Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-08 / 340. szám, vasárnap

át akarunk és harcolunk a békéért! M i, akik a szocialista tábor országainak népeivel együtt a szocializmus, a kommunizmus építésével egyengetjük a nemzetek békés együttélésének útját, harcolunk azért, hogy a béke erői győzedelmeskedjenek a háborús gyújtogatok felett — úgy érezzük, hogy a kommunista és munkáspártok Békekiáltványa legbensőbb énünk hangját szólaltatja meg. „Egyetlen szocialista országban sincs olyan osztály vagy társadalmi réteg, amelynek érdeke lenne a háború — mondja a Békekiáltvány. — Ezekben'i az országokban a hatalom a munká- I sok és a parasztok kezében van, akik j a legnagyobb áldozatokat hozták minden háborúban. Vajon akarhatnak-e ők egy új háborút? A kommunisták cél' ja egy olyan társadalom felépítése, ahol biztosítva lesz az általános jólét, minden nép felvirágzása, a nemzetek közötti örök béke. A szocialista országoknak az ilyen társadalom felépítéséhez tartós békére van szükségük. Éppen ezért a kommunisták a legkövetkezetesebb ellenségei a háborúnak, a legkitartóbb harcosai a békének." És mi, szocializmust építő dolgozók nem gondolunk csak magunkra: az egész emberiség békés életéért aggódunk, mert a békés városok és falvak felett újra ott leheg egy új, százszorta rombolóbb háború vészjósló kísértete. És a Békekiáltvány mindnyájunk nevében szól az emberiséghez, amikor azt mondja: ,A békét csak azzal a feltétellel lehet megőrizni, ha mindenki, akinek kedves a béke, egyesíti erőfeszítéseit, nagyobb éberséget tanúsít a háborús uszítók mesterkedéseivel szemben, mélyen átérzi, hogy szent kötelessége fokozni a harcot a békéért, melyet ma is veszély fenyeqet." A

z imperialisták, akik a „Több ágyút, mint vajat" fasiszta jelszó szerint igazodnak, a béke erőiben ellenségeiket látják és a békeharcot kommunista propagandának minősítik. A békeharc nem propaganda—a béke az egész emberiség életcélja. Ha az imperialisták, a monopolisták — akik a háborúban keresik mentségüket, további gazdagodásuk lehetőségét — a mi békeharcunkat propagandának minősítik, erre csak büszkék lehetünk, mert az ilyen propagandával sohasem vallhatunk szégyent. A történelem nekünk ad majd igazat. S hogy a békéért folytatott harc mennyire nem propaganda, milyen mélyen hatja át természetünket, tetteinket, igazolják a következők. Senki sem adott utasítást arra, hogy dolA Nagy Októberi Szocialista Forradalomról Pozsonyban az első híreket a polgári sajtó hozta. A Robotnícke Noviny hetilap, amely kilenc hónapi szünetelés után 1917 októberében kezdett újra megjelenni, csak november 15-én közli olvasóival, hogy megjelent a Béke-dekrétum, a Föld-dekrétum s Péterváron munkás-paraszkormány alakult.. A naponként kétszer, reggeli és esti kiadásban megjelenő Pressburger Zeitung november 8-i esti lapja hozza azt a hírt, hogy Pétervár a bolsevikok kezén van. Í917. november 9e volt az a nap, amelyen a pozsonyi polgári lapok éppúgy, mint a budapestiek és a bécsiek. hozzák az akkori cenzúra által átengedett tudósításokat az- oroszországi nagy fordulatról. A Nyugatmagyarországi Híradó Rotterdamban november 8-án feladott táviratban adja hírül, hogy a bolsevikok forradalmi bizottságának parancsára egy tengerészosztag megszállta Péterváron az admiralitás palotáját, az állami bankot, a központi távíróhivatalt és a hivatalos Pétervári Távirati Irodát. Az új forradalom győzelme teljes — olvasható tovább — Kerenszkij elmenekült, minisztereit, köztük Terescsenkó külügyminisztert elfogták. A Pressburger Zeitung november 9-i reggeli kiadása a munkás- és katonatanácsok győzelmének híréhez hozzáfűzi, hogy a legfontosabb program odakünn: az azonnali békekötés. Ugyanezen a napon az esti kiadás jellemzést ad Leninről. A lap olvasói megtudják, hogy Lenin a legismertebb orosz forradalmárok egyike, a februári forradalomig külföldön tevékenykedett, Kerenszkij kormánya ellen ő szervezte meg a bolsevikok első megmozdulását, ezért illegalitásba vonult, nehogy elfogják, s különböző helyeken, így Finnországban is rejtőzött. A polgári sajtót az érdekelte elsősorban, hogy a bolsevikok győzelme és Lenin az új kormány élén elérhető köze.ségbe hozta a várva várt fegyvernyugvást és békekötést. A lapok már 1917 tavaszán a februári forradalom után visszhangozták a hágozóink határozatokat fogadjanak el és tiltakozzanak az atom- és hidrogénfegyverek gvártása és használata ellen. De a Békekiáltvány, ha teljes mértékben a mi akaratunkat fejezi is ki, hozzánk is szól. A haladásért harcoló emberiség ragyogó és boldog jövőjéért küzdünk. Békét követelünk a világnak, mert a háború a mi legnagyobb ellenségünk. És hazánk dolgozói spontánul, ösztönösen adnak annak kifejezést, hogy a Békekiáltvány mögött állnak és tettekkel, a szocialista országépítés feladatainak teljesítésével támasztják alá a lelkük mélyéből fakadó békeköveteléseiket. Szlovákia dolgozói hat nap alatt csupán a Békevédők Szlovákiai Bizottságának több mint kilencszáz táviratot, levelet küldtek. S e táviratok és levelek mögött tíz- és százezrek állnak. Üzemek, iskolák, falvak, intézmények dolgozói ezek, akiket senki sem kért fel arra, hogy határozatokat hozzanak. És mégis ezt tették! A belső ösztön sugallta, hogy emeljük fel szavunkat, mindnyájunk békét követelő hangját, mely túlharsogja a háborús uszítók kardcsörtetósét. O

lvassuk a Békevédók Bizottságának küldött leveleket, látjuk a túlnyomórészt súlyos, nehéz kezekkel rótt aláírásokat, a munkás-, a parasztkéz nyomát. Egyikből sem érzed a propaganda ,.szagát" — a meghatottság és az erő érzete válik rajtad úrrá. Nem hat-e meg a losonci járásban fekvő Budina, kis hegyi falu lakóinak levele ? .,,A felszabadulás óta tízszerte jobb az életünk, mint az első köztársaság idején — írják. — Sohasem felejtjük el, hogy a legutóbbi háborúban a német fasiszta gyilkosok miiyen könyörtelenséggel akasztották fel 19 társunkat házaik előtt s hányan lelték halálukat a német koncentrációs táborokban. Árvák, özvegyek maradtak utánuk. Nem akarunk még egyszer ilyen időket átélni, hanem békében és boldogságban akarunk élni hazánkban." Igen, békében és boldogságban, úgy mint az Ifjúsági Gát dolgozói írják: „Vágyunk, minden törekvésünk az, hogy a pártunk által kitűzött célokat, a szocialista országépítés mielőbbi betetőzését elérjük, hogy az atomerőt csupán békés célokra, az emberiség haladására használjuk fel." „Éppen most, amikor pártunk Központi Bizottságának leveléről tárgyalunk, amikor vitatkozunk és javaslatokat teszünk, hogy az eddiginél még gazdaságosabban termeljünk — írják levelükben a bratislavai Dimitrovüzem dolgozói — a Békekiáltvány még jobban megszilárdítja azt a meggyőződésünket, hogy a béke erői jó kezekben vannak és hogy a mi törekvésünk — több, jobb és olcsóbb terméket előállítani üzemünkben — további hozzájárulást jelent a béke megszilárdításához az egész világon." „Mi, kommunisták, életünket a szocializmus ügyének szenteljük. Mi, kommunisták, tántoríthatatlanul hiszünk e nagy ügy győzelmében. Éppen azért, mert hiszünk eszméink — Marx és Lenin eszméinek, a proletár internacionalizmus eszméinek — diadalában, békét akarunk és harcolunk a békéért" — mondja a Békekiáltvány. Ez nagy felelősséget ró ránk — kommunistákra. Elsősorban is rajtunk múlik, hogyan váltjuk valóra nagy célkitűzéseinket, hogyan mozgósítjuk a dolgozók tömegeit a pártunk által kitűzött feladatok teljesítésére. Erre az érsekújvári kommunista-vasutasok ezt felelik: „A Békekiáltvány és pártunk levele még erőteljesebben ösztönöz bennünket a világbékéért, hazánkban a szocializmus betetőzéséért folytatott harcra. Ezt a harcunkat azzal támasztjuk alá, hogy fokozzuk törekvéseinket a népgazdasági terv teljesítéséért, a vasúti .közlekedés biztonságosabbá és gazdaságosabbá tételéért s ezt a munkaverseny kiszélesítésével és a pártunk XI. kongreszszusa tiszteletére most kezdődő kötelezettségek vállalásával érjük el." . A z érsekújvári kommunista-vas** utasok helyesen és kezdeményezően tűzik ki feladataikat. Most, amikor üzemeink sorra jelentik, hogy sikeresen teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaikat, a szocializmus betetőzéséért folytatott harcunkat most úgy tehetjük még sikeresebbé, ha a kommunisták minden munkahelyen megkezdik az újabb, a további értékes kötelezettségvállalások szervezését, hogy azok teljesítésével üdvözölhessük pártunk nagy jelentőségű XI. kongresszusát. A világbékéért folytatott harcunknak ez a lényege. Amikor rövidesen az egész világ előtt büszkén kijelenthetjük, hogy hazánkban az emberiség a történetében a nagy Szovjetunió után mint második állam teljesen felépítettük a szocializmust, ezzel nemcsak a szocialista tábort, hanem a világ békeerőinek táborát megerősítjük. Hazánkat ezzel a szocializmus és a béke világtáborának erős, bevehetetlen bástyájává építjük ki. Ezért hallatszik napjainkban oly messzehangzóan dolgozóink milljóinak nagy-nagy békekövetelése, mert az emberiség csak békében építheti ragyogó és boldog jövőjét. j Tervek a bolygók közötti repülésről Moszkva (ČTK) — V. Grenyin mérnök, a Szovjeitszkaja aviacija című szaklapban az interkontinentális ballisztikus lövedékek üzemanyagának elvéről ír. Rámutat arra, hogy ezekben a lövedékekben cseppfolyós üzemanyagot használó reaktív motorokat alkalmaztak. Az égés folyamata a motorban rendkívül intenzív — a gáz hőfoka a kipufogóban meghaladja a háromezer fokot. A motor égési terében és a pufogóban az üzemanyag felmelegszik és a motorba már felmelenedve kerül, ez kedvezően befolyásolja az égési folyamatot. Az üzemanyagot a motorba hatalmas centrifugális szivattyúkkal hajtják. E szivattyúkat speciális turbina hozza mozgásba, amely naigy jelentőségű a lövedék sikeres repülésére. A cikkíró úgy véli, hogy az amerikai lövedékekkel folytatott sikertelen kísérletek oka az volt, hogy nem rendelkeztek megbízható turbinával. Az egyes bolygók közötti repülésekre — írja V. Kaznyevszkij, mérnökkonstruktőr — a föld mesterséges holdjait fogják alkalmazni. A mesterséges holdról való felszállásnak — sok előnye van. Elsősorban elegendő, hogy ha a rakéta mindössze három kilométeres másodpercenkénti sebességgel repül és teljesen leküzdheti a föld vonzóerejét. A rakéta felszállása a mesterséges holdról lehetővé teszi a reaktív áramnak a föld felszínére gyakorolt hatása kikerülését, ami főképpen az atom- és fotonimotorok kihasználásával kapcsolatban fontos. V. Kaznyevszkij cikkében leírja a bolygók közötti gép valószínű konstrukcióját.. A gép vagy gömb alakú vagy henger alakú testében nfjgy és kényelmes helyiségek lesznek az utasok számára. A gépre különös tükröket felszerelnek a napenergia felhasználására. A gépnek radar és más ör működő berendezése lesz, amely lehetővé teszi a röppálya irányának és gyorsaságának betartását. Hogy ha a gép megközelíti a bolygót, csökkenti gyorsaságát és a bolygó mesterséges holdjává válik. A mesterséges holdról „rakétahajót" indítanak, amely a légiutasokat a bolygóra viszi. A jcvő repülőgépei a rakétaplánok lesznek — írja Alekszandrov, a technikai' tudományok jelöltje. A rakétaplán rakétaként szállhat fel a világűrbe és a földre visszatérésekor közönséges repülőgép módján fog leszállni. A földről csaknem függőlegesen száll majd fel és óránkénti 12—15 000 kilométer sebesség elérése után kikapcsolt motorokkal fogja folytatni útját. A ballisztikus görbe lerajzolása után a rakétaplán a légkör sűrűbb rétegeibe kerül, ahol szárnyai a vitorlázáshoz múlhatatlanul szükséges hordozó erőt fognak alkotni. A levegőbe ütközve gycrsasága hatalmas tartaléka alapján a rakétaplán a légkör ritkább rétegeibe kerül és leírja a második ballisztikus görbét. Ez mindaddig ismétlődik, amíg a gép fel nem használja a kinetikai teljes energia készletét. Ez annyit jelent, hogy a rakétaplán több ezer kilométeres utat tesz meg üzemanyag használata nélkül. A légűrben óránkénti 15 000 km-es sebességgel haladhat és a föld közelében a szokásos leszállási gyorsaságra tehet szert. A repülés folyamán szükséges lesz változtatni a szárnyak felületét. Alekszandrov hangsúlyozza, hogy a rakétaplánt elsőként az az ország szerkeszti meg, amelynek a legkönnyebb interkontinentális lövedékei lesznek és magas kalóriájú üzemanyaggal fog rendelkezni. Oj. gyógyszer a Szovjetunióban Moszkva (ČTK) — AK Üzbég SZSZK Tudományos Akadémiája növénytani-, vegyi intézetének laboratóriumában olitorisidet állították elő. A gyógyszertani kísérletek az.t mutatják, hogy az olitorisid vegyi összetéte. lét, tulajdonságait és jellegét tekintve közel áll a sztrofantinhoz. amelyet a Szovjetunióba eddig külföldről hoztak be. Az új gyógyszert klinikailag most próbálják ki. A tudások véleménye szerint előnycsen fogják alkalmazni az idült szívbántalmak leküzdésénél. Az amerikai kapitalistáknak nem jövedelmező az atomerő békés felhasználása New York (ČTK) — A News Week amerikai folyóirat december 6-i számában beismeri, hogy az USA a Szovjetunió mögött maradt a békés célokat szolgáló atomerőmüvek építésében. A lap hozzáfűzi, hogy ameddig nincs remény megfelelő nagyságú nyereségre, egyes amerikai társaságok vonakodnak az .atomenergiá ipari célokra használni. A News Week megjegyzi, hogy a Bell Aircraft Corporation társaság nem régiben harminc atomenergiai szakembere közül 29-et elbocsátott. A Bendix Aviation Comp. társaság lemondott azon szándékáról, hogy kisebb reaktorokat gyártson az amerikai egyetemek számára. A Nagy Október első hírei és az egykori sajtó rom éve tartó háborús helyzetben nagyon megérlelődött békevágyat, de ezek a remények nem váltak valóra. És végül az ősz, a ködös-borús november meghozta a Nagy Októberi Forradalom hírét, és az új bolsevik kormány békeakaratáról szóló dekrétumot, amelynek tartalma a polgári elémeket inkább érdekelte, mint a munkás-parasztkormány egyéb intézkedései, így a bankok államosításáról, a? ipari vállalatok ellenőrzéséről a munkásság által s a parasztok földhöz juttatásáról minden térítés nélkül. A lapok hisznek a bolsevik kormány őszinte békeakaratában. A hír Kornyilov ellenforradalmi hadainak szétveréséről, majd a volt főparancsnoknak, Duhonyin tábornoknak letételéről számukra a békekötésre kész irányzat megerősödését és a háború befejezése feié tett további lépéseket jelenti. Az újságok tájékoztatták olvasóikat, még mielőtt az Októberi Forradalom kitört volna a katona- és munkástanácsok fegyverszüneti követeléseiről és arról a szándékáról, hogy há Kerenszkijék a fegyverszünetet halogatják, akkor maguk fognak cselekedni. * A Nyugatmagyarországi Híradó 1917. október 14-én cikket ír arról, hogy mindenütt nagy az elkeseredés és ilyen jelszavak hangzanak fel: le az imperializmussal, le a militarizmussal, le a junkerekkel és a dzsentrikkel, le a pénzsóvár hadiiparral, a kruppokkal, skodákkai és a weissmanfrédokkal. Az általános gazdasági kimerültség, az újabb és újabb rekvirálásokról érkező hírek tették rokonszenvessé ezeket a jelszavakat — a háborús konjuktúrán keresők kivételével — a népesség minden rétegében. A pozsonyi kispolgárságot az 1918. szeptember 30-án tartott választójogi gyűlés alig érdekelte, pedig a választójog reformja volt akkor a politikai élet tengelykérdése. 1917 májusában Tisza István miniszterelnök és kormánya lemondott, bár a kormánypártnak a parlamentben többsége volt és az ellenzéki pártok szövetsége alakított kisebbségi kormányt, tagjai között olyan miniszterrel, akinek feladata a kormány programjának állítólagos főpontját: a választójog kiterjesztését előkészíteni. Ezzel a választójogi reformmal a magyar uralkodó osztályok egy szörnyű, régi, elüszkösödött seb elkésett s csak felületi kezelésére vállalkoztak. Hogy mennyire fáztak az uralmon levő osztályok a választójog kiterjesztésétől, azt mutatja az az egyetlen tény is, hogy Vázsonyi Vilmos választójogi miniszter törvénytervezete az aktív választójogot a 24-ik életév betöltéséhez kötötte, s a 24 éven aluliak csak akkor kaptak volna választójogot, ha a Károly-csapatkeresztnek nevezett frontszolgálati jelvényt viselték. Az 1917 májusában alakult kormány miniszterelnöke, Esterházy Móric, egy — mondjuk amatőr — grófi demokrata, augusztusban lemondott és helyét az antiklerikális hírben álló, polgári származású, de az úri osztályuralom szolgálatában kiérdemesült ravasz politikus, Wekerle Sándor foglalta el, aki a Vázsonyi által készített törvényjavaslatot is túl engedékenynek tartotta és különböző kikötésekkel megszükítette. A választójog kérdésének napirendre tűzését a februári forradalom eseményei és híre tették sürgőssé. Tisza István bukása, — noha parlamenti többséggel rendelkezett, de ő és többsége kénytelen volt mégis egy kisebbségi kormányt megtűrni, — mutatta a politikai helyzet rendkívüli kiélezettségét. 1917 folyamán a szervezett munkásság száma megnégyszereződött és Tisza István bukását felülről Bécs türelmetlensége és idegessége, alulról című cikkben azt fejtegeti, hogy mindenütt a békegondolat fog győzni, ahol a nép beszélhet és nem egyedül a vagyonos osztály; ezt a szörnyű háborút sem a népek akarták, hanem a politikusok mondtak nekik meséket szükségszerűségéről, s az ilyen politikusok imperialista és kapitalista érdekek szolgálatában állnak. Az 1917-es év válságos hónapjaiban a pozsonyi polgári sajtó legfeljebb a helyi híreknek szentel teret, például a gőzfürdő részvénytársaság alakuló közgyűlésének vagy helybeli egyesületi eseményeknek. Az irodalmi színvonalra pedig jellemző, hogy a legolvasottabb német lap folytatásokban CourtsMahler-regényt közöl. A munkásság mozgalmai és politikai igényei nem kerülnek ismertetésre, csak azt tudjuk meg a sajtóból, hogy az 1917. szeptember 30. választójogi népgyűlésen a ligeti arénában a szociáldemokrata Lehoczký szlovák beszédet akart mondani, de „időhiány" miatt nem került az elmondásra sor. Kívüle jelen volt Wittich Pál, a szociáldemokraták másik vezetője is. Hogy Zsolnán és Ruttkán 1917 májusában, Trencsénteplicén augusztusban, Igló vidékén novemberben élelmiszerhiány miatt a dolgozók soraiban zendülésszerűen az asszonyok is megmozdulnak, hogy mezőgazdasági munkások (a trencséni nagybirtokosok' jószágain), vasgyári szervezett munkások (Podbrezován), és dohánygyári alkalmazottak (Pozsonyban) sztrájkoltak, arról nem esik egyetlen szó sem a helybeli sajtóban. De a szociáldemokrata Robotnické Noviny sem nyújt olvasóinak tiszta perspektívájú pártos képet 1917- novemberében az- új típusú társadalom megszületéséről. A szociáldemokrácia vezetői Kautský Károlynak árulással határos kételkedését visszhangoltatják a sajtóban a bolsevikok győzelméről és történelmi jelentőségű teremtő tettjüknek értékeléséről. S. A. pedig a politikai jogokból kizárt dolgozók tömegeinek nyugtalansága és fenyegető magatartása idézte elő. A helyi sajtó Pozsonyban éppúgy, miŕlt a budapesti és bécsi újságok naponként hozták a német és az osztrákmagyar főhadiszállás harctéri jelentéseit és azokat a tudósításokat, táviratokat, amelyeket az irányított háborús sajtóban közlésre engedélyeztek. Pozsonyban azonban bizonyos tekintetben a hírközlés szempontjából sajátos helyzet: a két főváros, Bécs és Budapest között olyan, mint egy kétfülű diktafoné. Amit Budapestről belediktálnák, azt tudomásul kell vennie és nyomtatásban tovább adnia. De itt volt a közelben Bécs is, onnan is jöttek hírek, átszűrődtek hangok s ezeket nem engedhette el egyszerűen a másik füle mellett. Bécs és Budapest háborús hírszolgálata között lényeges különbség ugyan nem volt, Bécs közelsége legfeljebb valami időbeli előnyt és esetenként a jól informáltság fokozottságát vagy látszatát jelentette. Komolyabb kommentárokat 1917-ben inkább csak a Pressburger Presse című hetilapban olvashatunk. Ebben nem volt értelme a már ismert mindennapi hivatalos híreket lehozni, s a szerkesztő néha önálló gondolkodásra vallóan összefoglalja lényegüket és ezt kommentárral kíséri. A februári forradalom után az oroszországi helyzetet úgy látja, hogy aki ott tartósan hatalmon akar maradni, annak békét kell hoznia. A cár lemondása után szívesen közli azt az> értesülését, hogy a forradalmi bizottság és az új kormány helyzete ingatag, s valószínűleg nemsokára elsöpri, megdönti azt a szocialisták támadása. A Pressburger Presse november 26án „A nép uralma Oroszországban" ÜJ SZjö 5 ti 1957. decemtar %