Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-18 / 18. szám, szombat

Épül Szlovákia első gépkocsigyára Á párt következetes politikája - a bánovcei gépkocsigyár építése • Erősödik a munkásosztály a régebben iparilag elmaradt járásokban ® Üjabb csapás a burzsoá nacionalizmus szekértolóir a. • Segít a cseh munkásosztály A napokban rövid hírt közöltek a lapok: a kormány jóváhagyta az első, Szlovákiában — Bánovce nad Bebravou-ban építendő gépkocsigyár tervét. A hír elárulta még azt is, hogy az első teherautó már a jövő esztendőben kifut a gyárból, de egyes alkatrészek gyártását még ebben az évben megkezdik. Vonaton, autóbuszon, állomáson, mindenütt erről a kis hírről beszélnek az emberek. Hogyisne, hiszen fontos kérdés ez számukra, vagy pontosabban megfogalmazva: életszínvonaluk emelését jelenti. A járás dolgozóinak jelentős része eddig a meszszebbfekvő üzemekben kereste kenyerét, mert a környéken nem völt elég munkaalkalom. A felszabadulásig az egész környék kizárólag mezőgazdasági jellegű volt. Szlovákia iparosítási terve keretében 1951-ben ugyan elkészült a Vorosilov Üzem, de nem tudta foglalkoztatni a járás valamennyi ipari dolgozóját. Több üzemet nem kezdtek építeni, hiszen Szlovákia-szerte soksok hasonló járás van, ahol égető kérdéssé vált az iparosítás. Az utóbbi időben, mikor iparunk fejlesztése új szakaszába léptünk, felmerült a Vorosilov Üzem bővítésének, munkája megjavításának kérdése is. Az 1951 óta működő új üzem eddig szinte évente változtatta a termelési tervet, minden évben más és más árut kezdett gyártani. Ez az állapot nem használt sem a termelékenységnek, sem az alkalmazottak munkafegyelmének. Végül az ipar átszervezéséről szóló dokumentum pontot tett az üzem életében uralkodó bizonytalanságra. Kellemesen érintett mindenkit a hír, hogy a gyár ezentúl a világmárkás Tatrákat fogja gyártani. A Vorosilov Üzem központi csarnokában már megkezdődött az átszerelési munka. Az üzem dolgozóinak egy csoportját elküldték Kopŕivnicére a Tatrák világhírűvé vált szülőföldjére, ahol a cseh szakmunkások vezetése alatt elsajátítanak egy egész termelési folyamatot — a karosszériák gyártását. Rövid időn belül átköltöznek Bánovcéra és 1958 végéig fokozatosan Szlovákiába helyeSzocializmus és humanizmus Az újkori revizionista támadások egyik ciallzmus, azaz a kapitalizmusnak fokozaálcázott formája az az állítás, hogy a tos szocializmusba növeléséről, a termelőszocialista rendszer ellensége a humaniz- j eszközök tőkés tulajdona melletti kommumusnak, az emberiességnek, hogy a humanizmus alapvető követelményeit háttérbe szorítják a könyörtelen osztályszempontok, s hogy a gépek világában az ember felőrlődik. Ezt a revizionista állítást cáfolja meg P. Fedoszejev akadémikus a moszkvai Pravda egyik számában írt terjedelmes cikkében, melyben behatóan foglalkozik az emiitett revizionista állítás gyökereivel és rámutat, hogy a humanizmus legtökéletesebben éppen a szocializmusban valósul meg. Az alábbiakban Fedoszejev akadémikus fejtegetéseiből indulunk ki. A

burzsoá szociológusok és közírók korunk ideológiai küzdelmében arcátlanul azt állítják, hogy a marxisták tagadják a humanizmust, figyelmen kívül hagyják az ember személyiségének érdekeit. A kapitalizmus védelmezői, a polgári demokrácia lantosai humanistáknak, az egyéni szabadság bajnokainak vallják magukat és a burzsoázia osztálynézeteit az egész emberiség osztályok fölött álló nézeteinek tüntetik fel. Midőn a fiatal burzsoázia fejlődése még felfelé ívelt, s a burzsoázia a tömegek küzdelmét irányította a hűbéri jobbágyrendszer ellen, a kor haladó ideológusai több nagy jelentőségű, magasztos eszmét tűztek zászlajukra. Ilyen eszmék voltak: a szabadság és egyenlőség, demokrácia és törvényesség, nemzeti függetlenség és hazafiság. A polgári forradalmárok és felvilágosultak közös filozófiai eszméje a humanizmus, az emberiesség eszméje volt, mely a jobbágyrendszer és a hűbérurak rendi kiváltságai ellen irányult. Miután megszilárdult a burzsoázia uralma, midőn a burzsoázia reakciós erővé fajult, a haladó eszmék csupán üres szavak, szónoki frázisok maradtak. Ám a burzsoázia úgy módosította őket, hogy saját osztályérdekeit, a népi tömegek öntudatának elködösltését szolgálják. A humanizmus burzsoá prófétái a személyiség érintetlen jogai védelmének ürügye alatt a tőkések kiváltságainak és uralmának megőrzéséért kardoskodnak. Közülök néhányan ma a „tiszta" atombombáért szállnak síkra. A monopoltflke legharciasabb szellemű Ideológusai azonban már régen felhagytak a humanizmus látszólagos hirdetésével, elvetették az emberiesség eszméjét. A fasizmus a maga szörnyűséges gonoszságaival szemléltető képet adott arról, mennyire gyűlöli az Imperialista burzsoázia a humanizmus hagyományait és mennyire állatiassá fajultak erkölcsei és cselekedetei. K

orunkban a humanizmus és demokrácia egyedüli zászlóhordozója a néptömegek élén haladó munkásosztály. A humanizmus a valóságban a kommunista mozgalomban és ennek konkrét eredményében, a szocialista társadalomban öltött testet. A kommunizmus eszméje a humanizmus új, tökéletesebb formája. Marx és Engels már tevékenységük kezdetén hangoztatták, hogy a kommunizmus — „reális humanizmus". Jelenleg három döntő tényező befolyásolja az emberiség sorsát: 1. a munkának a tőke igája alól való felszabadulása; 2. a nemzetek egyenjogúságának megvalósítása, a gyarmati rendszernek és a nemzeti elnyomás minden formájának megszüntetése: 3. a népek békeharca, az atomháború veszélyének elhárítása, a háborúk okainak és tűzfészkeinek megsemmisítése. Ezek az emberiség haladó fejlődésének megingathatatlan alappillérei, melyeket csupán a szocialista társadalom hirdet és valósit meg. A

burzsoá Ideológusok és reformisták az utóbbi Időben megkísérlik szembeállítani a forradalmi szocializmust az ún. „humánus kommunizmussal". A Szovjetunióban felépült é? a népi demokratikus országokban épülő szocializmust „totalitarizmusnak", az „egyéni szabadság elfojtásának" nevezik. Az általuk hirdetett „humánus kommunizmus" éppolyan szemfényvesztő fogás, mint amilyen az „etikai szocializmus", „demokratikus szocializmus" stb. A „humánus szocializmus" nem más, mint a szocialista forradalmat, az osztályharcot és a proletárdiktatúrát elvető szonizmusba való áttérésről híresztelt régi reformista mese. A

szocialista humanizmus eszmei alapja a materialista világnézet. A humanizmus marxista értelmezése abból ered, hogy az emberiség szellemi életének felvirágzása lehetetlen a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló anyagi termelés nagyfokú fejlettsége nélkül. A burzsoá humanizmus védelmezői azzal vádolják a marxistákat, hogy a társadalmi fejlődést csupán a technikára korlátozzák, hogy a gép számukra fontosabb, mint az ember. Ezeket a szocializmusról szóló koholmányokat hangoztatják a népi demokratikus országokban fejüket felütő revizionisták is, akik „az emberi egyéniség érdekeire" hivatkozva gyalázzák a szocialista iparosítás politikáját. A burzsoázia ideológusai úgy állítják be a dolgokat, hogy a materializmus, miután hangsúlyozza a gazdasági fejlődés döntő szerepét a társadalom történetében, meltőzi az emberiség szellemi fejlődésének kérdéseit. A valóságban azonban a burzsoázia azért gyűlöli a materializmust, mert az forradalmi cselekvést, aktív küzdelmet hirdet a tőke uralma ellen, az emberiség szocialista átalakulásáért. A marxi materializmus elismeri a haladó eszmék, erkölcsi alapelvek, művészi képek óriási szerepét a társadalom haladó Irányú fejlődésében. A

zok a szociológusok, akik szembeállítják az ember egyéniségét a szocialista társadalommal, az egyéni érdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezik, a polgári önzést és a kispolgári individualizmust veszik védelmükbe. A kommunisták viszont méltán büszkék lehetnek arra, hogy éppen a szocializmusban valósul meg az egyéniség szabadsága, mert csak a szocializmusban vívják ki a kizsákmányolást és politikai elnyomást nem Ismerő szabadságot. A dolgozóknak megadatott a munkához való joguk, örökre mentesültek a munkanélküliségtől, jövőtől való félelemtől. A munkások, parasztok, dolgozó értelmiségiek politikailag szabadon szervezkedhetnek és fejthetnek ki társadalmi tevékenységet a kommunizmusért folyó küzdelemben. A szocializmusban a demokrácia a néptömegek társadalmi aktivitásának és egyéniségének kibontakozását szolgálja. A

kommunisták sohasem ígérték, hogy a szocializmusba való átmenet Idején az emberek összes anyagi és szellemi szükségletei azonnal kielégíthetők, hogy az anyagi javak és a politikai szabadságjogok élvezésében egygzeriben vége szakad mindenfajta korlátozásnak és normának. A szocialista humanizmusnak semmi köze a társadalmi érdekek megsértői Iránt tanúsított liberalizmushoz. Hisz a humanizmusra hivatkoznak a munkájukból elbocsátott naplopók és selejtcslnálók, bürokraták és szélhámosok, rágalmazók és a bírálat elfojtól. A bűnözők is az emberiesség nevében esdekelnek könyörületességért a bíróságnál. A társadalom, ha csak nem vet véget egyes Individuumok társadalomellenes bűntetteinek, nem tudja megteremteni a feltételeket minden egyes polgárának szabad és általános fejlődésére. A szocializmusban nincsenek osztályellentétek, de még nem mosódtak el teljesen az egyéniség és a társadalom közötti egyes ellentmondások. Ilyen társadalom még nem képes kielégíteni minden egyén összes szükségletelt, bizonyos normákkal korlátozza az anyagi és szellemi javak elosztását. A szocialista humanizmus maximális figyelmességet követel az emberek iránt. A társadalom fejlődésének anyagi és kulturális feltételeihez mérten megköveteli Igényeik lehető legteljesebb kielégítését. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmusban a gyakorlati élet nem mond ellent a humanizmus követelményeinek. A humanizmus kérdései — mind a vezetőket, mind a tömegeket érintő nevelés és harc kérdései. A kölcsönös társadalmi és egyéni kapcsolatok megtisztítása a polqárl erkölcs csökevényeitől — ez a párt-, szak- és Ifiúsági szervezetek, egész ideológiai munkánk felelősségteljes feladata. zik át a Tatra 141-esek többi gyártási részlegét is. A tapasztalt cseh szake'mberek segítségével közben már készülnek a gyár kibővítésére irányuló tervek. Sokkal gazdaságosabban lehet majd gyártani egy óriás üzemben, mint az eddigihez hasonló gyárban, mert ott aránylag kisebb adminisztratív apparátusra van szükség, ami olcsóbbá teszi a termelést, nem is szólva arról, hogy a nagy üzemekben lehet csak kihasználni a jövő gyártási módszerét — az automatizálást. Az üzem — mondja Marenčík főmérnök — nemcsak teljesen kész Tatra 141-eseket gyárt majd, hanem alkatrészek és külön motorok gyártására is berendezkedik. A statisztika szerint a világon eddig már sok ezer Tatra 111-es tehergépkocsi fut, ezek pótalkatrész-igényét nekünk kell majd kielégítenünk. Ezek a számok — folytatja — csak a legközelebbi évekre vonatkoznak. A tervek szerint 1975-ig az üzem mai terjedelme 16-szorosát éri el, az alkalmazottak száma pedig a most itt dolgozók 12-szeresére emelkedik. A következő hónapokra terveztük, mondja az üzemi pártszervezet elnöke, a motorhengerek gyártásának megkezdését. Ehhez természetesen speciális megmunkáló gépekre van szükségünk, melyeket szintén a koprivnicei üzemből kapjuk. Az utóbbi időben állandó kapcsolatot teremtettek egymás között a koprivnicei és a bánovcei üzem. E kapcsolatoknak nemcsak gazdasági, hanem nagy politikai jelentőségük is van. Közelebb hozzák egymáshoz a cseh és szlovák munkásokat, kölcsönösen jobban megismerik egymást, nagymértékben hozzájárulnak a burzsoá nacionalizmus maradványainak kiirtásához. Végül még meg kell emlékeznünk egy fontos tényezőről, amit minden ipari üzem létesítésénél elvárhatunk. A bánovcei járásban megerősödik a munkásosztály — a haladás legkövetkezetesebb hordozója. Valósággá válik legjobbjaink régi álma: az iparosított Szlovákia. K. T. M. Ipolynytken is lehet jobb munkát végezni A napokban tartotta taggyűlését a CSISZ ipolynyéki helyi szervezete, amelyen részt vettek a járási vezetőség képviselői és a HNB titkára is. Ipolynyéken a CSISZ-szervezet — amint ezt a gyűlés beszámolója sem titkolta el — a múlt évben gyengén dolgozott. Sok minden közrejátszott ebben, a fő ok azonban a vezetőség elégtelen szervezési tevékenysége és a HNB részéről a segítség hiánya volt. Megvannak azonban a feltételek arra, hogy az ifjúsági szervezet Ipolynyéken is betölti küldetését. A gyűlés lefolyása megmutatta, hogy a tagságban megvan a munkakedv, az ifjúi lelkesedés. Fontos azonban, hogy a vezetőség helyesen irányítsa a fiatalok tevékenységét, A HNB nevében annak titkára ígéretet tett, hogy a jövőben nagyobb támogatást nyújtanak az ifjúságnak. Külön kultúrtermet biztosítsanak számukra és egy gramofont is ajándékoznak nekik. Lukács József, Ipolynyék. wmm Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy Nyitrán a napokban 200 lakásegységet adtak át a lakóknak a „Hídfő"-nek nevezett új lakótelepen. A terv szerűit ebben az évben elkészül további 187 lakásegység. KépUnk az új lakónegyed építkezésén készült és a G-l számú tömb alapjainak ásását láthatjuk rajta. A tömbben 56 lakás és nagy étterem lesz. F. Schingler (ČTK) felvétele. Ilyenkor, év elején mozgalmas az élet. Zárszámadás, leltározás, az évi munkaterv kidolgozása, a sok-sok tanulság, tapasztalat számbavevése az elmúlt gazdasági évről. Jó, jó, mondhatná valaki, minek ezzel megint előhozakodni, hisz azelőtt is fgy csináltuk. Nemcsak az elmúlt esztendőről, a jövőről van szó. Nézzünk szét hát a párkányi járásban. A szövetkezetek tavalyi gazdálkodása járási méretben? Valamihez hasonlítani kell! Vegyük hát az 1956-os esztendőt. A múlt évi eredmény? Igen nagy előrehaladás, de mégis csupán féllépés. Hatmillió koronát fizetnek ki a munkaegységekre, míg 56-ban alig hárommilliót fizettek. Ez igen nagy előreugrás, de... s itt a bökkenő. Mert nem hat, hanem tizenkétmillió koronát kellett volna fizetni a munkaegységekre. Ennyi volt ugyanis a terv. Vagyis, a hatmillió korona — elmaradt! Miért, hogyan, mi okozta? Csupa kérdés, választ váró kérdés. Nyomban követi: milyen volt a terv, milyen lesz az új ? Ez hatalmas gazdaságpolitikai kérdés a párkányi járásban is. Hisz a második ötéves tervben arra számítanak, hogy a járásban 26 korona lesz a munkaegység értéke, (több mint 90 százalékos emelkedés!) az egyes alapok kielégítése után. A szocialista gazdálkodás a bátor embereké, kezük munkája, agyuk terméke, — olvastam valahol. Ehhez még hozzátenném, — a reális embereké is, akik gondolkodva dolgoznak, ahogy mondják, ceruzával a kezükben gazdálkodnak. Mindenesetre nagyok a fenti számok, s a távlat az, hogy a járás szövetkezeteseinek életszínvonala 60 százalékkal emelkedik majd a jelzett időben. A tapasztalat azonban az, hogy a teljes állatállománnyal bíró szövetkezetekben is csak fokozatosan, évente egy-két koronával emelik a munkaegységek értékét, mégis felmegy 30 koronán felül is, mint Ipolyvisken, vagy a párkányi járás több szövetkezetében 20 koronán felül. De egy egész járásban, ahol számítani kell az állatállomány feltöltésére, stb. kell, hogy a milliós veszteségek józanságra intsék a járási nemzeti bizottság dolgozóit. Legyen a terv merész, de legyen reális, a szövetkezet maximális lehetőségeit vegye figyelembe. Mert az olyan terv egy fabatkát sem ér, amelyen évközben nemegyszer változtatni kell — rendszerint a munkaegység értékének csökkentésével. Nemcsak arra az esztendőre hat károsan, de a távlatot is rontja. Ilyen fogyatékosság például, hogy a termelési feladatok nincsenek mindig teljes összhangban a beruházásokkal. Nem egy szövetkezet ugyanis tervbe veszi a termelés egyik-másik ágát, például az állattenyésztésben, kertészetben, de hogy biztosítva van-e a tervben az istálló, üveg a melegágyhoz, az már más kérdés. Ilyesmire egész sor példát lehetne felhozni az ország szövetkezeteiből. Ne felejtsük el, a beruházási programot úgy kell összeállítani, hogy fedezze a termelés szükségleteit. S ha netán mégis valami módosításra szorul a beruházási terv, tegyük azt meg az évi terv összeállítása előtt, ne pedig évközben. És még valamit. A fejlődő technika emberi erőt helyettesítő tennivalója mellett ne feledkezzünk meg a prémiumról, a pótjutalmazásról sem. Ez országos érdek minden termelési vonalon. Érvényesüljön olyan formában, mennyire befolyásolja az illető dolgozó tervenfelüli munkájának eredménye az egész termelést. A dunamocsi szövetkezetben is ilyenformán érték el az eredményt. Ugyanis a hústermelésben már mögöttük a második ötéves terv irányvonala. Az állatállomány létszám- és hasznosságnövelését a jutalmazás serkentette. Persze, Lajos József zootechnikus munkáját sem lehet figyelmen kívül hagyni. Rövid, jószándékú megjegyzések ezek, abban a reményben írtuk, hogy jövő ilyenkorra a párkányi járás minden szövetkezetében is meglesz legalább a százszázalékos részesedés. A részesedés a munkaegységre! Erre is gondoljunk a terv összeállításánál! (-d-) ilinához, vagy Kolínhoz hasonlítható Jablonec nad. Nisou városa: festői dombok köz terül el, rendezett utcáival, szép épületeivel, pezsgő életével kellemesen hat a látogatóra. A látogató első dolga természetesen megismerni, mi hozta e városkának a világhírnevet, hogyan készítik a messzi földrészeken is jól ismert, jónevü „jabloneci bizsutériát." A Nádražní utosi kis üzemet „U Brdííkú" néven ismerik a régi lakosak. Itt ért az első meglepetés. Hubálková elvtársnő vezetésével megtekintettem a munkahelyeket, — s iám — nemcsák ékszerutánzat, hanem valódi nemesfémekből, drágakövekből készült ékszerek garmada tárul szemem élé. Dárius kincseskamrájában érzem magam egyszeriben. A mintázórészleq munkaasztalain karperecek, nyakláncok, fejdíszek, fülbevalók, gyűrűk hevernek százféle formában, ezerféle díszítéssel, szebbnél szebb kiviannál szebb munkát. Az 3 munkájukat is dicsérni fogják 96 ország vásárlói, akiknek készítményeiket szállítják. * • • Jabloneci bizsutérián azonban nemcsak e kis üzem gyártmányait értjük. Maga a vállalat 18 apró Liberec környéki üzem államosításával jött létre. Az üzemek Liberecen, Turnovban, Frýdštejnban és más helyeken vannak. Ezekben az üzemekben is kiváló szakemberek dolgoznak. A 10. sz. üzemben működik például Klička elvtárs, az „Építésben szerzett érdemekert" kitüntetés viselője. De meg kell említeni még a „Közszükségleti ipar legjobb dolgozója" címmel jutalmazott Közel, Mentegei, Bartoš dolgozókat, a 01 üzemből Král mestert... De ki tudná felsorolni mindnyájukat, akik, ha nem is mindig aranyból, de mindig aranyat érő munkát végeznek. S-Z. telben. A dolgozók — ügyeskezű, kifinomult ízlésű kézművesek — külföldi megrendelésre fénykép, vagy más minta szerint is készítenek dísztűket, címeres ékszereket, a megrendelő kívánsága szerint foglalják aranyba a csillogó drágaköveket ... Amint átlépünk a másik részlegbe, máris világos előttem, nem mind arany, ami fénylik. Természetesen magamtól nem jöttem volna rá erre, Kísérőm magyarázatára volt szükség, hogy megértsem: mindaz, amit a másik részlegen látok, műdísz, ékszerutánzat. Szép, ízléses, díszes itt is minden, csak utánzat. A drágaköveket is képesek szintetikus úton előállítani, s ezek fényükben, formájukban, nem maradnak a föld mélyéből felhozott drágakövek mögött. Egy helyen „csalódva" nézem: műgyantából készítik a díszes nyáklánc betétjét... Itt a gyártás nagy részét gépesítették már. Csak az apróbb munkákat végzik gázláng felett kéz. zel. Legnagyobb részt nők dolgoznák itt. Talán azért, mert egy-egy kő berakásához úgyszólván angyali türelemre van szükség. Apró pinzettákkal még apróbb szilánkokat helyeznek pontosan a felrajzolt minta szerint, az asztalon fekvő dísztárgyba. Az ékszerutánzatokat gyártó részlegen gyakorolnak és fejlesztik tudásukat a négyéves iparművészeti iskolát végzett növendékeic! Rajtuk kívül tanoncokat is látunk ügyeskedni a munkaasztaloknál. A szakképzett iparművészek és a tapasztalt munkások mellett megtanulják a fáradságos, nagy türelmet kívánó, de ÜJ SZO 2 6 1058. január 118.