Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)
1957-12-19 / 351. szám, csütörtök
A párizsi erőlködés Az Atlasz-rakétát csak két év múlva gyártják Washington (ČTK) — A DPA hírügynökség közlése fizeriiit az Atlasz interkontinentális balliszt'kus lövedéket, amelynek prototípusát az amerikai légierők december 17-én próbálták ki, csak két év múlva fogják alkalmazni a hadseregben. Hpvanis nem számítanak arra. hogy a rakéta gyártását előbb megkezdhetik. Ez a terv is feltételezi azt, hogy a további kísérletek eredményesek lesznek. A Vanguard-típusú interkontinentális rakéta prototípusával végzett kísérlet már decembar 16-án az amerikai grapefruit-mesterséges hold eredménytelen kísérlete so'án csődöt mondott. A nyugati sajtó derülátó hangja A NATO-t veszélyeztető politikai válság • A Nyugat közvéleményében növekszik a Szovjetunióval való tárgyalásokat követelő mozgalom • Ellenszenv a rakétaés atomfegyverekkel Szemben A nyugati sajtó nagy figyelmet szentel a NATO párizsi ülésének. A lapok legnagyobb része kénytelen megállapítani, hogy az ülésszak nem folyik úgy, ahogy azt az amerikai-angol kezdeményezők elképzelték. Az értekezleten egyes küldöttségek felszólalásaiban visszatükröződik a nvugati közvélemény álláspontja, amely nem kívánja, hogy a nyugat-európai országokat az amerikai agresszív szándékok előterévé változtassák és területükön rakétafegyvereket helyezzenek el. A sajtó hangsúlyozza, hogy az értekezleten a NATO válsága nyilvánul meg. Baráti országok: KlNA Nyugat-Németország atomfelfegyverzése ellen Párizs (ČTK) — A nyugat-európai országok ellenállási mozgalma volt tagjainak kéthetes párizsi ülése december 17én este véget ért. Az ülésen a német kérdéssel foglalkoztak. Egyhangú határozatot hoztak, amel.v többek között így szól: „Elsősorban a német nép ellen, továbbá Európa nemzetei és a világbéke ellen elkövetett gaztett lenne, ha a Bundeswehr kezébe tömegpusztító fegyvereket, atombombákat vagy messzehordó irányítható lövedékeket adnának. Nem szabad olyasmit cselekedni, ami fokozhatná a feszültséget, ellenkezőleg tárgyalni kell és keresni a lehetőségeket, hogyan lehetne leküzdeni a bizalmatlanságot. Az ülésen eredetileg részt kellett volna vennie az ellenállási mozgalom szovjetunióbeli, lengyelországi és csehszlovákiai tagjainak is, azonban a francia kormány nem adta meg a beutazási engedélyt. Miért küzd Indonézia, amelyről most annyi szó esik? Hol van az Indonéz Köztársaság ? Délkelet-Ázsiában vagy háromezer kisebb-nagyobb szigetből álló egész világ, területe közel ötmillió négyzetkilométer, vagyis Európa fele. A lakosság — a nehéz szociális és nagyrészt még elmaradt egészségügyi viszonyok ellenére is gyorsan szaporodik s megközelíti a nyolcvan milliót. A buja növényzetű, erdős-hegyes, termékeny síkságoktól megszakított, forró égövi szigetek csak száraz és esős évszakot ismernek. A hőmérséklet a háromezer kilométer hosszúságban húzódó indonéz szigetvilág területén sohasem csökken 17 fok alá és nem haladja meg a 35 fokot. E kedvező éghajlati viszonyok között érthető, hogy az ország lakossága a legutóbbi időkig főleg őstermeléssel: mezőgazdasággal és halászattal foglalkozott. A kapitalizmus előtti társadalmi formákban élő lakosság életében a XVI. század folyamán jelentős változás következett be, amikor partjain megjelentek az első holland hajók s a gazdag szigeteket gyarmati rabigába hajtották. A hollandok — hasőnlóan, mint Indiában az angolok — először elvitték az ország elrabolható kincseit, majd az ősi intézményeket felborítva, de helyettük újabb, megfelelő kereseti lehetőséget nem teremtve, az ország lakosságának jelentős részét szinte rabszolgasorsban ültetvényeiken foglalkoztatták. A holland telepesek egyre jobban gazdagodtak, az indonéz őslakosság pedig egyre nagyobb nyomorba süllyedt. A XX. század elején megindulnak a nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyeket a holland gyarmatosítók egyre keményebb szigorral nyomnak el. A második világháború kitörése után, illetve a japán militarizmusnak az egész csendes-óceáni térségben meginduló rablótámadása folyamán a japánok az indonéz szigeteket is megszállják, ami ellen megszerveződik a lakosság legöntudatosabb részének nemzeti jellegű antifasiszta ellenállása. Ezekben a harcokban tűnik ki dr. Szukarno, a jelenlegi elnök személye is, akit már előzőleg a hollandusok, mint közveszélyes lázítót több ízben bebörtönöztek, illetve az ország területéről száműztek. Az indonéz hazafias erők felkelése Franciaország A Le Monde foglalkozik a NATO tanácsának ülésével és hangsúlyozza a részvevők közötti ellentéteket, amelyek a különböző küldöttségek kezdeti álláspontjában is megnyilvánultak. A lap a többi között megállapítja, hogy az USA küldöttségének azon álláspontja, melynek fő problémája az, hogy a szovjet interkontinentális lövedékek által megingott stratégiai egyensúlyt helyreállítsa, jelentős mértékben eltér a többi ország képviselőinek álláspontjától. A lap szerint a NATO nyugati országai küldöttségének figyelme mindegyre jobban a szovjet kormány javaslataira irányul. A lap véleménye szerint a NATO tanácsának törekednie kell a tárgyalásokra, ellenkező esetben ez a tömb semmit sem ér el és kénytelen lesz erőtlenül és tanácstalanul nézni befolyásának csökkenését az egész világon. A lap hangsúlyozza, hogy a NATO tanácsának ülésén növekszik az a törekvés, amely kívánja a Kelettel való tárgyalásokat. A jobboldali Figaró-ban André Francsois-Poncet ismert francia dipI lomata a következőképpen ír: „Akár tudatában vagyunk, akár nem, akár be akarjuk ismerni, akár nem, fennáll a nyugati hatalmaknak a NATO jövőjét fenyegető válsága." A diplomata a továbbiakban a NATO katonai kérdéseiről Ir, amelyek nézete szerint kényesek és amelyeket nem lehet gyorsan megoldani. Beismeri, hogy a rakétatámsszpontok alakításának és az atomfegyver-raktárak kiépítésének távlata sok emberre ijesztöleg hat, megerősíti a semlegességi szándékokat és arra vezet, hogy figyelemmel kísérik a szovjet javaslatokat. Anglia Még a Daily Express és a News Chronicle burzsoá lapok is hangsúlyozzák az értekezleten megnyilvánult azon törekvéseket. amelyek a tárgyalásokra és a békés elintézésre irányulnak. Habár a burzsoá lapok ezen hangja mellett kétségkívül az a törekvés nyilvánul meg, hogy megtévesszék az angol közvéleményt. A Daily Express így Ir: „Az Oroszországgal való új tárgyalásokat követelő szélesKörű mozgalom a NATO párizsi értekezletének megnyitásakor bontakozott ki. Ez a mozgalom a közép-európai rakétafegyvermentes béketerület létesítéséhez vezethetne... Ezen mozgalom növekvő erejére való tekintettel az értekezleten résztvevő amerikai küldöttség már nem ragaszkodik ahhoz, hogy szükséges egyezményt elérni a rakétatámaszpontok elhelvezése tekintetében " Európában, Norvégia és Dánia nem kívánják a rakétatámaszpontokat. Nyugat-Németország Adenauer engedékenységének okairól a hamburgi Bild a következőket írja: „Konrád Adenauer jól tudja, hogy mit jelent politikailag az a tény, hogy a német közvéleménynek csaknem három negyede az atom- és rakétafegyverek ellen foglal állást. Németország nem lehet az atomfront első lövészárkában anélkül, hogy ezzel ne veszélyeztetné a világbékét és r.e idézné elö Németország esetleges pusztulását." A Ih :j-fotyó szabályozása ilyen gyönyörű rizstermést eredményezett e folyó r-.: ' •!. (Oj Kína felvétele) Bulgária választásokra készül BULGÁRIÁBAN e napokban élénk választási kampány folyik. A parlamenti választásokat december 22-én tartják. Természetesen ez a kampány egészen más, mint a kapitalista országokban, ahol a választási harc során az egyik politikai párt kígyót, békát kiált a másik pártra és megvesztegeti a választókat és a jelölteket egyaránt. NAGYON JŐL el tudom képzelni, hogyan folyt le a választási ülés a „Sztuden Kladenec" vízierőmű építésénél, amely gyűlésről a Rabotnyicseszko Gyelo hozott jelentést. A múlt év novemberében látogatóban voltam e vízierőmű építkezésén. Akkoriban elbeszélgettem Georgijev mérnökkel, az építkezés igazgatójával, valamint Bajcsev és Rajkov diszpécserekkel. A helyiségbe közbe a teherautók vezetői léptek be ... Ez a magyarországi események és az egyiptomi imperialista támadás napjaiban történt. A gépkocsivezetők egyike feltette ezt a kérdést: „Hogyan segíthetnénk budapesti elvtársainknak?" Georgij elvtárs a gépkocsivezetőhöz fordult: — Be kell fejeznünk mielőbb a duzzasztógát és vízierőmü építését, hogy országunk még erősebb legyen. így segítjük a magyar elvtársakat, ezáltal erősítjük az egész szocialista tábort, itt, a szocializmus déli védőbástyáján." AZ ÚJSÁGOKBÓL MEGTUDTAM, hogy az építőmunkások a választási ülésen kötelezték magukat, hogy a választások napján üzembehelyezik a 1944-ben olyan hatalmas méreteket öltött, hogy a japánok katonai veresége után kihirdethették az ország függetlenségét. Nem sokáig örülhetett azonban Indonézia függetlenségének. Néhány hét múlva mint „felszabadítók" angol csapatok szálltak partra s csak későn vették észre, hogy ezeknek az „angoloknak" túlnyomó része angol egyenruhába bújtatott hollandus. Hiába tiltakozott az indonéz kormány ezen újkori „trójai faló" ellen, — végül is ádáz harcokra került a sor a hazafias alakulatok és az álfelszabadítók között. Az indonéz nemzeti felszabadító erők 1947-ben kikényszerítették ugyan, hogy Hollandia elismerje az ország függetlenségét, de a holland kormány — csalárd módon — ezzel csak időt akart nyerni. Egy fél év múlva — egyszerre támadva a levegőben, szárazon és vízen — a holland csapatok lerohanták az országot és azt hitték, hogy végleg megtörték a hazafiak ellenállását. Ez ugyanakkor történt, amikor az Amerikai Egyesült Államok Csang Kaj-seket szerelték fel és uszították a kínai népi ellenállási mozgalom fegyveres letörésére. Az ázsiai népek nemzeti felszabadító harca szempontjából döntő helyen — Kínában — azonban másképp fejlődtek a dolgok, mint ahogyan az imperialisták elképzelték. A kínai nép győzelmének hatása alatt ismerte el azután Anglia India szabadságát, és 1949 decemberében a holland kormány is az Indonéz Köztársaság függetlenségét. Az angol mintára ők is át akartak térni a gyarmatosítás amerikai receptjére, vagyis arra, hogy az ország kormányzását a kialakuló, vagyonát és befolyását féltő hazai burzsoáziára bízták, de ugyanakkor az ő seg/tségével, bizonyos mértékben a koricon megosztozva, fenntartották a hollandok gazdasági pozícióikat Indonéziában. Ily módon Indonéziában 1949 után is a holland pénz- és iparmágnások ellenőrizték az ország gazdasági életét. A látszólagos függetlenség éveiben egyre erősödik, szervezkedik a nemzeti ellenállás legöntudatosabb része az Indonéziai Kommunista Párt vezetésével, és az ismétlődő választásokon egyre nagyobb befolyást szerez az ország ügyeinek intézésében, a külső és a belső kizsákmányolás elleni harcban. A hatalom gyakorlása a Központi Nemzeti Bizottságra száll át, melynek vezetői és tagjai már jórészt a dolgozó nép széles rétegeiből kerülnek ki. Mivel az indonéz nép fő tápláléka a* rizs, az új kormány igyekezete elsősorban oda irányult, hogy ezen létfontosságú élelem termesztését nagyarányú gépesítéssel, öntözőrendszerek létesítésével fokozza. 1955 volt az első esztendő Indonézia történetében, amikor az országnak már nem volt szüksége rizsbehozatalra. Az új nemzeti kormány jelentős erőfeszítéseket tett az óriási kiterjedésű ország közlekedési hálózatának kiépítésére, amely feltétele az Indonéz Köztársaság egysége megőrzésének, s amely ellen a hollandok — amerikai segítséggel — a legkülönbözőbb formában összeesküvéseket szítanak. kommunista párt aktív részvételét az ország ügyeinek intézésében. A holland imperialista körök — mint mondottuk — egyrészt a távol fekvő szigeteken könnyen felkelthető szeparatista mozgalmakat támogatják, ugyanakkor pedig a még általuk szervezett „munkarendőrség" egyre gyakoribb és kíméletlenebb bevezetésével igyekeztek elfojtani a nacionalista pártok égisze alatt a holland gyarmatosítás minden formája, így tehát a gazdasági kizsákmányolás ellen küzdő igazi népi megmozdulásokat. Emellett a holland kormány — hathatós Míg az ország lakosságának harca az idegen, holland elnyomók ellen nagyjából egységes, adďig a belpolitikai kérdések a—fennálló kapitalista rendszer mellett természetesen megosztják azt. Kialakulnak a hazai burzsoázia nacionalista pártjai, amelyek nem utolsósorban a vallás leple alatt mint muzulmán pártok igyekeznek maguknak tömegalapot teremteni. Ezeknek a pártoknak a fő képviselője dr. Hatta, a volt elnök, míg a haladó erők élén dr. Szukarno, a jelenlegi elnök áll, aki az utóbbi időben egyre határozottabban sürgeti az egyre nagyobb tömegbázisra szert tevő vízierőművet. Meggyorsítani az építkezést, megerősíteni az országot, ugyanaz a gondolat irányítja az embereket, mint akkor novemberben. Semmi sem változott, az irányvonal maradt — előre a szocializmus felé. Jobban és gyorsabban. Ezúttal a választások tiszteletére. Ezzel a jelszóval találkozunk naponta a bolgár lapok hasábjain. A Rabatnyicseszko Gyelo, az Otecsesztven Front szófiai esti lap besrámol a választási gyűlésekről, amelyeken a szavazók megismerkednek jelöltjeikkel. Hírt hoz a dolgozóknak a választások tiszteletére tett kötelezettségvállalásairól, az agitátorok tapasztalatairól. A népi gyűlésbe a legjobbak közül választják a jelölteket. Ez irányban a döntő a jelöltek becsületessége, munkássága és szeretete a nép iránt. A választási üléseken a szavazók megtudják, mint változott meg az ország arculata a népi kormány ideje alatt. A bolgár sajtó naponta közöl cikkeket, amelyekben visszatükröződik a nép politikai, gazdasági és kulturális élete és a szocialiimus építésében elért sikerei. A BOLGÁR KORMÁNY békepolitikája, a népj gyűlés eddigi tevékenysége, amely a fogyatékosságok kiküszöbölésére fontos törVényeket hozott, a bolgár gazdasági élet további távlatai, amelyekről a választási gyűléseken esik szó, mindez arra mozgósítja a választókat, hogy jelöltjeikre adják szavífeatukat. *wwv w wwv\ amerikai segédlettel, mert az Egyesült Államoknak Kína ellen felvonulási területre van szüksége — mindent megtesz, hogy a legjogosabb és legtermészetesebb indonéz nemzeti jogok lábbal tiprásával továbbra is leigázza, gyarmati sorban tartsa az ország szerves részének, Nyugat-Iriánnak lakosságát. Az indonéz kormány igaza tudatában az ENSZ közgyűlése elé vitte a dolgot, ahol azonban a kívánt hathatós segítséget nem kapta meg, miután javaslata nem érte el a szükséges kétharmad többséget. Indonézia népe ebben a helyzetben jogosan fordult a holland gyarmatosítók legfontosabb állásai, a hatalmas ország területén mindenütt megtalálható, minden döntő jelentőségű gazdasági pozíciót kezükben tartó holland vállalatok, ellen. Bár az indonéziai jobboldali nacionalista-vallási pártok minden rendelkezésre álló eszközzel fékezni igyekeznek a nép megmozdulását, nem tudták sem ők, sem pedig a fegyveres intervencióval, NATO-val fenyegetőző holland imperialisták megakadályozni, hogy az utóbbi hetek folyamán maguk a szakszervezetekben megszervezett dolgozók kezükbe ne vegyék a holland vállalatok, ültetvények, bankok, hajóstársaságok irányítását. Ez a spontán, erőszakmentes népi megmozdulás alapjaiban rendíti meg a hollandok utolsó, de egyben legfontosabb állásait Indonézia területén. A holland vállalatok épületein tehát ott lengedeznek az indonéz szakszervezetek vörös zászlói és a holland gyarmatosítók ötvenezer főnyi siserehada hanyatt-homlok, minden rendelkezésre álló közlekedési eszközzel menekül az országból. Nem tudják ezt a folyamatot feltartóztatni sem a -Nyugat-Irián partjaia összpontosított holland hadihajók és'ejtőernyős alakulatok, sem pedig az imperialista államok — elsősorban az amerikai nagykövet — aggodalmaskodó, fenyegetőző kijelentései. Indonézia dolgozó, tényleges szabadságát olyan óriási áldozatok árán kiharcoló népének azonban továbbra is résen kell lennie. Sem az idegen, még kevésbé pedig a hazai reakció nem tette le a fegyvert és tovább fog ármánykodni, hogy újra hatalmába kerítse a földnek ezt a paradicsomi szépségű, kimeríthetetlen gazdagságú szigetvilágát. K. E. ÜJ SZO 1 6 1957. december 19. *