Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)
1957-12-24 / 356. szám, kedd
eSSipSilmmlm P mmmmmšmmm fft? ' > ML Jm^llll Makszim Rilszkij Munkával a boldog jövőhöz ki hü, mind tiszteli őt, aki tisztaszívü, és mind, valamerre csak útja vezet, keményen, örömmel fog véle kezet. Kit egy szabad ország örömre nevel, nem háborút áhít, békét követel! Dal, munka a vágyunk, s hol emberre süt kívánjuk: ragyogjon a nap mindenütt. Halljátok, ti kapzsi szörnyek az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Halljátok, kapzsi szörnyek az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Nincs otthon, amelybe szavunk el nem virradjon, oszoljon a fénytelen éj! Ragyogjon örökre a jók nagy ügye: a béke, a munka s a népek frigye! Ki azt hhzi, vérből vár rá nyereség, gazsága fejében eléri a vég. Ki rabságot szán a föld népeinek, bitótól az ördög se mentheti meg. Halljátok, kapzsi szörnyek az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Halljátok, kapzsi szörnyek az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Gáspár Endre fordítása, Világ proletárjai, egye süljetek J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1057. december 24. kedd 50 fillér X. évfolyam, 356 szám. B E k É T A VILÁGNAK! A lig egy hónappal ezelőtt, miközben a világ proletariátusa a győ** zelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40-éve» évfordulóját köszöntötte, miközben a Föld első mesterséges holdjai szédítő sebességgel rótták pályájukat a világűrben és a legnaivabb laikus számára is kézzelfoghatóan és szemmellát fiat óan bizonyították, hogy a Szovjetunió minden eddiginél nagyobb háéerejü fegyver birtokába jutott, a világ Moszkvában tanácskozásroffisszegyült 64 kommunista és munkáspártja kiáltvánnyal fordul az egész emberiséghez, a Föld minden lakójához, s egyhangúan követeli: Békét a világnak! A Békekiáltvány azóta bejárta az egész világot, szavai eljutottak az emberek szívéhez és eszéhez s az emberek tíz- és százmilliói egyre határozottabban vallják a Békekiáltvány szavait: „A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni." Háború vagy béke? A sors elkerülhetetlen istencsapása, vagy pedig az emberek tudatától és akaratától függ? Háborúk mindig voltak, háborúnak lenni kell? A sors rendeltetése, az élet örök törvénye ez? Természetfölötti, földöntúli erő, amely ellen az ember tehetetlen, s amelynek fejet hajtani kényszerül? De hát az ember csodákra képes, csodálatos alkotásai vannak, az emberi szellem és akarat, az ember tudása lebírhat atlan erő! Az ember megtöri és maga alá gyűri az 'elemeket, a féktelen vad pusztítás erűit megszelídíti és az élet szolgálatába állítja. Gátat vet a folyók árjának s a víz erejéből meleget és fényt teremt. Vizet és életet varázsol kietlen pusztaságokba s buja élet virít ott, ahol azelőtt a terméketlenség honolt. Az ember csodálatos dolgokat művel! Felfedte a láthatatlan atom lebírhatatlan erejét, kibocsátotta a mesterséges holdat s a világűrbe, a csillagokba készül, hogy felfedje és kikuttassa a világmindenség titkait. Hát elkerülhetetlen, szükségszerű a háború? Ennek a csodákra képes, a természet és a világmindenség titkaiban búvárkodó embernek nincs annyi ereje, hogy legyűrje a háborút, gátat vessen az élet pusztulásának? Ne tudná az ember megakadályozni a háborút, elkerülni önön-pusztulását ? r\e hát ki akar háborút? Kicsinyke világuk roppant nagy titkait felfedő gügyögő gyermekek? Az életet vajúdó anya? Hát kicsoda? A magvető paraszt, vagy az élete utolsó szemeit morzsolgató aggastyán? A házépítő kőműves, vagy a rák gyógyításán fáradozó orvosprofesszor? A föld értékeit feltáró bányász, vagy az élet mindennapi szükségleteit szolgáló cikk eketgy ártó ipari munkái? Kicsoda? Öregek, fiatalok, asszonyok, férfiak, fehérek, vagy feketék? Ki akarna háborút? Hisz életet hoz világra, értéket teremt, miért akarna hát az ember háborút? Csodálatos és elkápráztató, a mindennapi ember fantáziáját sokszor túlszárnyaló, amit az err\beri ész és akarat teremt és alkot. Ámde méginkább minden emberi képzeletet felülmúlna egy harmadik világháború pusztítása. Mert az ember tudásával és akaratával a természet olyan hatalmas erőit szabadította fel, amelyeknek romboló hatása nem ismer határt, s amelyek a Föld bármely részét sújthatják. Nem lenne a világnak olyan helye, ahol az ember biztonságban érezhetné magát, ahová a háború pusztítása el ne érne. Nem kell hozzá tudósnak lenni, hogy az ember kiszámítsa: a rakéta-lövedékek, az atom- és hidrogénbombák korszakában, amikor a mesterséges hold másfél óra alatt körülszáguldja a földkerekség irdatlan nagy távolságát, a halál, az irtóztató erejű pusztítás szinte percek alatt elér a világ bármely csücskébe. Hogy az emberi kultúra évszázados alkotásait, de magát az emberi életet és minden életet, virágzó földeket, gyárakat és bányákat, egetverő palotákat és rozzant kunyhókat, mindent, amit az emberi kéz alkotott, a természet formált, irdatlan pusztasággá, tizediglen is gyilokkal fertőzött rémképpé változtatna a háború. Ezt akarná az ember? '\Tem, az emberiség nem akar háborút. S az immár csaknem » egymilliárd lelket számláló szocialista tábor léte és ereje reális lehetőségét adja annak, hogy az emberiség döntő szót mondhasson a béke ügyében. A Szovjetunió és a többi szocialista országok következetes békepolitikája, ez országok egész társadalmi és gazdasági rendszere erős gátjává vált egy újabb háború kirobbantásának. Vajon kell-e meggyőzőbb bizonyíték a Szovjetunió és vele együtt a szocialista országok őszinte béketörekvéseire, mint az, hogy a Szovjetunió az interkontinentális ballisztikus lövedék gyártásának és a velük való további kísérletezésnek azonnali beszüntetését is javasolja? Vajon a világ felelős államférfiúi adhatnának-e az emberiségnek szebb és boldogítóbb újévi üdvözletet, mint azt, hogy elfogadnák a szovjet kormány javaslatait e pusztító fegyverek azonnali eltiltására és ellenőrzés alá való helyezésére? A szocialista országok s velük együtt az egész világ haladó erői azon a nézeten vannak, hogy a két társadalmi — a szocialista és a kapitalista — rendszer közötti versengésben ne a fegyvereké legyen a döntő szó, hanem az, hogy melyik rendszer tud jobb életet adni és teremteni az emberiségnek. Ne a pusztító erejű atombombák, hanem az élet bősége és szépsége győzze meg az embert arról, hogy milyen társadalmi rendszerben kíván élni. M/fi. kommunisták materialisták vagyunk. Ám ez nem zárja ki azt, 1VA hogy világnézetére és társadalmi helyzetére való tekintet nélkül bárkivel a világon közös frontra lépjünk, ha az élet és a béke hívének vallja magát s a béke megőrzését szívügyének tartja. Mi, kommunisták kezet nyújtunk minden jóakaratú embernek, aki a halál és a pusztulás ellen küzd. Mi, kommunisták közös nyelvet találunk a földkerekség bármely lakójával, aki a béke zászlaja alá áll. A békének győznie kell a háború felett, mert az élet örök és lebírhatatlan. % A háború nem elkerülhetetlen^ a háborút meg lehet akadályozni, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni! ( ABÉKEKIALTVANYBÖD