Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-05 / 5. szám, vasárnap

Tudományos kutatás az építészetben A pártcsoportok részvétele az évzáró taggyölés előkészítésében Egyre gyorsabban fejlődő építőiparunknak egyik legfontosabb alapanyaga a cement. Merész ívelésű, modern épületek alkotásánál, vagy a lakásépítés legkorszerűbb eljárásánál — az előregyártott elemek készítésénél egyaránt felhasználják. Mivel nagy mennyiség szükséges belőle, kutatóink nagy súlyt fektetnek arra, hogy a cement felhasználását is új alapokra helyezzék. Itt elsősorban a cement gazdaságos felhasználására kell gondolnunk. Ezenkívül fontos tényező az is, hogy a felhasznált cement mennyi idő múlva, kötődik; mennyi idő múlva lehet átadni az épületet rendeltetésének. Érdekes, hogy az építéseknél felhasznált cement kötőképessége csak részben van kihasználva. Az úgynevezett hidraulikus energia, amit a cement égetéskor nyert, teljesen csak évek múlva szabadul fel, amikor — természetesen — annak már nincs gazdasági jelentősége. Mindenki tudja, hogy a cement akkor köt, ha vízzel keverjük. A cement első tekintetre apró, egyenlő nagyságú porszemek halmaza. A valóságban azonban nem egyformák ezek a szemcsék, amiről meggyőződhetünk, ha a cementet mikroszkóppal figyeljük. Az egyes szemcsék vízzel való érintkezése — elázása tehát nem egyenletes. Az apróbb szemekben hamarabb felszabadul a hidraulikus energia, mint a nagyobbaknál. Ezt az energia-felszabadulást hodratációnak nevezzük. Tehát minél apróbbak a cement szemcséi, annál jobban, gazdaságosabban lehet felhasználni a cementet. A cement alapanyagának régi módszerrel való őrlésénél nem nagyon jfhetnek számításba újítások, mert ezek nagyon költséges eljárások lennének és új, drága berendezéseket igényelnének. Ezért a bratislavai Építészeti Kutatóintézetben -egy teljesen új eljárást dolgoztak ki. A cement alapanyagának vizes úton való őrlése meglepően jó eredményekre vezetett. Ennél az eljárásnál a cementszemcsék felső rétege lezúzódik, miáltal a szemcsék átmérője sokkal kisebb lesz, tehát a cementrészecskékbe jobban behatol a víz. Elérték tehát azt, hogy a cement felhasználásénál annak kötőképességét szabályozni tudják. Az új módszer kidolgozásával az Építőipari Kutatóintézet dolgozói elérték, hoqy az eddigi hétnapos szilárdulási időszak három napra csökkent. A cement kötésidejének ilv módon való lerövidítése nemzetgazdasági szempontból nagy jelentőségű Sokszor éppen a betonozás lassú menete késleltette a további munkákat. Az új módszerekkel történő betonozásnál sokszor napokkal hamarabb eltávolíthatjuk a deszkázást és folytathatjuk a további munkákat, mint a régebbi módszerrel előállított cement felhasználásánál, ami a terv teljesítésénél fontos tényező. De nemcsak a hagyományos építkezési módszereknél előnyös a vizes úton őrölt cement felhasználása. Az 7\T egyed sáros falu. Ködös őszi L ' estéken a járdáról letérni igazán veszélyes, térdig merülhet az ember a sárba. Az egyik utcán láttam ugyan zúzott követ, de hogy valakinek eszébe jutna azt elteregetni, beleszórni a sárba?! Az utca latyakja nem izgatja a község vezetőit sem. A Jaluszépítési akció nem talált talajra Negyeden. Ezek után, mi tagadás, vegyes érzelmekkel léptem át a szövetkezet irodájának küszöbét. Éppen televíziós adás volt. — Ez nem rossz — gondoltam, — a szövetkezet — úgy látszik — különb, mint a falu, jobban törődik a dolgaival. kimerítőbb választ, hűbb képet erre a következő nap adott. Eléggé zajos volt a reggeli megbeszélés, de annál jobb. Nem fontos nyilvántart ani, ki mit mondott a napi teendőkről. A nyilvántartással inkább más formában foglalkozzunk, az állattenyésztésben nézzünk körül. Ahogy tapasztaltam, az állatállomány nyilvántartása nem ötödik kerék a szövetkezet gazdálkodásában. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Figyelemmel lehet kísérni a szövetkezeti gazdálkodást, annak minden ágát. Belőle látjuk, hogy Negyeden az ötvenkettes, ötvenhármas években bizony eléggé silány volt a helyzet, három malacot neveltek évente egy anyakocától. T

onka Mátyás, a szövetkezet elnöke nem kertel, megmondja, hol volt a hiba. — Elsősorban a vezetőség volt a hibás. Engedtük a „darabbért", két munkaegységet az anyakocák gondozásáért naponta. Hogy malac volt-e, vagy sem ... Három és tizenhárom malac között nagy a különbség, tíz malac. Elválasztott malacaink tíz kilósak. ÜJ SZ

Ô 4 T£ 1958. január 7. előregyártott elemek gyártásánál, mivel a hidraulikus energia hamarabb szabadul fel, időt és tüzelőanyagot takarítunk meg, azonkívül a munkahelyet is jobban ki lehet használni. Az újfajta módszerrel gyártott cement felhasználásánál fontos tényező még a cementmegtakarítás is. Mivel a cement kötőképessége így iobban ki van használva, nagy menynyiségű cementet takaríthatunk meg az építkezéseknél. A qyakorlatból tudjuk, hogv a cement megszilárdulásánál hőenergia szabadul fel. A felmelegedés attól függ, milyen qyorsan megy végbe a cementben a hidraulikus energia felszabadulása. Mivel előbb már említettük, hogy az új módszernél ez gyorsabban történik, a téli építkezéseknél a felszabadult meleg segítségévei nagy mennyiségű tüzelőanyagot takarítunk meg, mert nem kell az újonnan betonozott épületrészeket fűteni a fagy ellen — annak „természetes" melege van. Az újfajta cementet aktivizált cementnek nevezzük, mert gyorsabban megy végbe benne az energia felszabadulása, mint a közönséges cementben. Az aktivizált cement további előnyei közé tartozik méq az :s, hogy az ebből készült beton ellenállóbb a vegyi anyagokkal szemben, jobban kötődik a vasszerkezettel, a vizet nem ereszti keresztül a betonon és a fagiyal szemben is ellenállóbb. Félbeszakítom, az idei átlag után érdeklődöm. — A terv tizenegy, de tizenhárom malacot választunk el egy anyakocától. És ezt az eredményt négy-öt esztendő alatt érlék el a negyedi szövetkezetesek. Semmi csoda. A munka, a rendes jutalmazás eredménye. Az állatgondozók harmincszázalékos jutalmat kapnak, ha elérik kocánként a tizenhárom malacot. Az állatállomány azóta számottevő. Előbb más'félezerre, majd — miután a szövetkezet ismét négyszáz hektárral gyarapodott — kétezerre növekszik a sertésállomány, ló forrása ez a jövedelemnek. S

zapora jószág a sertés, gyorsan nő, így mondják a szövetkezetesek. A szarvasmarha, az más, ott már olyan gyors sikerre gondolni nem lehet. A negyedi szövetkezet szarvasmarhaállománya sincs valami rózsás helyzetben. Azonban azt is meg kell mondani, hogy az új belépők — négyszáz hektár földdel — csak tíz borjút vittek a közösbe, tehenet egyet sem. Ez persze csökkenti az eddigi átlagot, s így száz hektárra negyvenhárom szarvasmarha jut. A terv ötvenöt. A tehénállomány külön fejezet Negyeden is. A száz hektárra eső negyvenhárom számosállatból tizennyolc a tehén. Ha ezzel szembeállítjuk a napi öt literes (évi 1830 literes) tejhozamot, meg a kétezerkétszáz hektár szövetkezeti földet, pillanatra sem elégít ki az a helyzet, hogy a szövetkezet most vásárolt nyolcvan üszőt Csehországból. Egy a bíztató, hogy a növendékmarhaés borjúnevelés jó kezekben van. Az eredmény tanúskodik erről. Száz tehéntől a tervezett hetvenöt borjú helyett nyolcvannyolcat neveltek fel. Figyelembe véve a sikeres borjúnevelést és a vásárolt üszőket, remélhetjük, hogy a szövetkezet tehénállománya Egyetlen hátránya, hogy qyártása új berendezések építését követeli meg, tehát a cement gyártási ára is emelkedik ezzel. A nagyobb építkezéseknél azonban ez kifizetődőnek bizonyult, amint azt a szovjet eredmények is mutatják. Az Építészeti Kutatóintézet dolgozói — Bruthans és Král vegyészek vezetésével — mindent megtettek, hogy ezt az új módszert a gyakorlatban nálunk is minél hamarabb ki tudjuk használni. Az első berendezéseket még a múlt év elején a Prerovi Gépgyárnak kellett volna szállítania, de ez még — sajnos — mind a mai napig sem történt meg. A Kutatóintézet dolgozóira még sok munka vár, amíg elérik az új módszer lehető legnagyobb fokú hatékonyságát. Ehhez azonban nem elég a Ku.atóintézet dolgozóinak a jóakarata. Az építészeti gyakorlat szakembereinek is magukévá kell tenniök e fontos újítás felhasználását. Észrevételeiket, tanácsaikat kutatóink szíveden fogadják. Fontos, sokszor döntő fényezője a kutatásnak a gyakorlati és tudományos dolgozók együttműködése. Minden áron le kell küzdenünk a gyakorlat embereinek idegenkedését a kutatókkal való együttműködéstől. Egyedül csak ezen az úton lehetséges az építészet korszerűsítése az építőipar hatékonyságának növelése. Dr. K. J. erősen feljavul. Erre szükség is van, hisz az idő sürget. A szarvasmarhaállományban a szaporulat nem olyan gyors, mint a sertésállományban, különösen, ha a most belépett tagság nem vitt állatállományt a közösbe. K

özös betegség, tipikus a szövetkezetek egy részében, hogy a szárriyasjőszág a gazdálkodás ötödik kereke. Negyeden is. Egy hektárra számítva még egy tyúk sem jut, s a tojáshozam is messze a kívánalmak mögött van. S ami még rosszabb, átsiklik a szövetkezet az ilyen és ehhez hasonló fogyatékosságok felett. Most, a párt levelének megvitatásakor is sok helyen figyelmen kívül hagyják éppen a fejlődést gátló problémák megvitatását. Miért? Érdemes erre is rámutatni. Nem tartozik ugyan közvetlenül ehhez, de szorosan összefügg vele. Mégpedig az a tény, hogy nem egy szövetkezetben az elnök, de a vezetőségi tagok sem ismerik részletesebben szövetkezetük gazdálkodási helyzetét. — Majd a könyvelő, — hallja nem egyszer az ember, ha valami „érdekesebb" számok után érdeklődik. Helyes, ha a könyvelő amolyan „mindentudó" ember a szövetkezetben, de hogy lehet előre számolni, ha nem tudjuk, mi fő a fazekunkban? a kérdés azért is időszerű, mert a párt levelének megvitatásakor a csoportvezetők s a szövetkezet vezetőségi tagjai elhallgatják munkahelyük égető problémáit, legfeljebb a megállapításokig jutnak el. Az évközben történtekhez, eredményekhez vagy fogyatékosságokhoz ritkán fűznek megjegyzést. Így aztán a tervszámok is csak egyeseket „foglalkoztatnak". Pedig az is közérdek, akárcsak a jövedelem. (~z) A BRATISLAVAI GUMON-GYÄRBAN az üzemi pártszervezet évzáró taggyűlése és a pártbizottság választása idején mindig fellendül a pártélet. A pártbizottság tagjai, a pártcsoportbizalmiak beszámolnak politikai tevékenységükről, továbbá az üzem és az üzemrészlegek gazdasági eredményeiről. Az évi tervet határidő előtt teljesítették, december dereka óta már az új év feladatain dolgoznak. Bár az egész évi önköltségcsökkentésről még nincs pontos kimutatás, de ha október végéig 235 ezer koronát takarítottak meg, az egész évi megtakarítás bizonyára megközelíti a háromszázezret. Van tehát mivel büszkélkedniük. De a majdnem két hónapig tartó vita még sok rejtett tartalékot tárt fel, s így még bizakodóbb hangulatban kezdték az új esztendőt. kétségtelen, hogy ügyes, szorgalmas emberek dolgoznak az üzemben. A pártcsoportok együtt küzdenek a szakszervezeti bizalmiakkal a jó munkafeltételek és főként a munkaidő teljes kihasználásáért. Minden perc, minden másodperc drága náiuk és nem akad senki a csoportokban, aki elkésne, vagy indokolatlanul hiányozna. Mindez természetesen nem ment egyik napról a másikra. Sokat fáradoztak a kommunisták, sok-sok értékes percet áldoztak fel, amíg ezt elérték. Igaz, számottevő segítséget kaptak a pártszervezet bizottságától is. Elsősorban a jó példa serkentette őket. A pártbizottság tagjai ugyanis napi termelőmunkájuk mellett foglalkoznak politikai agitációval, az akadály nélküli folyamatos termelés biztosításával, a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, panaszaival, kéréseivel is. Munkájukkal kivívták az igazgató és a pártonkívüli munkások, a műszakiak és a többi alkalmazottak megbecsülését. A CSKP KB LEVELÉT megtárgyaló vita során elhangzott megjegyzések, javaslatok azonban újabb és nagyobb feladatok megoldása elé állítják a kommunistákat. Ebből kiindulva a minap megtartott pártbizottsági ülésen alaposan meghányták-vetették az évzáró taggyűlés, a pártbizottság választásának előkészítését, főképpen pedig a pártcsoportok munkájának tapasztalatait. A napirend első pontja a pártcsoportok legutóbbi értekezletéről szóló beszámoló. Mesiarik elvtárs, a pártbizottság elnöke többek között azt mondta, hogy „öszszehívtuk a pártcsoportbizalmiakat és megbeszéltük velük a soron levő pártcsoport-értekezlet feladatait. Beszéljenek — mondotta — a pártbizottság munkájáról és az új megválasztásáról s annak jelentőségéről. Hívják fel az elvtársakat arra, hogy mondjanak véleményt a pártbizottság egész évi tevékenységéről. Gondolkozzanak azon, ki felelne meg legjobban az új pártbizottságba. Örömmel állapítottuk meg, hogy a tagok sokat fejlődtek, régen nem voltak ilyen jó pártcsoportgyűlések." De forgassuk vissza néhány nappal az idő kerekét. Nézzük meg, hogyan is zajlottak le a pártcsoportértekezletek. ÉLÉNK BESZÉLGETÉSEKKEL kezdődtek a pártcsoportértekezletek. Arról vitatkoztak, kikkel lehetne megerősíteni, felfrissíteni az üzemi pártszervezet bizottságát. Nem is egy, nem is két név merült fel. Minden oldalról megvitatták a dolgot. Felmerült egy olyan elvtárs neve is, akiről jóformán mindenki szeretettel beszél. Bevált propagandista, munkája mellett tanul, iskolába jár, sok szép beszámolót tartott az értekezleteken. A taggyűléseken mindig okosan hozzászól a problémákhoz. De a dolog mégsem olyan egyszerű. Több elvtársnak az a véleménye, hogy az illető propagandista, tanul is, nem lenne helyes megterhelni. Egy másik elvtársról ugyancsak elmondták, hogy politikailag fejlett, határozott, de úgy bírál, hogy gyakran megbántja az embereket. Ezért sokan nem kedvelik. Felmerültek még más nevek is. Volt, aki azt mondta, hogy több párthoz hü, munkáját példásan végző értelmiségit vegyenek a pártbizottságba. A megjegyzés helyes, mert jelenleg a tizenegytagű pártbizottságban egészben véve csak egy értelmiségi van. Poplihár elvtárs pártcsoportjában, s még másutt is, sokan megállapították, hogyha fel is kell frissíteni a pártbizottságot, nagyon elégedettek munkájával, mert minden feladatát jól elvégzi. Ez hangzott el a pártcsoport-értekezleteken. Egyéb alkalmakkor azonban, beszélgetések közben, amikor az újítások elbírálásának gyorsítására terelődött a szó, kiderült, sok még a megoldatlan feladat. A pártbizottság tehát mégsem végezte el mind;n feladatát, nem használták ki egészen a termelés és a gazdasági vezetés pártellenőrzésének jogát. NAGYON FONTOS, hogy felmerüljenek a személyi kérdések a pártcsoportokban, alaposan mérlegeljék a jelöltek munkáját, magatartását, de éppen olyan fontos, hogy a pártcsoportok politikai munkával is segítsenek előkészíteni az évzáró taggyűlést. A párton belüli demokrácia nemcsak azt a jogot adja a tagságnak, hogy azt válassza a bizottságba, akit jónak lát, haném azt a kötelességet is, hogy javaslatokkal, bírálatokkal segítse a pártbizottságot feladatainak megoldásában, maga is járuljon hozzá a pártmunka megjavításához. Most, az évzáró taggyűlés előkészítésével kapcsolatos összejöveteleken alkalom nyílik arra, hogy javaslatok szülessenek. A pártcsoportoknak éppen az a szerepük, hogy minden kommunistát arra ösztönözzenek, hogy éljen jogaival, teljesítse kötelességeit. Nagy szükség van erre Lémer elvtárs pártcsoportjának ís, ahol a gazdasági eredmények elbizakodottá tették az elvtársakat, s a múlt évi taggyűlés óta egy párttagjelöltet sem neveltek, s így nem teljesítették az évzáró taggyűlés ama határozatát, amely a pártszervezet új fiatal erőkkel való megerősítéséről szólt. Viktor Hepfinger pártcsoportjában még a párttag legelemibb kötelességére, a tagsági járulék pontos fizetésére sem fordítottak kellő gondot. Hepfinger elvtárs bizony többet foglalkozhatna tagjainak nevelésével, aktivizálásával. A pártcsoportok legtöbbjében azonban, ahol a pártbizottság munkájáról mondtak véleményt, nagy segítséget nyújtottak az évzáró taggyűlések jó előkészítéséhez. MOST ISMÉT VISSZATÉRÜNK a pártbizottság üléséhez. A napirend első pontjáról már szóltunk. A második pontról ugyancsak Mesiarik elvtárs, a pártbizottság elnöke beszélt. „Sok más üzemben születnek már felajánlások Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa tiszteletére. Érjük el, hogy üzemi pártszervezetünk kommunistái jó példát mutassanak a személyes megtakarítási számlák pontosabb vezetésében, további elmélyítésében. Beszéljék ezt meg legközelebb a pártcsoportok. A napirend e pontjának vizsgálatánál már nem két-három nappal kell visszapergetni az idó kerekét, hanem néhány hónapra, sőt évre kell viszszatekinteni. A pártcsoportok ugyanis eddig nem sokat törődtek az önálló elszámolás jelentőségének ismertetésével. Márpedig a dolgozóknak az üzem vezetésében való részvétele egyik legjobb fokmérője a személyes megtakarítási számlák gondos vezetésének. A pártcsoportok jó politikai munkája elevenebbé, szélesebbé tehette volna a számlák vezetését. De nem így történt. Lélektelenné vált a személyes számlák vezetése, mert nem maguk a munkások jegyezgetik az anyag felhasználását, a megtakarítást és az érte járó jutalmat, hanem a mesterek. Igaz, ez még a jobbik eset. Előfordul az is, hogy külön adminisztratív erőt alkalmaznak erre a célra. A NAPIREND UTOLSÓ PONTJÄBAN a további teendőket tárgyalta meg a pártbizottság. A legközelebbi pártcsoport-értekezletről, majd a rákövetkező taggyűlésről volt szó, amelyet már főleg az évzáró taggyűlés előkészítésének szentelnek. Végül arról volt sző, hogy az évzáró taggyűlés és az új pártbizottság megválasztása az egész üzem számára nagy esemény, hiszen az erősebb, jobb összetételű pártbizottság az egész üzem gyorsabb fejlődését segíti majd elő. Erdősi Ede Az első hely jelöltjei A felsőszeli szövetkezetesek értenek a kender és kendermag termesztéséhez. Tavaly a kismácsédiak megelőzték őket, 6 hektáron átlagosan 15 mázsa magot termeltek egy hektárra számítva. A kismácsédi szövetkezet pár nappal ezelőtt 134 996 koronát kapott a kendermagért. Kendermagból még sohasem értek el ilyen magas hektárhozamot. Könnyen megtörténhet az is, hogy a kismácsédi szövetkezel a kendermag termelése terén meghirdetett versenyben az első helyet éri el Szlovákiában. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. Látogatás a legöregebb kőfaragónál Krištóf Gyula, a kassai Magasépítészeti Vállalat és mondhatjuk Szlovákia legöregebb építkezési dolgozója. Nemrégen töltötte be 80. életévét és még mindig dolgozik. De nemcsak ezért akarunk róla beszélni. Igen érdekes munkát végez és e munka annyira szívéhez nőtt, hogy ma sem tud tőle megválni. Már mint 8 éves fiúcska gyakran nézegette a kassai dóm rendezésénél dolgozó szobrászok és kőművesek munkáját. Napokon át csodálta az ügyes kezek mestermunkáját. „Minden erőmet a szépségnek akartam szentelni, ezért akartam élni, ezért dolgozni, ennek akartam szentelni egész életemet," — így sóhajtott nem egyszer. Vágyainak beteljesülése jegyében kezdte ímeg életútját. Első mestere a kassai Ondrej Bača díszítő szobrász volt. Innen Munkácsra ment, ahol modellezést tanult. Megismerkedett a vonalak és formák szépségével és megpróbálta kőbe vinni, gipszbe formálni elképzeléseit. így vált szobrászmesterré. A kassai Állami Színházban, a Slovan mozgóképszínházban, a városi Népművelési Ház termében mindenütt megtalálják a keze nyomát. És a különböző kődíszekkel ellátott házak homlokzatai is sikeres munkájáról beszélnek. A kassai népegészségügyi kerületi intézet 1. számú lakótelepének kis kamrájában primitíven berendezett műteremben tölti munkaidejét Krištóf Gyula. Fáradságos és hosszadalmas munkába kerül az, hogy oz eqyes házak homlokzatát művészi faraqványok díszítsék. Először meg kell rajzolni a tervet a tényleges nagyságban, azután ennek álapján elkészíteni a modellt. A további állomás a forma készítése, amelybe a gipszet öntik. A tényleges finom munka csak ezután kezdődik. Itt mutatkozik meg a csaknem 70 éves gyakorlat. Egyetlen segítőtársa Jozef Vyrosko fiatal fiú, alig győzi szemmel követni mesterének keze mozgását. Hol van a 80 év? Ereje teljében levő, lángoló szemű férfi Kristóf mester. „Szigorú ember a mi mesterünk — mondja segítője. — Mindent megmutat, megmagyaráz tízszer is, amíg az ember meg nem érti. És a munka esek úgy ég a keze alatt." Most díszítést készít a gerlicei kórház és a prakovcei kultúrház számára. „Ha ezeket a munkákat befejezem, nyugdíjba megyek." De már azelőtt hányszor mondta ezt? A munka még mindig fogva tartja. Szép környezetet akar teremteni az embereknek, hogy örömmel nézzenek az új építkezésekre. Ilyen ember Kristóf Gyula, a gipsz- és 'kőd'szítések mestere. Ladislav Lipták, Kassa. KEREKEN NEGYEDRŐL