Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-05 / 307. szám, kedd

Szíria panaszának vitája iga

zolta: Az USA és Törökország agressziót készítettek elő New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlése XII. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség november 3-án átadta a sajtónak közlésre A. A. Gromikonak, a közgyűlés XII. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetőjének, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozatát. A nyilatkozat így hangzik: Szíria biztonságát és a nemzetközi békét veszélyeztető kérdés vitája, amely kérdést a szíriai kormány panaszként terjesztett a közgyűlés elé megtárgyalás végett, bizonyos pozitív eredményeket hozott. Ezeket az eredményeket a következőképpen lehet összefoglalni: Az ENSZ tagállamainak többsége amellett foglalt állást, hogy ezt a kérdést meg kell tárgyalni a közgyűlésen és elutasította az USA-nak, Törökországnak és más országoknak a kérdés megvitatásának meggátlására irányuló törekvéseit. A közgyűlés már ezen az alapon sikeres munkát végzett, mert szembehelyezkedett azokkal, akik csendben akartak Szíria ellen agressziót előkészíteni és végrehajtani és azután a világot befejezett tények elé állítani. A Szíria által előterjesztett kérdés megtárgyalása azt mutatta, hogy a Szíria ellen agresszió előkészítő és támogató Törökország és az USA nem voltak képesek az ellenük emelt vádak közül egyetlen egyet sem megdönteni. Nem döntötték meg, sőt tulajdonképpen megerősítették azt, hogy Szíria határán a török haderők rendkívüli összpontosítása folyik, amelyet csak együgyű és vak emberek minősíthetnek a török hadsereg szokásos hadgyakorlatainak. Az a tény, hogy Törökországnak és az Amerikai Egyesült Államoknak kifogásuk van vizsgáló bizottság megalakítása ellen, amely a szíriai-török határon előállott helyzetet kivizsgálná, arra mutat, hogy rejtegetni kénytelenek terveiket és óvakodnak a nyilvános tárgyalástól. Törökország és az USA kormányainak ilyen álláspontja legkevésbé sem lep meg bennünket, mert mindkét kormány nagyon is tudatában van annak, hogy a kivizsgálás eredményei leleplez ék cselekedeteiket. Az USA kormányának és a NATObeli szövetségeseinek azon kísérletei, hogy a szíriai kérdés megtárgyalásánál az arab országok közé éket verjenek, kudarcot vallottak. Valamennyi arab állam mind a közgyűlésen, mind az ENSZ keretén kívül kijelentette, — amint ismeretes, — hogy Szíria mellé áll abban az esetben, ha támadás éri. •Ezért joggal lehet állítani, hogy e kérdés megtárgyalása a közgyűlésen még jobban összeforrasztotta az - arab nemzetek erőit és megszilárdította azon elhatározásukat, hogy védelmezik függetlenségüket és szembeszállnak mind a régi, mind az új gyarmatosítókkal, akik egymás után uralmuk alá akarják dönteri az arab államokat. Ha még szükség volna bizonyítékokra, hogy leleplezzék a Dulles-Eisenhower-doktrina igazi lényegét, mely kifejezi az USA politikai irányvonalát a Közel- és Közép-Kelettel szemben, akkor a Szíria térségében bekövetkezett helyzet és a Szíria által előterjesztett kérdés megvitatása a közgyűlésen ismét igazolták, hogy ez a doktrína idegen mind az arab államok nemzeti érdekeitől, mind a béke ügyétől. Nem a véletlen játéka, hogy a doktrína kihirdetése után a Közel- és Közép-Keleten a helyzet még bonyolultabbá vált és bátran el lehet mondani, hogy Törökország és az USA Szíria elleni akcióival rendkívül kiéleződött. A nemzetek ismerik a Szíria elleni agresszió előkészítőinek neveit és terveit s nagyon jól tudják, hogy Szíria nem maradna elszigetelve harcában, ha támadás érné. A Szíriát fenyegető veszedelmet eddig nem hárították el, a szíriai határon összpontosított török haderőket eddig még nem vonták viszsza. Ezért éberen kel) őrködnie az ENSZ-nek és vele együtt valamennyi olyan erőnek, amelyek elítélik a fenyegetőzések és zsarolások, a diktátum és fegyvercsörtetés politikáját, amelyeket egyes államok alkalmaznak az arab kelet országai ellen. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett és megtesz, hogy a Közel- és Közép-Kelet térsége a veszedelmes bonyodalmak területéből a tartós béke térségévé változzék. 10—12 óra alatt Moszkvából New Yorkba m Uj TU-114 típusú szovjet turbólégcsavaros utasszásíító repülőgép Az összes vasárnapi moszkvai lapok közlik a TU-114-es típusú új szovjet turbólégcsavaros repülőgép fényképét és leírását. A repülőgép 10—12 óra alatt teszi meg a repülőutat Moszkva és Vlagyivosztok, Pekin, Rangún vagy New York között. A repülőgépet Andrej Tupolev vezetésével a tervezők kollektívája alkotta. A négy turbólégcsavaros motor kétszeresen felülmúlja a hasonló külföldi motorok teljesítőképességét. Az új repülőgép normális utazás esetén 170, nagy távolságú repülőutak során 120 utast vesz fel fedélzetére. A turista TU-114-es gépbe 220 utas fér be kényelmesen. A repülőgép nagyon kényelmes. A kényelmes utazáshoz szükséges minden kellék megtalálható benne: különleges berendezés szabályozza az állandó légnyomást, a levegő nedvességét és hőfokát. A fülkék a hangtól és hőségtől ,jól szigeteltek. Az utasok kényelmes karosszékekben ülnek Az étkezőszalonban 48 utas fér el. A reggelit, ebédet, vacsorát és a különféle hideg ételeket és süteményeket kétemeletes, felvonós konyha szolgáltatja az étkezőszalonba. A legkorszerűbb időjárástjelző készülékek és az automata-pilóta garantálja a repülés biztonságát. A műszerek lehetővé teszik, hogy a repülő a nap és az éj. bármely órájában útra kelhessen. Az új repülőgépen való utazás annyiba fog kerülni, mint ugyanolyan távolságra a vasúti viteldíj. Következetesen a XX. kongresszus útján A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a fegyveres erők körében kifejtett párt- és politikai munka javításáról szóló határozatához A Szovjetunió egész területén most folynak a pártaktívák ülései, amelyeken megtárgyalják a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a szovjet hadseregben és haditengerészetben kifejtett párt és politikai munka megjavításáról szóló határozatát. Ezen összejövetelek fő jellemvonása az egység, amellyel az ülések résztvevői egyetértenek a Központi Bizottság döntésével. Főképpen egy alapgondolat hatja át ezeket az üléseket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjai és funkcionáriusai határozatban jóváhagyják és támogatják azt a szilárdságot, mellyel a SZKP KB megvalósítja a párt történelmi XX. kongresszusának határozatait, azt a politikai irányvonalat, amelyet a kongresszus a szovjet társadalom, a szocialista demokrácia további fejlesztésére kitűzött. Amint ismeretes, az SZKP KB 1957 június végén jelentőségteljes határozatot hozott Molotov, Kaganovics és Malenkov pártellenes csoportjáról, amely tevékenységével aláásta a XX. kongresszus 'irányvonalát Lényeaében akkor is olyan szándékról volt szó, amely éles ellentétben . állt a XX. kongresszus határozatai' val. Az SZKP KB határozottan, éberen őrködik ezen határozatok felett, mégpedig tekintet nélkül azen személyek állására és érdemeire, akik a XX. kongresszus szelleme ellen bármilyen pozícióból fellépnek. G. K. Zsukov marsall esetében — amint az kitűnik a november 2-án közölt határozatokból — elsősorban a párt vezető szerepéről szóló lenini elvek mellőzéséről volt szó, mely elveket a szocialista, állam tevékenységének valamennyi területén be kell tartani. Konkréten G. K. Zsukov mellőzte a kommunista párt vezető szerepét a fegyveres erőknél. Ilyen eljárás természetesen nem egyeztethető össze a szocialista fegyveres erők alapjaival sem, mert a vörös hadsereg megalapítása és fennállása, valamennyi történelmi nevezetességű győzelme szorosan összefügg a kommunista párt vezető és szervező szerepével, valamint több százezer kommunista — katona, politikai dolgozó és parancsnok — áldozatkészségével és lankadatlan tevékenységével. Kommunista párt nélkül nem volna egyetlen szocialista állam sem és nem létezne e hadsereg sem. Ezen a tényen nem változtat semmiféle technikai előretörés és széleskörű átalakulás a hadsereg irányításában és szervezésében, sem pedig azok a változások, amelyeken az állam az atom-, hidrogén- és rakétafegyverek korszakában áthaladt. Ezen a tényen nem változtat az a körülmény sem, hogy a szovjet hadsereg soraiban sok kiváló, tehetséges és magasan fejlett parancsnok nevelődött. A legtehetségesebb hadvezér sem pótolhatja a szocialista hadseregben azt a vezetést, amelyet vörös gárda megalapítása óta a szovjet fegyveres erők anyja — a kommunista párt valósít meg. Mert anélkül, hogy csökkennének a kiváló katonák elvitathatatlan érdemei, valamennyi győzelem fő és döntő szerzője nem a tervek és a technika lesz, hanem az ember öntudata és erkölcse, amely a terveket alkotta és mögöttük állt. Ezt az erkölcsöt a kommunista párt adta. A jelenlegi korszakban, — oly magas technika korszakában, amely a történelem folyamán még nem létezett — a párt szerepe még fokozódik, mert a fegyveres erők és a társadalmi élet többi tere, főképpen a tudomány, technika és az ipar tere között fennálló kapcsolatok még sokkal szerosabbak, mint bármikor a múltban. A harci felkészültség feladatai az egyre bonyolúltabb technika bevezetésében ma kétségkívül igényesebbek, mint azelőtt. Ez a politikai munka jelentőségének alapvető fokozását, nem pedig csökkentését kívánja. Megköveteli azt, hogy a politikai munkát ne mellőzzük könnyelműen, hanem ellenkezőleg a legszorosabban kapcsoljuk össze a harci előkészülettel. Teljesen hamis beállítás volna, ha az oszthatatlan parancsnoki hatáskört bárki is ellentétbe helyezné a politikai munkáva'l. Azok a tapasztalt parancsnokok, akik a második világháború során a fronton voltak, nagyobbrészt nagyon jól tudiák, mily nagy segítséget nyújt a helyesen vezetett politikai munka a legbonyolultabb harci feladatok biztosításánál. Egyébként már Lei;in is ekképp értékelte a vörös hadseregnek a polgári és intervenciós háborúban aratott győzelmét: „Csakis annak köszönhető e csoda, hogy a párt éberen őrködött, hogy fegyelmezett volt és hogy tekintélye egyesített minden reszortot és hivatalt. Az Entente és az imperialista világ ellenünk intézett többszöri támadása dacára csakis ezért tudtunk győzni." Az SZKP KB-nak határozata rámutat arra, hogy a hadseregben Zsukov elvtárs személyes részvételével, „a tömjénezők és hízelgők támogatásával" személyének kultuszát kezdték bevezetni, ami természetesen éles ellentétben áll a XX. kongresszus irányvonalával, amely ezen jelenséget káros és veszélyes volta miatt betiltotta. Elmondhatjuk, hogy ezek a szándékok nem véletlenül nyilvánulnak meg éppen a hadseregben. A katonai élet sajátos körülményei között könnyen előfordulhat, hogy az a parancsnok, aki iránt rendszeres tisztelet nyilvánul meg, jelentőségét gyakran elferdített kaszárnyai mértékkel méri, nagyzási hóbortba esik és azt hiszi, hogy ilyen tiszteletet követelhet mindenkitől és mindenütt. A hízelgők és tömjénezők, akik az ilyen személyek körül sohasem hiányoztak és nem hiányoznak, ezeket az érzéseket még fokozzák. Ebben gyökerezik a bonapartizmus és a kalandos hajlam, amelynek nincs helye a szocialista társadalomban. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amely azelőtt Zsukov elvtárs érdemeit és képességeit nagyra értékelte, ezért határozottan szembehelyezkedett azon szándékok ellen, amelyek őt a párt és a nép fölé emelték és egyöntetűen megerősítette a fegyveres erők irányításának lenini elveit. Az SZKP KB-nak határozata ezért a szocialista demokrácia megerősítése és a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa gondolatainak győzelme. Ezért ezt a határozatot örömmel fogadja nemcsak az egész szovjet nép, hanem teljes megértéssel üdvözlik a mi dolgozóink is. Osz ooll a u KOV 15. Amióta eldördült az ágyú az Aurórán, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdetét, az új világrendszer megszületését jelezte, Perbet én a fák immár negyvenszer hullatták le lombjukat. Akkor is tarka őszre járt az idő és a természet téli álomra készült. Ez az időszak nemcsak a cári Oroszország, hanem a világ öszszes állama dolgozóinak reményét gyújtotta ki egy szebb és új világ megteremtéséért. — Nehéz idők jártak ekkor a faluban és a környéken — emlékezik Sütti József, akinek az elmúlt idők deresre festették ha i szálait. Oroszországban akkor győzött a forradalom, Csehszlovákia munkásosztályában pedig ez a tény új reményeket keltett és megszilárdította erejét az elnyomók elleni harcban. Perbete, mint sok ezer község, akkoriban a falusi gazdagok fészke, a szegényparasztság és a mezőgazdasági munkások nyomortanyája volt. Több mint hatvan kulák bitorolta a jogot és kénye-kedve szerint szipolyozta ki az aratómunkásokat, az iga híján küszködő kisparasztokat. Rádió, motorkerékpár csak a malmos privilégiumaihoz tartozott. Ebben a környezetben azonban jó talaja volt a helyi munkás-kommunista mozgalomnak, melyben a falu 15 elszánt, haladó szellemű, harcos kommunistája aktívan működött. Harc az elnyomás ellen, a nagyobb darab kenyérért. Ez volt a szegények jelszava. Sok víznek kellett lefolynia a Dunán, míg vé^re tizenkét. évvel ezelőtt az ország felszabadulásával Perbetén is más szelek kezdtek fújdogálni. Az erkölcsi és anyqgi kár igen nagyméretű volt. Pinke Károly és Jakab Jenő kommunistákat a fasiszták gyilkos eszközei megsemmisítették. A sok szenvedésből és nyomorúságból azonban új, emberibb élet fakadt és a szorgalmas kezek, az élniakarás úgyszólván teljesen megváltoztatta a falu helyzetét. A párt tanácsát, mint a múltban, a felszabadulás után is híven követték Perbetén. A kicsi 15-ös csopGrt évről évre szaporodott, élére állt ismét a haladásnak és a község kulturális, gazdasági helyzete megjavítása érdekében indított hatalmas méretű munkának. A harc a Nagy Október hagyományaként

t győzelemmel, a falu szebb és kulturáltabb életének megteremtésével végződött. A helyi szövetkezet, mely a falu lakosságának csaknem 75 százalékát öleli fel, új kerékvágásban vezeti a falu életét. Hogy ezt számokban is kellőképpen kifejezésre juttassuk, el kell mondani, hogy a felszabadulástól hatvan új, korszerű családi lakás épült a faluban. Minden ötödik családban motorkerékpár, minden második családban rádió, a faluban hat televíziós készülék hirdeti a kultúrát és tanúskodik az emberek megváltozott életéről. T assanként a több mint 4000 lelke t számláló községben eltűnnek a várost és községet elválasztó válaszfalak; mindezt a lakosság a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, felszabadulásunknak köszönheti. Szombath Ambrus H Ä R G M ÉLETRAJZ Három gútai traktoros párttagságáról dönt a taggyűlés. Az első Lovicki elvtárs. Életrajzát a gyűlésen röviden így mondta el: „1930-bán születtem. Az apáim négyéves koromban meghalt. Amikor elemi iskolába kerültemi a tanulás mellett szolgálnom is kellett, hogy éhen ne pusztuljak. A felszabadulás után családunk két hektár fö'det kaoott. 1952-ben két évre bevonultam katonának. Utána brigádmunkát vállaltam Jáchymovban, majd otthon a szövetkezetben dolgoztam." A pártszervezet tagjai, akik ismerik Lovicki elvtársat, kibővítették szavait. A brigádvezető példamutató munkájáról beszélt. Egy másik elvtárs azt dicsérte, hogy a CSISZ-szervezet jó elnöke volt. Kérdéseket tettek még fel a gyűlés részvevői, politikai fejlettségét imérték. Minden tagfelvételnél ezt csinálják a pártszervezet tagjai. Akit felvesznek soraikba, attól megkívánják, hogy tudja, mi a párt és milyen kötelességeket és jogokat ír elő pártunk alapszabályzata. Otyálik elvtárs is elmondta életrajzát. Szelőcén született, ott végezte el *a 8 elemit. Utána a felsőjátói uradalomban dolgozott. Amikor a cselédek verejtékes munkájából gazdacodó földbirtokos birtoka a népi demokratikus állam tulajdonába jutott, Otyálik elvtárs az állami gazdaságba került. Később letette a sofőrvizsgát s azóta a gútai traktorosbrigádon traktoros lett. Varga elvtárs életrajzából megtudtuk, hogy őt sem kímélte a sors a felszabadulás előtt. Szülei árendás földből csikarták ki a négygyermekes család fenntartásához szükséges kenyeret. Amikor Varga elvtárs édesapját a világháború kitörésekor behívták katonának, őrá hárultak a családfenntatási gondok. Annak ideién nem is álmodott arról, hogy tíz évvel később jó munkájáért köztiszteletnek örvendő kombájnos és traktoros lesz belőle. Három életrajzzal, három embersorssal ismerkedtünk meg a pártszervezet taggyűlésén. Valamennyien hasonló változásokon mentek át. Kikerültek a szegénységből. A Nagy Októberi Szocialista Fqjjpadalom hatását megérezték és meg is tudják becsülni. A fejlődést. melynek utat nyitott a forradalom, elő akarják segíteni. Ezért jelentkeztek a kommunista pártba. A pártszervezet taggyűlése egyhangúlaq jóváhagyta párttagságukat. Drábek Viktor „Riválisok" versenye Az ember örül, ha valakinek elmondhatja azt, hogy igyekszik, törekszik, akar valamit. Fábián Pál érsekújvári szövetkezetes is szeret beszélni. Jólesőn vette, hogy más is hallgatja gazdaságuk élményvilágát, hogy mi módon is gyűlik a korona. Hogy mire? Itt széles a skála, de ha közvéleménykutatást rendeznél, a mérleg súlya odabillenne, hogy házra. Lakni akar Fábián Pál is, mégpedig jó házban. S ha megkérdezed, mennyi van már eddig, mosolyog. Ne mondj keveset, esetleg furcsán nézhet rád, hogy mit is képzelsz róla, csak ilyen embernek nézed őt. Igen, ilyesmi is előfordulhat. Fábián Pál megmondta, tizenháromezer koronája van a bankban. Hogy Oláh Jánosnak mennyi van, azt még a hozzá egészen közelállók is nehezen tudnák megmondani. De talán még az elnök sem. Tudom én — így Fábián János —, nekem megmondja. Kétkedés fogadja szavát. — De megmondja. Tudom, hogy tizennyolcezer. Az ember belekapaszkodik a szóba. Olyan támpontba, amelyről előbbre tehet egy lépést. — De hát honnan tudhatná? hangzik ismét az ellenvetés. — Onnan, hogy versenyezünk. Kérdésre kérdés a felelet. — Miben? — Abban, kinek lesz hamarabb háza. — Ez is verseny. Gondolkoztató és gondolkodtató: Gondolkoztató, milyen leleményesek is az emberek, és gondolkodtató az irányban, hogy manapság ilyesmi is lehetséges. Érdekes azért, mert „riválisak" versengenék, a normázó és a sertésetető. Á tempót Oláh János diktálja, a sertésetető, a legnagyobb megelégedésre. Fábián Pál azt mondja, ő „fikszes", megelőzi a vetélytárs. De jó szándékkal mondja, örül neki. Képzeletükben a kész ház már gyakori vendég. Nemsokára a kulcs is a kezükbe kerül. Erre megy a verseny. A Nagy Október versenye. Gérecz Árpád ŰJ SZO 4 & 1957 november 5. t