Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-22 / 354. szám, vasárnap

van a us végső győzelmének jyogó távlata Antonín Novotný elvtárs beszámolója a CSKP KB 1957. december 20-i teljes ülésén Elvtársak, a Központi Bizottság mai ülésének feladata megvitatni a kommunista és munkáspártok Moszkvában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségei alkalmából megtartott tárgyalásairól szóló jelentést. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségei, a kommunista és munkáspártok tárgyalásai a Szovjetunió által vezetett szocialista tábor növekvő erejének harci manifesztációi, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kommunista eszméit kifejező manifesztációk voltak, amelyek megmutatták a kommunista és munkáspártoknak a békéért, haladásért és szocializmusért küzdő világmozgalma erejét és egységét. E tárgyalásokon fontos okiratokat fogadtak el, a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak deklarációját, valamint az egész világ kommunista és munkáspártjainak Békekiáltványát. A Központi Bizottságnak állást kell foglalnia küldöttségünknek e tárgyalások során tanúsított eljárásával és a politikai iroda eddigi eljárásával kapcsolatban, amelyek során feldolgozta e tárgyalások eredményeit. A Központi Bizottságnak meg kell vitatnia és ki kell tűznie a deklarációból és a Békekiáltványból pártunk munkájára háruló feladatokat. -A politikai iroda röviddel küldöttségünk Moszkvából való visszatérte után megvitatta a jelentést és határozatot A moszkvai tárgyalások számos kommunista és munkáspárt kívánsága alapján valósultak meg. Köztük a mi pártunk kívánságára is, amely már a CSKP Központi Bizottságának egy évvel ezelőtti decemberi ülésén és idei júniusi ülésén hangsúlyozta a kommunista pártok széles alapokon megvalósítandó rendszeres tárgyalásainak szükségességét és célszerűségét. Hasonló álláspontot foglaltak el és fejeztek ki más kommunista pártok is. Köszönetünket fejezzük ki az SZKP KB-nek, hogy megvalósultak ezek a tárgyalások. Ez újra Igazolja, milyen nagy bizalomnak örvend a nemzetközi kommunista mozgalomban az SZKP, amely annak egyedüli igazi központja. A tárgyalások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója nagyszerű ünnepségeinek fontos részét képezték. Ez az évforduló nemcsak a Szovjetunió népeinek volt ünnepe, hanem a szocialista országok majd egymilliárd embert számláló társadalmának, a volt gyarmati és az imperialista országok dolgozó százmillióinak, a tőkés uralom által elnyomott százmillióknak ünnepe is, akik mindenütt az új, szebb élet felé menetelnek. Ennek kifejezése az a tény, hogy Moszkvába ellátogattak nemcsak az egész világ kommunista és munkáspártjainak küldöttségei, hanem a haladó mozgalom küldöttségei és valamennyi világrész dolgozóinak képviselői is. Moszkva felé, a világ haladásának és békéjének fővárosa felé tekintett az egész haladó emberiség. A tárgyalásokat a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ünnepi ülése után kezdték meg, amelyen Hruscsov elvtárs beszámolójában értékelte a Szovjetunióban győzelmet aratott szocializmus negyven esztendős .útját, rámutatott a kommunista országépítés nagy éts ugyanakkor közeli perspektíváira, amelyek megvalósítása a Szovjetuniót a világ minden téren leghatalmasabb országává változtatják. Forrón fogadták itt azokat az üdvözleteket, amelyeket pártunk és Nemzeti Frontunk képviselői ezen az ülésen és az ünnepségek alkalmával rendezett nemzetközi találkozón tolmácsoltak az SZKPnek, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek. A tárgyalásokat megelőzte a Szovjetunió fegyveres erőinek hatalmas szemléje a Vörös téren, ahol a nyilvánosság előtt először vonult fel az új szovjet atom-és rakétatechnika, arról tanúskodva, hogy a Szovjetunió felkészülten őrt áll a béke védelmében. Moszkva dolgozóinak hatalmas manifesztációja mégmutatta a szovjet dolgozók rendíthetetlen felzárkózását dicső kommunista pártjuk köré. A moszkvai tárgyalások két ülésszakban folytak. A közös tárgyalások mellett számos megbeszélés ÜJ SZÖ 2 £ 1957. december 22. fogadott el, amelyet a sajtó december 5-én közölt. Ebben a határozatban a moszkvai tanácskozások eredményeit jóváhagyja és tel/es mértékben kifejezésre juttatja a deklaráció és a Békekiáltvány támogatását. A politikai iroda intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy a moszkvai tárgyalások eredményeiről gyorsan tájékoztassák az egész pártot és valamennyi dolgozónkat s a tanácskozások eredményeinek megvitatása kapcsolatban álljon belpolitikai feladataink teljesítésével. Különcsen arról volt szó, hogy jobban kifejlesszük és elmélyítsük a Központi Bizottság levelével kapcsolatos vitát, amely az országos konferencia határozatainak teljesítéséről és a szocialista országépítés további feladatairól -folyik. A pártaktíva, a taggyűlések és a nyilvános gyűlések eddigi lefolyása azt bizonyítja, hogy a párt tagjai és a dolgozók nagy érdeklődéssel fogadják a moszkvai tárgyalások eredményeit. A dolgozók levelekben és táviratokban fejezik ki egyetértésüket a deklarációval és a Békekiáltvánnyal s azt az elhatározásukat, hogy még jobban teljesítik a szocializmus építésében rájuk háruló feladatokat. Az ilyen levelek és táviratok nagy számban érkeznek pártunk Központi Bizottságára. Az egyetértésnek ezen megnyilvánulásait áthatja a proletár nemzetköziség szelleme, az az akarat, hogy még nagyobb mértékben kívánunk hozzájárulni a Szovjetunió vezette szocialisfa tábor megszilárdításához. I. folyt az egyes pártok küldöttségei között. November 14—16 között megvalósult a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak tárgyalása. A tárgyalás alapját itt a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja által benyújtott „A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek deklarációja" című közös javaslat megvitatása képezte, amelyet előzőleg a kapitalista országok egyes pártjaival lekonzultáltak. Ezen ülés vitájában felszólalt valamennyi küldöttség képviselője. A tárgyalás fő tárgyát a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésének, a szocialista tábor megszilárdításának, az SZKP nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban betöltött vezető szerepének a Szovjetunió szocialista táborban betöltött vezető szerepe kérdésének megtárgyalása képezte, valamint az amerikai imperializmus és a háború összes erői elleni harc, a szocializmus történelmi tapasztalatai értékelésének, a szocialista országok pártjai és az egész kommunista mozgalom eovüttműködésének eszmei szilárdítása kérdései képezték. Küldöttségünk a vita alapvető kérdésével kapcsolatban a Központi Bizottság legutóbbi teljes ülései határozatainak szelleméből kiindulva szólalt fel. Elmondhatjuk, hogy hozzájárultunk olyan nagy jelentőségű okmány elfogadásához, amilyen a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak deklarációja, a moszkvai tárgyalások alapvető okmánya, amely fontos irányelvet jelent minden kommunista és munkáspárt tevékenységében. E tárgyalások megmutatták a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak növekvő egységét. Egyes kérdések megítélésében a vita során voltak ugyan különféle szempontok, de az alapvető kérdésekben teljes egyetértés uralkodott. A november 16—19-e között tartott második tárgyaláson, amelyen a testvéri pártok 64 küldöttsége vett részt, széleskörű véleménycsere folyt a nemzetközi forradalmi mozgalom időszerű kérdéseiről. A vitában az egyes kommunista pártok 37 képviselője szólalt fel. A második tanácskozás eredménye a Békekiáltvány jóváhagyása volt, amelynek tervezetét a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt terjesztette elő. A tárgyaláson résztvevő valamennyi küldöttség teljes mértékben egyetértett a Békekiáltvánnyal. Erre a tárgyalásra nagy hatást gyakorolt a szocialista országok pártjainak deklarációja. Az egész világ kommunista és munkáspártjainak tanácskozásait a szocialista országok pártjainak tanácskozásaihoz hasonlóan elsősorban az jellemezte, hogy e tanácskozás során magasan kiemelték az • SZKP szerepét Az egész párt ügye, hogy a moszkvai tárgyalások eredményeivel kapcsolatos kedvező visszhang visszatükröződjék a dolgozók politikai és munka aktivitásának és kezdeményezésének továbbfejlesztésében, a felelősségérzet növekedésében, a szocialista országépítés sikeres betetőzése érdekében. Mindez továbbá erősíti köztársaságunk, a szocialista tábor és az egész nemzetközi forradalmi mozgalom erejét. Mi főleg ezzel járulunk hozzá a béke, a demokrácia és a szocializmus végső győzelméhez. A kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásainak nagy történelmi jelentősége van. Olyan időszakban valósultak meg, amikor a nemzetközi forradalmi erők egységétől függ, miként aknázzuk ki a béke, a demokrácia és a szocializmus további biztosítása érdekében az egész világon adódó lehetőségeket. És ha mi, a ml* pártunk kifejezheti azt a véleményét, hogy e tárgyalások eredményei igazolták eljárásunk elvi helyességét a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben, hogy jelentős mértékben hozzájárultak a nemzetközi forradalmi mozgalom egységének megszilárdításához és hogy a tárgyalások során álláspontunkkal és javaslatainkkal tevékenyen kivettük a részünket a sikeres eredményekből, akkor ez egyben annyit is jelent, hogy annál nagyobb feladatok hárulnak ránk e történelmi jelentőségű tárgyalásokból eredően. nemzetközi méretekben és a szocialista tábor egységének jelentőségét az egész mozgalom szempontjából. E tárgyalások sikere jelentős mértékben köszönhető Kína Kommunista Pártja küldöttségének, amelyet Mao Ce-tung elvtárs vezetett és amely elvhű állásfoglalásával a Szovjetunió Kommunista Pártja mellett a legnagyobb mértékben járult hozzá e történelmi jelentőségű okmányok elfogadásához. E tanácskozás kifejezésre juttatta a nemzetközi kommunista mozgalom szilárduló erejét politikai, szervezési és eszmei viszonylatban, azt, hogy a szocialista országok és néhány kapitalista ország munkásosztályának bevált élcsapatai mellett újak fejlődnek ki, különösen a volt gyarmati országokban, amelyek a nemzetközi kommunizmus tapasztalataiból tanulnak és gazdag, önerőből szerzett tapasztalatokat gyűjtöttek. A kapitalista országok testvéri kommunista pártjai most az elfogadott deklarációból munkájukra háruló gyakorlati feladatokról tárgyalnak. A deklarációt megvitatták és jóváhagyták a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt és más pártok központi bizottságai. Feltételezhető, hogy a kapitalista országok többi testvéri pártjai is mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyakorlati tevékenységük összhangban álljon a moszkvai tárgyalások okmányainak elveivel. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy Központi Bizottságunk állásfoglalása a nemzetközi kommunista mozgalom fő kérdéseivel kapcsolatban és a kommunista pártok közös eljárásának elmélyítésére irányuló javaslataink Moszkvában igazolást nyertek, mivel teljes mértékben összhangban állnak a testvéri pártok álláspontjával, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjának állásfoglalásával. A moszkvai tárgyalások lefolyása és az elfogadott okmányok teljes mértékben a kommunista pártoknak az alapvető politikai és eszmei kérdésekben, a szocializmusért folytatott harc kérdéseiben folytatandó sokoldalú tanácskozásainak célszerűségéről és hasznosságáról tanúskodnak. Ez nem jelenti azt, hogy a Komintern példájára központosított nemzetközi kommunista szervezet létesülne, avagy a tájékoztató irodához hasonló formát újítanánk fel. A kommunista pártok közötti kölcsönös kapcsolatok alapját továbbra is a proletár nemzetköziség elvei képezik. Ennek kell kifejezésre jutnia a kommunista pártok sokoldalú kapcsolatainak megteremtésére irányuló célzatos törekvésekben. A kölcsönös kapcsolat legmegfelelőbb formája a szocialista országok és az egész világ kommunista pártjainak sokoldalú tanácskozásai. Ugyanakkor e sokoldalú tanácskozásokat a jövőben is kiegészítjük az egyes pártok közötti kétoldali tárgyalások bevált formájával. II. A kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásai teljes mértékben bizonyítják azt a történelmi tényt, hogy korszakunk tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet képezi, amely negyven évvel ezelőtt kezdődött meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A Szovjetunió a második világháború előtt a világ egyetlen szocialista országa volt. A népi demokratikus forradalmak következtében Európában és Ázsiában további szocialista államok létesültek, amelyek a Szovjetunió vezetésével a hatalmas szocialista világrendszert alkotják. A szocialista tábor az emberiség több mint egyharmadát jelenti és a világ ipari termelésének kb. egyharmadát képviseli. Jelenleg a világ fejlődését a két ellentétes társadalmi rendszer, a szocializmus és kapitalizmus kölcsönös versenye szabja meg. A szocialista társadalmi rendszer mind meggyőzőbben bizonyítja be előnyeit és túlsúlyát a kapitalizmus fölött. A szocialista rendszer megszünteti az embernek ember által való kizsákmányolását és felszabadítja a dolgozók tömegeiben az aktivitás és a kezdeményezés felmérhetetlenül gazdag forrásait. Ez a rendszer biztosítja a termelőerők és a lakosság valamennyi rétege életszínvonala növekedésének oly ütemét, mely a kapitalizmus feltételei között megvalósíthatatlan. A szocializmus építésének lenini útját kővető Szovjetunió fennállásának negyven esztendeje alatt elmaradt országból a világ élenjáró ipari és mezőgazdasági nagyhatalmává lett. Ezt meggyőzően bizonyította Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ünnepi ülésén mondott beszámolójában, A Szovjetunió ipari nyerstermelése ebben az évben 33-szorta magasabb, mint 1913-ban. A termelőeszközök termelése 74-szeresére növekedett. Ugyanebben az időszakban megháromszorozódott a piaya kerülő gabona termelése és a Szov^tunió jer ien-leg az Amerikai Egyesült Államokat kezdi elérni a legfontosabb mezőgazdasági termékek egy főre eső termelésében. A kulturális forradalom a szovjet tudományt és technikát élenjáró helyre juttatta az egész világon. Erről tanúskodik a Szovjetunió világelsősége az atomenergia és a rakétatechnika békés felhasználásában, ami lehetőve tette a Föld mesterséges holdjainak kilövését. A Szovjetunió ezt a történelemben eddig nem ismert ütemű óriási fejlődést az iparban, mezőgazdaságban és kulturában valójában csupán 20—22 év alatt érte el, ha tekintetbe vesszük azt, hogy majdnem 20 éven keresztül háborút kellett viselnie a belső és külső ellenséggel szemben, felújítania és rendbehoznia népgazdaságát. A népgazdaság és a kultúra fejlesztésében óriási sikereket értek el a többi szocialista államok, közöttük köztársaságunk is. Ezek az országok 1956-ban az 1937. évi termeléshez viszonyítva együttvéve megnégyszerezték ipari termelésüket. A Kínai Népköztársaságban 1949-től az ipari termelés majdnem hatszorosára emelkedett és a következő 15 év során a nyerstermelésben megelőzi Angliát. A termelőerők állandó fejlődése a szocializmus országaiban tovább emeli a dolgozók életszínvonalát és az eddiginél még inkább példaképe lesz az egész világ dolgozóinak a demokráciáért és szocializmusért folytatott küzdelemben. Míg a szocialista világrendszer űj sikerek és további fellendülés előtt áll, a bukásra ítélt kapitalista rendszert semmi sem mentheti meg. Hruscsov elvtársnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén mondott beszámolója, a kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásai számos tényt és tanúbizonyságot hoztak fel azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi kapitalista gazdaság ingatag talajra épült. Mind jobban elmélyül a kapitalizmus általános válsága, az egyes tőkés országok keretén belül kiélesednek az antagonista ellentétek, valamint a monopóliumok és a kapitalista államok közötti ellentétek. Az utóbbi években tovább élesedett a termelőerők és a termelési viszonyok közötti alapvető ellentmondás. A kapitalista világ számos országában még aránylag magas konjunktúra észlelhető, amelyet az alaptőke felújítása, a külkereskedelmi terjeszkedés, a lázas fegyverkezés, a munkásosztály fokozott kizsákmányolása jellemez. Ennek következtében a termelőerők fejlődése rendkívül egyenetlen. A kapitalizmus ma már elérte azt a helyzetet, amikor a konjunktúra csúcspontját túlhaladta és egyes — konjunktúrát kiváltó — tényezők hatása már megszűnt. A tőkések a gazdaság militarizálásával akarnak kikecmeregni rendszerük megoldhatatlan ellentmondásaiból. A militarizálás azonban nemcsak nem oldhatja meg a kapitalizmus alapvető ellentmondását, hanem még inkább elmélyíti azt. A lakosságnak kell adók formájában, vagy másképpen megfizetnie a fegyverkezés mind nagyobb kiadásait és ez tovább élezi a kapitalista gazdaság feszült helyzetét. A dolgozók által teremtett gazdagság céltalan pazarlása komoly zavarokat okoz a gazdaságban, amilyen pl. a tartós és mind nagyobb infláció, az állam felmérhetetlen eladósodása. Az Amerikai Egyesült Államok állami eladósodása 1956-ban elérte a 280 milliárd dollárt, s ebben az országban az állami és a magán-eladósodás eléri az állami költségvetésnek majdnem tízszeresét. A kapitalista világ ellentmondásainak kiéleződése megmutatkozik mind a gazdaságban, mind a politika terén. Oj formákban folyik a harc az egyes államok monopóliumai között a piacokért, a befolyási övezetekért, a nyersanyag-forrásokért. Ebben a harcban mindinkább érvényesülnek az amerikai monopóliumok érdekei. Az USA szövetségesei azonban nem nyugszanak bele ebbe a helyzetbe és szerepükbe. Míg Nagy-Britannia állandóan Amerika partnere szerepét akarja játszani, a többiek, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság Britanniát háttérbe akarja szorítani, hogy a nyugati szövetség egyszerű tagjának szerepét töltse be. A nyugat-németországi monopóliumok gazdasági terjeszkedése jelentős mértékben kifejlesztette a kapitalista 9rszágok közötti ellentmondásokat. Nyugat-Németország már nem adósa a nyugat-európai államoknak, hanem hitelezője. A kapitalista gazdaság fellendülésének időszaka feltartóztathatatlanul végéhez közeledik. A kapitalista gazdaságra űj súlyos megrázkódtatások várnak, amelyek az eddiginél még életképtelenebbé teszik. Valamennyi tőkés országban lényegesen csökken az ipari termelés növekedésének üteme. Óriásiak az eladhatatlan árucikkek tartalékai, amelyek az Egyesült Államokban 1956-ban elérték a 90 milliárd dollár értékét, míg 1939-ben csak 20 milliárd dollárt tettek ki. Rendkívül nehéz az iparilag fejlett kapitalista országok kivitelének helyzete, különösen azon országok helyzete,' amelyek nyersanyagokat, illetve mezőgazdasági termékeket exportálnak. A gazdaságilag fejletlen országok az iparilag fejlett kapitalista országoktól termékeikért 40 százalékkal kevesebbet kapnak, mint évszázadunk kezdetén. 1957-ben komoly mértékben csökkentek különösen a stratégiai jellegű árucikkek árai. A kapitalista világban komoly figyelmeztetést jelent az inflációs irányzat növekedése. A kapitalista gazdaság nem kerülheti el az új, mélyreható válságot. A jelenlegi helyzetet elsősorban a munkásosztály növekvő kizsákmányolása jellemzi. Különösen az életszükségleti cikkek árainak növekedése következtében csökken a dolgozók reálbére. A kapitalista országok dolgozói sztrájkmozgalmának növekedése, amelyre ez évben került sor — miután a kapitalista konjunktúra kicsúcsosodása idején bizonyos mértékig meggyengült — teljes mértékben tükrözi a dolgozók küzdelmét a nyomorba döntés politikája ellen, amely sokoldalú folyamatként jut kifejezésre. E folyamat alapját a munkaerők értéke és a bér közötti mind nagyobb különhség képezi. A moszkvai tanácskozások pozitívan értékelték a Francia Kommunista Párt eljárását a teljes nyomorba döntés kérdéseinek feldolgozása terén. E kérdések megértése nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy a dolgozókat helyes irányban vezessék a gazdasági, szociális és politikai követelményekért folytatott harcban. A kapitalizmus általános válságának kiéleződése különösképpen világosan mutatkozik meg a gyarmati rendszer állandó és mind gyorsabb felbom(Folytatás a 3. oldalon)