Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-25 / 25. szám, szombat

A nyugatnémet szövetségi parlament jóváhagyta Adenauer külpolitikáját Bonn (ČTK) — A nyugatnémet szövet­ségi parlament január 23-án késő este a bonni kormány külpolitikájáról folyta­tott viharos vita után jóváhagyta a kor­mány nyilatkozatát, amelyet von Brentano külügyminiszer mint további külpolitikai irányvonalat terjesztett elö. A kormány­nyilatkozat ellen szavaztak a szociálde­mokrata képviselők. A szabad demokraták tartózkodtak a szavazástól. Thomas Deh­ler, a Szabad Demokrata Párt képviselője kifejezően jellemezte a bonni kormány és a szövetségi kancellár politikáját e szavak­kal: „Továbbra is az örvény szélén halad­nak!" A szociáldemokraták azon javaslatát, hogy a Bundeswehrt ne szereljék fel atomfegyverekkel, hogy Nyugat-Németor­szágban ne létesítsenek atomtámaszponto­kat és hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság vegyen részt az európai atomfegyver­mentes övezet megteremtésére vonatkozó lengyel terv tárgyalásán, Adenauer kor­mánytöbbsége elutasította Nyugat-NémetorszagSan további haladó szervezetet tiltottak be Bonn (ČTK) - Nyugat-Berlinben további haladó szervezet — a Mező­gazdasági és Erdészeti Össz-német Munkaközösség tevékenységét tiltot­Ezt a szervezetet 1950-ben Német­ország mindkét része földművesei­nek és értelmiségének képviselői alapították. A szervezet célja az volt, hogv felújítsa Németország gazdasá­gi és politikai egységét. Bécsi tudósítónktól : A bécsi munkások korszerű nyomdát építettek maguknak A haladó sajtó büszke erődítményét a legnezebb viszonyok között teremtették meg BRIGITTENA.U BÉCSI MUNKÁSNE­GYED közepén egy hétemeletes mo­dern épületen e napokban végzik az utolsó simításokat. Magában a ház­ban már néhány hónapja dübörögnek a gépek és több száz ember dolgozik benne. Az épület homlokzatát és az előtte levő parkot most fejezik be. Ez . tulajdonképpen semmi rendkívüli, minden nagyvárosban megismétlődik. És mégis a bécsi Höchstadtplatz e házában van valami rendkívüli. Nemcsak az, hogy különösen szén. korszerű, célszerűen épített ház, nemcsak az, hogy a csaknem hetven­ezer lakosú negyednek jellegzetessé­get ad. Ezt az épületet az teszi rendkívü­livé, hogy az osztrák kommunisták saját erejüRből'építették fel. Egy tő­kés államban a forradalmi munkás­mozgalom függetlenítette magát a tőkés nyomdáktól és olyan nyomdát rendezett be, amelyet a szakemberek Közép-Európa legkorszerűbb nyom­dájának minősítenek. Az épület hom­lokzati frontját hétemeletes iroda­épület alkotja, amelyben i szerkesz­tőségeken és a nyomda igazgatóságon kívül az Osztrák Kommunista Párt Központi. Bizottsága dolgozik. Emö­gött egy "földszintes épületben vannak a géptermek és műhelyek, ahol az összes munkafolyamatokat egy síkon, vagyis az emeletre történő anyag­hordás nehézségei nélkül végzik. Amikor az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága közölte: felépítjük saját nagynyomdánkat ­a tőkések gúnyosan tréfálkoztak. ­Sohasem készül el ez a ház — mon­dották. Honnan venne erre pénzt egy munkáspárt? Most elment a ne­vetéstől a kedvük és azt kérdezik: hogyan voltak erre képesek a kom­munisták ? A válasz egyszerű: áldozatkészségük útján. Három éven keresztül minden hónapban adakoztak és gyűjtést vé­geztek munkatársaik és barátjaik, valamenyi haladó ember körében. Száz silinges részjegyeket adtak ki s ma az osztrákok tízezrei büszkén mutathatnak rá, hogy nekik is ré­szük van az új nagynyomdában, ők is hozzájárultak felépítéséhez. Ezt a hatalmas épületet munkásgarasokból Az ezekben az osztályokban dolgozó építették fel. Az építésre felhasznált gépek különféle országokból származ­minden egyes sillinq az adakozónak nak — a Szovjetunióból, Csehszlová­igazi áldozatot jelentett - de olyan kiából, a Német Demokratikus Köz­áldozatot, amelyet szívesen hozott társaságból és Angliából. Vannak kö­az illető. zöttük gépek, amelyeket e nyomda AMIKOR A FORRADALMI MUNKÁS- számára egyedüli darabként készítet­MOZGALOM ELLENSÉGEI látták, hogy tek, közöttük a könyvkötészet ívkeze­a kommunisták komolyan veszik cél- lő gépét, amely egyidejűleg 18 ívet kitűzésüket és elég erősek ahhoz, hogy dolgoz fel, valamint azt a roťációs gé­nagy tervüket megvalósítsák, kijelen- pet, amely az 7ait, m' 1" ""ér­tették: gondoskodni fogunk arról, hogy ez a nyomda ne kapjon megren­deléseket, hogy anyagilag tönkremen­jen. Azonban ezt a fenyegetésüket sem tudták megvalósítani. Hónapok óta a nyomda hosszú csarnokaiban több műszakban dolgoznak, mert az üzem egy műszakban nem tudja a sok megrendelést teljesíteni. Számos pol­gári vállalat ad megrendelést, mert köztudomásúvá vált, hogy e nyomda mily kiváló munkát végez. Külföldről is egyre több megrendelés érkezik, és nemcsak szocialista országokból, ha­nem Angliából és Nyugat-Németor­szágból, Olaszországból és Izraelből is. A nyomda műszaki része kilenc osz­tályból áll: az újságnyomdából, az off­set-rotációsból, a mélynyomásos rotá­ciósból, az offset-nyomásból, mélynyo­másból, könyvnyomdából, könyvköté­szetből, litográfiából és chemográfiából. Unsere Zeitung" gyer­meklapot offset-eljárással négy szín­ben egyetlen munkafolyamatban állít­ja elő. A nagy rotációsgép, amely a Volksstimmét, az Osztrák Kommunista Párt Központi lapját nyomja, a nyolc­oldalas újságot óránként 30 000 pél­dányban állítja elő. A gép teljes ka­pacitásával egy munkafolyamattal 64 oldalt lehet négy színben nyomni. Szá­mos munkafolyamatot, amelyet a leg­több nyomdában kézzel végeznek, gé­pesítették, többek közt egy szállítósza­laggal és saját csőpostaberendezéssel, amelyek útján a kéziratokat a szer­kesztőségekből a nyomdába küldik. A munkatermeket klímaszabályozóval látták el, amely az egészségre ártal­mas qázokat azonnal felszívja és a le­vegő hőmérsékletét és nedvességét ön­működően szabályozza. A kommunis­ták nyomdájuk munkásai számára valóban A kommunista sajtó gyönyörű bécsi székháza példás munkafeltételeket teremtettek. AZ ÜZEM SZA­KADATLANUL dol­gozik, szovjet nap­tárakat, osztrák könyveket, angol gyermekkönyveket, bécsi moziműsoro­kat s ki tudná még felsorolni, mi min­dent készít — és a rotációs gépekből naponta kikerül a Volksstimmének, az osztrák kommunis­ták lapjának hat ki­adása, amelynek most mér saját ott­hona van és ezért semmiféle mester­kedés nem kény­szerítheti többé hallgatásra KURT STIMMER Venezuelába n megdöntötték Jimenéz önkényuralmát A nép elérte célját, a diktátor a Do minikai Köztársa­ságba menekült® Az elnök szerepét öttagú junta tölti be Sza bado n bocsát ották a politikai foglyokat Megala kították az új kormányt Caracas (ČTK) - Venezuela népé­nek Jimenéz önkényuralma ellen foly­tatott harca eredményesen végződött: Január 23-án a gyűlölt diktátort ki­kergették az országból s a kormányzói széket az új elnök megválasztásáig egy öt katonatisztből és három pol­gári személyből álló junta foglalta el Larrazabal tengernaggyal az élén. A tanács első intézkedése az volt, hogy elrendelte a politikai foglyok szabadonbocsátását és felhívta a kül­földön élőket, térjenek haza. Még az­nap ki is hirdették a kormányalakító tanácskozások eredményét: a 13 mi­niszteri tárca közül csak egyet, a hadügyminiszterit tölti be katonai személy. Larrazabal rádióbeszédében kijelentette, hogy a kommunista pár­ton kívül minden ellenzéki pártnak engedélyezik működését és eltörlik a cenzúrát. Felhívta a lakosságot, hogy állítsa vissza a rendet. A fővárosban, Caracasban, megala­kult a politikai pártok képviselőiből egy polgári junta is, amelyben állító­lag kommunista is van. HÍRMAGYARÁZATUNK Közép-Amerikában ismét eggyel kevesebb diktátor szolgálja népének rovására az amerikai monopóliumok érdekeit. A múlt év novemberében a közeledő elnökválasztást megelőzően felélénkült politikai küzdelmek, sztrájkok, az újévi katonai lázadás, a keddi általános sztrájk és a kormány­csapatok által kiprovokált fegyveres harc végül is meghozták a várt ered­ményt: a gyűlölt diktátor, Perez Jime­néz menekülni kényszerült az or­szágból. Nem csoda, hogy kifogyott már Ve-? nezuela népének a türelme, 1948 óta, amikor Jimenéz egy amerikai katonai támogatásban részesített puccs révén az elnöki székbe kerültj egyre rosz­szabbodott a helyzete. A kapitalista világ második legnagyobb olajterme­lő országa, gazdag vas-, réz- és más színesfémek, ércbányák lelőhelye az elnök Amerika-barátsága miatt hat millió lakosának nem volt képes em­berhez méltó megélhetést biztosítani. Az elnök 300 amerikai társaságnak kiszolgáltatta az ország valamennyi gazdasági forrását. Az USA mintegy hárommilliárd dollárt fektetett be Venezuelában, de negyvenezer ameri­kai hivatalnok gondoskodott arról, hogy ennek az összegnek kétszerese ismét amerikai zsebbe kerüljön. így hálálta meg Jimenéz jótevőinek, hogy az elnöki székbe segítették. Elnöki megbízatása a múlt év végén lejárt. A kormányzóválasztás helyett azonban - hogy megőrizze pozícióját — csak „népszavazást" hirdetett ki: vajon helyesiik-e a szavazók a dik­tátor rendszerét. Aki azonban ellene szavazott, kommunistának minősítet­ték és üldözték. Számos hivatalban már előre figyelmeztették az alkal­mazottakat, hogy aki a „vörös cédulá­val szavaz" (a rendszer ellen), elbo­csátják. Ilyen körülmények között tehát Jimenéz százalékarányban el­érte ugyan rendszere helyeslését, a valóság azonban más volt s ez egyre inkább megmutatkozott: elégedetlen volt már a diktatúrával nemcsak a nép, de a katonai vezető körök és burzsoá képviselők is. Ojév napján fegyveres felkelés tört ki Maracayban s hamarosan más hely­őrségek is csatlakoztak hozzá. A fel­kelést ugyan elnyomták a kormány­csapatok, de az csak látszólag szűnt meg és nap nap után fel-fellobogott. A népet nem nyugtatta meg már az sem, hogy Jimenéz átalakította a kor­mányt és a hatalmat megosztotta egy három miniszterből alakított juntával. A hallgatásra kényszerített ellenzéki pártok a népi mozgalom élére állot­tak. Kedden az országban általános sztrájk kezdődött. S mikor a kor­mánycsapatok a tömegbe lőttek, a tö­meg is fegyverrel válaszolt. Csütör­tökön reggel csaknem háromezer főnyi sereg már a fővárosi börtönt ostromolta és kiszabadított vagy öt­száz politikai foglyot. Az elnök ­látván a helyzet komolyságát - el­menekült. (-trik-) A bíboros kirándul a politikába •^VWWWl Je ruzsálemi t udósítónk írja: Egyiptom ötéves iparosítási terve A Szovjetunió segítsége Az ázsiai-afrikai népek szolidaritá­sának értekezletén nagy hatást tett a Szovjetunió képviselőjének az a be­jelentése, hogy a Szovjetunió kész gazdasági segélyt nyújtani valameny­nyi rászoruló országnak, mégpedig minden feltétel nélkül. Most, a kairói konferencia után Egyiptom gazdasági küldöttsége a Szovjetunióba utazik, hogy az egyip­tomi gazdaságnak nyújtandó szovjet kölcsönről tárgyaljon, Ezt a kölcsönt a Szovjetunió Egyiptom ötéves iparo­sítási tervének megvalósítására nyújt­ja. A kölcsön összege 200 millió dol­lár, amely után Egyiptom 2, č száza­lókos kamatot fizet. A kölcsön visszafizetését Egyiptom akkor kezdi meg, amikor az ebből lé­tesített iparvállalatok már működnek. Ettől az időponttól számítva 12 év alatt kell visszafizetni a kölcsönt. A kölcsön alapján megvalósítandó iparosítási tervről az újságírók előtt nyilatkozott Azisz Szidki, Egyiptom iparügyi minisztere. A miniszter kije­lentette, hogy elsősorban az ország mezőgazdasági termékei — cukornád, élelmiszerek, gyümölcsfélék — feldol­gozására szolgáló ipart létesítenek. Egyiptom elsősorban kivitelre szolgá­ló árukat fog termelni és az export útján külföldi fizetési eszközökhöz jut. Erre nagy szüksége van, mert ezen eszközök révén a külföldön gazdasá­gának további fejlesztéséhez szükséges eszközöket vásárolhat saját belátása szerint. Ezután sor kerül a fém- és acélipar létesítésére, olajfinomítók, traktorgyá­rak építésére és Egyiptom rövidesen tehergépkocsikat is gyártani fog saját szükségletének fedezésére. A terv megvalósításához 230 millió egyiptomi fontra van szükség (egy egyiptomi font — 2,5 dollár) és arra is, hogy ezen összeg kétharmadát kül­földi fizetési eszközök képezzék. A terv megvalósítása után Egyiptom nemzeti jövedelme évi 130 millió egyiptomi fonttal emelkedik, ami biz­tosítja az ország önellátását és a la­kosság életszínvonalának emelését. Kié a gyapot ? Közismert tény, hogy Egyiptom gya­pottermő ország. A gyapottermesztést az angol gyarmatosítók a múlt szá­zadban vezették be. Kiderült, hogy Egyiptom földje és éghajlata a gyapot­termelésre igen alkalmas. Minthogy az angol, főleg a lancashirei textilgyárak­nak nagy szükségük volt olcsó gya­potra, Egyiptomban a lehetőség sze­rint kiterjesztették a gyapottermő földeket, még a rizs- és gabonafölde­ket is gyapottal vetették be. Így az­után Egyiptomban sok volt a gyapot és kevés az ennivaló. A gyapot rövid idő alatt Egyip­tom gyarmati kiszolgáltatottságá­nak fontos eszköze lett. Évti­zedeken át az volt a helyzet, hogy az angol gyárosok csak minimális áron voltak hajlandók át­venni a gyapottermést. Egyiptomnak viszont sürgős volt az eladás gyors lebonyolítása, mert az angolok addig nem küldtek élelmiszerhajókat az egyiptomi kikötőkbe, míg a gyapot árát meg nem állapították. A kikö­tőkben garmadákban álltak a gyapot­bálák, a lakosság pedig éhezett. Végül is az éhség kényszerítő hatására az egyiptomi termelők kénytelenek vol­tak elfogadni a rendkívül alacsony árajánlatot és így Egyiptom mező­gazdasága és egész gazdasági élete évről évre nagy károkat szenvedett. így ment ez a múlt év tavaszáig. Akkor is a kikötőkben állt a gyapot, a nyugati textilgyárakkal folytak az alkudozások az árak körül, az ország­ban éhség dúlt és ekkor megjelentek a szovjet hajók és gabonát hoztak. Ezzel a termelőknek tisztességes gya­potárakat biztosítottak, Egyiptom népét pedig — mint Nasszer elnök mondotta — a szovjet gabonaszál­lítmányok az éhínségtől mentették meg. Aziz Szidki iparügyi miniszter kije­lentése szerint Egyiptom már az öt­éves iparosítási terv alatt annyi tex­tilgyárat épít, hogy fel tudják dol­gozni a gyapottermés egynegyedét. Az angol befolyás időszakában az an­golok gondosan vigyáztak arra, hogy Egyiptomban jóformán semmilyen textilipar ne létesüljön. Az ötéves terv megvalósítása után még több textilgyárat építenek, ily módon a gyapot a gyarmati kiszolgál­tatottság eszközéből az ország jóléte emelésének eszközévé válik. Ezt a változást Egyiptom gazdasági életében a független politika és a szovjet kölcsön elfogadása teszi le­hetővé. DAN JEHUDA AMINT TUDJUK, Olaszország izgal­mas választási kampány jegyében él. A küzdő pártok harcvonala élesen el­határolódott. Az egyes pártok válasz­tási agitációiban nem csekély szerepet töltenek be a háború és béke kérdé­sével összefüggő külpolitikai problé­mák. 1 Az uralmon levő Kereszténydemok­rata Pártnak nem könnyű a helyzete a választók körében. Kitartóan védel­mezi „az atlanti politikát", az amerikai imperialisták támadó szándékainak ki­szolgálását. Zoli olasz miniszterelnök a NATO decemberi ülésén azzal szer­zett érdemeket, hogy egyetértett az USA európai (természetesen olaszor­szági) rakéta- és atomtámaszpontjaira irányuló terveivel. TERMÉSZETESEN AZ OLASZ NÉP széles tömegeinek e dologban teljesen más a nézetük. Olaszországot nem akarják az USA „rakéta védőbástyájá­vá" kiépíteni és kitenni a szörnyű megtorló csapásnak. A békét, a baráti együttélést akarják a többi nemzettel és azt, hogy véget vessenek az őrült fegyverkezésnek. A néptömegek nézeteit vallja az Olasz Kommunista Párt, a baloldali szocialista erők, valamint a Keresztény­demokrata Párt becsületesen gondol­kodó tagjainak jelentős része. A békét és a béke biztosításának konkrét tet­teit követelő. közvéleményt Del Bo asz­szony kereszténydemokrata miniszter is kifejezte. A kormány ülésén a Bul­ganyin-üzenetére adandó válasz tárgya­lásánál arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a válasz békés hangú le­gyen, és ne gördítsenek a további tár­gyalások útjába teljesíthetetlen aka­dályokat és feltételeket. Erre az olvasó bizonyára így szól: Hiszen ez az emberiség túlnyomó több­ségének az álláspontja! Mi különös le­het ebben? Es amint meglátják, még­iscsak úgy van. NEM TUDJUK, hogyan folyt az eszme­csere az olasz kormány említett ülésén, mit válaszolt Del Bo asszonynak Zoli miniszterelnök és a miniszterek. Tud­juk azonban, mit válaszolt Ottaviani bíboros a Guotidianoban, a ka­tolikus akció lapjában Del Bo asszony­nak. Nagyon jól tudjuk, hogy a bíbo­rosi méltóság a katolikus hierarchiában magas funkciót jelent, és bizonyára nem követünk el hibát, hogyha a tisz­teletre méltó bíborost a Vatikán és a magas egyházi hierarchia szószólója­ként tekintjük. Ottaviani bíboros körülbelül így írt: A katolikusok között még azok között is, akik magas politikai funkciót tölte­nek be, vannak „egyesek", akik olyan álláspontot merészelnek elfoglalni, amely nemcsak sérti az egyházat, ha­nem egyenesen káros az egyházra. ' Természetes ez nagyon diplomatiku­san hangzik. A nép nyelvére átültetve annyit jelent: .Aki az imperialista há­borús előkészületek ellen foglal állást, aki békét és a megegyezésre irányuló tárgyalásokat akar, megsérti az egy­házat, árt az egyháznak, mert az egy­ház — értve alatta a magas egyházi hierarchiát, élén a Vatikánnal - az imperialisták mellett, a nép ellen van. A „Tempo" című olasz lap közöl­te, hogy Zoli miniszterelnök „a bíboros politikába tett kirándulása után" ma­gához kérette Del Bo asszony minisz­tert és arra kérte, hogy álláspontját a sajtóban nyilvánosan vonja vissza. AZ INCIDENSBŐL LEVONT KÖVET­KEZTETÉSEK teljesen világosak: A Vatikán síkraszáll a legi eakciósabb erők támogatásáért mind Olaszország­ban, mind az egész világon. A béke erőinek jelenlegi gigantikus küzdelmé­ben a háború erői ellen „a keresztény humanizmus, az emberiség érdekei ellen teljesen" nem keresztényhez illő mó­don jár el. Ottaviani bíboros erre meg­győző bizonyítékot szolgáltat. ÜJ SZO 163 tfr 1958. január 20.

Next

/
Thumbnails
Contents