Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-09 / 341. szám, hétfő

Q „grapefruit hold

" kudarca: az amerikai kormány nemzetközi veresége (Folytatás az 1. oldalról) ie aligha tudta, sírjon-e vagy nevesen, — sírjon-e az ország tűrhetetlen aegalázottságán, vagy nevessen a bene rejlő képtelenségen? A New York Mirror megállapítja, ogy a kudarc „csapás volt népünkre, zövetségeseinkre". Mivel a hangulat nagyon rossz és a özvélemény követeli a kísérlet sikerelensége okainak felderítését, Eisenower elnök felkérte az amerikai hadgyminisztériumot: tegyen minden észletre kiterjedő jelentést az ameikai mesterséges hold kilövésének siertelen kísérletéről. Az USA-ban megoszlanak a véleméyek a sikertelenség igazi okairól. P. Walsh, az amerikai mesterséges old felbocsátásának tervezője decemer 7-én kijelentette, hogy az első merikai mesterséges holddal végzett ikertelen kísérlet okairól „nem tuunk többet, mint tegnap. Walsh hozátette, hogy az amerikai tengerészeti rőknek, amelyeket megbíztak az első lesterséges hold felbocsátásával, még ét Vanguard-rakétája van, nem volt zonban hajlandó válaszolni arra, mior végeznek újabb kísérletet. A szárazföldi hadsereg — mely a upiter-rakéta segítségével készül lesterséges holdat felbocsátani — épviselőinek állítása szerint addig em tesz semmit, míg a tengerészet em végez második kísérletet a Vantuard-rakétával. A Canaveral-fokon levő rakétatálaszpont amerikai tudósai még minig nincsenek tisztában, mily nagy :árok keletkeztek. A műszaki személyeinek ugyanis eddig biztonsági okokól megtiltották, hogy megvizsgálják robbanás következményeit. A New York Herald Tribúne megállapítja, hogy „Európában az USA nevetségessé vált már akkor, midőn állandóan halogatta a kísérletet". Bécsben az amerikai mesterséges holdat „szpetnyiknek" nevezték el, Franciaországban gúnyolódnak, Hogy nem volt nagyobb, mint egy „grapefruit". A lap továbbra hírül adja, hogy a tőzsde a mesterséges hold kudarcára a részvények árfolyamának zuhanásával válaszolt. A nyugatnémet lapok a Vanguard amerikai rakéta felrobbanását komoly kudarcnak tartják mind katonai, mind gazdasági szempontból. „A mesterséges holdak technikája ma a rakéták technikája. Az oroszoknak szuperrakétájuk van és ezért szuper-mesterséges holddal is rendelkeznek" — írja a hamburgi Die Welt Az amerikaiaknak nincs ilyen rakétájuk, ezért nem kering mesterséges holdjuk a világűrben. Ez újabb megsemmisítő csapás a két szovjet mesterséges hold felbocsátása után. A Die "Bildzeitung című lap hangsúlyozza, hogy 28 havi intenzív tudományos és technikai munka és sokmillió dollár füstben és lángban végződött. A nyugatnémet Telegraph azt írja, hogy a technikailag nem érett terv kudarcot vallott az egész világ szeme előtt. A Tagesspiegel emlékeztet arra, hogy az amerikaiaknak nem volt érdemes lebecsülni a szovjet technikát. A Hamburger Morgenpost cikkének címében ezt írja: „Az amerikai szputnyikból kaputnyik lett". „Az amerikai tekintély csődje", „Az amerikaiak súlyos veresége" — így értékeli az angol sajtó az Egyesült Államok újabb sikertelen mesterséges hold-kísérletét. A Daily Herald megállapítja, hogy az annyira beharangozott kísérlet kudarca következtében megtört „Amerika önbizalma". A Daily Mail tudósítója, aki jelen volt a rakéta felbocsátásánál, azt írja, hogy „nagy égő golyó és hatalmas fekete füstoszlop elnyelte az amerikaiak reményét, hogy utóiérik Oroszországot a kozmikus tér meghódításáért folyó versenyben". A konzervatív Daily Express tudósítója jelenti Washingtonból: „A hadügyminisztériumban olyan volt a hangulat, mintha az amerikaiak súlyos háborús vereségéről érkezett volna hír. Ez a csapás annál súlyosabban érinti az amerikaiak önbizalmát, mert abban az időben került rá sor, amikor csaknem mindenünnen rossz hírek érkeznek." A mesterséges hold felbocsátásának sikertelen amerikai kísérlete nagy izgalmat keltett az olasz közvéleményben is. Valamennyi olasz lap terjedelmes cikkeket és kommentárokat közöl, amelyek hangsúlyozzák az USA technikai kudarcának súlyosságát. Az Unitá rámutat, hogy a két szovjet mesterséges hold sikeres felbocsátása nem pillanatnyi siker vagy véletlen volt, hanem nagyon bonyolult és nehéz művelet — egy nagy társadalom merész gondolatainak és szorgalmas munkájának konkrét eredménye és kézzelfogható bizonyítéka a szovjet társadalmi rendszer fölényének. A lap megjegyzi, hogy a sikertelen amerikai kísérlet okai nyilvánvalóan nemcsak technikai nehézségekben rejlenek; mélyebb okaikat a tudományos és politikai érdekek közötti megoldatlan kapcsolatok szövevényében és az egész amerikai életben dúló éles ellentétekben kell keresni. A Föld első mesterséges holdjának hordozó rakétája megsemmisült Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió ajtóügynöksége jelenti, hogy a Föld lső mesterséges holdja hordozó rajtájának megfigyeléséről szerzett datok alapján megállapították, hogy rakéta november 30-án csökkenette körforgásának idejét és zuhanIÍ kezdett. Különösen erői zuhanásra :erUlt sor december 1-én az Ir:utszk-Csulíbtka, Aljaška és tovább Lmerika nyugati partvidéke fölötti lályáján. Ezen a pályán az első mesterséges lold hordozó rakétája a légkör sűrű étegeibe került, kigyulladt és szétlullott. A rendelkezésre álló adatok zerint a hordozó rakéta maradványai Ujaska és Észak-Amerika nyugati lartvidékének területére hullottak le. Az első mesterséges hold hordozó akétája kezdetben 96,2 perc alatt epülte körül a földet 900 kilométer naximálís magasságban és mint a 'öld mesterséges holdja, 58 napon keresztül keringett a világűrben. Ezen idő alatt körülbelül 39 millió kilométert tett meg. • * * Amint a TASZSZ jelenti, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája felkérte az Amerikai Egyesült Államok tudósait, hogy közöljék, hova estek le a Föld első mesterséges holdja hordozó rakétájának maradványai, s azokat küldjék fel a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. A hordozó rakéta el nem égett maradványainak tanulmányozása és azon helyek meghatározása, ahová leestek, a tudomány számára rendkívül érdekes, mert lehetővé teszi érdekes adatok szerzését azokról a jelenségekről, amelyekre akkor kerül sor, amidőn a Föld mesterséges holdja az atmoszféra sűrű rétegeibe kerül. 5rit politikusok rendkívül borúlátóan nyilatkoznak a NATO küszöbön álló konferenciájáról London (ČTK) — Az ADN sajtóŕoia december 7-én idézi az United 'ress amerikai hírügynökség londoni tudósítójának kommentárját, aki azt rja, hogy Londonban az utóbibi 24 >ra alatt fokozódott a pesszimizmus ;s a NATO decemberi párizsi koníe•enciájának sikere iránti kétség. „Feclős brit hivatalnokok annak az iggodalmuknak adtak kifejezést, vajon a konferencia nem okoz-e több rosszat, mint jót?" — írja a kommentátor. „A föld mesterséges holdja kibocsátásának sikertelen amerikai kísérlete nagy csapást mért az USA tekintélyére Nagy-Britanniában és más nyugat-európai országokban, s ennek következtében gúnyos hangú kommentárok jelennek meg a brit sajtóban." A britek az ománi imám meggyilkolására törekednek Kairó (ČTK) — A kairói rádió december 7-én üzenetet közölt Ománból, amely rámutat, hogy a britek újabb összeesküvést szőnek, amelynek célja az ománi imám meggyilkolása. Az üzenet szerint a britek e célból 30 ügynököt küldtek . Dzsebel al Ahdar térségébe. Az ománi üzenet továbbá kijelenti, hogy az ománi hazafiak továbbra is támadásokat intéznek a brit előretolt állások ellen és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoznak. A Szovjetunió jégtörő hajórajának zászlóshajóját vízre bocsátották Beszélgetés P. Ponomarjovval, a „Lenin" alomjégtörő-kapitányával A múlt héten Leningrádban fontos eseményre került sor, — vízrebocsütöttük a világ első atomjégtörő hajóját. A moszkvai szovjet tájékoztatási iroda levelezője telefonon néhány kérdést intézett P. Ponomarjovhoz, az atomjégtörő kapitányához. Moszkva : Engedje meg, hogy jókivánataimat fejezzem ki önnek a jégtörő sikeres vízrebocsátása alkalmából. Mondhatna ezzel kapcsolatban néhány szót? Leningrád : Köszönöm a jókivánatot. Elsősorban a leningrádi hajógyár alkalmazottait illeti meg. A hajó vízrebocsátását december 5-én déli tizenkét órára tűzték ki. Ebben az időben a hajógyárban a nézők ezrei gyűltek össze. Az üzemet ünnepélyesen feldíszítették. Felhangzott a vezényszó és az acélóriás üdvrivalgás közepette gyorsan a vízre ereszkedett. Ez csak egy pillanat műve volt, de egész életemben emlékezni fogok rá. Moszkva : Milyen munkák folynak most a jégtörőn? Leningrád: A jégtörőt vízrebocsátása után négy nagy vontatógőzös az üzemi kikötőbe vontatta, ahol tovább folynak a munkák. Számos gépet szerelnek még fel, hajóépületeket építenek és befejezik a fedélzeti munkákat. Lefektetik az elektromos kábeleket és csöveket, amelyek a vizet, gőzt és a sűrített levegőt vezetik, egyszóval elvégzik mindazt, ami a hajón végzett munkához a téli időszakban szükséges. Moszkva: Elmondhatna nekünk néhány fő technikai adatot a jégtörőről? Az olasz külügyminiszter tárgyalásai az USÁ-ban Washington (ČTK) — Giuseppe Pella olasz külügyminiszter december 6-án este Washingtonba érkezett s még ugyanaznap találkozott Dulles amerikai államtitkárral. A megbeszélés után Pella az újságíróknak azt mondotta, hogy a washingtoni tájrgyaüások főleg a NATO párizsi konferenciájának előkészítésére vonatkoztak és említést tett arról, hogy Olaszország ezen a konferencián többek között elő akarja terjeszteni a közép-keleti országok úgynevezett „gazdasági segélyezésének" tervét. Pella újból megerősítette, hogy „az amerikai-oilasz barátság" továbbra is az olasz külpolitika fő elve marad és utalt arra, hogy a, kogivány fogja kifogásolni amerikai rakétatámaszpontak létesítését Ola^ftisz^g. terüle tén. Indonéziában tovább folynak a holland gyarmatosítók elleni akciók Dzsakarta, (ČTK) — Az Indonézia különféle körzeteiből érkező hírek arról tanúskodnak, hogy tovább folynak azok az akciók, melyeknek célja véget vetni a holland gyarmati rendszer maradványainak és megvalósítani az indonéz kormány törvényes hatalmát Nyugat-Irián felett. Dzsakartában az indonéz alkal mazottak december 7-én igazgatásuk alá vették az összes holland bankokat, amelyek az Indonéz Köztársaság tulajdonába mennek át. Más észak- és dél-szumatrai, dél-celebesi indonéz városokból is hírek érkeznek arról, hogy további holland vállalatokat helyeztek indonéz igazgatás alá. KeletIndonézia körzeteiben is előkészületek történtek arra, hogy átvegyék a holland vagyont és cégeket. Dzsakartai politikai megfigyelők úgy vélik, hogy a „legközelebbi időben" a diplomáciai kapcsolatok megszakítása várható Indonézia és Hollandia között. A holland tengerészeti minisztérium jelentése szerint az indonéz partok közelében állomásozó holland hadihajó alakulatok különös „küldetésre" kaptak parancsot, amelynek célja a holland érdekek védelme Indonéziában. * * * Az indonéziai eseményekkel kapcsolatban rendkívül agresszív álláspontot foglaltak el a nyugat-német hivatalos körök. Adenauer „General Anzeiger" című lapja nyíltan követeli, hogy a NATO avatkozzék be Indonézia belügyeibe annak érdekében, hogy megmaradjon a holland gyarmati uralom Nyugat-Iriánban. KOMMENTÁRUNK Rakéták, világuralom és a NATO cxxxxxyaoaacxxxxxxxxxxxx^^ tuniszi fegyverszállítmányok körüli konfliktus. Most a NATO-nak globális attribútuma válik kétségessé. A kockázat nyilvánvalóan meghaladja azokat a feltételeket, előnyöket, amelyek a tervezett amerikai agresszióban való részvételből származhatnak. Ezért a szövetségesek egyre jobban igyekeznek kivonni magukat akár a szűkebb körű „politikai tanácskozásokon", akár más helyeken. Mert magas a tét: a kapitalizmusnak a léte. Ezért ma mind gyakrabban lépnek fel józanabb mérlegelésekkel olyan személyiségek is, akik eddig nagyrészt feltétlenül a „hidegháború" és az „erőszakos megoldás" mellett foglaltak állást. Együgyűség volna azonban feltételezni, hogy e fejlődés hatására most a nyugati agressziős szövetségnek magától és gyorsan szét kell hullnia. Ez kétségtelenül hosszú és bonyolult folyamat lesz. Azonban az USA világuralma — az amerikai imperializmus régi célja — mindenesetre sokkal távolabbi cél, mint bármikor a múltban. A világuralom „gyümölcsét" termő fa magasra nőtt és még magasabbra nő. Olyan magasra, ahova a hódítók ,Nem törekszünk területi terjeszkelésre s nem követünk önző célokat. Nincsenek semmilyen támadó szándécaink más államokkal, sem a nagy, sem . kis államokkal szemben. Nincsen emmi olyan szándékunk, amely bárnelyik nemzet békés törekvéseibe üt«ízne." Ez a nyilatkozat, amelyet Truman akkori elnök 1945-ben tett, bizonyos tekintetben máig is időszerű. Az ame-ikai hivatalos tényezők ugyanis agresszív szándékaik leplezésére most s „békés kijelentéseket" tesznek. Emlékezzünk azonban csak vissza a 'ő tényekre. Már abban az időben, ami:or Truman hangzatos nyilatkozatát ette, az USA sokoldalú és élénk előtészületeket tett az amerikai világuraom megteremtése érdekében. A latinímerikai országokban megszilárdították jenki befolyást, Nyugat-Németor•zágban amerikai védnökség alatt .üdültek" Hitler hátramaradottjai. Az amerikaiak vonakodása, hogy Izlandról távozzanak, már röviddel a háború után nyilvános botránnyá fajult. Ezt követte Nyugat-Európa „marsalizálása", az Északatlanti Tömb összetákolása, az amerikai tőke beszivárgása a KözépKeletre, a koreai agresszió, háborús támaszpontok építése az egész világon. Napjainkban az események szemléltetően alátámasztják azt a megállapítást, melyet a kommunista és munkáspártok képviselőinek nyilatkozata tartalmaz, vagyis azt, hogy „az USA agresszív imperialista körei úgynevezett erőpolitikájuk útján igyekeznek uralomra szert tenni a világ országainak többségében és megakadályozni az< emberiség haladását a társadalom fejlődési törvényeinek megfelelően". Az Atlanti Szövetséget kezdettől fogva csupán a szocializmus elleni közös gyűlölet és a szocialista országok elleni agresszióban való részvétel készsége tartja össze. A szövetségesek közül nem egy azért tartotta fenn a NATO-ban való részvételét, mert hitt az amerikai világfölényben, úgy vélte, hogy semmit sem kockáztat. Ezeknek az illúzióknak a megdőlése ellenkező irányzatokat váltott ki. Az amerikai diplomácia ezért a „kölcsönös függőség" jelszava alatt olyan tervvel rukkol ki, amely arra irányul, hogy még jobban alárendelje szövetségeseit. Ezt a célt van hivatva többek közt szolgálni a középtávolságra ható atomtöltésü amerikai rakétafegyverek elhelyezése az európai szövetségesek területén az USA ellenőrzése alatt. Ezt a programot akarják a szövetségesekre rákényszeríteni a NATO országai kormányfőinek december 16-án kezdődő párizsi értekezletén. Dulles már december 12-én Párizsba érkezik, hogy a kulisszák mögött előkészítse ezt a programot. Ugyanis a szövetségesek egyáltalán nem lelkesednek a javasolt „kölcsönös függőségért". Ma az Atlanti Szövetségnek ez az | keze nem érhet el alapvető problémája — nem pedig a Leningrád : örömmel. Ez olyan hajó, amelynek nincs párja az egész világon. A jégtörő vízkiszorító súlya 16 ezer tonna, hosszúsága 134 méter, óránkint 18 csomó, vagyis több mint 30 km sebességet ér el. Az atomreaktor lehetővé teszi, hogy a hajómotorok 44 ezer lóerős teljesítményt fejtsenek ki. Moszkva : Hasonlítható ez a hajó bármilyen más jégtörőhöz? Leningrád : Igen. Például a legújabb amerikai jégtörőhöz, a „Glatcher"-hez, amelyet eddig a világ legnagyobb jégtörőjének tartanak. Teljesítménye összesen 22 ezer lóerő, vagyis fele a Lenin-jégtörőnek. Meg kell említeni még egy dolgot. Valamennyi jelenlegi jégtörő — tekintettel korlátozott tüzelőanyagkészletére, — legfeljebb 1—2 hónapig maradhat nyílt tengeren. A szovjet atomhajónak azonban az egész év folyamán nem kell kikötőbe futnia. Moszkva : Ismeretes már az új jégtörő legénysége? Leningrád: A legénységet még nem jelölték ki. A hajón egyelőre 30 tengerész dolgozik a gépházban. Tapasztalt szakember, K. Dolgopolov főmechanikus vezeti őket. „Nem kétséges, — mondotta végül P. Ponomarjov — hogy pontosan a meghatározott napon kitűzik a navigációs zászlót és a jégtörő kifut első sarkvidéki útjára. A szovjet atomhajó új korszakot nyit a közlekedés történetében". (A Rudé Právo-ból.) Jiŕi Hochman Amerikai gondok Amikor a szputnyikok felbocsátásával és más szovjet műszaki sikerekkel bebizonyosodott a világ előtt a Szovjetunió tudományos és technikai elsőbbsége, az USA főlényi mítoszának oszlódásán sajnálkozva több amerikai tudós ennek okát keresve megállapította, hogy az Egyesült Államokban az oktatás nagyon alacsony fokon áll és nem képes kielégíteni a mai követelményeket. Egy számtantudós például szomorúan hangsúlyozta, hogy az amerikai Iskolákon a rugby tanára nagyobb fizetést kap — tehát nagyobb tekintélyt is élvez —, mint a számtan- vagy a természettan tanára. Természetesen az ilyen körülmények között tanuló diákoktól nem várhatják el, hogy szputnyikot tudjanak szerkeszteni, ellenben minden feltételük megvan arra, hogy kiváló verekedők és rend fel forgatók legyenek. S ez bizony így is van ... Az amerikai diákság egyre több súlyos bűncselekményt követ el. Egy New York-i statisztikában több száz olyan diákot tüntetnek fel, akiket emberölés, gyújtogatás, erőszak, autólopás és más bűntett terhel. Az oktatási és a biztonsági szerveknek fő a fejük, hogyan bírják jobb meggondolásra, hogyan fékezzék meg a gangsztercsemetéket. A múlt hónapban New York Brooklyn nevű városnegyedében a bíróság azt javasolta, állítsanak minden iskolában állandó őrséget, amely rendre utasítaná a diákokat. A gondolatot csaknem az egész város jónak találta, csupán megvalósítása váltott ki ellenszenvet. A lakosság — elismerve a tény „rendklvüliségét" — félt, hogy a világ közvéleménye kineveti az amerikai nevelési rendszert. Legtöbben azt javasolták, fogadják el inkább Lebowicz bíró kompromisszumos javaslatát, amely szerint csak abban a 196 New York-i iskolában lenne állandó rendőrség, amelyek diákjai e téren már hírnevet szereztek és a közbiztonság tekintetében a legveszélyesebbek. A New York Journal American New York-i esti lap nyugtatja, biztatja olvasóit, mondván, hogy ez a rendőrség nem büntetés céljából őrködne az iskolákban, hanem csak azért, hogy megakadályozza diákságot a gangszteri viselkedésben, mivel ezzel az amerikai Iskolákon senki sem törődik. A lap hozzáfűzi, hogy ez az egyedüli elfogadható megoídás, amellyel meg lehet akadályozni az amerikai Ifjúság erkölcsi romlásának veszélyét. Megállapítja egyben, hogy . az USA nevelési rendszere önmagában nem képes ezt a kérdést megoldani és külső — rendőrségi — segítségre szorul. Amint a fentlekből kitűnik, az amerikaiaknak éppen elég gondot okoznak utódjaik, leszármazottjaik — az új amerikai nemzedék. Egy New York-i lakos holtteste felett — őt is diákok ölték meg — találóan sóhajtott föl egy rabbi: „Dzsungelben, vadak közt élünk." De mi ezt a dzsungelt másképp értelmezzük: A dzsungel a kapitalista rendszer a maga önző felfogásával embertelen, életkörülményel.vel, s ez az, ami az amerikai ifjúságból hamarabb nevel bűnözőt mint tudóst. (-ik) (JJ SZO 9 ti 1957. december 8.