Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-06 / 338. szám, péntek

SCSORSZ Alekszandr Dovzsenko, az egy évvel ezelőtt el­hunyt híres szovjet rendező 1939-ben ké­szült és az akkori idők méltán vgyik legnagyobb filmjének tartott Scsorsz című alkotása majdnem húsz éven át megőrizte sikerét. Síi is a titka el nem évülő sikerének? Az, hogy a realizmus mély hatást kelte kifejező erejével ábrázolja a for­radalom egyik fiatál, de nagynevű hadvezérének, Scsorsznak, az „Ukrán Csapájevnek" életét, fő­ként harcát a szabad népi Ukrajnáért. Scsorszot úgy ismer­jük meg a filmben, Jev­genyij Szamojlov alakí­tásában, mint ahogy életrajzírói sokszor le­írták. Bátor, férfias megjelenésű politikus és katona, parancsnok és politikai neuslo egy sze­mélyben. A film tevé­kenységének azt az idő­szakát mutatja be, ami­kor a Bogun- ezred élén EGY PÁLYA­UDVARON TÖRTÉNT NA JEDNEJ STANICI L. Golub filmje gyer­mekfilm, melynek tör­ténete egy fehérorosz­országi pályaudvaron játszódik le a háború éveiben, majd a forra­dalom utáni harcok ide­jén. Hőse, Mikolka gyerekfejfel kerül beie az események sodrába. Egy állomáson laknák teherkocsiban. Apja mozdonyvezető, bolsevik, illegális munkát végez. Mikolka gyors felfogású gyermeki eszével sok mindent megért. Meg­tanulja gyűlölni az állo­másfőnököt, a rendőrt, a papot, a tanítót, a szovjet-Ukrajnáért küzd a német hódítók és a petljuristák ellen. A Bo­gun-ezredet, mely ké­sőbb brigáddá, majd az I. ukrán hadosztállyá alakult, dicsőségének teljében látjuk. Különösen érdekes Scsorsz viszonya aláren­delt parancsnokaihoz, nevezetesen az öreg Bo­zsenkohoz. Ismerte és szerette ezeket a min­dennapi embereket, is­merte hűségüket és ra­gaszkodásukat az esz­méhez, melyért harcol­cárt, s mindazokat, akik a népet elnyomó rend­szer szekerét tolják. Amikor a forradalom győz, ő is csatlakozik a vörös katonákhoz, parti­zánkodik, hasznossá te­szi magát a forradalom tak, de ismerte hibáikat is, s ezért, ha kellett, atyai nyájasság heiyett atyai szigort is tudott ölteni magára. Minden.' kor megértették őt. Általában Dovzsenko filmjének pozitív vonóig a mély realitás. Figu• rái élő emberek, kikben erényisílc és hibáik is megtestesülnek. Nem festi földreszállt angya­loknak a forradalom ka* tonáit, de emberi hibáik mellett megmaradnak a szent ügy lelkes harco­sainak. számára, hogy győzzön az új rend, s megvaló­sulhasson régi álma: mozdonyvezető lehessen, mint apja. Egy gyermek hőstet­teiről regél ez a film. (L.) I WliiiltuníUs ilíre K \ A munka nem állhat meg Ä tél beálltával a mezőgazdaság­ban a munkák új szakasza következik. A határban szünetel már a munka, mivel a szövetkezetesek idejében betakarították a termést. Az ősziek is már heteitkei ezelőtt a föld­be kerültek. A fagyos őszi csendet csak elvétve zavarja a mélyszántást végző traktorok zúgása. Ahogyan már említettük is, a mun­kák új szakasza veszi kezdetét a me­gazdálkodásban. Ez a szakasz fontosságánál fogva semmiben sem marad a tavaszi, nyári, vagy az öszi munkák mögött. Továbbra is szükséges a szorgalom, az iparkodás. Trágyát kell hordani. Az eltelt há­romnegyed év alatt a szorgos munka közepette megrongálódott gazdasági felszereléseket, kisebb gépeket meg kell javítani. A hámok is javításra várnak. Mikor is javíthatnák meg, ha nem a csikorgó téli napok során, ami­kor fűtött helyre szorul az ember. Ügy gondoljuk, nem szorul bővebb magyarázatra a felszerelések megja­vításának fontossága. De azért nem árt, hogy említést tettünk róla, mert nem ritkaság az olyan eset, hogy tudjuk a teendőket, s mégis megfeledkezünk róluk. A múlt évi tapasztalatok is azt igazolják, hogy egyes szövetkezetek tisztában voltak ugyan a téli teendőkkel s a tavasz mégis úgy köszöntött rájuk, hogy felszereléseik nem voltak a leg­dicséretre méltóbb állapotban. A ve­tőmagot sem készítették elő idejében s ezért megkéstek a vetéssel. A téli ellanyhulásnak aztán bizony több he­lyen kárát vallották. Az itt felsorolt teendők azonban csak az egyik, mondhatnánk a kisebb, lényegtelenebb részét képezik a téli munkáknak. A második fontos dolog a politikai munka. Ezen a téren már a falusi pártszervezetekre hárul a munka nehezebbik része. — Ej, milyen politi­kai munkára van szükség -télen ? — tehetné fel valaki a kérd&t —, hisz sem az aratás meggyorsítását, sem a cukorrépa vagy a kukorica betakarítá­sát nem kell már szorgalmazni. Tehát nincs is szükség a politikai meggyőző munkára, sem az agitációra. A dolog ilyetén való felfogása igazán helytelen volna, kárt okozna a népgazdaságnak, gátolná politikai és gazdasági előreha­ladásunkat. A kommunisták pártos munkájára a téli hónapok során ugyan­olyan szükség van, mint az év bárme­lyik szakában. íhjf ár készülnek a zárszámadásra a szövetkezetek. Örömteljes munka ez a jól gazdálkodó szövetke­zetekben. Még szép számmal akadnak emberek, szövetkezeti tagok, akik a zárszámadásban csak azt látják, hogy ki-ki megkapja a ledolgozott munka­egysége után járó jutalmat, aztán — „sosem halunk meg!" — s mulatnak egy jót a sikeresen eltelt év örömére. Az évvégi zárszámadásnak azonban kell, hogy sokkal komolyabb jelentő­sége legyen a szövetkezet életében, s ez naqy részben az előkészítéstől, a kommunisták jó, vagy kevésbé jó munkájától függ. Kell, hogy az év­záró taggyűlés magas színvonalú po­litikai és gazdasági iskola legyen a szövetkezetek életében. Kell, hogy ez az örömünnep egyben politikai jelentőséggel is bírjon. A szövetkezet vezetőségének apróléko­san be kell számolnia a tagságnak. Meg kell tanítania az egy év leforgása alatt elért sikereket, de a hibákat sem sza­bad elhallgatni, hogy aztán közös erő­vel megtalálják a bajok eltávolításá­nak módját. Hogy ez Így történjék, ta­lán még sohasem volt olyan fontos, mint most, amikor a párt tanácsért fordult az ország népéhez, hogy a sré­les tömegek aktív támogatásával, a dolgozók tapasztalatainak figyelembe­vételével még nagyobb sikerek eléré­sére vezesse hazánk népét a termelés minden szakaszán. Nem kevesebbről van szó, mint a szocializmus mielőbbi betetőzésének ügyéről, a dolgorók jólétének még magasabb szintre való emeléséről. A zárszámadásnak agitációs jellegű­nek is kell lennie. A szövetkezetek elért eredményeit, a tag-ok gazdag ré­szesedését fel kell hasznáJni arra, hogy újabb tagokat nyerjünk meg a közös gazdálkodásnak. Márpedig ezt csak úgy lehet elérni, ha a szövetkeretesek nem csukják be a ma még szövetkezeten kívül álló gazdatársaik előtt az ajtót, hanem meghívják őket az évzáró gyű­lésre: lássák, mit jelent a földműve­seknek a szövetkezet. A nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság például — a CSKP leveléből kiindulva — elsősorban is a szövetkezetek kibő­vítését és — amelyik faluban még nincs — megalakítását tűrte ki fő célul. Hogy miért? Azért, mert a mezőgazdasági termelés lényeges és gyors növelésé­nek érdekében elengedhetetlenül fon­tos a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés. A szövetkezetek bővülése a legjobb biztosítéka annak, hogy a párt által kitűzött feladatok az ötéves terv végéig hiánytalanul megvalósulnak. Hogy számokkal éljünk, meg kell em­lítenünk, miszerint a nyitrai kerület­ben az előzetes terv alapján a jövő év során 100 855 hektárral kell bővülnie a szövetkezeti földalapnak. A terv izép, de kérdés: hogyan lehet megvalósítani. A terv, melyet a kerületi pártbi­** zottság támogatásával dolgoztak ki, határozottan sokat vár a téli hóna­poktól. Elhatározták, hogy a zárszám­adásokat az agitációs munka központ­jába áll'tják. A pártszervek és szervezetek, a já­járási és helyi nemzeti bizottságok támogatásával megszervezik, hogy a szövetkezetek évzáró gyűlésein minél több egyénileg gazdálkodó vegyen részt. Bíznak abban — és igazuk is van —, hogyha az egyé­nileg gazdálkodók a saját fülükkel hallják, milyen eredményeket értek el a szövetkezetek, a saját szemük­kel látják, milyen jövedelemben ré­szesül egy becsületesen dolgozó szövetkezeti tag, vagy szövetkezeti család, ez minden szónál többet nyom a latban. Az itt felsoroltak azonban távolról sem jelentik azt, hogy most már zá­tonyra engedjük futni az egyéni agitá­ciót, sőt, ellenkezőleg. A téli napok, a hosszú téli esték so­rán igaián jó alkalom nyílik az agitá­cióra, arra, hogy a kommunisták szót ejtsenek az egyénileg gazdálkodókkal. A téli hónapok legfontosabb tenniva­lóiról szólva, nem szabad megfeledkez­nünk a szövetkezetesek szakképzettsé­ge növelésének fontosságáról sem. A szövetkezeti tagok téli iskolázásának nagy a jelentősége. Ahol a szövetkezeti tagok rendszeresen jártak az esti elő­adásokra, annak eredménye a termelés színvonalának emelkedésében tükröző­dött vissza. Tósnyárasdon az iskola hallgatói közül többen versenyre kel­tek, hogy az iskolában tanultak gya­korlati alkalmazásával müyen eredmé­nyeket tudtak elérni pl. a cukorrépá­ból. Az eredmény igen szép volt. Azok, akik a szövetkezeti iskolában tanultak alapján vetették, gondozták répájukat, több mint 100 mázsával magasabb hek­tárhozamot értek el, mint azok, akik a régi, megszokott módszert alkalmaz­ták. Ehhez 1 hasonló példa eaer és ezer van az országban. A szövetkezetesek közül ezért — látva az eredményt —, egyre többen vesznek részt az iskolá­záson. Csak a nyitrai kerületben például az idén 14 400 szövetkezeti tag tanul a szövetkezeti iskolákban. A szövet­" ^ Érdemes cukorrépát termelni A nagykeszi szövetkezetesek néhány évvel ezelőtt még gon­dolni sem merték, hogy hektáronként 400 mázsa cukorrépát termeljenek. Az idén 46 hektár volt a tervük, 4 hektárral még megtoldták. A tervezett hektárhozam 265 mázsa volt, elértek 414 mázsát. A cukorrépáért a tagság 64 mázsa cukrot kapott. A szövet­kezet még répaszeletet és cukorrépafejet is kapott vissza, ezt lesílózzák. A cukorrépáért közel félmillió koronát kaptak. A prémium a terven felül termelt cukorrépa árának 40 százalékát teszi ki. Czita Béla, Komárom kezetesek — országos méretben — százezrével tanultak, hogy munká­juk minél eredményesebb legyen, s minél hatásosabban hozzájárul­hassanak a nagy, közös ügy meg­valósításához. Az akarat tehát megvan. Fontos, hogy az illetékesek törődjenek azzal, hogy jó előadók hintsék el a tudás magvát, em soroljuk tovább a tennivaló­kat. így is láthatjuk, hogy a téli hónapok alatt is bőven akad tennivaló, ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk igazi, virágzó mezőgazdasággá váljék. N c l A Banská Bystrica-i lakótelepen folyamatos munkamódszerrel a Stavoindustria dolgozói 1375. lakást építenek. Eddig már 215 lakást adtak át. Ezekben a napokban befejezik a D-7-8-9 blokkok építését, amelyekben 88 lakás és több üzlethelyiség lesz. Képünk a befejezés előtt álló tömböket mutatja be. I. Gašparík (ČTK) felvétele Kassán a napokban mutatták be Karel Kovarovic: Kutyafejüek című opera­ját, B. Kriska rendezésében. Képünkön a dalmű egyik jelenete. (J. Kocsis felv.) A prágai Nemzeti Színház műsorán szerdán este Verdi Ajdája szerepelt. Az operát Asen Najdenov beígér kar­mester vezényelte. A főszerepekben úgyszintén bolgár művétezek léptek fel éspedig Júlia Vinerova a címsze­repben, Tolar Kostov mint Radames, Nada Afejanova Am/neris és Peter Pet­rov Amenasr szerepében. A bolgár művészek, akik Bratislavába is elláto­gatnak, nagy sikert arattak. (ČTK) Jaroslav Petrbok professzor értékes lelelet adott át a Nemzeti Múzeumnak, éspedig a neandervölgyi ember ko­ponyájának megkövesedett belső .ré­szét, amelyre 1926-ban bukkant a szlovákiai C-ánovce mellett. A lelet rendkívül értékes. (Č1K) Nyltrán befejeződött a szovjet színművek négynapos fesztiválja, amelyet több mint 1200 ember tekin­tett meg. (ČTK) Prágában ma nyílik meg az Inter­national-szállóban a bábjáfaszók nem­zetközi szervezetének V. kongresszu­(ČTK) December 16-a és 22-e köjzött rendeznek Romániában, könyvhéten román fordításban több magyar szépirodalmi mű is megjelenik. (MN) Ma fejeződik be Prágában a még nein iskolaköteles ifjúság nevelése kérdéseivel foglalkozó kétnapos érte­kezlet. Ma több mint 6300 óvodánk van negyedmillió gyerekkel. 1956­ban egy óvodába járó gyerekre szá­mítva az állam 1275 koronát adott ki. (ČTK) A Magyar Nemzet c. budapesti lap híre szerint a nemrégen Csehszlová­kiában tanulmányúton járt Szauder József irodalcimtudós két ismeretlen Kossuth-levelet talált. Megjegyezzük: az említett leveleket a bratislavai Hét folyóirat 1956. december 9-én megjelent 2. számában dr. Sas Andor, főiskolai docens kommentálta, közölve a levelek fényképmásolatait. (Ib) A New York-i iskolákban bevezet­ték az orosz nyelv tanítását. Indok: az orosz tudományos művek lefordítá­sának szükségessége. A kommentár ebben az esetben fölöslegesnek tű­nik. (N.) Görögországban — ásatások során — megtalálták egy faluban annak a színháznak alapjait, amelyben két és félezer évvel ezelőtt Euripides drá­máit játszották, (b) ÜJ SZO 5 ti 1957. december «.

Next

/
Thumbnails
Contents