Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-29 / 359. szám, vasárnap

Voliére Don Jüanjának fővárosi bemutatója A prágai Nemzeti Színház prózai jyüttese nemrégen tért vissza jugo:láviai vendégszerepléséről. Műsorán bliére Don Jüanja is szerepelt, melyik prágai bemutatójára az együttes azatérte után került csak sor. Don Juan Prágában is meghódította szíveket. Ugyan ki tudott volna elnállni az államdíjas Otomar Krejča akításának a címszerepben? Megnyeí külsejével, hanghordozásával, sőt azírtan hideg, cinikus játékával is legmutatta, hogy azok közé tartozik, tik a legigényesebb szerepekben is •válóan megállják helyüket. Moliére darabjainak helyes tolmácsosa igen nehéz színészi feladat, talán jpen azért, mert maga Moliére is únész volt és mint kitűnő szakember legmesszemenőbb művészi követelényeket támasztotta kartársaival :emben. Amely színház tehát Moliéi darabra vállalkozik, tudja, hogy smény fába vágja fejszéjét. Számítaia kell azzal is, hogy igyekezetét nem lindig koronázza a várt siker. Ennek őfeltétele annyiféle mellékkörülmény jybehangolását kívánja meg, hogy >kszor csak későn, vagy egyáltalán em állapítható meg, ki, vagy mi az ka a kudarcnak, vagy a kevésbé sierült előadásnak. Ezért tartjuk oly nagyra a Nemzeti sínház művészeinek teljesítményét, ikéletes játékát, a nagyszerű rendeist. A főszereplőkhöz tartozik a már nlített Otomar Krejčán kívül Bohuš áhorský érdemes művész Don Juan lolgája szerepében. Leleményessége, lókái kimeríthetetlenek. Groteszk lozdulataival, mimikájával ebben a terepében is meghódította a közöniget. Don Juan feleségét, Elvirát Vlasta abiánová alakította mély átérzéssel. szenvedő asszony annyi fájdalmat tt szerepébe, amennyi csak kitelik jy férjét még mindig szerető, megsalt feleségtől, akit férje kegyetlenül iutasít házából. Egyik fivérét, Don arlost a Munkaérdemnenddel kitünitett Ladislav Boháč játszotta. A sóDrával szemben nővére érdekeit vé3lmező testvér kemény, férfias kiálsa mély benyomást keltett. Don Juan apja, Don Louis szerepében i államdíjas František Smolík nemzeti lűvész tündökölt. Féltő szeretettel gyeli fia tobzódását és csak akkor lép ázbe, ha azt fia érdekében elkerülheítlennek tartja. Don Juan előtt azonin semmi sem szent, még a szülői jndoskodást is' nyűgnek tartja, önisében apja halálát kívánja és azt a igyát nem is titkolja. A két férfi jzötti viharos jelenet lenyűgöző, egrázó erővel hat az emberre. Az ősz koldus szerepében František Dland érdemes művészt láttuk. A két falusi asszony, Magdaléna és Dorottya — Marié Tomašová és Luba Skorepová. Igen kedves jelenet Don Juan enyelgése velük. Mindketten féltékenyek egymásra, mindketten a férfi kegyeiért versengenek, aki állhatatlanságában csak bolondozik, orruknál fogva vezeti őket. Félelmetesen megrázó a komtúr — az államdíjas Zdenék Štépánek művészhangja. A darab Moliére elgondolása szerint nem állítja előtérbe a hűtlenséget, a csábítást, az egyház elárulását és nem is tör pálcát az akkori romlott nemesség felett. Bár foglalkozik ezekkel a problémákkal, a fő hangsúly általában a szilárd erkölcsi rend betartásán van. Rámutat az etikai anarchia veszélyére, mely hideg tárgyilagossággal igazolja az önzést és rafinált álszentességgel beletipor az emberi jogokba. Az embernek joga, sőt kötelessége a fejlődés, az érvényesülés. Moliére a közönségre bízza annak megítélését, hogy hol a határ, meddig mehetünk el törekvéseinkben. Ennek az elvi gondolatnak a művészi kidomborítása a színház új rendezőjének, Jaromír Pleskotnak az érdeme. Kardos Márta Az új drámai müvekre kiírt pályázat eredményei A Szlovákiai Népművészeti Házban ezekben a napokban fejezték be az 1957-es év új drámai műveire kiírt pályázatra beérkezett művek értékelését. Az egész estét betöltő színművek kategóriájában az első és második díjat összevonták és így a négyezer koronán F. Lašík és R. Kazík mellett Lovicsek Béla is osztozik. Húsz év után című darabjáért. K. Stanislav elnyerte a 3000 koronás III. díjat, míg négy szerző 1000 koronás jutalomban részesült. A kézikesztyűs és marionett bábjátékok kategóriájában 3000 koronás jutalomban F. Pavlička, 1500 koronás Arvid Janszonsz nagysikerű hangversenye Arvid Janszonsz, a Leningrádi Filharmónia kiváló karmestere ebben a hónapban már másodszor lépett a bratislavai közönség elé. Előző hangversenyén többek között Csajkovszkij Patetikus szimfóniájával nyújtott maradandó élményt. Csajkovszkij ezen az estén sem hiányzott Janszonsz műsorából. Ezúttal a Romeo és Júlia nyitányt hallottuk. Szerzője Nyitány-fantáziának nevezte ezt a kristálytiszta, minden ízében költői alkotást. Néha szinte sajnálja az ember, hoqy Csajkovs7kil a mü költői vezérgondolatát is kijelölte, mert gyönyörű, élő muzsikájának nincs szüksége képszerű elképzelésekre. ez a zene önmagában és önmagáért hat. A nagy orosz klasszikus érezhetően közel áll a dirigens szívéhez. A Romeo és Júlia nyitányt a legfinomabb írüvészi megérzéssel vezényelte. A mü csodálatos melódlabőséoe, az erős drámai kitörések és a megindítóan bensőséges líra váltakozása, az a szenvedélyes lendület, mely belső erőként tartja és viszi a cselekményt — a veronai fiatalok szerelmének és tragikumának minden mozzanata új életre kelt Arvid Janszonsz karmesteri pálcája nyomán. Janszonsz Andrej Očenáš zenekari Gordonkaversenyét is erős, biztos kézzel dirigálta. Ebben az esztendőben már két érdekes kompozíciót hallottunk, mégpedig Sosztakovics és Kabalevszklj zongoraversenyelt, amelyek az ifjúságról és az Ifjúsághoz szólnak. Háromtételes gordonkaversenyében Očenáš Is a fiatalok hangulatvilágából merít. Berky Albhi, a Szlovák Filharmónia szólistája a gordonkaszólót szépen, átgondoltan adta elő. Hangszerének meleg tónusa különösen a líriai középtételben érvényesillt. A legnagyobb várakozással fogadott műsorszám Hector Berlioz Fantasztikus szimfóniája volt. Felnagyított méretek, Izzó szenvedély, szélsőséges hangulati ellentétek, roppant áradású zenei nyelvezet, helyenként lázas színekben tobzódó zenekar — ilyesformán jellemezhetnők a francia zeneszerző legmerészebb és legjelentékenyebb programszimfóniáját. „Epizódok egy művész életéből" ... így nevezete Berlioz ezt a romantikus-fantasztikus alkotást, amelyben zenébe önti élete viharos szerelmét és keserű csalódását. Mint forradalmi romantikus a leflszertelenebb kifejezési eszközökhöz folyamodik. A szimfónia középpontjában egyetlen motívum áll, amely imádottját jelképezi. A szeretett nő melódiává alakult át a lelkében és egyben sorsirányító rögeszmévé válik. A zenei dráma elénk tárja a költői ideál, az „Idée flxe" mennyei és pokoli alakváltozásait. Az „Álmodozások-szenvedélyek" címet viselő első részben a „melódiává alakult kedves" tisztán, nemes tartózkodással jelenik meg előttünk. Majd a „Bál" csillogó, táncos forgatagában találkozunk vele. A „Falusi jelenet" békés, idillikus csendjében is megjelenik és elrabolja a költő lelki nyugalmát. Következik a negyedik rész, „Menet a vesztőhelyre". A művész szerelmi kétségbeesésében ópiummal megmérgezi magát. De az adag nem halálos, az öngyilkosjelölt csak mély álomba merül, amelyben borzalmas látomások kínozzák. Megölte kedvesét, viszik a vesztőhelyre. Élete utolsó pillanatában még egyszer hallja a „fixa idea" első ütemeit, de a hóhér megsuhogtatja bárdját, a melódia elnémul. Az ötödik részben, a „Boszorkányok éjszakájában" a művészt borzalmas szörnyetegek veszik körül. A pokoli hangzavarban még egyszer felcsendül a kedves melódiája, de a finom, nemesen tartózkodó jelleg lehámlott róla, közönséges, groteszk táncdallammá alacsonyodott. Az imádott nő Is eljött a Boszorkányszombat™, hogy részt vegyen áldozata halotti menetében. Ez a valóban fantasztikus szimfónia nagy feladat elé állítja a dirigenst és a zenekart egyaránt. Arvid Janszonsz pompásan és ahol a mü arányai megkívánták, pompázón bánt a zenekarral. Gyönyörűen kirajzolta a végigvonuló alapmotívum minden árnyalatát, éles megvilágításban villantotta fel a bizarr, színpompás hangképeket és széles skálájú karmesteri pálcájával megelevenítette Berlioz szertelenül csapongó hangulatait és elképzeléseit. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta az érdekes szimfóniát és a kiváló vendégdirigenst meleg ünneplésben részesítette. HAVAS MARTA AS ANDOR: Egy pusztító kór megfékezőjének drámai küzdelme SZÍNDARAB AZ ANYÁK JÓTEVŐJÉRŐL, SEMMELWEISRŐL Arvid Janszonsz szovjet karmester'és Betky* Albin csellista köszönik a közönség ünneplését. (J. Herec felvétele) ló beszámolót elküldte külföldi kollégáknak, így Amszterdamba, Edinburghba, Berlinbe és Kielbe. Emiatt Seyfert ajkára a hazaárulás szó tolakszik. Ennek a tiroli orvostanárnak az a meggyőződése, hogy a bécsi nyugtalanságok és zavargások hamarosan véget érnek és bizakodik Jelasics horvát hadseregének beavatkozásában. Az elnöklő Skoda jelenti, hogy. külföldről csak egy meghívott vendég jelent meg, a kiéli Mi'chaelis tanár; a többiek elmaradásán nincs mit csodálkozni, mert ezekben a robbanásig feszült napokban nehéz az utazás. Egyébként kijelenti, hogy őt mint osztrákot nem bántaná, ha egy Bécsben sikerült felfedezés a külföld kerülő útján át nyerné is el az általános megbecsülést. Ekkor érkezik meg a gyűlésre Prágából Scanzoni udvari tanácsos, gynekológus, s közli, hogy a Burgba vezető Qtcákat a rendőrség lezárta és a Ringen tolongó tömeg szorításából alig tudott kimenekülni. Scanzoni irónikusan világítja meg a politikai helyzetet a következő megjegyzéssel: Horvátország királya hadat izent Magyarország királyának és az osztrák császár adja a pártfelettit — pedig a valóságban e három tisztséget ugyanaz a szeméiy tölti be. A gráci Lange kérdi, mért nem hívták meg az orvostudományi tanulmányok Igazgatóját, Wickenburg őexcellenciáját a gyűlésre. Skoda azt feleli erre, hogy az egyesület munkájához nem kell a felsőbbség áldása. Közben Semmelweis megtartja referátumát s érdek- és idegfeszítő szócsata Indul meg. Mivel Semmelweis el,elnte azt hitte, hogy a gyermekágyi lázat előidéző fertőzést csupán hullaméreg okozza, amely a boncoló termekben dolgozó orvosok útján jutott el a szülőnőkhöz, Scanzoni arra hivatkozik, hogy a prágai nagykőrházban, amelynek ő a főorvosa, szó sem lehet ilyesmiről, mert a személyzet nem járhat Ide-oda a szülészeti osztály és a boncolóterem között. És mégis előfordulnak — mégpedig sűrűn — szülések a pusztító gyermekágyi lázzal. Ha Prágában nincs összefüggés a Semmelweis által tanulmányozott megbetegedések és az anatómiai munka között, miért lenne Bécsben. Skoda megjegyzi, Semmelweis Időközben rájött, hogy a bomlasztó méreg nemcsak hulláktól lehetséges, hanem a halálos csirák a személyzet ruháján, a kórház levegőjében ls jelen vannak s nemcsak anatómusok kezéhez tapadnak. (Itt közbevetőleg gondoljuk meg, hogy a modern bakteriológia megteremtője. Róbert Koch még ötesztendős gyermek, 1848-bak amikor a jutalomban J. Jelinek részesült. A négy, 500 korona jutalmat elnyert szerző között találjuk Jelinek Magdát, aki Sötétke című játékával vett részt a pályázaton. A kisebb drámai művek kategóriájában 500 koronás jutalomban részesült Júlia Kurillová, és Siposs Jenő Előtte nyugodtan beszélhetsz" című tréfájáért. Ezenkívül még három szerző kapott 300 koronás díjat. összegezve megállapíthatjuk, hogy a pályázat kiírása kétségtelenül helyes kezdeményezés volt, de sajnos, nem járt a várt sikerrel, mivel — néhány kivételtől eltekintve — a beküldött művek minősége nem mérhető igényes, eléggé szigorú mércével. Ez a magyarázata annak is, hogy a bíráló bizottságok egyetlen egy kategóriában sem ítélték oda a kiírt díjakat, hanem főleg jutalmakkal honorálták a szerzők munkásságát. A Neue Deutsche Literatúr című bérli szépirodalmi és kritikai folyóirat 1957-1 •folyamának 7. száma részletet közöl Hans Rehfisch „Semmelweis" című darabjából. A tizenöt oldal terjedelmű részlet mély ínyomást gyakorol az olvasóra. Drámai témául választani ennek a budai ármazású nagy orvosnak küzdelmét a ülő nők megóvásáért a gyermekágyi láz1, amely a múlt század negyvenes éveln az akkor magas színvonalúnak tekintt bécsi klinikákon átlagosan minden ötöli lebetegedő nő halálát Idézte elő, szencsés gondolat volt a szerzőtől. Rehfisch, akiről annyit tudunk, hogy amburgban él, de a Német Demokratiis Köztársaságban is megjelentet Irásot, a régi Bécsben 1848. októberének íjén bemutatja a császári orvosegyesütnek gyűlését, amelyen Semmelwelsnek ferálnia kell a gyermekágyi láz elhárltákörül végzett kutatómunkájáról. A császári udvar már Olmützbe meneilt, az alkotmányozó nemzetgyűlés felzlott, a kormány lemondott, s a csáári önkényuralom ellen felkelt dolgozók diákok fegyveres csapatainak menetelétől döngenek a bécsi utcák és házak. : volt az az Időpont, melyben a magyar rradalmi mozgalomnak és a bécsinek eg kellett volna teremteni az együttes dót a közös veszedelem ellen. Kettős drámaiság fonódik össze a Sémii wels- témában: a harc a tudományos ladásért és a politikai szabadságért, drámai légkörnek ez a kettős áramla, ez a kettős feszültsége a mű tematlíjának nagy elevenséget és érdekfeszítő övevényesséqet biztosit. A tudományos haladásért folytatott küzlem épp Semmelweis bécsi éveiben mértetlen társadalmi fontosságú. Nőgyógyáati téren úgy kellett küzdeni až újért, int a politikában. Rehfisch friss draaturgial érzékkel e kettős kűzdelení szefonódását ragadta meg. Semmelweis sorsa komplex drámai téma, ert az ő küzdelmes útját a régi móderrel dolgozó művelődéstörténeti szemlet a szaktudomány területére szorltot, pedig kétségtelen, hogy megértéséhez m elég a tudományos maradisággal vívott harcot nézni, hanem keresni kell a Semmelweis által folytatott küzdelem társadalomtörénetl hátterét. Semmelweis a tudományos haladást elfojtó és a társadalmi újítások ellen is fellépő konok kerékkötők ellen fordult, egyetemi tanári rangban és klinikai igazgatóként működő orvosok ellen, akik az anyák életének megoltalmazóját hazaárulónak nevezték és az egyetemekre felügyelő hatóságnál rágalmazó besúgásokkal Igyekeznek őt befeketíteni, sőt lehetetlenné tenni. Nemcsak az egyetemi ügyek legfőbb hivatalos Intézőjét, bizonyos Wickenburgot sikerült Semmelweis ellen hangolni, de nem riadnak vissza konfidenskedéstől sem a politikai rendőrségnél és így képesek voltak a következő hihetetlen intézkedést kijárni. Mialatt Bécsből az udvar és az országgyűlés már távozott s a császár nélkül maradt császárváros fegyveres védekezésre készült az osztrák reakciós hadsereg fővezérének, Windischgrätznek támadása ellen, a katedrájukat a forradalomtól féltő professzorok kitiltatták Bécsből a XIX. század orvostudományának ezt a büszkeségét, mint rágalmakat terjesztő és a klinikákat becsmérlő idegent. A Rehfisch Semmelwels-drámájáből közölt mutatvány az egész darab hatodik képe lenne, amin talán Inkább felvonást, mint jelenetet kell értenünk. A bécsi császári orvosegyesületnek Rehfisch által bemutatott viharos lzgalmú ülése 1848. október 6-a után zajlik le, mert Bécsben a forradalom ettől a naptól kezdve lángol Ismét fel s a darabban lobogásának tanúi vagyunk. Hogy a pontos dátum október 9-e, arra abból következtetünk, hogy a Bécsben működő magyar forradalmi akcióbizottságnak egyik tagja, egy Horváth nevö magyar katonatiszt a gyűlésterembe özönlő diákokkal bejön oda s elmondja, hogy Pesten az előző napon mondták kl Magyarország függetlenségét, ami csak arra vonatkozhat, hogy az 1848. szeptember 31-én megalakult Honvédelmi Bizottmány október 8-én ténylegesen átvette a kormányt. A bécsi egyetem egyik kisebb előadótermében 1848 őszén, egy hideg októberi estén gyertyavilág mellett vagy húsz orvos gyűlt össze meghallgatni az egyik klinika ssgédorvosának felfedezését a gyermekágyi láz elleni védekezésről. Jelen van Klein professzor, az egyetem nőgyógyászati tanszékének és klinikájának vezetője, aki mellett Semmelweis mint asszisztens működött és aki semmiképp sem tud belenyugodni abba a korszakalkotó felfedezésbe, amelynek az előmunkálatait egy asszisztens az ő helytelenítése ellenére az általa vezetett klinikán végezte s már ki

s is próbálta teljes sikerrel egy másik nőgyógyászati intézetben, a bécsi bábaképzőben. Kleínen kívül ott ül a hallgatóság soraiban Lange gráci, Seyfert innsbrucki, Scanzoni prágai nőgyógyász tanár és külföldről. Kiéiből Michaells professzor. Az ülésen a belgyógyász Skoda elnököl, annak a XIX. századbeli nagyhírű bécsi orvosi Iskolának büszkesége, amelynek egyetemi professzorai tudásukon kívül emberségükkel szereztek hírnevet. Skoda felismeri és méltatja Semmelweis jelentőségét, a felfedezést a védhimlőoltás felfedezéséhez hasonlítja s az orvosegyesület kötelességének tekinti, hogy Semmelweis tanítását a gyermekágyi láz megelőzéséről megvizsgálja és abban az esetben. ha azt helyesnek találja, meg kell szereznie számára a világ elismerését. Nemcsak ezt mondja Skoda, hanem hozzáteszi, hogy tiltakozik a bürokrata kormányhatalom képviselőjének beleszólása ellen annak eldöntésébe, hogy mit ér Semmelweis felfedezése. Egy ilyen Skoda professzor azt a népi, erkölcsi és kulturális erőt képviseli, melyet a Metternich-rendszer önkénye nyomaszthatott, de meg nem törhetett, amely nem lehet azonos bizonyos fokig tartózkodó magatartásra kényszerítő társadalmi körülményekkel, de amelv elpusztíthatatlan, mint az életkedv, amely Bécs nagy zeneszerzőiben, egy Beethovenben vagy egy Johann Straussban megszólalt. Skoda megnyitó szavaira Klein profeszszor nyomban felpattan s gúnyosan kérdi, vajon járhat-e Semmelwelsnek a világ elismerése. aminek megszerzését Skoda megnyitójában említette. A reakciós qondolkodású innsbrucki Seyfert tanár megütközik azon, hogy Semmelweis a kutatásairól szóA Cigánybáró a bányász Kladnóban Strauss Jókai Mór szövegkönyvére írt Cigánybáró című operettjének első bemutatójától eltelt 72 év után a bányászok Kladnójában is sor került a bemutatóra. A kladnói operettszínháznak megvan a maga közönsége. Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének és Carl Millöcker Koldusdiákjának bemutatója után a választás éppen erre az ismert operettre esett, amelynek zenéje és dalai a mai napig hódítanak. A Cigánybáró rendezésének ma van bizonyos színpadi kötöttsége: el kell kerülni az ízléstelenséget, túlfokozott érzékiséget, trivialitást, amire maga a szövegkönyv és a téma csábít. A kladnói művészek előre tudták ezt, s alapos munkát végeztek. Jó szórakozást és munka utáni felfrissülést ajándékoztak a dolgozóknak. Az érdem ezért K. Smažík rendezőt és R. M. Mandéet illeti, mert minden tudásukat és tapasztalatukat érvényesítették a rendezésben. A legtöbb segítséget V. Šedivý koreográfus és V. Viktorínová primaballerína nyújtotta a táncjelenetek átdolgozásában. A színpad kis arányai megnehezítették a balett munkáját és a zenekar sem volt teljes. A kladnói operettszínház érzékenyebben reagált az operettszöveg értékeire és a női szereposztásban is jobb színvonalat ért el, mint például a karlíni Állami Színház. Nagyra kell értékelnünk a kladnóiak munkáját, mert nem állnak rendelkezésére olyan gazdasági és művészi feltételek, mint más kő színházaknak. Mirko Imrich harminc esztendős Semmelweis valóságos dlvináciőval rájut az aszeptikus kezelés elvére.) Semmelweis elmondja, hogy a szülőnőkkel érintkező személyzetnél klórlemosásokat alkalmazott, mert a víz és a szappan nem pusztítja el a halálos csirákat. Ezzel az eljárással a bécsi bábaképző szülészeti osztályán, melynek vezetője Bartsch profeszszor, a halandóság 0,2 százalékra csökkent. A maradi professzorok nem hisznek a Semmelweis által ajánlott eljárás hatásosságában. Scanzoni például ragaszkodik ahhoz a felfogásához, hogy ragályról, epidémiáról van szó és epidémiák a levegő, a föld és a víz titokzatos hatása következtében keletkeznek. A ragályt Bécsnek Duna melletti fekvése következtében leküzdhetetlennek tartja. A gráci Lange szerint a nők sajátos betegségeknek vannak kitéve, amit nem lehet megakadályozni, mivel a fogamzás megváltoztatja a női vér összetételét, Innen a puerperális (gyermekágyi) láz. Michaells tanár azt ajánlja, hogy be kell várni a híreket több külföidl új klinikától, amelyek modern higiéniával vannak berendezve. ahol jő a szellőztetés és a fertőzés más lehetőségei Is ki vannak zárva. Erre Semmelweis azt feleli, hogy minek új kórházakat építeni, ha azokat makacs ignoránsok vezetik. Nem a régi klinikákat, hanem a tudatlansághoz ragaszkodó professzorokat kell megszüntetni. A reakciós egyetemi tanárokat szörnyű izgalom fogja el, Klein fel van háborodva, mivel Semmelweis pellengérre állította a kórházakat, Seyfert és Lange egyenesen kidobandónak nevezik. És amikor Semmelweis Izqatottan odavágja, hogy naponként gaztetteket követnek el azok, akik nem fogadják el az ő felfogását és eljárását, Klein a klinikák elítélése miatt Semmelwelst denunciánsnak nevezi. Klein azon szörnyülködik, hogy a nagy politikai krízis Idején Semmelweis közmegvetésnek teszi ki a kórházakat. Seyfert szerint pedig csak olyan ember fordulhat a kórházak ellen, aki Semmelweis módjára felforgató elveket hirdet. Skoda mint ülésvezető nyuqodtan és látszólag szenvtelenül tesz egy-egy megjegyzést; így kimondja, hogy olyan korban élünk, amely a tudományos haladásnak nem kedvez és hogy a legaljasabb harci eszköz a politikai befeketftés a hatalom előtt. A qyölésterembe egyszerre fáklyafény villan be az ablakokon át. Demonstráló tömegek menetelő lépését hallani és forÜJ SZO 1 6 1957. december 19. * \