Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-19 / 351. szám, csütörtök

A párizsi erőlködés Az Atlasz-rakétát csak két év múlva gyártják Washington (ČTK) — A DPA hír­ügynökség közlése fizeriiit az Atlasz interkontinentális balliszt'kus lövedé­ket, amelynek prototípusát az ameri­kai légierők december 17-én próbál­ták ki, csak két év múlva fogják al­kalmazni a hadseregben. Hpvanis nem számítanak arra. hogy a rakéta gyár­tását előbb megkezdhetik. Ez a terv is feltételezi azt, hogy a további kí­sérletek eredményesek lesznek. A Vanguard-típusú interkontinen­tális rakéta prototípusával végzett kísérlet már decembar 16-án az ame­rikai grapefruit-mesterséges hold eredménytelen kísérlete so'án csődöt mondott. A nyugati sajtó derülátó hangja A NATO-t veszélyeztető politikai válság • A Nyugat közvéleményében növekszik a Szovjetunióval való tár­gyalásokat követelő mozgalom • Ellenszenv a rakéta­és atomfegyverekkel Szemben A nyugati sajtó nagy figyelmet szentel a NATO párizsi ülésének. A lapok legnagyobb része kénytelen megállapítani, hogy az ülésszak nem folyik úgy, ahogy azt az amerikai-angol kezdeményezők elkép­zelték. Az értekezleten egyes küldöttségek felszólalásaiban visszatük­röződik a nvugati közvélemény álláspontja, amely nem kívánja, hogy a nyugat-európai országokat az amerikai agresszív szándékok előterévé változtassák és területükön rakétafegyvereket helyezzenek el. A sajtó hangsúlyozza, hogy az értekezleten a NATO válsága nyil­vánul meg. Baráti országok: KlNA Nyugat-Németország atomfelfegyverzése ellen Párizs (ČTK) — A nyugat-európai or­szágok ellenállási mozgalma volt tagjai­nak kéthetes párizsi ülése december 17­én este véget ért. Az ülésen a német kér­déssel foglalkoztak. Egyhangú határozatot hoztak, amel.v többek között így szól: „Elsősorban a német nép ellen, továbbá Európa nemzetei és a világbéke ellen el­követett gaztett lenne, ha a Bundeswehr kezébe tömegpusztító fegyvereket, atom­bombákat vagy messzehordó irányítható lövedékeket adnának. Nem szabad olyasmit cselekedni, ami fokozhatná a feszültséget, ellenkezőleg tárgyalni kell és keresni a lehetőségeket, hogyan lehetne leküzdeni a bizalmatlanságot. Az ülésen eredetileg részt kellett volna vennie az ellenállási mozgalom szovjet­unióbeli, lengyelországi és csehszlovákiai tagjainak is, azonban a francia kormány nem adta meg a beutazási engedélyt. Miért küzd Indonézia, amelyről most annyi szó esik? Hol van az In­donéz Köztársaság ? Délkelet-Ázsiá­ban vagy háromezer kisebb-nagyobb szigetből álló egész világ, területe kö­zel ötmillió négyzetkilométer, vagyis Európa fele. A lakosság — a nehéz szociális és nagyrészt még elmaradt egészségügyi viszonyok ellenére is gyorsan szaporodik s megközelíti a nyolcvan milliót. A buja növényzetű, erdős-hegyes, termékeny síkságoktól megszakított, forró égövi szigetek csak száraz és esős évszakot ismernek. A hőmérsék­let a háromezer kilométer hosszúság­ban húzódó indonéz szigetvilág terü­letén sohasem csökken 17 fok alá és nem haladja meg a 35 fokot. E ked­vező éghajlati viszonyok között ért­hető, hogy az ország lakossága a leg­utóbbi időkig főleg őstermeléssel: mezőgazdasággal és halászattal foglal­kozott. A kapitalizmus előtti társadalmi formákban élő lakosság életében a XVI. század folyamán jelentős változás következett be, amikor partjain meg­jelentek az első holland hajók s a gazdag szigeteket gyarmati rabigába hajtották. A hollandok — hasőnlóan, mint Indiában az angolok — először elvitték az ország elrabolható kincseit, majd az ősi intézményeket felborítva, de helyettük újabb, megfelelő kerese­ti lehetőséget nem teremtve, az or­szág lakosságának jelentős részét szin­te rabszolgasorsban ültetvényeiken foglalkoztatták. A holland telepesek egyre jobban gazdagodtak, az indonéz őslakosság pedig egyre nagyobb nyo­morba süllyedt. A XX. század elején megin­dulnak a nemzeti felszabadító mozgal­mak, amelyeket a holland gyarmato­sítók egyre keményebb szigorral nyomnak el. A második világháború kitörése után, illetve a japán mili­tarizmusnak az egész csendes-óceáni térségben meginduló rablótámadása folyamán a japánok az indonéz szige­teket is megszállják, ami ellen meg­szerveződik a lakosság legöntudato­sabb részének nemzeti jellegű anti­fasiszta ellenállása. Ezekben a har­cokban tűnik ki dr. Szukarno, a jelen­legi elnök személye is, akit már elő­zőleg a hollandusok, mint közveszélyes lázítót több ízben bebörtönöztek, il­letve az ország területéről száműztek. Az indonéz hazafias erők felkelése Franciaország A Le Monde foglalkozik a NATO ta­nácsának ülésével és hangsúlyozza a részvevők közötti ellentéteket, amelyek a különböző küldöttségek kezdeti álláspontjában is megnyilvá­nultak. A lap a többi között megálla­pítja, hogy az USA küldöttségének azon álláspontja, melynek fő problé­mája az, hogy a szovjet interkonti­nentális lövedékek által megingott stratégiai egyensúlyt helyreállítsa, je­lentős mértékben eltér a többi ország képviselőinek álláspontjától. A lap szerint a NATO nyugati or­szágai küldöttségének figyelme mind­egyre jobban a szovjet kormány ja­vaslataira irányul. A lap véleménye szerint a NATO tanácsának töreked­nie kell a tárgyalásokra, ellenkező esetben ez a tömb semmit sem ér el és kénytelen lesz erőtlenül és ta­nácstalanul nézni befolyásának csök­kenését az egész világon. A lap hang­súlyozza, hogy a NATO tanácsának ülésén növekszik az a törekvés, amely kívánja a Kelettel való tárgya­lásokat. A jobboldali Figaró-ban André Francsois-Poncet ismert francia dip­I lomata a következőképpen ír: „Akár tudatában vagyunk, akár nem, akár be akarjuk ismerni, akár nem, fenn­áll a nyugati hatalmaknak a NATO jövőjét fenyegető válsága." A diplomata a továb­biakban a NATO katonai kérdéseiről Ir, amelyek nézete szerint kényesek és ame­lyeket nem lehet gyorsan megoldani. Be­ismeri, hogy a rakétatámsszpontok alakí­tásának és az atomfegyver-raktárak kiépí­tésének távlata sok emberre ijesztöleg hat, megerősíti a semlegességi szándékokat és arra vezet, hogy figyelemmel kísérik a szovjet javaslatokat. Anglia Még a Daily Express és a News Chro­nicle burzsoá lapok is hangsúlyozzák az értekezleten megnyilvánult azon törekvé­seket. amelyek a tárgyalásokra és a bé­kés elintézésre irányulnak. Habár a bur­zsoá lapok ezen hangja mellett kétség­kívül az a törekvés nyilvánul meg, hogy megtévesszék az angol közvéleményt. A Daily Express így Ir: „Az Oroszor­szággal való új tárgyalásokat követelő szélesKörű mozgalom a NATO párizsi ér­tekezletének megnyitásakor bontakozott ki. Ez a mozgalom a közép-európai rakéta­fegyvermentes béketerület létesítéséhez vezethetne... Ezen mozgalom növekvő erejére való tekintettel az értekezleten résztvevő amerikai küldöttség már nem ragaszkodik ahhoz, hogy szükséges egyez­ményt elérni a rakétatámaszpontok elhe­lvezése tekintetében " Európában, Norvégia és Dánia nem kívánják a rakétatámasz­pontokat. Nyugat-Németország Adenauer engedékenységének okairól a hamburgi Bild a következőket írja: „Kon­rád Adenauer jól tudja, hogy mit jelent politikailag az a tény, hogy a német köz­véleménynek csaknem három negyede az atom- és rakétafegyverek ellen foglal ál­lást. Németország nem lehet az atom­front első lövészárkában anélkül, hogy ezzel ne veszélyeztetné a világbékét és r.e idézné elö Németország esetleges pusztu­lását." A Ih :j-fotyó szabályozása ilyen gyönyörű rizstermést eredményezett e folyó r-.: ' •!. (Oj Kína felvétele) Bulgária választásokra készül BULGÁRIÁBAN e napokban élénk választási kampány folyik. A parla­menti választásokat december 22-én tartják. Természetesen ez a kampány egészen más, mint a kapitalista orszá­gokban, ahol a választási harc során az egyik politikai párt kígyót, békát kiált a másik pártra és megvesztegeti a választókat és a jelölteket egyaránt. NAGYON JŐL el tudom képzelni, hogyan folyt le a választási ülés a „Sztuden Kladenec" vízierőmű építé­sénél, amely gyűlésről a Rabotnyi­cseszko Gyelo hozott jelentést. A múlt év novemberében látogatóban voltam e vízierőmű építkezésén. Akkoriban elbeszélgettem Georgijev mérnökkel, az építkezés igazgatójával, valamint Bajcsev és Rajkov diszpécserekkel. A helyiségbe közbe a teherautók veze­tői léptek be ... Ez a magyarországi események és az egyiptomi imperia­lista támadás napjaiban történt. A gépkocsivezetők egyike feltette ezt a kérdést: „Hogyan segíthetnénk budapesti elvtársainknak?" Georgij elvtárs a gépkocsivezetőhöz fordult: — Be kell fejeznünk mielőbb a duz­zasztógát és vízierőmü építését, hogy országunk még erősebb legyen. így segítjük a magyar elvtársakat, ezáltal erősítjük az egész szocialista tábort, itt, a szocializmus déli védőbástyá­ján." AZ ÚJSÁGOKBÓL MEGTUDTAM, hogy az építőmunkások a választási ülésen kötelezték magukat, hogy a vá­lasztások napján üzembehelyezik a 1944-ben olyan hatalmas méreteket öl­tött, hogy a japánok katonai veresége után kihirdethették az ország függet­lenségét. Nem sokáig örülhetett azonban In­donézia függetlenségének. Néhány hét múlva mint „felszabadítók" angol csapatok szálltak partra s csak későn vették észre, hogy ezeknek az „an­goloknak" túlnyomó része angol egyenruhába bújtatott hollandus. Hiá­ba tiltakozott az indonéz kormány ezen újkori „trójai faló" ellen, — végül is ádáz harcokra került a sor a hazafias alakulatok és az álfelszabadítók kö­zött. Az indonéz nemzeti felszabadító erők 1947-ben kikényszerítették ugyan, hogy Hollandia elismerje az ország függetlenségét, de a holland kormány — csalárd módon — ezzel csak időt akart nyerni. Egy fél év múl­va — egyszerre támadva a levegőben, szárazon és vízen — a holland csapa­tok lerohanták az országot és azt hit­ték, hogy végleg megtörték a hazafiak ellenállását. Ez ugyanakkor történt, amikor az Amerikai Egyesült Államok Csang Kaj-seket szerelték fel és uszí­tották a kínai népi ellenállási mozga­lom fegyveres letörésére. Az ázsiai népek nemzeti felsza­badító harca szempontjából döntő he­lyen — Kínában — azonban másképp fejlődtek a dolgok, mint ahogyan az imperialisták elképzelték. A kínai nép győzelmének hatása alatt ismerte el azután Anglia India szabadságát, és 1949 decemberében a holland kormány is az Indonéz Köztársaság független­ségét. Az angol mintára ők is át akar­tak térni a gyarmatosítás amerikai receptjére, vagyis arra, hogy az or­szág kormányzását a kialakuló, va­gyonát és befolyását féltő hazai bur­zsoáziára bízták, de ugyanakkor az ő seg/tségével, bizonyos mértékben a koricon megosztozva, fenntartották a hollandok gazdasági pozícióikat Indo­néziában. Ily módon Indonéziában 1949 után is a holland pénz- és iparmágná­sok ellenőrizték az ország gazdasági életét. A látszólagos függetlenség éveiben egyre erősödik, szervezkedik a nem­zeti ellenállás legöntudatosabb része az Indonéziai Kommunista Párt ve­zetésével, és az ismétlődő választáso­kon egyre nagyobb befolyást szerez az ország ügyeinek intézésében, a külső és a belső kizsákmányolás elleni harc­ban. A hatalom gyakorlása a Központi Nemzeti Bizottságra száll át, melynek vezetői és tagjai már jórészt a dolgozó nép széles rétegeiből kerülnek ki. Mivel az indonéz nép fő tápláléka a* rizs, az új kormány igyekezete el­sősorban oda irányult, hogy ezen lét­fontosságú élelem termesztését nagy­arányú gépesítéssel, öntözőrendszerek létesítésével fokozza. 1955 volt az el­ső esztendő Indonézia történetében, amikor az országnak már nem volt szüksége rizsbehozatalra. Az új nem­zeti kormány jelentős erőfeszítéseket tett az óriási kiterjedésű ország köz­lekedési hálózatának kiépítésére, amely feltétele az Indonéz Köztársaság egysége megőrzésének, s amely ellen a hollandok — amerikai segítséggel — a legkülönbözőbb formában össze­esküvéseket szítanak. kommunista párt aktív részvételét az ország ügyeinek intézésében. A holland imperialista körök — mint mondottuk — egyrészt a távol fekvő szigeteken könnyen felkelthető szeparatista mozgalmakat támogatják, ugyanakkor pedig a még általuk szer­vezett „munkarendőrség" egyre gya­koribb és kíméletlenebb bevezetésével igyekeztek elfojtani a nacionalista pártok égisze alatt a holland gyar­matosítás minden formája, így tehát a gazdasági kizsákmányolás ellen küz­dő igazi népi megmozdulásokat. Emel­lett a holland kormány — hathatós Míg az ország lakosságának harca az idegen, holland elnyomók el­len nagyjából egységes, adďig a bel­politikai kérdések a—fennálló kapita­lista rendszer mellett természetesen megosztják azt. Kialakulnak a hazai burzsoázia nacionalista pártjai, ame­lyek nem utolsósorban a vallás leple alatt mint muzulmán pártok igyekez­nek maguknak tömegalapot terem­teni. Ezeknek a pártoknak a fő képvi­selője dr. Hatta, a volt elnök, míg a haladó erők élén dr. Szukarno, a je­lenlegi elnök áll, aki az utóbbi időben egyre határozottabban sürgeti az egy­re nagyobb tömegbázisra szert tevő vízierőművet. Meggyorsítani az épít­kezést, megerősíteni az országot, ugyanaz a gondolat irányítja az em­bereket, mint akkor novemberben. Semmi sem változott, az irányvonal maradt — előre a szocializmus felé. Jobban és gyorsabban. Ezúttal a vá­lasztások tiszteletére. Ezzel a jelszóval találkozunk napon­ta a bolgár lapok hasábjain. A Rabat­nyicseszko Gyelo, az Otecsesztven Front szófiai esti lap besrámol a vá­lasztási gyűlésekről, amelyeken a sza­vazók megismerkednek jelöltjeikkel. Hírt hoz a dolgozóknak a választások tiszteletére tett kötelezettségvállalá­sairól, az agitátorok tapasztalatairól. A népi gyűlésbe a legjobbak közül vá­lasztják a jelölteket. Ez irányban a döntő a jelöltek becsületessége, mun­kássága és szeretete a nép iránt. A választási üléseken a szavazók meg­tudják, mint változott meg az ország arculata a népi kormány ideje alatt. A bolgár sajtó naponta közöl cikke­ket, amelyekben visszatükröződik a nép politikai, gazdasági és kulturális élete és a szocialiimus építésében el­ért sikerei. A BOLGÁR KORMÁNY békepolitiká­ja, a népj gyűlés eddigi tevékenysége, amely a fogyatékosságok kiküszöbölé­sére fontos törVényeket hozott, a bol­gár gazdasági élet további távlatai, amelyekről a választási gyűléseken esik szó, mindez arra mozgósítja a választókat, hogy jelöltjeikre adják szavífeatukat. *wwv w wwv\ amerikai segédlettel, mert az Egyesült Államoknak Kína ellen felvonulási te­rületre van szüksége — mindent megtesz, hogy a legjogosabb és leg­természetesebb indonéz nemzeti jogok lábbal tiprásával továbbra is leigázza, gyarmati sorban tartsa az ország szerves részének, Nyugat-Iriánnak la­kosságát. Az indonéz kormány igaza tudatában az ENSZ közgyűlése elé vitte a dolgot, ahol azonban a kí­vánt hathatós segítséget nem kapta meg, miután javaslata nem érte el a szükséges kétharmad többséget. Indonézia népe ebben a hely­zetben jogosan fordult a holland gyarmatosítók legfontosabb állásai, a hatalmas ország területén mindenütt megtalálható, minden döntő jelentő­ségű gazdasági pozíciót kezükben tar­tó holland vállalatok, ellen. Bár az indonéziai jobboldali nacionalista-val­lási pártok minden rendelkezésre álló eszközzel fékezni igyekeznek a nép megmozdulását, nem tudták sem ők, sem pedig a fegyveres intervencióval, NATO-val fenyegetőző holland impe­rialisták megakadályozni, hogy az utóbbi hetek folyamán maguk a szak­szervezetekben megszervezett dolgo­zók kezükbe ne vegyék a holland vál­lalatok, ültetvények, bankok, hajóstár­saságok irányítását. Ez a spontán, erő­szakmentes népi megmozdulás alapjai­ban rendíti meg a hollandok utolsó, de egyben legfontosabb állásait Indo­nézia területén. A holland vállalatok épületein tehát ott lengedeznek az indonéz szakszer­vezetek vörös zászlói és a holland gyarmatosítók ötvenezer főnyi sisere­hada hanyatt-homlok, minden rendel­kezésre álló közlekedési eszközzel me­nekül az országból. Nem tudják ezt a folyamatot feltartóztatni sem a -Nyugat-Irián partjaia összpontosított holland hadihajók és'ejtőernyős alaku­latok, sem pedig az imperialista álla­mok — elsősorban az amerikai nagy­követ — aggodalmaskodó, fenyegetőző kijelentései. Indonézia dolgozó, tényleges szabad­ságát olyan óriási áldozatok árán ki­harcoló népének azonban továbbra is résen kell lennie. Sem az idegen, még kevésbé pedig a hazai reakció nem tet­te le a fegyvert és tovább fog ár­mánykodni, hogy újra hatalmába ke­rítse a földnek ezt a paradicsomi szép­ségű, kimeríthetetlen gazdagságú szi­getvilágát. K. E. ÜJ SZO 1 6 1957. december 19. *

Next

/
Thumbnails
Contents