Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-23 / 23. szám, csütörtök

Franciaországban ez év végéig irányítható lövedéktámaszpontot építenek A párizsi lapok hírt hoznak Albhandnak, Franciaország amerikai nagykövetének televíziós interjújáról, aki kijelentette, hogy ez év végéig francia területen irányítható lövedék támaszpontot építenek. Albhand utalt arra, hogy a francia kormány teljes mértékben jóváhagyta Norstad amerikai tábornoknak, a NATO fegyveres erői főparancsnokának ajánlatát, aki jelenleg területeket jelöl ki rakétatámaszpontok építésére. Albhand megerősítette, hogy Franciaország és az USA kormánya között e kérdésről „a legrövidebb időn belül megállapodás jön létre'-. Építkezések a Mongol Népköztársaságban Ulan Bátor (ČTK) - A Mongol Népköztársaságban egyre jobban fejlődik a beruházási építkezés. A most befejeződött második ötéves terv éveiben a lakóházak és szociális berendezések, valamint az új ipari I üzemek nagy számát építették fel. Az első ötéves tervhez viszonyítva az építkezési szerelőmunkák terjedelme Mongóliában a második ötéves terv során csaknem a kétszeresére emelkedett. A legnagyobb ipari építkezés a Nalaiha-bánya építése volt, amely a Szovjetunió pénzügyi és technikai segítségével valósult meg. Rendkívüli állapot Venezuelában Caracas (ČTK) — Caracasban, Venezuela fővárosában január 21-én általános sztrájk kezdődött tiltakozásul. Pérez Jiménez tábornok diktátori kormánya ellen. A sztrájkot a jelenlegi kormány ellen küzdő mozgalom földalatti szervezetei készítették elő. A különböző- vállalatok, üzletek, pénzintézetek és nyomdák alkalmazottain kívül a sztrájkban a diákok és a tanárok is részt vesznek, akik az utóbbi időben határozottan követelték letartóztatott kartársaik szabadonbocsátását. J'ménez rendőrsége parancsot kapott, hogy figyelmeztetés nélkül tüzet nyisson a tüntetőkre. Egyes rendőrosztagok e parancs értelmében jártak el, s így Caracasban a sztrájk első napján véres összeütközésre került sor, melynek során 20-an életüket vesztették és mintegy 100-an megsebesültek. • Az USA rakétatámaszpontokat szándékozik építeni a Távol-Keleten Washington (ČTK) - Január 20-án közzétették azt a beszédet, amelyet MacElroy amerikai nemzetvédelmi miniszter mondott január 8-án a képviselőház engedélyező albizottságának titkos ülésén. Amint a Reuter jelenti, MacElroy kijelentette, hogy az USA középtávolságra hordó amerikai irányítható lövedékek számára támaszpontokat szándékszik létesíteni a Távol-Keleten. Éberen őrzik a maguar határokat Barta András és Noderhon István szolgálatukat teljesítve éberen őrzik a maquar határokat a kémektől és külföldi ügynököktől. (MTI felvétele) A Bagdadi Paktum taná

cs

ának ülése az USfi agresszív előkészületeit szolgálja „A Bagdadi Paktum tagállamai — NagyBritannia, Irán, Irak, Törökország és Pakisztán — képviselői olyan időben ülnek össze, amikor a békés együttélés gondolata mind erösebben hatja át az emberek elméjét, amikor mind erösebben hangzanak el felszólítások a Nyugat és a Kelet közötti tárgyalásokra, amelyek helyreállítanák az igazi bizalmat az államok között és felszámolnák a hidegháborút. Az államok egész sorainak, közöttük a Bagdadi Paktum tagállamainak kormányai is megtárgyalásra kézhez kapták a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkozó konkrét javaslatait. A nemzetközi feszültség némi enyhülése, amely a legutóbbi időben bekövetkezett, nyilvánvalóan nyugtalanítja az USA bizonyos köreit. A tények azt mutatják, hogy mihelyt a nemzeteknek bizonyos mértékben sikerül elérni a nemzetközi feszültség enyhítését, ezek a körök újabb kísérleteket tesznek a helyzet kiélezésére. Nyilvánosságra hozták, hogy Dulles, az USA államtitkára Ankarába utazik, hogy részt vegyen a Bagdadi Paktum tanácsának ülésén, habár az USA formálisan nem tagja ennek a csoportosulásnak. Washingtonban nem titkolják, hogy Dulles útjának célja a bagdadi katonai tömb tevékenységének életrekeltése, amely tömb vezetését gyakorlatilag jelenleg az USA kormánya veszi át. Ma már aligha kételkedik valaki abban, hogy a Bagdadi Paktumot agresszív és terjeszkedő célokat követő katonai szervezetként hozták létre a Közel- és KözépKelet országai ellen is, amelyek az önálló és független fejlődés útjára léptek. E paktum kezdeményezői — az USA és NagyBritannia. Lloyd angol külügyminiszter ugyancsak részt vesz a Bagdadi Paktum ankarai ülésszakán. E két állam a Bagdadi Paktumot az arab Kelet államai egymás ellen uszításának eszközévé használja fel. A paktum lényege különösen az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agresszió idejében, valamint a Szíria elleni katonai intervenció előkészületeinek időszakában nyilvánult meg. Arikarába, Törökország fővárosába január 27-re összehívták a Bagdadi Paktum tanácsának ülését. A hivatalos nyilatkozatokból, elsősorban az amerikai államférfiak kijelentéseiből kitűnik, hogy az ülésnek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. A NATO tanácsa tavalyi decemberi párizsi ülésszaka kiegészítésének tartják. A TASZSZ-t felhatalmazták, hogy ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adjon ki, amely a többi között tay hangzik: Már ezek a tények vüágosan megmutatják annak, akit nem vakit el az imperialista propaganda, hogy ez a paktum eszköz a gyarmatosítók kezében, akiknek érdekük, hogy uralmukat felújítsák a világ e részében. Azon nemzetek nyomására, akik határozottan állást foglaltak Egyiptom és Szíria, a nemzetiségi függetlenségüket védelmező arab országok igazságos ügye mellett, a Bagdadi Paktum kebelében jelentős ellentétek nyilvánultak meg. E paktum egyes tagjainak és az USA-nak — amely ugyan a háttérben akart maradni, tulajdonképpen azonban az akciókat vezette — agresszív akciói nem találtak a többi tagállam — Irán, Pakisztán és Irak — támogatására. Az USA és Nagy-Britannia kormánykörei, melyeket az ügy ezen állása nyugtalanított, sürgős lépéseket tesznek, hogy betömjék a tömbben mutatkozó réseket és a tömböt elsősorban katonailag megszilárdítsák. Mint ahogy a NATO európai tagállamainak a nyakára szorítják a kést azzal, hogy kényszerítik őket az Amerikai nukleáris és rakétafegyverek elfogadására, ugyanazt akarják cselekedni a Bagdadi Paktum segítségével a Közel- és Közép-Kelet országaival. Az USA, amely ezen országokban J.MOCH: Foglalkozni kell az atomfegyvermentes övezet tervével Párizs (ČTK) - A. francia nemzetgyűlésben január 21-én megkezdték a külpolitikai vitát. Nagy érdeklődést keltett Jules Moch szocialista képviselő beszéde, amelyben a leszerelés kérdéseivel foglalkozott. „Az Egyesült Államok már nem érezheti magát biztonságban, területe teljes mértékben elérhető ..." — mondotta. „Ezért beszéltünk az Északatlanti Tömb stratégiájának bizonyos elértéktelenedéséről". J. Moch szerint alaposan kell foglalkozni a Rapacki-tervvel, amelyet ki kell bővíteni és kiegészíteni. Ami a támaszpontoknak Franciaország területén való építését jelenti, - Jules Moch ezt a gondolatot elvben nem ítéli el, hanem azt követeli, hogv azokat teljes mértékben francia ellenőrzés alá helyezzék. Beszédének befejező részében J. Moch v- -úlyozta, t leszerelési tárgyalások felújításának i szükségességét. J. Moch után F. Marin kommunista képviselő szó'alt fel, aki élesen bírálta a francia kormánynak az új államok — Marokkó és Tunisz ellen folytatott politikáját és rámutatott arra, ho"v Franciaország algériai politikája az országnak új ellenségeket szerez, j A francia nemzetgyűlés külpolitikai vitáját a következő napokon folytatják. "nukleáris és rakétatámaszpontok kiépítéséi re törekszik, nyilvánvalóan minél messzebb akarja látni területétől az esetleges harctereket, hogy abban az esetben, ha az agresszoroknak sikerül a világot az új háború örvényébe taszítani, a visszacsapás elsősorban más országokat, közöttük a Bog* dadi Paktum tagállamait érje. Sok tény tanúskodik arról, hogy az USÄ aktív részvétele az ankarai ülésen és Dulles ankarai útja egy célt szolgál, mégpedig azt, hogy a NATO, a Bagdadi Tömb és a SEATO agresszív katonai tömböket egy fedél alá hozza. Az a tény, hogy e három agresszív katonai tömb egyesítésének és katonai intézkedései összhangba hozásának semmi közössége nincs az ENSZ céljaival és érdekeivel, sőt ellenkezőleg, keresztezi őket, ez a veszélyes terv kezdeményezőit csak csekély mértékben érdekli. Számukra csak egy fontos: a lehető leggyorsabban létesítsenek amerikai repülőtereket, támaszpontokat, atom- és hidrogén-fegyverraktárakat a Közel- és Közép-Kelet országainak területén és egyúttal újabb ágyútölteléket szerezzenek. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy az a különleges érdeklődés, amelyet a külföldi agresszív körök nyilvánítanak a világ. ezen részének országai iránt, nem az ezen terület országainak gazdasági fejlesztése iránti érdeklődésből, hanem elsősorban azon törekvésükből ered, hogy gazdasági katonai-stratégiai pozíciójukat a Közel- és Közép-Keleten megerősítsék y A közel- és közép-keleti helyzet azonban ma már gyökeresen megváltozott és jelentősen eltér attól a helvzettől, amely még a közelmúltban fennállt. A világ e részében a gyarmati uralom alól felszabadult új független államok egész sora keletkezett, amelyek önálló fejlődését sem gyarmatosító tömbökkel, sem doktrínákkal nem lehet meggátolni. A nemzetek közötti béke és együttműködés gondolata, amelynek megvalósításáért a Szovjetunió és a többi békeszerető állam következetesen harcol, a Nyugat és a Kelet nemzeteinek egyetértésével és támogatásával találkozik. E politika mellett foglalt állást az ázsiai és afrikai országok kairói szolidaritási értekezlete is, amely a Kelet nemzeteinek napról napra erősödő egységét hirdette a gyarmatosítás elleni harcban. A kairói értekezlet határozottan elítélte a katonai csoportosulások összetákolásának és kiterjesztésének imperialista politikáját, amelyet a nyugati hatalmak folytatnak a Közel- és Közép-Keleten. A Közel- és Közép-Keletnek a béke övezetévé kell és lehet változnia, ahol nincsenek és nem lehetnek nukleáris és rakétafegyverek. Kell, hogy a Közel- és Közép-Kelet a jó szomszédi kapcsolatok és az államok közötti baráti együttműködés övezete legyen. A Bagdadi Tömb szervezői ezt igyekszenek meggátolni és erre ezúttal a Bagdadi Paktum tanácsának ankarai ülését használják fel. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió vezető köreiben szükségesnek tartják a Bagdadi Paktum tagállamai kormányának figyelmét felhívni arra, hogy a teljes felelősség ezért a politikáért és az ebből eredő következményekért az USA kormányára és ezen tömb tagállamai azon vezető köreire hárul, amelyek a külföldi imperialista körök politikáját követik. MI

Ht

H Httttt" * M »»•••••••••••••••••••••••••••••••• Mi sem mutatja jobban Délés Délkelet-Ázsiának a világpolitikában egyre jobban növekvő súlyát, mint az, hogy az 1958. esztendő első heteiben ez a terület, ahol a világ lakosságának jelentős része lakik, egyre gyakrabban színhelye a fontos politikai utazásoknak. Azt az útvonalat, amelyen egykor — több mint hat évszázaddal ezelőtt — Marco Polo indult el Európából szárazföldi úton a rejtelmes Kitáj (Kína) és a még titokzatosabb Cipangu (Japán) felé s tért onnan viszsza közel két évtizedes ott-tartózkodás utön a déli, tengeri úton olasz hazájába, napjainkban — természetesen a legkorszerűbb közlekedési eszközök igénybevételével — fontos politikai küldetésekben a két világrendszerhez tartozó és az úgynevezett semleges államok vezető kormányférfiai és politikusai járják. Hogy csak a közelmúlt legfontosabb ilyen eseményeit említsük, utalunk mindenekelőtt Bulganyin és Hruscsov elvtársak emlékezetes dél-ázsiai útjára 1955 végén, amikor is a szovjet államférfiakat egyedül India területén húszmillió lelkes hazafi üdvözölte. Ugyanakkor igen jelentősek voltak az indiai, indonéziai, burmai, államférfiaknak és vezető politikusoknak ismételt európai útjai, akik bár hazájukban a tőkés rendszer hívei, mindnyájan közvetlen áldozatai a volt gyarmati imperialista elnyomásnak és ezért a legnagyobb örömmel ragadták meg a szocialista tábor államainak — elsősorban a Szovjetuniónak — minden politikai feltétel nélkül nyújtott segítő kezét. Ennek az új szellemnek, a dél- és délkelet-ázsiai, közel másfélmilliárd főt számláló, gyarmati sorból felszabadult népeknek egyre növekvő politikai súlya az 1955-ös bandungi, majd — talán még nagyobb mértékben — a múlt év utolsó napjaiban megtartott kairói konferencián mutatkozott meg legjobban. Ebből az általános folyamatból természetesen hazánk, Csehszlovákia, a szocialista tábor egyik iparilag legfejlettebb állama sem képez kivételt. Ellenkezőleg, a Szovjetunió.által mutatott példát követve, az utóbbi esztendők folyamán egyaránt kiépítette politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a növekvő súlyú dél-ázsiai tér majdnem minden államával, legyenek azok a szocialista világtáborhoz tartozók, mint a népi Kína és a Vietnami Demokratikus Köztársaság, vagy pedig tőkés gazdálkodást folytatók, de demokratikus, imperialistaellenes beállítottságú, gyarmati sorból felszabadult államok, mint India, Indonézia, Burma és számos más állam. Sőt, igyekszünk a még továbbra is az imperialisták szekerét toló államokkal is, mint amilyen Pakisztán vagy a Fülöp-szigetek, gazdasági kapcsolatokat fenntartani, jóllehet ezeknek kiterjesztését az imperializmus szolgálatában álló ottani komprádor-burzsoázia minden rendelkezésére álló eszközzel gátolja. Hazánkba is ellátogattak az indiai, indonéziai, vietnami államférfiak, de miniszterelnökünknek, Široký elvtársnak az útja Indiába, Kambodzsába, Burmába és Cejlonra az első, amelyet vezető csehszlovák kormánytényező Dél-Ázsiában végrehajt. India és Kambodzsa után a kettő között fekvő Burmában tartózkodik jelenleg kormányelnökünk, ebben a húszmillió lakosú országban, amelynek történelme az időszámításunk előtti első évezred kezdetére nyúlik vissza. Közel háromezer éven keresztül állott fenn tehát a rabszolgatartó, majd feudális burmai állam, építette sajátos, India és DélkeletÁzsia kultúrája között átmenetet képező intézményeit és műveltségét, amikor a múlt század elején ezt a területet is elérte az angol gyarmatosítók szőrös keze. Burmát közigazgatásilag Indiához csatolták s ha lehet, még kegyetlenebb módszereket alkalmaztak ezen a területen, mint „az angol korona ékkövén", Indiában. Érthető, hogy eleinte a nemzeti el-. lenállási mozgalom fejlődése, amelynek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adott az első világháború utáni időkben határozottabb irányt, Burmában hasonló az indiai nemzeti felszabadító harc jelenségeihez és avval nagyjából egy idpben is játszódik le. De már a második világháború folyamán megszakad a két terület párhuzamos politikai fejlődése. Burmát a japán imperialisták szállják meg, akik ellen kifejlődik a burmai nép fegyveres ellenállási mozgalma. Míg Indiában az ottani burzsoázia képviselői, Gandhi és Nehru a roppant tömegekre támaszkodva a passzív ellenállás fegyverét hirdették és használták az angol gyarmatosítók elleni harcban, addig a burmai nép a második világháború alatt a japánok, majd később az angol gyarmatosítóknak visszatérte után az utóbbiak ellen fegyverrel a kezében küzdött. Ha ez a harc nem is hozott a kínai nép nemzeti felszabadító harcához hasonló eredményeket, mégis elérték, hogy 1948 elején az ország Burmai Szövetség néven független állammá alakult. Nem szűnt meg azonban az ország területének gazdasági kizsákmányolása, mert az idegen, elsősorban angol vállalatok még ma is urai az ország számos fontos gazdasági erőforrásának. Ennek ellenére a burmai nép s a burmai kormányok következetesen imperializmusellenes politikát folytatnak, minden gazdasági nyomás, sőt katonai fenyegetés ellenére nem tagjai sem a Brit Nemzetközösségnek, sem pedig a támadó, imperialista jellegű SEATO-nak, hirdetik és követik politikájukban a Pancsa Szilát, egyaránt tevékeny résztvevői a bandyngi és kairói konferenciák összehívásának. Ilyen politikai és gazdasági adottságok között csak természetes, hogy Burma szívesen látja és készséggel elfogadja a Szovjetunió és a többi szocializmust építő, fejlett iparral rendelkező állam felkínált önzetlen gazdasági segítségét, így tehát hazánk együttműködését is a burmai ipar építésében. Široký csehszlovák miniszterelnök útja mellett egy másik — bár földrajzilag ellenkező irányú — politikai út is figyelmet érdemel. Ez Szukarnónak, a nyolcvanötmilliós Indonézia elnökének európai útja, aki már meglátogatta Egyiptomot és így közvetlen kapcsolatot teremtett azzal az országgal, amelynek harca az imperializmus ellen nagyjából hasonló szakaszban van, mint Indonéziáé. Jelenleg Szukarno Belgrádban tárgyal és nem lehet kétséges, hogy Jugoszlávia is még fokozottabb mértékben hozzá fog járulni - mint hírlik fegyverek szállítása révén is — az óriási kiterjedésű, háromezer szigetből álló állam egységének megvédéséhez a belső bomlasztó erők ellen és ama fenyegetés ellen is, amit a bitorolt indonéziai területen, Nyugat-Iriánban összegyűlt holland haderők jelentenek. De nemcsak a jövő építői járják a dél-euráziai terek útjait. Ott kísértenek — sajnos — a múlt, s részben a jelen gonosz szellemei is. Elég ha Dulles amerikai külügyminiszternek küszöbönálló nyugat- és kelet-ázsiai útjára gondolunk, amely folyamán az imperializmusnak ez a legmegátalkodottabb alakja, akit a napokban magának Eisenhower elnöknek kellett a számtalan támadás — a saját soraikból jövő támadás ellen is megvédenie —, indul el katonai szemleútjára, megtekintvén és mint ő maga mondja, „megerősítvén" a Bagdadi Paktumban és. a SEATO-ban tömörült csatlósainak ingadozó sorait. De az angolszász imperializmus nem adta fel a volt gyarmati területek befolyásolásáért, gazdasági kizsákmányolásáért folyó harcot sem. A tőkés lapok jelentős összegű dollárkölcsönről írnak, amelyet Amerika nyújtana részben hitelek, részben gabonaszállítmányok formájában Indiának. Ugyanakkor Macmillan angol miniszterelnök is sorra járja a Brit Nemzetközösség ingadozó tagállamait, így tehát Indiát is, hogy ha már kölcsönnel nem is, de az indiai angol gazdasági pozíciók fokozott latbavetésével befolyásolja ennek a hatalmas államnak a külpolitikáját. Ez a felsorolása legújabb ázsiai politikai utaknak ez a rövid ismertetése nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg arról a fekete árnyról, amely minden évben, így az idén is végigsuhan a Marco Polo járta roppant euráziai utakon. Spellman New York-i kardinális minden évben karácsony táján végrehajtott ázsiai útjára gondolunk, amely — jellegzetesen — mindig Dél-Koreában, az ott állomásozó amerikai csapatoknál kezdődik és Nyugat-Németországban, az ugyancsak ott állomásozó amerikai csapatoknál végződik. Közben a krisztusi szeretetnek ez a derék bajnoka nem hagy ki egyetlen olyan kelet-, dél- és nyugat-ázsiai, északafrikai és európai területet sem, ahol az ő értelmükben vett „békének" ezek az idegen államok területére előretolt szegénylegényei tizenhárom évvel a második világháború befejezése után is tanyáznak. A buzgó érseket — aki intim kapcsolatokat tart fenn és közvetít a Wall Street és a Iegreakciósabb nyugati feudális körök, többek között természetesen a Habsburgok és más hozzájuk hasonló „trónkövetelők", valamint a Vatikán között, s akit ezért a buzgó tevékenységéért az egyik jobboldali francia lap „commis voyageur du Dieu", „a jó Isten utazó vigécének" nevez —, méltán tartják a reakciós körök az Or és az imperializmus egyik legügyesebb ügynökének ezen a földön. Sz. L, ÜJ SZO 4 tfr 1958. január 20.