Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-08 / 310. szám, péntek

í. N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS (Folytatás a 6. oldalról) nunkásosztály és a dolgozók többi étegei, a haladó értelmiség, azaz a lépnek azon erői, melyek lényegében cocialista és demokratikus szemontokat képviselnek, a béke mellett annak, és kétségtelen, hogy ezeké z erőké a .jövő. A kapitalizmus általános válságának :iélezödése különösen markánsan vilvánul meg a gyarmati rendszer omlásában. A történelem fejlődése gvalázatos rendszer felszámolására ezet. Felszabadult India, Indonézia, íurma, Egyiptom, Szíria és sok más rszágok. A keleti országok lerázták gyarmati igát és utat keresnek azdaságuk és kultúrájuk gyors helyeállítására. Minden gyarmati és fügö országban fokozódik a népek emzeti függetlenségi és szabadságíozgalma. A nemrégen még gyarmati vagy jlgyarmati színvonalon álló országok ía már nemcsak politikai szabadsáot akarnak, hanem ezeket az orszáokat a tőkés nagyhatalmaktól fügökké tevő gazdasági béklyókból lyekeznek kiszabadulni. Az USA és ágy-Britannia imperialista csoportíi között eszeveszett küzdelem fo'ik a gyarmati és félgyarmati orjágokban gyakorolt befolyásért, gyes országokból kénytelenek voltak gyarmatosítók távozni, ott hagyták ionban a burzsoázia és a hűbérurak Jraiból szerzett cinkosaikat. A gyarlatosítók cimborái úgy viselkednek, lintha országaik érdekeit védelmezek, a valóságban azonban az impealista hódítók politikájának útját jyengetik. Ma már a gyarmatosító politika lás formái is felütik a fejüket és zeket főként az Amerikai Egyesült Uamok alkalmazza. Nagy-Britannia, ranciaország és Izrael Egyiptom leni katonai kalandjának kudarca tán az USA imperialistái a „Dullesisenhower doktrínával" álltak elő i kijelentették, hogy Közép-Keleten lítclag vacuum-ür keletkezett és sgy ők vannak hivatva betölteni ezt I a légüres teret Azonban mindnyájan tudják, hogy Közép-Keleten semmilyen „légüres" tér nincs. Közép-Kelet lakható területei sűrű népesség űek, szabadságszerető arab nemzetek, ősrégi kultúrával bíró nemzetek élnek és dolgoznak ott, és ezeket kényszerítik természeti kincseinek kiadására A gyarmatosítók „vacuum-elmélete" a valóságban azt jelenti, hogy az impéria'fsták lenézik az irab nemzetekét, megtagadják az arab országok függetlenségének elismerését és követelik, hogv rendeljék alá magukat a brit és francia gyarmatosítóknak, vagy az Amerikai Egyesült Államok gyarmatosítóinak. Az arab-kelet népei azonban küzdenek mind a brit és francia imperializmus, mind az amerikai imperializmus ellen, mert tűdiák, hogy minden imperialista halálos veszélyt jelent számukra. Most az amerikai imperialisták szövögetik a Szíria ellen irányuló cselszövés fonalát. E piszkos játékra Izraelt is felhasználják és Törökországot kalandokra és provokációkra kényszerítik. Az imperialisták minden lehető eszközzel igyekszenek kitolni az ázsiai és afrikai országok fölötti uralmuk napjait. A gyarmatosítóknak persze méq elég erejük van és ezért nem szabad lebecsülni a keleti népeKet fenyegető veszélyt. A történelmi tények azonban cáfolhatatlanul igazolják, hogy az imperializmus keleti uralmának bealkonyodott. A Szovjetunió példájának nagy vonzóereje, a szocializmus Keleten felállított világítótornyai, a közép-ázsiai virágzó szovjet köztársaságok, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista országok példája — mindez lelkesedéssel tölti el Kelet népeit szabadság- és függetlenségi harcukban. Az ázsi"i és afrikai népek önzetlen barátokra leltek a Szovjetunióban és az összes szocialista országokban, amelyek a békeszerető nemzetek érdekeinek megfelelő következetes igazságos politikát folytatnak. élés alapján rendeznék az államok kapcsolatait és sohase háborúval, hanem tárgyalással, a gazdasági és kulturális fejlődésben folytatott békés versengéssel, az ember igényeinek és szükségleteinek jobb kielégítésével oidják meg a vitás kérdéseket. Hasonló álláspontot képviselnek az összes testvéri kommunista és munkáspártok s azok a szocialista pártok, amelyek a marxi-lenini elveket követik. Egyes burzsoá pártok is a békés versengés álláspontjára helyezkednek. A békeszerető népek ma nem indokolatlanul fejezik ki nyugtalanságukat azz^l kapcsolatban, hogy a „versengés" más irányban folyik. Mint azt az USA elnökének és Nagy-Britannia miniszterelnökének nemrég tartott találkozója igazolta, e két fő tőkés állam kormánykörei folytatják az „erőpolitika" irányvonalát. A találkozó után közzétett közleményből világosan kitűnik, hogy a Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszély ürügyével az USA és Nagy-Britannia kormánykörei megegyeztek abban, hogy tovább szítják a „hidegháborút", s fokozzák a katonai kiadásokat, a romboló eszközök termelését, tehát a háború előkészítését. Decemberre tűzték ki az agresszív Északatlanti Tömbhöz tartozó államok kormányköreinek találkozóját, ami semmi jót nem jelent, a béke szemoontjából. Érdekes az a körülmény, hogy a NATO számos tagállamában szocialista pártok vezérei állnak a kormányok élén. Ezek a magukat szocialistáknak valló pártok a valóságban az imperialista körök politikáját folytatják. Becsapják a munkásosztályt és olyan színben igyekeznek feltüntetni a dolgokat, mintha a Szovjetunió nem akarna megegyezni a lefegyverzésnek és a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében és mintha ezért volnának kénytelenek folytatni a lázas fegyverkezést. Ezzel azonban csak a dolgozókat vezetik félre. Az imperialisták pedig ügyesen felhasználják a szocialista pártok egyes vezéreinek ezt a politikáját. Nem véletlen, hogy Eisenhower és MacMillan urak, az USA és Nagy-Britannia kormányfői találkozójukra meghívták Spaak urat, a NATO jelenlegi titkárát, aki Belgium Szocialista Pártjának jelentős képviselője. Tények bizonyítják, hogy az imperialisták a háború népellenes előkészítésébe kitartóan bevonják a jobboldali szocialistákat. De milyen szemfényvesztő kísérletet nem ragadnának meg az imperialisták, akiknek szándékai eleve kudarcra vannak ítélve. A nemzetek nem akarnak háborút, éberen őrzik a békét, szembeszegülnek a ^nemzetközi reakció agresszív szándékaival és elhárítják őket. A Szovjetunió mindig a világbéke mellett volt, amellett van ma is és mindenképpen törekedni fog az új háború veszélyének elhárítására. Továbbra is követelni fogjuk a lefegyverzést, a tömegpusztító fegyverek betiltását, küzdeni fogunk a nemzetek közötti bizalom légkörének megteremtéséért és az ENSZ-nek a béke igazi eszközévé változtatásáért. Az imperializmus politikája: a nemzetközi feszültség támogatása és kiélezése Védelmezzük a békés egymás mellett élés politikáját Államunk fennállásának első napjai a a nemzetközi kapcsolatokban kaigórikusan elutasított mindent, ami iblásra, erőszakosságba és eltulajjnításra épül, kategorikusan megrdette a jószomszédi kapcsolatok és ivenjogú gazdasági kapcsolatok elit a világ minden országával. V. I. Lenin 1917. november 8-án a ikedekrétum cikkeinek indokolásajr a II. szovjet kongresszus szónoki nelvényéről kijelentette: „Visszautatjuk mindazokat a pontokat, amelyek biásokról és erőszakról szólnak, de önimel elfogadjuk mindazokat a intokat, amelyek a jószomszédi viony feltételeit és a gazdasági egyezényeket foglalják magukban; ezeket :m utasíthatjuk vissza." (Lenin vágatott művei, II. kötet, 266 oldal. ;ikra-kiadás.) A szovjet állam megalakulásától izdve a különböző társadalmi renderű államok békés egymás mellett Ssének elvét vette külpolitikája apjául. Lenin már 1918-ban kigú'olta azt az ártalmas elvet, mely érint a nemzetközi forradalom érdeii megtiltják bármilyen béke megkösét az imperialistákkal. A követkeket írta ekkor: „Az imperialista halmaktól körülvett szocialista köztárság hasonló nézetek szerint nem thetne semmilyen gazdasági szerzéseket, nem létezhetne, csak úgy, ha holdra repülne." A szocializmus és kapitalizmus' egy bolygón, egymás sllett él és egymás mellett élésük rténelmi szükségszerűség. A különböző társadalmi rendszerű amok kapcsolatainak alapja az öt nert alapelv: a területi épség és Jverenitás kölcsönös tiszteletbentarsa, a meg nem támadás, az egymás lügyeibe bármilyen gazdasági, poli:ai vagy ideológiai okokból való lesönös be nem avatkozás, az egyenjúság és kölcsönös előnyök, s bés egymás mellett élés. El kell is;rbi azt a reális tényt, hogy szociata és tőkés államok léteznek, hogy maguk útján haladnak, és hogy ídszerük nemzeteik belső ügye. Az amok közötti kapcsolatokban minn vitás kérdést tárgyalással, hárú nélkül kell megoldani. A háború Iküli békés versengésben élés a kés egymás mellett élés alapja. Ha minden állam, elsősorban a Szovunió és az USA, mint a leghatalisabb gazdasági és katonai erőfor;ok az együttműködés és kölcsönös igértés szellemébeh örökre megolnák a legfontosabb nemzetközi probnákat, köztük a lefegyverzés kérgét is, akkor qz új háború elháríiának, a szilárd és tartós béke meg•emtésének kilátásai minden ország nemzet szempontjából nagyobbak inének. A Szovjetunió politikája idületlenül szem előtt fogja tarli az államok kapcsolataiban fennálfeszültség enyhítését, kapcsolatainak megjavítását valamennyi országgal, köztük az Amerikai Egyesült Államokkal is, mivel a Szovjetunió és az USA kölcsönös megértése döntően befolyásolhatja a nemzetközi helyzet egészséges alapokra való helyezését. Persze országaink kapcsolatait sohasem más országok érdekeinek rovására, nem az USA és Nagy-Britannia, Franciaország és más államok kapcsolatai rosszabbodásának rovására akarjuk megjavítani. Sőt enné! is többet: hazánk jószomszédi viszonyt akarna teremteni minden olyan állammal, amely ellenzi a háborút és a békés egymás mellett élés álláspontját védelmezi. Mi mindenképpen igyekszünk ilyen kapcsolatokat felvenni. Ennek megbízható útja az „erőpolitika" feladása, mivel az ilyen politikának végső fázisa a háború. Az imperailisták céljaik elérésére még olyan tényeket is igyekeznek felhasználni, mint amilyen a föld mesterséges holdjának világűrbe bocsátása a Szovjetunióban. Riadót fújnak és világgá kiáltják, hogy a szovjet mesterséges hold felbocsátása veszélyezteti a békét, új fegyverrel veszélyezteti a tőkés államokat. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy népünk sohasem gondolt és a jövőben sem fog gondolni bármilyen pusztító eszköz felhasználására, hacsak nem lesz hazánk az imperialsta államok támadásának kitéve. Tudatosítjuk, hogy ha a Szovjetuniónak a tudósok, mérnökök és munkások törekvésének eredményeképpen sikerült megszerkesztenie a föld mesterséges holdját, akkor más országok, főként az olyan fejlett országok, mint az Amerikai Egyesült Államok is alkothatnak olyat. Természetesen az, amit hazánk elért, nagy jelentőséggel bír, mivel előnyt szereztünk a kapitalista országokkal folytatott versengésben. Annak az államnak persze, mely elsőként ért el ilyen eredményt, nem szabad gyűlöletet szítania, amely felkorbácsolná a „hidegháború" légkörét és feltételeket teremtene a lázas fegyverkezésre. Ismeretes, hogy az „erő politikája" a lázas fegyverkezési versengésben háborúra vezet, a jelenkori viszonyok közepette pedig a háború mérhetetlen áldozatokat és óriási anyagi értékek pusztulását jelenti. Áz Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia államférfiai nemrégen külön összejövetelt szerveztek, hogy utat keressenek — de nem a feszültség enyhítésére, hanem ellenkezőleg, annak kiélezésére, a lázas fegyverkezés folytatására. Szeretnők, ha a tőkés és szocialista országok legfelső képviselői találkoznának azért, hogy a reális tények tekintetbevételével és. egymást kölcsönösen megértve megegyezzenek a háborúnak — mint a nemzetközi problémák megoldása kérdésének — kizárásában, felhagynának a hidegháborúval és a lázas fegyverkezéssel s az egymás mellett Az imperializmus legagresszívebb körei, ahol csak lehetséges, igyekszenek viszályokat előidézni, igyekszenek elmélyíteni a háborús veszélyt és ezzel elvonni a szocialista országok jelentős erőit és eszközeit az alkotó munkától. Az agresszív körök taktikája abban van, hogv katonai támpontjaikkal körül akarják zárni a szocialista országokat, hogy katonai tömböket létesítsenek és terjesszenek ki. A nemzetközi feszültség támogatásának és kiélezésének politikája az imperialista reakció irányvonala. Az imperialisták a hidegháború politikáját folytatják és támogatni igyekszenek a lázas fegyverkezést. Ez a legkonkrétabba^i Dulles ama megfogalmazásában nyilvánul meg, hogy állandóan a „háború szélén" kell tartani a világot. így akarják az imperialisták biztosítani az USA lázas fegyverkezéséből gazdagodó "monopóliumainak nagyfokú konjunktúráját és fokozni a dolgozók adóteherviselését. Számukra nem előnyös a nemzetközi feszültség enyhítése és a lefegyverzés. A lázas fegyverkezés feladása arra kényszerítené a monopoliumokat, hogy a termelést a haditermelésről békés termeléssé szervezzék át. A termelésnek ez az átszervezése a nép érdekét szolgálná, de rémülettel tölti el a monopolistákat, mivel maga után vonná a hadiszállítmányokból eredő monopolista profit csökkenését. Félnek a konjunktúra esésétől, a világipari termelés értékesítésével összefüggő nehézségek tornyosulásától. A monopolisták attól is félnek, hogy a feszültség enyhülése és a lázas fegyverkezés feladása megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy a dolgozókat rettegésben tartsák, a „kommunizmus veszélyével" félemlítsék meg a népet és ennek leple alatt terrorizálják a békevédő haladó erőket. Az imperialistáknak azért van szükségük a hidegháború, a lázas fegyverkezés, a nemzetközi feszültség fokozásának nolitikájára, hogy megszilárdítsák a monopoltőke diktatúráját. Az imperialisták arról igyekeznek meggyőzni a munkásokat, hogy a háborús konjunktúra biztosítja a lakosság nagyfokú foglalkoztatottságát és hogy ez a munkások számára is előnyös. A haladó szellemű' munkások azonban jól felfogják a háborús konjunktúra ingatag jellegét és megértik, hogy lázas fegyverkezésre nem építhetik jólétüket. Más távlat is van — a békés termelési ágak fejlesztése. Az or zágok közötti kölcsönösen előnyös kereskedelem óriási lehetőségei ezek. A Szovjetunió éppúgy, mint a többi szocialista országok nem egyszer kifejezte készségét a kereskedelmi kapcsolatok legmesszebbmepő fejlesztésére. Kétségtelen, hogy ez szilárd alapot teremt a nemzetek kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak további fejlesztésére. Ez teljesen megfelel a különböző társadalmi rendszerű békés egymás mellett élést szorgalmazó irányvonalunknak. A nemzetközi feszültség enyhítésére, a nemzetek barátságának megszilárdítására irányuló békepolitika a szocialista államok zászlaja Ez a politika megfelel a dolgozók létérdekeinek, az új társadalmi, gazdasági forma fejlődése és szilárdulása, a világbéke érdekeinek. Az élet igazolja, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének egyedül helyes útja a békés egymás mellett élés politikája, a nemzetek békéje és barátsága megszilárdításának politikája. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikája' védelmezve természetesen korántsem akarjuk azt állítani, hogy a szocializmus és kapitalizmus közöt* nincsenek ellentétek, hogy teljes harmónia" lehet köztül., hogy lehetséges a kommunista és a burzsoá ideolóqia megbékélése. Aki ilyen álláspontra helyezkedne, feladná a marxizmus-leninizmus szempontjait. Az ideológiai ellentétek megbékíthehetetlenek és mindig meglesznek. Ez azonban nem zária ki a szocialista és tőkés orszáook békés egvrnás mellett élését, békés versengését. A haditechnika jelenlepi fejlődése mellett az imoerialisták újabb világháborús kísérlete hihetetlenül nagy pusztításokat és veszteségeket okozn-, az atom- és hidrogénfenvverek és a ballisztikus lövedékek aikalmazísa mérhetetlen gyötrelmeket okozna az egész emberiségnek. Ha a tőkés rendszer ilyen gyötrelmeket idézne elő, elkerülhetetlen bukásra ítélné el saját magát. A nemzetek már nem tűrnének meg többé oi.yán rendszert, amely csak fájdalmakat és gyötrelmeket hoz az emberiségnek, amely véres hódító háborúkat robbant ki. Noha az a meggyőződésünk, hogy ha az imperialista körök kirobbantanak egy új háború^, ez a háborúkat szülő rendszer, tehát a tőkés rend

r szer bukását okozza és hogy a szocialista rendszer gyözelmeskedik, mi kommunisták n.m törekszünk ilyen gvőzelemre. Mi kommunisták sohasem törekedtünk és a jövőben sem fogunk törekedni céljainknak ilyen borzalmas eszközökkel való elérésére. Erkölcstelen dolog ez és ellentmond kommunista világnézetünknek. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus győzelméhez nincs szükség háborúra. A szocialista világrendszer hatalmas gazdasági, politikai és katonai erőforrásokkal rendelkezik. Bármilyen bőszen tomboljanak is az imperialisták, nem sikerül megtörniök a szocialista világrendszer nö-ekvő erőit, nem sikerül feltartóztatniok a társadalom kommunizmusba fejlődését. Részvevői vagyunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom hata'mas fellendülésének Elvtársak! Tanúi és résztvevői vagyunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy eszmei és politikai fellendülésének. Ebben jelentős érdeme van pártunk XX. kongresszusának főként oly fontos kérdésekben, mint amilyen i két rendszer békés egymás mellett élése, a szocializmusba való áttérés különböző formáinak lehetősége, a háborúk jelenkori elhárításának lehetősége, a szocialista világrendszer fejlődése, stb. kérdésekben levont következtetéseinek. Az SZKP XX. kongreszusának eszméi megnyerték a testvér kommunista és munkáspártok széleskörű támogatását. Kína, Franciaország, Olaszország és sok más ország kommunista pártjainak kongresszusai igazolták a kommunista pártok tömörséqét, hűségét a marxizmus-leninizmus eszméihez, szilárd elszántságát és törhetetlen akaratát, hogy küzdeni fognak a nagy cél eléréséért, A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom a proletár nemzetköziség zászlaja alatt, a „Világ proletárjai, egyesüljetek" dicső harci jelsző alatt bontakozik ki. Ha visszatekintünk a világ munkásmozgalmának megtett útjára, örömmel állapítjuk meg, hogy elődjeink a dicső angol chartisták, az 1848. évi franciaországi, németországi és magyarországi proletár-barikádok hősei, az első Internacionálé harcosai, a párizsi kommün halhatatlan hősei és azok az amerikai munkások voltak, akiknek kezdeményezésére a világ dolgozói ünnepelni kezdték május elsejét, mint a nemzetközi proletárszolidaritás napját. Ragyogó és nagyszerű távlaüok nyíénak tovább? utunkon Elvtársak! A Nagy Októberi Forradalom óta eltelt negyven év eredményei igazolják, milyen világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott a munkásosztály a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelemben. Ma a szocialista országokban több mint 950 millió ember építi a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt az új életet és mindenképpen arra törekszik, hogy felépítse a szocializmust és közelebb hozza a kommunizmus győzelmét. A szocializmus elméleti problémából már régen gyakorlati kérdéssé változott, sok nemzet eleven és alkotó ügyévé vált. Ma százmilliók menetelnek a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt. Holnap a dolgozók további tízmilliói és százmilliói sorakoznak fel e diadalmas zászló alá! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját ünneplő szovjet nép az emberiség szeme előtt mutatja be a kommunista párt vezetésével élért sikereit. Ki vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió ma hatalmas szocialista állammá, fejlett kultúrájú, tudományú és technikájú és technikájú országgá vált! A szocialista forradalom legfigyelemreméltóbb sikere a nép kultúrájának sohasem tapasztalt méretű fejlődése, az új embernek, a kommunizmus aktív építőjének nevelése. Gazdag a szocialista társadalom tagjának lelkivilága, merészek vágyai és tettei! Régebben szólás-mondás volt, hogy világosan tündökölnek a moszkvai Kreml tornyainak vörös csillagai. Ma a szovjet nép alkotó munkájának eredményeképpen a világon elsőnek új csillagokat, a föld szovjet mesterséges holdjait alkottuk meg és bocsátottuk a világűrbe. Ezek a mesterséges holdak a haladó szovjet tudományt és technikát hirdetik. Méltán nevezik őket a béke bolygóinak. A Föld körül keringő szovjet mesterséges holdak a tudomány és a technika fejlődésének, a szovjet ország gazdasága fejlődésének tetőfokát hirdetik. A szovjet ország népei a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt új életet építenek. A "szovjet ország életének ötödik évtizedébe lép. Előrehaladásunk távlatai ragypgók és nagyszerűek. . Élő ' emlékezetünkben őrizzük Vlagyimir Iljics Lenin örökét, hogy az Októberi Forradalom évfordulóját a legjobban úgy ünnepeljük meg, ha figyelmünket a megoldatlan feladatokra összpontosítjuk. A kommunista párt és a szovjet nép a jövőbe tekint. Figyelme a kommunista építés előttünk álló nagyszerű feladataira összpontosul. A párt és a nép mély meggyőződéssel, alkotó erejébe, a kommunizmus közelgő győzelmébe vetett szilárd bizalommal oldja meg ezeket a feladatokat. Éljen a Nagy Októberi Szocialista ForradaioriT 40. évfordulója! Éljen a nagy szovjet nép. a kommunizmus építője! Éljen a hatalmas szocialista tábor! Éljen és szilárduljon a szovjet népnek, a szocialista orszácrok népeinek és a világ békeszerető népeinek testvéri barátsága! Éljen a világbéke! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, népünk győzelmeinek ihletője és szervezője a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott harcban! Éljen a marxizmus-leninizmus, nagy és legyőzhetetlen zászlónk! ÚJ SZÖ 2 Ťŕr 1957. november 11.