Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-08 / 310. szám, péntek

USCSOV ELVTÁRS RESZÉPE (Folytatás az 1. oldalról) elvtárs, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével; a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-parasztkormány elnökének vezetésével; a Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségét Ho Si Minh eivtárs, a Vietnami Dolgozók Pártja főtitkárának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének vezetésével; a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségét Walter Ulbricht elvtárs, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével; a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségéi Kim Ir Szen elvtárs, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökének, a minisztertanács elnökének vezetésével; a Mongol Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét Dasin Dambo elvtárs, a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével; a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét Wladyslaw Gomulka elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével; a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét Chivu Stoica elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodája tagjának, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével; a Csehszlovák Köztársaság párt- és kormányküldöttségét Antonín Novotný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével; a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét Edvard Kardelj elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja. Jugoszlávia Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökhelyettesének vezetésével; a Francia Kommunista Párt küldöttségét Maurice Thorez elvtárs, a párt főtitkára vezetésével; az Olasz Kommunista Párt küldöttségét Palmiro Togliatti elvtárs, a párt főtitkára vezetésével; az Osztrák Kommunista Párt küldöttségét Johann Koplenig elvtárs, a párt elnökének vezetésével; Nagy-Britannia Kommunista Pártja küldöttségét Harry Pollit elvtárs, a párt elnökének vezetésével; Németország Kommunista Pártjának küldöttségét Ma.x Reimann elvtárs, a párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével; a Spanyol Kommunista Párt küldöttségét Dolorez Ibarruri elvtársnő, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével; India Kommunista Pártjának küldöttségét Adzsoj Ghos elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével; Indonézia . Kommunista Pártjának küldöttségét Sudisman elvtárs, a párt Központi Bizottsága politikai irodája tagjának vezetésével; Japán Kommunista Pártjának küldöttségét Josio Sigu elvtárs, a párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottsága tagjának vezetésével; Szíria és Libanon Kommunista Pártjának küldöttségét Chaled Bagdas elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével; Kanada Haladó Munkáspártjának küldöttségét Tim Buck elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével ; Finnország Kommunista Pártjának küldöttségét Villo Pessi elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével; Argentína Kommunista Pártja küldöttségét Victorio Codovlllo elvtárs, a párt Központi Bizottsága titkárának vezetésével; Mexiko Kommunista Pártjának küldöttségét Dionlsio • Encino elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével; Svédország Kommunista Pártjának küldöttségét Hilding Hagberg elvtárs, a párt elnökének vezetésével; Norvégia Kommunista Pártja küldöttségét Emil Lövlien elvtárs, a párt elnökének vezetésével; Dánia Kommunista Pártjának küldöttségét Axel Larsen elvtárs, a párt elnökének vezetésével; Belgium Kommunista Pártjának küldöttségét Ernst Burnell elvtárs, a párt Központi Bizottsága titkárának vezetésével; Hollandia Kommunista Pártjának küldöttségét Paul de Groot elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével, Ausztrália Kommunista Pártjának küldöttségét Lawrance Sharkey elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével; a Svájci Munkapárt küldöttségét Edgár Woog ' elvtárs, a párt főtitkárának vezetésével; Luxemburg Kommunista Pártjának küldöttségét Dominik Urbany elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével, Izland Szocialista Egységpártjának küldöttségét Einar Olgeirsson elvtárs, a párt elnökének vezetésével, Izrael Kommunista Pártjának küldöttségét Smuel Mikunis elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével, Uruguay Kommunista Pártjának küldöttségét Rodney Arismendi elvtárs, a párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével, a Marokkói Kommunista Párt küldöttségét Ali Jata elvtárs, a párt főtitkárának vezetésével, a Tuniszi Kommunista Párt küldöttségét Mohammed Harmel elvtárs, a párt Központi Bizottsága titkárának vezetésével, Ecuador Kommunista Pártjának küldöttségét Pedro Saad elvtárs, a párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével, az Olasz Szocialista Párt küldöttségét Tullio Vecchietti elvtárs, a szocialista párt vezetősége és titkársága tagjának vezetésével. Forrón üdvözöljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségein a nemzeti és népfrontokba tartozó demokrata pártok vezető tényezőit, akik a kommunistákkal együtt a szocialista társadalmat építik a népi demokratikus országokban, a Bolgár Mezőgazdasági Népi Szövetséget, a Vietnami Demokrataés a Vietnami Szocialista Pártokat, Németország Liberális Demokrata, Nemzeti Demokrata, Demokrata Parasztpártjait és Keresztény Demokrata Uniót, Lengyelország Egyesült (földműves) Néppártját és Demokrata Pártjait, a Csehszlovák Néppártot és a Csehszlovák Szocialista Pártot. Szivünk mélyéből üdvözöljük a munkásmozgalom dicső veteránjait, akik eljöttek ünnepségeinkre és akik közül sokan tevékenyen részt vettek a Nagy Október eszméinek győzelmében és a szovjet hatalom megszilárdításáért vívott harcokban hazánkban. Szívélyesen üdvözöljük az Októberi Forradalom 40. évfordulójának ünnepségein a többi pártok küldöttségeinek képviselőit és tagjait, akik az Október évfordulójának ünnepségeire hazánkba jöttek. Ugyancsak forrón üdvözöljük a dolgozók és szakszervezetek, kulturális dolgozók, tudósok külföldi küldöttségeit, a Szovjetunióval való barátság és kulturális" kapcsolatok társaságainak küldöttségeit, a Szakszervezeti Világ szövetség, a Demokratikus Ifjúsági Vi lágszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség küldöttségeit, a forradalmi mozgalom veteránjait és a harcok aktív részvevőit. mert a kizsákmányolók elnyomása alól felszabadította a dolgozók millióit, Oroszország valamennyi nemzetét felszabadította a nemzeti elnyomás alól, öntudatos, alkotó tevékenységre emelte fel a legszélesebb néptömegeket és megteremtette a demokrácia legmagasabb típusát, a szocialista demokráciát, a dolgozók, az egész nép számára szóló demokráciát. i. Országunknak a szovjet hatalom negyven éve alatti fejlődése fő eredményei Elvtársak! Minden forradalom alapvető, fő kérdése a hatalom kérdése. Az emberiség történetében nem kevés forradalom volt, de a múltban egyikük sem vezetett a dolgozó nép győzelméhez a kizsákmányoló osztályok felett, nem teremtette meg a dolgozók uralmát. Csupán az Októberi Szocialista Forradalom volt az, amely az emberiség történetében először és véglegesen megoldotta e kérdést a dolgozók, a nép javára és ezáltal új korszakot — a szocializmus és kommunizmus győzelmének korszakát nyitotta meg. Csaknem 170 év múlt el azóta, hogy a francia polgári forradalom kihirdette a jelszót: — Szabadság, egyenlőség, testvériség. A burzsoázia azonban, amely a hatalomért vívott harcainak időszakában hirdette ki e jelszót, a valóságban sohasem gondolt e jelszó megvalósítására. Éppen a francia munkásosztály és a dolgozó tömegek nemegyszer keltek harcra a burzsoázia uralma ellen. 1871-ben kikiáltották a dicső Párizsi Kommünt, amely a munkásosztály és a dolgozók első kísérlete volt hatalmuk megteremtésére, a proletariátus diktatúrájának felállítására. A burzsoázia reakciós erői a munkásvér patakjaiba fojtották a Párizsi Kommünt. Ebben a kegyetlen harcban megnyilvánult a burzsoázia megrögzött gyűlölete a munkásosztály ellen. Amikor veszélyben forgott a francia burzsoázia uralma, a felkelő néptől rettegő oolgársác megfeledkezett belső viszályairól, a porosz militaristák elleni régi ellenségeskedéséről és szövetkezett Németország reakciós erőivel, Ezután német csapatokat küldtek ki a Párizsi Kommün elfojtására. Ez a történelmi tény szemléltetően mutatja, hogy a munkásosztálynak a hatalom átvételére irányuló első kísérleténél a különféle országok burzsoáziája szövetkezett a forradalmi proletariátus elleni harcban. Azonban semmilyen véres terror sem tudta einyomni a dolgozó tömegek megfékezhetellen törekvését arra, hogy felszabaduljanak a kapitalizmus béklyói alól és valamennyi ország munkásosztályának és dolgozóinak e harcában a Párizsi Kommün a forradalmi hősiesség, az ihlet példáját adta. Oroszország munkásosztálya felszabadulásáért vívott harcában emlékezett saját hazája és más országok forradalmi mozgalmainak tapasztalataira és tanulságaira. Oroszország, amint azt Vlagyimir Iljics Lenin képletesen kifejezte, a marxizmushoz, mint az egyedüli helyes forradalmi elmélethez valóban félévszázados hallatlan szenvedések és áldozatok, példátlan forradalmi hősiesség, hihetetlen energia és áldozatkészség keresés, és tanulás, gyakorlati megpróbáltatások, csalódások, az európai tapasztalatok felülvizsgálása és összehasonlítása útján jutott el. A munkásosztály forradalmi harcának folyamán létrejött, megszilárdult és megacélozódott a kommunista párt, amely soraiba egyesítette az összes leghaladóbb és legforradalmibb erőket. E párt vezetésével Oroszország dolgozói átmentek az 1905-ös forradalom viharain és az 1917-es februári forradalmak viharain, megvalósították az Októberi Szocialista Forradalmat, amely egyszer s mindenkorra véget vetett a szociális és nemzeti elnyomásnak hazánkban. A szovjetek uralmának megteremtésével az Októberi Forradalom felszabadította hazánk népeit és megvetette a dolgozók igazi egyenjogúságának és valamennyi nemzet testvériségének alapjait. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy míg fennállnak a kizsákmányolók és kizsákmányoltak osztályai, addig nem lehet és nincs igazi egyenjogúság. A7, Októberi Forradalom nagy jelentősége éppen abban rejlik, hogy a szocializmus győzelme oiyan társadalom I megteremtéséhez vezetett, amelyben felszámolták a kizsákmányoló osztályokat és megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását. Minket, marxistákat, akik az osz tályharc pozícióin állunk, nem ritkán ér a kegyetlenség vádja. Azt állítják pl., hogy az Októberi Forradalom sok áldozatot követelt. A valóságban azonban a burzsoázia hatalmának megdön tése 1917 októberében, jóllehet ez va lóban a munkások és katonák fegyveres felkelése által valósult meg, nagy vérontás nélkül ment végbe. Történelmi dokumentumokból ismeretes, hogy a Téli Palota elleni támadás során mind két fél részéről nagyon csekély vesz teségek voltak. Ugyancsak jól ismert tény, hogy a forradalom győzelme után a munkásosztály rendkívüli nagylelkűséget és emberiességet nyilvání tott: még egyes tábornokokat is, az ellenforradalmi lázadás részvevőit, így pl. Krasznovot, 1917-ben „becsületszóra" kiengedték a börtönből. Ezt a nagylelkűséget a burzsoázia képviselői nyilvánvalóan a proletár forradalom gyengeségének tartották. A megdöntött osztályok fegyveres hadjáratot szerveztek a szovjet hatalom ellen és polgárháborút robbantottak ki az ország ban. A belső ellenforradalomnak a német, brit, francia, amerikai, japán és más imperialisták állig felfegyverzett hadseregei siettek segítségére. Oroszország munkásosztálya, emlékezve a Párizsi Kommün, az 1905-ös és az 1917. évi februári forradalom tanulságaira, kénytelen volt fegyverrel kezében forradalmi vívmányainak védelmére kelni. A polgárháború és a külföldi intervenció évekig tartó, hosszas és rendkívül kegyetlen harcai előidézésében és folytatásában tehát nem a bolsevikok, a munkásosztály és a dolgozók a bűnösök, hanem a forradalom által elsöpört kizsákmányoló osztályok, amelyek szövetkeztek a világ-kapitalizmus reakciós erőivel. Az Októberi Forradalom a leghumánusabb forradalom volt, Amikor az Októberi Forradalom megvonta a kizsákmányolóktól a termelőeszközöket és azt az egész nép tulajdonába adta, a burzsoázia legendát szőtt arról, hogy a dolgozók képtelenek az államot igazgatni, fejleszteni a társadalmi termelést. Ez az útálatos hazugság szappanbuborékként szétfoszlott ! A Szovjetunió átalakulása hatalmas ipari és mezőgazdasági nagyhatalommá A szocialista országépítés negyven éves tapasztalatai a Szovjetunióban meggyőzően bebizonyították a szabad munka óriási előnyeit a nem szabad munkával szemben, a saját magunk számára végzett munka előnyeit a kizsákmányolók számára vfgzett munkával szemben, a gazdaság tervszerű fejlesztésének előnyeit a termelés anarchiájával szemben és a maximális nyereségekre irányuló törekvésekkel szemben. A szocialista országépítés hallatlanul fellendítette a dolgozók milliós tömegeinek aktivitását, ami főleg az országos szocialista munkaversenyben nyilvánult meg nagy kifejező erővel. A szocializmus építésében kifejtett páratlan, bonyolult és nehéz munkában a kommunista párt és a szovjet kormány a szocializmus felépítésének lenini bölcs tervéhez igazodtak, következetesen érvényesítették a pártnak az ország iparosítására, a mezőgazdaság kollektivizálására és a kultúrforradalomra irányuló fő irányvonalát. Ez volt az egyedüli helyes .út. Csupán a hatalmas saját ipar megteremtésével erősíthette meg hazánk a tőkés körülzárás feltételei között a proletárforradalom győzelmét, biztosíthatta önállóságát és oldhatta meg sikerrel az új technikával felszerelt népgazdaság fejlesztésének feladatait. Csupán a kis parasztgazdaságok szövetkezetekké való átalakításával és a szocialista mezőgazdasági nagytermelés megteremtésével lehetett felszabadítani az ország lakosságának túlnyomó többségét képező parasztságot az évszázados nyomorból és bekapcsolni az új élet aktív, tevékeny felépítésébe. Egyedül a kultúrforradalom megvalósításával lehetett véget vetni az írástudatlanságnak és a sötét babonáknak, a cári Oroszország ezen súlyos örökségének, és csupán általa' lehetett minden ismeretet, a tudomány és kultúra összes vívmányait a nép szolgálatába állítani, kialakítani az új. valóban népi értelmiséget és biztosítani a tudomány és a kultúra hatalmas fellendülését. Nehéz út volt ez. Magasfokú szervezettséget, vasfegyelmet, alkotó kezdeményezést és áldozatkészséget követelt meg a nagy cél — a szocializmus felépítésének eléréséért vívott harcban. A munkásosztály, amely a hősiesség csodáit mutatta a hatalomért vívott forradalmi harcban, mindezeket az értékes tulajdonságait érvényesítette a a szocializmus felépítésén végzett építőmunkában és ihlető példamutatásával magávalragadta a parasztság sokmilliós tömegeit, az egész szovjet népet. Hazánk dolgozói nem ijedtek meg a nehézségektől és a lemondástól és hallatlanul rövid idő alatt hatalmas, korszerű technikával felszerelt ipart építettek ki. A szocializmus építésének feladatait azért koronázta siker, mert a kommunista párt és a szovjet hatalom egész tevékenysége során a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövetségére támaszkodott, amely — Lenin szavai szerint — a világ legnagyszerűbb ereje. A lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítésével a Szovjetunióban megszilárdult a nemzetek barátsága, a történelem folyamán első ízben nyert megoldást a nemzetek gazdasági és kulturális egyenlőtlenségének megszüntetése. Valamennyi szövetségi köztársaságban új, hatalmas ipar épült, felnövekedtek a munkásosztály és az értelmiség nemzeti káderei, és a nemzeti formájú és szocialista tartalmú kultúra sokoldalú fejlődésnek lendült. Az első ötéves tervek idején hazánk gazdaságilag elmaradott országból hatalmas iparú kolhoznagyhatalommá, a szocializmus legyőzhetetlen erődítményévé vált. Hogy a Szovjetunió már ebben az időszakban is mily erőssé vált, szemléltetően megmutatta a szovjet nép győzelme a Nagy Honvédő Háborúban, amelynek tüzében kemény megpróbáltatások után a szovjet rendszer megállta helyét^ és még jobban megszilárdult és megacélozódott. A Szovjetunió életének háború utáni időszakát a gazdaság és kultúra fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében elért új sikerek jellemezték. A háború ütötte sebek begyógyítása után hazánk még gyorsabban haladt előre. A történelem nem ismerte eddig az ipar ily átütő erejű fejlődését Az ország gazdaságának a szovjet hatalom évei alatt elért sikereit röviden a következő adatokkal lehet jellemezni: Az acéltermelés az 1913. évi 4 millió 200 ezer tonnáról 1957-ben 51 millió tonnára emelkedett. Míg 1913-ban hazánk 2,5-szer kevesebb nyersvasat termelt, mint Anglia és kevesebbet mint Franciaország, ma sokkal több nyersvasat termelünk mint Nagy-Britannia, Franciaország és Belgium együtt. A Szovjetunió ma Európában az első helyen, világviszonylatban a második helyen áll a szénfejtésben, és világviszonylatban harmadik helyen a kőolajfejtésben. Az 1913-as évhez viszonyítva a szénfejtés 29 millió 100 ezer tonnáról 1957-ben 462 millió tonnára emelkedett. A kőolajfejtés 9 millió 200 ezer tonnáról 98 millió tonnára. A kőolajfejtés növekedése csupán a múlt év folyamán csaknem a felével meghaladta a forradalom előtti Oroszország egész évi kőolajfejtését. A villanyáramtermelés az 1913. évi 1,9 milliárd kilowattról 1957-ben 210 milliárd kilowattra emelkedett. Csupán maga a kujbisevi vízierőmű, amelyet a kitűzött határidő előtt, a Nagy Október negyvenedik évfordulója alkalmából teljes üzembe helyeztek, évente ötször több villanyáramot fog termelni, mint amennyit Oroszország összes villanymüvei 1913-ban termeltek. A szovjet hatalom évei alatt a' hússzorosára emelkedett az egy ipari munkásra eső villanyárammennyiség. Valamennyi várost villanyosítottunk és úgyszólván valamennyi munkástelepet és a kolhozoknak több mint egyharmadát. Ami a gépipart illeti, amely a népgazdaság valamennyi ágazata műszaki haladásának alapja, elegendő rámutatni, hogy az 1913-as évvel szemben a Szovjetunió qépipari és fémmegmunkáló ipari termelése több mint kétszázszorosára emelkedett. Az 1913-as évhez/ viszonyítva az egész ipari nyerstermelés 1957-ben 33szor nagyobb, ebből a termelőeszközök termelése 74-szer nagyobb. A Szovjetunió gazdasági fejlődése ezen adatainak értékelésekor szem előtt kell tartani, hogy a szovjet állam fennállásának negyven éve alatt csaknem húsz évet vesztettünk a ránk kényszerített háborúk miatt, valamint a népgazdaság helyreállítása miatt. A Szovjetunió iparának ily hatalmas fejlődését tehát a valóságban nem negyven év, hanem húsz-huszonkét év alatt értük el. Arról, hogy a szovjet gazdaság fejlődését és a nép életszínvonalának emelkedését mily súlyosan megnehezítette az imperialisták Szovjetunió elleni háborús kalandja, például a következő adatok tanúskodnak: A hitle.-i Németország hitszegő támadása a Szovjetunió népgazdaságának olyan károkat okozott, amelyek a katonái kiadásokkal, valamint a megszállott területek ipari és mezőgazdasági jövedelmének ideiglenes elvesztésével együtt 2569 milliárd rubelt tettek ki. Ha ezeket az óriási eszközöket békés országépítésre, üzemek és gyárak, vasutak, villanyművek, lakóházak építésére, a közszükségleti árucikkek termelésének növelésére fordíthattuk volna, már régen bőséges anyagi javaink lennének. A Szovjetunió ennek ellenére sikeresen fejlesztette és fejleszti gazdaságát. Az ipari termelésnek, <őleg az ígész gazdaság alapjául szolgáló nehézipari termelésének oly hatalmas fejlődését, mint amilyen a Szovjetunióban volt, a történelem eddig nem ismert. Az ipari termelés térfogatának közel 30-szoros emeléséhez az Amerikai Egyesült Államoknak Németországnak és NagyBritanniának 80—150 évre volt szükségük. Az ipari termelés abszolút térfogatában a Szovjetunió már régen jelentősen megelőzte a legnagyobb európai (Folytatás a 3. oldalon.) ÜJ SZÖ 2 ti 1957. november 8.