Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-21 / 353. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek, SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. december 21. szombat 30 fillér X. évfolyam, 353. szám. A lövőnkről van szó A CSKP KB levelének megvitatása során, amikor a dolgozók legszélesebb tömegei többéves tapasztalataik alapján megmondják észrevételeiket, javaslatokat tesznek a termelés színvonala emelésének érdekében, tulajdonképpen mindenekelőtt a jövőnkről van sző. Tudvalevő dolog, hogy a mától jobb holnap megvalósításának elengedhetetlen s egyedüli feltétele a termelés színvonalának emelése. Ez nemcsak az iparra, de a mezőgazdaságra is vonatkozik. A mezőgazdaság vonalán — bár iparunkhoz viszonyítva még mindig alacsony színvonalon áll — hatalmas előrehaladást tudunk felmutatni. A párt februári határozata után egyre nagyobb méreteket öltött a mezőgazdaság szocialista átépítésének gondolata. A kommunisták szava követőkre talált. A parasztok ezrei szakítottak a régi gazdálkodási formával. Csak a bratislavai kerületben az idén 90 új szövetkezet alakult. A közösen művelt föld 114 272 hektárral bővült, úgyhogy hcftánk egyik legtermékenyebb kerületének már több mint 80 százalékán szövetkezeti, illetve nagyüzemi gazdálkodás folyik. A nagyüzemi gazdálkodás nemcsak a bratislavai kerületben, de országos méretben is túlsúlyba került. Most már az a kérdés: Hogyan tovább. Maga az a tény, hogy rohamosan alakulnak az új szövetkezetek, még nem oldotta meg a mezőgazdálkodás terén felmerülő problémákat. A szövetkezeti gazdálkodás egyben a termelés színvonalának növelését is kell, hogy jelentse. Most, hogy országszerte folyik a széleskörű vita, világosan látható, hogy a nagy eredmények mellett még sok a tennivaló. Különösen az állattenyésztés terén — ämely a mezőgazdasági termelés középpontját, gerincét képezi — szükséges lényeges javulást eszközölni. Az első és legfontosabb teendő — ahogyan azt a párt állandóan hangsúlyozza — az állatállomány számbeli növelése. A párt levelével kapcsolatos viták során tehát a falusi kommunistáknak úgy kell irányítaniok a vitákat, hogy erről a fontos problémáról minél több szó essék. A szövetkezeti tagok maguk javasolják, hogyan és miképpen lehetne minél rövidebb időn belül ezen a téren is megfelelő eredményt elérni. A bratislavai kerületben például 100 hektár földre körülbelül 45 szarvasmarha jut, ebből tehén 21. Az átlagos évi tejhozam tehenenként 2000 liter körül mozog. Ha Szlovákia többi kerületeihez hasonlítjuk a felsorolt számokat, akkor az eredmény jónak mutatkozik. A valóság azonban más. A bratislavai kerületre, amely mezőgazdasági vonatkozásban Szlovákiában a legnagyobb jelentőséggel bír, még mindig nagy feladatok megvalósítása hárul, nem kevesebb, mint az, hogy 1960-ig, vagyis a második ötéves terv végéig száz hektárra 55 szarvasmarhának, ebből 28 tehénnek kell esnie. Az átlagos évi tejhozamot pedig tehenenként 2400 literre kell emelni. A vita során tehát keresni kell a lehetőségeket, hogy az említett célt hogyan lehet minél gyorsabban elérni. A cél elérése nem lehetetlen. Ha például a szomszédos brnói kerületben szétnézünk, meg kell állapítani, hogy ott már jóval előrehaladottabb az állattenyésztés. Míg a bratislavai kerületben 45—46 szarvasmarha jut 100 hektár földre, a brnói kerületben minden 100 hektárra 53 jut, s egy-egy hektáron 529 liter tejet termelnek. Ez már megközelíti a második ötéves terv végéig megvalósítandó feladatokat. S vajon miért ne tudna — mondjuk a bratislavai kerület — ilyen eredményeket elérni? A lehetőségek megvannak rá, hisz ezt az állami gazdaságok és több szövetkezet elért eredményei is igazolják. Erről kell most vitázni. Feltárni a fejlődést fékező hibákat, s kihasználni minden lehetőséget a tej, hús, zsír termelésének növelése érdekében. Beszélni kell róla, mi az oka annak, hogy míg 1938ban például a dunaszerdahelyi járásban 55 szarvasmarha jutott, ma csak 45 esik száz hektárra. Vagy a pezinoki járásban 1938-ban 48 szarvasmarha esett 100 hektárra, ma csak 45. A skalicai járásban pedig az említett évben átlag 60 szarvasmarhát tartottak 100 hektáron, s ma csak ötvenhármat. Most tehát az a kérdés, hogyan lehetne minél előbb elérni, sőt túl is szárnyalni az 1938-as színvonalat. A pártszervezetnek, a tömegszervezeteknek, minden egyes kommunistának, különösen akik a mezőgazdaság szakaszán bármilyen beosztásban dolgoznak, kötelességük mindent elkövetni, hogy a termelés ezen fontos szakaszán minél nagyobbak legyenek az eredmények. Hogy a lehetőségek adva vannak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az állami gazdaságok s egyes szövetkezetek kiemelkedő eredményei. A bratislavai kerület állami gazdaságait például jogosan nevezhetjük a szocialista nagyüzfemi gazdálkodás mintaképeinek. Az állati termékekből a tej kivételével már nemcsak, hogy elérték a második ötéves terv végére célul tűzött szintet, de már magasan túl is szárnyalták. A kerület állami gazdaságai — átlagosan számítva — már mostanáig 138 kg marhahúst, 150 kg sertéshúst és 610 liter tejet termeltek egy-egy hektár földön. Tehát, ha megvan az akarat, s a pártszervezet komolyan irányítja a munkákat, az eredmény nem marad el. Az állami gazdaságok mellett a szövetkezetek egész sora is igazolja, hogy óriási lehetőségek állnak még rendelkezésünkre. A božetechovói szövetkezet (trnavai járás) például már most 60 szarvasmarhát tart 100 hektár földön. A tehenek hasznossága is figyelemre méltó. Az idén például szeptember végéig már 2781 liter tejet fejtek tehenenként. Ez annyit jelent, hogy a háromnegyed év leteltével egy-egy hektár után már 740 liter tejet fejtek. A tanyi szövetkezetesek is kiváló eredményekről adnak hírt. Náluk pl. 100 hektárra már 68 szarvasmarha jut. Egy-egy hektár után az eltelt háromnegyed év alatt 600 liter tejet fejtek. A példákból láthatjuk, hogy a kitűzött cél nem elérhetetlen, sőt igenis reális, csak egyről nem szabad megfeledkezni, mégpedig a bőséges takarmányalap biztosításáról. A bratislavai kerületben — és máshol is — elsősorban bővíteni kell a takarmánytermő-területeket, s hektáronként a lehető legmagasabb hozamokat kell elérni. A bratislavai kerületben hivatalos kimutatás szerint 1 hektár takarmánytermőterület átlagban 50—52 mázsa takarmányt ad, míg a brnói kerületben átlag 70—72 mázsás takarmányhozamot érnek el hektáronként. Vajon a bratislavai kerületben nem lehetne-e ilyen eredményeket elérni? Azt hisszük igen, sőt mi több, kell, hogy elérjük. Láthatjuk tehát, hogy az egyes tényezők ismerete milyen jelentőségű a gazdálkodás színvonalának emelése terén. Tehát van miről beszélni, amikor arról van szó, milyen is lesz a jövőnk. Közlemény a CSKP Központi Bizottságának üléséről 1957. december 20-án teljes ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen Antonín Novotný elvtárs beszámolt a kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásairól és a Csehszlovákia Kommunista Pártja munkájára ebből háruló feladatokról. A vitában fellépő valamennyi elvtárs kifejezte teljes egyetértését a deklarációval és a Békekiáltvánnyal, amely okmányokat a moszkvai tanácskozásokon fogadtak el és az elmondott beszámolóval, valamint a CSKP küldöttségének eljárásával. Az ülést az Internacionáléval fejezték be. Az ülésen a CSKP Központi Bizottsága a következő határozatot fogadta el. A CSKP Központi Bizottsága 1957. december 20-i teljes ülésén megvitatta Sntonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszámolóját a kommunista és munkáspártok novemberi moszkvai tanácskozásainak eredményeiről és jóváhagyta azt. A kommunista- és munkáspártok képviselőinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója moszkvai ünnepségei alkalmából megvalósított tanácskozásai nagy jelentőségűek a szocialista világrendszer további megszilárdítása, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom fejlesztése és a világ népeinek békéért, demokráciáért, valamint a szocializmusért folytatott harca szempontjából. Ezek a tárgyalások abban az időben zajlottak le, amikor a háború vagy a békés együttélés kérdése mind sürgetőbben úgy lép előtérbe, mint a világpolitika alapvető problémája, amikor a szocializmus az emberiség egyharmadát felölelő területen megvalósul és további százmilliók a szocializmusban látják a tőkés uralom okozta nehézségekből és nyomorból vezető kiutat. A moszkvai tárgyalások a nemzetközi kommunista mozgalom növekvő összefogását bizonyítják, amely az utóbbi időszakban sikeresen visszaverte a szocializmus és a béke ellenségeinek dühödt támadásait és tovább küzd a dolgozók érdekeiért, a békéért és a szocializmusért. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak deklarációja, valamint az egész világ 64 kommunista és munkáspártja képviselőinek aláírását magán viselő Békekiáltvány mélyre hatóan és sokoldalúan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet, és megmutatja az időszerű fő kérdések megoldásának útját. A moszkvai tárgyalások lefolyása és az a visszhang, amelyet eredményei keltenek a nemzetközi kommunista mozgalomban, arról tanúskodik, hogy a kommunista és munkáspártok ezen az alapon tovább fejlődnek. Ezek a pártok, amelyeket egybekapcsol a proletár nemzetköziség gondolata a marxizmus-leninizmus nagy tanítása, amelyek a legszélesebb dolgozó tömegekre és a népekre támaszkodnak, új győzelmeket érnek el a békéért, demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcban. A tárgyalások lefolyásáról és eredményeiről szóló beszámoló megvitatása azt tanúsította, hogy küldöttségünk eljárása, amely Központi Bizottságunknak a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben elfogadott határozataiból indult ki, jelentős mértékben hozzájárul a tárgyalások sikeréhez. A CSKP Központi Bizottsága jóváhagyja a párt küldöttségének eljárását, a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásain. A tanácskozásokból eredő és pártunkra háruló fő feladatokat helyesen tűzte ki a CSKP KB politikai irodájának határozata a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásairól és ezt a határozatot a CSKP KB teljes ülése fenntartás nélkül jóváhagyja. A deklaráció és a Békekiáltvány, valamint a moszkvai tanácskozások lefolyása igazolta pártunk politikájának elvi helyességét a nemzetközi kapcsolatokban. A Központi Bizottság egyetért a párt tevékenységével az utóbbi időszakban a nemzetközi kapcsolatok terén. A CSKP Központi Bizottsága a kommunista és munkáspártok moszkvai tárgyalásainak eredményei alapján a politikai iroda feladatául tűzi ki feldolgozni: a) a párt feladatait a nemzetközi kapcsolatok terén az elkövetkezendő időszakban; b) az ideológiai, propagandista és agitációs munka tervét az országunkban előttünk álló feladatokkal kapcsolatban. N. Sz. Hruscsov nyílt levele Russel lordnak Az emberi észnek és lelkiismeretességnek meg kell gátolnia a háborút London (ČTK) — A New Statesman angol munkáspárti hetilap december 20-i számában közli N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkárának levelét, amellyel válaszol Bertrand Russel angol filozófusnak e hetilapban ez év novemberében közölt nyílt levelére. Russel lord levelében a leszerelés és a nemzetek békés egymás mellett élése kérdésével foglalkozik. N. Sz. Hruscsov válasza így hangzik: TISZTELT RUSSEL LORD! Az USA elnökéhez és hozzám intézett nyílt levele rendkívül felkeltette érdeklődésemet. Levelében a jelenlegi nemzetközi helyzet legalapvetőbb kérdéseit érinti, amely helyzet már hoszszabb idő óta mélyen nyugtalanítja az egész világ nemzeteit. Mi szovjet emberek megértjük és tiszteletben tartjuk azt a fő gondolatot, amelyet az ön levele kifejt, vagyis azt a törekvést, hogy az emberiséget megvédelmezze a háború borzalmaitól. Ez a háború a legszörnyűbb pusztító fegyverekkel folyna, amelyeket a világ eddig nem ismert Minden ember egyetért abban, hogyha kirobbanna az új világháború, mérhetetlen szenvedést hozna az egész emberiség számára. Politikai meggyőződése nélkül minden ember fő céljának kellene lenni, hogy az események ilyen tragikus fordulatát megakadályozza. Az emberi ész és lelkiismeret sem érthet egyet az ilyen veszedelemmel, az emberi észnek és lelkiismeretnek szembe kell fordulnia azzal a mindennapi propagandával, amely a népekbe az atomháború elkerülhetetlenségének gondolatát oltja. A Szovjetunió kormánya és kommunista pártja országuk nemzeteinek kívánsága szerint cselekszenek és ezért tesznek meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzák az új háború kirobbantását. Meg vagyunk győződve róla, hogy a mai helyzetben a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hogy a háborút meg lehet akadályozni, hogyha mindazok, akik meg akarják a békét őrizni, aktívan és szervezetten fognak kUzdeni érte. Örömmel állapítjuk meg, hogy a lázas fegyverkezés beszüntetése mellett (oglal állást, amely fegyverkezés a háború katasztrófáját idézheti elő. Ön felszólít, hogy véget kell vetni az atomfegyverek felraktározásának, hogy azon államok fegyveres erői, amelyek e fegyverekkel még nem rendelkeznek, ne kaphassák meg őket. Ez természetesen lépést jelentene előre, főképp, ha tekintettel vagyunk arra a tényre, hogy tervbe vették az atomfegyverek kiadását pl. Nyugat-Németországnak, amelynek kormánya nyíltan európai területi igényeket jelentett be és ha tekintettel vagyunk arra a tényre, hogy a tengerentúlról szállított atomfegyvereket a NATO nyugat-európai tagállamainak területén helyezik el. Ezeket a fegyvereket az agresszió elleni védelem ürügye alatt kényszerítik rájuk. A valóságban azonban az atomfegyverek elhelyezése ezen államok területén biztonságukra mért halálos csapást jelent, mert ha az agresszor megszegi a békét, úgy a háború logikája szerint nem fogja tudni elhárítani az azon államok területe ellen intézett visszavágó pusztító támadást, amelyek területén atomtámaszpontokat létesítenek. Bizonyára ismeretes ön előtt, hogy a Szovjetunió több ízben terjesztett elő ja(Folytatás a 4. oldalon.)