Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-01 / 1. szám, újév

Kairói tudósítás az ázsiai és afrikai szolidaritás értekezletéről Afrika és Ázsia nemzetei szolidaritásának kairói értekezlete a világ közvéleményének nagy érdeklődése mellett már negyedik napja folyik. A napi plenáris üléseken és az egyes bizottságok tanácskozásain már kialakulnak az egyes előzetes határozati javaslatokban megszövegezett értekezleti célok körvonalai. Az értekezlet eredményei valószínűleg több irányban érvényesülnek majd. Az értekezleten a javaslatok egész sorát fogadják el, amelyek Ázsia és Afrika egyes országainak kormányaira és hivatalos terveire vonatkoznak. Ezek közé tartoznak az ENSZ keretébe tartozó akciók javaslatai, a közös politikai- és szervezeti alakulatok, létrehozására, bizonyos nemzetközi akciók végrehajtására stb. vonatkozó tervek. Azonban a kairói értekezlet nem elégszik meg csupán ezen irányvonallal. Bandungban két évvel ezelőtt ugyanis megmutatkozott, hogy egyes kormányok küldöttségei a fő határozati javaslatra szavaztak, azonban később egyáltalán nem éreztek kötelezettséget a Bandungban elfogadott határozatok betartására, sőt egyes esetekben ezen határozatok ellen jártak el. A ciprusi küldöttség vezetője mostani felszólalásában felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Irán, Pakisztán és Törökország képviselői az ENSZ ciprusi kérdésének vitájában a bandungi értekezlet szellemével ellenkezve a ciprusi nép önrendelkezési joga ellen szavaztak. Ezért a kairói értekezlet határozatai mindkét kontinens lakosságának széles rétegeihez fognak fordulni. A megfigyelők fő érdeklődését főképpen az értekezleten tárgyalt politikai kérdések keltették fel. Az értekezlet politikai bizottsága öt albizottságban vitatja a legfontosabbnak vélt kérdéseket. Ezek: a leszerelés, az imperializmus elleni harc, a faji megkülönböztetés elleni küzdelem, a palesztinai kérdés és az algériai probléma. Az arab politikai körök nagy jelentőségét tulajdonítanak a palesztinai Svédország Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusa Svédország Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusán H. Hagberg, a párt elnöke tartott beszámolót a párt XVII. és XVIII. kongresszusa közötti időszakban kifejtett tevékenységéről és legközelebbi feladatairól. A többi között kijelentette. „A békét meg lehet őrizni. Ezt a reményteljes nyilatkozatot 64 kommunista és munkáspárti képviselő tette, akik november 23-án közös békekiáltványt hoztak nyilvánosságra, amelyben a világ valamennyi államához fordulnak. Nem választhattak volna jelentőségteljesed) helyet, mint Moszkvát, amely éppen a forradalom évfordulóját ünnepelte." A párt elnöke kiemelte Svédország azon helyes politikájának jelentőségét, hogy nem vesz részt a paktumokban. Rámutatott arra, hogy Svédország és Finnország hivatalos külpolitikája akadályt képez a NATO-nak abban a törekvésében, hogy Észak-Európát háborús akciók színterévé tegye. Hagberg nagy figyelmet szentelt a kommunista párt megszilárdításának és az ideológiai kérdéseknek. Hagberg beszámolója után K. T. Mazurov, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagjelöltje mondott beszédet. Lengyelország ipari termelése 1957-ben 9 százalékkal emelkedett St. Jendrychowski, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa Tervhivatalának elnöke a Lengyel Népköztársaság szejmjének december 28-i XII. plenáris ülésén a kormány nevében törvényjavaslatot terjésztett elő az 1958. évi nemzetgazdasági tervről. Jendrychowski az 1957. évi népgazdasági terv teljesítésével foglalkozva hangsúlyozta, hogy a szocialista szektor tervbevett feladatait jelentősen túlteljesítették. Az> előzetes adatok szerint 1957-ben az ipari termelés az 1956. évhez • viszonyítva nem az előirányzott 4 százalékkal, hanem csaknem 9 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés ez idén 4 százalékkal nőtt. Lopnak, hogy ne kelljen ébezníök A magyar disszidensek súlyos helyzete Nagy-Britanniában A Daily Telegraph and Morning Post december 28-án közölte W. Carrnak a magyar disszidensek nagy-britanniai súlyos helyzetéről szóló cikkét. Carr szerint a szénbányákban munkára jelentkező 3500 magyar közül mindöszsze 548 dolgozót helyeztek el. A magyar munkanélküliek között szakképzett munkások is vannak. A magyar disszidenseknek nagy nehézségeik vannak az elszállásolás körül is. A brit közvéleményben nyugtalanságot kelt a magyar disszidensek, főképp az ifjúság közötti büntettek számának növekedése. Carr hangsúlyozza e probléma komolyságát. A cikkében felhozott tények arra mutatnak, hogy a magyar disszidensek közül sokan nyomoruk miatt lépnek a bűn útjára. A cikkíró beszámol egy bírósági eljárásról a fiatalkorúak csoportja Tunisz Kommunista Pártjának VI. kongresszusa Párizs (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség tudósítása szerint Tuniszban december 29-én reggel megnyitották a Tuniszi Kommunista Párt VI. kongresszusát, amely három napig tart. A kongresszuson a küldötteken kívül részt vesznek Franciaország, Albánia, Olaszország, és Marokkó kommunista pártjainak képviselői. Mohammed Ennafar, a Tuniszi Kommunista Párt főtitkára a kongresszuson részletes beszámolót mondott. A külföldi küldöttségek üdvözlése után kijelentette, hogy Tunisz Kommunista Pártja rokonszenve? a függetlenségért harcoló algériai néppel. A külpolitikáról szólva a főtitkár felhívta a tuniszi kormányt, folytasson a bandungi értekezlet elvein alapuló semlegességi politikát. Hozzáfűzte, hogy ez lehetővé teszi az együttműködést a Kelet és Nyugat valamennyi nemzetével, tehát a Szovjetunióval is. ellen, amelyek tagjai osztozkodtak a lopott tárgyakon. A fiatalok a bíróság előtt kijelentették, hogy az éhség kényszerítette őket lopásra. Magyarország ipari berendezést exportál Budapest (ČTK) — Sok szocialista és kapitalista országból érkeznek Magyarországra megrendelések korszerű ipari berendezésre. E berendezések egy részét a magyar szakemberek a helyszínen szerelik fel. így például éppen e napokban egy nagy szodagyárat adnak át a magyar technikusok a Román Népköztársaság képviselőinek. A Szovjetunió által a Magyar Népköztársaságban megrendelt 35 konzervgyári berendezés közül a jövő évben már 20 üzemi berendezést szállítanak. Lengyelországban magyarországi vállalatok ércfeldolgozót építenek és turbinákat szállítanak vízierőművek részére. A Kínai Népköztársaságnak Magyarország acélcsőgyár berendezést szállít. India Kasmír számára vízierőműberendezést rendelt Magyaországtól. Magyar szakemberek a jövő évben Egyiptomban befejezik egy nílusi híd és egy villanyerőmű építését. Magyarország Törökországnak villanyerőművek számára turbinákat szállít. SZAJF UL-ISLÄ MOHAMMED EL BADR, Jemen trónörököse december 29-én este Budapestről Csap határállomásra érkezett., A herceg a Szovjetunión át a Kínai Népköztársaságba utazik. (ČTK) ALGÉRIÁBAN Oran közelében a francia katonák megtámadtak egy falut, amelyben 58 fegyvertelen személyt, ezek közül 42 asszonyt és gyermeket m<?<]•gyilkoltak. A bestiális tettrő' env amerikai újságíró számolt be, alki szemtanúja volt a véres eseménynek. (ČTK) kérdés megtárgyalásának kairói értekezletén. További fontos kérdés az algériai nép nemzeti felszabadító harca, amely döntő stádiumába lép. Az értekezlet fontos szerve az imperializmus elleni harc albizottsága, amely más kérdéseken kívül tanulmányozza az Omán harca támogatására irányuló intézkedéseket, valamint Indonézia azin követelését, hogy a holland gyarmatosítók által megszállott Nyugat-Iriámt csatoljáik vissza Indonéziához. J. B. Szíriai lapok a kairói értekezletről Damaszkusz (ČTK) — A szíriai sajtó nagy figyelmet szentel az ázsiai és afrikai országok szolidaritása kairói értekezlete munkájának. A lapok feltűnő helyen vastagbetűs címmel közölték A. A. Arzumanyannak, a szovjet küldöttség tagjának beszédét. A lapok hangsúlyozzák: „A Szovjetunió őszintén törekszik elősegíteni az ázsiai és afrikai országok gazdasági fejlődését. A Szovjetunió nem kíván semmiféle előnyt a segélynyújtásban és csakis a béke megszilárdítására és a gazdaságilag elmaradott országok fejlesztésére törekszik. A Szovjetunió követeli az algériai háború beszüntetését." Az USA és a Szovjetunió közötti tanácskozásokért London (ČTK) — A kétoldali amerikai-szovjet tárgyalások mellett síkra szállt Barbara Coštle asszony, az angol munkáspárt funkcionáriusa, a Sunday Pictorialban közölt cikkében. Castle asszony hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és az USA képviselői közötti tárgyalások mindennél jobban hozzájárulnának a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Barbara Castle megcáfolja azok állításait, akik a tárgyalásokkal kapcsolatban elfoglalt visszautasító álláspontjukat „a gondos előkészítés" vélt szükségességével indokolják, és hozzáfűzi, minél kevésbé fogják bürokratikus huza-vonával gátolni az emberi törekvést, annál jobb. London (ČTK) — A Manchester Guardian brit liberális lap december 30-i számában követeli a szovjet kormánnyal való tárgyalásokat. A lap hangsúlyozza, legfontosabb feladat a közös alap megteremtése, amellyel legalább részleges megállapodásra lehetne jutni az oroszokkal. Erre Nagy-Britannia és az egész világ érdekében kell törekedni — írja a lap és hozzáfűzi, hogy a zöld asztalnál felmerülhető problémák közül egy sem megoldhatatlan. London (ČTK) - „Fel kell készülnünk arra, hogy lehetővé tegyük az Amerikai Egyesült Államoknak az Oroszországgal való tárgyalásokat", erre a következtetésre jut az Observer befolyásos angol lap. Az újság elemzi az 1957. évi külpolitikai eseményeket, valamint a nemzetközi helyzet távlatait az 1958. évben. A többi között rámutat arra, hogy Angliában és más országokban egyre jobban követelik, hogy a nyugati hatalmak ismét tárgyaljanak a Szovjetunióval. Az Observer hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióval való egyezmény nélkül nem lehet szilárd helyzetet teremteni a világon. Ottawa (ČTK) - A kanadai sajtó mind erélyesebben követeli a nyugati hatalmak tárgyalásait a Szovjetunióval a nemzetközi feszültség enyhítése és a fegyverkezési verseny beszüntetése érdekében. A kanadai lapok azt bizonyítják, hogy a szovjet ki^-mánynak a nyugati országok kormányaihoz intézett üzenetei, valamint a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a külpolitika kérdéseiben hozott határozata megadja ezen tanácskozások lehetőségét. A „Toronto Daily Start" hangsúlyozza, hogy a Nyugat nem hagyhatja figyelmen kívül a Szovjetunió javaslatait. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG külkereskedelme az 1957. évben jelentős mértékben kibővült. Az NDK külkereskedelmi kapcsolataiban az első helyet a szocialista tábor országai foglalják el. 1957-ben az árucsereforgalom az NDK és a szocialista országok között 20 százalékkal emelkedett. Ebből a legnagyobb rész a Szovjetunióra, Kínára, a Csehszlovák Köztársaságra és Lengyelországra esik. (ČTK) MIT HOZOTT AZ EMBERISÉGNEK az elmúlt 1957-es esztendő? z elmúlt 1957;es év gazdag volt világpolitikai jelentőségű eseményekben. Igaz, ezt el lehetett mondani számos megelőző évről és valószínűleg megállapítják az ezután következő esztendőkről is. Mégis az 1957es évnek volt olyan eseménye, amely határkövet jelent a világ fejlődésében. Értelmetlen volna egy rövid áttekintés keretében felsorolni mindazt, ami fontos 1957-ben a külpolitikában történt. Sokkal helyesebb az események tengeréből — amelyeknek jórésze élénk emlékezetünkben él — kiszemelni azokat, amelyek különösen fontosak és megkísérelni feltárni az események mögött meghúzódó mélyebb összefüggéseket. Ezt a mértéket véve alapul kétségtelen, hogy az 1957-es esztendő legfontosabb eseménye a szovjet mesterséges holdak útnakindítása volt. Emberalkotta szerkezetek elhagyták a Föld légiterét és már hónapok óta a világűr útjait róva jelentik az emberiség történelmének új korszakát. A szputnyikok az 1957. év szilveszteri éjszakáján fényükkel újfajta, optimista újévi üdvözletet küldenek mindnyájunknak s jelentik az emberi tudásba, alkotóképességbe, haladásba vetett törhetetlen hitünk zálogát. A szputnyikok persze — nem anynyira nálunk, mint inkább a haladással szembenálló, ellenséges világban — minden eddigi világszenzációnál nagyobb s ahogyan ők mondják: spektakulárisabb — látványosabb — benyomást és feltűnést keltettek. Bennük testesül meg az imperialista körök szemében s tűnik fel egyszerre egész nagyságában és horderejében a szocialista rendnek az az ereje és képessége, hogy átvegye a vezető szerepet a világ fejlődésében tudományos, gazdasági és — ha kell — katonai téren egyaránt. Hangsúlyozzuk, hogy ez a nyugati rádöbbenés és az ezt követő eszmélkedés számunkra szinte megfoghatatlanul nagy. Különösen nagy az átértékelés mérete az imperialista világerők fellegvárában, az Egyesült Államokban, ahol eddig az ostoba propagandának sikerült eltitkolnia a közvélemény «lőtt a szocializmus minden eredményét és sikerét. A világpolitika kohójában szemünk előtt játszódott le az óriási méretű dialektikus változás a mennyiségiből a minőiségibe: a szputnyikok éjszakánként villódzó fényei végre elegendők ahhoz, hogy az imperialista vezető körök ugyanúgy, mint a propagandától elvakított egyszerű polgár ráeszméljen a szocializmus tényleges jelentőségére, a szocialista tömb igazi erejére és a béke biztosítása gondolatának minden egyéb politikai kérdésnél nagyobb fontosságára és sürgősségére az elkövetkező években. Ijjz a folyamat, a tényleges helyés erőviszonyok felismerésében tett jelentős lépés szerintünk az elmúlt 1957-es esztendőnek legnagyobb külpolitikai eredménye. Eddig ugyanis az imperialisták a Szovjetunióval és a szocialista táborral való minden megegyezést, a hidegháború beszüntetését — állítólagos fölényükre támaszkodva — olyan feltételekhez kötötték, amelyek a tényleges helyzetet semmibe véve a szocialista világ lényeges meggyöngítését s utána megsemmisítését vonták volna maguk után. Az amerikai imperialisták például azt követelték, hogy egész Németországot a nyugat-német reakciós körök vezetése alatt egyesítsék s ezt a Németországot azután a NATO keretében fegyverezzék fel minden tömegpusztító fegyverrel. E logika szerint a Szovjetunió joggal követelhette volna, hogy Ny ug a t- Németors zág ból cs iná 1 j a n ak „kommunista" államot s az így egyesített egész Németországot építsék be a varsói szerződésbe. Vagy más példa: Az amerikaiak „fel akarják szabadítani" az európai népi demokratikus államokat, ami magyarul annyit jelent, hogy vissza akarják állítani bennük a kapitalista rendet. Ugyanezzel a logikával a Szovjetunió azt követelhette volna, hogy a hidegháború beszüntetésének az az ára, ha előzőleg Angliában vagy Brazíliában, de esetleg Mexikóban és Kanadában is népi demokratikus rendszert vezetnek be. Nevetségesen, sőt értelmetlenül hat a mi köreinkben az ilyen okoskodás, pedig pontosan ennek a tükörképét képezik azok a feltételek, amelyeket az imperializmus vezető szószólói: Eisenhower, Dulles, MacMillan és társaik állítottak fel mindeddig. De hogy megváltoztak a nézetek az utóbbi hónapokban a másik oldalon is, azt nemcsak a szputnyikok általános világvisszhangja, hanem egyes felelős imperialista politikusok legújabb állásfoglalásai is bizonyítják. A legjellemzőbbek e téren Kennannak, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövetének, az USA egyik legtekintélyesebb „orosz-szakértőjének" Angliában mondott televíziós beszédei. E jeles „szakértő" előtt immár dereng, hogy az interkontinentális rakéták a Föld minden pontjának, tehát az Egyesült Államok egész területének veszélyeztetését jelentik. De Kennan azt is megértette, hogy megegyezés a hidegháború megszüntetése és a leszerelés kérdésében csak akkor lehetséges, ha a tárgyaló felek nem vágyálmokat kergetnek, hanem a tényleges adottságok, a status quo alapján indítják meg tárgyalásaikat. Ha ez mind így igaz — s a jelek Kennan beszédsorozatán kívül arra mutatnak, hoqy az eszmélkedés folyamata az imperialista táborban erősen megindult — úgy kétségtelen, hogy az elmúlt 1957-es esztendő utolsó hónapjai lényegesen hozzájárultak ahhoz,, hogy az elkövetkezendő időszakban, — reméljük már a mai napoal megkezdődő 1958-as új esztendő folyamán is — közelebb jussunk az egész emberiséget érintő legfontosabb kérdésnek, a leszerelés kérdésének megoldásához, iba volna azonban, ha a szilveszteri éjszaka rózsás hangulatában különösen derűlátó reményeknek adnók át magunkat. Az imperialista világerők a szputnyikok okozta döbbenetükben is, sőt talán annál inkább és annál görcsösebben hatalmuk megtartására, táboruk szorosabbra kovácsolására törekszenek. Kapkodásuk, fejveszte ttségük szemléletes példái az elvetélt amerikai szputnyik-embrió világbotrányba fulladt „kilövése", vagy a legmagasabb szinten hirtelen összehívott s az összehívók számára legalább anynyi kudarcot, mint eredményt hozó minapi párizsi NATO-tanácskozás. De kapkodva, hűbelebalázs módjára a világpolitikában nem lehet tartós eredményeket elérni, különösen nem a szovjet emberek ellen, akikről ismeretes, hogy „jók az idegeik". Fel kell készülnünk tehát arra, hogy az 1958. év folyamán még igen nehéz harcokat kell megvívnia a világ szocialista és béketáborának azért, hogy a háborús erők, a felfegyverkezés képviselői és érdekeltjei tényleg a mai status quo alapján üljenek le a tárgyalóasztalhoz. A mi programunk, a szocialista tábor programja a világ megoldatlan kérdései tekintetében változatlanul egyszerű és világos: Ha már a lefegyverzést az imperialisták érdekei és ellenállása miatt egyszerre megvalósítani nem lehet, úgy fokozatosan először be kell szüntetni az atomrobbantásokat, majd megegyezést kell kötni a hasadó anyagoknak tisztán békés célokat szolgáló és kölcsönösen ellenőrzött gyártása tekintetében, csökkenteni kell a hagyományos fegyverzetet, a fegyverben álló katonák létszámát és így meg kell szabadítani az emberiséget a végveszéllyel, a kiszámíthatatlan nagyságú pusztu'ással va'.ó értelmetlen játéktól, vissza kell adni a gazdasági életnek és íay minden egyes embernek az egyre nagyobb méretű, enyre értelmetlenebb fegyverkezésre pazarolt megszámlálhatatlan milliárdokat. Olyan természetes, annyira a napnál világosabb ez a mi külpolitikai programunk, ez a mi hosszú évek óta egyre fokozódó következetességgel és elszántsággal hirdetett meggyőződésünk, hogy az ember szinte nem is érti, hogyan lehetnek a világon érző és gondolkodó emberek, akik valami mást, mindennek az ellenkezőjét akarják. IMo de mi sem kergethetünk vágyik álmokat. akármennyire indokoltak, akármennyire logikusak is legyenek azok. Nekünk is — ha nem akarunk hibát elkövetni — a tényekből kell kiindulnunk, abból, hogy a világon vannak reakciós, imperiaiista erők, amelyeket a világ egész közvéleményének, minden tisztességes, gondolkodó és érző embernek mozgósításával arra kell bírnunk, hogy amíq léteznek, mepsnvezést üssenek belünk a béke fenntartására. ' Ez az 1957-es elmúlt esztendő fő tanulsága. Sz. L. ÍT.I S70 3 6 1858. o OJ ÉV