Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-22 / 354. szám, vasárnap

A nagykaposi „LAVINA" A nagykaposi járásban alig két hónap leforgása alatt sok-sok egyé­nileg dolgozó paraszt lépett az EFSZ-ekbe, több faluban új szövetkezet alakult. Nagy hatással volt a szövetkezeti mozgalom fejlődésére az utóbbi hetekben a párt leveléről folyó széleskörű vita; ennek során új erővel láttak hozzá a kommunisták, az agitátorok, a védnökségi üzemek a szövetkezetek fejlesztésének munkájához. Az akarat, • jó munka gazdag gyümölcsöt érlelt. Mint a hosszú forróság után a nyári zápor, amikor megerednek az ég osatornái, vagy mint amikor a lavina meg­állíthatatlanul elindul a hegy tetejéről, úgy özönlött az utóbbi hetek­ben a dolgozó parasztság az EFSZ-ekbe. Szinte hihetetlen az eredmény: két hónap alatt 17 százalékról 60 százalékra szökkent a járásban a szövetkezeti gazdálkodás részaránya. Nagy dolog ez, ezért úgy vélem, hasznos lesz bővebben beszámolni arról, hogy e járásban miként érték €l « rohamos fejlődést. A kommunisták kiváló munkája Elsősorban is el kell mondani, ho­gyan készültek fel a kommunisták a döntő küzdelemre, hiszen az eredmény, amely rövid két hónap alatt létrejött, a kommunisták, a népnevelők, több hónapos szorgalmas, türelmes, kiváló munkájának a gyümölcse. Detrik János, a nagykaposi járási pártbizottság má­sodtitkára ilyetén beszél a politikai meggyőző munkában nyert tapasztala­tokról. — Már az év elején) tervet dolgoz­tunk ki, hogyan fogjuk járásunkban kiszélesítem a szövetkezeti mozgalmat. Nem volt könnyű a dolgunk, hiszen sok akadékoskodó hátráltatta mun­kánkat, különösen ha arról beszél­tünk, hogy minden erőt az agitáció­ra kell fordítanunk, mert nem hagy­hatunk mindent a dolgok természe­tes folyására. Hányan, de hányan emigyen véleked­tek: A dolgozó parasztság maga is lát­ja, hogy elönyösebb a közös, s majd rájön magától, hogy ott a helye. Töb­ben a helytelen nézetet vallva a sze­mélyes vagy tömeges felvilágosító te­vékenységet, a parasztokkal való több­szöri beszélgetést is az önkéntesség megszegésének vélték. A párt levele sokat segített Detrik elvtárs a továbbiakban el­mondotta, hogy a párt levele a leg­jobbkor jött. Aa egész évi türelmes meggyőző munka, amelyben részt vet­tek az üzemek dolgozói és a helyi nem­yeti bizottsági tagok, megcáfolta a „várakozókat", az „ej ráérünk arra még" szerint gondolkodókat. A meggyőző mutika betetőzésére jó alkalom nyílott a párt levelének megvitatásával. Sok faluban, ahol kisebbségi szövetkezet volt, maguk a szövetkezeti tagok váltak a leg­jobb agitátorokká. A gyűléseken bizony minden kertelés nélkül megmondták az egyénieknek: „Nem látjátok, hogy az állam nekünk akar jót, amikor a szövetkezeti moz­galom bővítését kívánja? Hát nem lát­játok, hogy mi kevesebbet dolgozunk és mégis többet termelünk, többet adunk az országnak és magunk is job­ban élünk?" Az érvekben nem volt hiány egyetlen faluban sem. Hogy csak egyet említsünk, Nagyszelmencen az EFSZ 30 fejős­tehén után kétszerannyi tejet adott be, mint az egyénileg gazdálkodók a 250 fejőstehén után. Kell-e ennél nagyobb szégyent ráolvas­ni az egyénileg gazdálkodók fejére nyilvános gyűlésen? Hát tud-e aludni nyugodtan az olyan parasztember, aki­ben megszólal a lelkiismeret, s büszke a becsületére? Új tagok agitátor szerepében Csicserén már 1950-ben megalakult a szövetkezet, mely a gyenge vezetés folytén az 1953-as évben felbomlott. Egy erős mag azonban megmaradt, amelyben állandóan izzott a szövetke­zeti gazdálkodás szikrája. A falusi kommunisták is tudták, hogy meggyő­ző tevékenységük nem lesz hiábavaló, és bíztak a szövetkezet újraalakulásá­ban, bár azzal is számolniok kellett, hogy többé-kevésbé a közösből már egyszer kilépett embereket kell meg­nyerniök a szövetkezetnek. Ebben a faluban több ízben eljárt Kopasz Antal, a járási pártbizottság instruktora. Egyszer érdekes eset tör­tént vele. Már jőnéhányan aláírták a belépési nyilatkozatot. Este hazafelé indult, s ekkor a helyi nemzeti bizott­ság előtt öt dolgozó paraszt — új szövetkezeti tag — állta útját. — Azért jöttünk, elvtárs, — mondta az egyik (nevére Kopasz elv­társ már nem emlékszik) — mert mi is segíteni akarunk. Mi már belép­tünk, s a mi feladatunk is, hogy minél több családot megnyerjünk a szövetkezetnek. Segíteni akarunk. Beszélünk a rokonokkal, meg a szomszédokkal. Szavukat állták, Másnap reggel büsz­kén mentek újra Kopasz elvtárshoz. Munkájuk eredményes volt. A védnökségi üzemek segítsége A párt levelének hatására egyre ak­tívabb munkát fejtenek ki a védnök­ségi üzemek. A nagykaposi járásban is méltóan kiveszik részüket az üzemek dolgozói a szövetkezetfejlesztési mun­kából. Kiváltképpen dicséretet érde­melnek a „Jednota" nagykaposi üze­meinek elakalmazottai, akik a besel szövetkezet felett vállaltak védnöksé­get. Eddig is segítettek ugyan a szö­vetkezetnek, főképpen brigádmunkával, s valahogy csak ebben látták kimerít­ve a védnökségi üzem feladatát. Az utóbbi időben már egyre több szó esett az alkalmazottak körében arról, hogy a besei kisebbségi szövetkezetbe új tagokat kell szervezni és ebben a munkában ők is sokat tehetnének. Elhatározásukat rövidesen tettek kö­vették. Csaknem mindennap ellátogattak a besei szövetkezetbe, elbeszélgettek a szövetkezeti tagok­kal a mezőgazdasági termelés fel­adatairól, ismertették a tagokkal és az egyénileg dolgozó parasztokkal a párt levelét. Kitartó munkájuk ered­ményeképpen a besei kisebbségi szö­vetkezet megerősödött. A kis 240 hektáros szövetkezetből egy nagy család lett. Az egész falu tagja a szövetkezetnek, s Besén már 1400 hektár földön folyik a nagyüzemi gaz­dálkodás. A traktorosok baráti támogatása Ki áll a szövetkezeti tagokon kívül legközelebb a mezőgazdasági munká­hoz? A traktoros. Ki ismeri legjobban a mezőgazdaság problémáit? Ki tudja olyan jól, közvetlenül megmagyarázni a dolgozó parasztnak, hogy mit jelent a gépi munka, mint a traktoros? Nem is fukarkodtak a szóval a nagy­kaposi járás brigád-központjainak traktorosai. El-elbeszélgettek a föld­művesekkel, s elmondották nekik a szövetkezetben nyert több éves ta­pasztalataikat. Nem hallgatták el azt sem, hogy azokban a szövetkezetek­ben, ahol nagyra értékelik a gépek munkáját, a földművelést túlnyomó részben géppel végzik, géppel több­ször kapálják a cukorrépát, a ku­koricát, mennyivel több termést ta­karítanak be, mint ott, ahol idegen­kednek felhasználni a gépek erejét. Különösen a kevésbé ismert répa- és kukoricakombájnok nagy teljesítmé­nyéről mondott szavak érdekelték a dolgozó parasztságot. Persze a trak­torosok végső soron azt is elmondot­ták, hogy a gépet lehetetlen gazdasá­gosan kihasználni kisparcellákon. A gép a nagy tábla-földeken áldás a parasztembernek, hiszen megmenti őt a nehéz testi munkától és jobban meg­járja a földet az az eke, melyet a lánc­talpas húz, mint az az eke, melyet a parasztember tói és egy lovacska vagy tehénke húz. A testvéri összefogás ereje Bár két hónappal ezelőtt a nagyka­posi járás szántóterületének csak a 17 százalékán folyt nagyüzemi gazdálko­dás, a meglévő szövetkezetek egyné­hánya már kiváló gazdasági eredmé­nyeket ért el. Magán a járás székhe­lyén, Nagykaposon jól működő EFSZ van. Cukorrépából a múlt esztendőben és az idén is csaknem 400 mázsás hek­tárhozamot ért el. Kukoricából is soha nem látott nagy termést takarítottak be. A gabonatermelésben is élenjárók a járásban. Jő volna, ha a kaposi szövetkezet tagjai is ellátogatnának egy-egy falu­ba — ötlött fel a gondolat a járási pártbizottságon — s Ismertetnék • nagyüzemi gazdálkodásban eddig szer­zett tapasztalataikat. Elmondanák az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogyan dolgoznak, hogyan szervezik a mun­kát a közösben, milyen a jutalmazás a különböző munkáért, hogyan élnek a szövetkezetben kapott jövedelemből. A szövetkezet vezetőségi tagjai elfo­gadták a pártbizottság eme javaslatát, egy napon felkerekedtek és elindultak Vaján ba. Ez a testvéri beszélgetés, baráti ta­nács nagy hatást váltott ki a falu­ban, s ha az egész falu lakossága nem is lépett • közös útra, a nagy­üzemi gazdálkodás magvát Vajánban is elvetették; a mag már csírázik, a tavaszon zöldbe borul és bő ter­mést hoz majd. Akikre a dolog legnehezebbje jutott A nagykaposi járás falvainak nagy megmozdulásában, a szövetkezeti gon­dolat széthintésében a legnehezebb és legtöbb munka a helyi pártszervezetek­re, a falusi kommunistákra és a helyi nemzeti bizottsági tagokra hárult. Ör­vendetes, hogy a járás minden községé­ben — szembeszállva minden nehéz­séggel a kommunisták állták a sarat. Mert ne gondolja senki sem, hogy sí­mán ment minden. Ezer és ezer kérdés hangzott el a nyilvános gyűléseken a szövetkezeti gazdálkodásra vonatkozó­an. „Hová tesszük az állatokat, ha megalakítjuk a szövetkezetet, hiszen nincs közös istállónk? A nagyüzemi gazdálkodás vezetésére jó szakember keli, nálunk ilyen nincs. Miből épít­kezzünk, ha nincs pénzünk? Mi lesz azzal, akinek több jószága van a ter­vezettnél, eladhatja-e, vagy átveszi, ki­fizeti a szövetkezet?" Bizony a gyűlé­seken a kérdések özönét zúdították a gyűlést vezetők és előkészítők elé. Kiváltképpen a deregnyői helyi párt­szervezet és a helyi nemzeti bizott­ság érdemel az e téren kifejtett jó munkájáért dicséretet. Ha az épít­kezésekről esett szó, hivatkozva a párt levelére megbeszélték, hogy a helyi anyagforrások felhasználásával (mert, ha kő errefelé nincs is, de homok, kavics van bőven) és az ál­lam segítségével megoldják ezeket a kérdéseket is. Nagyszelmencen Bugris István, a helyi nemzeti bizottság titkára tett sokat azért, hogy a kisebbségi szövetkezetből többségi legyen. Veres János, a szö vetkezet elnöke sem nézte ölhetett kézzel, hogy agitátorok járnak a falu­ban. Elmondotta az egyik nyilvános gyűlésén, hogyan sikerült elérniök, hogy az egy munkaegységre tervezett 20 korona helyett 25-öt adhatnak. A nagy­kaposi járás községeinek e nagyszerű példája bizonyítja, hogy nagy ereje van az akaratnak, az összefog ásnak. A munka nem állhat meg Az eddigi nagy sikerek azonban semmiképpen sem vezethetnek oda, hogy „már megalakítottuk a szövetke­zeteket a járásban, megpihenhetünk a babérokon", mert az új szövetkezetek­nek (a régebbi megnövekedetteknek is) úgy kell a segítség, mint a fejlődő növényeknek a kiadós májusi eső. A falusi kommunistáknak továbbra sem szabad szem elől téveszteniök, hogy a mezőgazdaság megnövekede­dett feladatai az új szövetkezetekre is vonatkoznak és még nagyobb oda­adással kell azon munkálkodniok, hogy e szövetkezetek ne maradja­nak tanácstalanul, ne legyenek ki­szolgáltatva a szövetkezetellenes ele­meknek. Ezernyi probléma vár megoldásra az új szövetkezetekben. Még lehetőleg a tél folyamán, ha csak egy mód van rá, jó, ha összpontosítják az állatállományt, elvégzik a földek tagosítását és a le­hetőség szerint megkezdik a tagság iskoláztatását a szövetkezeti munka­iskolák keretein belül. Jelentős dolog a szövetkezetek jövő évi terveinek az előkészítése; e tekintetben is tanácsot, segítséget kell nyújtani, hiszen vannak falvak, amelyekben még egyáltalán nem volt szövetkezet, a vezetőség já­ratlan a dolgokban. Egyszóval, ha a megkezdett jó munkát még jobban, még nagyobb odaadással folytatják majd, akkor a siker nem marad eL Négymillió koronás ajándék IJem volt véletlen, hogy köztár­• * sasági elnökünk első szlová­kiai látogatásakor éppen a Kablo­üzemet tekintette meg Bratislavában. Régi gyár ez, sok becsületes kom­munistát, jó munkást nevelt már az országnak. Novotný elvtárs szeret el­beszélgetni, csakúgy, mint elődei, a munkában és harcban megőszült elv­társakkal, hiszen ilyen környezetből származik ő is. A párt megalakulá­sakor, vagy később a nehéz időkben az ilyen üzemekből került ki a mun­kásosztály élcsapata: a legjobb kom­munisták. Ha a kablósok régen tudtak küz­deni az osztályharc frontján, ma még jobban igyekeznek az építőmunkában. Novotný elvtárs látogatását milliókat érő kötelezettségvállalással tisztel­ték meg. Említsünk meg egyet-kettőt ezekből az egész népnek szóió ajándé­kokból. A z üzem dolgozói még Novotný ** elvtárs látogatása előtt hozzá­láttak a számukra is fontc* kérdések megtárgyalásához: a párt levelét ap­rólékosan megvitatták, utána körül­néztek a gyárban,, mivel felelhetnének a fontos pártdokumentumra. Azt mondja a közmondás, hogy aki keres, az talál. A Kábelgyárban is találtak rejtett tartalékokat és a dolgozók azo­kat mindjárt személyi, vagy kollektív felajánlások formájában nyújtották be a gyár vezetőségének. Száztizenhét ilyen felajánlást tartanak számon gyárban, mindannyi az üzem dolgo helytállásának bizonyítéka. Követer példa ez a többi üzem számára is Anyagmegtakarítással, a gépek jc ápolásával, a selejt csökkentésével, munkafeltételek javításával 250 e: koronát takarítanak meg az, eg; részlegekben. ) A zománcozott drótok gyártását 1 vábbi beruházások nélkül 35 szá; lékkai növelik. Ebben az üzemréí legben sem használtak ki eddig mi den lehetőséget. Ez további 7Ó0 e; koronát jelent az államnak, ami t< mészetesen szintén a dolgozók ja' szolgálja. Nagy mennyiségű devizát nyer ál; műnk azzal, hogy a kábelek alapanj, gát, a drága pénzen vett rezet a: míniummal cserélik fel. Ez évente 3 tonna rezet jelent, ami pénzben kii jezve 3 millió 900 ezer devíza-kor na. Nem feledkeznek meg az üzemb a technikai és szervezési újítások; sem. Jobb munkaszervezéssel 37 C munkaórát takarítanak meg, ami< 150 ezer koronát kellene fizetni. Ez a néhány példa csak egy I részét mutatja be a kábelgyí munkafront színes mozaikjának. De vízcseppben is látjuk az egész te gert. K. Tóth Mihs Terven felüli a sertésállomány, mégsem teljesítik a húsbeadás E cikk keretében csak nagy vonalak­ban számoltunk be arról a nagy mun­káról, amely a nagykaposi járás kom­munistáinak és a pártonkívülieknek a szövetkezeti gondolat elültetésében végzett számottevő sikereiről szól. So­kat lehetne még írni külön-külön egy­egy község mozgalmas életéről, de úgy vélem, ebből is sok tapasztalatra tehet­nek szert azon járások vezető funkcio­náriusai, agitátorai és dolgozó paraszt­jai, amelyekben még szintén sokat kell tenni a szövetkezeti nagyüzemi gaz­dálkodás továbbfejlesztéséért. MÉRY FERENC Áz elmúlt napokban a Banská Bystricai Kerületi Nemzeti Bizottság ülésén bírálták a füleki járást, mert nem teljesítette a sertéshús felvá­sárlási tervét. Nézzünk csak utána, hogyan is történt ez? A füleki járásban a sertéshús be­adása terén valóban furcsa helyzet alakult ki. A járásban terven felüli a sertésállomány, és még sem telje­sítik a felvásárlási tervet. Ennek több oka van. Július Výbošťok elv­társ, a JNB begyűjtési osztályának vezetője sorolja is az okokatt Az EFSZ-ek sertésállománya ki­elégítő, teljesítik is beadási tervüket. De az egyéni gazdálkodóknál, külö­nösen az öt hektáron felüli gazdák­nál nincs meg a tervezett sertésál­lomány. A földnélküliek azonban, akikre nem vonatkozik á sertéshús beadási kötelezettség, példásabb „gazdáknak" bizonyultak mint a földtulajdonosok, — több mint 2800 sertést tartanak! Az elmaradást rész­ben az is előidézte, hogy ez évben a füleki járásban rohamosan épültek a szövetkezetek, 21 alakult s az új szövetkezeti tagok nem tartották kö­telességüknek, hogy az állammal szembeni kötelességeiknek, így a sertéshúsbeadásnak is eleget tegye­nek. — Mennyivel tartozik a járás? — kérdeztem Výboštok elvtárstól. — Több mint 2800 mázsával. — S most decemberben mennyit vásárolhatnak fel? — Nyolcszáz mázsa körül. < 4 azt is nehezen. — Az elmúlt években mennyivel maradt adós a járás? — Arról jobb nem beszélni. A JNB begyűjtési osztályának dol­gozói most mindennap kint vannak a falvakon, hogy legalább nyolcszáz imázsával törleszthessék ez évi adós­ságukat. Szóval a füleki járás pa­rasztjai ebben az évben kétezer má­zsával kevesebb sertéshúst adnak a közellátásnak. — Még többel! — mondja Výboš­tok elvtárs. — Hogyan? És magyarázza is. A beadásról szóló rendelkezés lehetővé teszi, hogy a földművesek elválasztott malaco­kat is adhassanak be beadási kötele­zettségük teljesítése címen. S a fü­leki járás parasztjai — talán másutt is — nem a sertések hízlalására, ha­nem a malacbeadásra fordították minden figyelmüket. Arra törekedtek, hogy még az első félévben beadják a malacokat, amikor a malac súlyán kívül úgyanannyi kg-ot számítanak le beadási kötelezettségükből, ameny­nyit a tmalac nyom. Még az is ösz­tökélte őket erre, hogy a malacok felvásárlási ára jóval magasabb, mint a sertéseké. A járásban csaknem 6200 elválasztott malacot vásároltak fel sertéshús beadása címén, s a pa­rasztoknak így több mint 123 ezer kg sertéshúst engedtek el a kontin­gensből. Ebből visszás helyzet alakul ki, — mert ahol felnevelik, kihízlal­ják ezeket a malacokat, ott újra be­adják őket s a több mint 1200 má­zia elkönyvelt „sertéshús" csak papíron marad. Výboštok elvtársat s a járási t gyűjtési vállalat dolgozóit komoly elgondolkoztatták ezek a tények, m lyek elferdítik a sertéshús beadás nak végső adatait. Ezért a pártu: levelével kapcsolatos országos vit ban azt a javaslatot tették, hogy jövőben a beadási kötelezettség! szóló rendelkezés ne tegye lehető a földműveseknek, hogy elválasztó malacokkal törleszthessék sertéshű beadási kötelezettségüket. A javaslat ésszerű és indoko Azonban ezzel nem takargathatják hibákat, • nem igazolhatják a tö mint kétezer mázsás elmaradást sertéshús beádása terén. A begyűjti osztályon kívül hibásak a mezőgazd sági osztály dolgozói is, a járási nen zeti bizottság, s a helyi nemzeti t zottságok tagjai is, hogy nemcsak idén, hanem az elmúlt években se teremtették meg azokat a feltételek a •ertéstenyésztésben, hogy már : év eleje óta folyamatosan, dekáde szerint biztosíthassák a sertéshús fe vásárlása tervének teljesítését. Me ha a nemzeti bizottságok tagjai és falvak kommunistái minden közsé< ben rendszeres nevelő és szerve: tevékenységet fejtettek volna ki, 1 nem tűrték volna meg a lemaradás hanem a földműveseket kötelezeti ségeik becsületes teljesítésére ösztí nözték volna, — mint tették azt i egyházasbástiak — akkor a járí most nem „dicsekedhetnék" ilye nagy adóssággal. Mert az mégis csa furcsán hat, hogy a járási nemze bizottság funkcionáriusai és a járá begyűjtési vállalat dolgozói a ha­jelentésekben egyszer sem felejtetté el odaírni: „Nem tudjuk a sertéshť felvásárlási tervét teljesíteni". E nem jelentett mást, mint belenyug vást, az előző években elkövetett hi bák megtűrését. A nemzeti bizottsá gok tagjaitól és dolgozóitól nem ei várjuk. A „nem lehet" jelszót fel ke váltaniok a „lehet"-tel, mert csak e hathat mozgósítólag a nemzeti bi zotságokra háruló feladatok lelkiisme retes teljesítésére, ez buzdíthatj őket akadályokon keresztül is, hog célba érhessenek. Ezek az idei ta pasztalatok okulásul szolgálhatna! számukra és másoknak is, hogy jövő esztendőben a sertéshús beadás; terén is sikerről adhassanak számot (pb Egy hektárról 900 mázsa burgonya Ján Santay népi kutatómunkás, ak a bábi EFSZ-ben dolgozik, mint c szeredi GTÄ szakaszagronómusa, a: idei kísérleteknél a fő figyelmet a bur­gonyatermesztésnek szentelte. A kí­sérletek eredményei kimutatták, hogy a legjobb hozamot a „Peredovit fia­lový" szovjet fajta adta. A kísérleti parcellán 436 mázsa volt az átlagos hektárhozam és 998 mázsa a csúcs­hozam. A legmegfelelőbb korai bur­gonyafajta a „Bintije biele", amely­ből 444 mázsás átlagos és 900 mázsás, csúcshozamot értek el. ÜJ SZÖ 6 ti 1957. öc-mber 22.

Next

/
Thumbnails
Contents