóbb a vegyi anyagokkal szemben, jobban kötődik a vasszerkezettel, a vizet nem ereszti keresztül a betonon és a fagiyal szemben is ellenállóbb. Félbeszakítom, az idei átlag után érdeklődöm. — A terv tizenegy, de tizenhárom malacot választunk el egy anyakocától. És ezt az eredményt négy-öt esztendő alatt érlék el a negyedi szövetkezete­sek. Semmi csoda. A munka, a rendes jutalmazás eredménye. Az állatgondo­zók harmincszázalékos jutalmat kap­nak, ha elérik kocánként a tizenhárom malacot. Az állatállomány azóta szá­mottevő. Előbb más'félezerre, majd — miután a szövetkezet ismét négyszáz hektárral gyarapodott — kétezerre nö­vekszik a sertésállomány, ló forrása ez a jövedelemnek. S zapora jószág a sertés, gyorsan nő, így mondják a szövetke­zetesek. A szarvasmarha, az más, ott már olyan gyors sikerre gondolni nem lehet. A negyedi szövetkezet szarvas­marhaállománya sincs valami rózsás helyzetben. Azonban azt is meg kell mondani, hogy az új belépők — négy­száz hektár földdel — csak tíz borjút vittek a közösbe, tehenet egyet sem. Ez persze csökkenti az eddigi átlagot, s így száz hektárra negyvenhárom szarvasmarha jut. A terv ötvenöt. A tehénállomány külön fejezet Ne­gyeden is. A száz hektárra eső negy­venhárom számosállatból tizennyolc a tehén. Ha ezzel szembeállítjuk a napi öt literes (évi 1830 literes) tejhozamot, meg a kétezerkétszáz hektár szövet­kezeti földet, pillanatra sem elégít ki az a helyzet, hogy a szövetkezet most vásárolt nyolcvan üszőt Csehországból. Egy a bíztató, hogy a növendékmarha­és borjúnevelés jó kezekben van. Az eredmény tanúskodik erről. Száz te­héntől a tervezett hetvenöt borjú he­lyett nyolcvannyolcat neveltek fel. Fi­gyelembe véve a sikeres borjúnevelést és a vásárolt üszőket, remélhetjük, hogy a szövetkezet tehénállománya Egyetlen hátránya, hogy qyártása új berendezések építését követeli meg, tehát a cement gyártási ára is emel­kedik ezzel. A nagyobb építkezések­nél azonban ez kifizetődőnek bizo­nyult, amint azt a szovjet eredmé­nyek is mutatják. Az Építészeti Kutatóintézet dolgo­zói — Bruthans és Král vegyészek ve­zetésével — mindent megtettek, hogy ezt az új módszert a gyakorlatban nálunk is minél hamarabb ki tudjuk használni. Az első berendezéseket még a múlt év elején a Prerovi Gép­gyárnak kellett volna szállítania, de ez még — sajnos — mind a mai na­pig sem történt meg. A Kutatóintézet dolgozóira még sok munka vár, amíg elérik az új mód­szer lehető legnagyobb fokú haté­konyságát. Ehhez azonban nem elég a Ku.atóintézet dolgozóinak a jóaka­rata. Az építészeti gyakorlat szak­embereinek is magukévá kell tenniök e fontos újítás felhasználását. Észre­vételeiket, tanácsaikat kutatóink szí­veden fogadják. Fontos, sokszor dön­tő fényezője a kutatásnak a gyakor­lati és tudományos dolgozók együtt­működése. Minden áron le kell küz­denünk a gyakorlat embereinek ide­genkedését a kutatókkal való együtt­működéstől. Egyedül csak ezen az úton lehetséges az építészet kor­szerűsítése az építőipar hatékonysá­gának növelése. Dr. K. J. erősen feljavul. Erre szükség is van, hisz az idő sürget. A szarvasmarha­állományban a szaporulat nem olyan gyors, mint a sertésállományban, kü­lönösen, ha a most belépett tagság nem vitt állatállományt a közösbe. K özös betegség, tipikus a szövet­kezetek egy részében, hogy a szárriyasjőszág a gazdálkodás ötödik kereke. Negyeden is. Egy hektárra számítva még egy tyúk sem jut, s a tojáshozam is messze a kívánalmak mögött van. S ami még rosszabb, át­siklik a szövetkezet az ilyen és ehhez hasonló fogyatékosságok felett. Most, a párt levelének megvitatásakor is sok helyen figyelmen kívül hagyják éppen a fejlődést gátló problémák megvita­tását. Miért? Érdemes erre is rámutatni. Nem tartozik ugyan közvetlenül ehhez, de szorosan összefügg vele. Mégpedig az a tény, hogy nem egy szövetkezet­ben az elnök, de a vezetőségi tagok sem ismerik részletesebben szövetke­zetük gazdálkodási helyzetét. — Majd a könyvelő, — hallja nem egyszer az ember, ha valami „érdeke­sebb" számok után érdeklődik. Helyes, ha a könyvelő amolyan „mindentudó" ember a szövetkezetben, de hogy lehet előre számolni, ha nem tudjuk, mi fő a fazekunkban? a kérdés azért is időszerű, mert a párt levelének megvi­tatásakor a csoportvezetők s a szövet­kezet vezetőségi tagjai elhallgatják munkahelyük égető problémáit, legfel­jebb a megállapításokig jutnak el. Az évközben történtekhez, eredmények­hez vagy fogyatékosságokhoz ritkán fűznek megjegyzést. Így aztán a terv­számok is csak egyeseket „foglalkoz­tatnak". Pedig az is közérdek, akár­csak a jövedelem. (~z) A BRATISLAVAI GUMON-GYÄRBAN az üzemi pártszervezet évzáró tag­gyűlése és a pártbizottság választása idején mindig fellendül a pártélet. A pártbizottság tagjai, a pártcsoport­bizalmiak beszámolnak politikai te­vékenységükről, továbbá az üzem és az üzemrészlegek gazdasági eredmé­nyeiről. Az évi tervet határidő előtt teljesítették, december dereka óta már az új év feladatain dolgoznak. Bár az egész évi önköltségcsökken­tésről még nincs pontos kimutatás, de ha október végéig 235 ezer koro­nát takarítottak meg, az egész évi megtakarítás bizonyára megközelíti a háromszázezret. Van tehát mivel büszkélkedniük. De a majdnem két hónapig tartó vita még sok rejtett tartalékot tárt fel, s így még bizako­dóbb hangulatban kezdték az új esz­tendőt. kétségtelen, hogy ügyes, szorgalmas emberek dolgoznak az üzemben. A pártcsoportok együtt küzdenek a szakszervezeti bizalmiak­kal a jó munkafeltételek és főként a munkaidő teljes kihasználásáért. Minden perc, minden másodperc drága náiuk és nem akad senki a cso­portokban, aki elkésne, vagy indoko­latlanul hiányozna. Mindez természe­tesen nem ment egyik napról a má­sikra. Sokat fáradoztak a kommunis­ták, sok-sok értékes percet áldoztak fel, amíg ezt elérték. Igaz, számotte­vő segítséget kaptak a pártszervezet bizottságától is. Elsősorban a jó pél­da serkentette őket. A pártbizottság tagjai ugyanis napi termelőmunkájuk mellett foglalkoznak politikai agitá­cióval, az akadály nélküli folyamatos termelés biztosításával, a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, panaszaival, kéréseivel is. Munkájukkal kivívták az igazgató és a pártonkívüli munká­sok, a műszakiak és a többi alkalma­zottak megbecsülését. A CSKP KB LEVELÉT megtárgyaló vita során elhangzott megjegyzések, javaslatok azonban újabb és nagyobb feladatok megoldása elé állítják a kommunistákat. Ebből kiindulva a minap megtartott pártbizottsági ülé­sen alaposan meghányták-vetették az évzáró taggyűlés, a pártbizottság választásának előkészítését, főkép­pen pedig a pártcsoportok munkájá­nak tapasztalatait. A napirend első pontja a pártcsoportok legutóbbi ér­tekezletéről szóló beszámoló. Mesia­rik elvtárs, a pártbizottság elnöke többek között azt mondta, hogy „ösz­szehívtuk a pártcsoportbizalmiakat és megbeszéltük velük a soron levő pártcsoport-értekezlet feladatait. Beszéljenek — mondotta — a párt­bizottság munkájáról és az új meg­választásáról s annak jelentőségéről. Hívják fel az elvtársakat arra, hogy mondjanak véleményt a pártbizott­ság egész évi tevékenységéről. Gon­dolkozzanak azon, ki felelne meg legjobban az új pártbizottságba. Örömmel állapítottuk meg, hogy a tagok sokat fejlődtek, régen nem vol­tak ilyen jó pártcsoportgyűlések." De forgassuk vissza néhány nappal az idő kerekét. Nézzük meg, hogyan is zajlottak le a pártcsoportértekez­letek. ÉLÉNK BESZÉLGETÉSEKKEL kez­dődtek a pártcsoportértekezletek. Arról vitatkoztak, kikkel lehetne megerősíteni, felfrissíteni az üzemi pártszervezet bizottságát. Nem is egy, nem is két név merült fel. Min­den oldalról megvitatták a dolgot. Felmerült egy olyan elvtárs neve is, akiről jóformán mindenki szeretettel beszél. Bevált propagandista, mun­kája mellett tanul, iskolába jár, sok szép beszámolót tartott az értekez­leteken. A taggyűléseken mindig oko­san hozzászól a problémákhoz. De a dolog mégsem olyan egyszerű. Több elvtársnak az a véleménye, hogy az illető propagandista, tanul is, nem lenne helyes megterhelni. Egy másik elvtársról ugyancsak elmondták, hogy politikailag fejlett, határozott, de úgy bírál, hogy gyakran megbánt­ja az embereket. Ezért sokan nem kedvelik. Felmerültek még más nevek is. Volt, aki azt mondta, hogy több párthoz hü, munkáját példásan vég­ző értelmiségit vegyenek a pártbi­zottságba. A megjegyzés helyes, mert jelenleg a tizenegytagű pártbizott­ságban egészben véve csak egy ér­telmiségi van. Poplihár elvtárs pártcsoportjában, s még másutt is, sokan megállapí­tották, hogyha fel is kell frissíteni a pártbizottságot, nagyon elégedettek munkájával, mert minden feladatát jól elvégzi. Ez hangzott el a pártcso­port-értekezleteken. Egyéb alkal­makkor azonban, beszélgetések köz­ben, amikor az újítások elbírálásának gyorsítására terelődött a szó, kide­rült, sok még a megoldatlan feladat. A pártbizottság tehát mégsem végez­te el mind;n feladatát, nem használ­ták ki egészen a termelés és a gaz­dasági vezetés pártellenőrzésének jogát. NAGYON FONTOS, hogy felmerül­jenek a személyi kérdések a pártcso­portokban, alaposan mérlegeljék a jelöltek munkáját, magatartását, de éppen olyan fontos, hogy a pártcso­portok politikai munkával is segítse­nek előkészíteni az évzáró taggyűlést. A párton belüli demokrácia nemcsak azt a jogot adja a tagságnak, hogy azt válassza a bizottságba, akit jónak lát, haném azt a kötelességet is, hogy javaslatokkal, bírálatokkal segítse a pártbizottságot feladatainak megoldá­sában, maga is járuljon hozzá a pártmunka megjavításához. Most, az évzáró taggyűlés előkészí­tésével kapcsolatos összejöveteleken alkalom nyílik arra, hogy javaslatok szülessenek. A pártcsoportoknak ép­pen az a szerepük, hogy minden kommunistát arra ösztönözzenek, hogy éljen jogaival, teljesítse köte­lességeit. Nagy szükség van erre Lé­mer elvtárs pártcsoportjának ís, ahol a gazdasági eredmények elbizakodottá tették az elvtársakat, s a múlt évi taggyűlés óta egy párttagjelöltet sem neveltek, s így nem teljesítet­ték az évzáró taggyűlés ama határo­zatát, amely a pártszervezet új fia­tal erőkkel való megerősítéséről szólt. Viktor Hepfinger pártcsoportjában még a párttag legelemibb kötelessé­gére, a tagsági járulék pontos fize­tésére sem fordítottak kellő gondot. Hepfinger elvtárs bizony többet fog­lalkozhatna tagjainak nevelésével, aktivizálásával. A pártcsoportok leg­többjében azonban, ahol a pártbizott­ság munkájáról mondtak véleményt, nagy segítséget nyújtottak az évzáró taggyűlések jó előkészítéséhez. MOST ISMÉT VISSZATÉRÜNK a pártbizottság üléséhez. A napirend első pontjáról már szóltunk. A máso­dik pontról ugyancsak Mesiarik elv­társ, a pártbizottság elnöke beszélt. „Sok más üzemben születnek már fel­ajánlások Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa tiszteletére. Érjük el, hogy üzemi pártszerveze­tünk kommunistái jó példát mutas­sanak a személyes megtakarítási számlák pontosabb vezetésében, to­vábbi elmélyítésében. Beszéljék ezt meg legközelebb a pártcsoportok. A napirend e pontjának vizsgálatá­nál már nem két-három nappal kell visszapergetni az idó kerekét, hanem néhány hónapra, sőt évre kell visz­szatekinteni. A pártcsoportok ugyanis eddig nem sokat törődtek az önálló elszámolás jelentőségének ismerteté­sével. Márpedig a dolgozóknak az üzem vezetésében való részvétele egyik legjobb fokmérője a személyes megtakarítási számlák gondos veze­tésének. A pártcsoportok jó politikai munkája elevenebbé, szélesebbé te­hette volna a számlák vezetését. De nem így történt. Lélektelenné vált a személyes számlák vezetése, mert nem maguk a munkások jegyezgetik az anyag felhasználását, a megtaka­rítást és az érte járó jutalmat, hanem a mesterek. Igaz, ez még a jobbik eset. Előfordul az is, hogy kü­lön adminisztratív erőt alkalmaznak erre a célra. A NAPIREND UTOLSÓ PONTJÄBAN a további teendőket tárgyalta meg a pártbizottság. A legközelebbi párt­csoport-értekezletről, majd a rákö­vetkező taggyűlésről volt szó, ame­lyet már főleg az évzáró taggyűlés előkészítésének szentelnek. Végül ar­ról volt sző, hogy az évzáró taggyű­lés és az új pártbizottság megválasz­tása az egész üzem számára nagy esemény, hiszen az erősebb, jobb összetételű pártbizottság az egész üzem gyorsabb fejlődését segíti majd elő. Erdősi Ede Az első hely jelöltjei A felsőszeli szövetke­zetesek értenek a ken­der és kendermag ter­mesztéséhez. Tavaly a kismácsédiak megelőz­ték őket, 6 hektáron átlagosan 15 mázsa ma­got termeltek egy hek­tárra számítva. A kis­mácsédi szövetkezet pár nappal ezelőtt 134 996 koronát kapott a kendermagért. Ken­dermagból még soha­sem értek el ilyen ma­gas hektárhozamot. Könnyen megtörténhet az is, hogy a kismá­csédi szövetkezel a ken­dermag termelése terén meghirdetett verseny­ben az első helyet éri el Szlovákiában. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. Látogatás a legöregebb kőfaragónál Krištóf Gyula, a kas­sai Magasépítészeti Vállalat és mondhatjuk Szlovákia legöregebb építkezési dolgozója. Nemrégen töltötte be 80. életévét és még mindig dolgozik. De nemcsak ezért akarunk róla beszélni. Igen ér­dekes munkát végez és e munka annyira szí­véhez nőtt, hogy ma sem tud tőle megválni. Már mint 8 éves fi­úcska gyakran nézeget­te a kassai dóm rende­zésénél dolgozó szob­rászok és kőművesek munkáját. Napokon át csodálta az ügyes ke­zek mestermunkáját. „Minden erőmet a szép­ségnek akartam szen­telni, ezért akartam élni, ezért dolgozni, ennek akartam szentel­ni egész életemet," — így sóhajtott nem egy­szer. Vágyainak betel­jesülése jegyében kezdte ímeg életútját. Első mestere a kassai Ond­rej Bača díszítő szob­rász volt. Innen Mun­kácsra ment, ahol mo­dellezést tanult. Megis­merkedett a vonalak és formák szépségével és megpróbálta kőbe vinni, gipszbe formálni elkép­zeléseit. így vált szob­rászmesterré. A kassai Állami Színházban, a Slovan mozgóképszín­házban, a városi Nép­művelési Ház termében mindenütt megtalálják a keze nyomát. És a különböző kődíszekkel ellátott házak homlok­zatai is sikeres munká­járól beszélnek. A kassai népegész­ségügyi kerületi intézet 1. számú lakótelepének kis kamrájában primi­tíven berendezett mű­teremben tölti munka­idejét Krištóf Gyula. Fáradságos és hossza­dalmas munkába kerül az, hogy oz eqyes há­zak homlokzatát művé­szi faraqványok díszít­sék. Először meg kell rajzolni a tervet a tény­leges nagyságban, az­után ennek álapján el­készíteni a modellt. A további állomás a for­ma készítése, amelybe a gipszet öntik. A tény­leges finom munka csak ezután kezdődik. Itt mutatkozik meg a csaknem 70 éves gya­korlat. Egyetlen segí­tőtársa Jozef Vyrosko fiatal fiú, alig győzi szemmel követni mes­terének keze mozgását. Hol van a 80 év? Ere­je teljében levő, lángo­ló szemű férfi Kristóf mester. „Szigorú ember a mi mesterünk — mondja segítője. — Min­dent megmutat, meg­magyaráz tízszer is, amíg az ember meg nem érti. És a munka esek úgy ég a keze alatt." Most díszítést készít a gerlicei kórház és a prakovcei kultúrház számára. „Ha ezeket a munkákat befejezem, nyugdíjba megyek." De már azelőtt hányszor mondta ezt? A munka még mindig fogva tart­ja. Szép környezetet akar teremteni az em­bereknek, hogy öröm­mel nézzenek az új építkezésekre. Ilyen ember Kristóf Gyula, a gipsz- és 'kőd'szítések mestere. Ladislav Lipták, Kassa. KEREKEN NEGYEDRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents