Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-04 / 336. szám, szerda

A Szovjetunió vezető szerepe a békés kereskedelmi versenyben A Szovjetunió 40 éves fennállása alatt nemcsak az ipari termelésben küzdötte fel magát a második helyre — világviszonylatban — hanem ma már a külkereskedelmi kapcsolatok kiépítésében is jelentős szerepet játszik Az Októberi Forradalom után külkereskedelmi forgalma egymilliárd rubelt tett ki, 1938-ban 2,8 milliárd, 1946-ban 6,3 milliárdot és tavaly már 27 milliárd rubel forgalmat ért el. Ezek szerint a világkereskedelemben a 22. helyről a 6. helyre került. Ha aszerint vizsgálnánk a világ térképét, hogy a Szovjetunió mely államokkal kötött kereskedelmi szerződést, akkor már csak kevés fehér foltot találnánk a térképen. Ezek a sikerek az év végéig az árucsere terén még javulnak, mert a terv szerint 13%-kal kell emelkednie a külkereskedelmi forgalomnak. A Szovjetunió törekedik jó kereskedelmi kapcsolatokat teremteni a világ minden országával, tekintet nélkül annak társadalmi rendszerére. Ez idő szerint a Szovjetuniónak 65 állammal van rendszeres kereskedelmi kapcsolata, illetve szerződése. Ha elemezzük a szovjet kivitel összetételét, szembetűnik a gép- és gyári berendezések kivitelének erős növekedése, a vas, acél és színes fémek kivitelének fokozása. Az utóbbi években egy új kiviteli cikk, a gyapot jelent meg és a kőolajkivitel is növekedett, viszont a gabona, a fa és közszükségleti cikkek exportja viszonylag vesztett jelentőségéből. Ami a beviteli forgalmat illeti, ennek változó összetétele is érzékelteti a Szovjetuniónak agráráramból ipari állammá való fejlődését. A háború után emelkedett a gépek és berendezések behozatala. Most az érceken és a szénen kívül fokozottan hoznak be közszükségleti cikkeket, élelmiszereket, míg a vas- és az acélbehozatal aránylag csökkent. A Szovjetunió hatalmas ipari fejlődésének megfelelően a gépek és gyári berendezések beés kivitele egyre emelkedik, ugyanakkor ugyanolyan arányban csökken a közszükségleti cikkek kivitele, de növekedik ezek behoz^ala, ami az emelkedő életszínvonal jele. Ha területi szempontból vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a Szovjetunió külkereskedelme ma 72 százalékban a szocialista tábor felé irányul. Az amerikai embargo (kereskedelmi tilalom) elleni sikeres harc eredményeként a,kapitalista tábor aránya az elmúlt két évben 17 százalékról 27 százalékra emelkedett. A szocialista tábor keretén belüli külkereskedelemben a Szovjetunió szerepel első helyen 36 százalékkal, a második helyen a Kínai Népköztársaság 18,5 százalékkal és a harmadikon a Német Demokratikus Köztársaság 13 százalékkal. A népi demokratikus országoknak a Szovjetunió sok segítséget nyújtott. 1956 végéig több mint 22 milliárd rubel hosszúlejáratú kölcsönt kaptak ezek az országok. Hiteleket kapott Jugoszlávia, Bulgária, Kína, az NDK, Lengyelország, Románia, Magyarország, Csehszlovákia és Albánia. A Kínai Népköztársaság, mint a Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnere, nagy segítségben részesült. Ennek az ázsiai nagyhatalomnak elsősorban gépeket, berendezéseket, vasat, acélt, kőolajat szállít, hogy ezért onnan mezőgazdasági termékeket, érceket, fémeket és könnyűipari termékeket hozzon be. Egyedül ez az árucsere, amely a szovjet külkereskedelmi forgalomnak 20 százalékát teszi ki, ma nagyobb, mint amilyen , 1938-ban az egész szovjet külkereskedelmi forgalom volt. Második legnagyobb kereskedelmi partnere a Német Demokratikus Köztársaság, amellyel külkereskedelmi forgalma kb. 15 százalékos. A harmadik helyen Csehszlovákia szerepel. A Szovjetunió és az NDK közötti forgalom 1950— 1956-os években hárcxm és félszeresére növekedett. Ez évben további egyharmaddal növekedik. A Szovjetunió már majdnem egy évtizede harcol a nyugati imperialista hatalmak által 1948-ban hivatalosan bejelentett embargo politikája ellen. 1954-ben érte el tetőpontját ez a káros gazdasági politika, amely bumerángként visszasújtott annak értelmi szerzőire. A Szovjetunió felajánlotta: kössenek egész Európára érvényes gazdasági szerződést. A kolleKtív biztonsági szerződést egészítsék ki a békés gazdasági együttműködéssel. Az ebben a szerződésben részt vevő államoknak azt a biztosítékot kell adniok, hogy olyan intézkedéseket tesznek, melyek megfelelnek a népek életérdekeinek, szilárdítják a békét és mindenben a nemzetközi békés együttműködést szolgálják. Ma már az a helyzet, hogy azok az erők, amelyek a két tábor gazdasági kapcsolatainak elmélyítését követelik, napról napra növekedőben vannak. A múlt évben például Nyugat-Németországban az egyik lap hasábja'n megkérdezték az olvasóközönséget, hogyan vélekedik a Kelet és Nyugat közötti rendes kereskedelmi kapcsolatokról és a lakosság 42 százaléka helyeselte a kapcsolatok létrehozását, viszont csak 16 százaléka ellenezte azt (a többi nem nyilatkozott). Ez a megváltozott hangulat visszatükröződik a világkereskedelem árucsereforgalmának számaiban is. Amíg 1955-ben a szocialista tábornak a kapitalista országok felé irányuló kivitele 2192 millió dollár volt, Í956-ban ez az összeg 2663 millió dollára emelkedett, a behozatal pedig 2076 millióról 2543 millióra. Ebből a Szovjetunió része 29,7 százalék, a Kínai Népköztársaságé pedig 18,3 százalék. Az ENSZ közlönye a World Economic Survay jelentése szerint Nyugat Európában a Szovjetunió kivitele 17 százalékra emelkedett. A forgalom nagysága szerint sorrendben Finnország. Nagy-Britannia, Nyugat-Németország, Franciaország következik. A legnagyobb tétellel 148,5 millió dollárral Finnország szerepel. Hisz ismeretes, hogy Finnország iparának nagy része a szovjet szállításokból él, ezeknek köszönheti létét. Jelentősen megnövekedett a Szovjetunió külkereskedelme Indiával!, Egyiptommal. Indonéziával és Afganisztánnal, ami nagyon érthető, mert a Szovjetunió mindenben támogatja ezeket a gyarmati sorsból és függőségből felszabadult államokat. Élő bizonyítékul szolgál az 1955ben Indiával kötött szerződés, melynek értelmében a Szovjetunió Indiában egy hatalmas acélművet épít. Ez idén újabb 500 millió rubel hitel' nyújt a Szovjetunió Indiának, melyből nehézgépipari üzemeket, optikai "várat, óriási hőerőművet, valamint bánya- és szénfeldolgozó-üzemeket épít. 1955-ben Afganisztán, valamint 1956-ban Indonézia is kaptak hitelt a Szovjetuniótól, nem szólva arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetiének a gazdaságilag elmaradt országok részére a műszaki segítség keretében nyújtott. A Szovjetunió ezeknek az államoknak a sürgősen szükséges gépeket és egyéb felszerelést nagyon kedvező feltételek mellett szállítja és ugyanakkor ez államok exportáruit kedvező árakon vásérolj'á' megi Tavaly Burmával, Indonéziával és Pakisztánnal új kereskedelmi szerződést kötött a Szovjetunió és így az ázsiai államokkal az árucsere általában bővült. A háború utáni utolsó 10 lévben (1955-ig) a szovjet ipar 66 külföldi ipari kiállításon és mintavásáron vett részt. Amíg 1953-ban Lipcsén kívül még csak Bécsben és Bangkokban állított ki, addig a következő években évente 10—12 fontos európaji, vagy Európán kívüli mintavásáron vett részt, amelyeken a szovjet külkereskedelem egyre szélesebb áruválasztékát mutatta be. Nagy szenzációt keltett, amikor ez idén a Szovjetunió magában az Egyesült Államokban, Oklahomában állított ki iparcikkeket: fényképezőgépeket, illatszereket, szőnyegeket, szőrméket, élelmiszereket, porcelánt, televizorokat, rádiókat, sportfegyvereket, melyek minőségben utolérték a legfejlettebb ipari állam, az USA készítményeit. A világhírű szovjet turbofúró gyártási jogát pedig megvásárolta az USA. Ez év decemberében Buencs Airesben, 1958. tavaszán Oszakában, Japánban fog kiállítani. Különös figyelmet igényel a Szovjetunióban rendezett össz-szövetségi Mezőgazdasági és Ipari Kiállítás, azonkívül a leningrádi „Prémek házában" rendezett legnagyobb nemzetközi priémvásár. Itt évente több mint 4 millió prémet, közte hód-, hermelín-, perziásn-, nyest- és rókaprémet ad el a Szovjetunió minden világrészbe, mert a Szovjetuniónak van a legnagyobb prémkivitele. A fenti áttekintés érzékelteti, hogy a Szovjetunió minden erejével és igyekezetével azon dolgozik, hogy külkereskedelmi forgalmát békés úton a szocialista táboron kívül a kapitalista államokba äs kiterjessze. A Szovjetunió egyre növekvő külkereskedelmi forgalma erősíti a szocialista tábort és segíti az új nemzeti államokat. A Szovjetunió békepolitikája, békés kereskedelmi versenye végeredményben nem veszélyezteti a kapitalista országokat, sőt ellenkezőleg, hasznukra válik. Grek Imre epRi vikroRí T5öretlept Itiltel és töretlen erővel Azt tartja egy régi közmondás, hogy a butaság ellen nincs orvosság. De miféle mondást idézzek, hogyan magyarázzam, ha ez a butaság, az emberi elmék végtelen korlátoltsága, mérhetetlen gyűlölettel, arcpirító gyalázkodással párosul? A vállunkat vonogassuk, térjünk napirendre felette, mondván, hogy a gyűlölettel vegyített ostobaság ellen valóban nincsen semmiféle gyógyír, hogy a legalacsonyabb emberi ösztönök, aljas indulatok ellen nincs védekezés? Hiba, nagy hiba volna, ha ezt vallanánk. Ha ölbe rakott kézzel tűrnénk, hogy az ostobaság mételye gáttalanul áradjon és mérgezzen olyanokat is, akik az emberi haladás és a békés együttélés dolgában inkább ránk, a béke védőire, mint gazdáikra, a gyűlölet hirdetőire, a háború híveire hallgatnának. A napokban a Tarantel-nek, egy nyugatnémet vicclapnak november 7-én kiadott külön kiadványa akadt a kezembe. A lap érdekes úton, mint a Zürichben megjelenő Weltwoche melléklete került hozzánk. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a semlegesség mezében fellépő svájci Weltwoche már egy előbbi számában, tehát november elsején bejelentette olvasóiWNAAAA/WWAAAAAAAAAAA M. Kazdová és J. Brož prágai kiállítása A cseh gjrafikát a prágai Hollár-teremben M. Kazdová első gyűjteményes kiálítása reprezentálja. Rjepin egyik tanítványa volt mestere. A prágai Akadémián Simon professzornál fejezte be tanulmányait. Képzett a különböző grafikai technikában. Fametszetei, karcai, színes kőnyomatai, pasztelljei a Prága-környéki cseh táj enyhe, megnyugtató szépségét, majd jól jellemzett portrékat s főképp gyengiéd, anyás érzjéssel interpretált gyermek alakokat ábrázolnak. Kazdová nemcsak a természet külső megjelenését érzékli és érezteti, de rajzai élmények s átélések kivetítései. Napjaink eszméit szólaltatja meg. A nyugodt, boldog gyermekarcokon kívül megjeleníti a Légitámadás páni félelmét, a Vörös hadsereg katonáit éls a Szovjet tankot is. öreg falusi nénik, ráncos cigányasszonyok is témakörébe tartoznak, valamint a jellegzetes türelmes román halászok és a múlt többi, mint idillikus kezdetlegességét, elmaradottságát példázó Duna-deltabeli halászfalvak. Élénken, kedvesen illusztrált cseh és szovjet verses- és meséskönyveket. Müveiből további fejlődésre s elmélyülésre lehet következtetni. Megtekintettem az elismerten jó cseh festő, Jczef Brož műveit is, kinek alkotásait 1942-től máig állították ki. Terjedelmében nem nagy ez a 15 évi munkásságra visszatekintő kiállítás, de árunál érdekesebb, értékesebb. Követhető benne a művész fejlődése, belső énjének mesterkéletlen megnyilatkozása. A háborús s az utána következő évek rohamos áradásű eseményei éis történései a nyitottszemű és szívű festőben mély nyomokat.hagynak. Művei társadalomformálóak, mert őszintén átélt benyomások alapján, az ember sorsáért érzett felelősségből vetette vászonra azokat a kifejezetten drámai, sőt tragikusba hajló képeket, ahol a táj kemény vonalai keretezik az emberi élet könyörtelenségét. így: az Ärví? megfeszített inú úszó lovai, gyermeküket mentő asszonyai, az Eltévedt járőr gyászszínű paripája, kárcgó varjai. A féllábú hős Hazatérése a rommá lőtt faluba, az Apokalyptikus és a Mongol lovasok, a gránátrobbanás nyomaiin támadt Tűz a falu felett úszó keselyűforma füstfelhővel a háború elítélésének expresszív formában nyilvánított fajsúlyos dokumentumai. Brož harcos állásfoglalásának és művészi hivatástudatának tetőpontját Lidicében és Dobiáš: Sztálingrádi kantátájában éri el. Az 1957-es évben, úgy látszik, feloldódtak Brož mesterben ezek a súlyos emlékek. A szigorúan egyszerű körvonalakat, a borús színeket lágyabb formák, derűsen megbékélt, sőt mosolyosan tarka foltok váltják fel. Az Este a tóparton páráspuha, kékes légkörében cinóberszínű nap áldozik le. A Strand jókedvű fürdözői vörössárga melea sugárzásban sütkéreznek. Ez az új hangulat temoeramentumosan felcsendülő akkordjaival teljesebbé forrná'ja Brož mester nemesmetszésű, művészi arcélét. Derűlátásra hanaolia a nézőt és érdeklődést ébreszt benne a holnan Rrož-a iránt Bárkány Jenőné nak, hogy csemegeként mellékeli majd a Tarantel-nek különszámát, melynek teljes 24 oldala a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal foglalkozik. Nos, ha az imént gonoszsággal és aljassággal párosult korlátoltságot emlegettem, elmondhatom, hogy erre a megállapításra ez az első betűjétől az utolsóig ostoba és rosszindulatúan gonosz sajtótermék adott okot. Évek óta nem olvashattam összesűrítve ennyi aljasságot, hazugságot és ostobaságot. A rosszemlékezetű Stürmerre kellett gondolnom, de a Tarantel talán még rajta is túltett. A békevédők az imperialista világ sokkal súlyosabb fondorlatai és nyílt háborús tettei ellen emelik fel tiltó szavukat. Ma lényegesebb és döntőbb fegyverek ellen emelünk vétót, mindenkor hangoztatva azt, hogy az igazság, de az erő is a mi oldaiunkon van. Ám úgy érzem, hogy ez a tiltakozásunk nem volna teljes, ha napirendre térnénk olyan gaztettek felett, amelyeket betűvel, a sajtó útján követ el a sötétségnek ellenünk fenekedő világa. A szellem meggyalázóit, a lélek mérgezőit talán a megvetésnek még nagyobb haragjával kell elítélnünk, bűnüket még súlyosabbnak látjuk, mert tudatosabban, megfontoltabban követik el őket. Szeretném szánalmasnak minősíteni ezt a szörnyű szellemi megtévelyedést, de nem tehetem, mert ezzel túlságosan lebecsülném a tényt, hogy a rosszindulatú, hazugságtól fertőzött szó rombolhat. Tiltakoznunk kell a betű útján elkövetett aljasságok és bűnök ellen is! Ne nézzük vállvonogatva az arcpirító gyalázkodást, de hirdessük messzehangzó szóval, hogy mélyen elítéljük azt a rendet, amely íróit — bocsánat, én inkább bértollnokoknak nevezném őket — nemes eszmék hirdetése helyett az igazsáq megcsúfolására, a béke hívője, a haladó ember becsmérlésére használja fel. A Tarantel csak egy kiragadott példa. Tucatjával, százával idézhetném a szó és betű, a sajtó útján elkövetett kútmérgezések eseteit. Az író,, a világnak bármely sarkában is éljen, nem lehet a hazugnak hirdetője, mert akkor nem méltó arra, hogy írástudóként emlegessék. Hogyan is lehessen az író az élet fényeit visszaverő tükör, ha tolla a rombolás, a gyűlölködés, az erőszak és a hazugság szolgálatában áll? Nem lankadhatunk a munkánkban, s nem mondhatjuk -azt\':'hogy feladatunkat a béke harcában immár elvégeztük, hogy ezentúl, ha a békét idézzük, szavaink feleslegesek. Nem, a mi munkánk, írók, alkotók munkája mindaddig befejezetlen torzó marad, amíg a túlsó táborban el nem hal az uszítás és a gyülöletszítás hangja. A toll fegyvererejével, harcosan és pártosan kell mindenkor töretlen hittel és töretlen erővel meghirdetnünk az igazunkat, új rendet építő dolgozóink igazát. Mondom és állítom ezt a magam, valamennyi itt élő magyar írótársam nevében és úgy hiszem, hogy különösebb felhatalmazás nélkül állíthatom ezt szlovák írótársaim nevében is. A néppel érző író útja nem könnyű, de állítom, hogy közülünk senki sem érdemli meg az írói rangot, aki nem veszi ki teljes szívvel és lélekkel a részét abból a munkából, amelyet a haladásért, új rendünk felépítéséért vállalt. Ma, amikor az imperializmus világa ezer fondorlattal a béke megbontására törekszik és csak a Szovjetunió vezette béketábor ereje, eszmei, szellemi felsőbbsége, harcászati felkészültsége fékezi le romboló indulatait, sokkal mélyebbé és felelősségteljesebbé válik feladatunk. A népeinkkel való sorsközösségnek sokkal mélyebb tartalmat kell adnunk. Verssel, drámával, regénnyel és minden alkotással sokkal jobban és hathatósabban kell megsegítenünk szocialista erkölcse kialakításában és problémái megértésében. író, alkotó ember számára nem lehet szebb és felemelőbb feladat, mint részt venni a felvilágosítás munkájában, a béke gondolatának meghirdetésében. A közös munka eszményét idézni, a közös utat egyengetni — ez mind igaz, szocialista íróhoz méltó feladat. És ez a feladat még teljesebbé válik, ha benne az emberség, egymás megbecsülése, egymás tisztelete, legfőképpen pedig a béke szeretete hangot kap. A Tarantel és hasonló förmedvények szerzőinek ez a válaszunk. Még céltudatosabb, eszmeileg még tisztázottabb és harcosabb munkával felelünk gyalázkodásaikra. Helytállásunkban nem lankadunk, még tisztább szemmel éberebben látjuk át a tőkés világ békebontó politikai játékait, és a nép, a béke ügyének szolgálatában megtorpanás nélkül fáradunk tovább! Olyan világot kell segítenünk megteremteni, amelyben — hogy a költő szavával éljek — a rossz ember csak mutatóba marad. És az út, amely ehhez a viláflho? vezet, nem az atombomba, az erőszak, a katonai támaszpontok, az uszításra, hazugságokra kész sajtótermékek, a gonosz és romboló szó, az aljas indulatok élesztőse — hanem a kölcsönös leszerelésnek, az atomerő békés felhasználásának, a világűr titkai kutatásának, a megértésnek, a barátságnak, — egyszóval a békének útja. Párizsban a napokban zárult a csehszlovák könyvkiállítás. Több mint két hét alatt sok ezren tekintették meg az áttekintést nyújtó könyvszemlét. (CTK) Olaszországba érkezett a Cseh Nonett, amely többek között Rómában, Páduában, Veronában és Messinában szerepel majd. (ČTK) A szovjet színiélet egyik kimagasló eseménye volt Szergej Prokofjev Háború és béke című operájának bemutatója, amely L. Tolsztoj műve alapján készült. (L) Vaszary János, a zseniális magyar festő műveit jövőre gyűjteményes kiállításon mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria (g) Roger Vailland, az ismert haladó francia író La Loi (Törvény) című regényéért elnyerte az idei Goncourt-díjat, a legnagyobb francia irodalmi díjat. (ČTK) Prágában hétfőn fejeződött be a csehszlovák artisták legjobbjainak szemléje, amelyen 21 külföldi artistaügynökség képviselője jelent meg. (ČTK) A bratislavai Faluszínház szlovák együttese december 8-án, 19 óra 30 perces kezdettel mutatja be a trnávkai Dynamo-teremben C. Goldoni: A hazug című komédiáját, (g) December 2-án ünnepelte a szovjet nép Szamuil Marsak, költő, drámaíró és fordító 75. születésnapját. Különösen a gyermek-irodalomban alkotott nagyot. Könyvei hetven nyelven, több mint negyven millió példányszámban jelentek meg. (ČTK) Moszkvában fellépett Blanche Thebom amerikai énekesnő, aki Beethoven, Strauss, Massenet, Handley és Chanler müveiből adott elő. (ČTK) Tiranába december 2-án szovjet kulturális küldöttség érkezett, amely megtárgyalta a Szovjetunió és Albánia közötti 1958. évi kulturális egyezményt. (ČTK) Szegeden szobrot emelnek József Attilának. (NA) A moszkvai Nagyszínház operaegyüt. tese előadta Tyihon Hrennyikov Anya című operáját, melyet Gorkij azonos című regénye alapján komponált. (1) Tbilisziben bemutatták A. Macsavariani grúz zeneszérző Othello című balettjét, melyet a Shakespeare-tragédia motívumaira komponált. (1) A közeljövőben Lengyelországban rendezik meg a filmfesztiválok fesztiválját, amelyen azokat a filmeket mutatják be, amelyek díjat nyertek a különféle nemzetközi fesztiválokon. (NA) A Francia Zenészek Szövetsége közölte, hogy a francia muzsikusok feltalálták a zenekar legmélyebb regiszterét kiegészítő húros hangszert, amelynek mélysége eléri az orgona legmélyebb hangját, a másodpercenkénti 32 rezgést jelentő „szubkontra C-t". A Film, színház, muzsika c. magyarországi folyóirat 28. számában oldalas ismertető írás jelent meg a komáromi Magyar Területi Színház térveiről. (g) Gyurkovics Mária, a budapesti Állami Operaház Európa-hírű művésznője december 14-én a bratislavai Nemzeti Színházban Verdi Rigolettójának Gildáját énekli, (g) Nemzetközi karikatúra-kiállítás nyílt meg Berlinben. A kiállításon 17 ország 118 művésze 337 alkotással vesz részt. (—) HELYREIGAZÍTÁS. Az Oj Szó december 3-i számának 5. oldalán Sas Andor József Attiláról szóló cikkében a középső hasáb hatodik bekezdésében a következő mondat: „A kitagadottság élménye tehát József Attilánál... őseredetien, őskeresőn elsődleges" helyesen így hangzik: „A kitagadottság élménye tehát József Attilánál... őseredetien, őskeserűn elsődleges." ÜJ SZO 5 ti 1957. december 1.