Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-30 / 30. szám, csütörtök

il ÚJ szó A Csemadok évzáró közgyűlései A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesiiletének helyi csoportjai az elmúlt hetekben tartották évzáró közgyűléseiket. A közgyűlések lefolyásáról az alábbiakban számolnak be levelezőink: A CSEMADOK KASSAI HELYI CSOPORTJA január 19-én tartotta évzáró közgyűlését, melyen a tagok nagyrésze megjelent, — írja levelében Stein Jenő elvtárs. A közgyűlés időpontja egybe esett a város felszabadításának 13. évfordulójával, ami kedvező alkalmat nyújtott arra, hogy értékelje azt a változást, melyet az azóta eltelt idő hozott a város életében. A vezetőség beszámolóját a helyi csoport egész évi működéséről élénk vita követte, melyben 18-an vettek részt. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az utóbbi években, főleg 1957ben, komolyan fellendült a helyi csoport munkája. Hatvanöt esetben tartottak kultúrestet, melyen 22 ezer ember vett részt. Nagy lehetőséget biztosít a múlt évben megszervezett 14 tagú zenekar. Jelentős támogatást jelent a Csemadok munkájának fellendítésére a városi nemzeti bizottságnak az a döntése, mellyel a város középpontjában új kultúrházat juttatott a helyi csoportnak. Ez megteremti a lehetőséget az élénkebb szervezeti életre és a szélesebb körű kulturális tevékenységre. A kassai színjátszók eredményes munkáját igazolja az a tény, hogy meghívást kaptak egy bratislavai fellépésre, s márciusban 4 előadást tartanak. Az évzáró közgyűlésen megválasztott új vezetőség jövőbeni munkájában szem előtt fogja tartani a gyűlésen elhangzott javaslatokat. Elsősorban arra fog törekedni, hogy a helyi csoport aktívan támogassa a békeharcot. A jövőben a színjátszáson kívül előadások rendezésével és más téren is igyekezni fog sikeres munkát végezni — fejezi be levelét Stein Jenő elvtárs. A CSEMADOK EKECSI (nagymegyeri járás) helyi csoportjának évzáró közgyűléséről Paksy László levelező számol be. Levelében arról ír, hogy bár a faluban aránylag kevés a Csemadoktagok száma, az évzáró gyűlésen a faluból elég szép számmal voltak jelen. A vezetőség beszámolója . megemlítette, hogy a szervezet a tagtoborzást teljesítette, a színjátszás terén elég szép eredményeket értek el, s a Hét c. folyóiratra 20 előfizetőt szereztek. A falu szépítésére és az EFSZ megsegítésére 1826 órát dolgoztak le a helyi csoport tagjai. A vitában sok értékes javaslat és hozzászólás hangzott el. Fontos feladat lesz a jövőben a taglétszám gyarapítása, a színjátszó-csoport megerősítése. Az ifjúság nevelése terén ugyancsak nagy feladatai vannak a Csemadoknak, ami szintén olyan feladat, amelyben minden szervezetnek tevékenyen részt kell vennie. Nagyon fontos, hogy a fiatalok ne a korcsmában találják meg szórakozásukat, hanem bekapcsolódjanak a kulturális munkába. Az évzáró gyűlésen szó volt a könyvtár kihasználásáról is. Mintegy 68 tagja van az olvasókörnek, 96 százaléka a tanulóifjúság köréből kerül ki. Szükséges lenne azonban a könyvtár látogatóinak számát bővíteni. A szövetkezeti tagok többet forgathatnák azt a 180 kötet mezőgazdasági tárgyú könyvet, mely a könyvtár rendelkezésére áll. Ez minden bizonnyal hozzájárulna a földművesek szaktudásának emeléséhez. A CSEMADOK LOSONCI helyi csoportjának évzáró közgyűlésén élénk vita folyt a múlt évi munkáról, főképpen azonban arról, hogyan lehetne a szervezet tevékenységét a jövőben hatásosabbá tenni — írja Sólyom László losonci levelezőnk, Ó

—. A helyi csoport működésében a il»últ évben visszaesés volt észlelhető, artiínt ezt a gyűlésen részvevők megállapították. A legfontosabb feladat a jövőben a tervszerű munka biztosítása, hogy ezáltal a helyi csoport betöltse hivatását a kulturális élet fejlesztésében. A közgyűlés elhatározta, hogy aktivizálja a színjátszó csoportot és május l-ig újból megszervezik az énekkart. A MEZŐTELKESI HELYI CSOPORT (rimaszombati járás) évzáró taggyűlését — amint arról Barna János, a Csemadok rimaszombati járási titkára beszámol — irodalmi vitaesttel kötötték egybe. Mezőtelkes alig 300 lakosú kisközség. A faluban azonban megmutatták, hogy kis községben is lehet jó kulturális életet teremteni. Különösen a színjátszó és az irodalmi vitaestek rendezésével értek el szép eredményeket. Eddig a Töretlen föld és a Különös házasság c. művekről tartottak vitaesteket, az évzáró taggyűlésen pedig Gorkij: Anya című regényét elemezték. A vitaest nagyban hozzájárult ahhoz, hogy főként a fiatalok közelebbről megismerkedtek azzal a küzdelmes élettel, melyben valamikor az ifjúságnak része volt. VILKE KÖZSÉG helyi csoportjának évzáró taggyűléséről Csák István, a Csemadok losonci járási titkára ír. A gyűlésen nemcsak a Csemadok-tagok vettek részt, hanem sokan mások is megjelentek és zsúfolásig megtöltötték a kultúrházat. Mindez annak bizonyítéka,' hogy a faluban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Csemadok munkája iránt. Erről tanúskodik egyébként az is, hogy a gyűlés után többen kérték felvételüket a szervezetbe. A helyi csoport a múlt évben eredményesen működött. A kultúrmunkán kívül nagy súlyt fektettek a különféle tanfolyamok és szakkörök szervezésére is. Két szabás-varrás tanfolyamot, méhészeti és gyümölcstermesztő szakköröket rendeztek, melyek jó munkát fejtettek ki és fejtenek ki. A jövő feladataként az évzáró közgyűlés a népnevelő munka fokozását, ennek eredményeként pedig a község valamennyi dolgozójának az EFSZ-be való megnyerését tűzte ki. S252Sa53S35: Nagy feladatok előtt áll textil- és bőriparunk A Szakszervezeti Szövetség felhívása A Textil- és Bőripari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának elnöksége felhíváist intézett e kiterjedt iparának minden alkalmazottjához. A felhívásban hangsúlyozza, hogy az 1958. évi tervfeladatok — a nyerstermelés és árutermelés 7 százalékkal, a munkaterritelékenység 4,2 százalékkal való növelése és a termelési költségek 2,23 százalékkal való csökkentése teljesíthetők, ha a műszaki-termelési és pénzügyi tervek összeállításánál az az összes alkalmazottak jobb együttműködésével sikerül felfedni a tartalékokat az anyagfogyasztásban és a termelési költségekben, és teljes mértékben kihasználni az újítási javaslatokat és a műszaki-szervezési intézkedéseket. Néhány üzem dolgozói a Februári Győzelem évfordulója és a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikban már megmutatták az e cél eléréséhez vezető utat. A Slezan Gyapotszövő Vállalat alkalmazottai kötelezettségvállalást tettek, hogy 1958-ban egy orsónál óránként 1 gramm fonállal fokozatosan növelik a termelékenységet a már igen öreg gépeken. Ez a látszólag jelentéktelen emelkedés a szövőműhely összes alkalmazottainak tökéletes együttműködését és különféle szervezeti és műszaki intézkedések végrehajtását követeli meg. Ha ezt minden szövőműhelyben megvalósítanák, úgy évente 5000 tonnával emelkedne a íonálgyártás. A chrudimi Eva Üzem dolgozói, akik immár kétszer nyerték el a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlaját, a múlt évhez viszonyítva 15,6 százalékkal, 2120 000 koronával teljesítik túl a nyerstermelés tervét. Ez többek között azt jelenti, hogy 180 ezer pár harisnyával többet gyártanak kiviteli célokra. A termelési költségek leszállításával 1139 000 koronát takarítanak meg terven felül. Ezeket az eredményeket főleg az újítómozgalom elmélyítésével és az újítók versenyével érik el. A Szakszervezeti Szövetség elnöksége felhívja a textil- és bőripar összes dolgozóit, hogy e példák alapján, üzemük feltételei szerint az idei állami terv összes mutatóinak teljesítésére irányuló komplex kötelezettségvállalásokat tegyenek a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére. Évzáró taggyűlésen Arról bizony alig lehetne beszélni, hogy az az évzáró taggyűlés, amelyen a múlt héten alkalmam volt részt venni a bratislavai nagyállomás mozdonyparkjának alapszervezetében, a legjobbak közé tartoznék. Bizonyára száz meg száz érdekesebb, színvonalasabb évzáró taggyűlés akad ezekben a hetekben az üzemi és falusi pártszervezetekben. Ha csak a hibákat akarnánk felsorolni, az nem lenne nehéz dolog. A pártbizottság beszámolója feletti vita nem volt valami élénk. Meg sem akart indulni. Rudolf Machanek elvtársnak, a pártszervezet elnökének kellett bíztatni a tagokat. S mikor megtört a jég, nem merítettek nagyon mélyre sem a bírálat, sem az önbírálat vizében. A beszámolóban és a hozzászólásokban is több volt az általánosság, mint a kézzelfogható tény, nem szólva itt a mozdonyvezetők, javítók és a többiek munkában elért eredményeiről, amelyek jóval szebbek, mint az előző években. Míg 1956-ban az országos versenyben huszonhatodikok voltak, 1957-ben az elsők közé harcolták fel magukat, s így lettek a minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vörös zászlójának birtokosai. De az adatokat nem elég egyszerűen felsorolni. Bár igazán szépen hangzik a 10 633 tonna szén és 102 568 liter nafta megtakarítása, és az is, hogy Schuhman, Kollár, Hupka és Pavol Karol elvtársaknak oroszlánrészük van ebben, rá kellett volna mutatni arra is, ki miként hátráltatja a még nagyobb sikert. A beszámplóból sajnos, hiányzott a pártbizottság bátor, őszinte önbírálata is. A pártbizottság tagjainak tevékenységével, mulasztásaik bírálatával nagyon fukarkodott a beszámoló, de annál inkább kritizálták a tagságot. Név szerint felsoroltak például több elvtársat, akik nem jártak rendszeresen a taggyűlésekre. Helyes, ha a pártbizottság figyelmezteti a tagságot kötelességeikre, de arról is kellett volna beszélni, mit tett a pártbizottság azért, hogy az elvtársak fejlődjenek, tanuljanak és segítségére legyenek a pártbizottságnak a taggyűlések színvonalának emelésében. Részben a beszámolóból, de főleg a hozzászólásokból kitűnt, hogy a tagok politikai tudásának fejlesztése egyes kö rökben egy helyben topog. Milán Glos elvtárs elmondta, hogy bár az előző évekhez viszonyítva sokat javult a propagandisták felkészültsége, érdekesebbek, tartalmasabbak az előadások, a pártbizottság még mindig kevés gondot fordít a pártcsoportok irányítására, márpedig éppen az ő feladatuk a pártoktatáson való részvételről gondoskodni. — Mennyivel könnyebben megy annak a munká, aki tanul és előrelát - fejezte be mondanivalóját Glos elvtárs. — A kommunisták pártmunkáját nem elég skatulyázni; ez jobb volt, ez kevésbé jó, ezt félre kell tenni. Emeljük magasabbra az egész pártmunka színvonalát. A mozdonypark lelke a pártmunka. Ez tette a munkában is, az egész életben is élesebbé szemünket, biztosabbá kezünket, erősebbé akaratunkat. Beszéljünk a pártfeiadatok teljesítéséről, ne szakítsuk el a vasúti forgalom problémáinak megoldásától — mondotta Svrček elvtárs, a mozdonypark egyik legidősebb mozdonyvezetője. A vasutasok körében ugyanis élénk visszhangra talált a CSKP KB politikai irodájának levele. A vasutasoknak, s mindenekelőtt a kommunista vasutasoknak kell gondoskodniok róla, hogy megszűnjék a vonatok késése, hogy idejében munkahelyükre érkezzenek a vidéken lakó dolgozók, fennakadás nélkül járjanak a személyés tehervonatok. A felszólaló mozdonyvezetők túlnyomó része arról beszélt, hogy a vonatok pontosabb, szervezetteb közlekedése érdekében sokat tehetnének a mozdonypark és a vasúti felsőbb szerveinek kommunistái, vezetői. Jó jel, hogy a mozdonyok vezetőinek és gazdasági dolgozóinak pártellenőrzése már szélesebben érvényesül, mint bármikor az előző években. De a felszólalások arról tanúskodnak, hogy még mindig nem tudnak vele eléggé élni. Ha a pártbizottság és az egész pártszervezet nem elégedett volna meg a vezetők beszámoltatásával, hanem idejében rámutatnak a hibákra, bizonyára nem kenődött volna el majdnem negyedmillió korona értékű olaj terven felül. A mozdonypark és a felsőbb szervek vezetői, kommunistái és a párton kívüli dolgozók, nagy szolgálatot tettek az elmúlt esztendőben, helyes intézkedésekkel segítették az üzemekben dolgozók munkáját. De okulni kell a nagy munka néhány rossz tapasztalatából is. A rendelkezések egy része nem készült kellő körültekintéssel, egyes intézkedések ellentmondanak egymásnak. Voltak olyan kategorikus rendelkezések is, amelyek túlságosan megkötötték a végrehajtó szolgálat vezetőjének és dolgozóinak kezét, s nem tettek lehetővé számukra, hogy gyorsan, önállóan intézkedjenek. Márpedig amikor nehéz, bonyolult a helyzet, kétszeresen fontos elejét vennünk minden kapkodásnak és megfontoltan kell döntenünk. Például ősszel, a legnagyobb megterhelés idején, amikor nagyok a feladatok, kétszeresen fontos, hogy bátran támaszkodjunk a mozdonyvezetők, fűtők, pályafenntartók, forgalmisták véleményére. A beszámoló legnagyobb gyengéje az volt, hogy alig foglalkozott a CSKP KB politikai irodájának a vasutasokhoz intézett levelével. Nem ismertette az ezzel kapcsolatos feladatokat. Márpedig elsősorban a kommunisták példamutatása, agitációs munkája dönti el, hogy elérik-e a kitűzött célokat. Ezért kellett volna a beszámolóban erről beszélni. A vita csak részben hozta helyre a beszámoló hibáit. Több felszólalásból kitűnt, hogy vannak már kezdeti sikerek, jobban kihasználják a mozdonyokat, percekért, sőt másodpercekért harcolnak a mozdonyvezetők az állomásokon, hogy véget vessenek a késéseknek, növeljék a menetrend jelentőségét, mint a vasúti törvényt. De ugyanakkor az utazóközönségnek is megértéssel kell lennie a vasút iránt — mondották többen. At kell érezniök, milyen rossz az, ha valaki a fel- és leszállásnál nem iparkodik, ácsorog, vagy úgy száll fel, mint egy tipegő kisgyerek, s hátráltatja a pontos indulást. Ebben igazat kell adnunk a vasúti dolgozóknak, hogy a késések megszüntetése rajtunk, az utazóközönségen is múlik. Tehát mi is segítségükre lehetünk abban, hogy a párthatározat ne maradjon papíron és javuljon a vasúti forgalom. Erdősi Ede Tíz nappal a párthatározat után Nemsokára elkészül a csallóközi korszerűsített vasútvonal ® A komáromi állomás egyike a legjobbaknak, de még mindig találnak javítani valót @ Becsületesebb munkát a vasúti műhelyekben A legutóbbi vasúti menetrend szerint négyórás zötyögésre volt kárhoztatva az a komáromi polgár, aki meg akarta látni Szlovákia fővárosát. Ne is csodálkozzunk aztán rajta, hogy útja végcéljánál a vonatból kiszállva mosolyt láttunk arcán derengeni, mert valóban volt miért örülnie: véget ért a „csallóközi expresszen" végzett utazás. Mert bizony ma nem csekélység négy óra hosszat utazni. Ilyenkor az ember unalmában sok mindenfélére gondol. Sokan talán azon gondolkoznak, ennyi idő alatt más közlekedési eszközzel, mondjuk a TU 104-essel hova jutnának el. Vagy a még merészebb képzelőtehetséggel rendelkezők azt számitgatják, hogy a Szputnyik ez alatt az idő alatt több mint kétszer kerülte meg a Földet. Meg aztán sokan, sokkal többen, mint régebben, utaznak mostanában. A valamikor otthonülőknek mondott paraszt mosógéppel, rádióval, televíziós készülékkel felpakolva tér meg otthonába. Megélénkül a síkvidéki ember élete, gyorsabban szeret mozogni. A 37-B-VEL JELÖLT VONALON gyakran lassít mostanában a személyvonat. A vonatablakból kitekintő utasok ilyenkor pályamunkások csoportját láthatják, akik az új síneket rakják. Végéhez közeledik már a munka. Nemsokára, mikorra kiadják az új nyári menetrendet, négy órai utazási idő nem egészen 3 órára csökken. Nem telik bele sok idő, s a menetrend térképén a vékony 37-B-s vonalat egy vastagabb váltja fel, jelezve, hogy mostantól kezdve már gyorsvonat is jár erre. — Az előzetes tervek szerint — mondja Gašparik elvtárs, a komáromi állomás főnöke —, a vonatok menetidejét ezen a vonalon az eddigi idő kétharmadára csökkentik. A megerősített síneken, nehezebb, újabb típusú, nagyobb teljesítőképességű mozdonyok is közlekedhetnek majd, természetesen nagyobb eredménnyel. Eddig ezt a legnagyobb igyekezetünk mellett sem tudtuk megvalósítani, mert az egész vonal rossz állapotban volt. A KOMAROMI ÁLLOMÁS FONTOSSÁGA különösen az utóbbi időben, mióta elkészült a bennünket Magyarországgal összekötő vasúti híd, jelentősen emelkedett. Itt van azonkívül a kikötő is, ami szintén megnöveli a feladatokat, mert a külföldről, különösen a Szovjetunióból hazánkba szállított vasérc nagy részét Komáromon keresztül hozzuk be. — Hogyan és miben érintette önöket a vasutakkal kapcsolatos párthatározat, Gašparik elvtárs? — Állomásunk, amely nagyság szerint az első osztályú vasútállomások csoportjába tartozik, az éwégi értékeléskor az érsekújvári körzetben az első, a Bratislavai Vasúti Felügyelőség keretében pedig a második helyet foglalta el. Ezek szerint mondhatnánk, aránylag jól végeztük munkánkat. Azonban majdnem mindenki úgy van, aki szereti a szakmáját, hogy nem szívesen hallgatja, ha arról valami roszszat mondanak. Nagy igazság van abban, mikor a párthatározatban a vasutaknál uralkodó fegyelemnek, jó munkaszervezésnek nagy fontosságot tulajdonítanak. Az államvasutakat egy nagyüzemhez lehetne hasonlítani, amelynek ma már úgyszólván minden faluban van egy melléküzeme. Ekkora területen, ahol naponta 100 milliós értékek és 100 000-nyi emberélet biztonságáról van szó, vétkes könnyelműség lenne, ha vállrándítással intéznénk el a munkaszervezés és a fegyelem kérdését. — Annak ellenére, hogy a többi állomásokhoz viszonyítva aránylag jól megálltuk helyünket, munkánk megjavítására még sok lehetőség kínálkozik. A káderek jobb, tudásuknak megfelelőbb elosztása, a továbbképzés, az egyes dolgozók felelősségének magasabb szintre való emelése, mindmind, olyan területek, ahol eddig még távolról se mhasználtuk ki minden lehetőséget. — A szállítási tervet 100 százalékra mi sem teljesítettük, mondta éwégi beszámolójában az állomási pártszervezet elnöke. Ennek vannak ún. „objektív" okai is, de ajánlom, ezekre ne próbálkozzunk hivatkozni, mert ez oda vezet, ahol ma a vasutak vannak: a rossz munkához. A kényelmes emberek szívesen várnak más segítségére, ahelyett, hogy hozzálátnak a hibák kereséséhez és eltávolítanák azokat. Sokszor hivatkoztunk például az elégtelen technikai színvonalra. Azok is így csináltak, akik javítás után olyan állapotban küldték vissza a mozdonyt, hogy még aznap újra használhatatlanná vált. Tehát nem a technikában, hanem saját magunkban, az emberekben kell a hibát keresnünk. ORSZÁGSZERTE SOK MILLIÖT kellett fizetni a kocsik javításáért. Az esetek nagy részében a kocsik üzemen kívül való helyezéséért éppen a tolatok a hibásak, mert sokszor nem tartják be az előírásokat, ami — sajnos — gyakran balesetekhez is vezethet. Csak a Bratislavai Vasúti Felügyelőség hatáskörében az elmúlt évben 3 millió koronát fizettek az árú késői szállításáért. Mint később kiderült, jobb munkaszervezéssel ezt is el lehetett volna kerülni. — Mi a véleménye, Gašparik elvtárs, egyedül csak az államvasút a hibás minden esetben? — Nem — mondja — , sokszor a megbízó vállfátok is ludasak a késésben. A kikötőben például elégtelen a ki- és berakodáshoz szükséges gépesítés, amit aránylag kis befektetéssel meg lehetne oldani. Ily módon lényegesen rövidebb idő alatt lehetne szállítani. Országos átlagban minden egyes vagon egy órai hiábavaló állása nagyon sok koronába kerül. Tehát sokszor az üzemektől is függ, hogyan dolgozik a vasút. — A végső szót — fejezi be Gašparik elvtárs — mégis a vasutaknál dolgozó emberek mondják ki. Szerintem az alkalmazottak állandó továbbképzésével felelősségteljesebb munkával jelentősen megjavíthatjuk és meg is fogjuk javítani munkánkat. K. Tóth Mihály ÜJ SZO 5 ír 1958. január 30.