Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-28 / 28. szám, kedd

A nemzetközi heiyzet néhány kérdése N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a Bjelorusz SZSZK élenjáró mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén (Folvtatás a 4. oldalról) kira, azokat a bombákat, amelyek az emberek ezreinek halálát okozták, közöttük védtelen nők, aggok és gyermekek halálát? Az az ember, aki erre parancsot adott, mint ismeretes, az USA elnöki hivatalát töltötte be. Truman úr hívő embernek tartja magát, minden beszédét istenre való hivatkozás.-al fejezte be. Szórta a békeszeretetről, emberiességről és testvériségről szóló szavakat. Ön azonban elnök úr, Truman úr kegyetlen tetteit soha sem ítélte el. Önnek, elnök úr éppúgy, mint minden elfogulatlan embernek, teljesen világos, hegy a szovjet kormány mindig szentül teljesítette és teljesíti kötelezettségeit. Tudja azt is, hogy számos istenhívő tényező gyakran ennek épp az ellenkezőjét teszi. Emlékezzék vissza, hogy egyes kormányok hogyan sértették meg a vietnami szabad választásokkal kapcsolatos kötelezettségeiket. Kevés más példát sorolhatnánk fel? így tehát, Eisenhower úr, hagyjuk békében a vallás kérdését, az emberek vallásfelekezetének kérdését. Az emberek vallásszabadsága mellett, minden ember minden nemzet vallásos nézeteinek tiszteletben tartása mellett vagyunk. Egyúttal azonban azt akarjuk, hogy senki sej gyilkolhasson embereket a vallásosság mögé rejtőzködve, senki se élhessen vissza az istenhittel más nemzetek kárára. Ne tegyük e kérdéseket viszály tárgyává. Mit válaszoltak a nyugati kormányfők Elvtársak! A szovjet kormány javaslataira válasz érkezett Macmillan brit miniszterelnöktől, Gaillard francia miniszterelnöktől, Adenauer úrtól, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjától és számos más állam kormányfőjétől. , Macmillan úr egyetértését nyilványította a szovjet "cormány. azon nézetével,, hogy a Szovjetunió és a nyugati hatalmaik államférfiainak személyes kapcsolatai előnyösek. A következőket írja: „ön kijelenti, hogy a szovjet államférfiak és a nyugati államférfiak személyes kapcsolatai az önök nézete szerint jelentős mértékben hozzájár' lhatnalk a kölcsönös megértéshez. Egyetértek azzal, hogy az ilyen találkozóknak bizonyos szerepe van abban, hogy elérjünk olyan megoldást, amilyet mindnyájan óhajtunk." A brit miniszterelnök kijelentette, hogy a szovjet kormánynak a legmagasabb szintű értekezlet ö szehívá«ára tett javaslatát a brit Kormány tanulmányozza és később válaszol rá. Reméljük, a brit kormány végül arra a következtetésre jut, hogy a legsürgősebb nemzetközi problémák m -"oldása érdekében elsősorban a leqmagasabb szintű értekezletet kell egybehívni. Ismeretes, hogy Macmillan úr szerződés megkötését javasolta a NATO tagállamai és a Varsói Szerződés országai között. A szovjet kormány pozitívan reagált Macmillan úr kijelentésére az illetékes országok közötti megnemtámadási szerződés megkötésével kapcsolatban. Sajnos, később — nyilvánvalóan valamilyen erők befolyására — Macmillan úr kissé eltért eredeti javaslatától. Ezzel kapcsolatban felmarül a kérdés: Vajon bizonyos körök nem félnek-e a megnemtámadási szerződésnek már magától a gondolatától is, amelynek megkötése mellett a Szovjetunió következetesen állást foglalt és állást foglal, nem féinek-e attól a gondolattól, amely egyre nagyobb támogatásra talál valamennyi békeszerető nemzet és egyes államok kormányai részéről? Macmillan úr védelmébe veszi az Északatlanti Szövetséget és a nyugati ha.almak jelenlegi külpolitikáját s emellett a leszerelési tárgyalások meghiúsulásáért a Szovjetunióra igyekszik hárítani a felelősséget. Hallgatással kerüli el a Szovjetunió által javasolt konkrét leszerelési tervet, főleg az atomfegyverkísérletek beszüntetésének és az atomfegyverek betiltásának tervét, ami első lépés volna a leszerelés útján és újból előtérbe állítja a leszerelési tárgyalások alapjaként a nyugati hatalmak leszerelési tervét, amelyet már elutasítottunk. Lényegében negatív álláspontot foglal el az európai atoméi hidrogénfegyvermentes övezet létesítésére tett javaslattal szemben. Macmillan úr üzenetében nem válaszol számos kérdésre, amelyeket a szovjet kormány december 10-i jegyzéke felvetett, főleg semmit sem szól a Közel- és Közép-Keletre vonatkozó szovjet javaslatokról, a Németországban levő külföldi fegyveres erők létszámának csökkentéséről, a kölcsönös bizalmatlanságot és gyanakvást keltő háborús propaganda beszüntetéséről a sajtóban és a rádióban. Amiről nem beszél a francia válasz A francia miniszterelnök üzenetében állást foqlal a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére tett konkrét javaslatai ellen. Az atomfegyverek alkalmazásának eltiltására tett szovjet javaslatok elutasítását azzal indokolja, hogy ezek az intézkedések nem járulnának hozzá a háborús veszély enyhítéséhez, hanem ellenkezőleq csak növelnék azt. Hogy egyes hatalmak rendelkeznek atomfegyszorítkozik, hogy vagy elutasítja a vádakat, vagy megismétli a Moszkva elmére tett ismert szemrehányásokat. A leszerelés problémáján való haladásnak konkrét lehetőségeit elutasítja". A Szabad Demokrata Párt szövetségi parlamenti frakciója szintén elítéli azt a tényt, hogv „a szövetségi kormány kategorikusan elutasítja az atommentes európai övezet létesítésének gondolatát." Egy sor kérdést már most meg lehet oldani verrel, ez állítólag magában véve megszüntethet minden agressziót. Ezzel az állítással aligha érthetnek egyet azok az egyszerű emberek, akik békében akarnak élni és harcolnak az új háború veszélye ellen. Vajon lehet-e igazán nyugodtan élni olyan körülmények között, amikor napról napra s óráról órára az emberek feje felett atom- és hidrogénbombákat szállító bombázógépek repülnek? Nem emlékeztet ez annak a halálraítéltnek helyzetére, akinek feje felett a guillotin kése függ? És ennek az embernek feküdnie és várnia kell, anélkül, hogy tudná, mikor hull le a kés és vágja el nyakát. Borzalmas helyzet ez. Az államférfiak, fóleg a nagyhatalmak vezetői, akiktől az atom- és hidrogénfegyverek eltiltása kérdésének megoldása függ, kell, hogy gondoskodjanak e probléma lehető leggyorsabb megoldásáról, hogy mentesítsék az emberiséget e szörnyű veszélytöli hogy levegyék e terhet az emberiség válláról. Gaillard úr kételkedik a közép-európai atommentes övezet létesítésére tett javaslat hatékonyságában, mert ez a javaslat szerinte nélkülözi az európai probléma politikai szemszögét. A NATO-országok és a Varsói Szerződés országai közötti megnemtámadási egyezmény megkötésére tett szovjet javaslatot ugyancsak elutasítja. Gaillard úr üzenete végén azonban vannak olyan kijelentések, amelyekkel egyet kell érteni. Például rámutat arra, hogy kormányainknak tárgyalásaik során a kölcsönös megértés és lojalitás szelleméhez kellene igazodniok és hogy „a konkrét problémáknak legalább részleges megoldását elősegítő egyezményeket... a szerződéses államok azon akaratának ünnepélyes megerősítése kísérné, hogy sohasem engednek meg agressziót."" Az üzenet kifejezésre juttatja azt a készséget, hogy „megvizsgálják a bennünket elválasztó problémák új megtárgyalásának útjait" a leszerelés terén és „felújítják a konkrét európai problémák megvitatását", közöttük a szovjet kormány javaslatainak megvitatását is. Gaillard úr egyetért a kormányfői értekezlet megtartásának elvével, ezt azonban a külügyminiszterek előzetes konferenciájától teszi függővé, hogy megfelelő pontossággal megállapítsák az esetleges magas szintű értekezlet programját s emellett kiköti, h'-gy a külügyminiszterek feladata nem lehet a kérdések lényegének megtárgyalása. A francia kormánynak ez az állásfoglalása eltér az USA kormányának állásfoglalásától, amely — mint ismeretes — követeli a külügyminiszterek olyan értekezletének összehívását, amely megtárgyalná a nemzetközi kérdések lényegét. Adenauer mindent elutasít Meg kell állanunk a Német Szövetségi Köztársaság kormányának állásfoglalásánál. Adenauer úr, az NSZK kancellárja január 15-i rádióbeszédében a szovjet kormány üzenetét gondosan előkészített mesterkedésnek nevezte, amely nem kísérli meg komolyan a kölcsönös megértés elérését. Azt az indokolatlan kijelentést tette, hogy állítólag „a szovjetek ma elsősorban arra törekszenek, hoqy elégedetlenséget szítsanak világszerte." Bízzuk Adenauer úr lelkiismeretére ezeket az indokolatlan állításokat. Az értekezlet összehívása, — mondja Adenauer úr — semmit sem hoz, mert ha az értekezletet nem koronázza siker, ez a helyzet további kiélezésére vezet. Mégis egyet kell érteni az értekezlet összehívására tett javaslattal, azzal a kikötéssel, hogy nem kell túlságosan nagyszámú részvevőt meghívni, és hogy gondos diplomáciai előkészítés alapján meg kell állapítani, megvannak-e a kölcsönös megértés elérésének lehetőségei. .Adenauer úr elutasító állást foglal a közép-európai atommentes övezet létesítésének tervével kapcsolatban is. A szovjet kormány üzenetére adott hivatalos válaszában Adenauer úr helytelenül magyarázza a szovjet kormány állásfoglalását Németország egyesítésének kérdéséhez. Azt állítja, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek qenfi értekezletén állítólag megegyezés iött létre Németország egyesítésének kérdéséről. Mondottam már, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak s ellenkezik a tényekkel. Az az álláspont, amelyre Adenauer úr kormánya helyezkedett, csalódást és elítélést keltett nemcsak a nemzetközi közvéleményben, hanem. magában Nvugat-Németorszáqban is. A szociáldemokrata párt csoportja a szövetségi parlamentben kijelentette. hoav Adenauer úr válasza „egyáltalán semmilyen haladást sem segít elő sem a leszerelés kérdésében, sem az egyesítés problémájában, mert csupán arra Elvtársak! A szovjet kormány úgy véli, hogy teljesen időszerű a vezető államférfiak magas szintű értekezletének összehívása a kormányfők részvételével. Készek vagyunk bármikor részt venni ilyen értekezleten. Vannak-e most olyan teljesen meghatározott nemzetközi kérdések, amelyek haladéktalan megoldást követelnek és amelyeket már ma meg lehet oldani? A válasz csak egy lehet: Igen, vannak ilyen kérdések s nem is csekély számban. Maradhatnak-e az államférfiak — ha csak egy kicsit is nyugtalanítja őket a nemzetek sorsa — passzívak és belenyugodhatnak-e a jelenlegi helyzetbe", amikor az egyre pusztítóbb erejű fegyverek lázas gyártása háborús katasztrófa veszélyét teremti? És ez a fegyverkezés lavinagyorsasággal növekszik. Vajon belenyugodhatunke abba, hogy a hidegháború légköre ezt a veszélyt egyre közelebb hozza és fokozza realitását? A szovjet kormány már hivatalosan közölte valamennyi hatalommal azt a nézetét, hogy milyen kérdéseket kell elsősorban megtárgyalni. Rámutatok közülük néhányra. Mi akadályozza azt, hogy megegyezzünk az atom- és hidrogénfegyverkísérletek azonnali beszüntetésében, hogy így véget vessünk a kísérleti robbantások káros hatásának az emberek egészségére? Vajon nem időszerű e kérdés minél gyorsabb megtárgyalása? Már régen az! És vajon nincs-e itt az ideje véglegesen megegyezni az úgynevezett „hidegháború" beszüntetésében. Hisz több mint tíz éve él a világ a „hidegháború" légkörében, amely nyugtalanítja a nemzeteket. A hidegháború talaján a béke ellenségei rendszeres irigységet és gyűlöletet szítanak a nemzetek között, háborús pszichózist keltenek. A hidegháború és a lázas fegyverkezés, amely a világot egyre inkább az atomháború síkos lejtőjére sodorja, egymással szorosan összefüggő tények. Vajon nincs-e itt az ideje, hogy véget vessünk a hidegháborúnak ? R-égen itt 'van ! Ugyanezt kell mondanunk a háborús propaganda beszüntetéséről is, amit egyes nyugati országokban rendszeresen folytatnak és amely mind harciasabb jelleget ölt. Ki tagadhatja, hogy az USA-ban vannak olyan polgári személyek és katonai tényezők, akik rendszeresen nyílt felhívásokat tesznek a háborúra, még az atomháborúra is? Ideje elismernünk, hogy az ilyen propagandajátékok túlságosan veszélyes dologgá váltak a jelenlegi körülmények között, semhogy megengedhető volna továbbfolytatásuk! Úgyszintén úgy véljük, hogy ideje megegyezést elérni a jelenleg Németország és más európai államok területén tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentésében. Amikor e csapatok létszámának csökkentéséről beszélünk, arra gondolunk, hogy ez csupán a kezdet volna, első szakasz, mert végül el kell érni valamennyi külföldi csapat teljes kivonását ezen államok területéről. Vajon ez nem természetes-e a béke időszakában? Vajon ez nem annyira időszerű kérdés-e, hogy már ma megegyezés jöjjön létre legalább arról, hogy az illetékes hatalmaknak meg kell tenniök e fontos lépést? Maga az élet mutatja az ilyen fontos kérdés megoldásának szükségességét, mint amilyen a valamennyi atomfegyverfajtától mentes övezet létesítése. Ez az övezet magában foglalná a Német Demokratikus Köztársaságot, Lengyelországot, Csehszlovákiát és a Német Szövetségi Köztársaságot. Ezen államok közül három — mint ismeretes — már kijelentette, hogy egyetért ezen övezet létesítésével. Nem kell bizonygatni, mily rendkívül fontos és előnyös a lengyel kormánynak e javaslata a békére. Egyes külföldi tényezők kijelentik, hogy az európai atomfegyvermentes övezet létesítésének megoldásánál megfelelő ellenőrzésre van szükség. A Szovjetunió kész megvizsgálni e javaslatot és beleegyezni a nélkülözhetetlen ellenőrzés létrehozásába. Halaszthatatlan a közel- és középkeleti helyzet kérdése. Az utóbbi években mindnyájan nem egyszer tanúi voltunk annak, hogy e térségnek hol egyik, hol másik pontján veszélyes háborús tűzfészkek keletkeztek azzal fenyegetve, hogy az egész emberiséqet a háború szakadékába sodorják. Éppen ezért úgy véljük, a nagyhatalmak kötelessége a lehető leggyorsabban megegyezni abban, hogy a közel- és közép-keleti kérdések megoldásánál lemondanak az erőszak alkalmazásáról és tartózkodnak az ezen térség országainak ügyeibe való beavatkozástól. Végül is ki tagadhatja azt, hogy véget kell vetni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén az olyan ártalmas jelenségeknek, mint a megkülönböztetések, a különböző tilalmi jegyzékek és az államok közötti kereskedelmi csereforgalom más mesterséges akadályai. Bizonyossággal mondhatjuk, hogy mindezek a hidegháború feltételei között a nemzetközi kereskedelem szabad fejlődésének útjába állított akadályok nem válnak azon államok javára sem, amelyek ezeket az akadályokat támasztották, hanem csupán elmérgesítik a nemzetközi békét és a béke ellenségének malmára hajtják a vizet. A kereskedelmi megkülönböztetéseket tulajdonképpen azért létesítették, hogy elmérgesítsék a légkört. Ha egyes országok uralkodó körei a Szovjetunió katonai hatóerejét akarták ezzel gyengíteni, ebből semmi sem lett. Egyes tényezők valószínűleg azt gondolták, hogy a stratégiai áruk eladásának engedélyezése a Szovjetunió számára, bizonyos mértékben hozzájárulhat hazánk katonai hatalmának megszilárdításához, a szovjet katonai tudomány és technika fejlesztéséhez. Az élet azonban megmutatta ezen szempont teljes indokolatlanságát. A kereskedelmi korlátozások és megkülönböztetések feltételei között — mint ismeretes — a Szovjetunió tudománya és technikája fejlesztésének és hatalmas iparának segítségével pompás fegyvereket alkotott, amit maguk a nyugati hatalmak és elismertek. A fegyverekkel való kereskedelemről nem is beszélünk. A nyugati országok ne adjanak el fegyvert éppúgy, ahogy mi sem szándékszunk eladni fegyvereinket. Nem szándékszunk vásárolni sem fegyvert. Valami teljesen másról van szó — az országok közötti normális kereskedelemről. Miért van szükség ilyen korlátozásokra és megkülönböztetésre a nemzetközi kereskedelemben? Azért van szükség rá, hogy a világot feszültségben tartsák, hogy — mint mondani szokás — zavarossá tegyék a vizet és a zavarosban halászhassanak. Világos, hogy a nyugati hatalmak uralkodó körei ebben az esetben nem kereskedelmi, hanem egészen más indítékokhoz igazodnak. Példaképpen felsoroltam csupán néhány olyan kérdést, amelyeket nézetünk szerint azonnal meg lehet tárgyalni az államok vezető tényezőinek értekezletén. Nem zárunk ki további fontos kérdéseket sem, amelyeket meg lehetne tárgyalni az államférfiak magasszintű értekezletén és e kérdések megoldásában bizonyos pozitív eredményeket lehetne elérni. A legfontosabb kérdéseket kell megoldani legelőbb Természetes, hogy számos kérdésben meg lehet egyezni, ha ezt mind a két fél óhajtja. Hogy azonban a magasszintű értekezlet pozitív eredményeket érhessen el, el kell ismerni a status quot, el kell ismerni, hogy a világon az államok két rendszere létezik — a tőkés és a szocialista rendszer —, el kell ismerni a békés egymás mellett élés elvét, nem szabad beavatkozni más államok belügyeibe. Ha mindezt elismerik és a nyugati országok uralkodó körei nem törekszenek majd arra, hogy a nemzetközi kérdéseket a szocialista országok elleni háborúval oldják meg, semmi nehézséget nem fog okozni, hogy megegyezés jöjjön létre az időszerű nemzetközi problémák terén a béke megszilárdítása érdekében. Ha azonban nem ismerik el a status quot, ha figyelmen kívül hagyják a szocialista államokat, ha megsértik ezen államok szuverén jogait és beavatkoznak belügyeikbe, akkor egyáltalán nem lesz lehetséges a megegyezés. Az ilyen politika nem más, mint „erőpolitika", háborús politika. Ezt az eszközt azonban a Szovjetunió ellen már kipróbálták. E politika szerelmesei — mint ismeretes — már teljes vereséget szenvedtek. Ez akkor történt, amikor a Szovjetunió az egyetlen szocialista ország volt. Mire számíthatnak az imperialisták ma, amikor a Szovjetunió már nem az egyetlen szocialista állam, amikor a szocializmus hatalmas táborában vele együtt van a nagy Kínai Népköztársaság és az összes európai és ázsiai szocialista országok, amikor ebben a táborban az emberek milliárdjai tömörültek. Csak örültek és kalandorok hagyhatják ezt figyelmen kívül és reménykedhetnek abban, hogy a nemzetközi kérdéseket háborúval lehet megoldani. Ha az imperialisták új háborút robbantanak ki, ez elkerülhetetlenül azok pusztulásához vezet, akik a háborút kezdik. A nemzetek egyszer s mindenkorra véget vetnek annak a rendszernek, amely az emberiségre mérhetetlen szenvedést és véres háborúkat hoz. A szovjet kormány kész megvizsgálni a béke megszilárdítására és az államok közötti kapcsolatokban a nagyobb bizalom megteremtésére irányuló bármilyen kérdést és e kérdéseket megtárgyalni a tárgyaló felekkel. Eisenhower úr például egyik nemrégi beszédében felvetette azt a gondolatot, hogy a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak közös erőfeszítést kell kifejtenie az emberiség olyan csapásai ellen, mint a rák, a tüdővész és a malária. Ügy véljük, hogy ezzel egyetérthetünk. Felsorolhatnánk még számos további kérdést is, mint például a gyermekbénulást, a sáskajárást, és a száj- és körömfájást; sikeresen együttműködünk Iránnal és Afganisztánnal a sáskák elleni harcban. És talán kevés olyan kérdés van, amelyekben nemcsak hogy nem akadályozzuk az együttműködést, hanem minden téren igyekszünk ezt az együttműködést bővíteni ? Jóllehet ma e problémák közül nem mindegyik időszerű és veszedelmes országunkra, mégis hajlandók vagyunk együttműködni azokkal az országokkal, amelyekben ezek a problémák nagyon időszerűek. Értsen meg azonban helyesen, elnök úr, az emberiség nem azt várja, hogy a nagyhatalmak éppen csak ezekben a kérdésekben jussanak megegyezésre. Valamennyi ország népei reménynyel és nyugtalansággal követik az államok közötti kölcsönös kapcsolatok elvi kérdéseinek megoldását. Elsősorban a nemzetközi feszültség enyhítését várják, hogy az embereket ne veszélyeztesse gyilkos háború, hogy ne kelljen félniök attól, hogy e háborúban elvesztik férjüket, apjukat, gyermekeiket, feleségüket, anyjukat. Elsősorban minderre kell gondolnunk, mert a létfontosságú kérdések megoldását világszferte nyugtalanul és reménykedve várja valamennyi ember, ezt várja az egész emberiség. (Szűnni nem akaró taps.) Békét a világnak! Elvtársak! A szovjet kormány és pártunk Központi Bizottsága mindig a nemzetek közötti béke és barátság lenini elvei mellett foglalt és foglal szilárdan állást, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét vallja. Teljes be nem avatkozást óhajtunk más államok belügyeibe. Szigorúan betartjuk és be fogjuk tartani ezt a rendíthetetlen szabályt. Szükséges, hogy valamennyi állam, nagy és kis államok, tiszteletben tartsák a többi állam függetlenségét és szuverenitását, hogy a nagy államok közötti kapcsolatok javulása 'ne váljék a kis államok érdekeinek kárára. Továbbra is mindent megteszünk e nemes célok elérésére. A nemzetek közötti békés és barátságot óhajtó erők ma mérhetetlenül megnövekedtek és szüntelenül tovább növekednek. Ezen erők élcsapatában haladnak a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az összes európai és ázsiai szocialista országok nemzetei, valamennyi ország kommunista és munkáspártja. A kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozásán elfogadott Békekiáltvány visszhangot keltett az egész világ embereinek szívében. A „Békét a világnak!" felhívás valamennyi világrész nemzetei törekvéseinek és vágyainak igazi kifejezőjévé vált. Éppen ezért egyes államok uralkodó körei kénytelenek elleplezni igazi céljaikat agresszív terveik megvalósításában. Gyakran békés frázisokhoz folyamodnak, hogy elaltassák a nemzetek éberségét. A szovjet nép büszkén a kommunizmus felépítésének nagy terveit teljesítő hazájára, kimeríthetetlen erejébe vetett rendíthetetlen hittel szilárdan halad előre győzelemről győzelemre. A kommunizmus győzelméhez vezető lenini úton a Szovjetunió nagy kommunista pártja vezet bennünket! (Viharos, szűnni nem akaró taps, valamennyien felállnak és éltetik drága kommunista pártjukat és a párt lenini Központi Bizottságát). (A beszédet szerkesztőségünk alcímezte) 0.) SZO S 1958. január 28.