Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-18 / 350. szám, szerda

r p* ' menw'um Status quo A párizsi értekezleten felvonulnak a békével kapcsolatos különféle nézetek is. A NATO keretében pedig nem egészen egyszerű dolog a békéről beszélni, „más dolgokról is szó van itt". Amennyiben itt felmerül az úgynevezett b ékés-tárgykör, ez nem történik csak akárhogyan. A „b é k e" szóhoz mindig hozzáragasztanak valamit, hogy világos legyen, hogy e szót az urak nem tűzik gomblyukukba és hogy megvannak a „feltételeik". Az eredeti meghatározások egész sorából legalább a következőket soroljuk fel. EISENHOWER: „A békének, amelyre törekszünk, alkotónak és dinamikusnak kell lennie." ADENAUER: „Igazságos és szabad béke." MACMILLAN: „Ennek igazságosságon alapuló békének kell lennie." Ezek a kikötések valóban nem újak. A nyugati politikai tényezők már évek óta azzal „érvelnek", hogy nem hajlandók a békére „minden áron". Rendesen megfelelő mennyiségű fennkölt fogalmat hordanak össze, mint a „keresztény civilizáció", „nyugati kulturális értékek", „egyéniség szabadsága", és ehhez hasonló kifejezéseket s ehhez hozzáteszik, hogy e különféle értékek érdekében nincs értelme békéről beszél ni JAROSLAV HAŠEK egyik elbeszélésében elmondja a skót futballisták esetét, akiket negyven évvel ezelőtt vendégül láttak a prágai Városházán. Ismertették előttük a történelmi alakokat és ők mindegyiknél megkérdezték: „Hány gólt lőttek?" Havliček cseh költőnél is megkérdezték: „Hány gólt •lót/t?" Az amerikai diplomácia ezekre a labdarúgókra emlékeztet. Nem kérdezi ugyan, mennyi gólt lőttek, de a békeajánlatoknál mindig felteszi a szokásos kérdést: „Milyen feltételekkel?" EB azonban nagyon alattomos kérdés. Azt a hamis benyomást kelti, hogy békeajánlatunkat valamilyen feltételekhez kapcsoljuk, amelyektől óvakodni kell. A VALÓSÁGBAN nem mi szabunk feltételeket, hanem ök. A leszerelés ügyében mint ismeretes, álláspontjuk kizárólag feltételeken alapul. Évek során keresztül feltették „a kelet-európai rendszer" kérdését. A klnai-amerikai kapcsolatok rendezéséhez többek között azt követelik, hogy Kína mondjon le területének egy részéről — Tajvanról. A bonni kormány velünk • és Lengyelországgal való kapcsolatainak normalizálását területi és más követelésektől teszi függővé. Az amerikalak politikai feltételekhez kötik a nemzetközi kereskedelmet is. Ez csaknem úgy fest, mintha Washingtonban egy egész külön minisztériumuk lenne a feltételek kigondolására. Mindez azonban nem akadályozza őket abban, hogy ártatlan képpel újból és újból ne hirdessék: „Igen, békét, de azzal a feltétellel, hogy..." ' Minden beszéd azonban „az igazságos", „becsületes" „dinamikus" és egyéb békéről az adott helyzetben értelmetlen. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt Münchenben habozás nélkül olyan „békét" l^ényszerltettek ránk, amely Európa történetébe a piszokság jelképeként Íródott be. És ma még van bőr a képükön ahhoz, hogy erre a világ békés rendezéséhez fűzött reményekkel kapcsolatban (!) emlékezzenek vissza! Ha" valakinek van joga Münchenről beszélni, akkor ez a jog semmi esetre sem München szerzőit illeti meg. A szocialista országok n'em kényszerítenek senkire sem feltételeket. Ellenkezőleg: a szocialista országok nem akarják erőszakkal rákényszeríteni egyetlen nemzetre sem társadalmi és politikai rendszerüket — mondja a Békekiáltvány. Táborunk országainak egyik külpolitikai dokumentuma sem támaszt semmilyen feltételt, nem beszél arról, hogy a békének milyen különleges tulajdonságokkal kell rendelkeznie. N. A. Bulganyinnak a nyugati államférfiakhoz intézett üzenete nem egyszer kidomborította a meglevő állapot — a status quo — fontos kérdését. A történelmi fejlődés az utóbbi években bizonyos helyzetet. alakított ki a világban. Ezt a helyzetet az jellemzi, hogy számos ország megkezdte a szocializmus építését, más országok pedig felszabadultak a gyarmati rendszer alól. Az Északatlanti Tömb fő célja ezt az állapotot megváltoztatni, felújítani a régi rendet akár erőszakkal is. A béke feltételek nélküli elfogadása ennek az állapotnak elismerését jelenti. Az imperialisták amúgy sem tudnak változtatni e helyzeten és mégis feltételeket szabnak, a „béke" szóhoz különféle meg nem felelő jelzőket csatolva. A NYUGATI DIPLOMÁCIÁNAK tehát nem tiszták a szándékai és az a kérdés, hogy „milyen feltételekkel?" durva álszenteskedés, amellyel csupán azt akarják leplezni, hogy nem szándékoznak lemondani a lázas fegyverkezésről, nem akarnak Ietenrvl háborús készülődéseikről, nem mondanak le világuralmi terveikről. 3. H. Megkezdődött a NATO párizsi értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) máinkat. Gaillard főleg azt követelte, hogy szilárdítsák meg a NATO tagjainak „politikai együttműködését" és a nemrégi tuniszi, amerikai és brit fegyverszállításokkal kapcsolatban tiltakozott azon felfogás ellen, hogy azokon a terül&eken, amelyek nem tartoznak a NATO-szerződés „befolyási szférájába", a NATO tagjai olyan politikát folytathatnak, amely nincs tekintettel a tömb többi tagjaira. Az ülés legfontosabb pontja Eisenhower elnök beszéde volt, aki újból a „béke és a civilizáció védelmezőjeként" lépett fel. E jelszó nevében „nagy áldozatokat kért a NATO tagállamainak lakosságától". Eisenhower szükségesnek tartotta, hogy újból foglalkozzék a kelet-európai helyzettel és hangsúlyozta, hogy az USA teljesen támogatni fogja ezen országok békés életének megbontására, valamint a kapitalizmus és a reakciós politikai rendszerek helyreállítására irányuló minden kísérletet. Eisenhower elnök nem titkolta, hogy a NATO táborában levő ellentétek komoly gondokat okoznak neki és felhívta az egybegyűlteket „a NATO azon agresszív terveinek egybehangolására és közös törekvésekre", amelyeknek fő szerzője az USA. Adenauer békéről beszél és korszerű fegyvereket követel A NATO értékezletének délelőtti ülésén a NATO tanácsa elnökének funkciójában T. H. Spaak szólalt fel és kijelentette, hogy „a Nyugat fegyveres erőit, amennyiben lehetséges, a leghatásosabban kell felszerelni," vagyis atomfegyverekkel kell ellátni. Spaak után Adenauer nyugatnémet kancellár szólalt fel. Adenauer kancellár beszéde békésebb hangú volt, mint bármikor az utóbbi időben, nyilvánvalóan a szovjet békejavaslatoknak a világ és Németország közvéleményére gyakorolt hatása következtében Adenauer ezért beszédét azzal kezdte, hogy a nemzetek békevágya aligha volt valaha nagyobb mint ma. A valósággal ellentétben azonban azt állította, hogy a nyugati államok állítólag jóakaratúak, de a Szovjetunió nem az. Követelte az Atlanti Tömb megerősítését és üdvözölte a kölcsönös függőség elvét, amelyet az október 25-i amerikai-brit nyilatkozat fogalmazott meg. Állást foglalt a kelet-európai, közép-keleti és afrikai országokkal szemben folytatandó politika konkrét akciós programjának kidolgozása mellett. Adenauer ezután említést tett ar„Amerika kikényszeríti akaratát" Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda december 17-én a fenti címmel közli G. Ratianinak, párizsi különtudósítjának cikkét. A cikk többek között a következőket írja: ,A tizenöt atlanti miniszterelnök konferenciája Bech, luxemburgi minisz:erelnök és Gaillard, francia miniszterelnök beszédével kezdődött. Ezután Eifenhower, az USA elnöke emelkedett szólásra.. Az amerikai küldöttség veze:ője megkísérelte összeegyeztetni azt, imi összeegyeztethetetlen: kielégíteni L közvéleményt azzal a kijelentésével, logy az USA állítólag nem teszi be az ijtókat a békés lépések előtt, s egyben énntartani a.nemzetközi bizalmatlanság légkörét a szocialista államok elleti támadás segítségével és végül nyonást gyakorolni a NATO azon tagjaira, ímelyek szembe helyezkednek az ame•ikai háborús tervekkel. Az USA elnöke egyúttal hallgatással ért ki a béke megszilárdítására tett ;onkrét szovjet javaslatok elől. Eisenlower beszédében elismerte azokat a likereket, amelyeket a Szovjetunió el>rt. Azt mondotta: „A kommunisták lövelték lehetőségeiket az ipar terén. Világversenyre hívnak fel bennünket lazdasági téren". Az USA elnöke toábbá kijelentette: „Hiba volna azt linni, hogy az Idő nekünk dolgozik." Eisenhower felhívta a NATO tagálamait, hogy „oszlassák el a fejük feett gyülekező fellegeket", emeljék :ollektív erőfeszítéseik színvonalát, nentesüljenek „rossz szokásaiktól és nzésüktől" és főleg egyezzenek bele a szükséges és egyre növekvő áldoatokba". Paul Spaak (Belgium), a NATO főitkára felszólította az ülés részvevőit, logy utasítsák el a szovjet kormányiak az atomfegyverektől mentes euróiai övezetre tett javaslatát és erélyeen követelte, hogy a nyugati „fegyeres erőket a leghatásosabban fegyerezzék fel." Az ünnepi beszédek után a NATO nőst már zárt ajtók mögött „érdemeges" tárgyalásba fogott. A sajtó ezzel apcsolatban megjegyzi, nehezen várlató valamilyen fontos határozat háomnapos ülés után, amelyen 15 orA moszkvai Pravda cikke szág képviselője 15 különböző álláspontot fejt ki. A francia sajtó véleménye szerint az ülés részvevőinek előzetes tárgyalásain nem tudták a NATO országai között fennálló fő ellentétek egyikét sem elsimítani. Gaillard és Eisenhower előző napi tárgyalásai után, amelyek Észak-Afrika kérdése körül forogtak, mind a francia, mind az amerikai fél kijelentette, hogy továbbra is kitart álláspontja mellett. Dulles Adenauerrel folytatott megbeszélései alkalmából, mint a Párisién Libéré kijelenti, Adenauer elutasított mindennemű kötelezettséget a rakétakilövő állomások német területén való elhelyezésével kapcsolatban s hangsúlyozta, hogy e kérdést először a parlamentnek keil megoldania. Most még nehéz megítélni, hogy az amerikai küldöttségnek a legközelebbi három nap folyamán hogyan sikerül enyhítenie a NATO részvevői közötti ellentéteket és rákényszeríteni őket arra, hogy aláírják az „új közös atlanti deklarációt", amelyre az USA-nak szüksége van. A fő kérdés azonban az, amelyet a Daily Express c. brit lap Így fogalmazott meg: „A nyugati hatalmak szándékoznak-e utat törni az Oroszországgal folytatandó új tárgyalásokhoz." Ez a gondolat ma megtalálható a legkülönfélébb irányzatú nyugati lapokban. A Le Monde vezércikkében a következőket Írja: „A NATO ülésének meg kell győznie a közvéleményt arról, hogy részvevői a nemzetközi feszültség enyhítésére törekednek. A szovjet vezető tényezőknek sikerUlt az emberiség jelentős részét meggyőzni arról, hogy a békét nem a szocializmus tábora, hanem az Atlanti Tömb akadályozza. A NATO országai foglalkozhatnak a „stratégiai egyensúly kérdésével", ünnepélyes felhívásokat és egységnyilatkozatokat tehetnek, de semmit sem érnek el, kénytelenek lesznek tehetetlenül figyelni befolyásuk csökkenését az egész világon, ha nem sikerül nekik konkrét tettekkel kezet adni a Kelet képviselőinek". A Chaillot palota felett hideg szél süvít. A környező utcákon és tereken a rendőrök ezrei állnak csoportokban, sorban állnak a „biztonsági alakulatok" autóbuszai. A nyugati politikusok, akik a Chaillot palotában tanácskoznak, új katonai terveket szőnek. De a palota falain kívül a népek nagy tömegei egészen mást követelnek — békét, a nemzetközi feszültség enyhítését, az atomháború veszélyének elhárítását. A NATO vezetőinek akár akarják, akár nem, tekintetbe kell venniök a néptömegek szavát. ról a levélről, amelyet N. A. Bulganyintól kapott, azt mondotta, hogy nagy figyelemmel olvasta el a levelet és elismeri, hogy „békés hangú". Azt állította, hogy a - levélben foglalt javaslatok nem eléggé világosak és ezért rájuk vonatkozólag diplomáciai úton magyarázatét kell kérnie Moszkvából. Aimi a NATO fegyveres erőit illeti, Adenauer követelte korszerű fegyverekkel való felszerelésüket, azt mondotta, hogy a szövetségi kormány javaslatokat terjesztett a NATO elé. Azt azonban nem közölte, hogy miben rejlenek e javaslatok. Hozzátette, hogy valamennyi katonai kérdés alapos vizsgálatot követel. Adenauer ezért nem számít arra, hogy e kérdésekben a NATO tavaszi ülése előtt döntésre kerül ser. Strauss nyugatnémet honvédelmi miniszter azonban ugyanaznap Berlinben kijelentette, hogy az NSZK atomfegyvernélküli „védelme" „katonai őrültség" volna. épp úgy, mint Norvégia, nem engedi atomágyúk vagy rakétakilövő támaszpontok létesítését területén. Gaillard a NATO megújhodását követeli Gaillard francia miniszterelnök délutáni beszédét azok a francia aggodalmak jellemezték, hogy a NATO kebelében nem engedhető meg, hogy a két angolszász nagyhatalom kiváltságos helyzetben legyen. Gaillard követelte, hogy a NATO-ban szigorúan őrizzék meg a tagállamok között az „egyenlőség elvét". Kijelentette, hogy a NATO eredeti koncepciója, amelyet több mint nyolc évvel ezelőtt fogalmaztak meg. ma már elavult. Gaillard ezért azt javasolta, hogy bizonyos fokig újítsák meg a szövetséget. „Ennek a megújításnak" szükségessége nézete szerint abból következik, hogy egyetlen hyugati állam közvéleményére sem marad ma hatástalanul a szovjet békepolitika. Gaillard továbbá követelte, hogy hangolják egybe a tagállamok gazdasági tevékenységét. Eisenhower dollárt ígér A délutáni ülésen az Egyesült Államok nevében Eisenhower elnök és Dulles államtitkár mondottak beszédet. Szerepüket úgy osztották meg, hogy Eisenhower általános politikai kérdésekkel foglalkozott, míg Dulles katonai kérdésekről beszélt. Eisenhower beszédét úgy fogalmazta meg, hogy szétoszlassa számos nyugateurópai állam kormányának - a további lázas fegyverkezés következményei miatt érzett növekvő aggodalmát. Bejelentette, hogy az USA NATObeli partnereinek naqyobb összegeket jj-ii. u .. . .. . hajlandó rendelkezésKinos toldozgatas-foltozgatas Párizsban. re bocsátani, mint (A Neues Deutschland karikatúrája) ahogy eredetileg feltételezték. Eisenhower kijelentette, hogy hasznos volna a Szovjetunióval együtt újból megvizsgálni a leszerelés kérdését. Nem mondotta azonban, hogy a tárgyalásokat hogyan folytassák. Dulles beszédében bejelentette az értekezlet részvevőinek, hogy az USA a NATO európai országaiban atomfegyverraktárakat akar létesíteni és középlőtávolságú rakétákat szándékszik szállítani a NATO tagállamainak az amerikai kormány és a NATO többi tagállamának kormányai között kötendő egyezmények alapján. Norvégia és Dánia elutasítja az atomfegyverkezést Nagy figyelmet keltett Gerhardsen norvég miniszterelnök beszéde. Gerhadrsen ugyanis kijelentette, hogy Norvégia a NATO megalakulása óta ellenzi külföldi alakulatok elhelyezését Norvégia területén. „Norvégia nem szándékszik területén atomfegyvereket elhelyezni, sem pedig középhatósugarú ballisztikus kövedékeket kilövő támaszpontokat létesíteni" — jelentette ki Gerhardsen. „Szeretném önöket emlékeztetni egy gondolatra, — mondotta — amely nemrégen nyUvános vita tárgya volt számos országban. Ez a gondolat abban rejlik, hogy Európában olyan övezet létesüljön, amelyben csökkentenék a fegyveres erők létszámát úgy, hogy enyhítsék a világnak e részében a feszültséget. Ezek a javaslatok nagy figyelmet keltettek hazánk közvéleményében is. Természetesen e javaslatokhoz nem lehet állást foglalni a javaslatok minden következményének é-, lehetőségének figyelmes megvizsgálása nélkül. Érdemes volna azonban megállapítani, vajon ezek a gondolatok tartalmaznak-e olyan elemeket, amelyek szolgálatot tennének a konstruktív békepolitikának. Hansen dán minis zit erei n ö k is kijelentette, hogy Dánia AZ AL MASA december 16-_án jelentette, hogy a brit megszállók tömegesen letartóztatják az ománi lakosokat. A letartóztatásra elegendő ok az a gyanú, hogy az illető hallgatta az „Arabok hangja" kairói rádióállomás műsorát. (ČTK) BELGIUM KÖZVÉLEMÉNYE erélyesen tiltakozik az amerikai irányítható lövedékeknek belga területen való elhelyezése ellen. A belga miniszterelnök kénytelen volt fogadni a liberális párt küldöttségét, amely követelte, hogy Belgium utasítsa el e lövedékek elhelyezését. (ČTK) A FRANCIAORSZÁGBAN régen bejelentett áremelkedés most hivatalossá vált. A hivatalos árközlöny december 17-1 számában mintegy hatvan rendeletet közöl, amely az árakat rendezi. Az áremelkedések élelmiszerekre, valamint ipari árucikkekre, egyes, szolgáltatások díjazására vonatkoznak. (ČTK) MÜNCHENBEN december 16-án közölték, hogy a város lakóinak száma elérte az egymilliót, így München Berlin és Hamburg után Németország harmadik milliós városa lett. Münchennek száz évvel ezelőtt még csak százezer lakosa volt. (CTK) A THAIFÖLDI PARLAMENTI választások december 15-én közzétett előzetes eredményei arról tanúskodnak, hogy a szavazatok legnagyobb számát a kormányon levő demokrata párt jelöltjei kapták. (ČTK) A SZICÍLIAI kénbányák dolgozói december 17-én 24 órás sztrájkba léptek, és amennyiben nem elégítik ki béremelési követelésüket, a szicíliai kénbányák korlátlan tartamú sztrájkba kezdenek. (ČTK) A SZABAD DEMOKRATA PÄRT képviselői a brémai parlamentben december 16-án felhívták a brémai szenátust, hogy Bonnban követelje az atomfegyverektől mentes középeurópai övezet létesítését és azt, hogy a Bundeswehrt ne szereljék fel atomfegyverekkel. (ČTK Mindenki a maga pecsenyéjét akarja megsütni Párizs (ČTK) — A NATO értekezletének december 16-1 délutáni ülésén beszédet mondottak Hollandia, Belgium, Törökország és Olaszország miniszterelnökei is. Drees holland miniszterelnök főként az Indonéziai helyzettel foglalkozott és felhívta a NATO tagállamainak kormányfőit, hogy a holland-indonéz konfliktusban a holland kormányt támogassák. Van Acker belga miniszterelnök a NATO szerepéről beszélt és rámutatott, hogy e szervezetnek nemcsak katonai kérdésekre kellene szorítkoznia. A Reuter jelentése szerint van Acker a kelet-európai országokkal való gondosan előkészített tárgyalások mellett foglalt állást. Menderesz török miniszterelnök beszéde teljesen a támadó amerikai külpolitika szellemének felelt meg. Menderesz azzal dicsekedett, hogy a török hadsereg a legjobb védelem a közép-keleti „kommunista terjeszkedés" ellen. Nem takarékoskodott a Szíria elleni támadásokkal sem. Zoli olasz miniszterelnök beszédében követelte, hogy a NATO-államok fejtsenek kl „maximális erőfeszítést arra, hogy katonai téren újból általános fölényre tegyenek szert." Macmillan a pszichológiai háború híve Párizs (ČTK) — Macmillan brit miniszterelnöknek a NATO konferenciája december 16-1 megnyitó ülésén mondott beszéde a szocialista országok ellen irányult. Macmillan elsősorban a „védelem tisztán nemzeti felfogását" elavultnak minősítette, természetesen csupán a „világ egyes részeiben." A megfigyelők Macmillan ezen kijelentésében azoknak a híreknek megerősítését látják, amelyek szerint NagyBritannia a konferencián javaslatot tesz arra, hogy a- fegyvergyártást osszák fel a NATO tagállamai között. Macmillan továbbá arra fog törekedni, hogy az USÄ-val együtt Anglia megtartsa az atomfegyverek gyártásának jövedelmező monopóliumát és azt javasolja, hogy a NATO főparancsnokságának csak bizonyos fajta csapategységeket nyújtsák. Macmillan beszédében megemlékezett az új szovjet békejavaslatokról ls. a NATO tagállamainak azt ajánlotta, „magyarázzák meg a közvéleménynek, hogy folytatni kell a harcot és hogy a „pszichológiai háborúban" nem lehet semmilyen engedményt sem tenni. Azonban Macmillan sem tartotta lehetségesnek azt, hogy a szovjet javaslatokat hivatalosan közvetlenül elutasítsák. ÜJ SZÖ 3 & lfl57. december 7»