Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-11 / 313. szám, hétfő

• Szombaton, november 9-én a szovjet katonák küldöttsége I. Sz. Kolesznyicsen­ko tábornok vezetésével ellátogatott a strašicei katonai helyörségbe. A katonák­kal, altisztekkel, tisztekkel és a helyi küldöttség tagjai megemlékeztek hazánk felszabadításáért vívott harcaikról. • A Külfölddel való Kulturális Kap­csolatok össz-szövetségi Társaságának kül­döttsége, november 9-én délután felke­reste a prágai Klement Gottwald Múzeu­mot. A szovjet vendégeket. Oleg Homola képviselő, a CSSZBSZ KB titkára kísérte. • A Pjatnyickij Együttes tagjai, akik sikeresen szerepeltek Szlovákia fővárosá­ban, Bratislavából való távozásuk előtt, november 9-én baráti összejövetelen vet­tek részt a račai szövetkezeti tagokkal. • A bratislavai P. O. Hviezdoslav Szín­házban november 9-én volt Vsevolod Vis­nyevszkij Optimista tragédiájának ünnepi bemutatója. Ezt a szovjet drámairodalom kiváló müvei közé tartozó színdarabot a bra­tislavai Nemzeti Színház drámai együtte­se_ a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulójának tiszteletére tanul­ta be. 9 Szlovákia legnagyobb gőzvillanyerőmű­ve — a Zemlanské Kostolany-i erömü dol­gozói az év kezdetétől novémber 9-én 6 óráig több mint 25 millió 800 ezer ki­lowattóra villanyáramot termeltek ter­ven felül. A Nagy Október 40. évforduló­jának tiszteletére vállalt kötelezettségük szerint az év végéig összesen 40 millió ki­lowattóra villanyáramot termelnek terven felül. A hazai divat az export szolgálatában A csehszlovák divat a külföldi kiállításokon je­lentős sikereket ért el. Ez késztette a hazai köz­szükségleti cikkek iparát arra, hogy e téren is je-. lentös aktivitást fejtsen ki és új divatcikkekkel nyer­je meg a külföldi piacot. Nemcsak cukrot, papírt, gépeket és hasonló első­rangú termékeket fogunk a jövőben exportálni, ha­nem ízléses divatcikkeink­kel és elsőrangú könnyű­ipari készítményekkel is növeljük kivitelünket. Milyen újdonságokat hoz a divatszakmánk az 1958. évben, amely mind a belföldi, mind a külföldi piacra fog kerülni? Erről munkatársunk a követke­zőkben számol be: A horgolt bunda A Banská Štiavnica-i PLETA-üzem sok téli hor­golt árut hoz forgalomba. Első helyen fel kell emlí­teni a horgolt bundát, amely igen meleg, divatos, és rendkívül szép. A PLE­TÁ horgolt konfekciót is készít, férfiak, nők és gyermekek részére egy­aránt. Sízők és nők részé­re különleges szvettereket szállít. Csecsemők részé­re még a jövő évben komplett horgolt garnitú­rákat fog előállítani, ami iránt különösen külföldön nagy az érdeklődés. Hogyan öltözködjünk? Erre a kérdésre vála­szolnak a szlovákiai V. Široký, Nálepka Kapitány, Zornica, Slovenka, Svit, Makyta és a prágai Leko ruha- és fehérnemű gyá­rak új divatos, 1958-ra szánt készítményekkel. A vrbovói Trikota-gyár új­donsága a hímzett női fehérnemű monofil anyag­ból. A gyárak különös fi­gyelmet szentelnek az egyes ruhadarabok mére­teinek. Míg eddig férfi ruhákat csak 19 különféle nagyságban készítettek, addig ma ezek 35 külön­féle nagyságban kaphatók. A női ruháknál meg 28 féléről 43 -ra emelik az egyes . ruhák nagyságát, úgy hogy minden termetű nő vagy férfi részére kész konfekció lesz kapható. Külön fel kell említeni a žilinai Slovena gyárat, amely gyártmányaival a külföldi piacon jól ismert. Nők részére afgalén, twill, pupelin és nem gyű­rődő ruhaneműeket gyárt. Továbbá férfi gabardén, freszko-, twill, tweed-, flanel-, kord- és sport­szöveteket. A Slovena to­vábbá kiviteli célra gyárt­ja az ismert Supra, Supe­rior és Herkules nevű. szőnyegeket. Export sátor A Technolen nemzeti vállalat Lomnica nad Po­pelkou-ban ismeretes ar­ról, hogy turista sátrakat készít impregnált balon­kelméböl különféle kivi­telben. Ez is keresett ex­port cikkünk. Ebben is versenyképesek vagyunk a külfölddel, mert évről év­re e téren is újat produ­kálunk. A jövő évi exportterv textil-, konfekció- és cipőiparunkban kedvező növekedést mutat, s ezt a legnagyobb megelégedéssel és örömmel könyveljük el. MEGJEGYZÉS KET VÉGLET Vágsellye egyetlen nagyobb vendég­lőjének küszöbét naponta sok ember lépi át. A vendégek között nemcsak szomjas torkúak fordulnak meg, de olyanok is, akik az éhségüket csilla­pítják a zajos falak között. Mondjuk meg mindjárt, hogy van miből válo­gatni, sok az ínycsiklandozó falat, sőt ízes meleg ételt is kaphatnak a vendé­gek egész napon át. S ez nem is volna hiba. A baj ott kezdődik, hogy a szűk étterem omladozó mennyezetéből hébe­hóba beleesik egy darab malter vagy mész a levesbe, vagy a gulyásba. Ugyanékkor az étteremből látni a szépen rendben tartott, parádésan ki­pingált kávéházi helyiséget, amely kel­lemes környezetet biztosít a szórakozni vágyóknak. Ez nem volna baj, de a két terem közötti különbség nagyon is szembeötlő. Az az érzésünk támad — ha a két termet összehasonlítjuk —, hogy ä vendéglő vezetősége inkább arra a teremre áldoz, amely nagyobb hasznot hoz. Nem az ellen van kifogásunk, hogy a kávéház étterme szép, de nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy az étterem el van hanya­golva. A két véglet nagyon is kirívó. Ezt meg kell szüntetni, mégpedig úgy, hogy az étterem, ahová az emberek azért mennek be, hogy tiszta és ízlé­ses környezetuen fogyasszák el az ebédet, vagy a vacsorát, legalábbis olyan rendben legyen, mint az a terem, ahová szórakozni járnak. -ma­Prágába jön a Busrh-cirkusz A Német Demokratikus Köztársaság ál­lami cirkusza, a hires Busch cirkusz két­hónapos vendégszereplésre Prágába érke­zik. Utoljára húsz évvel ezelőtt tapsolt a prágai közönség a Busch cirkusz sze­replőinek. A bemutatót Tarka cirkuszrevű címmel november 15-re tervezik. A hatalmas, tartóoszlopok nélküli alu­míniumépítményt a prágai Julius Fučík parkban 10 ezer négyzetméternyi területen állítják fel. A cirkuszban 3650 néző fér el, a fűtés meleg levegőt hajtó berendezés­sel történik. A cirkusz felszerelését három, 120 va­gonból, 25 motoros kocsiból, 180 cirkusz­kocsiból álló különvonat hozza. A válla­latnak saját poliklinikája, az alkalmazot­tak gyermekei részére iskola és üzemi konyha van. A 250 alkalmazottal 200, állat jön, nyolc nagy indiai elefánt, tíz orosz­lán, tizenegy jeges- és három barnamed­ve, hét majom, négy teve, közel száz ló és még sok más állat.' Ellátásukhoz na­ponta 700 kg szénára. 900 kg szalmára, több mint 100 kg lóhúsra, 1000 kg zabra, sok gyümölcsre, dióra, tejre, teára, hagy­mára és más nyalánkságra van szükség. A cirkusz művészei örömmel várják prá­gai fellépésüket és remélik, hogy műso­ruk sikert fog aratni. Többszörös rablógyilkost ítéltek halálra (ČTK) — A chomutovi népbíróság, mely november 5.—8-ig ülésezett Prá­gában, letárgyalta a 32 éves Václav Mrazek bűnperét, kinek bűntettei Cho­mútov vidékét éveken át izgalomban tartották. A vádlott, aki utoljára a Ne­jedlý- és Libušina-bányákban mint fürdőalkalmazott dolgozott, az 1951— 1956-os években bestiális módon kira­bolt és meggyilkolt egy férfit és hat nőt. Azonkívül megkísérelte további négy nő meggyilkolását és tíz esetben megbecstelenített serdülő lányokat. Václav Mrazek büntetett előéletű egyén, 40 éves bátyjával. Karol Mrazek kohásszal együtt több lopást és szocia­lista tulajdon elleni bűncselekményt is elkövetett. Václav Mrazeket valameny­nyi bűntett elkövetésében bűnösnek találták, s azokat Mrazek a bíróság előtt be is vallotta. Az orvosi szakér­tők lelkiállapotának vizsgálatánál meg­állapították, hogy a bűntettek elkö­vetése idején nem voltak szellemi gát­lásai, melyekből beszámíthatatlanságra lehetne következtetni. A bíróság Václav Mrazeket halálra, Karel Mrazeket 12 évi szabadságvesz­tésre, s mindkettőjüket polgári jogaik­nak elvesztésére ítélte. A vádlottak az ítélet ellen fellebbeztek. A forradalmi Oroszország és a szovjet kormány büszke lehet a pul­kovói különítményre, amelynek pa­rancsnoka Walden ezredes. Áz elesett hősök emléke ördkké élni fog! Dicső­ség a forradalom harcosainak, a ka­tonáknak és tiszteknek, akik hűek maradtak a néphez! Éljen a forradalmi, népi, szocialista Oroszország! , A Népbiztosok Tanácsának nevében: L. Trockij." Amikor hazafelé menet áthaladtunk a Znamenszkij téren, a Nyikolaj Pá­lyaudvar előtt különös tömeget lát­tunk. Több ezer matróz volt itt, ke­zében fegyverrel. A lépcsőről a vasutasszövetség or­szágos végrehajtó bizottságának egy i tagja beszélt hozzájuk: i „Bajtársak! Nem vihetünk benne­teket Moszkvába. Mi semlegesek va­gyunk. Egyik fél csapatait sem szál­lítjuk. Nem vihetünk benneteket Moszkvába, ahol már most is rette­netes polgárháború dúl..." A matrózok vad lármával nyomul­tak a szónok felé. Ekkor hirteien ki­nyílott egy másik ajtó. Az ajtónyí­lásban két-három fékező és fűtő. „Erre, elvtársak! — kiáltotta az egyik —, mi majd elviszünk benne­teket Moszkvába, vagy akár Vlagyi­vosztokba, ha úgy tetszik! Éljen a forradalom!" Kilencedik fejezet. Győzelem I. sz. parancs A pulkovói különítmény csapataihoz. 1917. november 13. reggel 9 óra 38 perckor. A pulkovói különítmény csapatai kemény harcban teljesen szétverték az ellenforrada'mi erőket, amelyek meghátráltak, C-s Cárszkoje Szelő vé­delme alatt Pavlovszk és Gatcsina felé vonultak vissza. Előrenyomuló egységeink elfoglal­ták Garszkoje Szelő északkeleti ré­szét és az Alekszandrovszkaja Pá'ya­udvart. A kolpinói különítmény tő­lünk balra, a Krasznoje Szeló kü­lönítmény tőlünk jobbra harcolt. Megparancsoltam a pulkovói erők­nek, hogy foglalják el Cárszkoje Sze­lőt, erődítsék meg az oda vezető uta­kat, különösen a gatcsinai oldalon. Ugyancsak parancsot adtam arra, hogy foglalják el Pavlovszkojét, erő­sítsék nieg déli oldalát, és szállják meg a vasútvonalat Dnóig. A csapatoknak mindent meg kell tenniök az elfoglalt állások megerősí­tésére (lövészárkok ásása stb.) Lépjenek szoros kapcsolatba a kol­pinói és a Krasznoje Szeló-i külö­nítménnyel, valamint a pétrográdi ve­zérkarral. Aláírás: Marajov ezredes, a Kerenszkij ellenforradalmi csapatai ellen harcoló _ haderők főparancsnoka." Kedd reggel. Hogy lehetséges mindez? Két nappal ezelőtt még Petrográd környéke tele volt vezető nélkül, élelem, tüzérség nélkül, cél nélkül kóborló bandákkal. Mi az, ami a fegyelmezetlen vörösgárdisták és a tisztek nélküli katonák szervezetlen tömegét olyan hadseregbe tömörítet­te, mely a magaválasztotta parancs­nokságnak engedelmeskedve, képes volt szembeszállni a tüzérséggel és a kozák lovassággal, és győztesen ke­rült ki a harcból? A felkelő néD képes szembeszállni a katonai rutinnal. Emlékszünk a francia forradaiom rongyokba burkolt seregeire. Valmyra és a vissembourgi csatahajókra. A szovjet erőkkel tisz­tüskolások, kozákok, földbirtokosok, nemesek és a fekete századok álltak szemben. Ha győznek, visszatér a cár, az ohrana, a szibériai láncok és a fe­nyegető német veszedelem... A győ­zelem Carlyle szavaival élve: „Apo­teózis és egy boldog kor kezdete." Amikor vasárnap éjszaka a Forra­dalmi Katonai Tanács tagjai kétség­beesetten visszatértek a frontról, a pétrográdi helyőrség választott egy öttagú bizottságot — vezérkart, amely három közkatonából és két tisztből állott, csupa megbízható for­radalmárból. A parancsnok Murav­jov ezredes ex-patrióta lett —, egy jó képességű szakember, akit azon­ban ellenőrizni kellett. Kolpinóban, Obuhovóban, Pulkovóban és Kraszno­je Szelóban ideiglenes különítménye­ket alakítottak, amelyek olyan mér­t'kben erősödtek, ahogy a környéken barangoló katonák csatlakoztak hoz­zájuk' e különítmények tehát igen heterogén elemekből álltak: kato­nákból, matrózokbői, vörösgárdisták­ból, gyalog-, lovas- és tüzérezredek töredékeiből, és volt néhány páncél­kocsijuk is. Amikor hajnalodott, feltűntek Ke­renszkij kozákjainak előőrsei. Eldör­dült néhány puskalövés, s felszólítot­tá': őket, hogy tegyék le a fegyvert. A síkságon, a hideg, tiszta légben egyre erősödött a csatazaj... Meg­kezdődött! A tábortüzek körül ül­dögélő katonák talpraugrottak, és az országúton menetelő munkásosztagok megkettőzték lépteiket... így a leg­fontosabb stratégiai pontokon szinte automatikusan gyülekeztek a lázban égő csapatofc. A biztosok mindenki­nek megjelölték a helyét, a teendőjét. Ez az ő csatájuk volt, melyet az ő világukért v'vtak; parancsnokaikat ők maguk választották. S most a sokrétű, sokirányú akarat egyetlen akaratba forrt össze ... Akik részt vettek az ütközetben, elmondották, hogyan harcoltak a mat­rózok, amig ki nem fogytak a töl­tényeik, és azután hogy mentek ro­hamra; hogy verték vissza a kozákok vad rohamát a kiképzetlen munkások, puszta kézzel tépve le őket lovaik­ról; hogyan gyülekeztek az emberek tömegei a sötétben a csatatér körül, és miként zúdultak özönvízként az ellenségre... A kozákok ellenállása hétfőn éjfél előtt megtört. Tüzérsé­güket hátrahagyva menekültek, és a proletár hadsereg széles fronton nyo­mult előre, bevonult Cárszkoje Szeló­ba, még mielőtt az ellenségnek ideje lett volna megsemmisíteni a nagy szikratávíró állomást, ahonnan most a Szmolf - biztosai hírül adták a vi­lágnak a proletariátus győzelmét... „A munkás- és katonaküldöttek szovjetjeihez! November 12-én Cárszkoje Szelő mellett a forradalmi hadsereg véres harcok után szétzúzta Kerenszkij és Kornyilov ellenforradalmi csapatait. A forradalmi kormány nevében meg­parancsolom az összes ezredeknek, hogy indítsanak offenzívát a forra­dalmi demokrácir ellenségei ellen, tegyenek meg mindent Kerenszkij el­fogatása érdekében és szálljanak szembe minden kalanddal, mely a forradalom vívmányait és a proleta­riátus győzelmét veszélyezteti. Éljen a forradalmi hadsereg! Muravjlov." Vidéki hírek ... Szevasztopolban a helyi szovjet ke­zében van a hatalom. A kikötőben levő csatahajók matrózainak nagygyűlése arra kényszerítette a tiszteket, tegye­nek hűségnyilatkozatot a forradalmi kormánynak. Nyizsnyij Novgorodban a hatalom a szovjeté. Kazánból utcai harcokról érkeznek hírek, tisztiiskolá­sok és nagy tüzérszázad harcolnak a bolsevik helyőrség ellen ... Moszkvában ismét kemény harc lán­golt fel. A tisztiiskolások és a fehér­gárdisták kezében van a Kreml, a vá­ros központja, de a Forradalmi Katonai Tanács csapatai minden oldalról tá­madnak. A szovjet tüzérség lövi a vá­rosházát, a rendőrkapitányságot és a Metropol Szállót. A Tverszkaja és Nyi­kitszkaja kövezetét felszedték, hogy sáncokat és barikádokat építsenek, í A nagy bank- és üzletnegyedek gép­" fegyverkattogástól hangosak. Villany nincs, a telefon nem működik. A bur­zsoá lakosság a pincékbe húzódott... Az utolsó jelentés szerint a Forra­dalmi Katonai Tanács ultimátumot adott a Közbiztonsági Bizottságnak, hogy azonnal adja át a Kremlt, mert különben ágyúzni fogják. „Mit? A Kremlt ágyúzzák?" — kiál­tották a polgárok. „Azt mégsem merik megtenni!" Vologdától a távoli szibériai Csitáig, Pszkovtól a fekete-tengeri Szevaszto­polig, a nagyvárosokban és a kis fal­vakban mindenütt felcsapott a polgár­háború lángja. Ezernyi gyár, falu, ez­red, sereg, nyílt tengeren futó hajó egymásután küldte üdvözletét Petro­grádba — a nép kormányának. (Folytatjuk) Beszélgetés a Pjatnyickij-együttes vezetőivel HAZÁNKBAN mindig nagy várakozás előzi meg a szovjet népi együttesek fel­lépését. Az orosz, ukrán, üzbég dalok és táncok magukkal sodró, tarka szépség­áradata mindig elbűvöl, lenyűgöz bennün­ket, mert a szovjet nép sokrétű alkotó művészetének derütosztó elevensége, tem­peramentuma árad belőlük. Most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulója ünnepségeire kilenc év után má­sodszor látogatott hazánkba M. J. Pjat­nyickij dal- és táncegyüttese. Az együttes vezetőivel tartott sajtóér­tekezleten P. M. Kuzmin, M. V. Kovai és T. Usztyínova nemzeti és érdemes művé­szek sok érdekeset mondottak a népmű­vészet ápolásáról. A ^legérdekesebb talán az, amit a népi alkotóművészet társadal­mi felkarolásáról mondottak. Kuzmin elvtárs, mint a Szovjetunió legrégibb népi együttesének tagja és ala­pítójának, Pjatnyickijnek közvetlen barát­ja, elmondotta, hogy Pjatnyickij, a neves népdalgyűjtö már 1911-ben alakította meg műkedvelő együttesét. Abban az időben nem részesült semmiféle anyagi támo­gatásban, a maga szerény hivatalnoki fize­tését áldozta rá, hogy megmentse a jö­vőnek a szép orosz dalokat és táncokat. Az Októberi Forradalomnak kellett eljön­nie, hogy a nép művészetének is meghoz­za az igazi „szabadságot", lehetővé tegye annak alkotó továbbfejlesztését, szüntelen fejlődését. Az öszhalántékú Kuzmin elvtárs még most is megilletődöttséggel emlékezik 1918-ra, arra a napra, amikor a Pjat­nyickij-együttest meghívták a Kremlbe, hogy művészetével elszórakoztassa a vö­rös katonákat. — Nagy meglepetésünkre a fellépésre eljött Vlagyimir Iljics is. Az előadás vé­gén virággal jutalmazta meg az énekese­ket ... — emlékezik Kuzmin elvtárs. Aztán jött a másik, a nagyobb megle­petés. Lenin elvtárs meghívta magához Pjatnyickljt. A lázas forradalmi napokban, a szovjet haza építésének első, nehéz napjaiban, amikor a nép szabadságáért folytatott nagy harcban az ellenforradal­márokkal kellett megverekedni, — Vlagyi­mir Ujicsnek, a forradalom szervezőjének, a szabad szovjet haza első építőjének ar­ra is jutott ideje, hogy hosszasan elbe­szélgessen a népi dalok és táncok sze­relmesével, mesterével. S amikor Pjatnyic­kij elmondotta, hogyan dolgozott eddig s mit kellene tenni a nép alkotóművésze­tének továbbfejlesztésére, Lenin elvtárs ezt mondotta neki: — Ha valamire szükségük lesz, vegyék elő a „bumáskát", ceruzát és írják meg nekem. Én segíteni fogok ... EZ A TITKA ANNAK, hogy a Szovjet­unióban az Októberi Forradalom óta, negy­ven év alatt világraszóló sikereket ért el a szovjet kultúra, oly sok elismerést sze­reztek a nép művészetét ápoló, továbbfej­lesztő népi együttesek. A szovjet hata­lom a legmesszebbmenően segíti, támoga­ja őket. Miben keressük annak alapját, hogy a szovjetországban a népművészet oly ma­gas színvonalra emelkedett, hogy a nép alkotó művészete újabb és újabb müvek alkotására ihleti a zeneszerzőket? Erre Kovai elvtárs, a zeneszerző azt válaszolta, hogy a szovjet zeneszerzők közel állnak a néphez, tevékenyen részt vesznek a köz­életben is és művészi fejlődésük további elmélyítését abban találják, hogy még jobban megismerjék a nép lelkéből fakadó dalokat, táncokat, népszokásokat. Hogy megismerjék nemcsak a népművészet régi hagyományait, hanem az újat is, — mint mondotta — „népünk alkotó művészetére hatnak életünk új jelenségei, az új élet­viszonyok, melyek a régi dalokat és tán­cokat új elemekkel gazdagítják. Nálunk senki sem írja elő, hogy a nép művé­szetéből merítsünk tartalmat, újabb (ir­mát müveinkhez. De a szovjet zeneszer­zők túlnyomó többsége abból meríti az eleven erőt, ihletet. Olyanoknak kell len­nünk, mint Clinka, Musszorgszklj, Smetana volt, hogy a nép lelkületéhez közelálló müveket alkothassunk." S A SZOVJET NÉP kiváló zeneszerzői, mint Sosztakovics, Hacsaturjan, Novikov, Tulikov a nép alkotó művészetétől ihle­tett müveikkel gazdagítják a népi együt­tesek műsortervét. S a népi együttesek nemcsak ezzel gazdagítják repertoárjukat. A zeneszerzők, a konzervatórium növendé­kei — „és mi is" — teszi hozzá Kuzmin elvtárs, állandóan járják a szovjet haza egyes vidékeit és még most is gyűjtik a népdalokat, jegyzik a népi táncok motí­vumait. A szabad élet negyven esztendeje alatt már annyi sok mindent tettek a nép­dalok és népi táncok feltárására, hogy ez ember azt hihetné, már nem is fedezhet­nek fel újabbat. — Valóban gondolhat erre az ember, — válaszolja Kuzmin elvtárs. — De sajnos az a valóság, hogy eddig még nem tettünk meg mindent és nem Is vagyunk képe­sek arra, hogy teljesen kiaknázzuk népe­ink alkotó művészetének gazdagságát, sok­rétűségét. Volt úgy is, hogy azt hittük, már kihalt a régi „hórovod", amikor az énekesek dalára a táncosok azt mondják él táncukban, amit a dal szövege mond. És kellemesen csalódtunk. Az egyik nép­művészeti alkotó-versenyen az északi kör­zetből jött népi együttes a fenyőfáról da­lolt és táncolt. A szemünk előtt nőtt ki a fenyő és a táncosok átugrálták. A régi hórovod nem halt ki. Az északi földmű­vesek hétköznapjaiknak derűs örömét fe­jezték ki dalukban, táncukban és új for­mával, új elemekkel tarkítva gazdagították a régi hórovodot. A nép művészete kiapad­hatatlan, élő forrás. S mi mindig ebből merítünk ... MŰVÉSZETÜNK azért fejlődhetett oly naggyá, mert a nép gazdag alkotó mű­vészetéből merítenek, de elsősorban azért, mert a szovjet hatalom az az Igazi élő forrás, mely szárnyat adott a nagy for­radalom győztes népe alkotó erejének, tu­dományának, technikájának. művészeté­nek. PETRÖCI BÁLINT ÚJ SZÖ 2 Ťŕr 1957. november 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents