Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-04 / 306. szám, hétfő

A Nagy Október örökéhez híven induljunk döntő harcra a béke és a szocializmus győzelméért Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszéde Elvtársak! A szovjet nép a napokban ünnepli nagy harci ünnepét. Oroszország mun­kásai, parasztjai és forradalmi kato­nái a lenini kommunista párt vezeté­sével negyven övvel ezelőtt győzelmet arattak — győzött az első szocialista forradalom. A haladó szellemű embe­riség a szovjet néppel ünnepli ezt a világtörténelmi jelentőségű eseményt és büszkén mérlegeli felbecsülhetetlen sikereit, amelyeknek alapját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom rakta le. 1917. november 7-é, a diadalmas Októberi Forradalom napja világtörté­nelmi fordulat és a jobb és igazságo­sabb jövőre törekvő emberek legna­gyobb ünnepe. A Kommunista Kiáltvány kikiáltása után 70 évvel Oroszországban kezdtek megvalósulni a kiáltvány fő gondola­tai. Bekövetkezett az a pillanat, ame­lyet a tudományos szocializmus alapí­tói, Marx és Engels zseniálisan előre láttak, — ütött a kapitalizmus utolsó órája. A Kommunista Kiáltvány harci jelszava: „Világ proletárjai egyesülje­tek!" — mely kifejezte a proletár nemzetköziség eszméit, újult, meg­döbbentő erővel hangzott a világ né­peihez. A világ kizsákmányolt és elnyomott tömegei' megértették, hogy az orosz­országi szocialista forradalom meg­nyitotta vágyaik és eszményeik teljesí­tése sikeres harcának távlatait. Meg­értették, hogy a szocialista jövöért folytatott küzdelmük már nem a jövő álma, hanem konkrét valóság a világ egyhatod részén. Az oroszországi mun­kás- és paraszthatalom győzelmétől és sikereitől kölcsönzött ernyedetlen erő­vel fokozták harcukat országaikban a tőkés kizsákmányolás megdöntéséért. Az Októberi Forradalom után eltelt 30 év rövid történelmi időszakában úgy­szólván egymilliárd ember lépett a szo­cializmus építésének útjára. Kína, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Bulgária. Jugoszlávia, Albánia, Cseh­szlovákia, Mongólia, Korea, és Vietnam népei lerázták a kapitalizmus igáját és megkezdték az új igazságos társadal­mi rendszer — a szocializmus építé­sét. Világszerte napról napra fokozódik a dolgozók harci szolidaritása a béké­ért, a" demôkráciáirt éa a szocializmu­sért vívott harcban. A népek napról napra hatalmasabb ellenállást fejtenek ki egy imperialista háború előkészítése ellen. Napról napra újabb sikereket arat a gyarmati és függő nemzeteknek nemzeti és szociális felszabadulásukért folyó elszánt küzdelme. Az imperialis­ták soha többé nem állítják meg ezt a hatalmas áramlatot, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indí­tott el. Ma hatalmas erők órzik a bé­két, a haladást és a demokráciát és biztosítják, hogy a világ feltartóztat­hatatlanul a szocializmus felé fejlőd­jön. A bolsevikok pártjának és vezérének, Vlagyimir Iljics Leninnek vezetésével Oroszország kizsákmányolt és elnyo­mott népe elsőnek indított elszánt tá­madást a kapitalizmus pozíciói ellen és nagyszerű győzelmével megnyitot­ta az emberi történelem új korszakát. A kizsákmányolt tömegek élén álló munkásosztály örökre leszámolt a ka­pitalizmus uralmával. így lett az ország vezető erejévé a munkásosztály, az emberi társadalom leghaladóbb ereje, mely a történelmi fejlődés és a ter­melésben elfoglalt helyzete folytán hi­vatott volt arra, hogy felszabadítsa magát és az egész társadalmat a ki­zsákmányolás "alól. A munkás-pa­raszthatalom. az emberi társadalom legszélesebbkörű és legigazibb demok­ráciája elsőízben változtatta mefl a ter­melőeszközök tulajdonának formáit. Az ipar, a bányák, a kohók, a bankok, a vas­úti közlekedés, a természeti kincsekkel és a földdel együtt a magántulajdon­ból átment a dolgozó nép kezébe. Ebben van a mély és alapvető, különb­ség az összes előző forradalmaktól, melyek mindig azžal végződtek, hogy a hatalom az egyik kizsákmányoló osztály kezéből a másikéba ment át. A szovjet állam megszületésével a vi­lágesemények porondjára új tényező lépett, mely mélyen kihatott az em­beriség további sorsára. Minek köszönte Oroszország munkás­osztálya győzelmét? Mi vezetett arra, hogy az elnyomott dolgozó tömegek széttörték a cári imperializmus bék­lyóit? Oroszországban azért szenve­deti vereséget a kapitalizmus és azért aratott sikereket a szocializmus, mert Oroszország forradalmi proletariátusa ÜJ SZÔ 2 £ 1957. november 4. két előző forradalom tüzén és tapasz­talatain ment keresztül és mert szi­lárd szövetségben vállvetve küzdött vele a dolgozó parasztság. S «mi a legfőbb, az, hogy az orosz proletariá­tus élén szilárdan haladt és céltuda­tosan vezette őt a lenini szellemben ne­velt tömör és egységes és súlyos osztályküzdelmekben megedződött kommunista párt, a Szovjetunió Kom­munista Pártja. Ez a párt, amely első­nek tudott teljes elszántsággal leszá­molni az ellenforradalmi, revizionista és opportunista nézetekkel, megvédte ellenük Marx és Engels forradalmi tanítását a proletariátus osztályhar­cának stratégiájáról és taktikájáról és tevékenységében szilárdan követte ezt a tanítást. Az Októberi Forradalom a világpro­letariátus idők hosszú során szerzett és gyötrelmekkel teli tapasztalatainak eredménye volt. A győzelmes szocia­lista forradalom elmélete és taktikája, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártja dolgozott ki, általánosította a nemzetközi forradalmi harci mozga­lom tapasztalatait. A Szovjetunió Kommunista Pártja előkészítette a dolgozó parasztság osztályát és tömegeit a forradalomra és következetesen érvényesítette Le­nin tanítását a politikai hatalom meg­szerzéséről és a proletárdiktatúra megteremtéséről. Lenin kimerítő vá­laszt adott az emberi társadalom fej­lődése akkori időszakának összes kér­déseire. Alkotó módon feldolgozta, to­vábbfejlesztette és gazdagította a mar­xista tanítást. A marxizmus-leninizmus eszméi 1917 után még nagyobb erővel ha­tottak a világ elnyomott dolgozó tö­megeire. Hatalmas forradalmi moz­galom bontakozott ki, mely rendkívül nagy eróre kapott és egyre fokozódott a .tömegek öntudatossága. E forra­dalmi mozgalom élére a Lenin taná­csai szerint alakult kommunista és munkáspártok álltak, melyek követ­kezetes küzdelmet indítottak a Nagy Oktőfber eszméinek megvalósításáért országainkban. A Szovjetunió negyven győzelmes éve a szovjet népnek a szocializmus­ért és a kommunizmusért, a világ ­békéért folytatott hősies küzdelmé­vel telt el. A szovjet nép, kommu­nista pártja vezetésével elszántan, a szocializmus útjára lépett. A legsú­lyosabb körülmények közepette hő­siesen megkezdte az elmaradt hű­béri ország átalakítását hatalmas szocialista ipari nagyhatalommá. Az, amit a szovjet x emberek negyven év során országukban a szocialis­ta ipar, a kolhoz-mezőgazdasági és a szovjet kultúra felvirágoztatása érde­kében cselekedtek, páratlan tett az emberiség történelmében. E mű érté* két még jobban kiemeli az a tény, hogy a kapitalista blokád, a fegyve­res beavatkozás körülményei köze ­pette, valamint a hitleri Németország fasiszta hadseregei ellen vívott Nagy Honvédő Háború súlyos négyéves har­ca után jött létre. A Szovjetuniónak fennállása negy­ven éve alatt tizennyolc évig védel­meznie kellett országát és helyreállí­tani háborúpusztította gazdaságát. A szovjet nép munkája és hősies küz­delmei, az Októberi Forradalom nagy gondolatai, a lenini bel- és külpo­ti'ka következetes megvalósítása nö­velte a Szovjetuniónak, a világ első szocialista nagyhatalmának tekintélyét és hatalmát. A szocializmus győzelme és a Szov­jetunió mai óriási eredményeinek el­érése nem volt könnyű. A szocializ­mus építése a temérdek nehézség, va­lamint a belső és külső ellenség el­lenállásával szeínben kifejtett elkese­redett küzdelemben valósult meg. A szocialista forradalom győzelmes or­szágának gazdasága a polgárháború és az inftfvenció után teljesen fel­dűlt állapotban volt. A szovjet nagy­ipar 1920-ban hétszerte kevesebbet termelt, mint 1913-ban. Ma, a Szovjetunió ipari termelésé­nek általános .térfogata már 33-szoro­san múlja felül az 1913. évi szín­vonalat. Emellett a termelőeszkö­zök termelése 1913-hoz viisaonyítva 74-szeresére fokozódott. A közszükség­leti cikkek termelésének térfogata tizenháromszorosra növekedett. A kol­hozrendszer és a szocialista .terme­lési viszonyok győzelme a falvakon lehetővé tette a szovjet mezőgazda­ság gyors fejlődését. A szovjet mező­gazdaság legkorszerűbb technikai fel­szerelésének magas fokát bizonyítja az a tény, hogy 1956-ban 1,077400 traktor, 385.000 gabonakombájn, 631.000 teherautó és sokmilliő más mezőgazdasági gép dolgozott e szov­jet mezőgazdaságban. A termények vetési területe 1913-hoz viszonyítva több mint a felével bővült. A szocialista forradalom lehetővé tette, hogy a szovjet nép gyorsan vé­get vessen az írástudatlanságnak és elmaradottságnak és felnevelje a z új szocialista értelmiséget. Állandóan növekszik az összes fo­kú iskolákon tanuló diákok száma, egyire több mérnök, orvos, technikus és tanító kerül ki a szovjet iskolák­ból. Az ipari és mezőgazdasági ter­melés állandó növekedése, valamint a szovjet tudomány és kultúra általános fellendülése megteremti az előfelté­teleket a Szovjetunió dolgozói élet­színvonalénak rendszeres emelésére, ami a szovjet társadalom fejlődésé­nek iegifőbb eredménye. A szovjet társadalmi rendszer a negyven év folyamán egyre jobban szilárdult, megerősödött a nép erköl­csi-politikai egysége. Mérhetetlenül fokozódott az ország védőképessége és a szcvjet hadsereg ereje. A szov­jet hadsereg igazi néphadsereg, amelyben a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével / következetesen egybekapcsolódik a politikai és harci kiképzés. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban és a világimperialista reakció által a szocializmus első or­szága ellen kitenyésztett hitleri fasiz­mus megsemmisítése megmentette az emberiséget a fasiszta rabigától, köz­társaságunk és más országok népét pedig a kiirtástól. A Szovjetunió vi­lágtörténelmi jelentőségű győzelmé­nek eredményeképpen európai és ázsiai államok egész sora vált le a tőkés rendszerről. így tehát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legnagyobb eredménye az, hogy a szocializmus a Szovjetunióban felépült és túlterjedt egyetlen ország keretein, s világrendszert alkot, amely felölel: a világ lakosságának egyhar­mad részét és a világ területének több mint egynegyed részét és a vi­lág ipari termelésében egyharmaddal részesedik. A szocializmusért és a békéért ío­!yó harc- jelentős határköve volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kong r esz­szusa. Fontos határozatai kidolgozzák a békéért és a kommunizmusért küz­dő forradalmi és haladó mozgalom új és a mai körülményeknek meg­feleld harci távlatait. A jelenlegi nemzetközi helyzet fejlődése, a szo­cializmus, a haladás és a béke, vala­mint a gyarmati imperialista uralom bilincseit lerázó nemzeti felszabadító erők hallatlan fellendülése naponta igazolja az SZKP XX. kongresszusa következtetéseinek helyességét. Az SZKP XX. kongresszusa lenini követ­keztetéseinek jegyében újabb fellen­dülést értek el a szovjet nép alkotó erői. A szovjet gazdaság, tudomány, technika és kultúra további általános fejlesztésének útján a kommunista társadalom építésének és ezzel az életszínvonal emelésének széleskörű távlatiai nyíltak meg a szovjet nép előtt. A szovjet rendszer napról napra egyre szemléltetőbben és meggyőzőb­ben igazolja minden téren a szocia­lizmusnak a kapitalizmus fölötti elő­nyeit. A világon először a Szovjet­unióban hozták üzembe az atomhaj­tású villanyáramfejlesztő telepet és a legnagyobb magrészecske gyorsítót, itt vezették be először a lökhajtásos repülőgép-közlekedést, itt próbálták ki az első interkontinentális ballisz­tikus lövedéket és itt bocsátották nemrégen a világűrbe az első mes­terséges bolygót. Jókívánatainkat fe­jezzük ki a szovjet tudósoknak, tech­nikusoknak és munkásoknak a tudo­mány és a technika terén elért történelmi jelentőségű sikerek alkal­mából. Boldogok vagyunk, hogy a sikereiket a világbéke megvédésének és a nemzetek békés együttműködé­sének érdekében érték el. A tőkések illúziói a technikában vélt fölényükről ezzel szertefoszlot­tak. éspedig főként azokban az ágak­ban, amelyekről azt hangoztatták, hogy őiket itt soha serjki sem tudja felülmúlni. A Szovjetunió és a szo­cializmus ellenségei kénytelenek beismerni, hogy örökre vége annak az időnek, amikor megkísérelték a Szovjetunió elszigetelését, a szovjet nép és a'szovjet hatalom sikereinek elködösítését országaik dolgozói előtt. A szovjet párt és kormány az SZKP XX. kongresszusa határozatai-! nak értelmében határozott intézke­déseket tesz az ország népgazdaságá­nak további fejlesztésére. A népgaz­daság magas színvonala alapján az utóbbi időben a demokratikus cent­ralizmus lenini alapelveivel összhang­ban a dolgozó tömegek legaktívabb részvételével megkezdték a népgaz­daság irányításának átszervezését, ami megteremti a szovjet gazdaság még gyorsabb fellendülésének leltéi­teleit. Ez a lépés a szocialista demok­rácia további elmélyülését is jelenti. Egyetlen tőkés ország sem dicseked­het ilyen mély, széleskörű és • népi demokráciával. A szocialista demokrá­cia a munkások, parasztok és dolgozó értelmiség demokráciája és már ezért is jóval felülmúlja a burzsoá demok­ráciát, mely csupán a kizsákmányolók maroknyi csoportja számára „demok­ratikus". A Szovjetunió azzal a jelszóval, hogy „utol kell érni és felül kell múlni az Amerikai Egyesült Államo­kat az egy lakosra eső ipari és me­zőgazdasági termelésben", egyenesen felszólította a kapitalistákat a két társadalmi rendszer gazdasági ver­sengésére. A szovjet gazdaság fejlő­désének ütemére vonatkozó adatok bizonyítják e feladat megvalósítható­ságát. A világ még sohasem tapasz­talta a gazdasági, kulturális és mű­szaki fejlődés oly nagyszerű ütemét, mint amilyen a Szovjetunióban való­sult meg. Fontos, hogy az utóbbi időben egyes fontos termékek terme­lésének abszolút növekedése is gyor­sabb, mint az Egyesült Államokban. A két társadalmi rendszer versen­gésére szóló felhívás nem maradt visszhang nélkül. A tőkés országok dolgozói örömmel figyelik a szovjet rendszer sikereit. Saját szemükkel győződnek meg arról,>hogy a szocia­lista rendszer már lényegével felül­múlja a tőkés rendszert. Látják, hogy a Szovjetunió mérföldes léptekkel éri utó! és múlja felül a legfejlettebb tőkés országokat. Ez a tudat erősíti és szilárdítja őket a tőkés kizsák­mányolók elleni igazságos küzdel­mükben. Másrészt a tőkések igyekszenek ta­gadni és lebecsülni a szovjet sikere­ket. A szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versengésére vonatkozó felhívással szemben azonban tehetet­lenek. Nagyon jól tudják, hogy a tő­kés világrendszer válsága egyre job­ban veszélyezteti rendszerüket. Ha hivatkoznak is bizonyos konkjunktú­rára a tőkés országokban, mi tudjuk, hogy ez nem állandó, , hanem csak ideiglenes és nagyon bizonytalan kon­junktúra, mert elsősorban a növekvő fegyvergyártásra és más ideigleneseri ható tényezőkre épül. Mit sem vál­toztat azon az alapvető tényen, hogy a tőkés gazdaság válságoknak van kitéve, melyeik továbbra is a tőkés gazdaság kísérő jelenségei és ame­lyeknek következményei a dolgozók vállát nyomják. A tőkések tudják, hogy tehetetlenek mind a válságok­kal, mind a Szovjetunió, a kínai Népköztársaság és más szocialista országok szocialista rendszerének si­kereivel szemben. Mindaz, amit a Szovjetunió fennállásának történelmi­leg rövid ideje alatt elért, az a tény, hogy világszerte egyre jobban rokon­szenveznek vele és sokasodnak a szo­cialista eszmék harcosainak sorai, igazolja meggyőződésünket, hogy a két társadalmi rendszer békés ver­sengésében a szocialista rendszer fog győzni. Ez a győzelem a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom eszméinek uyőzelme lesz. A Szovjetunió mint hatalmas szo­cialista állam a világpolitika döntő tényezőjévé vált. A békés egymás mellett élés lenini elvei következe­tesen érvényesülnek külpolitikájában és világszerte rokonszenvet váltanak ki és támogatásra találnak. Ez a bé­rpolitika a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lényegéből fakad. Az orosz bolsevikok kezdettől fogva elszántan harcoltak az imperialista háborúk elien. A leniig békepolitikát a Szov­jetunió konkrét javaslatai és tettei igazolják. Ilyenek főként a lefegy­verzésre tett javaslatai, melyeket a szovjet fegyveres erők állományának csökkentése kísért, az atomfegyverek alkalmazására és a velük folytatott kísérletek betiltására, a nemzetek békés együttműködésére tett javas­latai és egyéb javaslatainak egész sora. Ezzel szemben az imperialisták, ha már kénytelenek a békéről be­szélni, a békefrázisaikat támadó szán­dékaik és a nemzetközi feszültség enyhítése ellen irányuló akcióik álcá­zására használják fel. amint ennek az Egyesült Nemzetek Szervezetének je­lenlegi tárgyalásain is tanúi voltunk. A világ dolgozó népe egyre jobban megérti, hogy a Szovjetunió nemcsak a saját, hanem az egész emberiség érdekében fejti ki békepoütikáját. Ezért bontakozott ki és hatalmasodott el az utóbbi időben a békemozgalom. A békemozgalom ereje többek között abban van, hogy nincs földrajzi hatá­rokhoz kötve, hanem valamennyi or­szíg és világrész összes egészséges és haladó erőit egyesíti, tekintet nél­kül nemzetiségükre, bőrük színére, politikai vagy vallási meggyőződésük­re. A béke megőrzésének és a háború megakadályozására való aktív törek­vésnek gondolata hatalmas tényezővé i?>szi ezt a mozgalmat, úgyhogy a há­borús gyújtogat óknak akarva, nem akarva tekintetbe kell venniök. Nem tagadható le, hogy főként a békemozgalom ereje akadályozta meg az Egyesült Államokat az atombomba bevetésében Koreában és hogy a bé­kemozgalom nyomására kellett befe­jeznie a háborút. A világ közvéle­ményének az agresszorokra gyakorolt nyomása tavaly is nagymértékben ki­hatott az Egyiptom eileni támadó há­ború beszüntetésére. Természetesen meg kell mondanunk, hogy az ag­resszió megszüntetésében döntő sze­repe volt a Szovjetunió szilárd és határozott álláspontjának. A forradalmi és nemzeti felszaba­dító mozgalmat világszerte általános fellendülésre lobbantó Nagy Októberi Szocialista .Forradalom eredménye­ként szemünk előtt játszódik le az imperializmus gyarmati rendszerének bomlása. Az elnyomott nemzeteik le­rázzák a gyarmati uralom igáját. Csupán á második világháború után több mint hétszázmillió ember szaba­dult fel és hozta létre saját nemzeti államát. Ezeknek a leigázott és el­képzelhetetlenül kizsákmányolt or­szágoknak népe felismerte, hogy a Szovjetunió és a szocializmus oltal­mat jelent számukra, hogy eljött az a pillanat, amikor véget vethetnek a nemzeti és gyarmati elnyomásnak. Kínában, Észak-Koreában és Észak­Vietnamban véget vetettek az idegen és a hazai burzsoázia uralmának. a Kínai Népköztársaság és népének törekvése példát mutat a gyarmati és függő nemzeteknek a nemzeti és szocialista felszabadításért vívott küz­delmükben. A Szovjetunió és a szo­cialista államok politikájukkal felbe­csülhetetlen támogatásban részesítik a nemzeti felszabadító mozgalmat. De ennéi többet tesznek, hatékonyan tá­mogatják gazdaságilag is a függő or­szágokat, hogy megszabaduljanak a kapitalista "befolyástól. Mindez erőt ad a 'gyarmati és függő országok né­pének igazságos küzdelmében és meg­erősíti a végső és igazságos győze­lembe vetett hitüket. A Szovjetunió a nemzetközi forra­dalmi mozgalom hatalmas erőforrása lett. A Szovjetunió körül összpontosul és egyesül a szocializmus egységes forradalmi frontja és a világ minden haladó ereje. A szovjet hatalom meg­alakulása óta a burzsoázia minden eszközt mozgósított és összpontosí­tott arra, hogy elfojtsa a forradalmat és megakadályozza országaiban a szo­cialista gondolatoknak és dolgozók igazságos követelményeinek, valamint a nemzeti és gyarmati elnyomás meg­szüntetésére irányuló összes törek­véseknek terjedését. Ezért az imperialisták a Szovjet­unió ellen indított támadásokkal egy­idejűleg állandóan támadják az egész nemzetközi kommunista mozgalmat. Tudják, hogy a kommunista és forra­dalmi munkáspártok a dolgozók szi­lád harci élcsapatát képezik. A tő­kés országok kommunista és mun­káspártjai félelmet, nem ismerve és a legsúlyosabb körülmények közepette sikeresen vezetik a munkásosztályt és az elnyomott parasztságot a kizsák­mányolók elleni harcukban. A forra­dalmi pártok — az újtfpusú pártok, a nemzetközi forradalmi mozgalom él­csapatai szilárdan és rendületlenül követik a marxizmus-leninizmus ta­nítását és biztosítékai annak, hogy a munkásosztály országaikban is min­dent elkövet azért, hogy a Nagy Ok­tóber eszméi győzzenek és történel­mileg érvényesüljenek. A szovjet né g negyven éves harcai folyamán elért eredmények, a szocia­lista világrendszer keletkezése, a szo­cializmusért és kommunizmusért-küz­dő nemzetközi forradalmi mozgalom növekedése ékesszólóan bizonyítják, hogy a kapitalizmus mint társadalmi rendszer elavult és hogy történelmi szükségszerűség, hogy új, haladó társa­dalmi rendszernek kell felváltania a tő­kés rendszert. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom új utat nyitott a szovjet embereknek és a világ dol­(Folytatás a 3. oldalon.) /

Next

/
Thumbnails
Contents