Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-21 / 353. szám, szombat

N. Sz. H ru scsev nyílt levele Russ el lordnak Äz emberi észnek és lelkiismeretességnek meg kei! gátolnia a háborút (Folytatás az 1. oldalról) vaslatot arranézve, hogy ne szállítsanak atomfegyvereket azon államok határain túl, amelyek ezen fegyverekkel már rendel­keznek és főképp javasolta, hogy az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kössenek megállapodást, hogy atomfegyvereiket nem fogják elhelyezni sem Nyugat- sem Kelet­Németországban. így a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya már javasolta a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nyának, hogy együttesen akadályozzák meg, hogy német területen ne legyenek sem német, sem pedig idegen atomfegy­verek. A lengyel és a csehszlovák kor­mány közölték, hogy amennyiben megál­lapodás jön létre a Német Szövetségi Köz­társaság és a Német Demokratikus Köz­társaság között, sem Lengyelország, sem Csehszlovákia nem fognak atomfegyve­reket gyártani és elhelyezni területükön. Ha sikerül is elérnünk az atomfegyve­rek további elhelyezésének meggátlását a világon, ezzel még nem küszöböltük ki az atomháború veszedelmét. Ugyanis most is, jóllehet csupán három hatalom rendel­kezik atomfegyverekkel, azok veszedelme rendkívül jelentős. A Szovjetunió úgy véli, hogy az atomháború veszedelmét teljesen és végérvényesen csakis akkor lehet ki­küszöbölni, hogyha teljesen betiltják az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és használatát, és ha elpusztítják ezen fegy­verek készleteit. A szovjet kormány már csaknem 12 éve követeli ezen kérdés ilyen megoldását és az ENSZ-ben ezen célok támogatására a konkrét javaslatok egész sorát terjesztette elő. Ha a nyugati hatalmak őszintén óhajta­nák, hogy vessenek véget az atomháború veszedelmének, akár holnap is meg lehet­ne kezdeni ezt az utat és olyan lépéseket foganatosítani, amilyen az atomfegyverkí­aérletek azonnali beszüntetése és az ezen fegyverek használatáról való lemondás. Nyíltan ki kell jelenteni, hogy mindeddig, sajnos, sem az amerikai, sem az angol, sem a francia kormány nem nyilvánítot­ták ezt a kívánságot. A valóság az, hogy az ezen országok politikáját irányító körök fegyvertárukban a háborút külpolitikájuk céljaira szolgáló eszközként akarják meg­őrizni. Mi, szovjet emberek, akik a kommunis­ta társadalmat, egy olyan társadalmi rend­szert építünk, amelyben elegendő anyagi javak állanak rendelkezésére mindenkinek, amelyben a történelem folyamán első íz­ben lehetséges az emberi szellem gazdag kincstárát teljességében fejleszteni, na­gyon jól megértjük Önnek a militarizmus aljas politikája feletti aggodalmait, amely politika pazarolja a társadalom anyagi for­rásait, erkölcsileg tönkreteszi az embert és a népeket félelemben és gyűlöletben neveli. Nem lehet belenyugodni ezekbe a kilátásokba, annál kevésbé, mert a tudo­mány az emberiségnek nagyszerű talál­mányaival felmérhetetlen hatalmat adott a természet erői felett. Ma már korlátlan lehetőségek nyílnak, hogy gúzsbakössük a természet pusztító erőit, hogy a termé­szeti forrásokat az emberiség jólétének biztosítására használjuk a népek baráti együttműködése alapján. Ön mint filozófus és humanista, akit mélyen nyugtalanít a jelenlegi nemzetközi helyzet rendezetlensége, bizonyára nagyon jól megérti, hol kell keresni e helyzet­ből a kivezető utat. Ön rámutat arra: „Szükséges, hogy a Kelet és a Nyugat elismerjék kölcsönös jogaikat, engedjék meg, hogy az egyik a másik mellett ta­nuljon ineg élni és lemondjanak az erő érveiről abban a törekvésben, hogy saját ideológiájukat másokra kényszerítsék. Nincs szükség arra, hogy egyik vagy másik fél mondjon le a maga krédójáról. Csakis az szükséges, hogy lemondjon azon kísér­letekről, hogy krédóját a fegyverek ere­jével terjessze." Hajlandó vagyok teljes nevemet ezen szavak alá írni, mert teljes mértékben megfelelnek a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti békés egymás mel­lett élés értelmezésének, amely szerint államunk a szovjet hatalom első napjá­tól kezdve megalapozta külpolitikáját. Nem kell talán meg sem említenem, milyen szívesen hallanám, hogy az Ön szavait az USA kormánya is támogatta. Természetesen teljes mértékben igaza van Önnek, amikor azt mondja, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fennálló jelen­legi feszültségnek és mindannak, amit hi­degháborún értünk, egyik fő oka a Szov­jetunió és az USA közötti kapcsolatok ab­normális jellege. Ezen kapcsolatok rend­szeresítése a békés egymás mellett élés, a kölcsönös jogok és érdekek tisztelet­ben tartása alapján kétségkívül hozzájá­rulnának a nemzetközi helyzet általános ja­vításához. A Szovjetunió az USÄ-val való ilyen kapcsolatok rendszeresítésére törek­szik és ezen erőfeszítéseit továbbra is folytatni fogja. Ez irányban bizonyos lé­pések egész sorát valósítottuk meg. Talán emlékezni fog arra, hogy pl. 1956 január­jában a szovjet kormány azt javasolta az USA kormányának, hogy a két állam baráti és együttműködési szerződést kös­sön. Ez az ajánlatunk még mindig érvé­nyes. Törekedtünk és mindig törekedni fogunk a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok felújítására, amely kapcsola­tokat az USA kormánya szakította meg. Kulturális, tudományos és technikai ta­pasztalatcserét akarunk bevezetni az USÄ­val. Jelenleg Washingtonban szovjet kez­deményezés alapján tárgyalás folyik a két ország közötti kulturális kapcsolatok ki­bővítéséről. A szovjet vezetők mindig hitték és most is hiszik, hogy a más országok kormány­tényezőivel fenntartott személyes kapcso­latok nagyon fontosak és a nemzetközi kapcsolatok javításának egyik leghatéko­nyabb módja. Készségesen vettünk részt a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén és amint Ön előtt kétségkí­vül ismeretes, találkoztunk további más államok kormányképviselőivel is. Az ilyen összejövetelek és főképpen a genfi érte­kezlet jelentős mértékben hozzájárultak a nemzetközi helyzet javításához. Russel lord, teljes mértékben támoga­tom az Ön javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok képvi­selői összeüljenek és nyíltan megtárgyal­ják az egymás mellett élés feltételeit. Ön­höz hasonlóképpen mi is meg vagyunk győződve, hogy sokkal több olyan kérdés van, amelyekben a Szovjetunió és az USA érdekei azonosak, mint az olyan kérdés, amelyekben érdekeink eltérőek. Ezért a szovjet fél ismételten kifejezi azon né­zetét, hogy a Szovjetunió és az USA leg­főbb képviselőinek gyűlése rendkívül elő­nyös volna mindkét államra, valamint va­lamennyi nemzet békéjére. Állást tfoglalunk az USA és a Szovjet­unió vezetőinek találkozása mellett. Az USA vezetőitől függ, hogy az ilyen talál­kozás létrejön-e vagy sem. Tudjuk, hogy az USA-ban magában és rajta kívül van­nak olyan erők, amelyek félnek az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok javulá­sától és amelyek aktívan szembehelyez­kednek minden ilyen lépéssel. Ezek az erők politikájukat a két legnagyobb nagyhata­lom közötti jelenlegi bizalmatlanság és el­lentétek kihasználására építik, megtesznek mindent, minden tőlük telhetőt, hogy ki­élezzék ezeket az ellentéteket és önző céljaikra használják. Szükséges-e rámu­tatni arra, hogy az ilyen politika ellenke­zik a béke megszilárdításé és vala­mennyi nemzet érdekeivel ? Nem fér kétség ahhoz, hogy a fe­szültség enyhítése a nemzetközi kapcso­latok terén nemcsak a Szovjetuniótól és az USÁ-tól függ. A többi államnak, s ter­mészetesen közöttük Nagy-Britanniának is hozzá kell járulnia ehhez. Sajnos, nem lehet azt állítani, hogy az angol kormány jelenlegi politikája elősegíti ezen fontos feladat megoldását. Nehezen lehet tagadni azt a tényt, hogy Nagy-Britanniának atom- és rakétafegyverek amerikai tá­maszpontjává alakítása semmi jót sem je­lent a világbéke ügyének, sem pedig Nagy­Britannia biztonságának. A brit szigetek I viszonylagosan kis területén már sok ame­j rikai haditámaszpontot építettek, olyan tá­maszpontokat, amelyeken atom- és hidro­I génbomba-készleteket halmoznak fel és most javaslatot- tesznek az amerikai raké­; tatamaszpontok kiépítésére Nagy-Britannia ! területén. Mindezen jelek arra mutatnak, 1 hogy Nagy-Britanniára hárul többé-kevés­j bé az amerikai, középtávolságra ható raké­! tatámaszpontok európai központjának fő feladata. | Engedje meg, hogy egy kérdést intézzek | Önhöz: — Milyen kezesség van arra, hogy a nagy-britanniai amerikai támaszpontokon I elhelyezett legkorszerűbb fegyvereket nem fogják felhasználni az amerikai katonai parancsnokság akarata szerint, az angol nép, a parlament, sőt a kormány tudta nélkül? Nem alakul-e ki ezzel esetleg az a hely­zet, amelyben Nagy-Britannia ugródeszka lehet a háború megkezdésére a Szovjet­unió és más békeszeVető országok ellen? | Tegyük fel, hogy teljesen véletlenül, eset­leg a parancs helytelen értelmezése foly­tán a békeszerető országok ellen az Ön országában elhelyezett amerikai katonai támaszpontokról használnak halált hozó fegyvereket. A pusztító visszavágó csapás azonnal bekövetkezne. Ilyen esetben az angol nép Hirtelen az atomháború közepén, vagyis olyan helyzetben találná magát, amelyben Nagy-Britannia léte forogna koc­kán. Higgye el, ezt nem azért mondom, mintha meg akarnám félemlíteni az Ön honfitársait. Tiszteletben tartom az Önök népét és nagyon szívesen megszilárdíta­nám legbarátibb kapcsolatainkat az Önök országával. Azért mondom ezt, mert is­merem a háború korszerű eszközeinek ere­jét. Nem csoda, hogy a sok millió angol ember szorongást és jogos nyugtalanságot érez ilyen támaszpontoknak hazája terü­letén való létesítése miatt. Ami a Szovjetjiniót illeti, védelmezi az országoknak a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló közös erőfeszítését. Ezt a célt a legjobban a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA képviselőinek ta­lálkozása mozdítaná elő, valamint a kapi­talista és szocialista országok vezető té­nyezőinek szélesebbkörű összejövetele. A helyzet ma az egész világon olyan komoly, hogy mindenkinek, akinek lehető­sége van valamit is tenni a háború ve­szedelmének enyhítésére, a háború fenye­getésének elhárítására, minden tőle telhe­tőt meg kell tennie. Az angol nép, amely olyan bátorságot tanúsított közös ellensé­günk elleni harcunkban a második világ­háború idején, jelentősen hozzájárulhatna a béke megőrzéséhez és megszilárdításá­hoz. Minél erősebben emelik fel a nem­zetek hanglukat a békéért folyó harcban, annál kisebb alkalmuk lesz a háborús ka­landok híveinek az új háború kirobban­tására. Hisszük, hogy az Ön felhívása, amelyet a Szovjetunióhoz és az USÁ-hoz intézett, hogy közös megegyezés alapján közösen törekedjenek a béke helyreállítására, a bé­ke védőinek támogatására és kedvező visszhangra talált. Az Ön levele akcióra szóló felhívás a békéért folyó harcban. Kifejezem azon re­ményemet, hogy ez a felszólítás meghatvá­nyozza a békeharcosok számát Nagy-Bri­tanniában és a világ többi országában. A békeharc, a hidegháború befejezéséért folyó küzdelem, amely háború kiélezi a nemzetközi! feszültséget és amely az em­beriséget mérhetetlen pusztulásba dönthet­né, az államok békés egymás mellett élé­séért folyó küzdelem ma a világ vala­mennyi népének, minden jóakaratú ember­nek létérdeke. Állást foglalunk amel­lett, hogy valamely rendszer túlsúlya ne a csatamezőn, hanem a békés versenyben, a haladásban, a nép életszínvonalának ja­vításában mutatkozzék meg. N. SZ. HRUSCSOV. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése A Szovjetunió ipari termelése 1957-ben tíz százalékkal növekedik J. Kuzmin beszéde a Szovjetunió 1958. évi népgazdaságfejlesztési tervéről J. Kuzmin az 1957. évi terv teljesí­tésének részleges eredményeiről azt mondotta, hogy a Szovjetuniónak mind a 15 köztársaságában nemcsak telje­sítik, hanem túlszárnyalják az ipari ter­melési terveket. Emellett hangsúlyoz­ta az ipar és az építkezés irányítása átszervezésének nagy jelentőségét. A Szovjetunió ipari termelése a rész­letes adatok szerint 1957-ben a ter­vezett 7,1 százalékkal szemben 10 szá­zalékkal emelkedik. A termelőeszközök termelését mintegy 11 százalékkal, a közszükségleti árucikkek termelését több mint 8 százalékkal növelik. A hengerelt anyagok termelésének növekedése az utóbbi évben mintegy kétmillió tonnát, a cementtermelés csaknem négymillió tonnát, a szénfej­tés több mint 33 millió tonnát, a kő­olajfejtés 17 százalékkal, a gázterme­lés pedig felével növekedett. A Szov­jetunió az idén csaknem 210 milliárd kilowattóra viliamosenergiát termel, vagyis a villanytermelés több mint 18 milliárddal lesz nagyobb, mint 1956­ban. A szovjet tudomány és technika 1957-ben elért kiváló sikereiről Kuz­min kijelentette: Most, amikor új tu­dományos és műszaki forradalom kö­vetkezik be, amelyet az atomenergia nyerése és felhasználása a rakétatech­nika fejlődése és a termelés automa­tizálása tett lehetővé, a Szovjetunió első helyen áll a .tudományos és mű­szaki haladás terén. Az 1958. évi terv Az 1958. évi népgazdaságfejlesztési állami terv egyik fontos sajátossága az, hogy közvetlenül megelőzi az 1959—1965. évi távlati terv megvaló­sításának kezdetétľ A szovjet gazdaság 1958. évi fejlesztésének fő irányát e hétéves távlati terv feladatai hatá­rozzák meg. E tervjavaslaton már most dolgoznak. A népgazdaság fej­lesztésének az 1958. évi terv teljesí­tése után elért színvonala szolgál alapul az 1959—1965. évi távlati terv teljesítésére. Az 1958. évi tervet az ipar és az építkezés irányítása új rendszerének tekintetbe vételével állították össze. Feltételezi a természeti és termelési források jobb felhasználását minden köztársaságban, valamint az egyes köz­társaságok közötti gazdasági kapcsola­tok megjavítását. Az 1958. évi terv a szövetségi köztársaságok feladatait csak a legfontosabb mutatókban hatá­rozza meg. A terv az ipari nyerstermelés növe­kedését 7,6 százalékban, ebből a ter­melőeszközök termelését 8,3 százalék­ban, és a közszükségleti árucikkek termelését 6,1 százalékban állapítja meg. Az ipar Az 1958. évi terv meghatározza 39 millió 100 ezer tonna nyersvas, 53 millió 600 ezer tonna acél és 41 millió 700 ezer tonna hengerelt anyag ter­melését. A vaskohászatban való beru­házásokat 12 100 milliárd rubel összeg­ben állapították meg. A hengerelt áru termelésének kapacitása az 1958— 1959-es években évi % millió 500 ezer tonnával emelkedik, vagyis annyival, mint az egész ötödik ötéves terv alatt. Az 1958—1959-es években a vasérc­fejtés csaknem 35 millió tonnával nö­vekszik. Ez kétszeresen meghaladja Svédország és Nagy-Britannia 1955. évi vasérefejtését együttesen. A gépipar feladata elsősorban a ve­gyiipar, a kőolaj- és gázipar, a vasérc­és színesfém-kohászat szükségleteit, vagyis azon népgazdasági ágazatok szükségleteit fedezni, amelyek a leg­gyorsabban fejlődnek. Növelik a gépek és berendezések legprogresszívabb fajtáinak termelését. Oj típusú gépe­ket szerkesztenek a mezőgazdasági növények ápolása fő termelési folya­matainak komplex gépesítésére, vala­mint a gépkocsiipar céljaira. Mezőgazdaság és beruházások A mezőgazdasági nyerstermelést az 1957-es évvel szemben 17 százalékkal kell növelni. A szovhozok termelésé­nek részaránya az 1957. évi 14 száza­lékkal szemben 1958-ban 16,4 száza­lékra emelkedik. A szovjet közlekedésben a teher­szállítás összterjedelme 1958-ban 87 milliárd 500 millió tonnakm-el, vagyis 6 százalékkal emelkedik az 1957-es évvel szemben. A vasúti közlekedésbe fektetett beruházások 20,5 százalék­kal emelkednek. Kuzmin továbbá kije­lentette, hogy a reaktív és turbinás repülőgépeik nagyarányú alkalmazása következtében a légi utasszállítás díj­szabása nem lesz magasabb, mint a vasúti utasszálítás második osztályá­nak díjszabása. Az állami beruházások összege 198 milliárd 800 millió rubelt tesz ki, vagyis csaknem 14 milliárd rubellel meghaladja az 1957. évi beruházásokat. Gondoskodás az emberről Az állami költségvetésnek a szociá­lis és kulturális szükségletekre fordí­tott összege csaknem 14 milliárd ru­bellel növekszik az 1957. évi összeggel szemben és eléri a 212 milliárd rubelt. A legfontosabb iparágakban a munká­sok és alkalmazottak fokozatosan át­térnak a lerövidített munkaidőre. Kuz­min bejelentette, hogy 1958-ban a Szovjetunióban 61 millió négyzetmé­ternyi területen építenek lakóházakat az 1957. évi 48 millió négyzetméterrel szemben. Az 1958. évi népgazdasági terv nagyarányú árucsereforgalmat irányoz elő a Szovjetunió és külföldi államok között, valamint a gazdasági együtt­működés más formáinak fejlesztésé­ben. Kuzmin megjegyezte, hogy a Szovjetunió külkereskedelmének több mint kétharmada a szocialista világ­piacra esik. Rámutatott, hogy a szov­jet külkereskedelem egészséges ala­pokon fejlődik és kereskedelmi mérle­ge aktív. A Szovjetunió nagy figyelmet szentel a gyarmati függőség alól felszabadult országokkal, valamint más országokkal folytatott kereskedelemnek. Ä Szovjetunió növeli a szociális és kulturális kiadásokat A. Zverjev a Szovjetunió 1958. évi állami költségvetéséről Arzenyij Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere csütörtökön a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülé­sén bejelentette, hogy a nemzeti jö­vedelem 1957-ben az 1956-os évhez viszonyítva 6 százalékkal, az 1955-ös évhez viszonyítva pedig 18 százalék­kal emelkedett. A népgazdaság pénzellátására, va­lamint a szociális és kulturális in­tézkedésekre fordított költségvetés kiadások 1957-ben 454 milliárd 500 millió rubelt tettek ki. 79 milliárd 400 millió rubelt szociális biztosítás és járadékok céljaira fizettek ki. Az 1958. évi költségvetés Az 1958 évi állami költségvetés 641 milliárd 900 mülió rubel bevétel­re és 626 milliárd 700 millió rubel kiadásra számít. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1958-ban az 1957-es évhez viszonyít­va 8 százalékkal emelkedik. A szocialista gazdaságból származó bevételek 569 milliárd 200 millió ru­belt tesznek ki, vagyis 8,5 százalék­kal emelkednek az 1957-es évre jó­váhagyott összeggel szemben. Ezzel egyidejűleg a lakosságtól eredő be­vételek 20 milliárd rubellel csökken­nek és 72 milliárd 700 millió rubelt tesznek majd ki. A szocialista gaz­daságból eredő bevételnek részaránya a költségvetésben az 1957 évi 85 szá­zalékról 1958-ban 88,7 százalékra emelkedik. A költségvetési bevételek egyik legfontosabb forrása az állami válla­latok és gazdasági szervezetek nye­reségeibőr történő leírások, amelyeket 1958-ra 130 milliárd 300 millió rubel összegben állapítanak meg az 1957 évi 116 milliárddal szemben. A Szovjetunió 1958. évi állami költ­ségvetésének kiadásaival kapcsolat­ban Zverjev kijelentette, hogy szá­mítanak valamennyi gazdasági ága­zat fejlesztésére, a népnevelési és egészségügyi intézmények hálózatá­nak kibővítésére, a tudomány és a kultúra céljaira szánt kiadások eme­lésére. A költségvetés valamennyi iparága­zat fejlesztésére 129 milliárd rubel összeget irányoz elő. A legnagyobb összegeket a vegyiiparra és a kohá­szati iparra, valamint a tüzelőanyag­iparra fordítják, hogy ezáltal meg­gyorsítsák ezen ágazatok fejlődését. Az 1958. évi beruházási munkálatok összterjedelmét 198 milliárd 800 mil­lió rubelre tervezik, vagyis 7,4 szá­zalékkal nagyobb összegre, mint 1957. évben. A mezőgazdaság fejlesztésére 64 milliárd 200 millió rubelt fordítanak, ebből a költségvetés keretében 53 milliárd 400 mülió rubelt. Növekednek az ember jólétére for­dított kiadások. Jelentősen megnöve­kednek a szociális és kulturális in­tézkedésekre fordítandó állami kiadá­sok. A művelődésre, a káderek elő­készítésére és kulturális célokra a költségvetés 68 milliárd 900 millió rubelt irányoz elő, egészségügyi cé­lokra 39 milliárd 700 millió rubelt. 1958-ban a tudomány fejlesztésére fordítandó állami kiadások 1 mil­liárd 800 mülió rubellel emelkednek és 18 milliárd 200 millió rubelt tesz­nek ki. A bérek, nyugdíjak emelésére és a lakosság megadóztatásának csökken­téséből következő intézkedésekre for­dított utólagos állami kiadások 1958­ban mintegy 63 milliárd rubelt fognak kitenni. A munkások és hivatalnokok bevételei 1958-ban az 1955-ös évhez viszonyítva kb. 120 milliárd rubellel növekednek. A kolhozoknak és kol­hoztagoknak jövőre kb. 40 milliárd rubellel lesz magasabb a jövedelmük, mint 1955-ben volt. A lakásépítésre a költségvetés 36 milliárd 800 millió rubelt irányoz elő. Honvédelmi kiadások A szovjet állam anyagi és pénzesz­közeinek túlnyomó részét valamennyi gazdasági ágazat fejlesztésére fe a nép életszínvonalának emelésére for­dítja — jellentette ki Zverjev. A je­lenlegi nemzetközi helyzetben azon­ban természetesen tekintetbe kell vennie az ország biztonságának szük­ségességét és védelmi képességének megerősítését is. Az 1958. évi költségvetés a honvé­delmi kiadásokra 96 milliárd 300 mil­lió rubelt irányoz elő az 1957. évi 96 milliárd 700 millió rubellel szem­ben. A Szovjetunió — hangsúlyozta Zverjev — következetesen harcol a békéért és e harcra felhív valameny­nyi országot. A Szovjetunió az utób­bi években jelentősen csökkentette fegyveres erőinek létszámát s a vé­delemre fordított kiadásokat az 1955-ös évre jóváhagyott összeggel szemben 15 milliárd 800 millió ru­bellel csökkentette. A Legfelső Tanács egy képviselőcsoportjának interpellációja A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzeti­ségi tanácsának együttes ülésén az első napi tárgyalások végén V. La­cisz, az ülés elnöke bejelentette, hegy a képviselők egy csoportja in­terpellációt intézett a szovjet kor­mányhoz. Az interpelláció rámutat arra, hogy sajtójelentések szerint ama nyugati • országokban, melyek a NATO tagálla­mai, tovább folynak a hidegháború szítására irányuló kísérletek és ez fokozott lázas fegyverkezéshez vezet. A képviselők ezzel kapcsolatban kérik a szovjet kormányt, tájékoztassa az ülést, hogy az államok közötti le­szerelési tárgyalások milyen szakasz­ban vannak. V. Lacisz kijelentette, hogy az in­terpellációt átadták a Szovjetunió Minisztertanácsának és az ülés folya­mán megválaszolják. i ÜJ SZO 3 -ír 1957. december 29.

Next

/
Thumbnails
Contents